Szellemi értékeink tárháza

A vajdasági Magyar Művelődési Intézet vállalt feladata, hogy támaszt nyújtson a jelenlegi kutatásokhoz, illetve megőrizze a hagyatékokat

A vajdasági Magyar Művelődési Intézet a délvidéki magyarság szellemi tárháza kíván lenni. Nem csak a jelen, hanem a múlt hagyatékának feldolgozása is erre az intézetre vár, hogy szellemi érétkeinkről számot vessünk, és ezekre az alapokra építve továbblépjünk. Mivel a Magyar Nemzeti Tanács tavaly szeptember 23-án megalapította a Vajdasági magyar Művelődési Intézetet, végre érdemi munka kezdődhet el vajdaság egész területén. Ez a munka jelenleg a tervezés folyamatában van, hiszen egyelőre a költségvetés összeállítása és az Intézet fejlesztési tervének, valamint munkaprogramjának kidolgozása folyik.

Hogy betekintést nyerjünk az Intézet első évének feladataiba és a kutatási tervekről is megtudjunk valamit, a VMMI igazgatóbizottságának tagjait faggattuk.

Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója szerint az intézet szerencsés helyzetben van, hiszen az igazgató bizottság tagjai valamennyien egy-egy délvidéki tevékenységi körnek, művészeti ágnak, kutatási területnek meghatározó egyéniségei, és ilyen formában a legfontosabb tevékenységi körüket minden bizonnyal köréjük szervezik meg indulásként.

– A tevékenységek beindulása személyfüggő, vagyis attól függ, milyen hamar találjuk meg azokat az embereket, akik be tudnának illeszkedni a munkába. Az igazgató bizottságnak egyértelmű álláspontja volt, hogy ide fiatalok kellenek, akikkel elindulhatna egy olyan munka, amely meghatározója lesz a művelődési intézetnek. Mindennek az alapja a könyvtár kialakítása és a közvetlen kapcsolatépítés azokkal, akik az intézetet használni szeretnék. A vállalt feladatok valójában az intézet alaptevékenységi körét jelentik. A digitalizálási programoknak, a honlapok kialakításának, a könyvtár felállításának, a magyar érdekeltségű könyvtárak összekapcsolásának, a magyar gyűjtemények egységes hálózatba való szövésének eredményeként remélhetőleg idővel kirajzolódnak a virtuális művelődési intézet körvonalai.

– Az idei feladatok közé tartozik tehát a délvidéki magyarság kulturális kataszteréhez szükséges adatok frissítése, egy információt előállító és szolgáltató regionális központi könyvtár első szakaszának kialakítása. A könyvtár gyűjtőkörét a volt Jugoszlávia, illetve a mai Vajdaság területén 1918-tól napjainkig megjelent magyar nyelvű kiadványok, valamint a délvidéki magyarság történelmére, művelődésére, társadalmi és politikai életére vonatkozó magyar és idegen nyelvű dokumentumok alkotják. Vállaljuk továbbá a Délvidéki Irodalmi Bibliográfia internetes megjelentetését kéthetes frissítéssel, segíteni szeretnénk a délvidéki magyar könyvtártudomány kibontakozását és egy korszerű dokumentációs szolgálat kialakítását. Egyik alapvető feladatunk a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapjának üzembe helyezése (címtárak, eseménynaptár, hírek, népi kalendárium, sajtófigyelő stb.) Ezen kívül a Délvidéki Digitális Könyvtár kiadványsorozatának beindítását is tervezzük. Feladatunknak tekintjük a Délvidéki Magyar Népzenei Archívum dokumentumainak elhelyezését, rendezését, az anyag hangszalagról és kazettáról való átmentését CD- és DVD-lemezre, továbbá a Délvidéki Képzőművészeti Tár alapjainak lerakását.

Az Intézetben a Délvidéki Mozgóképgyűjtemény létrehozásán is munkálkodnak. Siflis Zoltán filmrendezőtől, a program kidolgozójától a részletekről érdeklődtünk:

– A Vajdaságban már a hatvanas évektől kezdve elindult a hivatásos magyarnyelvű dokumentumfilm- és a játékfilmgyártás. A hetvenes évek közepén elkezdődik a vajdasági magyarnyelvű televíziós műsorszórás, azaz több televíziós műfaj: riportfilmek, dokumentum- és ismeretterjesztő, illetve szórakoztató film gyártása. Ismereteim alapján állítom, hogy vajdasági magyar filmrendezők, operatőrök, forgatókönyvírók és szerkesztők nevéhez kötődik a legtöbb dokumentumfilm és játékfilm, amelyek az anyaországon kívül készültek. Ez a közművelődési tény sajnos idehaza is, az anyaországban is csak szűk körben ismert. Az a tény is kevésbé ismert, hogy az egykori Jugoszláviában fejlett amatőr filmes hálózatok léteztek. Nagyon sok magyar vett részt ebben az amatőröket egyesítő filmes mozgalomban és sokan készítettek filmeket, amelyeknek egy része értékes filmes kordokumentumnak számít (ha még egyáltalán megvannak). Mindebből az következik, hogy az írott műalkotások és források mellett, végső ideje elkezdeni ezen a téren is a szakavatott munkát. Összegyűjteni egy helyen a Vajdaságban készült magyar filmeket, vagy azok másolatát, a hozzájuk kapcsolódó összes adattal együtt, hogy bárki számára hozzáférhetővé és kutathatóvá váljon a vajdasági magyar filmkultúra, filmművészet is. A videotechnikának köszönve az utóbbi években rendszeresen készülnek jó minőségű színházi felvételek. Értelemszerűen ebben a gyűjteményben helyet kell kapniuk a vajdasági magyar színházak videóra rögzített előadásainak is. Az Intézet a Mozgóképkincs Gyűjtemény létrehozásának ötlete mellett még egy fontos kezdeményezésemet elfogadta és beiktatta az alaptevékenységek sorába, ez pedig az Interjúk Videótár létrehozása. Célja, hogy mielőbb megkezdjük a jeles vajdasági magyar közéleti személyiségekkel az életút és pályakép – úgynevezett mélyinterjúk – rendszeres készítését. Ezzel a tevékenységgel is minimum két évtizedet késünk, pedig korábban a film, ma a videotechnika lehetővé teszi, hogy hiteles és valósághű, autentikus hang- és képlenyomat, más szóval archívum készüljön korunk kiemelkedő és értékes közéleti személyiségeiről - mondta a filmrendező.

Az Intézet első kiadványa a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetével közös kiadásban jelenne meg Délvidék/Vajdaság - Társadalomtudományi tanulmányok címmel. A kötet a délvidéki magyarság kultúrájának sokszínűségét a történész, a nyelvész, a pszichológus, a szociológus, a néprajzkutató, a kulturális antropológus, a helyismeret-kutató stb. segítségével szeretnénk bemutatni, szemléltetve a délvidéki társadalomtudományi kutatások elméleti és módszertani problémáit és eredményeit is.

Ami az intézet kutatási terveit illeti, egyik legfontosabb dolog a Kötelező leltár elnevezésű munkaterv elkészítése. Erről Papp Árpád néprajzkutató, a VMMI igazgatóbizottságának tagja és minden bizonnyal a kutatás vezetője, a következőket mondta:

– Kötelező leltár alatt azt az alapkutatást, összegzést kell elvégezni, ami elsősorban a társadalomtudományokra vonatkozik. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a kutatásokban, ahhoz, hogy a kutatásban stratégiát tudjunk kiépíteni a következő 20-30 évre, illetve, hogy válaszolni tudjunk azokra a kihívásokra, melyeket az idő hoz, pontosan tudnunk kell, mivel rendelkezünk. Tudnunk kell, mit kutattak eddig és mit nem. Amíg ezt nem mérjük fel, csak magán akciókra leszünk képesek. Ez nem azt jelenti, hogy az egyéni munkák nem jók, de ezek olyan elszigetelt nagy művek lesznek, amik igazából stratégiai és más szempontból sem hoznak olyan eredményt, amilyeneket várunk. És mit várunk mi? Természetesen szellemi hasznot, amiből táplálkozni tud a közösségünk. Tehát fel kell ismernünk, hogy ha Vajdaság egészét akarjuk gondozni és kutatni, akkor nekünk Vajdaság egészére kell tekintenünk.

A másik fontos kutatási terület azzal foglalkozik, hogy a társadalmi változások miként hatottak Vajdaságban a közösségi kapcsolatokra és az egyéni életstratégiák alakulására. Erről dr. Hódi Sándor pszichológus, a program vezetője a következőket mondta:

– Mivel a társadalmi változások Szerbiában nem egyértelműek, nehéz lenne megmondani, milyen dimenzionáló erők befolyásolják a társadalmi történéseket, és azok hogyan hatnak vissza az emberek magatartására, a nemzetek közötti viszonyokra. Néhány negatív folyamatnak viszont tanúi vagyunk. Látjuk, hogy a vajdasági magyarok létszáma drasztikusan csökken, a nemzetek közötti viszonyok konfliktusoktól terheltek, az egyéni életstratégiák gazdasági és szellemi felemelkedés szempontjából kedvezőtlenek. Ezeknek a kedvezőtlen folyamatoknak az elemzése, a társas kapcsolatok alakulásának a feltárása kulcsfontosságú feladat számunkra. A lehetőségektől függően szeretnénk több – már folyamatban lévő – kutatást felkarolni és támogatni. Közöttük vannak az etnopszichológiai jellegű vizsgálatok, többségi és kisebbségi diákok pszichológiai tesztelése, de folynak kutatások a szülőföldön maradás és az elvándorlás témájában is.

Az Intézet tevékenységi körébe tartoznak a helytörténeti kutatások is. Az ezzel megbízott személy Németh Ferenc művelődéstörténész lesz:

– A megjelentetett művek számából ítélve, az utóbbi másfél évtizedben mintha fellendülőben lenének Vajdaságban a helytörténeti kutatások. Az Intézet egyik kitűzött feladata, hogy egyrészt számba vegye a Vajdaság-szerte működő helytörténészeket, könyvtárába lehetőleg hiánytalanul begyűjtse az eddig megjelentetett, esetenként nehezen hozzáférhető helytörténeti munkákat, másrészt, hogy szakmai segítséget nyújtson a helytörténészeknek a színvonalasabb munkák megírásához. Köztudott ugyanis, hogy a vidéken tevékenykedő szorgalmas helytörténészeknek nincs mindig rálátásuk a szükséges levéltári forrásokra és a megfelelő szakirodalomra, meg annak elérhetőségére. Ennek következtében színvonal tekintetében igen nagy a tarkaság a helytörténeti munkáknál. Ezen a gyakorlaton szándékozik változtatni az Intézet oly módon, hogy augusztus második felében a zentai Múzeummal karöltve egy szemináriumot szervez a vajdasági helytörténészeknek. Itt különösen Pejin Attila ismert zentai helytörténésznek, a Múzeum igazgatójának a segítségére számítunk – hallottuk Németh Ferenctől.

HORVÁTH Ágnes: Magyar Szó, 2006. január 21., 22., szombat-vasárnap