A tudás határai
Hódi Sándor könyvének bemutatója
Ada község napja alkalmából a Szarvas
Gábor könyvtárban bemutatták dr. Hódi Sándornak A tudás határai című könyvét.
A könyvbemutató különféle élményekkel szolgált a jelen levő közönségnek. Az
elején a Musica Humana kamarakórus négy kórusművet adott elő, majd felváltva
következtek a könyvből felolvasott szemelvények és az Árgyélus együttes
produkciói. A felolvasók Gruber Enikő, Török Flóra és Varga Imola voltak. A
szerző vetítéssel kombinált előadást tartott a könyvében feldolgozott
témákról. Ezek voltaképpen töprengések az emberi lélekről.
Van-e tiszta tudomány? – teszi fel a kérdést Hódi, majd megállapítja, hogy
az, amit tudományos igazságnak nevezünk, nem abszolút érvényű, hanem a tudósok
többségének aktuális hiedelme. Ezután a nyelvi manipuláció jelenségére hívta
fel a figyelmet, mondván, hogy a sajtó negatív képet fest rólunk, emberekről,
ahelyett, hogy az emberei szellem teremtő erejét mutatná be. A tudás egyébként
is tiltott gyümölcs a társadalomban már a biblikus időktől kezdve. Ezért
jelenhetett meg az ész kultusza és az a tévhit, hogy a tudás mindenre gyógyír
lehet. A tudás illúziókat rombol, hideg és zord, hajlamos arra, hogy háttérbe
szorítsa az olyan emberi értékeket, mint a szeretet. A tudás miatt valójában
kiszorultunk a Paradicsomból.
Az Árgyélus együttes a bemutatón
Dr. Hódi Sándor ebben a könyvében több
érdekes témát feszeget, többek között foglalkozik az ún. planetáris tudattal,
a nyelv és a lelkiállapot viszonyával, a mítoszokkal és a kultúrákkal, az élet
céljával és értelmével, az irigység hajtóerejével, a gonoszsággal, a hatalom
igézetében levéssel, a bűnbakkereséssel stb.
A szerző szerint nekünk magunknak kell az igazságot megteremtenünk. Az
ember különben is rendet próbál tenni maga körül, vagy így vagy úgy. Csakhogy
ez nem mindig sikerül. Sok-sok olyan gondolat adódik, amelyben nem találunk
értelmet. A kudarc rossz érzést szül, megjelenik a szorongás. Ez azonban
csupán saját képzeletünk terméke. Sorsunk pedig a képzeletünktől, a szellemi
energiánktól függ. Arra kell törekednünk, hogy a magunk erejéből pozitív
irányba mozduljunk el.
A könyvben számos magvas megállapítást oszt meg a szerző az olvasóval:
Önámítással nem lehet megoldást találni a problémákra.; Tele vagyunk
félelemmel, de többnyire nem attól félünk, amitől kellene., A nyomorúságot
maguk az emberek okozzák. stb. Egy történelmi feladatra is felhívja a
figyelmet, amely szerint boldogulásunk érdekében az emberi gonoszságot kellene
kordában tartani.
Dr. Molnár Csikós László