Telefonbetyárok

Mit mond a pszichológus?

— Valójában milyen személyek a telefonbetyárok? — kérdeztük dr. Hódi Sándor pszichológust.

— Mind a felnőtt, mind a kiskorú telefonbetyárokat öt csoportba sorolhatnám.

a) A társadalom  peremrétegéből származók, ha telefonhoz jutnak, azt sajnos, nem a tér, idő áthidalására és annak megtakarítására használják fel, hanem játékra. Élvezik, amikor a találomra feltárcsázott számon jelentkezőt legorombítják. Sorra hívják ismerőseiket, nem mondják meg a nevüket, hanem kuncognak vagy cincognak. Zenét engednek, ők azonban a háttérben személytelenek maradnak. Amikor aztán a 40-50 ezer dináros telefonszámlák miatt kitör a családi botrány, akkor egymásra, főleg a gyerekekre akarják kenni a dolgot. Noha e csoport betyárjai többnyire tizenévesek, szép számban akadnak közöttük felnőttek is.

b) Vannak olyanok, akik ha nem a várt személy veszi fel a kagylót, akkor annyira zavarba jönnek, hogy más családtaggal nem is mernek beszélni, ezért maradnak némák. Gyakran félnek, hogy gyanúba keverik a hívottat, illetve maguk is gyanússá válnak, ha firtatni kezdik honnan ismerik az illetőt.

c) Egyesek kitartóan, hónapokon keresztül zaklatják ismerőseiket, de soha nem mernek megszólalni. Ugyanis érzelmileg igen erősen kötődnek volt partnerükhöz. Kénytelenek belenyugodni a szakításba. Már az is vigaszt jelent számukra, ha hallják a szeretett személy hangját. Annyira reménytelennek érzik helyzetüket, hogy nem is próbálnak beszélni a másikkal.

d) Van, aki számára a telefon a bosszú fegyvere. Egy családi botrányhoz kell-e más, mint egy aggódó édesanyának azt telefonálni, hogy a lányát itt meg itt egy huligánnal látták. Ez a hitvány bosszú az agre4ssziókiélés egyik formája.

e) Főleg középkorú férfiak kedvenc időtöltése ismeretlen lányok, nők hívogatása. Amikor a hívott személy méltatlankodik, akkor többnyire hallgatnak, vagy a szexről beszélnek. Ez néha komoly elhajlásnak számít. Az ilyen személyeket okvetlenül gyógyítani kell.

Mindezek éretlen, bizonytalan, nehezen érvényesülő, gyenge jellemű személyek, akik ily módon keresnek gyógyírt belső bizonytalanságukra.

(Tarján Valéria: Jó Pajtás, 1988. I. 7.)