Háromszintű autonómia koncepció a Vajdaságban.

Rendívül érdekes helyzetben van Szerbia-Montenegró, illetve a Vajdaság, hiszen a 90-es évek elején ez volt az a terület, ahol Hódi Sándorék az úgynevezett háromszintű autonómia koncepciót alakítottak ki, melyről menet közben kiderült, hogy valamit abból létre is tudtak hozni, ha a Magyar Nemzeti Tanácsra gondolok, amelynek most is a tagja.

Több, mint 10 év után, az akkori hármas autonómiai tervezetből valami megvalósult. Egy hídfőállás egy oszlopa, egy szintje, ez pedig a kulturális autonómia, persze ez így kijelentve túlzás, hogy létrejött a politikai jogi feltétele, és létrejött maga a nemzeti tanács is a maga sokféle hiányosságaival, hibáival, ennek ellenére vitathatatlan nagy előrelépés, hiszen ezzel Szerbia demonstrálta, hogy elismerte a kollektív jogokat. Ahogy 1992-ben a vajdasági hármas autonómia tervezet egy kicsit modellként szolgált a térségben élő más magyar népcsoportok számára, egy kicsit bizakodóan arra gondolok, hogy talán ez a körülmény is, hogy Szerbia lehetővé tette és jogilag biztosította a nemzeti tanácsok létrehozását, hiszen nemcsak a magyar nemzeti tanács, hanem más kisebbség is létrehozta, ez egy ilyen precedens, példa vagy nyomás talán Románia, Szlovákia és a többi ország számára. Merthogy kevésbé ódzkodjanak ennek a lépésnek a megtételétől.

- Melyek a vajdaságban élő magyar nemzeti közösségnek a legaktuálisabb gondjai, hiszen itt van az újonnan kirobbant kettős állampolgárság, ahol a szerb kormány miniszterelnöke a legliberálisabb, ha lehet így fogalmazni, az összes környező ország közül.

- Igen a kettős állampolgárság körüli vita egyfajta pótcselekvések, pótmegoldások, hiszen magának az autonómiának az alapjait kellett volna létrehozni. Ki kellett volna dolgozni a vajdasági magyarság intézményhálózatát, intézménystruktúráját, biztosítani kellett volna gazdasági működésének megmaradásának az alapját, a szellemi felépítményét, és ehhez kötődően lehetett volna akár a státusztörvényt, akár a kettős állampolgárság kérdését felvetni, hogy mindenféle kedvezmény és jogi státusz Magyarország részéről közösség megerősítő legyen, és azt a hídfőállást, azt az autonómiát erősítse, amelynek a területén a határon túli magyarság él. Nem ez történt, hanem a könnyebb ellenállás irányába ment a magyar politika, talán épp a stratégia hiányába, vagy a nemzetstratégia bizonytalanságai miatt hol ez, hol az, került előtérbe, amelyek elterelték a figyelmet az alapkérdésről, hiszen ahhoz, hogy a határon túli magyarság ne szenvedje meg Magyarország EU-s csatlakozását, ezt feltétlenül biztosítani kell az ottani magyar autonómiákat.

Viszont a kettős állampolgárság akárhogy is nézzük, nagyon fontos, hiszen a fuldokló utolsó szalmaszálba való kapaszkodását jelzi, azt jelenti, hogy hagytunk 10 értékes évet elmúlni, és nem teremtettük azokat a feltételeket, amelyek nem tudom, hogy van-e mód ilyen rövid idő alatt. Mindenki a kettős állampolgársághoz fűzi a reményeket. Önmagában nem oldja meg az alapkérdést, nem oldja meg, hiszen sem az erdélyi, sem a vajdasági magyarság kollektívájának túlélése, felemelkedése ezáltal önmagában nem lesz biztosítva és félő, hogy elvonja az energiákat, elvonja a figyelmet, értelmetlenné teszi magukért az autonómiákért való küzdelmet. Én a kettős állampolgárság híve vagyok, közel ahhoz a kisebbségi még nem létező vagy félig létező autonómiához, ahol az illető nemzetiségek élnek. Ez a magyar felemelkedés útja és ez a kisebbségi közösségeké is. Hiszen ha valaki kap egy útlevelet, az arra elég, hogy hátat fordítson és elmenjen, és ingázzon, ami nem egyforma a térségben, vajdaságban, azt hiszem kevesebben, élnének ezzel a lehetőséggel, aki tudott elment. Ennek ellenére én sokkal jobban szeretném, ha az autonómia gondolata kapna támogatást politikailag is, erkölcsileg is, anyagilag is, és ehhez fűződően rendeződne az állampolgárság kérdése is.

MR: Kossuth Rádió /  Szülőföldünk – Határok nélkül. 2003. október 2. 2003. október 9., csütörtök 1:56