Hódi Sándor

MAGYAROK A FORRONGÓ SZERBIÁBAN

258 oldal

Logos - Tóthfalu, 2002

Úgy tűnik, Isten nem csak földi életünk idejét szabja ki, de feladatainkat is. Elrendelésként adja múltunkat, nyelvünket, sorstársainkat és mindazt, ami ezzel együtt jár. Megtehetjük, hogy hátat fordítunk az egésznek, ám a születésünknél fogva ránk ruházott örökségtől sohasem tudunk teljesen megszabadulni.

Az emberiség szempontjából minden nép sajátos teremtő erőt, tudást, látásmódot, lelkületet jelent, és nincsen olyan  érték, amely alapján egyiket a másik fölé emelhetnénk. 

Mit jelent magyarnak lenni egy széteső, mind nagyobb káoszba süppedő országban? Mit érlel a jövő a kisebbségek számára Szerbiában?  A félelmen, a kiváráson, az erőtlen segélykérésen kívül telik-e tőlünk másra?

Ez a könyv nemcsak számvetés kíván lenni sorsunkkal, helyzetünkkel, önmagunkkal, hanem valamiféle szembeszegülés is a megroppanni látszó magyar életakarattal, a lelkünkön elhatalmasodó vereségérzéssel és veszteségtudattal.