A munkakultúra ürügyén

Egyik legfontosabb feladatom: a munka humanizálása

Beszélgetés d. Hódi Sándorral, az adai Potisje Szerszámgép- és Hajtóműgyár pszichológusával.

– Mit jelent üzemi pszichológusnak lenni Vajdaságban?

– Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Vajdaságban igen kevés az üzemi pszichológus. Ennek következménye egyrészt, hogy tartományunkban nincs az üzemi pszichológusoknak semmiféle társulata, szervezete. Nincs semmiféle szervezett szakmai tapasztalatcsere sem, másrészt pedig, hogy a köztudatban is tévesen él az üzemi pszichológus (és általában a pszichológus) fogalma.

– Mit jelent ez konkrét esetben?

– Azt, hogy sokan nem tudják, mi tartozik az üzemi pszichológus hatáskörébe, s azért vagy egyáltalán nem fordulnak hozzá segítségért, vagy nem pszichológiai jellegű problémákkal hozakodnak elő. Ezek azonban csak kezdeti problémák, s rövid idő alatt (múlt év augusztusa óta dolgozom az üzemben) igen sokat változott a helyzet.

 – Melyek a Potisje sajátos üzempszichológiai problémai?

– Nehéz sajátosságokról beszélni, mivel Vajdaságban még kevés tapasztalattal rendelkezünk e téren, s ezek nem tekinthetők át tartományi szinten. Annyi bizonyos, hogy az ipari termelésnek Ada község területén hagyománya van, s hogy fejlett munkásöntudatról beszélhetünk. A másik figyelemre méltó tényező: a legújabb statisztikai adatok szerint a munkaerő-vonzás szempontjából Ada – Belgrád és Újvidék után – a harmadik helyen áll köztársaságunkban. Az ide vándorló munkaerő egy része a mezőgazdaságból érkezik…

– Mennyiben pszichológiai és mennyiben szociológiai kérdés ez az utóbbi tényező?

– A kettő ez esetben is lényegében elválaszthatatlan egymástól. Nyilvánvalóan az ilyen szerepváltás egyben tudatforma-váltást is igényel. Egy példa: egy új dolgozó gyakran késik, sőt, néha egyáltalán nem jelenik meg munkahelyén, s emiatt fegyelmi bizottság elé kerül. Mentségül azt hozza fel, hogy halaszthatatlanul fontos munkát kellett elvégeznie a földjén (Az illető munkás azelőtt mezőgazdasági magántermelő volt.) Nyilvánvalóan nem csupán – sőt nem elsősorban – hanyagságról, felelőtlenségről van szó. A nemrég még mezőgazdasági termeléssel foglalkozó dolgozó ugyanis – kissé lassúbb alkalmazkodóképessége folytán – nem volt egészen tisztában a meghatározott munkaidő fogalmával… Ilyen esetekben a pszichológus közbelépésére van szükség.

– Alkalmaz-e szociológust az üzem?

– Jelenleg még nincs üzemi szociológusunk, de a közeljövőben valószínűleg sor kerül az alkalmazására. Ez lényegesen megkönnyítené az én munkámat is. Segítségével például nagyobb betekintésem lenne a dolgozók gyáron kívüli életébe, például családi életükbe.

 

– Hogyan segíti elő a pszichológus az üzemben folyó munka humanizálását?

– Az üzemi pszichológus egyik legfontosabb feladatának tartom, hogy minden lehetőséget használjon fel arra, hogy ne a dolgozó alkalmazkodjon a munkához, hanem a munkát idomítsuk a dolgozóhoz. Jelenleg egy ehhez kapcsolódó fontos – mind ez ideig szerintem indokolatlan hátérbe szorult – kérdés foglalkoztat: milyen mértékben befolyásolják a balesetvédelmi előírások a teljesítményt, a dolgozók hangulatát stb. Nyolc órát dolgozik valaki védőmaszkkal – ez is a humanizálás problematikájához tartozó kérdés. Lehet ugyan, hogy az ilyen előírások megalkotói a legnagyobb jóakarattal viseltettek a dolgozók iránt, de bizonyos, hogy maguk nem próbálták ki, mit jelent ez a gyakorlatban…

– Pszichológiai ésszerűsítés… mit jelent ez?

– A gyártási folyamat ésszerűsítésével munkaszervezetünkben külön bizottság foglalkozik. A pszichológiai ésszerűsítés kérdése elsősorban ott időszerű, ahol automata vagy félautomata gépsorok mellett dolgoznak. Mindenképpen az üzemi pszichológus feladata, hogy felfedezze a gyártási folyamatban a felesleges vagy lélektani szempontból kifogásolható műveleteket, s hogy ezeket – a bizottsággal együttműködve – selejtezze. Kicsit azonban bizalom kérdése is, mennyire veszik komolyan a pszichológus ilyen jellegű megjegyzéseit…

– Kapcsolódik-e az üzemi pszichológus tevékenysége a dolgozók önigazgatásához?

– A dolgozók sok esetben fordulnak olyan kér5désekkel hozzám, amelyekben én nem vagyok illetékes dönteni. Ilyenkor a megfelelő önigazgatási szervekhez utasítom őket…

(Junger Ferenc, Magyar Szó, 1976. április 14.)