A Duna Televízióról


                          

Honlap | Életrajzom | Könyveim | Könyvrészek | Könyvbemutatók | Tanulmányok | Cikkek | Előadások | Interjúk | Bemutatók | Kritikák | Aktuális
 

Honlap
Fel
Életrajzom
Könyveim
Könyvrészek
Könyvbemutatók
Tanulmányok
Cikkek
Előadások
Bemutatók
Kritikák
Aktuális

A Duna Televízióról

 

- Mi a véleménye a Duna Televízió szerepéről, műsoráról, hogyan értékeli az elmúlt tízévi tevékenységét?

- Magam is ott voltam a Kongresszusi Központban, a Magyarok Világtalálkozóján, amikor a Duna Televízió gondolata felmerült, a javaslat megszületett. A találkozón jelen volt a néhai Antal József miniszterelnök úr is. Több ezer ember a teremben felállva, szűnni nem akaró tapssal tette nyomatékossá a javaslatot. A kormány nem nagyon tudott volna meghátrálni, de nem is akart, így megszületett a Duna Televízió, amely 1992. december 24-én kezdte meg adását.

Néhány alkalommal részt vettem az előzetes megbeszéléseken, de mivel nem vagyok tévés szakember, nem nagyon tudtam hozzászólni a témához, arra azonban emlékszem, hogy mindannyian nagyon lelkesek voltunk, azt hittük, abban reménykedtünk, hogy a televízió nagy segítségünkre lesz a megroppant magyar életakarat, a magyar szellemiség erősítésében.

Nos, nem érzem magam kompetensnek abban, hogy szakmailag értékeljem a Duna Televízió tíz éves munkáját. Nem vitás, hogy magas színvonalú hír- és kulturális műsoraival, műsorpolitikával fontos szerepet töltött be a hazai és határon túli nézőinek a tájékoztatásában. Meglátásom szerint azonban, ami a televízió nemzetösszetartó erejét, a magyar életakarat és szellemiség erősítését illeti a tíz évvel ezelőtti elvárások nem igazán teljesültek. Megmondom őszintén: leginkább az a szellemiség hiányzik a műsorpolitikából, amiért a Duna Televízió létrejött. Meglehet, ez nem csak a televízión múlott. A világ is megváltozott. És más megálmodott dolgok sem teljesültek.

A Duna Televízióval egy időben fogalmazódtak meg az autonómia-igények, a határon túli magyar nemzetrészek önkormányzati igényei. Egy új nemzetstruktúra körvonalait láttuk magunk előtt. Semmi sem lett az egészből, mert mindenki a könnyebb ellenállás útján próbált haladni. Azt gondolom, hogy például a Duna Televízió is nagyobb teret szentelhetett volna a magyar autonómiák kérdésének.  Be kellett volna vinni az emberek tudatába az autonómia, az önállóság, az önmagukért való felelősség gondolatát. Nem bírálat akar ez lenni, hanem a hiányérzetemet teszem szóvá.

A televízióban sok szó esik a határon túli magyarságról, de nem elégséges. És e mögött sem látok koncepciót. Ha úgy tetszik – stratégiát, nemzetpolitikát. Hiányzik az odafigyelés azokra az emberekre, törekvésekre, rendezvényekre, amelyek kulcsfontosságúak a magyarság életérzése, mentalitása, jövőképe, törekvése szempontjából. Hadd mondjak egy-két konkrét példát. Kárpát-medencében sehol nem sikerül annyi fiatalt megmozgatni, bevonni a magyar nyelvművelésben, mint Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon. Ennek a fontosságát aligha szükséges hangsúlyozni. Amilyen jelentős ez a több mint 30 éves hagyománnyal rendelkező esemény, olyan nagy az érdektelenség iránta a média részéről. Néhány vérszegény tudósítás, és semmit több. Vajon miért nem keresi fel a Duna Tévé azokat, akik képesek a fiatalokkal ilyen csodát művelni?

Másik példa. Trianon öröksége miatt tele vagyunk gátlásokkal, görcsökkel, fejünk tele van tömve mindenféle hazugsággal. Nos, 82 év után a Széchenyi István Stratégiakutató Intézet először szervezett tanácskozást a Délvidéken Trianonról, általában a történelmi traumák következményeiről. Remek előadógárda jött össze, és szép számú érdeklődő közönség. Csak éppen a sajtó nem képviseltette magát, a tévé maradt távol. Szinte tüntetőleg. A Duna Televízió is. A média leragadt a napi-politikánál, a folklórnál, a bográcsversenyeknél.

Bizonyára járatlanságommal, tájékozatlanságommal magyarázható, hiszen nem vagyok nagy tévénéző, de én bizony a műsorok alapján nem nagyon tudok különbséget tenni a Duna Televízió vagy az 1-es és 2-es csatorna között. Több a határon túli magyarokkal kapcsolatos híranyag, de a szellemiségében nem nagyon látom a különbséget. És ha már a híreknél tartunk. Zavar, hogy két-három perc alatt ledarálják a híreket. Idegesítő a gyorsaság is, ahogyan elhadarják a híreket, még inkább idegesítő az a zaj és kalimpálás, ami a háttérből hallatszik. Nem tudom, kinek az esze adta ki, de meg kell mondanom, ez mindenkit frusztrál, idegbajos lesz tőle az ember.

Az interjút Siflis Zoltán készítette a Duna Televízió részére 2004. május 8-án

 

Honlap | Életrajzom | Könyveim | Könyvrészek | Könyvbemutatók | Tanulmányok | Cikkek | Előadások | Interjúk | Bemutatók | Kritikák | Aktuális

 © Dr. Hódi Sándor. Minden jog fenntartva. Az oldalakon publikált anyagok szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk kizárólag a szerző írásos engedélyével lehetséges! E-mail cím: hodisandor[kukac]adacity[pont]net