A Potisje pszichológusa

Tervszerű káderpolitika eredményeképpen az adai Potisje Szerszámgép- és Hajtóműgyárban e hónap köze­pén megkezdte munkáját az üzemi pszichológus. A mun­kahely teljesen új, és a Potisje fennállása óta először történik meg, hogy a termelésirányítás és –szervezés bejáródott gyakorlata mellett ezután az emberi viszonyok, a munkahelyi légkör alakulását is szakember követi, irányítja.

A pszichológus dr. HÓDI Sándor, a pszichológiai tudományok doktora. 1943-ban a bánati Kisoroszon született, tanulmányait a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte. Az egyetem befejezése után a budapesti Heim Pál Gyermekkórház pszichológiai osztályán dolgozott, majd az ELTE Pszichológiai tanszékére került, s ott elkészítette és meg is védte az öngyilkosságok okait kutató doktori disszertációját. Tanulmányait Vajdaság SZAT Végrehajtó Tanácsának támogatásával végezte, 1975-ben hazánkban is honosítottak (elismerték) doktori oklevelét. Tanulmányai a Létünk, a Valóság, az Oktatás és Nevelés c. folyóiratokban jelentek meg. Munkába állasa után a fiatal pszichológus azonnal i Potisje szervezését és munkáját kezdte tanulmányozni. Készségesen válaszolt a hozzá intézett kérdéseinkre.

— Milyen körülmények folytán és milyen meggondolásból helyezkedett el a gyárban?

— Eredetileg tudományos kutatóintézetben szerettem volna elhelyezkedni. Végeredményben azonban a tudományos kutatómunka szempontjából mindegy, hogy milyen intézményben dolgozom, és hogy a közvetlen termelés, az oktatás és nevelés vagy az egészségügy teszi-e fel a kérdéseket. Sokkal lényegesebbnek tartom maguknak a vizsgált problémáknak a jellegét. Ha ezek konkrét, „élő”, feladatok, bárhonnan is indulnak, az emberi kapcsolatok komplex szövevényébe vezetnek bennünket. Nagyon lényeges persze az is, hogy mennyire biztosítottak a kutatás feltételei…      ­

— Bár a pszichológia már századunk elején „rendes” polgári foglalkozássá vált, ma is, ha a pszichológus megjelenik egy üzemben, az emberek kíváncsian, tanácstalanul néznek össze: „Pszi­chológus? Mit akar itt?” Mik, a tapasztalatai ezzel kapcsolatban?

— Talán egyetlen tudományról sem alakultak ki annyira torz elképzelések, mint a pszichológiáról. Máig sem sikerült megszabadítani a hozzá tapadt misztikus, mágikus asszociációktól. A már „tájékozott” emberek pszichológiáról alkotott képéből sem hiányzik a „lelkizés, lirizálás”. Mások eleve mély ellenszenvvel viszonyulnak iránta abból a megint csak téves elképzelésből kiindulva, hogy a pszichológus „beléjük lát”.

Az emberek pszichológiai járatlanságáról legkönnyebb meggyőződni, amikor üzemben, iskolában vagy kórházban szóba kerül a pszichológus alkalmazása. Az emberek pszichológiai ismereteinek hiányosságáról vélekedhetünk, ahogyan akarunk, tekinthetjük magánügynek, csakhogy így a téves elképzelések vagy teljes tájékozatlanság gyakran ítéletek és felelős döntések alapjául szolgálnak. Ez viszont már nem magánügy.

— Mivel magyarázná ezt a pszichológiai járatlanságot? Egyszerű tájékozatlanságról vall, vagy másról is?

— Egész kultúránkra jellemző bizonyos értékeltolódás: a humántudományok a műszaki tudományokhoz viszonyítva háttérbe szorultak. Ha az elmúlt két évszázadban elért tudományos eredményeket, feltárt ismeretanyagot grafikonon ábrázolnánk, akkor a műszaki tudományoknál — napjaink felé közeledve — erősen felfelé ívelő görbét kapnánk. Ugyanakkor magával az emberrel: pszichikumával, képességeivel, viselkedésével, társadalmi helyzetével stb. Kapcsolatos tudományok sokkal lassúbb fejlődést mutatnak, a vízszintestől alig eltérő görbét adnak. A különféle tudományok eltérő fejlesztési üteme nemcsak ezek eredményei között idézett elő nagy eltolódást, hanem egyúttal értékeltolódást is idézett elő az emberek tudatában is. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a ma embere a műszaki eredményeken méri a haladást, s nem emberi kapcsolatain, esek milyenségén, nem környezet- és önismeretének szintjén.

 — A technika elsőbbsége mellett — sőt ennek ellenére — hogyan lehetséges, hogy éppen a legkorszerűbb gyárak, termelőegységek ismerték fel az emberi kapcsolatok jelentőségét, és kezdtek pszichológusokat alkalmazni?

— Már az 1920-as években a nagy vállalatokban grandiózus kutatásokat végeztek a termelékenység fokozásának lehetőségeit keresve. E kutatások legfőbb eredményei közé tartozott az a felismerés, hogy a kedvező tárgyi feltételek, az ésszerűsített munkafolyamatok, az egyéni képességek és a jó kereseti lehetőségek önmagukban nem elegendőek sem a munkahelyi viselkedés szabályozásához, sem a kívánt teljesítményszínt eléréséhez. A munkások viselkedésére — s ezen belül teljesítményszintjükre — minden tényezőnél nagyobb hatással vannak személyi, társadalmi kapcsolataik, érték- és normarendszerük, azok a tényezők, amelyek személyiségük érzelmi viszonyulásaival kapcsolatosak. A tudományos irányításmódot éppen az az új szemléletmód jellemzi, hogy a termelés alapvető meghatározó tényezői, a műszaki és gazdasági mellett felismeri az emberi tényező jelentőségét is.

—               Milyen feladatokat jelent a pszichológus számára egy üzemen belül az „emberi tényezőkkel” való foglalkozás?

— Lehetnek ezek az üzem sajátosságaival összefüggő aktuális, konkrét feladatok is. Megbízhatják alkalmasságvizsgálattal, a munkaerő vándorlás okainak vizsgálatával, az alkoholizmus és egyéb súlyos személyiségproblémák elemzésével. De ugyanúgy feladata lehet a dolgozók egymáshoz és a munkához való viszonyának elemzése, a dolgozók elbírálásának, munkahelyi ösztönzésének, a munkaszervezettel szembeni viselkedésének felmérése, a vezető személyzet alkalmasságvizsgálata, az irányításban, szervezésben, vezetésben való tanácsadás stb.

— A felsorolt és egyéb konkrét feladatok egy üzempszichológus feladat. És munkakörét jelölik. Miben tér el ettől a tudományos kutatómunka?

—  Az üzempszichológus tudományos kutatásának  —  de így van ez az egészségügyben, az oktatás és közművelődés terén végzett tudományos kutatómunkánál is  —  olyan kérdésekre kell választ keresnie, amelyek általában meghaladják az üzem (kórház, iskola) szigorú értelemben vett kereteit. Hiszen az üzem szervezeti felépítése, a munkavégzés folyamata, az alkalmazott technológia, az emberek közötti kapcsolatok, az irányítás és a vezetés stb. Nem szakíthatók ki a szélesebb társadalmi környezetünkben adott gazdasági, társadalmi, kulturális valóságból. Minden, ami egy üzemen belül lejátszódik  — így tehát az is, ami számunkra mint pszichológiai probléma jelentkezik  — végső soron társadalmunk termelőerőinek jellegére és felhasználási módjára vezethető vissza. Az összefüggések hosszú láncolatának feltárása és megismerése a tudományos munka célja és feladata. Mivel pedig a termelő munkaszervezetek a társadalom kulcsfontosságú létesítményei, az innen merítő tudományos kutatómunkának lényegbevágó mondanivalója van más társadalomtudományok számára, mint ahogy az üzempszichológiai tudományos kutatásnak is más társadalomtudományok eredményeire kell támaszkodnia.

— Milyennek látja az üzempszichológia és általában a pszichológia lehetőségeit?

— A  pszichológiának és ezen belül az üzempszichológiának ki kell lépnie a gyermekcipőből. Társadalmi életünk égető pszichológiai problémáira keres megoldásokat. A pszichológiai problémák elsőrendű fontosságú kérdések, mivel közösségi létünkkel, személyiségünkkel — vagyis legfontosabb és legkényesebb dolgainkkal kapcsolatosak. Bármilyen is ma a pszichológia státusa, a problémák természete és objektív létezése szavatolja s pszichológia fejlesztésének szükségességét, így perspektíváit is.

(Király János. Magyar Szó, Tiszavidék, 1975. aug. 29.)