Esélyteremtés és jövőépítés

Dr. Hódi Sándor szerint a múlt visszasírása helyett az új megoldások felkutatásával kellene foglalkozni – A kabát újragombolásával lehet pénzt szerezni

A Délvidéki Magyarságért Alapítvány és a Széchenyi István Stratégiakutató Intézet a közelmúltban pályázatot hirdetett Vajdaságban élő, itt született, vagy ide kötődő személyek részére helyzetértékelő tanulmány, kutatási program, stratégiai terv, vállalkozás-fejlesztési elképzelés stb. megírására. Az Esélyteremtés a jövőért – A délvidéki/vajdasági magyarság szerepvállalása a társadalmi átalakulásban címen meghirdetett pályázat célja a régió fejlődésének, a délvidéki magyarság felemelkedésének, a magyar-magyar és az európai integrációs törekvések erősítésének az elősegítése – áll a felhívásban. A pályázat kiírásáról és az elvárásokról dr. Hódi Sándor, a Széchenyi Intézet igazgatója nyilatkozott lapunknak.

– A térségben zajló társadalmi, gazdasági és geopolitikai változásokkal együtt a határon túli magyarság helyzete folyamatosan változik. Eben mindenki egyetért. A változás jelegét és irányát illetően azonban különböző véleményekkel találkozhatunk. Egyes meglátások szerint a kisebbségek kilátásai katasztrofálisak, mások szerint a perspektívák – a veszély ellenére – biztatóak.

Minden új szituáció lehetőségeket és veszélyeket rejt magában. A perspektíva megítélése attól függ, honnan nézzük a dolgokat. Nekem az a tapasztalatom, hogy ma ugyanazok terjesztik a kilátástalanság érzését maguk körül, akik korábban, amikor a magyarság veszélyeztetettsége sokkal kifejezettebb volt, ódákat zengtek a fennálló viszonyokról.

A kérdés az, hogy a múlt visszasírása helyett rá tudjuk-e szánni magunkat radikálisan új megoldások felkutatására. A köldöknézést fel tudjuk-e cserélni bátor gondolkodásra és tevékeny magatartásra.

A pályázat kiírásának az volt a célja, hogy a figyelmet a lehetőségek felkutatására irányítsuk. A veszélyek ismeretében és tudatában milyen választási lehetőségeket rejt magában az új szituáció? Nem csak politikai megközelítésű javaslatokra gondolunk, hanem minden meglátásnak örülünk, amely a társadalmi lét bármely vonatkozásában potenciális előnyöket csillant fel a vajdasági magyarság számára.

– Mit várnak a pályázattól?

– Nem várunk csodákat. Nem hisszük, hogy a pályázat eredményeként a politikai döntéshozó testületek egy csapásra megváltoznak, hogy a kisebbségi érdekképviselet rögvest hatékonyabbá válik. Társadalmi és közigazgatási reformot sem várunk a vázlatos ötletektől, tanulmányoktól.

Szemléletváltást várunk. Nyitottságot. Jövőre irányultságot. A kishitűségen szeretnénk változtatni. Alkalmat próbálunk teremteni a közösségi kezdeményezéseknek, amelyek lényegükből fakadóan jobb rálátást kínálnak mind a helyi mind a magyar igényekre és érdekekre. Az alkalmi pályaművek nyilvánvalóan nem helyettesíthetik a politikai és szakmai stratégián alapuló átfogó programokat, az országos vagy regionális fejlesztési terveket, de a konkrét gyakorlati lépésekre vonatkozó javaslatok a jövő szempontjából megfontolandó alternatívákat vethetnek fel.

A pályázat kiírásával esélyt kívánunk teremteni egy későbbi széles partneri együttműködésnek, amely nélkül komoly fejlesztési tervek nehezen képzelhetők el. Külön-külön sok tehetséges emberrel rendelkezünk, ez azonban a boldoguláshoz ma már nem elég. Összefogás híján térségek csúsztak le, ágazatok mentek tönkre. Új erőforrásokra csak széles partneri együttműködéssel lehet szert tenni.

Egyszóval, új szemponttal, szemszöggel szeretnénk gazdagítani a kisebbségek jövőképét, amelyhez az adott közösség szereplőinek az ötlete, tevékeny részvétele szükséges.

– Honnan teremtik elő a pénzt a stratégai tervekre?

– Évente jelentős támogatás érkezik Magyarországról a határon túlra intézményépítésre, vállalkozásfejlesztésre, az identitás megőrzését támogató programokra – hatásfokkal. Az eredménytelenség oka nemcsak az összeg elégtelenségével magyarázható, hanem a közösségszerveződés, a szülőföldön való maradás tekintetében például a negatív folyamatokat sem sikerült megállítani és ellensúlyozni.

Ahhoz, hogy a negatív folyamatokat megállítsuk, és a határon túli magyar közösségek nyertesei legyenek Magyarország és a térség uniós csatlakozásának, a támogatás mögötti alkukat felül kell vizsgálni.

A stratégiai tervek megvalósításához szükséges forrást nyilván a kabát újragombolása révén lehet biztosítani. Állítólag erre találták ki a Szülőföld programot. A Délvidéki Magyarságért Alapítvány és a Széchenyi István Stratégiai Intézet a pályázat kiírásával csak arra vállalkozott, hogy a közösségi kezdeményezések révén segítsen a helyzet újragondolásában.

- A díjnyertes pályázók milyen jutalomban részesülnek?

– A pályamunkák jutalmazása más kérdés, ezt a pályázatot kiíró két intézmény? A Délvidéki Magyarságért Alapítvány és a Széchenyi István Stratégiakutató és fejlesztési Intézet vállalta magára. Szeretném mindjárt megjegyezni, hogy más intézmények és szervezetek is jelezték már szándékukat, hogy szívesen hozzájárulnának a legjobb pályamunkák díjazásához. Ezek a megbeszélések még tartanak, így az összegek nagyságáról korai lenne nyilatkozni.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az akció nem zárul le 2006. március 15-én az ünnepélyes díjkiosztással. A pályázaton résztvevő személyek valamennyien meghívást kapnak arra a stratégiai tanácskozásra, amelyen voltaképpen összegezni és hasznosítani próbáljuk a felmerülő új gondolatokat. Amint arról a pályázati felhívásunkban s hírt adtunk, a legjobb pályamunkákat a Stratégiai füzetek könyvsorozatunkban közreadjuk, hozzáférhetővé téve így a jó gondolatokat a széles nyilvánosság számára is.

– Kik vehetnek részt a pályázaton?

– Gyakorlatilag mindenki, akinek jó ötlete van, és késztetést érez magában arra, hogy ezt másokkal megossza, legyen vajdasági vagy határon túli, magyar vagy más nemzetiségű. Hangsúlyozom, szükségünk van minden olyan gondolatra, javaslatra, programra, amely összhangban áll a délvidéki magyarság releváns társadalmi, gazdasági problémáival, és új cselekvési alternatívát kínál számunkra. Természetesen a javaslatok akkor érnek valamit, ha azok egyaránt számba veszik az adott fejlesztési programban rejlő lehetőségeket és veszélyeket – nyilatkozta dr. Hódi Sándor.

A pályázat beküldésének a határideje: 2006. március 1. Terjedelmi korlátozás nincs. A beérkezett pályázatokat a Délvidéki Magyarságért Alapítvány Kuratóriuma és a Széchenyi István Stratégiakutató Intézet részéről felkért bírálóbizottság fogja értékelni. A pályázatokat a következő címre kell eljuttatni személyesen, postán vagy e-mailben: Logos – Széchenyi István Stratégiakutató Intézet, 24427 Tóthfalu, Kossuth u. 4.

E-mail: szechenyiintezet@adacity.net

Csincsik Zsolt: Magyar Szó, Hétvége, 2005. december 3., 4., szombat-vasárnap