Az anyanyelvi tanítóképzés jövője

A tanítóképzés a jövőben Szerbiában egyetemi szinten folyik majd, legalábbis ez derül ki az Újvidéki Egyetem rektorátusának dokumentumából és az illetékesekkel folytatott beszélgetésekből. A javaslat szerint Vajdaságban Zomborban lenne a tanítóképző fakultás, és a tanulmányok első két évében minden tanítójelölt egységes nyelven itt kezdené stúdiumait, majd a harmad-negyedévben, ha anyanyelvi képzésben kíván részesülni, helyet változtat. A jelenlegi ésszerűsítési modell szerint Szabadkán magyar, Versecen román, Újvidéken szerbhorvát, szlovák és ruszin nyelven folyik majd az oktatói-nevelői munka.

– Mi a véleménye a pszichológusnak arról, hogy milyen következményekkel járhat a nem anyanyelvi tanítóképzés?

Dr. Hódi Sándor pszichológus:

– Sajnos nem kell találgatásokba bocsátkoznunk, látnivaló, milyen következményekkel járhat az anyanyelven történő értelmiségképzés hiánya. Szakembereink nem tudnak értelmesen és folyékonyan két mondatot magyarul elmondani. Főképp szakmai kérdésekben. Ami érthető is, hiszen képzésük más nyelven történik. A szókincs szegényessége, a kifejezőkészség hiánya, a gondolatfűzés bizonytalansága miatt kínos hallgatni vergődésüket, ha valamelyik riporter szóra bírja őket. A tévé, a rádió naponta lehetővé, sőt elkerülhetetlenné teszi az összevetést más közösségek értelmiségi elitjével. Az anyanyelvi műveltség aggasztóan alacsony színvonala nálunk egyszerűen arcpirító. Sajnos a nyelvi kultúra romlása nemcsak a szókincs és a kifejezőkészség elszegényedésében, nemcsak az élőbeszéd spontaneitásának elveszítésében jut kifejezésre, hanem a belső szemléleti korlátok megjelenésében, az önkifejezés nehézségeiben, a világlátás beszűkülésében, a cselekvésvállalás csökkenésében és bizonyos identitásproblémákban is. A képzés nyelve nem közömbös egyetlen szakma elsajátításában sem. Kiváltképp nem az a pedagógusok esetében. A nyelvi kultúra romlásával együtt járó pszichés változások, az említettek és a gátlások kiépülése, pedagógusokról lévén szó, katasztrofális következményekkel járna az egész kisebbségi kultúrára nézve.

(Kabók Erika: Magyar Szó, 1989. október 12., csütörtök)