Ollóval kaszabolt határok

A körzeti központok fölélhetik a minimális tartalékokat – Az SZSZP hibás lépése – Dr. Hódi Sándor nyilatkozik lapunknak

Dr. Hódi Sándor, a VMDK alelnöke a körzetesítésről kiadott rendelettel kapcsolatban és arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye erről az intézkedésről, főleg az észak-bánáti (kikindai) körzet kialakításáról, a következőket mondta:

– Az igazsághoz tartozik, hogy én is a sajtóból értesültem erről, illetve előzőleg néhány személytől, akik valami úton-módon tudomást szereztek róla. Itt egymás között beszélgetve az a vélemény alakult ki, és nekemn, személy szerint az a véleményem, hogy ezzel a sötét manőverrel voltaképpen az etnikailag, kulturálisan és gazdaságilag is egységes magyar tömböt szándékozzák földarabolni és talán megelőzni egy olyan területi, politikai autonómiát, amit a kisebbségi kérdések európai rendezése előirányoz. Sőt, benne van ebben három más mozzanat is.

Ezek a területek nyilván rendelkeznek még egy minimális tartalékkal, amit a kikindai, zombori stb. körzeti központok fölélhetnek, elszívhatnak. Nyilvánvalóan előrevetítik azokat a lehetséges választókörzeteket is, amelyek az ellenzék és a VMDK befolyását radikálisan csökkentik. Ezek föltételezések, de nélkülük nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy vajon miért szükséges ilyen durván és drasztikusan átszabni a térképet, főképp akkor, amikor Európában, sem Közép-, sem Kelet-Európában, sehol sem, a volt Szovjetunió területén sem döntenek az ott élők megkérdezése nélkül.

Amikor a helyi autonómiákról, régiókról beszélünk, a VMDK még a kisebb települések esetében is jogszerűnek látja, hogy a polgárok referendumon foglaljanak állást bizonyos kérdésekben, akkor elképesztő, durva és drasztikus az a módszer, ahogyan Belgrádban bizonyos atyafiak ránéznek a térképre és megpróbálják ollóval összekaszabolni a dolgokat.

A Szerbiai Szocialista Párt szemszögéből nézve is nagyon hibás lépésnek és javaslatnak tartom. Eddig, az elmúlt évtizedekben az emberekben többé-kevésbé kialakult az a meggyőződés, hogy a községek határai, területei valamiféle állandóságot képviselnek. Jóllehet ez az állandóság bennünket, magyarokat sértett, hiszen már korábban is észlelhető volt, hogy bizonyos magyarlakta településrendszert úgy csatoltak a szerb többségű településekhez, hogy a nemzetiségi arány minél rosszabb legyen a mi számunkra. Ennek ellenére az emberek elfogadták ezeket a megoldásokat. Most, hogy az emberek között ijedtség és félelem lesz úrrá, amikor a javaik és kultúrájuk kérdésessé lesz, egy dolgot elértek: ahogy többé a köztársaságok közötti határok sem érvényesek, úgy a községek, települések határai sem érvényesek és ezeket a legalattomosabb szándékkal és legalattomosabb módon hajlandóak egyesek módosítani. Ez nekünk tulajdonképpen nagy segítség, mert felháborítja az embereket, és gátlásaikat is feloldja. Nyilván ha sor kerül arra, hogy véleményt mondjanak arról, hogy milyen településrendszeren belül szeretnének élni, egészen bizonyos, más csoportosulások, körzetek, autonómiák jönnének létre. Tehát ezt a kérdést nem a VMDK vetette föl, ebben bennünket megelőztek, de nekem meggyőződésem, hogy ez a kezdeményezés nagyban megkönnyíti majdani dolgunkat, amikor a területi politikai autonómia kérdésében kell majd dönteni.

Pertics Péter: Magyar Szó, 1992. február 9., vasárnap