Intelligencia és lelki habitus

Dr. Hódi Sándort, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium pszichológusát kérdeztük, mennyiben valósult meg a gimnázium létrehozásakor kitűzött cél, melyek a gimnázium előnyei, illetve hiányosságai, oktatási szemléletmódról, tanítási gyakorlatról.

- Kialakult-e a tehetséggondozó gimnázium arculata? Magyar szellemiségű, emeltszintű oktatás volt a cél.

- A vajdasági magyarság anyagi és kulturális felemelkedése, tudásszínjének növelése, értelmiségi utánpótlása, az új szellemi és politikai vezető réteg fölnevelése nem oldható meg korszerű magyar iskolahálózat nélkül. A két tehetséggondozó gimnázium létrehozása az első lépését jelenti ennek az ambiciózus vállalkozásnak. Ezt fontos tisztán látnunk, mert jelenleg a közoktatásból teljes egészében hiányzik a magyar szellemiség: Idegen érdekek, szándékok, törekvések hatása alatt áll az oktatás, a tömegtájékoztatás, a közélet, ezért nemzeti közösségünk politikai, kulturális és gazdasági téren alig képes megjeleníteni és eredményesen képviselni saját érdekeit.

De tisztán kell látnunk a gazdasági és politikai körülményeket is, amelyek között élünk. Anyagi és politikai okoknál fogva az új iskolák mozgási lehetőségei nagyon behatároltak. Puszta fenntartásuk és működtetésük is nagy nehézségekbe ütközik, új arculat kialakításáról, minőségi oktatásról, tehetséggondozásról (a szó pszichológiai értelmében) egyelőre még nem nagyon beszélhetünk. Annál kevésbé, mivel az alapítók részéről a valós szándék nincs pontosan definiálva, pontosabban a mi elvárásaink nem feltétlenül azonosak az alapító szándékával. A tehetséggondozó iskolák például a világon mindenütt külön támogatásban részesülnek. Ettől tudnak mást, többet nyújtani a klasszikus iskoláknál. Nálunk ilyesmiről szó sincs, következésképp a minőségi oktatás, a tehetséggondozás jelszavával az iskola tulajdonképpen teljesíthetetlen feladatokat vállal magára.

- Ezek szerint az iskola nem felel meg a nevében is jelölt tehetséggondozás fogalmának? Működik-e hatékony tehetséggondozó program?

- A tehetséggondozás lényege, hogy az egyéni képességeket az oktatás-nevelés során hozzáértő tanárok segítségével addig fejlesszük, amíg lehetséges. A tehetséggondozáshoz szükséges feltételek megteremtéséhez az iskoláknak, a tanároknak és a diákoknak nagyobb mozgási-cselekvési szabadságra van szükségük, mint a klasszikus iskolákban. Ezzel a mozgási szabadsággal mi nem rendelkezünk. A tehetséggondozó iskolák a konkrét gyerekek ismeretében maguk állítják össze programjukat, amelyeket menet közben, ha szükséges, többször megváltoztatnak, újraírnak, a gyerekek fejlődéséhez és a változó körülményekhez igazítanak. Ezzel szemben nálunk a programot a minisztérium írja elő, az oktatás pedig klasszikus módon folyik. A mi iskoláink nemcsak hogy a tehetséggondozáshoz szükséges támogatásban nem részesül, de nem rendelkezik a tehetséggondozáshoz szükséges autonómiával sem.

- A tanárok elfogadják az új szemléletmódot? Meg tudtak szabadulni a régi tanítási gyakorlattól?

- Kiváló tanárokkal rendelkezünk. A megoldást nem az emelt óraszám, a szigorúbb számonkérés, a tanulók nagyobb terhelése jelenti, hanem a szemléletváltás, amely nehezen várható el a tanárok kellő anyagi motiváltsága és egzisztenciális függetlensége (főállás biztosítása) nélkül. Ezen a téren – a kívánatos szakmai színvonal és kompetencia megteremtéséhez – az iskolák vezetésének, az önkormányzatoknak és a Magyar Nemzeti Tanácsnak jelentős anyagi és szellemi erőfeszítéseket kell tennie.

- Okozott-e valamilyen nehézséget a diákok számára a másfajta munka? Mások, mint máshol, egy másik gimnáziumban a tizenévesek?

- Jelenleg nem megoldott a tehetséges tanulók kiválasztása. Az alkalmazott tesztek és felvételi előkészítő nincs összhangban a tehetséggondozás pszichológiai kívánalmaival. A felvételi eljárást magukra a tehetséggondozó gimnáziumokra kell bízni, és egy kurzuson vagy vizsgán nyújtott kiemelkedő teljesítmény függvényévé kell tenni. Az iskola megfelelő szintű autonómiájának a hiánya miatt nem ez történik. A magam részéről például botrányosnak tartom, hogy tavaly a nagy érdeklődés és több hetes felvételi előkészítő ellenére mindössze 15 tanuló nyert felvételt a zentai Bolyai Gimnáziumba. Ez aligha a szorgalmas, ambiciózus és tehetséges magyar fiatalok hiányán múlott, hanem inkább olyan akadályokkal magyarázható, amelyeknek semmi köze a vajdasági magyar gyerekek intelligenciájához és lelki habitusához. Ugyanakkor a különböző településekről érkező szorgalmas, ambiciózus és tehetséges fiatalok mellett több olyan tanuló is felvételt nyert az iskolába, akiknek nem sok keresnivalójuk van ott. Vonatkozik ez az első évfolyamra is. A gyerekek egyébként éppen olyanok, mint a másik gimnáziumban a hasonló korú tizenévesek. Talán egy kicsit frusztráltabbak, ami az iskola arculatának kialakulatlanságával, a bentlakással, az összezártsággal, az egész napos foglalkozással, a fokozottabb pszichés terheléssel magyarázható.

- Van igény mai társadalmunkban a teljesítményközpontúságot fölcserélni egy nyitottabb oktatási és nevelési iskolarendszerre?

- A tehetséggondozás nagyon új törekvésnek számít világszerte, nálunk különösképpen. A tehetséggondozó iskolákban alkalmazott programoknak ugyanis nem a tantervet készítők által fontosnak vélt ismereteket, képességeket és igényeket tükrözniük, hanem a konkrét gyerekek valós tudását, képességeit és érdeklődését. A tanterv összeállításának tehát rá kell épülnie a gyerekek meglévő ismereteire és érdeklődésére. A klasszikus iskolai értékrenddel szemben a tehetséggondozás nem a hiányosságokra fókuszál, nem tanuló tudásában, felkészültségében mutatkozó lyukakat keresi és osztályozza, hanem azokat a képességeket jutalmazza és serkenti, amelyekkel valaki rendelkezik. Olyan programokra van szükség, amelyek nem frusztrálják a gyerekeket érdektelen ismeretekkel és azok számonkérésével, de nem is untatják őket elcsépelt közhelyekkel és általuk régen meghaladott ismeretekkel.

- Pszichológusként milyen tapasztalatáról tudna még beszámolni?

- Meglátásom szerint tanulóifjúságunk gyenge pontja nem a tudás és a tehetség, hanem az általános műveltségbeli hiányosság. Ez generációs probléma. A tehetség mindenütt megterem, és teljesítményközpontú iskoláinkban általában sikerül megfelelő tárgyi tudást is a nebulók fejébe verni. Ezen a téren nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak a világ más térségeinél. A gondot abban látom, hogy iskoláinkban nem folyik megfelelő szintű nevelés, mint a gyermek személyiségének egészét formáló sikeres tevékenység. Az általános iskolákból rendre olyan gyerekek kerülnek ki, akik nincsenek tisztában a társadalmi viselkedési normákkal, az alapvető szerephelyzetekkel. Beilleszkedési problémákkal küszködnek, viselkedési zavarokban szenvednek, ami jelentős mértékben rontja életszervezési esélyeiket.

 Gruik Ibolya: Magyar Szó, Hétvége, 2005. 05. 28., 29.