Balkáni krétakör
Folytassuk szomszédolásunkat
tőlünk délebbre, Szerbia-Montenegróban, ha egyáltalán így együtt említhető még
ez a szinte csak papíron létező állam, amelynek - mondhatom úgy -, még a határai
is mozognak, kétségesek, hiszen legdélibb csücske, Koszovó valójában nemzetközi
felügyelet alatt áll.
Nos az idén a velünk közvetlenül
szomszédos szerbiai tartományban, a Vajdaságban szerb szélsőségesek a magyar
kisebbségen torolták meg a koszovói albánok szerbellenes atrocitásait. A nagy
kérdés az, hogy vajon tovább hasadhat-e még egyáltalán a Balkán és ez milyen
láncreakciót indít el a térségben? Szaniszló Ferenc szerkesztő és Dánfalvi Dezső
operatőr éppen erre a kérdésre kereste a választ.
Az idő haladtával Jovica bácsi úgy dönt,
megtölti még vendégei poharát jóféle sljivovicával - szilvapálinkával. Megadja a
módját, hiszen a nemes nedű kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben meg -
nos, azt döntse el ki-ki maga. Jovica bácsi szerb, a felesége, Éva asszony
magyar - egyenesen Magyarországról. A szoboszlói gyógyvíz forrasztotta egybe
őket, azóta itt élnek, a vajdasági Csantavér községhez tartozó Dusanovó faluban.
- Én itt vagyok több mint húsz éve, de én
mondhatom azt, hogy én nagyon szeretek itt lenni és nem mennék vissza
Magyarországra. Nem, biztos, hogy nem mennék vissza Magyarországra, mert - hogy
mondjam - én itt megtaláltam a számításomat mindenféle szempontból. Tehát olyan
értelemben mondom, még például a szórakozás, attól, hogy nyugdíjasok vagyunk, el
szoktunk menni szórakozni is. Minden kéthétben kimegyünk ilyen öregek klubjába.
Tehát a kultúrprogram is megvan, a megélhetés is megvan, meg a szomszédokkal
való jó viszony is megvan.
- A nép egymással szemben nem hogy kitűnően, el ne kiabáljam, csak így maradjon
örökké, ez az igazi élet, ez az igazi Európa, holnapi Európa. Így kell élni,
ahogy itt élnek. Nem mondom, nehogy félreértsenek, ezt nem mondom, istenigazából
nem nagyítom a dolgokat. Ha ezt a riportot fogják nézni csantavériek és ezeket a
szövegeket, amiket én kimondtam most, hiszem, hogy 99 % fogja mondani, hát
Jovica igazat mondott, nem hazudott semmit.
Az ősi munkamegosztás alapján, míg a
háziasszony mosogat, a férfinép politikáról és más haszontalanságokról diskurál
és a békére koccint. Mert a Jovica bácsi által emlegetett kilencvenkilenc
százalék ugyan békességben él, de mindig az az átkozott egy százalék zavarja meg
a nyugalmat.
Csantavér egykor magyar zsellérközség volt, mára egybeépült vele Jovica bácsi
szerb telepesfalva, Dusanovó. Csantavér békéjét az ősszel egy tragikus esemény
forgatta fel, amelyet a sajtó olyan körmönfontan tálalt, hogy könnyen a magyarok
elleni bosszúhadjárat ürügyévé válhatott volna.
- Itt a magyarüldözések közepette Csantavér
volt egyfajta fordulópont, hiszen lelőttek egy rendőrt, aki történetesen szerb
nemzetiségű volt és a belgrádi szerb sajtó rögtön azzal, jött, hogy egy
magyar-lakta faluban lelőttek egy szerb rendőrt.
Dudás Károly csantavéri író: Igen, hát nagy bajaink közepette még ez tetőzte
nyilván a bajt és én is megdöbbentem, amikor meghallottam, hogy szülőfalumat
rendőrség vette körül kutyákkal, rohamrendőrök, s nyilván keresték a gyilkost,
és természetesen abban a feszült hangulatban a faluban a szerb sajtót
elárasztotta az, hogy egy színmagyar faluban megöltek egy szerb rendőrt.
Ugyanakkor majdnem oda jutottunk, hogy örülni kellett, hogy nem magyar ölte meg,
hanem nemzettársa ölte meg, hiszen ebben a helyzetben én úgy érzem, hogy azok a
szerb nacionalista erők, amelyek keserítik, nem is nacionalista, soviniszta
erők, amelyek keserítik az életünket már több mint egy évtizede, azok mindent
kihasználtak. Kihasználták nyilván a magyarveréseket, fenyegető levelek
érkeztek. Tehát mindent kihasználtak, hogy elüldözzenek innen a szülőföldünkről
bennünket.
A fenyegető az itteniek számára az, hogy ha
véletlenül egy magyar bűnöző, mert ilyen is akad, lövi le a szerb rendőrt, a
feszült helyzetben ugyan ki hiszi el, hogy a gyilkosság nem nemzetiségi
összetűzés következménye? Az első pisztolylövés viszont jeladás lehet a
szélsőségeseknek a leszámolásra, ahogy ez Boszniában és Koszovóban is kezdődött.
Dudás Károly: - A szülőföldünket pereljük
vissza, szülőföldünkön a magyar helységneveket. Én azt hiszem, hogy most kezdjük
igazán, nekünk nincs hazánk, az anyaország nem igazán viselkedett korábban sem,
most sem hazaként. Ez az ország még kevésbé, ez a nem a hazánk, ez a mi szűkebb
pátriánk, a szülőföldünk, a hazánk és itt próbálunk magunknak is hazát
teremteni.
Ha az emberi lélek bajban van, segít
a pszichológus. Ha egy társadalom lelkibeteg, forduljon a szociális rejtelmek
kutatójához. Dr. Hódi Sándor régóta rendel és nyomára jutott a diagnózisnak is:
a menekültáradat fölforgatta a hagyományos vajdasági viszonyokat. A
horvátországi, boszniai, koszovói szerb menekültek általában a szélsőséges
radikális párt szavazói, gyakran ők a nemzetiségi incidensek kezdeményezői.
Dr. Hódi Sándor
pszichológus-társadalomkutató: - Százezres tömegek kerültek ide a Vajdaságba,
akik azóta senki földjén érzik magukat, mert hát az a rendszer és az a hatalom,
amelynek következtében elkerültek, eltűnt felszívódott, átalakul a világ és ezek
rendkívüli mértékben flusztráltak. Nem talajtalanok, távlattalanok, összeomlott
az értékrend, rendkívül agresszívek. És hát tulajdonképpen ütnének-vernének,
amit kérnek. Na most hát persze ki az, aki elsősorban szemet szúr, hát egy más
ajkú, egy más nyelvű. De jelzem, nincs szerencsém se lélektani, se politikai
szempontból összemosni és azt mondani, hogy van egy magyarüldözés, amely a
szerbek részéről történik. Ez azt hiszem az őshonos szerbeknek legalább akkora
kereszt, ez a hatszázezer, vagy nem tudom hány százeres tömeg, amelynek se
munkahelye, se állása, se jövedelme, se állampolgársága. Jószerével, hogy
ezeknek a sorsa mi lesz.
A lélekbúvár szerint a magyarság
szempontjából az autonómia lenne a megtartó erő. Ha ezt nem kapja meg, vagy
beolvad, vagy áttelepül. Kettős állampolgárság nélkül is.
Dr. Hódi Sándor: - Az állampolgárság
követelése egy pánikhangulat eredménye, egy menekülésé, hogy lezárulnak a
határok, hogy véglegessé válik egy hátrányos helyzet. Nem ez a baj, hogy ez az
igény megjelent, hanem, hogy hagytunk tizenöt évet üresben hiábavalóan elmúlni,
hogy kidobtunk egy csomó pénzt az ablakon, amelynek semmi értelme nem volt. Mert
nem állt oda koncepcionálisan a magyar autonómia törekvések támogatása mellé. És
most majd 15 vagy 20 év után vagy 25 év után visszajutunk oda, hogy az
alapkérdéseket kell megoldani.
(Szaniszló
Ferenc, 2004. november 29)
|