Szakadás a VMDK
vezetőségében?
Két
koncepció összetűzése
–
A tisztújító közgyűlésen ugyanaz a kérdés vár eldöntésre, mint a májusi
magyarországi választásokon: jobbra, balra vagy előre
–
Dr. Hódi Sándor nyilatkozata
Mi osztotta meg a VMDK vezetőségét? Vannak eltérő platformok,
vagy csak a politikai lépések megítélésében állt be törés? Illetve: a szakadás
- ha van már valóban szakadás
- a „cél vagy az
eszköz” idézte elő? Melyik elképzelés számíthat nagyobb támogatásra,
magyarán: milyenek az erőviszonyok a vezetőségben, a Tanácsban? Van-e
valamilyen visszajelzés a helyi vezetőségektől, a tagságtól?
Egyáltalán tudunk-e róla? Van-e reagálás az anyaországból? Miért emlegetik a
pénzügyeket? Létezik-e alku a Milo&scarom;ević-rezsimmel?
S mindennek milyen kimenetele várható? Mit hozhat a tisztújító közgyűlés?
Valamelyik áramlat felülkerekedését, kompromisszumot, (a politikai skálán is
elhelyezhető) pártokra szakadását? Mindez egy szélesebb szövegkörnyezetbe
is elhelyezhető? A magyar politikai színtéren induló háború
előcsatározásaként? De még ezen túl is szélesíthető lenne?
Záporozhatnak a kérdések, miután
- az első kézből való értesülés helyett
- különféle variációk jelentek meg a VMDK-n belüli
nagyméretű megosztottság okairól. Dr. Hódi Sándornak, a szervezet egyik
alelnökének
- akit az egyik
„táborütőnek” tartanak
- tettük fel a kérdést, hogyan látja ő a törést a
VMDK vezetőségében, miben látja az okokat: mi történik a VMDK-ban, és mi
lesz tovább? Az alábbiakban az övé a szó.
Március 27-e
valószínűleg sorsformáló dátum lesz a vajdasági magyarság jövője
szempontjából. Ekkor kerül sor ugyanis négy év után a VMDK tisztújító
közgyűlésére. A tisztújító közgyűlés kimenetele, az új vezetőség
összetétele minden bizonnyal meghatározza, hogy milyen irányt vesz a VMDK
politikai arculata, és hogy milyen távlatot kínál fel a vajdasági magyarság
számára. Ezen a közgyűlésen ugyanis, számos más aktuális probléma
megoldása mellett, mindenekelőtt átgondolásra és megválaszolásra vár a
kérdés: a szűk pártosodás vagy a vajdasági magyarság átfogóbb gondjait
felvállaló szerveződés az, ami nagyobb esélyt nyújt a megmaradásra.
A
VMDK-n belül a két koncepció csírái már kezdettől fogva megvoltak. Voltak,
akik
- mindenekelőtt
Ágoston András
- kisebbségi esélyeinket
illetően egy magyar párt létrehozásához fűztek nagyobb reményeket,
mások
- köztük jómagam is
- inkább a magyarság
megszervezését és talpraállását tartottuk fontosabbnak. Végül is
kompromisszumos megoldás született: a VMDK érdekszervezetnek nevezte magát, de
az utóbbi időben egyre inkább pártként funkcionált.
A pártjelleg
erősödésével nem tudtak megoldódni, sőt tovább mélyültek a magyarság
meglévő intézményei, szervezetei és a VMDK közötti feszültségek. Mint
ahogy súlyos ellentétek merültek fel a VMDK és a vajdasági magyarság más
önszerveződési formái között is. Az elnökség egyes tagjai szerint ugyanis
mindazok a szervezetek, amelyek közvetve vagy közvetlenül a VMDK támogatásával
jöttek létre, a VMDK-nak vannak alárendelve. A VMDK elnöksége önkényesen
beleszólhat dolgaikba, leltárba veheti készleteiket, elszámoltathat velük,
kisajátíthatja anyagi javaikat, menesztheti vezetőségüket, felfüggesztheti
tevékenységüket és így tovább.
A
pártosodás sok minden mást is felszínre vetett. A VMDK-n belüli többféle
irányzat között jelentős hangsúlyeltolódás következett be. A
pártsemlegesség már a múlté, melynek következtében veszélybe került az a
kompromisszum, amely az autonómiáért való küzdelem érdekében összetartott
bennünket. A rendszerváltás folyamatának lelassulása Közép- és Kelet-Európában,
a baloldali visszarendeződés illúziója Magyar-országon, a kommunista
hatalom megszilárdulása Szerbiában sokakat felbátorított, akik eddig a
pártsemlegesség mögött meghúzták magukat.
A VMDK
vezetésén belüli baloldali kommunista frakció részéről leplezetlenül
megjelent a hatalom kisajátítására és a másként gondolkodókkal való
leszámolásra irányuló törekvés. Módszerben nem válogatva hazugságokkal,
vádaskodással, rágalomhadjárattal próbálják félreállítani politikai
ellenfeleiket. A szervezeti munka erősítése, javítása, demokratizálása
helyett a frakció magához ragadta az információ közvetítés, a kapcsolattartás,
a politikai döntéshozatal előkészítésének a jogkörét. Kierőszakolt
testületi döntésekkel próbálják szentesíteni csoportérdekeiket, amelyek nagy
veszélyt jelentenek a Közösségre nézve. Ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy
Ágoston András e csoport élén elérkezettnek látja az időt a hatalommal
való egyezkedésre, sőt kiegyezésre, ami veszélybe sodorja a vajdasági
magyarság autonómia törekvését.
Sajnos az a helyzet,
hogy a VMDK már csak a nevében azonos önmagával. Se nem demokratikus, se nem
közösség többé. Átalakult párttá, kommunista párttá, akaratunk ellenére, szinte
észrevétlenül. Hisszük azt, hogy nem végérvényesen.
Hisszük
azt, hogy a közgyűlésen a dolgok a helyükre kerülnek. Hogy a VMDK újra
nyitott, demokratikus közösséggé fog válni, amely hozzájárul a vajdasági
magyarság megmaradásához és közösséggé szerveződéséhez, amelyen belül
mindenki megtalálja helyét a számára legmegfelelőbb szerepkörben.
Körülöttünk
egymásra acsargó népek állnak szembe egymással. A veszély összehozott és
összetartott bennünket. Egymásra leszünk utalva ezután is. A külső
veszélyeztetettség ellenére azonban foglalkoznunk kell belső bajainkkal.
Minthogy a magyar kisebbségek szerves részei a magyar nemzetnek, nem mellékes,
hogy hogyan birkózunk meg ezekkel a gondokkal, hiszen a márciusi tisztújító
közgyűlésünkön lényegében véve ugyanaz a kérdés vár eldöntésre, ami
májusban a magyarországi választásokon: balra, jobbra, vagy előre.
Sebestyén
Imre: Magyar Szó, 1994. március 20.
|
