Háromszintű autonómia koncepció a Vajdaságban.
Rendívül érdekes helyzetben van Szerbia-Montenegró, illetve a Vajdaság, hiszen a
90-es évek elején ez volt az a terület, ahol Hódi Sándorék az úgynevezett
háromszintű autonómia koncepciót alakítottak ki, melyről menet közben kiderült,
hogy valamit abból létre is tudtak hozni, ha a Magyar Nemzeti Tanácsra gondolok,
amelynek most is a tagja.
Több, mint 10
év után, az akkori hármas autonómiai tervezetből valami megvalósult. Egy
hídfőállás egy oszlopa, egy szintje, ez pedig a kulturális autonómia, persze ez
így kijelentve túlzás, hogy létrejött a politikai jogi feltétele, és létrejött
maga a nemzeti tanács is a maga sokféle hiányosságaival, hibáival, ennek
ellenére vitathatatlan nagy előrelépés, hiszen ezzel Szerbia demonstrálta, hogy
elismerte a kollektív jogokat. Ahogy 1992-ben a vajdasági hármas autonómia
tervezet egy kicsit modellként szolgált a térségben élő más magyar népcsoportok
számára, egy kicsit bizakodóan arra gondolok, hogy talán ez a körülmény is, hogy
Szerbia lehetővé tette és jogilag biztosította a nemzeti tanácsok létrehozását,
hiszen nemcsak a magyar nemzeti tanács, hanem más kisebbség is létrehozta, ez
egy ilyen precedens, példa vagy nyomás talán Románia, Szlovákia és a többi
ország számára. Merthogy kevésbé ódzkodjanak ennek a lépésnek a megtételétől.
- Melyek a vajdaságban élő magyar nemzeti közösségnek a legaktuálisabb
gondjai, hiszen itt van az újonnan kirobbant kettős állampolgárság, ahol a szerb
kormány miniszterelnöke a legliberálisabb, ha lehet így fogalmazni, az összes
környező ország közül.
- Igen a kettős állampolgárság körüli vita egyfajta pótcselekvések,
pótmegoldások, hiszen magának az autonómiának az alapjait kellett volna
létrehozni. Ki kellett volna dolgozni a vajdasági magyarság intézményhálózatát,
intézménystruktúráját, biztosítani kellett volna gazdasági működésének
megmaradásának az alapját, a szellemi felépítményét, és ehhez kötődően lehetett
volna akár a státusztörvényt, akár a kettős állampolgárság kérdését felvetni,
hogy mindenféle kedvezmény és jogi státusz Magyarország részéről közösség
megerősítő legyen, és azt a hídfőállást, azt az autonómiát erősítse, amelynek a
területén a határon túli magyarság él. Nem ez történt, hanem a könnyebb
ellenállás irányába ment a magyar politika, talán épp a stratégia hiányába, vagy
a nemzetstratégia bizonytalanságai miatt hol ez, hol az, került előtérbe,
amelyek elterelték a figyelmet az alapkérdésről, hiszen ahhoz, hogy a határon
túli magyarság ne szenvedje meg Magyarország EU-s csatlakozását, ezt feltétlenül
biztosítani kell az ottani magyar autonómiákat.
Viszont a kettős állampolgárság akárhogy is nézzük, nagyon fontos, hiszen a
fuldokló utolsó szalmaszálba való kapaszkodását jelzi, azt jelenti, hogy
hagytunk 10 értékes évet elmúlni, és nem teremtettük azokat a feltételeket,
amelyek nem tudom, hogy van-e mód ilyen rövid idő alatt. Mindenki a kettős
állampolgársághoz fűzi a reményeket. Önmagában nem oldja meg az alapkérdést, nem
oldja meg, hiszen sem az erdélyi, sem a vajdasági magyarság kollektívájának
túlélése, felemelkedése ezáltal önmagában nem lesz biztosítva és félő, hogy
elvonja az energiákat, elvonja a figyelmet, értelmetlenné teszi magukért az
autonómiákért való küzdelmet. Én a kettős állampolgárság híve vagyok, közel
ahhoz a kisebbségi még nem létező vagy félig létező autonómiához, ahol az illető
nemzetiségek élnek. Ez a magyar felemelkedés útja és ez a kisebbségi közösségeké
is. Hiszen ha valaki kap egy útlevelet, az arra elég, hogy hátat fordítson és
elmenjen, és ingázzon, ami nem egyforma a térségben, vajdaságban, azt hiszem
kevesebben, élnének ezzel a lehetőséggel, aki tudott elment. Ennek ellenére én
sokkal jobban szeretném, ha az autonómia gondolata kapna támogatást politikailag
is, erkölcsileg is, anyagilag is, és ehhez fűződően rendeződne az állampolgárság
kérdése is.
MR: Kossuth Rádió /
Szülőföldünk – Határok nélkül. 2003. október 2. 2003. október 9., csütörtök
1:56
|