Új magyar érdekszövetség alakul Vajdaságban

A SVET Interjúja dr. Hódi Sándorral, akit Ágoston határmódosítással vádol

– Mi az ön és Ágoston közti személyi ellentét lényege, amennyiben egyáltalán személyi ellentétről van szó?

– A VMDK-n belüli ellentét nem személyi természetű. Ágoston és köztem korábban sem volt személyi ellentét. Nem mindenben értettünk egyet, voltak szemléletbeli és politikai természetű ellentétek közöttünk, alapjában véve egészen a legutóbbi időkig – a választásokig – jól kijöttünk egymással. Közvetlenül a márciusi tisztújító közgyűlést megelőző napokban támadt rám azokkal a kommunistákkal együtt, akikkel aztán a közgyűlésen megszerezték a VMDK feletti hatalmat. Személyemet illetően tehát egyoldalú „leszámolás” volt ez Ágoston részéről.

– A számos vád között, amelyekkel Ágoston Önt támadja, egyebek között szerepel az is, hogy Vajdaság északi részét szeretné visszacsatolni Magyarországhoz. (Azokról a községekről van szó, amelyekben a magyarság többséget alkotnak). Más szóval azzal vádolja Önt, hogy határmódosító.

– Ágoston ezzel a rágalommal akarta teljessé tenni a velem való leszámolást. Miután pénzügyi vádaskodásaival szégyent vallott, megpróbált lehetetlenné tenni a jugoszláv politikai szintéren, főleg a szerbek előtt. Bár korábban is tudtam nem éppen szeplőtlen kommunista múltjáról, arról, hogy a hatalom kiszolgálójaként részt vett ártatlan emberek meghurcolásában, különböző tisztogatásokban, ez a nagyfokú amoralitás mégis meglepett. Az ő példája is igazolja, hogy a hatalom, a legkisebb hatalom is mennyire meg tudja nyomorítani az embert.

– Hogyan magyarázza Ágoston Andrásnak azt a lépését, hogy megpróbálja nyilvánosan diszkvalifikálni azokat az embereket, akiknek fontos szerepük volt a VMDK létrehozásában?

– Tulajdonképpen nem lett volna szabad hagynunk, hogy a dolgok eddig fajuljanak. Korábban is előfordult, hogy Ágoston megtámadta és megrágalmazta azokat a személyeket, akik jelentős tekintélyre és befolyásra tettek szert a szervezetben. Hadd hivatkozzak itt Csubela Ferencre, Kasza Józsefre, dr. Körmendi Ferencre, dr. Varga Zoltánra és másokra.

Ágoston mint dörzsölt politikus sokáig szintén nagy népszerűségnek örvendett. Sajnos, alkatánál fogva nem integráló, hanem dezintegráló személyiség, aki akkor van igazán elemében, ha támad és rombol. Amire sajnos, mint minden hatalomvágyó és paranoiás ember, mindig talál módot és lehetőséget. Ezért az agresszivitásért, valamint azért a nyájszellemért, ami eluralkodott a szervezetben, most nagy árat kell fizetnünk: az eszelős pártvezér a vajdasági magyarság integrálása helyett csaknem teljesen szétverte az egyébként is kevés és gyenge lábon álló intézményeinket, társadalmi szervezeteinket, erőtlen önszerveződési törekvésünket. Ágoston részéről a Magyar Szótól a humanitárius szervezetekig, az önkormányzatoktól az alapítványokig, minden folyamatos támadásnak volt és van kitéve, beleértve a szuverén gondolkodású embereket is, akik szálkát jelentenek a szemében.

Ahogyan a jelzett okoknál fogva egyre inkább csökkent Ágoston népszerűsége a vajdasági magyarság körében, a hatalomvágy és a féltékenység mind elvakultabbá tette. Mindannyiunk hibája, de elsősorban az enyém, hogy nem tűztük időben napirendre ezt a kérdést, és ezt az egykori pártkádert nem szembesítettük viselkedésének következményeivel.

– Amikor a VMDK-n belüli pozíciók kerülnek szóba, sokan állítják, hogy ön volt az „árnyékból irányító kulcsember”, gyakorlatilag a szervezet ideológusa, aki megalkotta a hármas autonómia koncepciót, melynek köszönhetően Ágoston sok szavazatot szerzett a választásokon.

– Mint a pszichológiai tudományok doktora, számos könyv és tanulmány szerzője, aki a korábbi évtizedekben a pszichológiai praxis mellett elsősorban tudományos kutatómunkával foglalkoztam, egészen 1989-ig semmiféle politikai szerepet sem vállaltam. Így nem voltam tagja a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek sem.

Politikai babérokra 1989 után sem pályáztam, viszont csakugyan kezdeményezője voltam a VMDK létrehozásának. Az érdekszervezet létrehozásában az a szándék vezérelt, hogy a társadalmi-politikai átalakulások keretében megnyugtató megoldást találjunk a kisebbségi kérdés rendezésére. Ez a szándék vezérelt akkor is, amikor összeállítottam a VMDK programját, kidolgoztam az autonómia koncepciót. Emellett szerzője vagyok számos más dokumentumnak, magamra vállaltam a VMDK három évkönyvének a megszerkesztését, szorgalmaztam egy önálló lap kiadását... Ennyiben volnék a VMDK ideológusa.

A VMDK tagsága – számomra úgy tűnt, hogy a vezetősége is – elfogadta és magáénak vallotta az általam kidolgozott programot és autonómia koncepciót, amelyekkel a szervezet nagy sikert aratott a választásokon. Mindmáig azt reméltem, hogy ezeket az irányelveket és célkitűzéseket a VMDK nem adja fel, a vezetőiben azonban már nem bízom többé.

– Igaz-e, hogy Ön annak idején részt vett a Slobodan Milo&scarom;ević elnökkel való találkozón, amikor is átadta neki az autonómiatervezet egyetlen szerb példányát, s kérdésére, hogy a tervezet afféle „magyar memorandum-e”, Ön azzal válaszolt, hogy annak is lehet nevezni?

– Valóban, 1992. április 24-én, a kanizsai közgyűlést megelőző napon, én is ott voltam Slobodan Milo&scarom;ević elnöknél, és atadtam neki nem egy, hanem több VMDK-dokumentumot, köztük a még nyomdafesték szagú autonómia tervezetet. Ezek azonban magyar nyelvű dokumentumok voltak. Az autonómia tervezet azóta több világnyelven (angol, francia, német, orosz) megjelent, angolul már 3. kiadásban, most végre, a VMDK elnökének makacs ellenkezése ellenére, elkészült a szerb fordítása is.

Az autonómia tervezet a vajdasági magyarság egyik legfontosabb dokumentuma. A lord Carrington-féle javaslat alapján kidolgozott projektum megítélésem szerint egyaránt megoldást kínál a kisebbségek kollektív jogainak biztosítására és különböző népek békés egymás mellett élésére.

– Egy új magyar érdekvédelmi szervezet létrehozásával Ön kiüti Ágoston kezéből a lapot, hogy ő a vajdasági magyar választópolgárok egyetlen legitim képviselője. Ebben a kontextusban programcéljait és szellemiségét tekintve mit fog jelenteni a Vajdasági Magyar Szövetség?

– Az az elképzelésünk, hogy az erősen centralizált, bolsevista jelleget öltött VMDK-val szemben egy decentralizált szervezetet hozzunk létre szuverén módon gondolkodó emberekkel és tagszervezetekkel. A Vajdasági Magyar Szövetség pártoktól és kormányoktól független kíván lenni. Ami pedig a VMDK és a VMSZ viszonyát illeti, ezzel kapcsolatban azt tudnám mondani, hogy a vajdasági magyarság politikai érdekképviseletére továbbra is szükség van, s ezt a feladatot valamely pártnak kell ellátnia, de hiánypótló szerepet tölt be egy olyan szövetség, amely összefogja a vajdasági magyarság különböző intézményeit és egyesületeit. A magyarságnak ugyanis, ahogyan más népeknek is, a pártcélok mellett számos egyéb célja is érdeke is van. Hadd hivatkozzam itt a gazdasági, kulturális, szociális, egészségügyi szférára, a szellemi fellendülés szükségességére, ami nem kis mértékben szintén a polgárok önszerveződésén, a civil társadalom kialakulásán múlik.

Az új magyar érdekszervezet megalakulásával természetesen megszűnik minden jogalap Ágoston számára, hogy a vajdasági magyarság egészének a nevében beszéljen. Ami a dolgok lényegét tekintve így volt eddig is, legalábbis amióta a VMDK a magyarság egésze helyett kizárólag néhány egykori párttag érdekét tudta csak megjeleníteni.

– Tény, hogy az új érdekszervezet kezdeményezői között két község (Zenta és Kanizsa) polgármesterének a neve is ott szerepel. Lehet-e ezt úgy értékelni mint a VMDK politikai befolyásának folyamatos csökkenését azokban a községekben, amelyekben a helyi hatalom a magyarok kezében van?

– Az új magyar szövetség megalakításának a kezdeményezői között több mint negyvenen szerepelnek a VMDK volt és jelenlegi vezető káderei közül. Közöttük vannak azoknak az önkormányzatoknak a vezetői is, amelyek többséget szereztek a választásokon. Ezek az önkormányzatok az embargóval sújtott nehéz gazdasági helyzetben, a hatalom által jogfosztottá tett községekben nehéz keresztet vettek a vállukra. Nemcsak a hatalmon lévő szocialisták nézik őket rossz szemmel, hanem a VMDK bolsevista vezetése is ellenséges irányukban. Nem kizárt, hogy a demokratikus érzületű magyar polgármesterek közül megpróbálnak majd néhányat megbuktatni, leváltani. Nem hiszem, hogy sikerrel járnak, viszont bizonyosra vehető, hogy ezekkel az akciókkal tovább csökken a VMDK befolyása a magyar többségű községekben.

– Vajon a VMDK fokozatos kiszorulása a tömbmagyarság köréből azt jelenti-e, hogy Ön nagy befolyással rendelkezik a magyar többségű önkormányzatok káderpolitikájában?

– A magyar önkormányzati vezetők tőlem függetlenül kerültek szembe a VMDK jelenlegi vezetésével, amely szemmel láthatóan semmiféle hatalommegosztásra sem képes, s minden ellenlábasával le akar számolni. Így van ez a magyar polgármesterekkel is, akik érthetően érdekeltek az új szövetség létrehozásában. Sajnos, a bolsevizmus öröksége jobban jelen van a magyarság körében, mint azt hittük. Nekünk is, mint minden népnek, ellenségeinket, a jövő legnagyobb kerékkötőit, elsősorban önnön sorainkban kell keresnünk.

– Hogyan látja Ön, ebből a szempontból mit jelentenek a legutóbbi magyarországi választások eredményei (a szocialisták győzelme)? A VMDK-nak korábban nem sikerült a vajdasági magyar értelmiséget megnyernie, gondolja, hogy Önnek ez sikerül?

– A magyarországi választások nagy meglepetéssel szolgáltak számunkra. A baloldali visszarendeződést, ami megindult egész Közép-Kelet-Európában, úgy látszik Magyarországon sem sikerült megállítani. Mindez nem kis csalódást jelent számunkra. A magyarázatot abban látom, hogy Nyugat az átalakuló, elszegényedett térségben mindenütt magára hagyja az átalakulás híveit és a törékeny demokráciát.

Ami pedig a vajdasági magyar értelmiség várható nagyobb közéleti-politikai szerepvállalását illeti, ezt egyelőre nehéz lenne megítélni. Sokan bekapcsolódtak az önszerveződésbe, akik eddig csak tétlen szemlélői voltak az eseményeknek. Minden attól függ, hogy a különböző szervezetek, intézmények képviselői, illetve a magyarság mérvadó személyiségei mennyire érzik szükségét az új integráló szövetségnek, és mennyire tudnak szót érteni egymással a magyar kisebbséget érintő legfontosabb kérdésekben. Az integráló szervezetként felkínált Vajdasági Magyar Szövetség mindenesetre módot és lehetőséget kínál erre.

 Az interjút a SVET munkatársa készítette 1994. május 23-án