Beszélgetés dr. Hódi Sándorral
Mi a küldetésed célja,
miért jöttél Ausztráliába?
Számomra nagy örömet jelent,
hogy az ausztráliai magyarok szövetségei, mint a VMDK alelnökét és a vajdasági
magyarság képviselőjét meghívtak egy ausztráliai látogatásra. Erre a látogatásra
azután került sor, hogy az ausztráliai magyarok, együtt érezve a nehéz helyzetbe
került vajdasági magyarsággal, megpróbáltak segítséget nyújtani számunkra.
Sajnos a segélyek egy része, mivel nem ismerik az ottani helyzetet és
körülményeket, nem mindig a megfelelő helyre került. Nem mindig tudtunk ezekért
felelősséget vállalni. Sokszor elmaradt a köszönet is a támogatottak részéről,
amit joggal és okkal nehezményeztek. Én azért jöttem ki, hogy tájékoztassam az
itt élő magyarságot az otthoni körülményekről, arról, hogyan élünk, miben
reménykedünk, mik a jövőre vonatkozó kilátásaink. Nagyon nehéz tél küszöbén
állunk. Talán a 1944-es eseményektől eltekintve, amikor nagyon sok magyar esett
áldozatul a vérengzésnek, ez lesz a vajdasági magyarság számára az egyik
legnehezebb időszak.
Tulajdonképpen mi történt
44-ben?
1944-ben a bevonuló orosz
csapatok árnyékában a partizán egységek és szabad csapatok tömegmészárlást
rendeztek a védtelen és ártatlan magyarság soraiban. Mintegy 40-60 ezer embert
mészároltak le. Pontos adataink máig nincsenek, de megtizedelték a magyarságot.
Nincsen olyan család, amelynek ne lett volna áldozata. És hogy a tragédia még
szörnyűbb legyen, a vérengzésről egészen a legutóbbi időkig nem lehetett
beszélni. Félelemben és rettegésben élve nőtt fel egy egész nemzedék. És most,
amikor a háború ismét kirobbant és kiterjedt az egész volt Jugoszlávia
térségére, félő, hogy Vajdaságra is átcsapnak a lángok. Nagyon sok ember tart
attól, hogy újabb e vérengzésnek leszünk az áldozatai, és ettől a félelemtől
hajtva tízezrével menekültek el Vajdaságból. Így aztán félelemben élő,
fogyatkozó és elszegényített népesség várja ezt a szörnyű telet.
Most is távoznak Vajdaságból
a magyarok?
Igen, ettől a félelemtől hajtva
sokan távoznak. Legtöbben a behívó parancstól menekülnek, mert a magyarság nem
érzi szívügyének ezt a piszkos háborút. Nem szívesen áldozza életét értelmetlen
célokért, ezért sokan megtagadják a behívóparancsot, és külföldre menekülnek a
hadbíróság elől. Sajnos a mozgósítás nagyon sok fiatalt űzött külföldre. Néha
családjuk is követte őket, vagy otthon maradtak jövedelem nélkül.
Olvashattunk olyan dolgokat,
hogy például a magyarok házait nagyon olcsón meg lehet vásárolni. Így van?
A telkek ára leesett, és
nyilvánvaló, hogy az etnikai tisztogatás célja az, hogy akit csak lehet
elkergessenek, politikai nyomással, pszichológiai terrorral, néha bizony
fegyveres inzultus is előfordul. A Szerémségben például, egy Herkóca nevű
településről az újonnan érkező boszniai szerbek elűzték az ott élő magyarokat,
horvátokat és más nemzetiségűeket A falunak is más nevet adtak. Kisebb
verekedések, incidensek máshol is előfordultak a Vajdaságban, szerencsére
azonban komolyabb fegyveres konfliktusra még nem került sor, a meneküléshez
elegendő az a nyomás és megfélemlítés is, amely ránk nehezedik. Félő, hogy a
dolog nem marad ennyiben. Több százezres nagyságrendű menekültáradat várható
Boszniából és Horvátországból. A Szerbia területére érkezők eddig is azzal a
reménnyel jöttek, hogy a gazdag Bácska rónáin a Kánaán várja őket, a vajdasági
magyarság házaiban, lakásaiban új otthont találnak maguknak. Ez rendkívül nagy
gondot jelent, és a VMDK, a vajdasági magyarság egyetlen politikai
érdekképviseleti szervezete nagyon kemény küzdelmet folytat, mind a hazai, mind
a nemzetközi politikai színtéren ennek a menekültáradatnak a megakadályozása
érdekében. Az ENSZ dokumentumok tiltják az etnikai arányok erőszakos
megváltoztatását, így valójában a szerbek nagyarányú betelepítése erőszakos
bűncselekménynek számít.
Mi a szerveződésüknek és
követelményüknek a lényege?
A Vajdasági Magyarok
Demokratikus Szövetsége 1989-ben jött létre, amikor az egész kelet-európai
forradalmi változás nyomán a keleti kommunista birodalom sora összeomlott.
Sajnos Szerbiában ez az összeomlás nem következett be. A VMDK, mint első
politikai érdekképviseleti szerve a magyarságnak, hetven év után először merte
megfogalmazni az ott élő elnyomott magyarság igényét. Ennek lényege, hogy nem
tudjuk elfogadni a kettős mércét a szerb kormány részéről. Nem lehet, hogy más
jogokat követeljen a Horvátországban, Boszniában élő szerbek számára, mint amit
Szerbián belül élő kissebségeknek, magyaroknak, albánoknak, muzulmánoknak. A
boszniai szerbek szinte önálló államisággal rendelkeznek, az itt élő
kissebségeknek viszont a szerb kormány a kollektív jogokat sem hajlandó ismerni.
A VMDK ezzel a kettős mércével száll szembe. Lord Carington tervezete alapján
elkészítettük és eljutattuk a nemzetközi fórumokhoz autonómia-tervezetünket. Ez
az a tervezet, amelyet a horvát kormány felkínál a krajinai szerbek helyzetének
rendezésére. Más kérdés, hogy ezt a krajinai szerbek ezt kevésnek találják, és
nem fogadják el. Számunkra egy ilyen fokú autonómia megfelelő távlatot
biztosítana a fennmaradáshoz. A dokumentumunkat többfelé megértéssel fogadták,
hiszen ez megoldást jelentene az etnikai konfliktusokra, és egyben elősegítené a
térségi integrálódását is Európához.
Ausztrálián kívül mely
országokban népszerűsítették még ezt a tervezetet?
Tavasszal került sor egy
Svédországi látogatásra, a Svédországi Magyarok Szövetségének meghívására. Azt
megelőzően Németországban, Ausztriában, Svájcban jártunk. Készülőben van egy
Kanadai és egy Egyesült Államok-beli látogatás is. Jelentős szerveződés indult
meg Dél-Amerikában, Argentínában is, mindenütt, amerre a magyarság szétszóródott
a világban. Mindannyian úgy érzik, hogy segíteni kell a nehéz helyzetben lévő
vajdasági magyarságon, anyagilag, erkölcsileg, valamint politikai érdekeinek
képviseletével, felvállalásával, tolmácsolásával.
Természetesen itt nem csak
anyagi segítségről van szó, hanem a megértésről, illetve a helyzet átérzéséről
is!
Így van! Annál is inkább mivel
ez a szerb rezsim az elhúzódó három év során többször is megtévesztette meg a
nemzetközi közvéleményt. Sokszor űzött csúfolt neves nemzetközi személyekből és
fórumokból. Most is megtévesztő képet fest az otthoni dolgokról: azt kürtöli
világszerte, hogy a Szerbiában élő kisebbségek a világon a legtöbb jogot
élvezik, ami maga a képtelenség. Azzal vádolja a VMDK vezetőségét, hogy
szeparatisták vagyunk, az ország fölodarabolására törekszünk, hogy a szerb nép
ellenségei vagyunk és hasonlók. Ezért nagy szükség van a valóság hiteles
bemutatására, helyzetünk és érdekeink világos megfogalmazására. Erre ezek a
találkozások kiválóan alkalmasak. Nagyon jó benyomásokat szereztem itt
Ausztráliában az elmúlt napokban. Ennyi őszintén érdeklődő, tiszta lelkű, boldog
embert régen nem láttam már összejöveteleken, mint itten. Jó érzés volt
tapasztalni, hogy nagy megértéssel vannak irányunkban, és a szívük mélyén a
rejlő honvágy szolidaritási gesztussá, a szülőföldé való aggódássá alakult át.
(Drahos István interjúja Dr.
Hódi Sándorral Auszrália, Sydney, 1993. november 6.)
|