Vajdaság autonómiája

- A jugoszláviai válság sajnos nagyon messze van a rendezéstől, következésképpen még sokáig nem szűnik meg a magyarság veszélyeztetettsége, amelyet tetéz az elszegényedés, jogi bizonytalanság, s mindez a kisebbséget súlyosabban érinti, a kilátástalanság érzetét kelti benne. Mivel ez az állapot évekig eltarthat, mit tett, tesz, tehet a VMDK, hogy egy ilyen nehezen viselhető helyzetben újra rendezze e kisebbség sorait, megállítsa számbeli gyengülését, erősítse „állóképességét”, hogy ez a közösség a létét nem fenyegető károsodás nélkül vészelje át ezt az időszakot?

- A háború, az erőszakos mozgósítások, a magyarság elleni pszichológiai hadviselés rendkívül nagy pusztítást vitt végbe sorainkban. A külföldre menekült vagy kitelepült tízezrek miatt a vajdasági magyarság társadalmi struktúrája eddig is jóvátehetetlen károkat szenvedett. Félő azonban, hogy a fenyegetettség, az elszegényedés, a távlatnélküliség miatt továbbra is nagy lesz az elköltözés. Ebben az áldatlan helyzetben nagyon nehéz lelket önteni az emberekbe. Nagyon nehéz maradásra, mi több, cselekvésre bírni őket. A VMDK kezdettől fogva vallja, hogy politikai harc nélkül nincs semmi esélyünk, hogy politikai (valamint kulturális és gazdasági) önállóság nélkül pusztulásra vagyunk ítélve.

A megmaradás, az otthonteremtés persze nem csak politikai harcot kíván tőlünk. A „ki-ki magának” életelv és gyakorlat, ami jellemezte korábbi magatartásunkat, jelen körülményeink között egész nemzeti közösségünket pusztulásba sodorhatja. Sosem volt még nagyobb szükségünk egymásra, az összefogásra, a felebaráti szeretet gyakorlásának az összehangolására, mint mostan. Ennek az összefogásnak kínál szervezeti keretet az egész Vajdaságot behálózó emberbaráti szolgálat, amelynek megalakulása folyamatban van. Erre a szervezetre vár településeink szociális, egészségügyi és mentális problémáinak felmérése, tanulmányozása és lehetőség szerinti orvoslása, a bajban levők, elesettek erkölcsi és anyagi támogatása. Segélyakciók indítása, gyűjtések szervezése, belföldi és külföldi támogatás megszervezése.

Sajnos, anyagi vonatkozásban nem több ez a nyomor megosztásánál. Ebben a rendszerben azonban, amely mindent elrabol tőlünk, életmentő gazdasági programra még nem támaszkodhatunk. A jövő szempontjából azonban az sem kevés, ha most a bajban megtanulunk közösségben gondolkodni, ha megtanuljuk, hogyan lehetünk önnön érdekünkben felebarátaink javára. A vajdasági magyarság történelme során nem tudott közösséggé formálódni. Talán most jött el ennek az ideje. Fogyatkozzunk bár meg, de elengedhetetlen feltétele ez megmaradásának és életképességünknek.

- A hármas autonómia-modellből a területi önkormányzatra vonatkozó váltotta ki a leghevesebb reagálást. A szocialisták és a szélsőséges nacionalisták - ezúttal is egyetértve - Szerbia szétdarabolásáról és hasonlókról beszélnek, de a többi párt sem fogadta megértéssel. Még azok sem, amelyek a Vajdaság autonómiájának ilyen vagy olyan fokú visszaállításáért, esetleg a különleges státusért szállnak síkra. Mivel a VMDK már kinyilvánította, hogy törekvése nincs ellentétben az „autonomista” pártokéval, hogyan egyeztethetők össze a koncepciók? Autonóm terület vagy több autonóm terület egy autonóm területen?

- A VMDK által tervezett magyar önkormányzati formák létrehozása alkotmányos rendelkezésekhez kötődik. Az alkotmánymódosítási javaslatunk, a dolgok jelenlegi állásánál fogva, a szerb alkotmányt szeretné alkalmassá tenni a Carrington-féle rendezési elv számára, vagyis arra, hogy Szerbiában egyáltalán beszélni lehessen a) különleges státusú községekről, b) helyi kisebbségi autonómiákról és c) személyi elvű kisebbségi önkormányzatról. Ha Kis-Jugoszlávia életképes képződménynek bizonyul, nemzetközi legitimitást nyer, abban az esetben a szövetségi kormányhoz nyújtjuk be ez irányú alkotmánymódosítási javaslatunkat. Címzettnek természetesen egy önálló Vajdaság is megtenné. Ehhez azonban Vajdaságnak tényleges autonómiával, alkotmányos jogkörrel kell rendelkeznie, és nem statútummal, mint jelenleg. A mondvacsinált, „ilyen vagy olyan fokú” autonómiával, sajnos nem tudunk mit kezdeni.

Ami viszont a háromféle magyar önkormányzati javaslatot illeti, azok - figyelembe véve a vajdasági magyarság sajátosságait - kölcsönösen jól kiegészítik egymást, és ugyanakkor maximális lehetőséget biztosítanak más népcsoportok önkormányzati törekvéseinek.

- Támogatja-e a VMDK a Vajdaság politikai és gazdasági autonómiáját, vagy másban látja például annak meggátolását, hogy a vajdasági magyarok pénze is a többiével együtt Szerbiába folyjon? Pénz nélkül ugyanis nem lehet önkormányzatról még beszélni sem.

- A VMDK kanizsai közgyűlésén elfogadott memoranduma elsőként tett kezdeményezést egy népszavazás kiírására, amelyen Vajdaság polgárai arról döntenének, hogy a tartománynak maradjon-e meg a mai jogállása (jogfosztottsága), vagy pedig Vajdaság váljon önálló politikai és gazdasági szubjektummá. Nekünk érthetően az utóbbi felelne meg. A referendum kimenetele azonban nem a mi vágyainkon, hanem a túlnyomó többségben levő szerbek akaratán múlik. Sajnos, úgy tűnik, a helyzet erre még mindig nem érett meg a szerbek részéről. Még a szerény tömegbázissal rendelkező „autonomista” pártok álláspontja sem egyértelmű és világos ebben a kérdésben. Nagyjából a „kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon” elve vezérli őket. Autonómiáról beszélnek, ugyanakkor hitet tesznek az „egységes és oszthatatlan” Szerbia mellett. Amíg a szerbek az ország gyarapítás révületében élnek, a nagy és erős Szerbiában látják jövőjüket, önálló Vajdaságban nem reménykedhetünk, illetve arra Bosznia-Hercegovina sorsa várna.

- A jelenlegi közigazgatási határok elfogadhatatlanok a vajdasági magyarok számára. A VMDK belenyugodott-e az ésszerű szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyó körzetesítésbe? A tervezett területi autonómia határai mennyiben követnék az átrajzolt közigazgatási mezsgyéket vagy a községek (kisebb közigazgatási egységek a Kis-Jugoszláviában) határait?

- A VMDK elnöksége még azon melegében, 1992. február elején tiltakozó jegyzékkel fordult a Szerb Köztársaság kormányához, mivel az pár nappal korábban életbe léptetett körzetesítés rendeletével önkényesen, egy tollvonással, a polgárok tudta és megkérdezése nélkül földarabolta a történelmileg kialakult régiókat - Bácskát, Bánátot és Szerémséget - és a magyar lakosságú területek erőszakos szétdarabolásával hét körzetbe osztotta szét az itt élő magyarságot. Jegyzékünkben rámutattunk arra, hogy a körzetesítéssel szétszórt magyarság mindenütt kisebbségbe kerül, elveszti gazdasági tömegbázisát, kiszorul a döntéshozatalból, veszélyeztetetté válik oktatási, művelődési és tájékoztatási igényeinek kielégítésében. Levelünkre máig sem kaptunk választ, még kevésbé került sor a magyarellenes kormányrendelet visszavonására. Nem reagált még Szerbia Alkotmánybírósága sem, jóllehet kértük, hogy vizsgálják felül a dekrétum törvényességét és alkotmányosságát.

Természetesen nem nyugodtunk bele a helyzetbe. Most a Tisza menti, és a közép-bácskai községek újonnan megválasztott képviselő-testületei késztik elő a körzetesítéssel kapcsolatos álláspontjukat, amit a kormány elé kívánnak terjeszteni, hogy visszaállítsuk a gazdasági, földrajzi, történelmi és kulturális hagyományokon alapuló régiót, ami nagyjából felöleli a kompakt tömbben élő magyarságot.

- A VMDK elképzelése szerint milyen lenne a felépítése a vajdasági magyar önkormányzatnak – most nem csak a területi, hanem a helyi önkormányzatokra, a személyi elven alapuló autonómiára is gondolok –, milyen szervei lennének, s ezek mit vállalhatnak magukra? Tehát: a magyarság milyen tartalmú önkormányzata felé törekszik az érdekvédelmi szervezet? Az önkormányzat plurálisan, a polgári demokrácia elvein működne-e?

- A személyi (perszonális) autonómia nem kötődik földrajzi területhez. Azok csatlakoznak hozzá, akik élni akarnak a magyar kisebbségi kollektív jogokkal az oktatás, a tájékoztatás és a művelődés terén. Az önkormányzat az államtól ráruházott hatalom birtokosa lenne az alkotmány által körülhatárolt jogkörben. A személyi önkormányzatnak parlamentje lenne, önkormányzati tanácsa és elnöke. Megválasztásuk általános, közvetlen, titkos választással történne.

A magyar többségű községek különleges jogállásra tennének szert, amely tartalmazza a saját rendőrség és bíróság működtetését, az önálló terület- és gazdaságfejlesztést. A különleges jogállású magyar községek a javaslat szerint társulhatnak, és létrehozzák a Magyar Autonóm Körzetet. Ez az egyszerű magyar többségű községeket ölelné fel: Szabadkát, Kanizsát, Zentát, Csókát, Adát, Becsét, Topolyát és Kishegyest. A csatlakozásról a helyhatósági választások után alakuló képviselő-testületek döntenének, vitás esetben pedig a polgárok referendum útján. A körzet hatásköre kiterjedne a vallás- és közoktatásügyre, gazdasági és szociális ügyekre, a hírközlésre, a bíróságra és rendőrségre, az önkormányzat pénzügyeire és a helyi közigazgatási ügyekre. A körzetet az elnök irányítaná a körzet képviselő-testülete és a területi tanács segítségével. Más népcsoportok teljes egyenjogúságot élveznének a körzet területén. A körzet határán levő települések kis is válhatnak belőle, illetve kívülről csatlakozhatnak hozzá, ha a település polgárai referendumon úgy döntenek.

Azokon a magyar többségű településeken viszont, amelyek területileg nincsenek kapcsolatban a körzettel, ilyen mintegy 15 van Vajdaságban, mint pl. Temerin, Székelykeve, Doroszló, Kupuszina, Magyarcsernye stb., helyi magyar önkormányzatok jönnének létre. Ezek alapjául, akárcsak az előbbiek esetében, a hágai dokumentum szolgál, amely kiegyenlíti a kisebbségeket a többségi népekkel, s nem ismeri azt a fogalmat, hogy „államalkotó” nemzet. Az önkormányzat felépítése és működése maximálisan a polgári demokrácia elvein nyugszik.

- A bizonytalan jövőből ismét vissza a bizonytalanabb jelenbe: A kisjugoszláv választások megtartása – a hatalmi párt referendum-csapdája miatt – még nem biztos. Mégis: hogyan vélekedik a VMDK a választásokról, amikor a részarányos rendszerben a szükséges öt százalékot nem érheti el? Csatlakozik-e valamelyik választási szövetséghez? Élhet-e a pozitív diszkrimináció elvével és mit jelent ez? Egyszóval mit várhat a VMDK a választásoktól?

- A részarányos választási rendszer nem jelent hátrányt a vajdasági magyarság számára. Mivel Vajdaság minden bizonnyal egy választási körzetnek számít, szerencsés esetben legalább három képviselőnk bejuthat a szövetségi parlamentbe. Jelenleg kettő van. Más a helyzet a többi népcsoport esetében. Számukra vagy külön megegyezéssel kell biztosítani a parlamenti képviseletet, vagy reménytelen helyzetbe kerülnek.

A választás igazi tétje azonban számunkra nem is ez. A helyhatósági választásokban vagyunk elsősorban érdekeltek. A helyi hatalom megszerzésében. Bármilyen csekély is a községi képviselőtestületek mozgástere, a VMDK-s többség ezekben számunkra a túlélés, a megmaradás egyetlen esélyét jelenti. Hadd hivatkozzam itt csak a tervezett kolonizációra, ami voltaképpen annak az egy-két VMDK-s képviselő-testületnek köszönhetően bukott meg, amelyik háromnegyed évszázad után a hatalomnak végre nemet mert mondani. A magyarság a választásokkal csak nyerhet. De sorsa jobbra fordulását illetően a szerbség számára sincs más lehetőség.

- Lényegi párbeszédre a vajdasági magyarság nyílt és rendezetlen kérdéseiről ez ideig a kezdeményezések ellenére sem került sor. A jelenlegi politikai konstellációban kivel lehetne tárgyalóasztalhoz ülni, s remélhető e eredményt itt és most egy ilyen dialógustól?

- Nem a VMDK-án múlott eddig sem, hogy a hatalmi szervekkel nem került sor érdemi párbeszédre. A szerb köztársasági elnökkel való tárgyalás, még ha folytatása várat is magára, lényegében véve előrehaladást jelent. Közvetve ugyanis ez bátorított fel bennünket a további politikai küzdelemre. Persze a honi tárgyalópartnereinket illetően nem lehetnek nagy illúzióink. Senki sem hiszi közülünk, hogy a szerb hatalmi szervek képviselőit - jogainkat illetően - sikerül majd az érvek erejével meggyőznünk. A nemzetközi és a jugoszláv békefolyamatok előrehaladása - lassú és kínkeserves kibontakozása –, illetve a Szerbián belüli viszonyok alakulása teszi végül egyértelművé a helyzetet, ami önmagáért fog beszélni. A mi feladatunk az, hogy állandóan melegen tartsuk ezt a kérdést.

- A világpolitika irányítói előtt – a VMDK diplomáciai erőfeszítéseinek is köszönhetően – nem ismeretlen a vajdasági magyarság kérdése. A VMDK higgadt politizálása elismerésre, állásfoglalása támogatásra talált. Eredménynek könyvelhető el a nemzetközi tényezők nagyobb idefigyelése, például az EBEÉ misszió jelenléte a vegyes lakosságú környezetben. Ez némileg növelheti a kisebbségek biztonságérzetét. Mennyire sikerült a VMDK-nak a nagydiplomáciában támogatásra találni törekvéseihez? Hogyan értékeli a vajdasági magyarság szempontjából a londoni értekezletet és az ott beindított genfi válságkezelést?

- A VMDK törekvése a nemzetközi fórumokon megértésre talál. A világpolitika, s ezen belül a Jugoszláviai békeértekezlet irányítói nem naiv emberek, tisztában vannak helyzetünkkel. Más kérdés, hogy a válság megoldására nem áll megfelelő eszköz rendelkezésükre, illetve az eszközök hatékonyságát illetően megoszlanak a vélemények. A londoni értekezlet jelentős volt számunkra olyan értelemben, hogy megerősítettek bennünket elvárásainkban: a nemzetközi közösség továbbra is nyomást fog gyakorolni Szerbiára azzal a céllal, hogy rávegyék a megoldások felkutatására és az együttműködésre minden érdekelt féllel, így a vajdasági magyarsággal is.

 (Az interjút Sebestyén Imre készítette 1993 márciusában a Magyar Nemzet részére.)