Nincs remény önálló Vajdaságra,

amíg a szerbek az országgyarapítás bűvöletében élnek

Újvidéki beszélgetés a VMDK alelnökével.

A jugoszláviai válság nagyon messze van a rendezéstől, következésképp még sokáig nem szűnik meg a magyarok veszélyeztetettsége, s mindez a kisebbséget súlyosabban érinti, a kilátástalanság érzetét kelti benne. Mivel ez az állapot évekig is eltarthat, fölmerül a kérdés, mit tett, tesz, tehet a VMDK, hogy egy ilyen nehezen viselhető helyzetben is újra és újra rendezze a kisebbség sorait, megállítsa számbeli gyengülését, erősítse „állóképességét”, hogy ez a közösség a megmaradását fenyegető károsodás nélkül vészelje át ezt az időszakot? Dr. Hódi Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke válaszol.

– A háború, az erőszakos mozgósítások, a magyarság elleni pszichológiai hadviselés rendkívül nagy pusztítást vitt végbe sorainkban. A külföldre menekült vagy kitelepült tízezrek miatt a vajdasági magyarság társadalmi struktúrája eddig is jóvátehetetlen károkat szenvedett. Félő azonban, hogy a fenyegetettség, az elszegényedés, a balkáni távlatnélküliség miatt továbbra is nagy lesz az elköltözés. Ebben az áldatlan helyzetben nagyon nehéz lelket önteni az emberekbe. Nagyon nehéz maradásra, mi több, cselekvésre bírni őket. A VMDK kezdettől fogva vallja, hogy politikai harc nélkül nincs semmi esélyünk, s politikai (valamint kulturális és gazdasági) önállóság nélkül pusztulásra vagyunk ítélve.

– A megmaradás, az otthonteremtés persze nemcsak politikai harcot kíván tőlünk. A „ki-ki magának” életelv és gyakorlat – ami jellemezte korábbi magatartásunkat – jelen körülményeink között egész nemzeti közösségünket pusztulásba sodorhatja. Sosem volt még nagyobb szükségünk egymásra, az összefogásra, a felebaráti szeretet gyakorlásának az összehangolására, mint most. Ennek az összefogásnak kínál szervezeti keretet az az egész Vajdaságot behálózó emberbaráti szolgálat, amelynek megalakítása folyamatban van. Erre a szervezetre vár településeink szociális, egészségügyi és mentális problémáinak felmérése, tanulmányozása és lehetőség szerinti orvoslása. A bajban levők, elesettek erkölcsi és anyagi támogatása. Segélyakciók indítása, gyűjtések szervezése, belföldi és külföldi támogatás megszerzése.

– A hármas autonómiamodellből a területi önkormányzatra vonatkozó váltotta ki a leghevesebb reagálást. A szocialisták és a szélsőséges nacionalisták – ezúttal is egyetértve – Szerbia szétdarabolásáról és hasonlókról beszélnek, de a többi párt sem fogadta megértéssel. Még azok sem, amelyek a Vajdaság autonómiájának ilyen vagy olyan fokú visszaállításáért szállnak síkra. Mivel a VMDK már kinyilvánította, hogy törekvése nincs ellentétben az „autonómista” pártokéval, hogyan egyeztethetők össze a koncepciók?

– A VMDK által tervezett magyar önkormányzati formák létrehozása alkotmányos rendelkezésekhez kötődik. Az alkotmánymódosítási javaslatunk, a dolgok jelenlegi állásánál fogva, a szerb alkotmányt szeretné alkalmassá tenni a Carrington-féle rendezési elv számára, vagyis arra, hogy Szerbiában egyáltalán beszélni lehessen a) különleges státusú községekről, b) helyi kisebbségi autonómiákról és c) személyi elvű kisebbségi önkormányzatról. Ha a Kis-Jugoszlávia életképes képződménynek bizonyul, nemzetközi legitimitást nyer, abban az esetben a szövetségi kormányhoz nyújtjuk be ez irányú alkotmánymódosítási javaslatunkat. Címzettnek természetesen egy önálló Vajdaság is megtenné. Ehhez azonban a Vajdaságnak tényleges autonómiával, alkotmányos jogkörrel kellene rendelkeznie, és nem statútummal, mint jelenleg. A mondvacsinált „ilyen vagy olyan fokú” autonómiával, sajnos nem tudunk mit kezdeni.

– Milyenek a Vajdaság autonómiájának esélyei?

– A VMDK kanizsai közgyűlésén elfogadott memoranduma elsőként tett kezdeményezést egy népszavazás kiírására, amelyen Vajdaság polgárai arról döntenének, hogy a tartománynak maradjon-e meg a mai jogállása (jogfosztottsága), vagy pedig a Vajdaság váljon önálló politikai és gazdasági jogalannyá. A referendum kimenetele azonban nem a mi vágyainkon, hanem a túlnyomó többségben élő szerbek akaratán múlik. Sajnos úgy tűnik, a helyzet erre még mindig nem érett meg a szerbek részéről. Még mindig a szerény tömegbázissal rendelkező „autonómista” pártok álláspontja sem egyértelmű és világos ebben a kérdésben. Nagyjából a „kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” elve vezérli őket. Autonómiáról beszélnek, de hitet tesznek az egységes Szerbia mellett. Amíg a szerbek az országgyarapítás révületében élnek, a nagy és erős Szerbiában látják jövőjüket, önálló Vajdaságban nem reménykedhetünk, illetve arra Bosznia-Hercegovina sorsa várna.

– A jelenlegi vajdasági közigazgatási határok elfogadhatatlanok a vajdasági magyarság számára. A VMDK belenyugodott-e az ésszerű szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyó körzetesítésbe?

– A VMDK elnöksége még február elején tiltakozó jegyzékkel fordult a Szerb Köztársaság kormányához, mivel az pár nappal korábban életbe léptetett körzetesítési rendeletével önkényesen, egy tollvonással, a polgárok tudta és megkérdezése nélkül földarabolta a történelmileg kialakult régiókat – Bácskát, Bánátot és Szerémséget – és a magyar lakosságú területek erőszakos szétdarabolásával hét körzetbe osztotta szét az itt élő magyarságot. Jegyzékünkben rámutattunk arra, hogy a körzetesítéssel szétszórt magyarság mindenütt kisebbségbe kerül, elveszti gazdasági tömegbázisát, kiszorul a döntéshozatalból, veszélyeztetetté válik oktatási, művelődési és tájékoztatási igényeinek kielégítésében. Levelünkre máig sem kaptunk választ, még kevésbé került sor a magyarellenes kormányrendelet visszavonására. Nem reagált még Szerbia Alkotmánybírósága sem, jóllehet kértük, hogy vizsgálják felül a dekrétum törvényességét és alkotmányosságát.

– A VMDK elképzelése szerint milyen lenne a felépítése a vajdasági magyar önkormányzatnak, mit vállalhatna magára, s plurálisan, a polgári demokrácia elvén működne-e?

– A személyi (perszonális) autonómia nem kötődik földrajzi területhez. Azok csatlakoznak hozzá, akik élni akarnak a magyar kisebbségi kollektív jogokkal az oktatás, a tájékoztatás és a művelődés terén. Az önkormányzat az államtól ráruházott hatalom birtokosa lenne az alkotmány által körülhatárolt jogkörben. A személyi önkormányzatnak parlamentje lenne, önkormányzati tanácsa és elnöke. Megválasztásuk általános, közvetlen, titkos választással történne.

– A magyar többségű községek különleges jogállásra tennének szert, ami tartalmazza a saját rendőrség és bíróság működtetését, az önálló terület- és gazdaságfejlesztést. A különleges jogállású magyar községek a javaslat szerint társulhatnak, és létrehozzák a Magyar Autonóm körzetet. Ez az egyszerű magyar többségű községeket ölelné fel: Szabadkát, Kanizsát, Zentát, Csókát, Adát, Becsét, Topolyát és Kishegyest. A csatlakozásról a helyhatósági választások után alakuló képviselő-testületek döntenének, vitás esetekben pedig a polgárok referendum útján. A körzet hatásköre kiterjedne a vallás- és közoktatásügyre, gazdasági és szociális ügyekre, a hírközlésre, a bíróságra és rendőrségre, az önkormányzat pénzügyeire és a helyi közigazgatási ügyekre. A körzetet az elnök irányítaná, más népcsoportok teljes egyenjogúságot élveznének a körzet területén.

– Azokon a magyar többségű településeken viszont, amelyek területileg nincsenek kapcsolatban a körzettel, ilyen mintegy tizenöt van a Vajdaságban, mint például Temerin, Székelykeve, Doroszló, Magyarcsernye, helyi magyar önkormányzatok jönnének létre.

– Hogyan vélekedik a VMDK a tervezett választásokról? Mit jelent számára a részarányos rendszer?

– A részarányos választási rendszer nem jelent hátrányt a vajdasági magyarság számára. Mivel a Vajdaság minden bizonnyal egy választási körzetnek számít, szerencsés esetben legalább három képviselőnk bejuthat a szövetségi parlamentbe. Jelenleg kettő van. Más a helyzet a többi népcsoport esetében. Számukra vagy külön megegyezéssel kell biztosítani a parlamenti képviseletet, vagy reménytelen helyzetbe kerülnek.

– A választás igazi tétje azonban számunkra nem is ez. A helyhatósági választásokban vagyunk elsősorban érdekeltek. A helyi hatalom megszerzésében. Bármilyen csekély is a községi képviselő-testület mozgástere, a VMDK-s többség számunkra a túlélést, a megmaradás egyetlen esélyét jelenti. Hadd hivatkozzam itt csak a tervezett kolonizációra, ami voltaképpen a VMDK-s önkormányzatoknak köszönhetően bukott meg, amely háromnegyed évszázad után a hatalomnak végre nemet mert mondani. A magyarság a választásokkal csak nyerhet. De sorsa jobbra fordulását illetően a szerbség számára sincs más lehetőség.

– Lényegi árbeszédre a vajdasági magyarság nyílt és rendszeres kérdéseiről ez ideig a kezdeményezések ellenére sem került sor. A jelenlegi politikai helyzetben kivel lehetne tárgyalóasztalhoz ülni, s remélhető-e eredmény az ilyen dialógustól?

– Nem a VMDK-n múlott eddig sem, hogy a hatalmi szervekkel nem került sor érdemi párbeszédre. A szerb köztársasági elnökkel lezajlott tárgyalás – még ha folytatása várat is magára – lényegében véve előrehaladást jelent. Közvetve ugyanis ez bátorított fel bennünket a további politikai küzdelemre. Persze a honi tárgyalópartnereinket illetően nem lehetnek nagy illúzióink. Senki sem hiszi közülünk, hogy a szerb hatalmi szervek képviselőit – jogainkat illetően – sikerül majd az érvek erejével meggyőznünk. A nemzetközi és a jugoszláv békefolyamatok előrehaladása – lassanként és kínkeserves kibontakozása –, illetve a Szerbián belüli viszonyok alakulása teszi végül egyértelművé a helyzetet, ami önmagáért fog beszélni. A mi feladatunk az, hogy állandóan napirenden tartsuk a kérdést.

(Sebestyén Imre: Magyar Nemzet, 1992. október 23.)