Hogyan vélekednek a régió népei
egymásról és önmagukról?

Az etnikai kapcsolatok és konfliktusok tanulmányozása szempontjából igen fontos feltárni, hogy az egyes nemzeti közösségek tagjaiban milyen kép él önmagukról és másokról. Lássuk hát, hogyan vélekednek egymásról a régió népei: a románok, magyarok, szlovákok, szerbek, cigányok? Mekkora a "távolság" az egyes etnikai csoportok önképe és a többiek róla alkotott képe között? Értelemszerűen minél nagyobb ez a "távolság" - valamely csoport önmagáról alkotott képe és a többiek róla alkotott képe között -, annál valószínűbb a konfliktusok megjelenése, s annál nehezebb azok kezelése.

* 

Egy jugoszláv közvélemény-kutatás szerint a szerbek önmagukról vannak a legjobb véleménnyel csaknem minden jó tulajdonsággal kapcsolatban. Saját nációjukat követően a magyarokat és a macedónokat értékelik kedvezően, míg az albánok és muzulmánok számlájára írták a legtöbb kedvezőtlen tulajdonságot. A románokról, bolgárokról viszont - válaszaikból ítélve - nincs kialakult véleményük.¹⁸ A közvélemény-kutatás eredményei érdekes összevetésre kínálnak lehetőséget, hiszen hasonló kérdésekre keresett választ az általunk végzett régiókutatás is. Bizonyos különbségek persze vannak a két vizsgálat között. A jugoszláv pszichológusok 400 polgárra terjesztették ki a körkérdést Szerbia minden részéről, Koszovó kivételével. Az általunk végzett régiókutatásban viszont, mint jeleztük, 907 személy vett részt egyenlő arányban a romániai Bánságból, a magyarországi Csongrád megyéből és Vajdaság északkeleti részéből, az ún. magyar tömbből. 

A régiókutatás igyekezett még a látszatát is elkerülni annak, hogy vannak "jó népek" és "rossz népek", így eleve kizártuk annak lehetőségét, hogy egyes népeket pozitív, más népeket pedig negatív tulajdonságokkal lehessen illetni. A válaszlap kizárólag pozitív tulajdonságokat sorolt fel. A kérdés pedig úgy hangzott, hogy ezek a tulajdonságok mennyiben vonatkoztathatóak egyes népekre: "teljes mértékben igazak-e", "egyáltalán nem igazak", vagy "nehéz eldönteni", illetve az illető nem tud ebben a kérdésben állását foglalni.

Kétségtelen, hogy a nemzet-karakterológiai vizsgálatokban a saját nemzet értékelése az egyik legizgalmasabb kérdés. Vajon mennyiben sajátos az, hogy például a szerbek önmagukról vannak a legjobb véleménnyel? Beszélhetünk-e ennek kapcsán "önáltató eszmékről" - ahogyan azt a jugoszláv pszichológusok érzékeltetik? Tudjuk-e, hogy más népek hogyan vélekednek önmagukról, elismernek-e maguknál különbnek másokat? A jugoszláv vizsgálatból nem derül ki, hogy erre vonatkozóan más népek miként nyilatkoztak, e nélkül viszont a szerbekre vonatkozó eredmény sem mond sokat, sőt, félrevezető következtetésekre ad alkalmat.

Az általunk végzett régiókutatás megpróbált tiszta vizet önteni a pohárba. Az eredmények meglepő módon arra utalnak, hogy a régió népei a szerbeknél messze jobb véleménnyel vannak önmagukról. Sőt, azt kell mondanunk, hogy például a románokhoz és szlovákokhoz viszonyítva a szerbek kifejezetten kritikusak önmagukhoz. 

Milyennek látják magukat a régió népei?

Lássuk, hogy különböző népek tagjai milyen arányban tartják jellemzőnek saját népükre vonatkozóan az alábbi - általunk megadott - tulajdonságokat.

33. táblázat

A magyarok esetében a megkérdezettek többsége három tulajdonságot tart saját nemzetére vonatkozóan jellemzőnek: hogy szorgalmas (61), barátságos (60) és kulturált (57 százalék). A többi tulajdonsággal kapcsolatosan a vélemények megoszlanak. Legkevésbé összetartónak tartják magukat, ezt alig 30 százalékuk gondolja.

A magyaroktól eltérően a románok számottevő többsége minden felsorolt pozitív tulajdonságot egyaránt jellemzőnek tart a saját etnikumára. Leginkább barátságosnak és fegyelmezettnek tartják magukat (a megkérdezettek 89, illetve 88 százaléka), de csaknem ugyanolyan mértékben nyíltnak (82), kulturáltnak (81), szorgalmasnak, becsületesnek (79) és összetartónak (75).

A régió-kutatás tükrében a szerbeknek közel sincs olyan jó véleményük önmagukról, mint amilyenről a jugoszláv vizsgálat számot ad. A megkérdezett személyek többsége az általunk felsorolt tulajdonságok egyikéről sem állítja azt, hogy az a szerbekre 50 százaléknál nagyobb arányban jellemző volna. Leginkább még nyíltnak és barátságosnak tartják magukat, ám ezt is csak a megkérdezettek 43 százaléka vallja.

Vajon mi lehet a két vizsgálat eltérő eredményeinek az oka? A magyarázat valószínűleg abban rejlik, hogy a két vizsgálat nem azonos mintán alapszik. Azok a szerbek, akik Vajdaságban régebb óta együtt élnek más népekkel, szemmel láthatóan másként látják saját népüket, mint Szerbia déli részein vagy Belgrádban és környékén élő polgártársaik.

A szlovákok - a románokhoz hasonlóan - többségükben minden pozitív tulajdonságot jellemzőnek tartanak magukra. A legtöbben (79 százalékuk) szorgalmasnak tartják magukat, 70 százalékuk barátságosnak, 68 fegyelmezettnek és kulturáltnak, 64 becsületesnek, 62 összetartónak, 55 százalékuk pedig nyíltnak.

Saját etnikai tulajdonságaik megítélésében kétségkívül a cigányok a legkritikusabbak. A pozitív tulajdonságok közül egyet sem tartanak jellemzőnek saját fajtájukra. Ellenkezőleg, a cigányok többsége azt állítja, hogy azok nem jellemzőek rájuk. A megkérdezettek 65 százaléka állítja ezt a fegyelmezettségre, 61 a szorgalomra, 56 a műveltségre, 54 százaléka pedig a becsületre vonatkozóan. Leginkább nyíltnak tartják magukat, de ezt is a válaszolóknak kevesebb, mint fele, 44 százaléka gondolja. 

Amint látjuk, a nemzeti önértékelést illetően az egyes népek között jelentős különbségek vannak. Amíg a románok és a szlovákok többségükben minden pozitív tulajdonságot jellemzőnek tartanak magukra, más népek - a magyarok, a szerbek, főként azonban a cigányok - sokkal kritikusabban látják önmagukat.

A fentiekből azonban nem derül ki, hogy egyik vagy másik nép önértékelése mennyire megalapozott. Nem tudjuk megítélni, hogy a saját néppel kapcsolatos tulajdonságok megítélése mennyire túlzó, akár pozitív, akár negatív irányba. Ehhez össze kell hasonlítanunk különböző népek önmagukról formált véleményét más népek véleményével. Vajon ugyanolyannak látják-e magukat, amilyennek mások látják őket? Az önértékelés ugyan azonos tulajdonságok mentén történt, de vajon azonos volt-e a mérték? Lássuk hát, milyenek látják egymást a régió népei. 

Milyennek látják a magyarokat a régió más népei?

34. táblázat

Nos, ami a magyarokat illeti, meglepő módon, a románok messze jobb véleménnyel vannak róluk, mint a magyarok saját magukról. Túlnyomó többségük minden felsorolt pozitív tulajdonságot jellemzőnek tart a magyarokra. Három tulajdonság mentén pedig (szorgalmasak, becsületesek, kulturáltak) még saját nációjuknál is különbnek tartják őket.

A szerbek - a románokhoz és szlovákokhoz képest - látszólag lesújtó véleménnyel vannak a magyarokról. Saját mércéik szerint azonban valójában jó véleménnyel vannak a magyarokról, hiszen azokat önmaguknál szorgalmasabbnak, fegyelmezettebbnek és kulturáltabbnak tartják. Az összetartást és a becsületet viszont éppen olyan kevesen tartják jellemzőnek a magyarokra nézve, mint a szerbekre. Két tulajdonság mentén tapasztalható jelentős hiányérzet a szerbek részéről. Kevéssé tartják a magyarokat nyíltnak és barátságosnak, mindössze 6, illetve 14 százalékuk vélekedik erről másként. Azért érdemes erre a "hiányérzetre" odafigyelnünk, mert ez a jelzés - kisebb vagy nagyobb mértékben - de más népek részéről is vissza-visszatér.

A szlovákok többsége két tulajdonságot tart jellemzőnek a magyarokra, nevezetesen azt, hogy szorgalmasak és barátságosak. Persze kevésbé szorgalmasak és barátságosak, mint mondjuk maguk a szlovákok, a többi tulajdonságról nem is szólva, amelyek mentén a magyarok messze alatta maradnak a szlovákoknak.

A cigányok többsége is osztja azt a véleményt, mely szerint a magyarok szorgalmasak, fegyelmezettek és kulturáltak. Figyelemre méltó, hogy minden tulajdonság mentén különbnek tartják maguknál a magyarokat, kivéve azt, hogy nyíltak.

A magyarokra vonatkozó jellegzetes sztereotípiák vonatkozásában megegyezést mutat a jugoszláviai vizsgálat és a régiókutatás. Nevezetesen abban, hogy a magyarok szorgalmasak, fegyelmezettek, kulturáltak, ami teljes egészében megegyezik azzal a képpel, amit a magyarok önmagukról alkotnak.

Hogyan vélekednek egymásról a régió más népei?

Sokkal kisebb az összhang a románok saját népükkel kapcsolatos véleménye és a régió más népeinek a róluk alkotott véleménye között. Amíg ugyanis a románok saját népükre vonatkozóan minden pozitív tulajdonságot magas százalékban jellemzőnek tartanak, más népek kifejezetten kedvezőtlenül vélekednek róluk. Eladdig, hogy a felsorolt tulajdonságok közül egyet sem tartanak jellemzőnek a románokra, illetve csak elhanyagolhatóan kis (2-15) százalékban. 

35. táblázat

Tekintettel arra, hogy ebben a vonatkozásban a régió népei között gyakorlatilag teljes az összhang (a legjobb véleménnyel még a magyarok vannak a románokról, amennyiben egynegyedük kulturáltnak, nyíltnak és barátságosnak tartja a őket), azt kell gondolnunk, hogy a románok eléggé elfogultak saját maguk megítélésében, véleményük nem kevés önáltatást tartalmaz.

Hasonlóképpen nincs összhangban a szlovákok önértékelése sem más népek róluk alkotott véleményével. Amíg ugyanis a szlovákok többsége minden felsorolt tulajdonságot jellemzőnek tart saját etnikumára, addig más nemzetek tagjainak alig egyharmada osztja ezt a nézetet, a többség - függetlenül a nemzeti hovatartozástól - sokkal kritikusabb szemmel látja őket. 

36. táblázat

Más a helyzet a magyarokkal együtt élő vajdasági szerbek esetében, akik saját népük tulajdonságainak megítélésében meglepően tárgyilagosak. Pontosan olyan (kis) mértékben tartják jellemzőnek a felsorolt tulajdonságokat a szerbekre, amilyen mértékben más népek. Kivételt képeznek ez alól a románok, akik egyes pozitív tulajdonságokat jellemzőbbnek tartanak a szerbekre nézve (54-63 százalék), mint ahogyan arról maguk a szerbek vélekednek (20-43 százalék).

37. táblázat

Ami pedig a cigányokat illeti, azt kell mondanunk, hogy a régió népei kifejezetten kedvezőtlenül vélekednek róluk. Az általunk megadott pozitív tulajdonságok közül négyet (fegyelmezettek, szorgalmasak, becsületesek, kulturáltak) csak elvétve tart valaki jellemzőnek a cigányokra. Ezzel szemben a többség - nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül - az állítja, hogy a cigányok nélkülözik ezeket a pozitív tulajdonságokat. Tulajdonképpen ezen a véleményen vannak maguk a megkérdezett cigányok is, akik között egy sem volt, aki ennek az ellenkezőjét állította volna. 

38. táblázat

A cigányok megítélése azonban nem teljesen elmarasztaló, hiszen a magyarok (60), a szlovákok 68 százaléka gondolja azt róluk, hogy összetartóak. Kisebb százalékban, de ez a véleményük a románoknak (38) és a szerbeknek (25) is róluk. De maguk a cigányok is leginkább ezt tartják jellemzőnek magukra. 

Nemzeti önkép a szerbiai
politikai változások tükrében

Azt, hogy melyik nép milyen fokú önismerettel rendelkezik, hogy mennyire van átitatva különböző önáltató eszmékkel, hogy a más népekről alkotott véleményt mennyire befolyásolják a különböző előítéletek, amelyek etnikai konfliktusokhoz és elszigetelődéshez vezethetnek, további kutatások tárgyát képezi. A fenti eredmények ebből a szempontból legfeljebb jelzés értékűek. Egy-két gondolat azonban még ide kívánkozik. 

A vajdasági szerbek, ellentétben Szerbia más részein élő polgártársaikkal, kifejezetten szigorúak önmagukhoz. Ebben bizonyára nagy szerepet játszik az a körülmény, hogy naponta szembesülnek azzal a mérhetetlen presztízsveszteséggel, amelyet az utóbbi évek elhibázott nemzetpolitikája okozott nekik.  A négy elvesztett etnikai háború, a tömegmészárlások, a nemzetközi szervezetekből való kizárás, a gazdasági blokád, a bombázások, a Szerbiában hősként ünnepelt bűnösök körözése stb., alaposan lerombolta a szerbek tekintélyét. Ennek a tekintélyvesztésnek a más népekkel szoros kapcsolatban levő szerbek tudatában vannak. A jugoszláv közvélemény-kutatás eredményei azonban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy Szerbia más részein, ahol a szerbek homogén közösségben élnek, a szemléletváltás még korántsem ment végbe. Ellenkezőleg, amint azt dr. Dragan Popadić, a vizsgálat egyik szervezője írja, a saját népükkel kapcsolatos tulajdonságok túlértékelése a szerbek részéről világosan bizonyítja, hogy még mindig nem hagytak fel a "mennyei népre" vonatkozó önáltató eszmével.

Talán itt lenne a helye, hogy megvizsgáljuk, milyen befolyással volt a szerbek szemléletmódjára Slobodan Milošević bukása. A Szerbiában lezajlott politikai változások növelték vagy csökkentették a szerbek önbizalmát? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, hasonlítsuk össze az 1997-es és a 2000 évi vizsgálat eredményeit.

39. táblázat

Felmérési adataink szerint a változások drámaiak. Azt, hogy a nemzeti önismeret mennyire ki van szolgáltatva a politikának, hogy a politikai változások mennyire megrendíthetik az emberek kollektív tudatát, a szerbek esete meggyőzően példázza. 1999 októbere után, a szerb nacionalista álmok szertefoszlásával a szerbek önértékelési rendszerének az alapja összeomlott. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben érvényesek a fentebb megadott pozitív tulajdonságok a szerbekre ("igaz", "nem igaz", "nem tudja eldönteni"), a megkérdezettek mindössze 19 százaléka válaszolta azt, hogy "igaz", 5,5 százalék szerint "nem igaz", 37,79 százalék nem tudta a kérdést eldönteni, 37,71 százalék pedig nem válaszolt. Ezek az arányok az egyes tulajdonságokat illetően valamelyest módosulnak, ami azonban az átlagértékeken - a szerbek fokozottabb önértékelési bizonytalanságán - nem sokat változtat.

Hadd hívjuk fel ismételten olvasóink figyelmét arra a körülményre, hogy felmérésünkben kizárólag olyan szerbek szerepelnek, akik többnemzetiségű környezetben élnek, és a társadalmi életben közvetlen és szoros kapcsolatban állnak más etnikumok képviselővel. Eredményeink semmiképpen sem vonatkozathatók azokra a szerbekre, akiknek a lakóhelye és mindennapi mozgástere kívülesik az etnikailag heterogén területeken. Ez utóbbiak vélekedését, viselkedési jegyeit és értékrendjét vélhetően még mindig azok a sztereotípiák jellemzik, amelyeket a politika és a média közvetít feléjük.

Visszatérve a régiókutatás eredményeire, más népek önismeretére, elmondhatjuk, hogy a saját nemzeti tulajdonságok túlértékelését illetően a románok és a szlovákok részéről némi elfogultság figyelhető meg, nagyobb fokú tárgyilagosságra lenne szükség. A szerbek példája bizonyítja, hogy az önáltató eszmék milyen könnyen sodorhatják veszélyes kalandokba a jobb sorsra érdemes népeket. Bizakodásra ad okot viszont, hogy ez a nemzeti elfogultság a románok és a szlovákok részéről nem társul a régió más népeinek a lebecsülésével. Sem a románok, sem a szlovákok nem szűkkeblűek a velük együtt élő más népekkel, kiváltképp a magyarokkal szemben, ami lehetővé teszi ezeknek a népeknek a közeledését és egymás kölcsönös megbecsülését.

A cigányok egyöntetű és csaknem teljesen elmarasztaló megítélése arra enged következtetni, hogy etnikai jellegű konfliktusok kiéleződésétől legfeljebb velük kapcsolatban lehet tartani. A cigányok beilleszkedése regionális probléma, tehát nem egyik-vagy másik nép és a cigányok konfliktusveszélyéről van szó. A kérdés azonban korántsem megoldhatatlan, köszönve elsősorban maguknak, a cigányoknak, akik más népeket illetően messzemenően értékelik azokat a pozitív tulajdonságaikat, amelyeket saját maguk részéről hiányolnak. Ez a más népekhez való pozitív viszonyulás, valamint a saját etnikummal kapcsolatos józan tisztánlátás lehetőséget kínál a kérdés kezelésére.

Végül, ami bennünket, magyarokat illet, a régió többi népe kivétel nélkül jó véleménnyel van rólunk. Szorgalmasnak, fegyelmezettnek, kulturáltnak tartanak bennünket, ebben a vonatkozásban csaknem különbnek, mint saját népüket. Bizakodásra ad okot, hogy a magyarok tárgyilagosak önmaguk megítélésében, nem kell tartani attól, hogy a fejükbe száll dicsőség. A híres magyar becsülettel viszont bajok vannak. Ebben a vonatkozásban pontosan olyanok vagyunk, mint más népek.

Az összetartás sem erős oldalunk, ennek a levét mi isszuk. Van azonban két olyan tulajdonságunk, ami miatt a körülöttünk élő népek elmarasztalnak bennünket. Azt tartják rólunk, hogy nem vagyunk eléggé nyíltak és barátságosak velük szemben. Trianon következménye - vághatnánk rá, csakhogy van egy bökkenő ezzel a hevenyészett magyarázattal. Ami azt illeti, egymással szemben sem vagyunk eléggé nyíltak és barátságosak.

Összességében véve azonban a nemzeti tulajdonságokra vonatkozó régióvizsgálat derűlátásra ad okot. A nemzeti önképünk pozitív, más népek pedig elismerő véleménnyel vannak rólunk. Ami pedig a nyíltságot és barátságosságot illeti, volna mit a szomszéd népektől megszívlelni. 

Társadalmi távolság
a régió népei között

Élete során minden ember szert tesz bizonyos fokú képességre, ami alapján megítél másokat. Ennek a képességnek az alapjául az egyén hajlamai, érzései, hiedelmei, tapasztalatai és ismeretei szolgálnak. A pszichológia beállítódásnak, attitűdnek nevezi ezt a bonyolult észlelési szűrőrendszert, és ennek vizsgálatával próbálja mérni az emberek egymás iránti pozitív és negatív viszonyulását.

Az ún. "társadalmi távolság skála" az egyik olyan empirikus eszköz, amely a társak, az utunkba kerülő ismeretlen személyek iránti attitűd mérésére szolgál. Ez az eljárás abból áll, hogy felkérjük a vizsgálatba bevont személyeket, osztályozzák, hogy milyen szoros kapcsolat létesítésére állnak készen különböző típusú emberekkel. A válaszoknak több lépcsője van: a nagyon közeliektől kezdve (elfogadná házastársként, megengedné, hogy az illetővel szoros rokonságba kerüljön) a közepesen keresztül (barátkozna vele, együtt dolgozna az illetővel) a teljes elutasításig (szóba nem állna vele, kitiltaná az országból). Az eljárást széleskörűen használják az etnológiai kutatásokban és a személyközi kapcsolatok vizsgálatában.

Az általunk összeállított skála abban tér el a szokványostól, hogy növeltük a pozitív válaszlehetőségek számát, a teljesen elutasító válaszokat viszont kihagytuk. Úgy véltük, hogy a pozitív válaszok számából, illetve azok hiányából egyértelműen következtetni lehet a viselkedési szándékra, anélkül, hogy bárkit is másokkal szembeni nyílt elutasításra bátorítanánk.

A másokkal szembeni viselkedési szándék bennünket etnikai vonatkozásban érdekelt elsősorban. A társadalmi távolság skálával a régióban élő népek közötti "falakat" próbáltuk kitapogatni. A kollektív tudatban és a személyes élettapasztalatban elraktározódott ismereteket, érzéseket, hiedelmeket próbáltuk behatárolni.

Az ezzel kapcsolatos kérdésünk így hangzott: Milyen jellegű tartós kapcsolatot tudna elfogadni más nemzetiségű személyekkel? Elfogadná-e őket honfitársként, helyi lakosként, munkatársként, munkahelyi felettesként, szomszédként, barátként, családtagként, házastársként? Meghívná-e vendégségbe, a házába? Igen válasz esetén a táblázat megfelelő helyére tegyen X-et! Értékelje őket egyenként a magyarokra, románokra, szerbekre, szlovákokra, romákra vonatkozóan. A saját nemzetiség oszlopa értelemszerűen üres marad!

Lássuk először a régióban élő népek közötti társadalmi távolságot. Milyen jellegű tartós kapcsolatot tudnának elfogadni egymással a magyarok, románok, szerbek, szlovákok, cigányok? Milyen jellegű tartós kapcsolatot tudnának elfogadni más nemzetiségű polgárokkal a magyarok?

40. táblázat

A magyarok a különböző helyzeteket illetően közel egyforma társadalmi távolságot tartanak a különböző etnikumokkal, kivéve a romákat, akikkel szemben lényegesen távolságtartóbbak. A magyarok beállítódásukat tekintve nyitottak, elfogadóak: a megkérdezettek abszolút többsége, 74-75 százaléka (attól függően, hogy melyik etnikumról van szó) el tud fogadni tartós kapcsolatot más nemzetiségű polgárokkal, 72-75 százalékuk ezt a lakóhelyére, 63-70 százalékuk szomszédjára, 64-69 százalékuk a munkatársakra vonatkozóan is természetesnek tartja.

A magyarok többségükben (56-61 százalékuk) nyitottak a más nemzetiségűekkel való barátkozásra is, és sokan közülük (57-64 százalékuk) szívesen látnának vendégül más nemzetiségű személyeket saját otthonaikban.

A megkérdezett magyaroknak kevesebb, mint fele (48-49 százaléka) látna szívesen más nemzetiségű személyt feletteseként. Még kevesebben, a válaszolók 40-45 százaléka nyitott a rokonsági kapcsolatokra, házasságra negyedük-harmaduk mutat hajlandóságot. A hajlandóságot illetően az egyes etnikumok vonatkozásában némi eltérés mutatkozik: szlovákkal 32, románnal 29, szerbbel 26, romával 9 százalékuk kötne házasságot. 

 41. táblázat

A vizsgálatban részt vevő románok társadalmi távolságtartása más etnikai csoportokkal szemben (beleértve a cigányokat is) kisebb, mint a magyaroké, vagyis beállítódásukat tekintve nyitottabbak. Érdekes ebből a szempontból összevetni a magyarok és a románok egymásra vonatkozó válaszait. A románok a magyarokat illetően minden egyes kapcsolatforma esetében elfogadóbbak, mint fordítva. A különbség a két etnikai csoport között 17-31 százalék. A román válaszadók 95 százaléka fogadna el honfitársának magyarokat, míg a magyarok 75 százaléka vallotta ezt a románokra vonatkozóan. A továbbiakban ez az eltérés a következőképpen alakul: helyi lakosként 90-73, munkatársként 87-64, munkahelyi felettesként 79-48, szomszédként 93-63, vendégségbe hívná 88-57, barátként elfogadná 91-56, családtagként 68-41, házastársként 55-29 százalék.

A románok a magyarokkal szemben vannak legnagyobb bizalommal, más etnikumokkal szemben egy árnyalattal visszafogottabban nyilatkoznak. Az eltérés azonban, a romákat kivéve, nem számottevő, mindössze néhány százalék.

Érdekes módon a vizsgálatban részt vevő románok nagy hajlandóságot mutatnak a szorosabb kapcsolatformák kialakítása irányában is. Így például 55 százalékuk szívesen kötne házasságot magyarral, 46 százalékuk szerbbel, 39 százalékuk szlovákkal és 11 százalékuk cigánnyal.  

 42. táblázat

A vizsgálatban részt vevő szerbek válaszaiból eltérő társadalmi távolság olvasható ki az egyes etnikai csoportokkal szemben. A magyarok állnak hozzájuk legközelebb. A szerbek többsége az élet minden területén tartós kapcsolatot tudna elfogadni a magyarokkal az alábbi sorrendben: honfitársként 82, szomszédként 81, helyi lakosként 80, munkatársként 80, munkahelyi felettesként 67, vendégként 76, barátként 75, családtagként 58 százalék. 44 százalékuk házastársként is elfogadna magyar nemzetiségű személyt.

A magyarok után a románok állnak a szerbekhez legközelebb, akiket néhány százalék különbséggel a szlovákok követnek. A legszorosabb kapcsolatformákat kivéve (családtag, házastárs) a szerbek többsége mindkét náció tagjaival tartós kapcsolatot tudna létesíteni az élet minden területén.

A cigány etnikummal szemben a szerbek részéről - akárcsak a magyarok és a románok részéről - jelentős távolságtartás figyelhető meg. Honfitársként és helyi lakosként azonban a megkérdezett szerbek többsége a cigányokat is el tudná fogadni. 

A magyarok elfogadottsága a szlovákok részéről néhány kapcsolatformára vonatkozóan (honfitársként 98, helyi lakosként 98, szomszédként 96, vendégség 91, barátként 90) csaknem 100 százalék. De igen magas százalékban tudnák elfogadni a szlovákok a magyarokat az élet más vonatkozásaiban is: családtagként 87, munkatársként 78, munkahelyi felettesként 71, házastársként 68 százalékuk. Ezekkel az értékekkel kapcsolatban szeretnénk ismételten hangsúlyozni, hogy a mintában szereplő szlovákok túlnyomó többsége Magyarországon él, akik olyan szorosan integrálódtak már a magyar társadalomba, hogy társadalmi távolságról gyakorlatilag nem is nagyon beszélhetünk.

43. táblázat

Merőben más a szlovákok viszonyulása a térségben élő többi etnikai csoporthoz. 

A románokkal szemben például a szlovákok meglehetősen bizalmatlanok és távolságtartóak. Honfitársként és helyi lakosként el tudják ugyan fogadni őket (84, illetve 70 százalék), más féle tartós kapcsolatra azonban alig egyharmaduk mutat készséget (munkatársként 38, szomszédként 37 százalék). Minél intimebb természetű kapcsolatról van szó, annál nagyobb a társadalmi távolság a románokkal szemben. A megkérdezett szlovákoknak például mindössze 9 százaléka választana román házastársat, 17 százaléka tudná elfogadni őket családtagként, 27 százalékuk tudná elfogadni munkahelyi felettesként, 32 százalékuk barátként, 33 százalékuk hívna meg egy románt saját házába vendégségbe.

A szlovákok részéről hasonlóan nagyfokú társadalmi távolság figyelhető meg a szerbekkel szemben is. A vizsgálatban részt vevő szlovákok többsége kétféle tartós kapcsolatot tudna elfogadni szerb nemzetiségű személyekkel: 79 százalékuk honfitársként, 66 százalékuk pedig helyi lakosként. A többi kapcsolatformával szemben a többség elutasító álláspontot képvisel. 

Érdekes módon a szlovákok a cigányokkal szemben is elutasítóbbak, mint a magyarok, románok vagy a szerbek. 

44. táblázat

A cigányok nagymértékben nyitottak minden etnikai csoport irányában, mindazonáltal a társadalmi távolság szempontjából tapasztalható köztük némi különbség. A legkisebb a társadalmi távolság a magyarokkal szemben, őket - csekély eltéréssel - a románok, szerbek és a szlovákok követik.

A megkérdezett cigányok 80 százaléka a magyarokkal mindennemű tartós kapcsolatot el tudna fogadni, a legáltalánosabbtól a legszorosabb kapcsolatig. 72 százalékuk szívesen kötne magyar nemzetiségű személlyel házasságot, 74 százalékuk pedig elfogadna magyar családtagot.

A cigányok részéről nagyfokú nyitottság tapasztalható a románokkal, szerbekkel és szlovákokkal szemben is, a megkérdezettek túlnyomó többsége minden jellegű tartós kapcsolatot el tudna fogadni velük. Két esetben fordul elő más eredmény.  A cigányoknak kevesebb, mint a fele, 43 százaléka kötne házasságot román és szlovák nemzetiségű személlyel. A szerbek nagyobb becsben állnak előttük: a megkérdezett cigányok 57 százaléka lépne házasságra velük.

Társadalmi távolság
magyarok és szerbek között
Vajdaságban

Láttuk, hogy a régió népei hogyan viszonyulnak egymáshoz, de mi a helyzet Vajdaságban? Milyen jellegű tartós kapcsolatot tudnának elfogadni egymással a szerbek és a magyarok?

Szeretnénk emlékeztetni rá, hogy a vajdasági felmérésünket a 2000. októberi események után végeztük. A társadalmi távolságra vonatkozó adataink tehát frissebbek, mint a régiókutatás eredményei, ugyanakkor a minta kibővítése miatt az eredmények megbízhatósága is növekedett. 

45. táblázat

A válaszok alapján a megkérdezett szerbek minden vonatkozásban nyitottabbak a magyarokkal szemben, mint fordítva. A magyarok társadalmi távolságtartása valamelyest nagyobb a szerbekénél, az eltérés a legtöbb kapcsolatforma esetében (barátként, helyi lakosként, munkahelyi felettesként, családtagként) 10 százalék. Ennél kisebb a két etnikai csoport közötti különbség a munkatársi és szomszédsági kapcsolatokat illetően: az előbbi esetében 8, az utóbbiban 6 százalék az eltérés. A társadalmi távolság tekintetében a legnagyobb különbség a legszorosabb kapcsolatforma esetében figyelhető meg. A megkérdezett magyarok 23 százaléka lenne hajlandó házasságra lépni szerbbel, a szerbeknek viszont 42 százaléka tudna elfogadni házastársként magyar nemzetiségűt. Az eltérés a két etnikai csoport között eléggé jelentős, 23 százalék. 

Érdekes módon a házastársi kapcsolat után a honfitársi viszony az, amelyben jelentős eltérés mutatkozik a két etnikai csoport között. A magyarok körében 15 százalékkal többen vannak azok, akik nem szívesen fogadnának el szerbet honfitársuknak. A szerbek társadalmi távolságtartása kisebb, ám a megkérdezettek túlnyomó többsége mindkét etnikai csoport esetében elfogadó álláspontra helyezkedett. 

Az elfogadó álláspont a legtöbb kapcsolatformára érvényes, kivételt ez alól a szoros kapcsolatformák jelentenek. Családtagként és házastársként a magyaroknak kevesebb mint fele (41, illetve 21 százalék) fogadna el szerbet, munkahelyi felettesként pedig 47 százalékuk látna szívesen szerbet. A szerbek esetében ezek az arányok a következőképpen alakulnak: családtagként 51, házastársként 42, munkahelyi felettesként 57 százalékuk tudna elképzelni tartós kapcsolatot magyar nemzetiségű emberrel.

A többségre jellemző nagyfokú társadalmi közelség ellenére a két etnikai csoport között tapasztalható különbség felett nem hunyhatunk szemet. A magyarok részéről tapasztalható nagyobb társadalmi távolságtartás vélhetően kisebbségi helyzetükkel magyarázható, illetve azokkal a sérelmekkel, amelyeket az elmúlt időszakban elszenvedtek.

A régió helyzetének értékelése

Változások és állandóságok a rendszerváltás óta

Vajon mi változott meg a régióban a rendszerváltás óta? Hol látnak az emberek változásokat? Hol érvényesül inkább az állandóság?  Vannak-e olyan területek, amelyeken a helyzet inkább romlott, semmint javult volna?

Vannak, akik úgy gondolják, hogy 1990-ben, a térségben forradalmi változások következtek be. Kétségtelen, hogy az állami intézményekben és a politikai struktúrákban gyökeres változások mentek végbe. Olyan mérvű változások, amelyeket forradalminak nevezhetünk, jóllehet vérontás nélkül zajlottak le. Ugyanakkor sokan vannak, akik kételkednek benne, hogy az élet számos fontos területén valóban gyökeres változások történtek volna. Azt mondják, hogy a politikai rendszer változása az uralkodó elit hatalmának átmentésére szolgált, a gazdasági életben,  az emberi kapcsolatokban,  a társadalom tudatában és lelkiállapotában tovább cipeljük a kommunista korszak súlyos örökségét.

Az állampárt egyeduralma a térség mindhárom országában megdőlt, elsőként Magyarországon, legkésőbb Szerbiában. Az egykori kommunista káderek azonban továbbra is domináns befolyással vannak a politikai élet alakulására, legfeljebb csak mérséklődött a befolyásuk. Emiatt - és bizonyára számos más ok miatt - tíz évvel a szocialista rendszer összeomlása után sem látni az új fejlődési perspektívákat. A legjobb esetben azt mondhatnánk, hogy a demokratikus parlamentarizmus intézményeivel sikerült a társadalmi életet demokratizálni, és megfékezni a gazdasági élet hanyatlását, de ez a feltevés sem állja ki a szigorú kritikát.

A gazdaság idővel reagálni fog a társadalmi feltételek módosulására, a magántulajdonon alapuló piacgazdaságra való átállás azonban csak hosszú idő után hozza magával a gazdaság fellendülését. (Feltéve, ha a nemzetgazdaságok addig teljesen térdre nem kényszerülnek). A gondolkodás és a mentalitás csak nagyon lassan változik, ami fékező hatással van a gazdasági fejlődésre. Ugyanakkor az átmeneti helyzetre jellemző gazdasági viszonyok tovább erodálják a hanyatlás jeleit mutató kultúrát és mentalitást.

Ebből a bűvös körből sokkal nehezebb lesz kikeveredni, mint a politikai rendszerváltást végrehajtani. Ami fordítva is érvényes: a politikai változásokat sokkal könnyebben és hamarabb a visszájukra lehet fordítani, mint amilyen nehéz és időigényes a demokratikus kultúrát kialakítani és megszilárdítani.

Régiókutatásunk keretében szerepelt egy kérdés a régió helyzetének értékelésére vonatkozóan is. Kérdésünk így hangzott: Hogyan alakult a régió helyzete, ahol él 1989 óta a következő területeken: 1 - az iskolaügy területén, 2 - a nemzetiségi viszonyok területén, 3 - a kulturális élet területén, a gazdasági élet területén, 5 - az emberi szabadságjogok területén? Értékelési szempontok: 1 - romlott, 2 - nem változott, 3 - javult, x - egyéb válasz. 

46. táblázat

A felmérési eredmények tükrében a régió lakói körében széleskörű elégedetlenség tapasztalható a gazdasági helyzet alakulását illetően. A megkérdezettek 69 százaléka mondta azt, hogy a helyzet gazdasági téren rosszabb, mint volt, és mindössze 10 százaléka szerint javult Jelentős azoknak a száma is, akik az iskolaügy és a kulturális élet romlására panaszkodnak. Az előbbiek aránya 39, az utóbbiaké 37 százalék, míg a helyzet javulására e téren a válaszolóknak a 17, illetve 16 százaléka voksolt.  A felmérésben részt vevők többsége (53) százaléka szerint a nemzetiségi viszonyok terén a helyzet nem változott, a másként vélekedők között azonban többen vannak azok, akik szerint a helyzet romlott (24 százalék), mint akik szerint javult (16 százalék). Egyedül talán az emberi szabadságjogok területén tapasztalható állandóság, amennyiben a megkérdezettek 44 százaléka szerint a helyzet nem változott, 26 százalék szerint romlott, és pontosan ugyanennyien (26 százalék) mondták azt, hogy javult.

Ezek az összesített eredmények azonban a valós helyzetről nem sokat árulnak el, hiszen korántsem biztos, hogy ezekről a kérdésekről a régió különböző országokhoz tartozó és különböző nemzetiségű lakói hasonlóképpen vélekednek. Ha összevetjük a különböző országokban élő polgárok válaszait, a régió helyzetének megítélésében jelentős eltéréseket kapunk. 

 47. táblázat

Magyarországon a megkérdezettek minden vonatkozásban borúlátóak, nem látnak semmilyen téren sem javulást. A legtöbben a gazdasági élet romlására panaszkodnak. 100 emberből mindössze 3 véli úgy, hogy a gazdasági helyzet javult volna, 13 százalék szerint változatlan maradt, 77 százalék szerint pedig romlott. A régió átlaghoz viszonyítva Magyarországon 9, illetve 8 százalékkal magasabb azoknak a száma, akik az iskolaügy és a kulturális élet romlására panaszkodnak, ugyanakkor 17-ről 9-re, illetve 16-ról 10 százalékra csökken azoknak az aránya, akik szerint a helyzet javult. Két terület van, amelyről Magyarországon úgy tartják, hogy bár a helyzet nem javult, de nem is romlott sokat. Az egyik a nemzetiségi viszonyok, amellyel kapcsolatban a megkérdezettek 71 százaléka helyezkedett erre az álláspontra, 10 százalék szerint romlott, 8 százalék szerint viszont javult. A másik terület, amelyen a felmérésben részt vevők véleménye szerint a helyzet nem sokat változott, az emberi szabadságjogok biztosítása. A megkérdezettek 64 százaléka adott ilyen értelmű választ, 13 százalék szerint azonban a helyzet e téren is romlott, 12 százalék szerint viszont javult.

48. táblázat

A magyarországiak vélekedéséhez viszonyítva a romániaiak kifejezetten lelkesek és derűlátóak az élet minden vonatkozásban. A gazdaságot kivéve elhanyagolható számban panaszkodnak a helyzet romlására, viszont annál többen vannak, akik szerint a helyzet változatlan, illetve némely területen kifejezetten javult Romániában. A javulás az emberi szabadságjogok tekintetében a legszembetűnőbb. A megkérdezettek 64 százaléka vallja azt, hogy a rendszerváltást követően a helyzet e tekintetben javult, 31 százalékuk szerint nem változott, és mindössze 2 százalékot tesz ki azoknak a száma, akik a szabadságjogok területén a helyzet romlására panaszkodnak. A közvélemény-kutatás tükrében Romániában az iskolaügy terén is előrelépés tapasztalható, amennyiben a válaszolók relatív többsége (38 százaléka) szerint a helyzet javult, 37 százaléka szerint nem változott, és mindössze 11 százaléka állította azt, hogy rosszabbodott. 

49. táblázat

A nemzetiségi viszonyok és a kulturális élet alakulását illetően sem látnak sokan okot Romániában panaszra. A nemzetiségi viszonyokra vonatkozóan a válaszadók 7 százaléka, a kulturális életre vonatkozóan pedig 10 százaléka mondta azt, hogy a helyzet romlott. A többség azon az állásponton van, hogy a helyzet nem változott (51, illetve 47 százalék), de igen magas azoknak az aránya (39, illetve 32 százalék), akik szerint a helyzet javult.

A helyzet a legkatasztrofálisabb Jugoszláviában. A megkérdezettek abszolút többsége azt állítja, hogy az élet az elmúlt évek során minden területen romlott. 

A romlás élén a gazdaság élet áll 83 százalékkal, a gazdaságot követően az emberi szabadságjogok területén történt a legnagyobb visszaesés 63 százalékkal, majd az iskolaügy következik 56 százalékkal, és a sort 55 - 55 százalékkal a nemzetiségi viszonyok és a kulturális élet romlása zárja.

A megkérdezettek között alig akadt valaki, aki azt állította, hogy a helyzet bármely téren javult volna. A pozitív válaszok a statisztikai hibahatár alatt maradnak, kivéve talán a kulturális életet, amellyel kapcsolatban száz személy közül nyolc állította azt, hogy e téren a helyzet javult az elmúlt időszakban.

A fentebb mondottak összegezéseként megállapíthatjuk, hogy az átalakulás fájdalmas folyamat a régió tagjainak többsége számára. A változások, az új társadalmi struktúrák kialakítása visszaeséssel jár együtt. Ez a visszaesés azért is különösen súlyos, mert a volt szocialista országokban a gazdasági élet már a rendszerváltás előtt hanyatlásnak indult, a társadalmi struktúrák pedig elavultak. Az életszínvonal csökkenése és a társadalom fontos intézményeinek a leépülése különösen Jugoszláviában szembetűnő, ami nagyfokú elégedetlenséggel jár együtt. A megkérdezettek többsége elégedetlen a jövedelmével, életszínvonalával, a gazdasági helyzettel, az iskoláztatás lehetőségeivel, a nemzetiségi viszonyokkal s nem utolsó sorban a jogrend működésével.

Az a körülmény, hogy a régió helyzetének alakulása a vajdaságiak részéről ilyen lesújtó értékelést kap, az elmúlt évek eseményeinek ismeretében (az ország széthullása, négy elvesztett háború, a gazdasági embargó, Jugoszlávia bombázása stb.) érthető. Nehezebb megmagyarázni, hogy miért nagyobb Magyarországon az elégedetlenség (különösen az anyagi helyzet vonatkozásában), mint Romániában, ahol a tényleges életszínvonal-romlás nagyobb. Számos felmérés igazolja, hogy Magyarországon a megkérdezettek többsége elégedetlenebb jövedelmével, életszínvonalával, jövőbeni kilátásaival, mint más országok polgárai, a románok, ukránok, horvátok stb. Egyes feltevések szerint ennek az lehet az oka, hogy a korábbi politikai rendszert másutt lényegesen negatívabbnak ítélték meg, mint Magyarországon. Emiatt a más viszonyítási pont miatt az elégedetlenség állítólag nem tükrözi a tényleges gazdasági helyzetet. Az elégedetlenség mögött nyilvánvalóan mélyebb társadalmi okok húzódnak meg, véleményem szerint azonban az emberek helyzetértékelése nagyjából megfelel a valóságnak. 

¹⁸ A Magyar Szó 1998. január 8-i száma közli a közvélemény-kutatás eredményeit. A vizsgálatot dr. Dragan Popadić és dr. Bíró Miklós pszichológusok végezték a Nyitott Társadalom Alapítvány támogatásával.