Közéleti lexikon

Minden ötszázadik magyar kiemelkedő tevékenységet folytat

A Széchenyi István Stratégiakutató és fejlesztő Intézet hiánypótló kiadványt jelentet meg szeptember végén.  A Vajdasági magyar közéleti lexikon társadalmi életünk fontos szereplőiről nyújt információt. Kirajzolódik a kötetből, hogy milyen szellemi tőkével rendelkezik a vajdasági magyarság, hogy vállalhat-e, és vállal-e közszereplési tevékenységet értelmiségünk, hogy a fiatalabb nemzedék soraiban van-e, aki nemcsak önmaga, hanem a közösség érdekében is tevékenykedik. A szerzők vallják, hogy rendkívül gazdagok vagyunk ezen a téren. Dr. Hódi Éva és dr. Hódi Sándor többek között ezért is vállalkozott a lexikonkészítésre.

– Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a hónap végén megjelenik a Ki kicsoda 2004 közéleti lexikon. Milyen szempontok szerint alakították ki, hogy kik azok, akik bekerülnek a kötetbe?

Hódi Sándor: – A vajdasági magyar közéleti lexikon némiképpen hasonlít a hagyományos ki kicsodákhoz, de bizonyos értelemben a szaklexikonokhoz is. Tehát nemcsak a munkásságot, a szakmai teljesítményt, vagy egy-egy sikeres karriert és a díjakat tartottuk szem előtt, hanem a közéleti szerepvállalást is. Ami szórványban, vagy a vajdasági magyarság helyzetét tekintve akár kisebb városokban és településeken egész más megvilágításba kerül. Hiszen ahol hiányoznak az iskolák, az intézmények, ott nem lehet magas pozíciót betölteni, mert nincs rá lehetőség, a társadalmi közéletben azonban vállalhat valaki fontos szerepet, ami miatt megérdemli, hogy odafigyeljünk rá. Úgy gondoltuk, ez valamiféle bátorítást jelenthet, hogy érdemes nagy teljesítményekre törekedni, és nem hátat fordítani annak a közösségnek, amelyből származunk, és amelynek tagjai vagyunk. Azt próbáltuk fölmérni, hogy milyen tudástőkével rendelkezünk. Mert talán nem is vagyunk valamennyien tudatában annak a kincsnek, ami a sajátunk.

– Ilyen szempontból hiánypótló kiadvány megjelentetésére vállalkoztak, hiszen a nyilvánosságra kerülő adatoknak ebben az esetben közösségépítő szerepük is van.

Hódi Éva: A lexikon, amellett hogy felméri azt a tudástőkét, amellyel a vajdasági magyarság rendelkezik, arra is irányul, hogy a közösségi erőt, az összetartozást erősítse. Kisebbségi körülmények között az összetartás, a nemzeti önazonosság nagyon fontos, és a vajdasági magyar közéleti lexikon – a közéleti igen hangsúlyos – ezt tudatosítja.

– A vajdasági magyarság létszámához képest nagyon jó anyagot gyűjtöttek össze.

– H. S.: – Körülbelül minden ötszázadik személy került be a lexikonba: háromszázezren vagyunk, és több mint hatszáz személy adatait tartalmazza a kiadvány. Összehasonlítva az erdélyi és a felvidéki Ki kicsoda lexikonokkal, imponáló az a létszám, amit sikerült összeszednünk. A hagyományostól abban is eltér ez a kiadvány, hogy terjedelmesebbek a szócikkek, elég nagy teret biztosítottunk az életpályának, a tudományos munkásságnak és a társadalmi tevékenységnek is. A nyúlfarknyi tájékoztatók helyett itt egy-másfél oldalas szócikkek szerepelnek. Ez hozzájárul ahhoz, hogy egymásról bővebb információkat kapjunk.

– Mi derült ki az adatok összegezésekor?

H. É.: – Általában örömmel vették az emberek a felkérést, szívesen töltötték ki a kérdőívet, és csak nagyon kevesen voltak azok, akik nem válaszoltak a feltett kérdésekre, nem kívántak szerepelni a lexikonban. Ez azért fontos dolog, mert a személyes adatok felfedése igen kényes téma, és ennek ellenére majdnem mindenki vállalta a nyilvánosságot. Kiderült, hogy sokan vannak, akik az egyéni életpálya és személyes sikerek mellett komoly közéleti szerepet is betöltenek: pl. civil szervezetekben, egyesületekben vállaltak különféle feladatot. Olyan jellegű munkásságuk is van, ami nem kifejezetten a saját boldogulásukat szolgálja, hanem egy közösség életében is fontos szerepet játszik. Nem igazán szerencsés szóval, társadalmi tevékenységet folytatnak. Kisebbségi népcsoport számára ezek az emberek jelentik az igazi húzóerőt.

– Kiknek adná szívesen kezébe a kötetet?

H. S. : – A politikusoknak örömmel adnám a kezébe, mert nekem úgy tűnik, hogy nincsenek tudatában annak, milyen szakembergárdával, milyen képzett emberanyaggal, milyen ambiciózus fiatal nemzedékkel rendelkezünk. Ezt a közösségszervezés megszenvedi. Nekünk számos intézményt kell létrehoznunk, bővítenünk, javítanunk. Anélkül, hogy tudnánk, hol vannak azok az emberek, akiket meg kell szólítanunk, be kell emelnünk a közéletbe, ez lehetetlen, és nincs sikeres politizálás. De mindannyiunk figyelmébe is ajánlanám, hiszen mi sem tudunk egymásról sokat. Nem tudjuk, ki foglalkozik ugyanazzal a problémakörrel, ugyanazzal a témával, mint mi. Szeretném hangsúlyozni, hogy a lexikon célja a kapcsolatteremtés és közösségépítés. Nagyon elpolitizált világban élünk, ezek a kis nemzetrészek is meghasonlottak az elmúlt évek politikai küzdelmeitől. Ilyen értelemben egyedülálló a kötet, mert felülemelkedik ezen a csőlátáson, amit egy-egy ideológiai irányultság jelent. Azt prezentálja, hogy milyen sokszínűez a közösség, és milyen sokféle ember van, akiket nem lehet soha senkinek egy kalap alá venni.

– Tervezik a folytatást. Elkezdték-e már az előkészületeket?

H. É.: – Szeretnénk kezünkbe venni végre ezt az első könyvet, amely igen reprezentatív kiadvány lesz: színes fotókkal, jó minőségű papíron jelenteti meg a Logos nyomda (Tóthfalu). Remélem, hogy tudjuk magunkat tartani az eredeti elképzelésünkhöz, vagyis hogy kétévente friss adatokkal és új személyekkel jelentetjük meg a lexikont.

Gruik Ibolya: Magyar Szó, Közéletünk, 2005. október 3., hétfő