Vajdasági magyar autonómia-tervezet

Beszélgetés dr. Hódi Sándorral, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége alelnökével

– A VMDK 1992. április 25-én viharos körülmények között tartot­ta évi közgyűlését. Mi váltotta ki ezt a helyzetet?

– Néhány nappal a közgyűlés előtt a sajtó útján kiszivárgott, hogy a VMDK zártkörű gyűlést szervez, amelyen többek között az autonómiáról lesz szó. Ekkor megindultak a találgatások, a legképtelenebb öt­letek láttak napvilágot kezdve attól, hogy a magyarság megragadja az al­kalmat és elszakad Szerbiától, illetve fegyveres konfliktus robban ki, mert állítólag Szabadkától Bécsig fel­fegyverkeztek, és ezáltal megnyílik úgymond  az északi, vajdasági front is. A pszichózis olyan méretűvé vált, hogy nagyon sok szülő - szerb is, magyar is - menteni kezdte családját, gyerekét, küldte Magyarországra vagy más, békésebb helyekre. Készpénznek vették ezt a hisztéri­kus uszítást. Számunkra nyilvánvaló volt, hogy e mögött politikai törek­vés munkált, hogy megfélemlítsenek bennünket, hogy meghiusítsák magát a közgyűlést s azt, hogy ezekről a kérdésekről hetven év után a magyarság végül beszéljen. Hogy kimondja, hogyan képzeli el sorsát, milyen koncepciók szerint óhajtana, hogy erről a mérvadó nemzetközi fórumok és Belgrád is tárgyalást folytasson.

A közgyűlés előtt három nappal a szerb belügyminiszterhez fordultunk - akkor már tűrhetetlen volt a légkör és a VMDK-ellenes nyomás – és megkérdeztük, megítélése szerint van-e mód és lehetőség a jelen pillanatban Szerbiában arra, hogy egy legi­tim politikai szervezet megtarthassa rendes évi közgyűlését. Ő 24 órán belül korrekt módon válaszolt, és biz­tosított bennünket, hogy a közgyűlés megtartásának nincs akadálya

Az eseményekhez az is hozzátar­tozik, hogy egy nappal a közgyűlés előtt Milosevics elnök jelezte: szíve­sen látná a VMDK küldöttségét. Korábban mi már kétszer-háromszor fordultunk hozzá, hogy a nyílt és megoldatlan kérdésekről tárgyalásokat kezdjünk. Elérkezettnek lát­ta a pillanatot és vendégül látta a VMDK küldöttségét. Maga ez az esemény, ez a fogadás is nagyban mérsékelte a feszültséget és a szélsőséges szerb sajtó uszítását.

Úgyhogy végül a közgyűlést annak rendje és módja szerint, minden rendbontás és incidens nélkül sike­rült megtartani. Igaz, a magyarság számára szokatlan körülmények között, hiszen új volt számunkra, hogy rendőrségi egységek biztosítják a békét és a törvényességet. De hát én ott voltam annak idején az RMDSZ II. kongresszusán, Marosvásárhe­lyen, s megszoktuk, hogy ez Közép-Európában nem új dolog.

– Miről tárgyalt a közgyűlés, az autonómia-tervezeten kívül, me­lyek voltak a fő napirendi pontok?

– A közgyűlésnek három napi­rendi pontja volt - az első az eltelt időszak politikai értékelése, a második a háborús körülmények miatt megritkult VMDK-tagság mellett a vezetőség feltöltése kiegészítése – ­a katonai behívók elől nagyon sokan külföldre menekültek vagy bujdosnak, s olyanok is voltak, akik tán belefáradtak, vagy megfélemlítették őket. Kb. a testület egyharmadát kellett feltölteni. Ilyen értelemben tisztújítás is volt. Harmadik napiren­di pontként az autonómia-koncepci­ók szerepeltek.

– Melyek a VMDK szakértői csoportja által kidolgozott autonó­mia-tervezet fő elemei és milyen dokumentumokra épülnek?

– Az egész gondolatrendszer alappillérét az a Carrington-javaslat nyújtotta számunkra, amelyet a ju­goszláv térségben a nemzeti kisebb­ségek számára mint megoldást felkínál. A másik a személyi elven alapu­ló önkormányzat gondolata volt, ami nem teljesen új ebben a térség­ben. Most ezt egészítettük ki, töké­letesítettük, ebből készítettünk egy olyan modellt, mely elképzelésünk szerint, hasznosítható.

A harmadik pedig: a helyi önkor­mányzat gondolatára és koncepciójára alapozva dolgoztunk ki egy ja­vaslatot a szórványokban élő ma­gyar településeknek, ahol helyileg többséget képeznek ugyan, de nyel­vi szigetként.

A személyi (perszonális) autonó­mia, a különleges státusú magyar területi önkormányzat és a magyar helyi önkormányzatok hármas mo­dellje nem szorosan és mereven kö­tődik egymáshoz, hanem lazább a viszonyrendszerük, lehetőséget kínál számunkra ahhoz, hogy a politi­kai eseményeknek és társadalmi tör­ténéseknek megfelelően szerezzünk érvényt neki, s ezt megpróbáljuk megvalósítani.

– Mi lesz az autonómia-tervezet további sorsa?

– A VMDK célja az autonómia­-tervezet elkészítésével és jóváhagyásával az volt, hogy a nemzetközi do­kumentumok, az Európai Közös­ség, a hágai, illetve a brüsszeli Jugoszlávia-konferencia javaslatai alapján konstruktívan járuljon hozzá a vajdasági magyarság helyzetének jo­gi rendezéséhez. A vajdasági magyarság döntő többségét képviselő legitim szervezetként, mely jelen van a szerb parlamentben, az auto­nómia-tervezet közgyűlés által való elfogadása után két irányban kívánunk lépéseket tenni.

Egyrészt: a Szerb Köztársaság Nemzetgyűlésének benyújtjuk alkotmánymódosító javaslatunkat, melynek elfogadása cselen az alkot­mány biztosítaná az autonómia jogi alapját. A javasolt módisítás értelmében az alkotmány a különleges státusú községek, a népcsoporti te­rületi autonómiák, a népcsoporti helyi önkormányzatok (lokális autonómiák), a személyi elven alapu1ó népcsoporti autonómia (kisebbségi önkormányzat) alapjait rögzítené.

Másrészt: az autonómia-terveze­tet, valamint a közgyűlésen elfoga­dott határozatokat eljuttatjuk a há­gai Jugoszlávia-értekezlet folytatásaként működő brüsszeli értekezlet címére. Autonómia-tervezetünk esélyeit a hatékony nemzetközi támogatás és a békés, demokratikus változás függvényében kell értékelnünk. Bár mindkettő kapcsán kételyek merülhetnek fel, ebben a hely­zetben megfontoltan, de határozottan kellett cselekednünk. Le kellett tennünk a döntő fórumok asztalara egy demokratikus, konstruktív ja­vaslatot helyzetünk jogi rendezésével kapcsolatban, amely nemzetközi támogatást nyerhet.

– A közgyűlés milyen határozatokat fogadott el?

– Lord Carrington rendezési ja­vaslata értelmében a közgyűlés határozatba foglalta a vajdasági magyarság helyzetének megnyugtató rendezését, melyek szerint biztosítani kell a magyar népcsoport politi­kai szubjektivitását, szavatolni kell a lehetőséget, hogy az itt elő magyarság létrehozhassa a személyi elven alapuló önkormányzatot, a különle­ges státusú községek önkéntes társulásával létrejövő területi autonómiáját, a szórványban élő magyarok településeinek önkormányzatait. Továbbá Vajdaság polgárainak le­hetővé kell tenni, hogy referendum útján döntsenek e történelmi, föld­rajzi, gazdasági, művelődési és egyéb hagyományokkal rendelkező régió államjogi statusáról.

– Köszönjük a beszélgetést!

(kn) Szabad Újság, 1992. május 14.