Semmi sem lett az ígéretekből


                          

Honlap | Életrajzom | Könyveim | Könyvrészek | Könyvbemutatók | Tanulmányok | Cikkek | Előadások | Interjúk | Bemutatók | Kritikák | Aktuális
 

Honlap
Fel
Életrajzom
Könyveim
Könyvrészek
Könyvbemutatók
Tanulmányok
Cikkek
Előadások
Bemutatók
Kritikák
Aktuális

Semmi sem lett az ígéretekből

Interjú dr. Hódi Sándorral, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjával

  Tudomásunk szerint Ön is részt vett a Magyarok Világszövetsége 1993. április 17-ei elnökségi, illetve a vasárnapi választmányi ülésén. Milyen kérdések szerepeltek napirenden a világ magyarsága e rangos testületeinek összejövetelén?

A számos napirendi pont közül bennünket elsősorban az MVSZ föderatív regionális átszervezésének kérdése, a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek helyzete, valamint a délvidéki magyarság támogatására vonatkozó javaslat érintett elsősorban.

- Ennek szellemében a közeljövőben Szerbiában, illetve Vajdaságban is létre fogjuk hozni az MVSZ országos tanácsát és megnyitjuk helyi irodáját. A gond csupán az, hogy ennek a ragyogó koncepciónak egyelőre nincs megnyugtató anyagi fedezete. A magam részéről nem látom például tisztán, hogy az MVSZ vajdasági irodája megnyitásának és működtetésének a költségeit ki állná, és hogy a támogatás mértékétől függően ez az iroda mit vállalna magára.

A beszámolók alapján milyennek látja a magyarság helyzetét a Kárpát-medencében és a nagyvilágban?

Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke a választmányi ülés bevezetőjében a magyarság lelki egyesítésének szükségességéről beszélt. A magyarság lelki egyesítésében látja a szétszórt, Mohács óta megtört magyarság megújulásának lehetőségét. Ezt a gondolatot az MVSZ-ben sokan mások is vallják.

Jómagam, aki pszichológus vagyok, ezt az alapállást kissé irracionálisnak tartom. Azt gondolom, hogy sokkal inkább közös érdekeink felismerésén, egyeztetésén és eredményes képviseletén múlnak a dolgok. S ez nem épp erős oldalunk. Ebből kifolyólag eléggé tétovák, szétszórtak és cselekvőképtelenek vagyunk. Holott fontos dolgokat kellene tető alá hoznunk. Hadd utaljak itt például a nemzetközi képviseletre, a kollektív jogokra, a kisebbségi autonómiákra.

  Szó volt a délvidéki magyarság megsegítéséről is.

Igen. Elhangzott egy javaslat, hogy a választmány tegyen közzé egy felhívást a délvidéki magyarság támogatására, mire én a korábbi keserű tapasztalataim alapján, talán szokatlan szókimondással, hangot adtam aggályaimnak. Elmondtam, hogy újabb segélyfelhívásra nincs szüksége a létében veszélyeztetett, rendkívül nehéz szociális helyzetbe került vajdasági magyarságnak. Egy éve nyitva áll a DMA folyószámlája, ország-világ számára közzétettük segélykérő felhívásunkat, mindhiába. Jótékonysági hangversenyeket rendeztek érdekünkben, egy fillért sem láttunk belőle. A választmány 1992. november 29-i ülésén elfogadta a Délvidéki Magyarságért Alapítvány célkitűzéseit és teljes támogatásáról biztosított bennünket. A 92/5-ös számú határozat azonban egyelőre úgy néz ki, hogy írott malaszt marad, semmi sem lett az ígéretekből.

  Mindez nem jelenti azt, hogy Vajdaságba nem érkezik semminemű segély. Érkezik, csak nem egy esetben - ki tudja: szándékosan vagy véletlenül - rossz címre megy. Nemritkán épp azoknak, akik nem vállalnak részt a megmaradásunkért folyó harcban.

Úgy érzi, hogy a vajdasági magyarság érdekeiért, kollektív jogaiért kiálló szervezetek és egyének sorsukra vannak hagyva?

Ez majd elválik. Minden attól függ, hogyan alakulnak majd az érdekek és erőviszonyok, részben a magyarságon belül, részben nemzetközi szintéren, s hogy mivé fajulnak a véres balkáni események hallottuk dr. Hódi Sándortól, az MVSZ elnökségi tagjától.

Pertics Péter: Magyar Szó, 1994. április 22.

 

Honlap | Életrajzom | Könyveim | Könyvrészek | Könyvbemutatók | Tanulmányok | Cikkek | Előadások | Interjúk | Bemutatók | Kritikák | Aktuális

 © Dr. Hódi Sándor. Minden jog fenntartva. Az oldalakon publikált anyagok szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk kizárólag a szerző írásos engedélyével lehetséges! E-mail cím: hodisandor[kukac]adacity[pont]net