Az MVSZ JOT és a vajdasági pártok

 Beszélgetés dr. Hódi Sándorral, a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa elnökével

– Milyen a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának a viszonya a vajdasági magyar pártokhoz? Van- valamilyen együttműködés közöttük?

– Az alapszabály értelmében a Világszövetség pártoktól és kormányoktól független szervezet. Az MVSZ JOT megalakulása, vagyis 1994. május 12-i alakuló közgyűlés óta ennek szellemében tevékenykedik, és sem a vajdasági magyar pártokkal, sem egyéb pártokkal nem került semmilyen formális kapcsolatba. A pártoktól való függetlensége miatt a Világszövetség és a magyar pártok valaminő sajátos viszonyáról így nem beszélhetünk. A kisebbségi érdekvédelem terén természetesen adódhatnak olyan helyzetek, felmerülnek olyan kérdések, amelyek miatt a Világszövetség és a pártok hajba kaphatnak egymással, elvétve talán az is, hogy egy gyékényen árulnak. Így például az MVSZ JOT és a Vajdasági Magyar Szövetség 1999 augusztusában az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács miatt kapott hajba egymással. Az MVSZ JOT nehezményezte, hogy a VMSZ a civil szervezetek és az egyház mellőzésével saját tagjaiból kívánta kinevezni a nemzeti tanács tagjait, ami nem csak a pártállami gondolkodás jegyeit viseli magán, hanem súlyosan sérti a képviseleti demokrácia elveit is. A VMSZ azzal vágott vissza, hogy az MVSZ JOT „nem legitim”, nem működik, s ilyen kérdésekben nem nyilváníthat véleményt.

– A pártok nehezen viselik el a Világszövetség, s egyáltalán a különféle egyesületek és szervezetek függetlenségét, különvéleményét, következésképp ezeket mindenáron maguk alá próbálják gyűrni.

– A Világszövetségnek nem annyira a pártokkal van baja, hanem sokkal inkább önmagával. Máig nem sikerült eldöntenie, hogyan a láthatná el eredményesen feladatát, ha minden magyar tagja lenne a szövetségnek, vagy ha a különböző magyar egyesületek, szervezetek, netán pártok csúcsszervezete lenne. Vannak olyanok is, akik a „kétszintes” felépítményre esküsznek, vagyis amellett, hogy minden magyar tagja lenne a Világszövetségnek, ami ráadásul az egyesületi csúcsszervek fő csúcsszerve lenne. Nem kétséges, hogy a Magyarok Világszövetsége szervezeti felépítménye alapvetően rossz. Ám hasonlóképpen rossz a pártok szervezeti felépítménye is, amelyek szintén magukon viselik az egyesületek minden hibáját és tehetetlenségét. A probléma forrása az, hogy mind a pártok, mind az egyesületek sikere alapjában véve mindig egyes személyek tehetsége, rátermettsége, ügybuzgalma eredményeként jön létre. Ezeket az embereket azonban, a Világszövetségben is, a pártokban is, az egyesületekben is előbb-utóbb felfalja a szisztéma. Minél nagyobb létszámú az egyesülés, annál nagyobbak a korlátai. Nem kívánok itt a különféle csoportlélektani sajátosságokra kitérni, csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy amikor olyan Világszövetségről beszélünk, amelytől azt várjuk el, hogy 15 millió ember egyként a magáénak vallja, akkor nem vagyunk tisztában azzal, hogy hatékony cselekvés csak kis csoportra, kevés azonos érdeklődésű, egymáshoz illő, hasonló késztetettségű személyre méreteződik, s az emberek többsége sosem végez egyesületi munkát, s nem kíván élni az egyesületek nyújtotta lehetőségekkel.

– Sok bírálat éri az országos tanácsokat, hogy azok nem képviselik sem az adott terület magyar népességét, sem a magyar egyesületek összességét.

– Az egyéni tagok számarányát illetően az MVSZ JOT a második legnépesebb országos tanács a Világszövetségben. A magyar népesség számarányához viszonyítva csak a Világszövetség Erdélyi Társasága előzi meg.  Ami a tagszervezeteket illeti, e téren talán még jobb helyezést érnénk el. Tizennégy tagszervezettel rendelkezik, s közöttük van minden rangos vajdasági magyar egyesület, amelyek többnyire maguk is csúcsszervezetek. Ilyenformán az MVSZ JOT messze a legtömegesebb érdekvédelmi szervezet Vajdaságban, de mint jeleztem, sajnos a tömegesség sem az egyéni tagság, sem az egyesületek számát tekintve nem viszi a Világszövetség munkáját előbbre.

– Egyre többen gondolják azt, hogy a Világszövetség megújulásához új formát, új alakzatot kell keresni.

– Ha egyáltalán lehetséges a megújulás, mert – ahogyan Csapó Endre mondja –, tartani lehet tőle, hogy világmagyarság összefogására a társadalmi egyesületi törvény egyik alakzata sem megfelelő. Ezért is született meg az a gondolat, hogy a  Magyarok Világszövetsége részére külön törvényt kellene hozni, hasonlóan mint a Magyar Tudományos Akadémiára. A törvényben kifejezésre kellene juttatnia annak a körülménynek, hogy öt millió magyar él a magyar államhatárokon kívül, és a Világszövetségre elsősorban miattuk lenne szükség. A törvényben kifejezésre kellene jutnia annak is, hogy a Világszövetség független szerve a magyar társadalomnak, a teljes magyar nemzetnek, és ebből kifolyólag a hivatalos magyar politikától eltérő nézetei és feladatai lehetnek. Ennek előfeltétele, hogy hozzon a magyar Országgyűlés olyan törvényt, ami a magyar nemzetet elismeri természetes társadalmi kategóriának, aminek tagja mindenki, aki magyarnak vallja magát, függetlenül attól, hogy hol él, s milyen állam polgára.   Ha ezek az előfeltételek teljesülnek a Magyarok Világszövetsége alkalmas lehet arra, hogy mindenféle pártpolitikától mentesen egyetemes magyar nemzetpolitikai célokat szolgáljon.

A változtatás igénye benne van a levegőben. Félő azonban, hogy májusban a küldöttgyűlésen a Magyarok Világszövetsége átalakításának feladata elvégezetlen marad. Addig ugyanis nem születik törvény a Világszövetségről, és a kérdés, ahogyan eddig is, ezúttal is kezelhetetlen lesz küldöttgyűlés számára.

Sebestyén Imre: Magyar Szó, 2000. április 7.