Beszélgetés dr. Hódi Sándorral 

Mi a küldetésed célja,  miért jöttél Ausztráliába?

Számomra nagy örömet jelent, hogy az ausztráliai magyarok szövetségei, mint a VMDK alelnökét és a vajdasági magyarság képviselőjét meghívtak egy ausztráliai látogatásra. Erre a látogatásra azután került sor, hogy az ausztráliai magyarok, együtt érezve a nehéz helyzetbe került vajdasági magyarsággal, megpróbáltak segítséget nyújtani számunkra. Sajnos a segélyek egy része, mivel nem ismerik az ottani helyzetet és körülményeket, nem mindig a megfelelő helyre került. Nem mindig tudtunk ezekért felelősséget vállalni. Sokszor elmaradt a köszönet is a támogatottak részéről, amit joggal és okkal nehezményeztek. Én azért jöttem ki, hogy tájékoztassam az itt élő magyarságot az otthoni körülményekről, arról, hogyan élünk, miben reménykedünk, mik a jövőre vonatkozó kilátásaink. Nagyon nehéz tél küszöbén állunk. Talán a 1944-es eseményektől eltekintve, amikor nagyon sok magyar esett áldozatul a vérengzésnek, ez lesz a vajdasági magyarság számára az egyik legnehezebb időszak.

Tulajdonképpen mi történt 44-ben?

1944-ben a bevonuló orosz csapatok árnyékában a partizán egységek és szabad csapatok tömegmészárlást rendeztek a védtelen és ártatlan magyarság soraiban. Mintegy 40-60 ezer embert mészároltak le. Pontos adataink máig nincsenek, de megtizedelték a magyarságot. Nincsen olyan család, amelynek ne lett volna áldozata. És hogy a tragédia még szörnyűbb legyen, a vérengzésről egészen a legutóbbi időkig nem lehetett beszélni. Félelemben és rettegésben élve nőtt fel egy egész nemzedék. És most, amikor a háború ismét kirobbant és kiterjedt az egész volt Jugoszlávia térségére, félő, hogy Vajdaságra is átcsapnak a lángok. Nagyon sok ember tart attól, hogy újabb e vérengzésnek leszünk az áldozatai, és ettől a félelemtől hajtva tízezrével menekültek el Vajdaságból. Így aztán félelemben élő, fogyatkozó és elszegényített népesség várja ezt a szörnyű telet.

Most is távoznak Vajdaságból a magyarok?

Igen, ettől a félelemtől hajtva sokan távoznak. Legtöbben a behívó parancstól menekülnek, mert a magyarság nem érzi szívügyének ezt a piszkos háborút. Nem szívesen áldozza életét értelmetlen célokért, ezért sokan megtagadják a behívóparancsot, és külföldre menekülnek a hadbíróság elől. Sajnos a mozgósítás nagyon sok fiatalt űzött külföldre. Néha családjuk is követte őket, vagy otthon maradtak jövedelem nélkül.

Olvashattunk olyan dolgokat, hogy például a magyarok házait nagyon olcsón meg lehet vásárolni. Így van?

A telkek ára leesett, és nyilvánvaló, hogy az etnikai tisztogatás célja az, hogy akit csak lehet elkergessenek, politikai nyomással, pszichológiai terrorral, néha bizony fegyveres inzultus is előfordul. A Szerémségben például, egy Herkóca nevű településről az újonnan érkező boszniai szerbek elűzték az ott élő magyarokat, horvátokat és más nemzetiségűeket A falunak is más nevet adtak. Kisebb verekedések, incidensek máshol is előfordultak a Vajdaságban, szerencsére azonban komolyabb fegyveres konfliktusra még nem került sor, a meneküléshez elegendő az a nyomás és megfélemlítés is, amely ránk nehezedik. Félő, hogy a dolog nem marad ennyiben. Több százezres nagyságrendű menekültáradat várható Boszniából és Horvátországból. A Szerbia területére érkezők eddig is azzal a reménnyel jöttek, hogy a gazdag Bácska rónáin a Kánaán várja őket, a vajdasági magyarság házaiban, lakásaiban új otthont találnak maguknak. Ez rendkívül nagy gondot jelent, és a VMDK, a vajdasági magyarság egyetlen politikai érdekképviseleti szervezete nagyon kemény küzdelmet folytat, mind a hazai, mind a nemzetközi politikai színtéren ennek a menekültáradatnak a megakadályozása érdekében. Az ENSZ dokumentumok tiltják az etnikai arányok erőszakos megváltoztatását, így valójában a szerbek  nagyarányú betelepítése erőszakos bűncselekménynek számít.  

Mi a szerveződésüknek és követelményüknek a lényege?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége 1989-ben jött létre, amikor az egész kelet-európai forradalmi változás nyomán a keleti kommunista birodalom sora összeomlott. Sajnos Szerbiában ez az összeomlás nem következett be. A VMDK, mint első politikai érdekképviseleti szerve a magyarságnak, hetven év után először merte megfogalmazni az ott élő elnyomott magyarság igényét. Ennek lényege, hogy nem tudjuk elfogadni a kettős mércét a szerb kormány részéről. Nem lehet, hogy más jogokat követeljen a Horvátországban, Boszniában élő szerbek számára, mint amit Szerbián belül élő kissebségeknek, magyaroknak, albánoknak, muzulmánoknak. A boszniai szerbek szinte önálló államisággal rendelkeznek, az itt élő kissebségeknek viszont a szerb kormány a kollektív jogokat sem hajlandó ismerni. A VMDK ezzel a kettős mércével száll szembe. Lord Carington tervezete alapján elkészítettük és eljutattuk a nemzetközi fórumokhoz autonómia-tervezetünket. Ez az a tervezet, amelyet a horvát kormány felkínál a krajinai szerbek helyzetének rendezésére. Más kérdés, hogy ezt a krajinai szerbek ezt kevésnek találják, és nem fogadják el. Számunkra egy ilyen fokú autonómia megfelelő távlatot biztosítana a fennmaradáshoz. A dokumentumunkat többfelé megértéssel fogadták, hiszen ez megoldást jelentene az etnikai konfliktusokra, és egyben elősegítené a térségi integrálódását is Európához.

Ausztrálián kívül mely országokban népszerűsítették még ezt a tervezetet?

Tavasszal került sor egy Svédországi látogatásra, a Svédországi Magyarok Szövetségének meghívására. Azt megelőzően Németországban, Ausztriában, Svájcban jártunk. Készülőben van egy Kanadai és egy Egyesült Államok-beli látogatás is. Jelentős szerveződés indult meg Dél-Amerikában, Argentínában is, mindenütt, amerre a magyarság szétszóródott a világban.  Mindannyian úgy érzik, hogy segíteni kell a nehéz helyzetben lévő vajdasági magyarságon, anyagilag, erkölcsileg, valamint politikai érdekeinek képviseletével, felvállalásával, tolmácsolásával.

Természetesen itt nem csak anyagi segítségről van szó, hanem a megértésről, illetve a helyzet átérzéséről is!

Így van! Annál is inkább mivel ez a szerb rezsim az elhúzódó három év során többször is megtévesztette meg a nemzetközi közvéleményt. Sokszor űzött csúfolt neves nemzetközi személyekből és fórumokból. Most is megtévesztő képet fest az otthoni dolgokról: azt kürtöli világszerte, hogy a Szerbiában élő kisebbségek a világon a legtöbb jogot élvezik, ami maga a képtelenség. Azzal vádolja a VMDK vezetőségét, hogy szeparatisták vagyunk, az ország fölodarabolására törekszünk, hogy a szerb nép ellenségei vagyunk és hasonlók. Ezért nagy szükség van a valóság hiteles bemutatására, helyzetünk és érdekeink világos megfogalmazására. Erre ezek a találkozások kiválóan alkalmasak. Nagyon jó benyomásokat szereztem itt Ausztráliában az elmúlt napokban. Ennyi őszintén érdeklődő, tiszta lelkű, boldog embert régen nem láttam már összejöveteleken, mint itten. Jó érzés volt tapasztalni, hogy nagy megértéssel vannak irányunkban, és a szívük mélyén a rejlő honvágy szolidaritási gesztussá, a szülőföldé való aggódássá alakult át.

(Drahos István interjúja Dr. Hódi Sándorral Auszrália, Sydney, 1993. november 6.)