Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Kedves Barátaim!
A mai nappal, hat hónappal a doroszlói alakuló közgyűlés után, újabb jelentős mérföldkőhöz érkezett a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. Ha visszapillantunk az elmúlt időszakra, eredményeinket illetően nem lehet okunk panaszra. Minden tervezett körzetben megalakultak a helyi szervezetek, létrehoztuk szakbizottságainkat, befejezés előtt áll a tagozatok megalakítása, saját lapot adtunk ki, megtörtént a szervezet hivatalos bejegyzése, s közel húszezres taglétszámmal, hitünk szerint, a VMDK az egyik legszámottevőbb erő Vajdaságban.
Az igazi erőpróba, tényleges megmérettetésünk azonban még előttünk áll. A közelgő szabad választások mindenképpen történelmi fordulópontot jelentenek számunkra: akkor is, ha a romániai és csehszlovákiai magyar testvérszervezeteinkhez hasonlóan sikerül kiharcolni helyünket a nap alatt, és akkor is, ha rosszabbra fordulnak a dolgok, ha nemcsak jogainkat, de puszta létünket is megkérdőjelező korszak köszönt ránk. A jugoszláv politikai színtéren nem sok alapja van az optimizmusnak; a többség önkényuralmának veszélye miatt a kisebbségek rendre vesztésre állnak.
Mi mást tehetnénk ebben a helyzetben, mint hogy reménykedünk a csodában. Abban, hogy semmi sem akadályozhatja meg a társadalmi demokratizálódást. Hogy túléljük a nacionalizmusok hatalomváltását, és az Európa felé vezető ösvényre a sorsunkat meghatározó szláv törzsek is rátalálnak.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt küldött-társak! Ne vegyék rossz néven tőlem, hogy ebben a felemelő pillanatban gondolataim kissé borongóvá váltak. Mi sem áll tőlem távolabb az ünneprontás szándékánál. Csak azt kívántam jelezni, hogy nem a fellegekben járunk, amikor megnyitjuk ezt a kongresszust. Felemelő érzéssel tölt el valamennyiünket a sorsközösség vállalás, a bizalom és a ránk ruházott feladat, de tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen felelősség nehezedik ránk ettől az órától.
Eljöttünk, hogy beszámoljunk egymásnak az elmúlt hat hónap eseményeiről és a VMDK tevékenységéről, hogy megfogalmazzuk kívánságainkat és körvonalazzuk közös terveinket, hogy véleményezzük és elfogadjuk a VMDK programtéziseit, és hogy a küszöbönálló választásokra felkészüljünk.
Engedjétek meg, hogy a vendéglátó adai helyi szervezet nevében sok szeretettel köszöntselek benneteket, s kívánom mindannyiunknak, hogy eredményes munkát végezzünk.
1990. augusztus 30-án 18 órai kezdettel a VMDK tanácskozást hívott össze a szervezet adai székházában azzal a céllal, hogy egészségvédelmi szakbizottság hozzanak létre. Az egészségvédelmi szakbizottság létrehozásának a gondolatát a VMDK elnökségének dr. Hódi Sándor terjesztette elő, a vajdasági magyarság és a vele együtt élő népek súlyos népegészségügyi helyzetének javítása érdekében. Mint ismeretes, várható életkorunk jóval alacsonyabb (mintegy tíz évvel), mint a határainktól nyugatra élő népeké. A szervi betegségek mellett az öngyilkosság és az alkoholizmus szedi közülünk áldozatait. Népegészségügyi helyzetünk megváltoztatása megmaradásunk érdekében elsőrendű feladatunk.
A tanácskozásra a VMDK meghívta mindazokat az orvosokat és egészségügyi dolgozókat, akik szívügyüknek tekintik az egészségügyi helyzet javítását, és tapasztalataikkal, javaslataikkal, véleményükkel szívesen hozzájárulnak egy korszerű egészségvédelem kialakításához.
A vita során felmerült az a kérdés, hogy egyáltalán meg kell-e szervezni egy ilyen jellegű bizottságot. A jelenlevő orvosok, szakorvosok és más egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége egyértelműen azon az állásponton volt, hogy egy ilyen jellegű bizottság létrehozására feltétlenül szükség van. Ezen a véleményen voltak azok az orvosok is, akik egyébként nem tagjai a VMDK-nak. Ők is szükségét érzik egy korszerű, új egészségügyi program kialakításának, amelyet aztán a VMDK közvitára bocsát.
A VMDK nem párt, nincsenek hatalmi ambíciói, ennek ellenére sem mondhat le egy korszerű egészségügyi program kidolgozásáról, illetve egy ezt képviselő legitim testület létrehozásáról. A VMDK ugyanis, a magyarság és a vele együtt élő népek katasztrofális népegészségügyi helyzetére való tekintettel, akár majdani parlamenti képviselői révén, akár ellenzéki pozícióból, mindenképpen harcolni fog az egészségügy terén tapasztalható anomáliák felszámolásáért, illetve egy korszerű, megelőző jellegű, hatékony egészségvédelem létrehozásáért.
A VMDK Egészségvédelmi Szakbizottsága a VMDK Elnökségének és (parlamenti) egészségügyi képviselőinek a tanácsadó szerve szakmai politikai kérdésekben. Az Egészségvédelmi Szakbizottság létrejöttének célja:
a) az egészségügy modern alapelveken nyugvó újjászervezésének biztosítása
b) a megelőző jellegű, hatékony egészségvédelem kialakítása
c) a gyógykezelés és a rehabilitáció színvonalának javítása
d) a VMDK egészségügyi programjának valóra váltása
Az Egészségvédelmi Szakbizottság létrehozásának célja ezen feladatok és elvek megvalósítása.
– Az Egészségügyi Szakbizottság szerepe, funkciói:
1) Az ESZ közvetítő szerepe: helyi szervezetek szintjén létrejövő Egészségvédelmi Bizottságok, az egészségügyben dolgozók széleskörű bevonásával feltárják és tudatosítják az egészségügy terén tapasztalható visszásságokat, s azokat közvetítik a VMDK tartományi színtű Egészségvédelmi Szakbizottságának - Egészségpolitikai Tanácsának.
2) A tapasztalatok, vélemények, javaslatok, kritikák szintézise alapján az ESZ tanulmányokat, javaslatokat készít a VMDK Elnöksége, illetve a VMDK parlamenti egészségügyi képviselői részére.
3) Az ESZ szakértők bevonásával (nem feltétel, hogy tagjai legyenek a VMDK-nak) tanulmányokat, elemzéseket, állásfoglalásokat, javaslatok készít a különböző egészségügyi diszciplínák, illetve a határdiszciplínák területéről egészségügyi problémáink feltárása, tudatosítása és megoldása érdekében.
4) Az Egészségvédelmi Szakbizottságok segítséget vállalnak az egészségügy helyi szervezésében, az önkormányzati elvek megvalósításában, az egészségügyi dolgozók szakmai-politikai kérdésekben való felvilágosításában.
– Az Egészségügyi Szakbizottság jogköre:
1) Az ESZ jogosultsága, feladatai tekintetében nem terjed tovább a VMDK Egészségügyi Programjának, – a program alapjául szolgáló elvek és célkitűzések – érvényesítésénél.
2) Az ESZ és tagjai nem rendelkeznek irányítói vagy „hatalmi” jogkörrel, jogosultak ugyanakkor a szakmai-politikai kérdések véleményezésére, felkérésre vagy anélkül. Javaslatokat tehetnek törvénymódosításra a VMDK Elnöksége és parlamenti képviselői részére.
3) Az egészségügy területén hozott döntések politikai és parlamenti előkészítése során az ESZ előzetes véleményalkotása kívánatos, de véleményeinek, ajánlásainak nincs kötelező jellege.
4) A szakmailag vagy szakmai-politikailag inadekvát döntésekben, illetve e döntések előkészítése során szakmai és politikai okokból kívánatos, ha az ESZ ellenvéleményt nyilvánít.
5) Az ESZ az Orvosi Társaság(ok) illetékességét szakmai kérdésekben nemcsak elismeri, de azt támogatni is kívánja.
– Az ESZ létrehozása és ügyvivő testületeinek megválasztása:
1) Az ESZ létrehozása és ügyvivő testületeinek a megválasztása a VMDK Egészségvédelmi Szakbizottságának alakuló ülésén történt 1990. augusztus 30-án, a VMDK adai székházában.
2) Az alakuló gyűlésen született döntés értelmében Vajdaság területén 13 (tizenhárom) Egészségvédelmi Albizottság jön létre, azaz mindenütt megalakul, ahol a VMDK-nak Helyi Szervezetei vannak (lesznek) és működnek.
3) A Helyi Szervezetek területén létrejövő Egészségvédelmi Albizottságok koordináló vezetését és „összekötő” szerepét egy ügyvivő testület - az Egészségpolitikai Tanács - látja el, élén az elnökkel és két alelnökkel.
4) Az Egészségpolitikai Tanács fontos kérdésekben való döntésekben tanácskozási joggal, szavazási jog nélkül kiegészíthető különböző egyetemek, kórházak, egészségházak, illetve orvos társaságok képviselőivel.
– Az Egészségpolitikai Tanács összetétele.
Az Egészségpolitikai Tanács összetételének megválasztása során a közgyűlés szem előtt tartotta azt a szempontot, miszerint kívánatos, hogy az ügyvivők a regionális érdekeken túl különböző szakterületeket is képviseljenek, illetve hogy a Tanács munkájában az orvosok mellett fogorvosok, gyógyszerészek és más profilú egészségügyi dolgozók is részt vegyenek.
– Az Egészségügy Szakbizottság működése:
1) Az ESZ ülései, tanácskozásai nyitottak a VMDK tagjai, a felkért szakértők, és egyéb meghívottak részére.
2) Az ESZ tanácskozásai a helyi szervezetekben szabályozott időrendben, rendszerességgel folynak.
3) Az ESZ szükség szerint bármikor összehívható.
4) A vélemények, javaslatok elfogadása egyszerű szótöbbséggel történik.
–Az ESZ megalakulásának időpontja.
Az ESZ megalakulásának napján, 1990. augusztus 30-án kezdi működését.
– A testület nem kíván önálló jogi személy lenni.
– Egészségvédelmi Szakbizottságának alapító tagjai: dr. Agyánszki János, dr. Beretka Ferenc, dr. Bor Endre, dr. Brusznyai János, dr. Czabafi Zoltán, dr. Csehák Korhecz Rozália, dr. Fajka Róbert, dr. Farkas Emil, dr. Hódi Sándor, dr. Komlós Sándor, dr. Kókai Imre, dr. Leszmeister Alfréd, dr. Nagymélykúti László, Papp Ferenc, dr. Pecze Ferenc, dr. Sánta Csaba, dr. Sípos Lajos, dr. Sinkovics Anna, dr. Tóth Gál Valéria, Tápai János, dr. Tóth Ferenc, Végi Zoltán.
Igen tisztelt Uraim! Megkaptam meghívásukat a „Párbeszéd Európáért” című 1990. október 11-23. között Gyulán megrendezésre kerülő nemzetközi tanácskozásra, s szeretném megköszönni megtisztelő figyelmességüket irányomban. A meghívásuk őszinte örömmel töltött el, hiszen a tanácskozás témája: „A közép- és kelet-európai térségben élő népek kapcsolatai, a kölcsönös megértés és együttműködés feltételeinek mérlegelése, az európai felzárkózás esélyei” a balkáni népek heves érzelmektől fűtött identitáskeresése, a vajdasági magyarság szorongó önszerveződése és az egész régió vajúdó, felemás eredményeket szülő társadalmi átalakulása közepette mint kisebbségi értelmiségit, mondhatnám húsbavágóan érint.
Érdekelnek továbbá a tanácskozás plenáris üléseinek témái is: 1. Európai integrációnk esélyei. 2. Nemzet a XXI. században. 3. Egyházak, felekezetek és hívő emberek szerepe a párbeszédben. 4.Többségek és kisebbségek, így csak üdvözölni tudom a nemzetközi tanácskozás rendezőinek – a Magyar Demokrata Fórum Közép-Európai Munkaközösségének és az MDF Gyulai Szervezetének – a kezdeményezését.
Szimpóziumuk iránti érdeklődésemet még inkább felcsigázta a szekcióülések témáiról szóló sommás összefoglalójuk, amit teljes egyetértéssel olvastam és nyugtáztam. "Közép-Európa népei saját hazájukban is Európát kívánnak: politikai demokráciát és piacgazdaságot". Így igaz. Ahogyan osztom ezzel kapcsolatos aggályaikat is. Nevezetesen, hogy a bolsevik totalitarianizmus után most a nacionalizmus kap erőre, ami veszélyezteti a demokratikus kibontakozás útját Közép-Európában. Ezen a vegyes lakosságú tájon meg, amelyen a polgári értelemben vett nemzetállamok kierőszakolása: mások nyelvének, kultúrájának elnyomása. nem járható út, különösképpen igaz mindez. Itt csak a térség etnikai sokszínűségének a megőrzése kínálhat távlatot. Feltéve, ha a többségek a kisebbségek vonatkozásában önmaguktól is helyénvalónak találják és szorgalmazzák a kulturális pluralizmus értékeinek tudatos ápolását. Hiszen, ahogyan írják, Közép-Európa meghatározó jelentőségű városai mind többnemzetiségűek voltak. Ezzel kapcsolatban a „német - cseh - zsidó” Prágát hozzák fel példának, a „forradalmi” Temesvárt, „ahol ma is románok, németek, magyarok és szerbek élnek együtt.” Meg a múlt századi Budapestet, amely egyaránt fontos szerepet játszott „a német, a szerb, a zsidó és a szlovák művelődésben is” S nem utolsó sorban a tanácskozás színhelyét, „a magyar, német és román hagyományaival” büszkélkedhető Gyulát is megemlítik.
Mindezek ellenére, azt hiszem, hogy a gyulai tanácskozáson nem veszek részt. Van ugyanis valami az egyébként kedvcsináló levelükben, ami a fentiek után szinte hideg zuhanyként ér. „A tanácskozás angol, német és francia nyelven zajlik”.
Figyelmesen újra olvasom a levelet, s egyszerűen nem akarok hinni a szememnek. Mintha az imént a „kulturális pluralizmus értékeinek tudatos ápolásáról” esett volna szó, a németek, csehek, zsidók, szlovákok, románok, magyarok, szerbek által lakott „meghatározó jelentőségű” közép-európai városokról, a térség eme sajátos kulturális tradícióiról. Akiknek lám, ezen a rangos tanácskozáson mégsem adatik meg, hogy saját anyanyelvükön vagy egymás nyelvén váltsanak egymással szót.
Bizonyára valamilyen fatális félreértésről lehet szó. Hogy kerül a csizma az asztalra? Mért kell az együtt élő, az egymás nyelvét egyébiránt jól ismerő népek fiainak ezekben az etnikai sokszínűségük miatt „meghatározó jelentőségű” városokban francia vagy angol nyelven tanácskozniuk? Mért nem beszélhetnek úgy, ahogyan az a legkönnyebb és legtermészetesebb számukra?
Amennyiben csakugyan a kelet-európai népek közeledésének és megbékélésének lehetőségeit kutatják, javaslom, mielőtt a tervezett tanácskozás hivatalos nyelvét illetően elhamarkodott döntést hoznának, tegyenek egy körsétát a szabadkai, szegedi, isztambuli, trieszti ócskapiacon. Higgyék el, felemelő élmény tapasztalni, hogy a sokféle náció, a sok ezer lengyel, orosz, román, szerb, magyar, bolgár, szlovák, cseh, török, német, olasz, albán, szlovén, horvát és a jó ég tudja még hány féle-fajta ember, milyen könnyedén szót ért egymással. Anélkül, hogy közvetítő nyelvként az angolhoz és franciához folyamodnának.
Ha nem volt még szerencséjük ehhez a bábeli zűrzavarhoz, amely mégis a közép-európai népek közeledésének és egymásrátalálásának legeklatánsabb példája, javaslom, ne restelljék a dolgot, tegyenek egy körsétát a piacon, megéri a fáradtságot. És segít levetkőzni olyan értelmiségi gátlásokat, nyelvi előítéleteket, kisebbrendűségi komplexusokat, amelyek a térség népei közé falakat állítanak.
Már elnézést az életszagú példáért, amit csak azért hoztam fel, hogy érzékeltessem: politikusainknak és értelmiségünknek van még mit a földön járó, egyszerű és józan eszű emberektől tanulniuk.
Nos, Uraim, amennyiben csakugyan a kelet-európai népek közeledésének és megbékélésének útját kívánják egyengetni, amiben nincs okom kételkedni, hagyják a francia és angol nyelvet másokra, engedjék Gyulán a térség népeit magyarul, románul, szerbül, lengyelül szólani. Egyébként, higgyék el, a kulturális pluralizmusról ejtett szép gondolatok csak üres szóvirágok maradnak, ahogyan a meghívott vendégek is – hozzám hasonlóan – csalódottnak és becsapottnak fogják érezni magukat, s Közép-Európa még sokáig illúzió marad.
Ez a valóság! A többi céltévesztés. A majdani szabad, demokratikus Európában vélhetően egyetlen nép sem fog hátrányt szenvedni kultúrája és nyelve miatt. Vajon mért kellene hátrányt szenvednie emiatt Gyulán?
Lehetséges, hogy egy kicsit túldimenzionáltam ezt a kérdést, amelynek fontosságát azonban, hitem szerint, csak a kisebbségben élők érzik igazán, akik életük során számtalanszor megszenvedik, hogy az anyanyelv ízes szavait elveszik a szájukból. Aminél szomorúbb és felháborítóbb dolog kevés van a világon.
Őszinte tisztelettel. H. S.
Közeleg a háború utáni első szabad választások napja. Negyvenöt év óta először választhatja meg önállóan képviselőit a vajdasági magyarság. A VMDK azokat jelöli Szerbia Képviselőházába, akik a piacgazdálkodáson, a többpártrendszeren és általában a szövetségi kormány reformjain túlmenően síkraszállnak a vajdasági magyarság kollektív jogaiért, a magyar iskolákért, a magyarságkutató intézet létrehozásáért, a vajdasági magyarok érdekeit közvetítő hírközlő eszközökért, azért, hogy a második világháború után legyilkolt ártatlan magyaroknak megadassék a végtisztesség, s hogy helyreálljon a magyarság önbecsülése és nemzeti azonosságtudata.
Ezt a választást teszi lehetővé a VMDK, a magyarok politikai érdekszervezete, amely a hetven éves kisebbségi sorsban először lehet legitim kifejezője az itt élő magyarság közös kisebbségi érdekeinek és az anyaországgal való kapcsolatának.
A VMDK nem párt, hanem politikai érdekszervezet. Csakis azért állít képviselőházi jelölteket, s azért nem lép egyelőre koalícióra senkivel, mert egy párt sem vállalta magára a magyarság kollektív érdekeinek a közvetlen képviseletét, s mert ezen érdekeltségeknek egyetlen más törvényes képviselője sincs.
A VMDK azonban többért harcol, mint a parlamenti képviselet. A személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzat útján kívánja egyengetni a vajdasági magyarság útját Európa felé, s biztosítani önállóságát Szerbián belül. Ezért a VMDK a választásokon három célt kíván elérni:
1.) be akarja juttatni a magyar képviselőit Szerbia Képviselőházába,
2.) fel akar készülni a helyhatósági választásokra,
3.) népszavazást kíván tartani a kisebbségi autonómia ügyében.
Nem elég tehát, ha december kilencedikén csak úgy általában magyar jelöltre szavazunk. Más pártok színeiben is indulnak magyarok, jóllehet ezek nem lesznek sokan. Minden jelölt ígér majd demokráciát, piacgazdaságot, reformokat. De ezeken túlmenően csakis a VMDK jelöltjei ígérik a vajdasági magyarok érdekeinek a képviseletét, a magyar kisebbségi önkormányzatot.
Csakis a VMDK jelöltjeinek a támogatásával és a rájuk leadott szavazatokkal tudjuk bebizonyítani mindazoknak, akikkel együtt élünk, valamint a szerb hatalmi szerveknek is, hogy a vajdasági magyarság egységes és jelentős politikai erőt képvisel, hogy erős támasza lehet a demokráciának és jó szövetségese minden demokratikus erőnek.
Már az alkotmány ügyében szervezett nyári referendumon mutassuk meg, hogy politikai felelőséggel szavazunk a VMDK-ra! Mutassuk meg, hogy magunk akarjuk, s tudjuk is sorsunkat irányítani! Szavazzunk a VMDK jelöltjeire, s ezzel együtt a kisebbségi autonómiára!
Ha a VMDK-ra szavaz, a vajdasági magyarság megmaradására szavaz! Ne feledje: egyetlen szerbiai párt sem támogatja a nemzeti kisebbségek önkormányzatra irányuló törekvéseit. A VMDK autonómia-koncepciója megoldást kínál valamennyiünk számára.
Jövőnk és megmaradásunk szempontjából most az a legfontosabb, hogy a vajdasági magyarság önálló tényezővé váljék ebben a széthulló országban. A VMDK autonómia-koncepciója a nemzetközi politikai porondon támogatásra talált, s hamarosan Szerbiának sem lesz más választása, mint hogy hozzájáruljon a magyarság önkormányzatához.
Ne engedjük megtéveszteni magunkat egynémely szerb párt által kilátásba helyezett kisebbségvédelmi politikáktól. Jelenleg Szerbiában nincs számottevő politikai erő, amely csakugyan érdekelt lenne a kisebbségi jogok szavatolásában. Csak a hiszékeny magyarok szavazataira van szükségük, nyelvünk, kultúránk, intézményeink azonban útjukban állnak.
Jól gondoljuk hát meg, hogy december 20-án kire adjuk le voksunkat!
A vajdaság magyarság, amióta kisebbségi sorsba került, nélkülözi éltető gazdasági és fogyasztói bázisát. Mindaz, amit itt szorgalmas munkával létrehozott, megtermelt, mások javát szolgálta. A tisztességtelen elvonások és átömlesztések időszaka, sajnos korántsem ér véget a választásokkal. Ellenkezőleg, a teljes kisemmizettség veszélye fenyeget bennünket.
Mindaddig, amíg egy mások által elképzelt és ellenőrzött felépítmény terhét kényszerülünk viselni, továbbra is mások fogják élvezni munkánk gyümölcsét. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, hogy az elvonásoknak és átömlesztéseknek mértéket szabjunk, a magyarságnak gazdasági és politikai önállóságra - autonómiára van szüksége.
Hosszú évtizedek óta folyik Vajdaság nemzetiségi összetételének erőszakos megváltoztatása, a magyarság településrendszerének tudatos fellazítása. A más mentalitással, más munkaszokásokkal rendelkező, hatalomvágyó, más tulajdonát nem tisztelő népcsoportok tömeges betelepítésével a földnélkülivé tett, gazdaságilag kizsákmányolt, politikailag elnyomott, társadalmilag háttérbe szorított magyarságot beolvadásra vagy elvándorlásra, kitelepülésre kényszerítették.
Településeink nemzeti összetételének erőszakos megváltoztatása, a magyarság urbanizációs fellazítása ma is folytatódik, s ez a folyamat könnyen megpecsételheti sorsunkat. A magyarság által lakott összefüggő területek további mesterséges felszabdalásának, falvaink és városaink erőszakos kolonizációjának, a szórványsorsnak és a teljes asszimilációnak csak a speciális státus megszerzésével - a magyar autonómia kivívásával állhatjuk útját.
A nacionalista tébolyba süllyedő Szerbiában is megfogalmazódnak olykor a közeli demokráciára, a polgárok és népek szabad államára vonatkozó vágyak. Ne ringassuk magunkat illúziókban! Ebből a balkáni szervezetlenségből és ellenségeskedésből nem lehet máról-holnapra demokratikus országot - gazdasági alapot, jogi keretet, társadalmi kritériumrendszert - létrehozni. Ott, ahol nincs semmiféle hagyománya a demokráciának, ahol minden aktivitás és jog kérdésessé tehető a hatalom részéről, a gazdasági versenyből és a hatalomból kiszorított, a legjobb esetben is csak megtűrt lények lehetünk.
A tisztességes emberi élethez, a gazdasági versenyhez és nemzeti megmaradásunkhoz nekünk magunknak kell – nemzetközi segédlettel – a szükséges jogi keretet létrehoznunk. Ennek útja, módja a vajdasági magyarság autonómiájának a megteremtése.
Tekintettel a vajdasági magyarság korábbi és legújabb kori megpróbáltatásaira, amelynek következtében népességünk elvesztette életerős fiatalságát, szakértelmiségét, a tragikus demográfiai helyzeten és elbizonytalanodásunkon, távlatvesztésünkön csak úgy lehetünk úrrá, ha végre a magunk életét élhetjük, ha nemcsak néhány egyén, de a magyarság egésze számára lehetőség nyílik a társadalmi felemelkedéshez. Ezt a lehetőséget csak a magyar autonómia biztosíthatja számunkra.
A jelen helyzetben, amikor egy mesterségesen összetartott állam vívja haláltusáját, s amikor a hatalom hallgatólagos belegyezésével háborús uszítók, harctéri rablók, fegyvercsempészek, egyszóval az alvilág kezében összpontosul a tőke, vajon milyen esélyünk lehet a földek, gyárak megtartására vagy felvásárlására, ha a tönkremenő állami szektor kapacitásai kiárusításra kerülnek? Autonómia nélkül semmilyen. Javaink megtartására csak úgy nyílik lehetőségünk, ha a magyarság időben és szervezetten gondoskodik megfelelő alapítványok létrehozásáról, a szükséges pénzügyi háttér, kölcsönök biztosításáról. De csak egy általunk ellenőrzött felépítmény - a magyar autonómia nyújthat ehhez garanciát.
A Szerbiában tapasztalható fejlemények alapján (gondoljunk csak az iskolarendszerünket, a tájékoztatást és a nyelvi kultúránkat ért sorozatos csapásokra!) talán már nem is szükséges bizonygatnunk, hogy a magyarság nemzeti, etnikai és nyelvi önazonosságának, valamint az oktatási, művelődési, tájékoztatási és nyelvhasználati jogainak érvényre juttatása és védelme, továbbá történelmi hagyományaink, tárgyi és szellemi kultúránk megőrzése, ápolása és gyarapítása érdekében miért van szükségünk autonómiára, saját ügyeink önálló igazgatására.
Szerbiának ránk kell bíznia, hogy törvényes keretek között magunk dönthessünk róla; milyen státust kívánunk magunknak ebben a maradék országban, hogyan tudjuk nyelvi kultúránkat, nemzeti önazonosságunkat a legjobban megőrizni és ápolni. A haladó európai hagyományokkal és a hágai Jugoszlávia-konferencia javaslataival összhangban mi az autonómiában látjuk a megoldást.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy létrejöttek a föltételek s reális szükséglet van a Szerbia területén élő magyarok kollektív érdekeit kifejező közjogi keretek megteremtésére - a magyar autonómia létrehozására. Az általunk javasolt önkormányzati formák közjogi intézményei hozzájárulnának Szerbia demokratizálódásához és a nemzeti ellentétek feloldásához, a térség stabilizálódásához és az európai integrációhoz.
Szavazz magyarságunkra! Szavazz megmaradásunkra!
A vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége programjának megfelelően a szerbiai népképviselőházba juttattatott képviselőink megbízatásuk ideje alatt törvényerejű intézkedések meghozatalát fogják kezdeményezni a katolikus és pravoszláv egyházi ünnepek szabad megünneplésére vonatkozóan.
Mindaddig, amíg ezen kérdések nem lesznek az említett módon rendezve, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Adai Körzeti szervezetének tagsága és elnöksége kéri a címben megnevezett szerveket, hogy a község polgárainak tegyék lehetővé, hogy 1990. december 25-e , valamint 1991. január 7-e, azaz karácsony, a szeretet napja a gyárakban munkaszüneti, az iskolákban pedig tanítási szüneti nap legyen.
Reméljük, hogy kérésünk megértésre talál az Önök részéről, és megfelelő intézkedéseket foganatosítanak annak megoldása érdekében. Tisztelettel, a VMDK Adai Körzeti szervezete elnöksége nevében.
A VMDK létrejötte, egységes tevékenysége, valamint az első többpárti választásokon elért sikere nagy érdeklődést váltott ki a nyugaton élő magyarság, mindenekelőtt a vajdasági magyar vendégmunkások körében. Az érdeklődés természetes, hiszen a vajdasági magyarság önálló politikai szubjektumaként mindezideig nem létezett semmiféle szervezet.
A vajdasági magyarság önszerveződésével, a VMDK létrejöttével ez az állapot egy csapásra megváltozott. Ebben a szerveződési formában, mint kitűnt, azonosságérzetet találtak a maguk számára azok az emberek is, akik évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt vándorbotot fogtak a kezükbe. Az érzelmi hontalanság nehéz évei után most kezdik csak felismerni és vállalni származásukat, gyökereiket. Most találnak közösségre, annak ellenére, hogy szülőföldjüktől távol élnek. Most tudják csak elmondani új otthont adó környezetüknek, hogy kik is ők voltaképpen. És környezetük is – a német, osztrák, svájci, francia, angol – csak a VMDK színrelépésével, a vajdasági magyarság helykeresésével, politikai önállósulási törekvéseivel tudja „betájolni”, elkülöníteni őket a balkáni és kelet-európai népek és népcsoportok bonyolult etnikai konglomerátumában.
A VMDK és általában a vajdasági magyarság iránt megnyilvánuló érdeklődésnek a nyugati hírközlő eszközök természetesen nem tesznek, s aligha tehetnek eleget. Nem pótolja ezt a hiányt a honi magyar sajtó sem. Részben azért nem, mert csak kevés példány jut ki külföldre, másrészt pedig mivel ezek a sajtótermékek sem egyértelműek és egyöntetűek a vajdasági magyarságot érintő kérdésekben. Ebben a helyzetben a VMDK-nak fokozott erőfeszítéseket kell tennie a nyugaton élő magyarság tájékoztatása érdekében. Előadó körutainkon meggyőződhettünk arról, hogy a VMDK tájékoztató lapjának, a Hírmondónak nagy hitele van vendégmunkásaink körében. Egy-egy példányát kézről-kézre adják, fénymásolják, a főbb híranyagból különszámok készülnek. Haladéktalanul meg kell tehát oldanunk a lap külföldi terjesztését, amelynek legkézenfekvőbb módja az előfizetés megszervezése lenne.
Ennél azonban a külföldön élő honfitársainkkal sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség. Lehetővé kell tenni számukra, hogy bekapcsolódjanak szervezeti életünkbe, s ennek érdekében az igényeknek megfelelően körzeti szervezeteket, illetve tagozatokat kell létrehozni. Ennek feltételei máris adottak néhány környezetben és folyamatban vannak az előkészületek. Így például Stuttgartban, ahol több mint tízezer magyar él, küszöbön áll a VMDK helyi szervezetének a létrehozása. Ez az igény azonban megfogalmazódott Frankfurtban és Bázelben is.
A helyi szervezetek és tagozatok létrehozásával egyidőben olyan új információs rendszert kell kiépítenünk, amely lehetővé teszi az azonnali és folyamatos információcserét. Lépések történtek ennek érdekében is. Mivel a magyarsággal való kapcsolatfelvétel szempontjából az előadókörutak, a közvetlen személyes kontaktus, az első kézből való tájékoztatás járható útnak bizonyul, el kell jutnunk mielőbb mindazokba a nyugati országokba, ahol nagyobb számban élnek magyarok, s közöttük magas a Vajdaságból kivándoroltak aránya.
Igen tisztelt Miniszter Úr! A Vajdasági Horvátok Demokratikus Közössége révén tudomásunkra jutott, hogy az Állami Vagyonügynökség Baján 1991. május 21-én árverésen értékesíteni kívánja a magyarországi bunyevác-horvátok olvasókörének (Szabadság út, 84. szám alatti) épületét.
Ezen információval kapcsolatban a kisebbségekkel való szolidaritásvállalás jegyében tisztelettel kérjük Önt, hogy hivatali jogkörén belül szíveskedjen megtenni mindent annak érdekében, hogy a szóban forgó ingatlan tervezett értékesítése miatt a jelzett népcsoportot ne érje Magyarországon semmiféle jogsérelem. Remélve, hogy kérésünk megértésre talál Önöknél, köszönjük fáradozásukat. A VMDK elnöksége nevében. Tisztelettel.
Alulírott szervezetek képviselői: a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületek (Ausztria), Együttélés Politikai Mozgalom (Csehszlovákia), Muravidéki Magyar Önigazgatási Közösség (Szlovénia), Gesellschaft zum Schutze der Minderheiten (Svájc), Nemzetközi Erdélyi Bizottság (Ausztria), Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (Románia), Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (Jugoszlávia) 1991. június 22-én a burgenlandi Felsőőrött (Ausztria) kezdeményeztük a Közép-európai Népcsoportok Fórumának létrehozását. Szándékunk az, hogy a térség kisebbségben élő magyar és más népcsoportjai között jöjjön létre egy érdekazonosságra épített közös platform, mely arra hivatott, hogy megteremtse az együttműködés és a közös fellépés lehetőségeit a nemzetközi fórumokon.
A Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom – Pax Romana – Müncheni Csoportjának meghívására 1991. június 14-én, pénteken 19,30 órai kezdettel A jugoszláviai magyarság helyzete és kilátásai címmel előadást tartottam a Magyar Katolikus Misszió helyiségében (8000 München 81, Oberföhringer Str. 40.)
A gondos szervezés mellett talán a téma időszerűsége is közrejátszott abban, hogy a Misszió nagyterme megtelt érdeklődőkkel. A nagyérdemű közönségnek dr. Barla-Szabó László mutatott be, aki ezt követően tömören összefoglalta a jugoszláv helyzetre vonatkozó ismereteiket. A személyes hangvételű korrekt összefoglalóból kitűnt, ami aztán a beszélgetés során még inkább megerősítést nyert, hogy azok a valóságot megszépítő hazugságok, amelyekkel az ország propaganda gépezete évtizedeken ét szédítette a világot, mélyen beágyazódtak a közvéleménybe. Eme beállítottsága – jóhiszeműsége és elfogultsága – miatt a nyugati közvéleményt nem csak hogy váratlanul érte, hanem egyszerűen sokkolta mindaz, ami napjainkban a Balkánon történik. Képtelenek felfogni, hogy akik egykoron Moszkvának „nemet mondtak”, a kommunista birodalom összeomlása után nem képesek a bolsevizmustól megszabadulni. Nem fér a fejükbe, hogy az önigazgatású szocializmus a kommunista diktatúránál is több embert taszított kilátástalan helyzetbe. És amit végképp nem értenek: hogyan lehetséges, hogy a nemzetek eldorádója egyik napról a másikra ilyen pokollá tudott változni. A nyugati magyarság számára van ami ennél is kétségbe ejtőbb, kiábrándítóbb. A legnehezebb tudomásul venni, hogy a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek közül épp a szabadság látszata – az avantgard törekvések – miatt irigyelt vajdasági magyarság kezdett el elsőként szétszóródni, felmorzsolódni, agonizálni.
A mintegy másfél órás előadást másfél óra vita követte. Előadásomat az elmúlt évtizedek liberalizmusának ismertetésével, illetve a rólunk vajdasági magyarokról kialakult rózsaszínű kép árnyalásával kezdtem. Legjellemzőbb demográfiai adataink – a szétszóródás, asszimiláció, elöregedés – nagy megdöbbenést keltettek a hallgatóság körében. A továbbiakban beszéltem a „fordulat évéről”, az 1989-es kezdeményezésünkről, önszerveződésünk későbbi fontos lépéseiről, a doroszlói alakuló gyűlésről, értelmiségünkről, a választási megmérettetésről, kongresszusi határozatainkról stb. Meg kell említenem, hogy a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségeket tömörítő szervezet létrehozására irányuló kezdeményezésünket spontán kitörő nagy tapssal köszöntötték.
A kérdések a VMDK parlamenti munkájára vonatkoztak, a kisebbségvédelmi érdekképviselet esélyeire, más nemzeti kisebbségekkel való együttműködésre, Jugoszlávia egységére és szétesésére, Milošević és Drašković pártharcára, Vajdaság önállóságára, az 1994-es népírtásra és deportálásra, jövőbeni útkeresésünkre stb.
A kérdések sorának, amelyek szervezsen kapcsolódtak az előadás monanivalójához, tekintettel arra, hogy az idő már későre járt, a beszélgetés vezetője, Barla-Szabó László vetett véget.
A hallgatóság azonban nem nagyon akart méág szétszéledni, így alkalom kínálkozott közvetlen ismerkedésre és beszélgetésre. Értesülve a VMDK stuttgarti és majna-frankfurti szervezeteiről többen is felajánlották, hogy szívesen közreműködnének a VMDK müncheni tagozatának megalakításában, amennyiben ehhez, főként az adminisztratív teendőket illetően, segítségükre tudunk lenni.
Írjuk ide ezeknek a lelkes embereknek a nevét, megkönnyítve az érdeklődők számára a kapcsolatfelvételt velük: Fuderer László (Dipl. Ing. Architekt. Brennerpass Str. 1. 8000 München 90. Telefon (089) 640 339. Részt vett a VMDK II. Kongresszusán. Oliver Ledermüller (Stuntzstrasse 19. 8000 München 80. Telefon 915 656. Pogány Ede (Schielmannweg 2310, 8000 München 45. Telefon (089) 311 1613)
Az együttműködés más formái is szóba kerültek. Boór János, a Mérleg c. folyóirat főszrkesztője (Distelfinkweg 21, WD-8000 München 60) - túl azon, hogy megajándékozott bennünket a folyóirat néhány példányával - felajánlotta, hogy a Mérleg itthoni terjesztése ellenében szívesen terjesztenék hálózatukon keresztül a VMDK kiadványait. Mivel a közeljövőben a Mérleg szerkesztősége könyvek kiadását is tervezi, úgy vélem, hogy ez a kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködés gyümölcsöző lehet.
Nagy érdeklődés nyilvánult meg a Vajdasági Magyarok Ifjúsági Szervezete iránt is. A müncheni cserkészek parancsnoka, Zsanett Köhler (Bülöw Str. 32, 8000 München 80. Telefon (089) 987 337) a kapcsolatfelvétel és együttműködés reményében várja a VMISZ vezetőinek jelentkezését.
Az utazás költségeit 300 DEM erejéig a meghívók fedezték. Az elszállásolásért és kedves vendéglátásért viszont dr. András Máriának tartozom köszönettel.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége aggódó figyelemmel kíséri a Szlovénia és Horvátország függetlenségének kikiáltásával előállt helyzetet. Mélyen megrendített bennünket, hogy az ország jövőjéről folyó politikai tárgyalások megszakadtak és fegyveres összetűzésre került sor. Mivel a VMDK eddig is a békés és demokratikus párbeszéd híve volt, elítéljük a fegyverek bevetésének minden formáját. Bízunk abban, hogy a demokratikus közvélemény és a nemzetközi fórumok nyomására felülkerekedik a józan ész, és az ország jövőjéről folyó tárgyalások európai módszerekkel és normák szerint nyernek megoldást.
A VMDK elnöksége nevében.
Kedves Barátaink!
A vajdasági magyarság és a VMDK örömmel vette a hírt, hogy a Torontóban működő Magyar Emberi Jogok Fóruma az 1991. november 1-én tartott gyűlésén a vajdasági magyarok emberi jogaival foglalkozó alcsoportot hozott létre.
Ebben a vajdasági magyarságot nehéz megpróbáltatások elé állító, kiszámíthatatlan helyzeteket teremtő és nagy vérveszteséggel járó „polgárháborús” országban nagy szükségünk van minden támogatásra, legfőképpen a nemzetközi nyilvánosságra és az emberjogi fórumok szolidaritására.
A VMDK Emberi Jogi Bizottságával szoros együttműködésben az Önök által létrehozott Magyar Emberi Jogok Fórumának vajdasági magyarokra specializált csoportja hitünk szerint sokat tehet a vajdasági magyarok jogvédelmének és a megfélemlített emberek biztonságérzetének a növelése érdekében. Rendszeres és hiteles adatok továbbításával, illetve az itteni események tényszerű ismertetésével igyekszünk majd kellőképpen tájékoztatni Önöket munkájuk eredményessége és saját javunk érdekében.
Levelünkkel egyidőben postázzuk VMDK néhány kiadványát, valamint a Hírmondó eddig megjelent számait, amely alapján betekintést nyerhetnek eddigi tevékenységünkbe. Még egyszer elismeréssel nyugtázva nemes kezdeményezésüket, további munkájukhoz sok sikert kívánunk, a VMDK elnöksége nevében.
Ada, 1992. január 3.
Mélyen tisztelt Püspök Úr!
A vajdasági magyarság, minden békeszerető ember, de főként Majdán, Rábé és Oroszlámos lelkipásztor nélkül maradt hívői nevében arra kérem Önt, hogy emelje fel szavát Velencei Tamás bánáti katolikus pap érdekében, akit a karhatalmi erők, miután nem volt hajlandó eleget tenni a katonai behívóparancsnak, megalázó módon elhurcoltak, arra kényszerítve, hogy vegyen részt az esztelen polgárháborúban. A meghurcolt, megalázott, egészségében súlyosan károsodott (elhurcolása során állítólag infarktust szenvedett!) fiatal papot jelenleg talán a szabadkai 1. számú katonai laktanyán tartják fogva. Oroszlámosi plébániájának ablakait azóta bezúzták, ajtaját feltörték, a hívők rettegésben élnek. Velencei Tamás, akit hétvégére hazaengedtek, hívei tanúsítása szerint némán, sírva tartotta meg vasárnapi miséjét.
Hisszük azt, hogy Ön, aki ennél súlyosabb megpróbáltatásokon ment keresztül hite és meggyőződése miatt, s aki a bántalmazottak, igazságtalanul meghurcoltak melletti bátor kiállásával nagy elismerést és megbecsülést szerzett magának az egész világon, tekintélyénél és befolyásánál fogva sokat tehet a nehéz helyzetben levő, akarata és lelkiismerete ellenére öldöklésre vagy menekülésre kényszerített vajdasági magyarság érdekében, különösképpen csekély létszámú papságunk személyi szabadsága és szabad vallásgyakorlása ügyében. Köszönve előre is fáradozását, maradunk mély tisztelettel Ön iránt.
A VMDK, a vajdasági magyarság legitim érdekszervezete létrejötte óta hangoztatja, hogy a vajdasági magyarság nem kíván részt venni a délszláv népek történelmi vitájában. A jugoszláv térségen zajló véres polgárháborút elutasítja, és kinyilvánítja, hogy nem kíván benne részt venni. Elfogadja a párizsi chartát, azt is, hogy nincs olyan probléma Európában, amelyet háború útján kellene megoldani. Ezt a politikai álláspontot a szerb hatalom semmibe vette és intézkedéseivel létbizonytalanságba sodorta a mintegy 350 ezres őshonos kisebbséget.
A hazugságokon alapuló háborús propaganda, amelyet az uralkodó párt irányít, és amelybe, egy-két kivétellel, bekapcsolódtak a hírközlő eszközök is, a vajdasági magyarok számára tűrhetetlen politikai légkört teremtett. Ez és az erőszakos, törvénytelen mozgósítások, amelyek következtében a magyarokat számarányuknál nagyobb mértékben kényszerítették bele ebbe a véres polgárháborúba, két súlyos következménnyel jártak.
Egyrészt 25 ezer magyar, sok esetben családtagjaival együtt, elhagyta az országot, és most menekültstátust igyekszik szerezni a nyugati országokban. A menekülők eltávozása után megbomlott a Vajdaság magyarlakta vidékeinek etnikai összetétele. Ezt az ENSZ dokumentumai is tiltják, s a VMDK véleménye szerint a történtekért a szerb kormányt terheli a felelősség. Másrészt, mivel a kisebbségiek kiszolgáltatott helyzetben vannak – a behívóparancs megtagadása munkahelyük elvesztését vonja maga után, s a katonai hatóságok engedélye nélkül nem hagyhatják el az országot – a felelősségre vonás veszélye miatt többnyire eleget tesznek a mozgósítási parancsnak, noha nem elhanyagolható a parancsot megtagadók száma sem. Szerbiában a mozgósított tartalékosok mintegy hét-nyolc százaléka magyar, jóllehet a lakosságnak csak három százalékát teszik ki.
Most a magyarság fél, és tűri a kialakult ellenséges hangulatot, amely körülveszi. Politikai demonstrációival a Tisza menti városokban kimutatta, hogy ellenzi a háborút, de erre feleletként ezekben a községekben felgyorsították a mozgósítást. A VMDK úgy keres kiutat ebből a súlyos helyzetből, hogy újra kezdeményezéssel fordul a szerb hatalmi szervekhez, demokratikus megegyezést szorgalmazva. A VMDK követelései a következők:
a) Hívják vissza a polgárháború elől elmenekült polgárokat, köztük a magyarokat, és szavatoljanak nekik bántatlanságot;
b) Szüntessék meg az erőszakos mozgósítást;
c) Addig, amíg megszületik a megegyezés a kisebbségi jogokról, függesszék fel a törvények azon szakaszait, amelyek törlik az egyes kisebbségi jogokat, illetve megszüntetik a jogok érvényesítéséhez szükséges pénzforrásokat.
d) Kezdjenek tárgyalásokat a VMDK-val a vajdasági magyarság helyzetének rendezéséről a hágai békeértekezlet dokumentumainak alapján.
A vajdasági magyarok nem kívánják a határok erőszakos megváltoztatását, de arra törekszenek, hogy végül mindannyian eljussunk Európába. Kérjük a NATO képviselőit, hogy tevékenységükkel járuljanak hozzá a vajdasági magyarság helyzetének a hágai békeértekezlet dokumentumai alapján történő rendezéséhez és a kisebbségek emberi és kollektív jogainak érvényesítéséhez.
Ada, 1992. február 4.
Kedves Barátunk! A Kárpát-medencében élő magyar kisebbség mindenütt nehéz megpróbáltatásoknak van kitéve. Különösen nehéz helyzetben van az egykori Jugoszlávia területén élő, háborútól sújtott, széthullott országrészekbe szakadt délvidéki magyarság. Az erőszakos mozgósítások, a polgárháború borzalmai, a fenyegetettség, a letartóztatások és elhurcolások, a terror, a rettegés, az elszegényedés miatt tízezrek hagyták el eddig szülőföldjüket, és félelmükben, kilátástalanságukban, reményvesztettségükben további tízezrek forgatják ezt fejükben. Félő, hogy ez a háború által megtizedelt, gazdaságilag tönkretett, politikailag megfélemlített, társadalmi összetételében megbomlott közösség külső támogatás, nemzetközi szolidaritás nélkül szétesik és jóvátehetetlen helyzet áll elő.
A remény azonban nem veszett ki belőlünk. A magyarságban megmaradt hit és megújuló akarat a VMDK politikai küzdelmében ölt testet. A mostoha körülmények ellenére a szervezet megalkuvás nélkül küzd a magyarság kollektív jogaiért, a kisebbségi önkormányzati formákért, a magyar iskolahálózat létrehozásáért, a szabad sajtóért, létfeltételeink javításáért, illetve ezekben a vészterhes időkben, eredményes helytállásunkért és fizikai megmaradásunkért.
Mivel sem külföldről, sem belföldről nem kap támogatást, a VMDK rendkívül szűkös anyagiakkal rendelkezik. A szerényen megszabott tagdíjból befolyó pénz a legszükségesebb kiadások – bérleti díj, postaköltségek – fedezésére sem elég. Külföldi utakra, nemzetközi tanácskozásokra önerőnkből nem telik, pedig tudatában vagyunk annak, hogy kisebbségi érdekeink képviseletének az a leghatékonyabb módja, ha ügyünk képviselői minél több helyre eljutnak, ha minél több fórumon ott vannak, ha a nemzetközi tárgyalásokon szemtől-szembe elmondhatják kisebbségi gondjainkat, követeléseinket, elvárásainkat.
Különösen sokat jelentene számunkra, ha képviselőink jelen lehetnének a brüsszeli Jugoszlávia-értekezleten, ahol sorsunkról döntenek, önerőnkből azonban nem tudjuk előteremteni és biztosítani ennek az anyagi fedezetét. Az önzetlenség, a helytállás, a lelkesedés sajnos nem pótolhat mindent. Pénz nélkül, félő, vereségre vagyunk ítélve. Történelmünknek ebben a döntő órájában ezért hozzád fordulunk, a Te segítségedért folyamodunk. Kérünk, hogy lehetőségeidhez mérten támogass bennünket erőfeszítéseinkben! Járulj hozzá költségeinkhez, hogy a vajdasági magyarság képviselői jelen lehessenek a brüsszeli Jugoszlávia-értekezleten! Kérünk, legyél segítségünkre, hogy kezdeményezéseink, céljaink megvalósításához, vállalkozásaink folytatásához megfelelő anyagi alap teremtődjék!
Köszönjük jó szándékod és segítő támogatásod!
Az ENSZ békeerőinek közeljövőben esedékes érkezése ellenére Szerbia-szerte tovább tart a törvénytelen mozgósítás. A behívóparancsnak nem engedelmeskedő tartalékosokkal szemben a rendőrség és a katonai hatóság továbbra is az eddigi erőszakos módszereket alkalmazza.
Ennek újabb szégyenletes példája Forgó Lóránt (született 1966-ban) magyar nemzetiségű csantavéri lakos letartóztatása. Forgó Lórántot 1992. március 1-jén éjszaka vette őrizetbe a rendőrség csantavéri családi házukban, ahonnan a szabadkai I. számú laktanyába szállították. Miután nem volt hajlandó írásbeli beleegyezését adni, hogy a baranyai frontvonalra küldjék, eddig hivatalosan meg nem erősített hírek szerint március harmadikán az egyik belgrádi börtönbe hurcolták. Letartóztatásának okairól, jelenlegi hollétéről sem hozzátartozóit, sem védőügyvédjét nem értesítették.
A VMDK Emberjogi Bizottsága ezt az eljárást a végsőkig törvénytelennek és embertelennek tartja. Felszólítjuk a hatóságokat, hogy Forgó Lórántot azonnal helyezzék szabadlábra! Kérjük mind a hazai, mind pedig a külföldi emberjogi és humanitárius szervezeteket, minden békééért küzdő állampolgárt és egyesületet, hogy emelje fel szavát Forgó Lóránt testi épsége és kiszabadítása érdekében!
Tudatjuk a hazai és a nemzetközi közvéleménnyel, hogy Szerbia és a hadsereg hatalmi szervei a volt Jugoszlávia nevében továbbra is folytatják a megtorlást a békeszerető emberek, de közöttük is leginkább a kisebbségi polgár ellen.
Legújabb gaztettüket Csúzdi Tibor (1968) tartalékos, adai fiatalember ellen követték el. Ez a magyar fiatal a tavaly őszi mozgósításnál került a horvátországi hadszíntérre, ahol a horvát erők fogságába került 1991. IX. 6-án, majd társaival együtt átadták őket a Magyar Köztársaság szerveinek. Magyarországon kezdetben menekült táborban volt, utána pedig ottani ismerőseiknél kísérelte meg kipihenni fáradalmait. Az említett fiatalembert a honvágy, a szülőföld szeretete, valamint az a tény, hogy egyedüli támasza 83 éves nagyanyjának, visszatérésre kényszerítette, de hazafelé, a baranyai határátjárónál föltartóztatta a katonai rendőrség és Slavko Šitkovac százados vezetésével elhurcolták a belgrádi katonai vizsgálóbíróság börtönébe 1992. III. 26-án. Kérjük a belgrádi külföldi nagykövetségeket, Európa és a világ emberjogi és egyéb segélyszervezeteit, emeljék fel szavukat Csúzdi Tibor érdekében, bizonyítván, hogy számunkra egy névtelen bácskai fiatalember és élete éppoly fontos, mint a legismertebb költőké, békeharcosoké, hiszen amit ő tett, európai mércével mérve csak annyi, hogy nem sietett vissza egy háborúzó, de háborúban nem lévő államba, nem akart részt venni egy piszkos etnikai és polgárháborúban, nem akart ölni, sem pedig megöletve lenni!
Ada, 1992. március 31-én
A múlt héten, május 9-én és 10-én Budapesten rendezték meg az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának (FUEV=ENFU) 18. Nemzetiségi Konferenciáját. Ennek a nagy múltú, tekintélyes nemzetközi szervezetnek a tanácskozásán személyemben immár a VMDK is képviseltette magát. Természetesen csak mint vendég vehettem részt, hiszen nem vagyunk tagjai az Uniónak. Mellesleg a VMDK elnöksége meghagyása értelmében ezen a közgyűlésen adtam át felvételi kérelmünket FUEV-nek. Kérelmünk sorsáról valószínűleg még ez évben, az Unió ősszel esedékes rendkívüli konferenciáján döntenek.
Bár önmagában véve már a nemzetiségi konferencián való részvétel, avagy a nemzetközi szervezetbe való felvételi kérelem átadásának ténye is eredményként könyvelhető el korábbi elszigeteltségünkhöz képest – Nyugat Európában azt sem tudták rólunk, hogy létezünk, a VMDK megjelenésével kerültünk fel az európai kisebbségek térképére! –, semmi okunk az önelégültségre. Tudnunk kell ugyanis, hogy kevés kivétellel Nyugat-Európa valamennyi kisebbségi szervezete már régóta rendes vagy levelező tagja az Uniónak. Ezen a közgyűlésen pedig, jóllehet nem minden akadály nélkül, de felvételt nyertek a Kárpát-medence magyar kisebbségi szervezetei: nevezetesen az RMDSZ, az Együttélés Politikai Mozgalom és a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége. Mindhárom szervezet megfigyelői státust nyert.
Sajnálatos módon a VMDK némi lépéshátrányban van eme testvérszervezetekhez képest, a térség más kisebbségi szervezetei viszont nálunk is később éledeznek. Ez a lépéshátrány arra figyelmeztet bennünket, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk nemzetközi kapcsolataink kiépítésére és a nemzetközi politikai színtéren való jelenlétre. Sajnos, amíg nem találunk megfelelő ügyvivőt, aki állandó jelleggel képviselne bennünket a nemzetközi fórumokon és rendezvényeken, félő, hogy lépéshátrányunk csak nőni fog.
Nem behozhatatlan hátrány ez. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy vannak dolgok, amelyekben a VMDK vált ki nagy elismerést, és szolgálhat másoknak példaképül. Ez mindenekelőtt talán elsősorban szellemi termékeinkre, kiadványainkra vonatkozik. Szervezetünk lapja, a Hírmondó osztatlan sikert arat minden felé, de jó hírnevünket öregbítik a VMDK évkönyvek is. El kell mondanom, hogy ezen a kongresszuson a VMDK kiadványai iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés: hírmondó sem maradt a Hírmondóból. Tudatosítani kell magunkban, hogy a kiadványok jelentik az egyik legjobb befektetést a politikai marketingbe. Különösen abban az esetben, ha színvonalas tájékoztatóinkat hozzáférhetővé tesszük angol, német, francia, olasz és más nyelveken.
A VMDK Tanács 1992. augusztus 28-ai ülésén egyebek között megvitatta a szerbiai menekültügyi kormánybizottság döntését, amellyel nagyszámú, Boszniából és Horvátországból elmenekült szerb letelepítését rendeli el különböző községekben. így például Topolyán 3398, Adán 2905, Becsén 2870, Törökkanizsán 2843, Zentán 2836, Csókán 2515, Kanizsán 2491, Szenttamáson 2485, Magyarcsernyén 2305, Törökbecsén 2275, Temerinben 1978 menekültet kellene elhelyezni, de a többi magyar és más nemzetiségek lakta községekben is hasonló a helyzet. Mivel egyúttal parancs érkezett az üresen álló lakások, házak és az idős házastársak összeírására is, félreérthetetlen a szándék, hogy az eddigi tömeges spontán beáramlás után hivatalosan is megkezdődött Vajdaság kolonizálása. A jelenséggel kapcsolatban elhangzott észrevételek egyöntetűen arról tanúskodnak, hogy a dekrétum Vajdaság-szerte igen érzékenyen érintette a magyarságot, s nagy pánikot és ellenérzést váltott ki körében.
A VMDK vezetősége jogosnak és indokoltnak tartja a magyarság részéről a szerb kormány szándékával kapcsolatos félelmet és ellenérzéseket, hiszen a rendelet Bácska és Bánát magyar- és más nemzetiségek lakta községeit sújtja elsősorban, e területek etnikai összetételének erőszakos megváltoztatását tűzte ki célul. Felháborítónak tartjuk azt a kétszínű politikát, amely a humanitás és a szolidaritás leple alatt alantas célokra kívánja felhasználni a jobb sorsra érdemes menekülteket. A vajdasági magyarság az elmúlt időszakban számos tanújelét adta áldozatvállalásának, zokszó nélkül viselve az általa kezdettől fogva értelmetlennek és céltalannak tartott háború terheit és megpróbáltatásait, osztozva azok sorsában, akik akaratuk ellenére ebbe a szakadékba belerántották. A rendelet arcátlan módon a terhek „közös elosztására” való hivatkozással még nagyobb romlásba igyekszik taszítani a háború terheit eddig is aránytalanul viselő lakosságot. Hiszen Szerbia az erőszakos központosítással rég megszüntette a községek gazdasági önállóságát, kifosztotta és elszegényítette ezt a térséget, a betelepítés költségeit most mégis azok nyakába varrná, akiket kiforgatni készül otthonaikból és megmaradt javaikból.
A VMDK, ahogyan elsőként emelte föl szavát ez ellen a piszkos háború ellen és az ellen a politika ellen, ami azóta romlásba taszított valamennyiünket, most ismét a józan észre apellál Vajdaság békéje, az itt élő népek és nemzeti kisebbségek további zavartalan együttélése érdekében. A szerb kormány a tervezett kolonizációval, Bácska és Bánát nemzetiségi arányainak drasztikus megváltoztatásával, hatályos nemzetközi szerződés megszegésére vetemedik, azaz újabb bűncselekményre készül. Mellesleg nem világos az sem, milyen törvény alapján és milyen jogon sorozza be a szerb (jugoszláv) hatalom más, szuverén, nemzetközileg elismert országok állampolgárait saját fegyveres alakulataiba, amidőn a 16-60 éves férfiak számára a menekültstátus megszerzését a szerb katonai hatóságoknál való bejelentkezéstől teszi függővé.
Beláthatatlan következményekkel járna a dekrétum keresztülvitele más szempontból is. Példák sokasága igazolja, hogy azokon a területeken, ahol szerbek, horvátok, magyarok, muzulmánok stb. korábban békésen éltek egymás mellett, ezek az állapotok a menekültek tömeges érkeztével megszűnnek, etnikai tisztogatássá fajul a helyzet.
A VMDK számolva azzal a veszéllyel, hogy jóvátehetetlenül megromlanak a nemzetek közötti viszonyok, és számos környezetben megismétlődik az, ami Herkócán történt, továbbá ismételten hivatkozva arra, hogy a nemzetiségi arányok erőszakos megváltoztatása bűncselekmény, felhívással fordul a szerb kormányhoz, hogy vonja vissza tervezett elhibázott intézkedését, s helyette mutasson csakugyan készséget a menekültek ügyének rendezésére. Tegyen hatékony lépéseket annak érdekében, hogy a hányattatott sorsú, földönfutóvá vált emberek, a szétszóródott családok mielőbb hazatérhessenek szülőföldjükre, szeretteikhez, Boszniába, Horvát-országba, és ide, Vajdaságba is.
A jugoszláv válság katasztrofális fináléja előtt állunk. Még minden megtörténhet! Foglyai vagyunk egy országnak, amely egyre inkább egy nagy internálótáborrá vált. Foglyai vagyunk egy szörnynek, amelyik vérszomjasan pusztít maga körül mindent. Félő, hogy a vérszagot a boszniai hegyekből lehozza a szél Szerémség lankáira, Bácska és Bánát békés rónáira, és a dühöngő ámokfutók győzelmi mámorukban aknatűz alá veszik a járókelőket, a kenyérért sorban álló vétlen embereket.
A Szerbiát nincstelenségbe és kilátástalanságba taszító gazdasági szankciók sem járultak hozzá a militáns szellem, az ellenőrizhetetlen katonai fenevad megfékezéséhez. Bennünket sújt leginkább a szegénység, akik az előállott helyzetért a legkevésbé vagyunk vétkesek.
Történelmünknek ebben a nehéz időszakában végveszélybe kerültek kulturális intézményeink: a magyar sajtó, a könyvkiadás, az iskolák, a művelődés, a tudományos élet. Önerőnkből nem tudjuk fenntartani és átmenteni jobb időkre ezeket az intézményeket, segítségre van szükségünk.
A vajdasági magyarságban még meglévő hit és akarat támogatására alapítványt hoztunk létre. Az alapítvány támogatni kívánja a délvidéki magyarság szellemi megújulási törekvéseit, az önazonosság megőrzéséért folytatott állhatatos küzdelmet, a művelődés, a hitélet, a tájékoztatás, az anyanyelv ápolása, és a tudományos tevékenység tárgyi és személyi feltételeinek javítását szolgáló erőfeszítéseket.
A Délvidéki Magyarságért Alapítvány Kuratóriuma bízik abban, hogy a magyarországi és külföldi természetes és jogi személyek, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok hozzájárulásukkal segítik az Alapítványt nemes céljai megvalósításában.
Az Alapítvány forint bankszámla száma: 530-015054-1. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. XII. ker. fiókja, 1126 Bp., Böszörményi u. 9-11. Az Alapítvány devizaszámla száma: B-94.793. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. XII. ker. fiókja, Lékai János tér 11-12.
Köszönjük megértését és segítő támogatását.
A nemzetközi béketárgyalások és az egymást érő békenyilatkozatok ellenére nyilvánvaló, hogy belátható időn belül nincs semmi remény arra, hogy véget érjen a balkáni népek véres háborúja. Háborús politikája miatt Szerbiára újabb szankciók várnak, fokozódni fog rá a nyomás, s mind teljesebbé válik a gazdasági, politikai, kulturális izolációja. A szerb vezetés a végsőkig kilátástalan helyzetbe hozta a maradék országot: hiperinfláció, nyomor, éhínség lett úrrá Szerbián.
A gazdaság összeomlott, a termelés leállt, milliók váltak munkanélkülivé, akik munkaviszonyban maradtak, azokat kényszerszabadságra küldték. Hivatalos adatok szerint a foglalkoztatottaknak már csak alig egynegyede (23%-a) dolgozik. Nem kevesebb mint 22 eltartott jut minden dolgozóra. Az eltartottak listáján van csaknem másfél millió nyugdíjas, egymillió menekült, több tízezer hadirokkant (egyetlen sebesült napi kezelési költsége több mint 1.000 dollár), csaknem 3 millió ember, aki szociális esetté vált a gazdasági tönkremenés következtében.
Mérvadó becslések szerint a maradék Jugoszlávia 90 százaléka szegénységben él, ezek óriási többségének a létminimumra sem telik. A pénzromlás és elszegényedés ütemét az alábbi adatok híven érzékeltetik. 1993. február elején a Crna Gora-i gazdasági kamara elnöke még úgy nyilatkozott, hogy a 20.000 százalékos infláció az év folyamán elérheti akár a 200.000 százalékot is. Az infláció azonban már február közepére elérte a 400.000 százalékot, a hónap végére pedig az évi szintre kivetített infláció már 84.433.101 százalék volt. Írd és mondd: nyolcvannégymilliónégyszáz-harmincháromezer-százegy százalék.
Ilyen arányú pénzromlás mellett szertefoszlik minden remény életesélyeinket illetően. A helyzet riasztó, és napról napra romlik. Az egészségügyi és szociális hálózat csődöt mondott. Katasztrofális a gyógyszerhiány, nincs kötszer, hidegek a rendelők, éheznek a betegek. Minden széthullóban van. Teljes a káosz, megszűnt a jogbiztonság, elharapódzott a bűnözés, ahova csak néz az ember, mindenhol erőszak, gaztettek, tolvajok, korrupció. Az emberek rettegésben élnek, kiszolgáltatottnak érzik magukat, nincs módjuk sem megállítani, sem befolyásolni ezt a folyamatot. Aki csak teheti, menekül Szerbiából, elsősorban azok, akiktől a rezsim szabadulni akar.
A balsors ide csapott bennünket, a békétlen balkáni népek közé. Ennek következtében most, amikor a kommunista világrend bukását követően a szerencsésebb népek végre európai perspektíva elé néznek, nekünk, vajdasági magyaroknak egy véres háború szörnyűsége jutott osztályrészünkül, amit ha túlélünk, évtizedekig sem leszünk képesek kiheverni katasztrofális következményeit. A politikai nyomás, a megfélemlítő intézkedések, a mozgósítás, hadbírósági beidézések, a háború kiterjedésének veszélye, a fokozódó veszélyeztetettség érzés következtében az itt élő magyarság menekül amerre lát. Főként a fiatalság kényszerül új hazát és otthon keresni a maga számára, mivel nem hajlandó fegyvert fogni és bevérezni a kezét egy olyan háborúban, amelynek céljai idegenek tőle. Mintegy 30.000 magyar fiatalt tett a rendszer ily módon bujdosóvá. Megannyi csonka, reménytelen helyzetbe sodort család maradt utánuk.
A megfélemlítő intézkedések mellett, a kiköltözők újabb hulláma már a nyomor és szegénység elől menekül. A kelet-boszniai példa alapján, ahol a szerbek kiéheztetéssel űzik el a muzulmánokat, félő, hogy az etnikai tisztogatás a vajdasági magyarság esetében is majd ilyen formát ölt. A rezsimnek nem lesz a nemzetközi közvélemény rosszallását kiváltó megfélemlítő intézkedésekre vagy fegyveres intervencióra szüksége ahhoz, hogy a vajdasági magyarság szabaddá tegye házait a betelepítésre váró szerbek számára. A nagyobb létbiztonság, a jobb megélhetés, a nagyobb érvényesülési lehetőség reményében immár azok is szedik sátorfájukat, akik számára az itt maradás esélyeit a katonai behívóparancs megtagadása még nem tette kérdésessé. Reálisnak tűnik annak a veszélye, hogy háborús céljait a rezsim esetünkben vér és konfrontáció nélkül is elérheti, hogy gazdasági kimerítéssel, szociális kilátástalansággal, magyarán éheztetéssel fog elűzni bennünket szülőföldünkről.
Van-e értelme maradni és egy olyan országban élni, amelyben a teljes megsemmisülés, a totális nyomor, az éhhalál fenyegeti az emberek millióit? A vajdasági magyarság számottevő többsége mindenféle balsejtelme ellenére, a maradás mellett döntött eddig. Retteg és éhezik, de nem szívesen adja fel tűzhelyét. Védtelenül, már csak Isten irgalmában bízva várja sorsának beteljesülését.
Nem lehetnek illúzióink. Az a rendszer, amelynek politikája más népek kiirtására irányul, amely nemzeti programcéljai megvalósítása érdekében leírhatatlanul súlyos és kegyetlen bűncselekményekre ragadtatta magát, s azzal fenyegetőzik, hogy egy újabb világháború feneketlen mocsárba rántja az egész emberi civilizációt, könnyűszerrel hazátlan-gyökértelen földönfutóvá tud tenni valamennyiünket, ha erre rászánja magát. Egyelőre még rafinált módszerekkel próbál elűzni, menekülésre kényszeríteni bennünket. Egyebek mellett a nyakunkba akasztott koldustarisznyával, a lélekölő nyomorral, ezért sürgősen át kell gondolnunk, mit tehetünk, nem is a drámai gyorsaságú elszegényedés megakadályozására, hiszen annak úgysem tudjuk útját állni, hanem annak érdekében, hogy a helyzet rosszabbodása ne tegyen valamennyiünket földönfutóvá.
Erre a várható veszélyre, a teljes nincstelenségre, illetve a már előállt rendkívüli nehéz szociális helyzetre való tekintettel a vajdasági magyarság körében megindult önsegélyező jellegű szerveződés egy válságkezelő szociális program kidolgozásának javaslatával állt elő.
A javaslattevők tisztában vannak azzal, hogy egy új és megnyugtató szociális intézményrendszer kiépítésére, a szociális szolgáltatások szükséges szintű fejlesztésére jelenleg semmi esélyünk. Erre legfeljebb csak a VMDK által kidolgozott hármas-autonómia megvalósulása nyújthat lehetőséget. Ám addig sem tétlenkedhetünk. Szociális válságkezelő programokkal kell megakadályoznunk, vagy legalább késleltetnünk valamelyest a tragikus végkifejletet.
A Vox Humana Emberbaráti Szolgálat létrehozásával és bejegyzésével jelentős lépést tettünk előre ezen a téren, hiszen az embargó ellenére megteremtettük az önsegélyezés és külső támogatás intézményes hátterét. A következő lépés az lenne, hogy kiépítsük a Vox Humana helyi szervezeteit, hogy az önsegélyezés csírája valamennyi településen jelen legyen.
Mivel a szociális kihívások, a ránk nehezedő terhek túl nagyok, józan megfontoltsággal kell a szociális válságkezelő program kidolgozásához hozzáfognunk. Hiba lenne például a mozgósítható anyagi és szellemi erőforrásokat elaprózni, szétforgácsolni. Rövidlátás lenne a remélt adományokat alkalom- és ötletszerűen szétosztani. Az ilyen jótékonysági akciókkal olyan igényeket keltenénk a Vox Humana Emberbaráti Szolgálattal szemben, amelyek kielégítésére annak nem lesz semmi lehetősége.
A nehéz helyzetek sokaságának minden gondját és terhét a Vox Humana természetesen nem tudja magára vállalni. Nem tudja ellensúlyozni a zuhanó életszínvonalat, illetve segélyezni mindazokat, akik erre rászorulnak, vagy erre jogosultnak érzik magukat. Az egzisztenciális gondjaink orvoslására jelen helyzetünkben, nemhogy a Vox Humana, de semmiféle politikai és társadalmi erő sem képes alternatív megoldást nyújtani.
Az alkalomszerű jótékonykodás helyett, amelyre az egyházi karitatív szervezeteket, a Vöröskeresztet, a szakszervezeteket kell felhasználni, a Vox Humana által kezdeményezett szociális válságkezelési programnak elsősorban olyan célokra kell irányulnia, amelyek közösségi megmaradásunk szempontjából vitális fontosságúak. Ebből a szempontból legfontosabb teendőinket az alábbi témacsoportba lehet osztani.
Gyermek- és családvédelem
A szociálisan rendkívül nehéz helyzetbe került népességen belül kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunk a gyermek- és családvédelemnek, különös tekintettel a várandós és kisgyermekes anyákra, illetve azoknak az édesanyáknak a támogatására, akik a háború zivatarában gyermekeikkel magukra maradtak. Valamennyien tudjuk, hogy a magyarság létszámbeli csökkenésének legfőbb oka eddig is az alacsony természetes népszaporulat volt. Az új értékteremtő szándék első megnyilvánulási jeleként kitüntetett figyelemmel kell fordulnunk azok irányába, akik ebben a helyzetben gyermeket vállalnak.
Nem ámíthatjuk magunkat azzal, hogy ezáltal jelentősen serkentenénk a magyar népesség megújulását ás újratermelődését Vajdaságban. Sajnos e tekintetben a helyzet kilátástalan, hiszen a háború elsősorban a szülőképes nőket sodorta férjeik után külföldre. Mégis, úgy hisszük, hogy a gyermekvállalási kedv anyagi és erkölcsi támogatása kezdetét jelenthetné annak az új életszemléletbeli változásnak, amely nélkül nincs esélyünk a fennmaradásra.
Népkonyhák
Az elmélyülő válsággal számolva nem halogatható tovább bizonyos tartalékalapok létrehozása, és az ingyen konyhák megnyitása azok számára, akik már nem képesek saját étkeztetésüket biztosítani. A Vox Humana ebben az akciójában az új VMDK-s önkormányzatokra kíván támaszkodni.
Fel kell rá készülnünk, hogy a háború elhúzódása, az embargó megszigorítása, és a gazdaság teljes összeomlása következtében hamarosan a legszükségesebb élelmiszerekhez sem lehet majd hozzájutni, hiszen ezek beszerzése már ma is nagy nehézségekbe ütközik. Mindenki a korábbi években felhalmozott szerény tartalékait éli fel. Egyszerűen létfontosságú bizonyos mennyiségű élelmiszer, gyógyszer és üzemanyag előkészítése, s haladéktalanul lépéseket kell tennünk ezek előteremtése érdekében.
A nemzetközi humanitárius szervezet, az UNHCR hárommillió embert élelmez a volt Jugoszlávia területén. A több tízezer tonna gyógyszer- és élelmiszer-szállítmányból hozzánk egy gramm sem jutott el, pedig Szerbia is részesül a segélyből. Elsősorban a többszázezer szerb menekült. A háború más kisemmizettjei, mint például azok, akik ellenzéki magatartásuk vagy a behívóparancs megtagadása miatt elvesztették munkahelyüket, és így családjukkal együtt jövedelem nélkül maradtak, bár szintén rászorulnának a segélyre, abból nem részesülnek. Megsegítésük érdekében és a háború más kárvallottja érdekében nekünk magunknak kell a nemzetközi humanitárius szervezetekhez fordulnunk.
Népességmozgás
A háború tízezreket sodort külföldre, ami jelentős következményekkel jár a népesség összetételére nézve. Sajnos a mennyiségi és minőségi pusztulására vonatkozóan nincsenek megbízható adataink. Tudjuk viszont, hogy a korösszetétel szempontjából nagyon öreg, szakmai szempontból kedvezőtlen összetételű magyar kisebbségi közösségünk eltűnőfélben és kihalófélben volt korábban is. Csak sejtjük, hogy az elmúlt két évben a fiatal korosztályok, az értelmiség, és a tőkével rendelkező réteg távozásával milyen fájdalmas veszteséget szenvedtünk. Számos jel arra utal, hogy ez a mennyiségi és minőségi romlás pótolhatatlan, visszafordíthatatlan folyamatokat eredményez, ami nemzeti közösségünk felmorzsolódásához vezet. (Egyes becslések szerint mintegy tíz évvel lett öregebb a vajdasági magyar populáció, amely eddig is a legöregebb volt az egykori Jugoszláviában)
Ahhoz, hogy tisztában legyünk helyzetünkkel, meg kell vizsgálnunk mi is történt az elmúlt években, kik távoztak közülünk, mi maradt belőlünk. Hiteles adatok, a katasztrofális méreteket öltő kivándorlási folyamat következményeinek demográfiai elemzése nélkül a VMDK politikai küzdelme is csak légvárakra épül.
Szociális háló
A tervezett szociális válságkezelő program sikere nem kis mértékben attól függ majd, mennyire tudjuk a polgárok széles rétegeit bekapcsolni az önsegélyezési folyamatba, mennyire sikerül cselekvő magatartásra és szolidaritás vállalásra bírni magukat a segítségre szorulókat. Az önsegélyezési folyamat alapjául szolgáló szervezeti hálózat kiépítése nélkül erre sajnos nem számíthatunk, és fennáll annak a veszélye, hogy az életszínvonal zuhanásával a helyzet egy ponton túl kezelhetetlenné válik számunkra. Ami annál nagyobb gond, mivel a tornyosuló problémák Szerbiában hamarosan szociális robbanásban kulminálhatnak, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Ennek a válságos időszaknak a lezajlását, pusztító hatását valamelyest mérsékelni tudná az a szociális hálózati rendszer, amit az új VMDK-s önkormányzatokra támaszkodva a Vox Humana Emberbaráti Szolgálatnak a közeljövőben ki kell építenie.
Tisztelt Elnök Úr!
A volt Jugoszlávia széthullásával a politikai represszió és a gazdasági összeroppanás következtében a vajdasági magyarság helyzete csaknem elviselhetetlenné vált. Nemcsak biztonságukat vesztették el, hanem megélhetési lehetőségeiket is.
A kétségbeejtő helyzet javulására semmi reményt sem látunk, annál több jel mutat arra, hogy helyzetünk rohamosan rosszabbra fordul. A háború kiterjedésével, egyedül és támogatás nélkül nézünk az elkövetkező borzalmak, az embertelen és veszedelmes végkifejlet elé. Az erőszakra épülő belgrádi hatalom, amely a fenyegetések össztüzét zúdította eddig is a vajdasági magyarságra, amiért az nem kívánt részt venni az országban dúló véres etnikai háborúban, félő, hogy a szankciók megszigorítását követően még kegyetlenebb szélsőségekbe csap át. Nem zárható ki az sem, hogy átmeneti válsághelyzetben megismétlődnek az 1944-es tragikus események, amikor több tízezer ártatlan magyar vesztette életét a szerbek etnikai tisztogatásai akciójában. Az előállt helyzet már így is katasztrófát jelent a vajdasági magyarság számára. Túlélésükhöz segítség egyedül csak a nemzetközi tényezőktől, legfőképpen az ENSZ erőfeszítéseitől remélhető.
A politikai nyomás, a megfélemlítő intézkedések, az erőszakos mozgósítás, a hadbírósági beidézések, a balkáni vérengzés s a háború kiterjedésének a veszélye miatt már eddig is a vajdasági magyarok tízezrei kerestek külföldön menedéket. A kivándorlók újabb hulláma már a nyomor és nincstelenség elől menekül. Ezeket a nehéz időket a vajdasági magyarság csak úgy tudja átvészelni, ha nemzetközi erőfeszítések történnek jogbiztonsága érdekében, illetve amennyiben megfelelő élelmiszer- és gyógyszersegélyben részesül.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy a késlekedés tömeges szerencsétlenséget: menekülést, gyászt hozhat a vajdasági magyarságra, a Magyarok Világszövetsége azzal a kéréssel fordul a tisztelt Főtitkár Úrhoz, hogy vesse latba tekintélyét és járjon közbe az ENSZ megfelelő szerveinél a vajdasági magyarság jogbiztonsága, valamint erkölcsi és anyagi támogatása érdekében. Hathatós segítségében és jóindulatában bízva, tisztelettel, a Magyarok Világszövetsége Választmányának nevében.
Ada, 1992. november 29.
Tavaly (1991) november elején nagyméretű háború ellenes megmozdulás kezdődött Bácskában, amelyen az elkeseredett polgárok tízezrei követelték a háború befejezését és az erőszakos mozgósítások beszüntetését. A hatalom tűzzel-vassal igyekezett a zendülést letörni és megfékezni az elégedetlenségi hullám továbbterjedését. Perbe fogták a béketüntetés vélt „szervezőit”, másokat a tüntetésen való részvételük miatt elbocsátottak munkahelyükről. Megfélemlítették, meghurcolták, megalázták az embereket, akik szót emeltek a béke érdekében.
Nem volt ok nélküli a riadalom a hatalom részéről. Példát kellett statuálni, hiszen a nagyfokú politikai érettségről és önmérsékletről tanúskodó ellenállás a helyi hatalmi struktúrák megdöntésével és egy országos referendum kiírásának a követelésével olyan irányba kezdte terelni az eseményeket, amely könnyen jelenthette volna a rezsim végét. Sajnos, annak ellenére, hogy a béke megvalósítására irányuló első és legnehezebb lépéseket a magyarság megtette, a szerbség körében nem talált követőkre érdemben ez a kezdeményezés. A szerb demokratikus ellenzék sem fogta fel a Bácskában zajló események jelentőségét. Akadtak persze szerbek, akik beálltak a zendülők közé, óriási többségük azonban nemcsak hogy nem támogatta a béketüntetés, hanem éppenséggel ellenséges megnyilvánulást, szerbellenességet látott benne. A legnagyobb méretű háborúellenes megmozdulás így magyar jellegű maradt, annak ellenére, hogy alapvetően polgári engedetlenségből fakadt. A szerbiai békemozgalmak magvát, tömegerejét, amint azt az elmúlt év eseményei bizonyítják, ma is a vajdasági magyarság alkotja.
Tudatjuk Önökkel, hogy Vajdaságban a törvénytelen és erőszakos mozgósításokat a szerb hatalom az etnikai tisztogatás mellett közvetlen politikai célok elérésére is alkalmazza. Ennek legújabb példája az, ami a magyar többségű Csóka községben történt. Annak céljából, hogy a községi képviselő-testületben megtörjék a magyar érdekvédelmi szervezetnek (VMDK) a legutóbbi választásokon a szerb demokratikus erőkkel szemben megszerzett többségét, 1993. II. 12-én az esti órákban a rendőrség letartóztatta és ismeretlen helyre szállította Barta Tibor (1962. I. 16-án született, címe: Padé, Tito marsall u. 9.) magyar nemzetiségű képviselőt.
Ezzel szinte egyidőben 1993. III. 11-ére a belgrádi hadbíróság elé idézték Pozsár Tibort, (1955. VII. 26-án született, címe: Csóka, Boris Kidrič u. 67.) aki ugyancsak magyar nemzetiségű tagja a községi képviselő-testületnek.
Kérjük Önöket, gyakoroljanak nyomást a jugoszláv és a szerb államhatalmi szervekre a két említett községi képviselő és a korábban erőszakkal mozgósított vajdasági magyarok kiszabadítása érdekében.
Március 12‑étől 22‑éig svédországi körúton tartózkodik dr. Hódi Sándor, a VMDK alelnöke, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, a Közép‑európai Népcsoportok Fórumának elnöke. A körutat a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége szervezte abból a célból, hogy a március 15‑i ünnepségek keretében megismerkedjenek a Kárpát‑medencei magyar kisebbségek helyzetével, különösképpen a tragikus körülmények közé került vajdasági magyarok életével.
Dr. Hódi Sándor a körút során előadást tartott Ljungbyben, Jönköpingben, Stockholmban, Västerasban, Kumlában, Göteborgban, Malmőben, illetve Lundban. Dr. Hódi Sándort fogadták a svéd külügyminisztériumban, ahol tárgyalásokat folytatott a vajdasági magyarok jelenlegi helyzetéről. A külügyminisztérium illetékes államtitkárai nagy megértéssel fogadták a beszámolót, és támogatásukról biztosították a vajdasági magyarságot sorsának rendezésére irányuló törekvéseiben.
A látogatás során mindhárom svédországi napilap, a stockholmi Dagens Nyheter és a Svenska Dagbladat, valamint a Göteborgban megjelenő Göteborgs Posten interjút készített a VMDK alelnökével, s emellett több helyi újság is (Jönköpingben, Kumlában, Malmőben) terjedelmes cikket közölt dr. Hódival készült beszélgetés alapján a vajdasági magyarság helyzetéről.
A központi március 15‑i ünnepélyre Stockholmban a Magyar Házban került sor, ahol ünnepi beszédében dr. Hódi Sándor az egyetemes magyarság legfontosabb feladataként két dolgot emelt ki: Magyarország Európai Közösséghez való csatlakozását és a Kárpát-medencében élő kisebbségek autonómia törekvéseinek mielőbbi megvalósulását.
Svédországi tartózkodása során dr. Hódi Sándor többhelyütt is találkozott vajdasági menekültekkel, akiknek helyzete megoldatlannak látszik mindaddig, amíg a szerb kormány abolíciót nem hirdet a behívóparancsot megtagadók ügyében. Ez a kérdés permanensen jelen volt a vajdasági magyarok érdekében folytatott megbeszéléseken.
Dr. Hódi Sándor svédországi látogatásának egyik további célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a vajdasági magyarság rendkívül szorongatott szociális helyzetére. Számos helyre eljuttatta a Vox Humana Emberbaráti Szolgálat segélykérő felhívását, amely nagy visszhangra talált mind a magyarok, mind a svédek körében.
1993. március 15-én délelőtt 10 órakor, dr. Hódi Sándort, a VMDK alelnökét a svéd külügyminisztériumban fogadta Lars Wahlund, a közép-európai térséggel foglalkozó első titkár és Jan Nyberg, a volt Jugoszlávia térségével megbízott államtitkár. A találkozás során dr. Hódi Sándor tájékoztatta vendéglátóit a vajdasági magyarság helyzetéről és a VMDK törekvéseiről.
Elmondta, hogy Jugoszlávia széthullását követően a vajdasági magyarság helyzete nyitott és megoldatlan. Helyzetének megoldásához, amely gyakorlatilag a kisebbségek kollektív jogainak az elismerését és biztosítását jelentené, nemzetközi támogatást remél. Nemzetközi garanciák nélkül a háborús balkáni térségben elképzelhetetlen a kisebbségek helyzetének elfogadható szintű rendezése.
Szóvá tette azt is, hogy megítélése szerint a kisebbségek önkormányzati jogaival kapcsolatban nem alkalmazhatók kettős mércék. Elfogadhatatlan, hogy amíg a szerb kormány egyfelől támogatja a Krajinákban élő szerb kisebbségek önrendelkezési törekvéseit, s gyakorlatilag önálló államiságot igyekszik biztosítani nekik, másfelől viszont a Szerbiában élő kisebbségektől elvitatja a kisebbségi kollektív jogokat, az önkormányzatok és autonómiák igényét. A VMDK úgy véli, hogy a kettős mércék alkalmazása a háború kiterjedését eredményezheti, ezért azonos rendezési alapelveken nyugvó, azonos mércékkel mért jogokat kell minden kisebbségnek biztosítani.
A vendéglátók kérésére dr. Hódi ismertette a VMDK autonómia koncepcióját, ami megoldást jelenthetne a kisebbségi kérdés rendezésére az etnikailag vegyes térségekben. Autonómia nélkül az erősödő szerb nacionalizmus felmorzsolja a nemzeti kisebbségeket, menekülésre vagy beolvadásra kényszeríti őket. Az etnikai tisztogatás különböző formáival; az erőszakos mozgósítással, a pszichológiai hadviseléssel, szerbek betelepítésével, s nem utolsó sorban a kilátástalan anyagi helyzettel tízezreket űztek el már eddig is szülőföldjükről.
A menekülés következtében Svédországban is több ezer magyar menekült tartózkodik. Velük kapcsolatban dr. Hódi Sándor azon az állásponton volt, hogy amíg a szerb kormány nem hirdet abolíciót számukra, nem szavatolja bántatlanságukat, kockázatos lenne hazatoloncolásuk.
Végezetül arra kérte vendéglátóit, hogy ismerkedjenek meg a VMDK autonómia-tervezetével, s amennyiben azzal egyetértenek, támogassák a vajdasági magyarságot az autonómia megvalósításáért folytatott küzdelmében. Lehetőségeikhez mérten tegyenek megelőző lépéseket annak érdekében, hogy ne kényszerüljenek még többen menekvésre. A jogbiztonság növelése mellett a vajdasági magyarságnak humanitárius segélyre volna szüksége, hiszen eddig, bár jelentős segély érkezik az országba, semmilyen nemzetközi támogatásban sem részesült.
A vendéglátók válaszukban elmondták, hogy nagy megértéssel vannak a vajdasági magyarság helyzete iránt, és a Vox Humana segélyszervezeten keresztül megpróbálnak humanitárius segélyt szervezni számunkra; tanulmányozni fogják a VMDK autonómia-tervezetét, amit nagy érdeklődéssel fogadtak; ami pedig a vajdasági magyar menekültek ügyét illeti, a svéd kormány illetékesei egyénenként fogják a kérdést elbírálni, szem előtt tartva, hogy sokan a háború elől menekültek el.
A beszélgetésből kitűnt, hogy a svéd kormányszervek eléggé tájékozottak a magyarság helyzetét illetően, jóhiszeműek a magyarság irányában, álláspontjuk és fellépésük azonban, főként a kollektív jogokat illetően, elsősorban a nemzetközi szervezetek fellépésének függvénye.
Most, amikor dönteniük kell gyermekeik – s ezáltal az egész vajdasági magyarság – sorsáról, ismét felhívással fordulunk önökhöz.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mindjárt megalakulása után megállapította, hogy évek óta egyre gyorsuló asszimilációs folyamat zajlik nálunk, amelynek következtében vészesen fogy a magyarság. Sok diák kénytelen kétnyelvű tagozatra járni, és nem részesülhet teljes anyanyelvű oktatásban. Nagy számban vannak azonban olyan szülők is, akik önszántukból íratják gyermekeiket szerb tagozatra. Ne feledjük el: a vajdasági magyar általános iskolások húsz százaléka nem anyanyelvén tanul, a középiskolásoknak viszont már több mint egyharmada! Pedig – ezt tudományos érvek bizonyítják – az anyanyelven szerzett tudás és műveltség pótolhatatlan.
Három évvel ezelőtt a VMDK felkérésére az újvidéki Magyar Tanszék elkészített egy dokumentumot, amelyet annak idején eljuttattunk a tájékoztatási eszközökhöz, ez alkalommal csupán néhány nagyon lényeges pontjára hívjuk fel ismételten az érintettek figyelmét.
– A kétnyelvűség és a nem anyanyelven való tanulás bizonytalanságot kelt az egyénben nemzeti hovatartozásának tekintetében. Aki anyanyelvén végzi iskolai tanulmányait, könnyebben azonosul nemzetével, elkerüli azt, hogy szégyellnie kellene nemzetiségét. Nemzeti és egyéni azonosságtudatunk kialakításához és megőrzéséhez elengedhetetlenül fontos történelmünk, irodalmunk és művelődéstörténetünk megismerése.
– A kétnyelvű közegben nevelkedett gyermek némelyike képtelen saját gondolatait akár az egyik, akár a másik nyelven szabatosan kifejezni. Az ilyen „félnyelvűek” nehezen tudnak bonyolultabb fogalmakat megalkotni, kevésbé alkalmasak elvontabb gondolkodásra. A kétnyelvűségre vonatkozó kutatások nagy része azt mutatja, hogy a teljes anyanyelvű oktatásban részesülő tanulóknak biztosabbak, alaposabbak a szókészleti ismereteik, és íráskészségük is jobb a kétnyelvű tanulókénál.
– A folytonosság elve is az anyanyelven való tanulást követeli meg. Az otthoni anyanyelvű környezetben szerzett ismeretekre természetesen épülhetnek rá az iskolában megtanulandó ismeretek.
– Az anyanyelvápolás csak szükségmegoldás, nem helyettesítheti az anyanyelven folyó oktatást. Minden gyereknek joga van teljes anyanyelvű oktatásra. Ahol csak lehet, biztosítani kell számára.
„Jegyezed meg a nagy igazságot”, írta még 1777-ben Bessenyei György, a felvilágosodás korszakának jeles gondolkodója Magyarság című röpiratában, „hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem...”
Így volt ez Bessenyei korában, így van ez manapság is: a tudomány egyértelműen bebizonyította, hogy csak a teljes anyanyelvű oktatás által válhat valaki teljes emberré.
Kedves szülők! Meggondolatlan lépésükkel, kényelemszeretetből, vélt előnyök miatt bűnös módon ne fosszák meg gyermekeiket attól, hogy teljes emberként élhessék le az életüket. Ez alkalommal egy másik veszélyre is szeretnénk felhívni a tisztelt szülők figyelmét. Tudjuk: rengeteg gyerekünk már középiskolába Magyarországra megy, sok százan vannak odaát. Még javában tart a tanítás, de értesüléseink szerint máris több mint kétszázan sikerrel felvételiztek magyarországi középiskolákban. A vajdasági magyarság érdekvédelmi szervezete semmiképpen sem támogathatja középiskolásaink Magyarországra való özönlését , hiszen ez azzal a nagyon is valós veszéllyel fenyeget, hogy itthon üresen maradnak középiskoláink, leépül pedagógustársadalmunk, amely pedig küldetést teljesít ezekben a nehéz időkben. Hasztalan harcolunk iskoláink megőrzéséért, a magyar autonómia keretében majd a teljes anyanyelvű oktatásért az óvodától az egyetemig, ha nem lesz, aki tanuljon bennük. Ráadásul az anyaországi középiskolákban tanuló fiataljaink a legérzékenyebb és legfogékonyabb korban vannak: odaát alakul baráti körük, az ottani viszonyok közé illeszkednek be, odaát kezdenek el közösségi életet élni, sokan közülük nem térnek többé haza, ha pedig hazatérnek, súlyos nehézségekbe ütközik visszailleszkedésük. A bizonyítványok és oklevelek honosítása körüli nehézségek könnyen elvághatják fiataljaink előtt a hazatérés útját. Arra kérjük tehát a szülőket, hogy a döntésnél mindenekelőtt gyermekeik jövőjét, s ezzel együtt a vajdasági magyarság jövőjét tartsák szem előtt. Bármilyen nehéz is a helyzetünk, aki csak teheti, s itthon is taníthatja, tartsa itthon középiskolás korú gyermekét, maradjon együtt a család, maradjanak meg az iskolák. Ha a nagyarányú elvándorlás miatt megszűnnek középiskoláink, egy lépés választ el csupán bennünket attól, hogy mi magunk is megszűnjünk közösségként létezni.
Danyi László plébános elnökletével 1993. március 28-án Moholon ülésezett a Vox Humana Emberbaráti Szolgálat tartományi elnöksége. A kibővített elnökségi ülésen jelen voltak a Vox Humana helyi szervezetinek képviselői is Szabadkáról, Horgosról, Kanizsáról, Topolyáról, Zentáról, Kúláról, Moholról, Péterrévéről, Becséről, Temerinből és más helységekből.
A jelenlévők meghallgatták dr. Hódi Sándor svédországi látogatásáról szóló beszámolóját, amelynek egyik célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a vajdasági magyarság rendkívül nehéz szociális helyzetére és a vele járó veszélyekre. Hódi Sándor elmondta, hogy a Vox Humana segélykérő felhívása nagy visszhangra talált mind a Svédországban élő magyarok, mind pedig a svéd illetékesek körében. Kétségbeejtő, mondotta, hogy az egykor gazdag, dús gabonát termő Vajdaság lakói ma éheznek, és koldustarisznyával kell járnunk a világot, más választásunk azonban nincsen, ha szeretnénk késleltetni, esetleg megakadályozni a tragikus végkifejletet.
Az előállt rendkívül nehéz szociális helyzetre, a teljes nincstelenségre és a várható veszélyekre való tekintettel a vajdasági magyarság körében megindult önsegélyező jellegű szerveződés keretében az elmúlt időszakban sorra jöttek létre, s folyamatosan alakulnak meg a Vox Humana helyi szervezetei. Az Emberbaráti Szolgálat hatékonysága, a felesleges átfedések, félreértések és a visszaélések lehetőségének megakadályozása végett most azonos mércék, illetve kritériumok alapján megkezdődött a helyi szervetek hitelesítése. A Vox Humana Igazgatótanácsa csak azokat az önsegélyező szervezeteket veszi nyilvántartásba, s azokért vállal felelősséget, amelyek jegyzőkönyvvel igazolják, hogy a szervezet alakuló gyűlését meghirdették, az alakuló gyűlés elfogadta a Vox Humana szabályzatát és programcéljait, és a vezetőség megválasztása többes jelöléssel és titkos szavazással történt. Azoknak a helyi szervezeteknek, amelyeknél valamilyen hiányosság mutatkozik, hitelesítésük érdekében korrigálniuk kell mulasztásukat. Az ülésen napirenden szerepelt a szakbizottságok munkájának megbeszélése is.
A Magyarok Világszövetségének (MVSZ), a Közép-európai Népcsoportok Fórumának (KENF) és az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának (FUEV) képviselői 1993. április 25-én a Magyarok Világszövetsége székházában szakmai tanácskozást tartottak a Kárpát-medencei magyar autonómia-törekvésekről: a három szervezet közös nemzetközi fellépésének és e szervezetek nemzetközi jogi státusának kérdéseiről (NGO), azaz a nem kormányzati szervezeti státus, az ENSZ és az európai szervezetekben való képviseleti, megfigyelői státus megszerzéséről.
A részvevők áttekintették és értékelték a közelmúltban született magyar autonómia-javaslatokat. Az elmúlt történelmi időszak kisebbségjogi, kisebbségvédelmi megközelítésével szembeállították a nemzeti közösségek önrendelkezési jogát és autonómiáját. Ebben az összefüggésben megvitatták a nemzetek egyenrangú partneri viszonyán alapuló társnemzeti koncepciót is.
A részvevők örömmel üdvözölték azokat a legújabb nemzetközi kezdeményezéseket, amelyek a nemzetek önrendelkezésének, a nemzeti közösségek autonómiájának megteremtésével az etnikai konfliktusok megoldását és megelőzését biztosító nemzetközi intézményrendszer és garanciák létrehozását tűzik ki célul. Elhatározták, hogy egy szakértőkből álló munkabizottságot hívnak életre, amely munkájával támogatja és segíti az autonómia-javaslatok megvalósítását.
Igen tisztelt Uram!
Értesüléseink szerint az ENSZ menekültügyi főbizottsága közel 2,3 millió embert segélyez Boszniában, egymilliót pedig a volt Jugoszlávia más részein. A vajdasági magyarság, amely demokratikus politikai beállítódása és magatartása miatt egyik nagy kárvallottja a háborús helyzetnek, eddig egy gramm segélyben sem részesült.
A politikai represszió, a megfélemlítő intézkedések, az erőszakos mozgósítások, hadbírósági beidézések és börtönbüntetések miatt, valamint a háború kiterjedésének a következtében az elmúlt években mintegy 30.000, zömében fiatal magyar hadköteles férfi menekült külföldre. Utánuk megannyi reménytelen helyzetbe került család maradt minden megélhetési lehetőség nélkül. A menekülők, kivándorlók újabb hulláma immár nemcsak a félelem, a politikai represszió, a pszichológiai hadviselés következtében távozik az országból, hanem a nyomor és nincstelenség elől is. Félő, hogy a kelet-boszniai példa megismétlődik, azaz a védtelen és fegyvertelen magyarságot a szerbek éheztetéssel fogják elűzni szülőföldjétől.
Az előállt rendkívül nehéz helyzetre való tekintettel a vajdasági magyarság körében, elsősorban azokban a községekben, amelyekben a választásokat követően a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége győzött, s ahol a magyar önkormányzatok a hatalmi párt részéről fokozott repressziónak vannak kitéve a velők élő más kisebbségekkel együtt, önsegélyező, karitatív jellegű civil szerveződés jött létre a szociális és humanitárius válsághelyzet kezelésére. A Vox Humana Emberbaráti Szolgálat létrehozásával, amely 1992. december 4-én került bejegyzésre, s azóta számos településen létrehozta helyi szervezeteit és tagozatait, gyakorlatilag megteremtődött a vajdasági magyarság és a vele együtt élő népek segélyezésének intézményes feltételrendszere.
A Vox Humana célja településeink népegészségügyi problémáinak a feltárása és lehetőségek szerinti orvoslása, valamint a háború miatt bajba jutott családok anyagi és erkölcsi támogatása. Ugyanakkor, mivel a maradék Jugoszláviában a szociális rendszer csaknem teljesen szétesett, a Vox Humana magára vállalta a gyermekvédelem és az idős személyekről való gondoskodás szerepét is, hiszen a többgyermekes családok, akárcsak az idős személyek, támogatás híján emberileg megoldhatatlan helyzetbe kerültek. Külön bizottság foglalkozik az erőszakos demográfiai változások következményeinek a felderítésével. Sajnos jelentősebb méretű nemzetközi támogatás hiányában a humanitárius szervezet a rá háruló feladatoknak nehezen tud eleget tenni. Ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy a volt Jugoszlávia térségébe irányuló nemzetközi segélyből a továbbiakban a vajdasági magyarság is részesüljön. Őszinte tisztelettel.
Mohol, 1993. július 16.
Igen tisztelt Miniszterelnök Úr!
A Közép-európai Népcsoportok Fóruma (KENF), amely tömöríti a Magyarország körüli országok legjelentősebb magyar politikai szervezeteit, 1991-ben alakult azzal a céllal, hogy koordinálja ezeknek a szervezeteknek a politikai stratégiáját, és az Ön ismert álláspontjának szellemében, miszerint lélekben mind a 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát, összehangolja lépéseit a magyar kormány és külpolitika lépéseivel és lehetőségeivel.
A KENF, amely az osztrák társulási törvény szerint van bejegyezve Bécsben és az ENSZ NGO (nem kormányzati szervezet) státus reményteljes várományosa, eddigi tevékenységében nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elsősorban az RMDSZ, a VMDK és az Együttélés Politikai Mozgalom elképzelései az autonómia tervezeteket illetően jelentősen közeledtek egymáshoz. Továbbá ennek a munkának az eredménye, hogy egyre több hiteles információ áramlik be a magyar kormánykörökbe a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek helyzetéről és politikai elképzeléseiről, valamint sikerült tennünk néhány közös lépést a nyugat-európai kormányok, az európai együttműködési szervezetek irányába és közösen fellépnünk nemzetközi fórumokon. Az eddigi munka és együttműködés azonban számos amatőr elemet és esetlegességet tartalmazott, mely csökkentette mind a magyar kormány, mind a KENF és tagszervezetei tevékenységének hatásfokát a kisebbségi helyzetben élő magyarok érdekében kifejtett munka terén.
A hatásfok növelésének és a magyar kormány azon tevékenysége eredményességének érdekében, hogy a határon túli magyarok legitim képviselői által megfogalmazott elképzeléseket kívánja támogatni, javasoljuk a magyar kormánytól szervezetileg független két képviseleti központ kialakítását: egyet Brüsszelben, egyet pedig Budapesten.
A brüsszeli képviseleti központ feladata lenne az Európa Közösség és a strassbourgi Európa Tanács irányába, valamint a néhány kiszemelt nyugat-európai állam kormánya felé képviselni a határon túli magyarok érdekeit. Ez a tevékenység rendszeressé és jogilag teljesen legitimmé tehetné a KENF tagszervezeteinek külügyi tevékenységét és érdekeik nemzetközi elismertetésére irányuló törekvésüket, valamint elhárítaná a magyar külpolitikai tevékenység esetenkénti kompromittálódásának a veszélyét is. Ugyanakkor szilárd támpontot és hivatkozási alapot jelentene a magyar külpolitika számára.
Erre kapcsolódva kellene kialakítani egy budapesti képviseleti központot és irodát, mely egyrészt kiszolgálná a brüsszeli képviseletet, másrészt teljesítené a KENF titkárságának feladatát is. Egyúttal megkönnyítené a magyar kormányszervek számára is a határon túli magyarok politikájában és érvelési rendszerében való tájékozódást - a Határon Túli Magyarok Hivatalának nem hivatalos, alternatív politikai struktúrájaként is számításba jöhetne. Elképzelésünk megvalósulása lehetőséget teremtene arra is, hogy át lehessen hidalni a határon túli politikai szervezetek közötti érdekképviseleti bizonytalanságot is.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérjük, hogy támogassa elképzelésünket. Egyúttal kérjük, hogy részletes tájékozódás végett személyesen is fogadja küldöttségünket. Tisztelettel a KENF tagszervezetei nevében: Hódi Sándor, KENF elnöke, Duray Miklós, a KENF alelnöke.
Budapest, 1993. július 31.
Szabad György, az Országgyűlés elnöke a hét elején fogadta a vajdasági magyarság önsegélyezését biztosító Vox Humana Emberbaráti Szolgálat vezetőit, köztük Danyi László plébánost, a szervezet elnökét és Hódi Sándort, a VMDK alelnökét.
A megbeszéléseken a Vox Humana Emberbaráti Szolgálat vezetői tájékoztatást adtak a napokban Magyarországon a kormány és a politikai pártok képviselőivel folytatott tárgyalásaikról, amelyeken közös erőfeszítésekről állapodtak meg a vajdasági magyarság érdekében. A megbeszélések a VMDK elnökének az elmúlt héten Szabad Györgyhöz írt leveléhez kapcsolódtak, melyben kérte Magyarország humanitárius segítségét. Ennek a rászorultakhoz való eljuttatására a Vox Humana kiépített hálózata kitűnően alkalmas.
Az Országgyűlés elnöke a tőle telhető támogatásról biztosította a Vox Humana tevékenységét, és azt széles körben megismertette az illetékesekkel. Mint ismeretes, Martonyi János külügyi államtitkár október 6-án a vajdasági Eleméren tartott megemlékezésen bejelentette, hogy a magyar kormány lényegesen növelni fogja a vajdasági magyarságnak szánt humanitárius támogatást.
Az Önök lapja 1994. március 5-én közölte Ágoston András rágalmazó levelét, ami demokratikus viszonyok között bűnvádi eljárást vonna magával. Önök, ahelyett, hogy meggyőződtek volna a levélben írottak helytállóságáról, lapjukban helyt adtak rágalmainak és ezáltal félrevezették a nyilvánosságot. Az olvasók hiteles tájékoztatása érdekében kérem Önöket, ismerjék be mulasztásukat, és közöljék lapjukban a valós tényállást.
A tényállás viszont – amelyről az illetékes személyek megkeresésével Önök is meggyőződhettek volna –, a következő. A hiteles számvizsgálati eljárás megállapította, hogy a pénzügykezelés az Illyés Alapítvánnyal kötött megállapodás szerint történt, s engem ebben a vonatkozásban semmiféle mulasztás sem terhel. A VMDK elnöke aljas indíttatásból, a közvélemény manipulálása céljából vettette fel a „pénzügyi kérdést”. Sajnálatosnak tartom, hogy az Önök lapja hazugságokat és rágalmakat terjesztve rólam hozzájárult a személyem ellen irányuló politikai kampányhoz és a vajdasági magyarság megosztásához. [34]
Ada, 1994. március 7.
A Magyar Vöröskereszt küldöttsége: dr. Andics László elnök, dr. Szilárd István főtitkár és Janitsits Ágnes nemzetközi osztályvezető, jugoszláviai látogatásuk során Moholon is eszmecserét folytattak Danyi László plébánossal, a Vox Humana elnökével, dr. Hódi Sándorral, a Vox Humana szervezőbizottságának elnökével és dr. Farkas Emillel, a Vox Humana népegészségügyi bizottságának elnökével. A jeles külföldi vendégek kíséretében volt Vidanka Mišić, a Jugoszláv Vöröskereszt nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának elnöke is.
Dr. Farkas Emil tájékoztatva a vendégeket a szervezet tevékenységéről többek között elmondta, hogy a Vox Humana Emberbaráti Szolgálatnak Vajdaságban 72 helyiségben van tagozata, amelyek megalakítására azért került sor, mert korábban a nemzetközi segélyek rendre elkerülték ezt a vidéket. Mint mondta, a Vox Humana felvállalta az itt élő lakosság segélyezését, annak érdekében, hogy túlélje ezeket a nehéz időket.
Vidanka Mišić szerint korábban azért érkezett kevesebb segély erre a vidékre, mert a Nemzetközi Vöröskereszt azokat rendeltetésszerűen a menekülteknek küldte. Ezen a helyzeten azonban az utóbbi időben változtattak.
A Magyar Vöröskereszt képviselői elmondták, hogy a humanitárius szervezet a nemzetközi normákkal összhangban tevékenykedik, ami azt jelenti, hogy faji, nemzetiségi és vallási hovatartozástól függetlenül juttatják el a segélyeket a rászorulóknak. Van azonban lehetőség arra is, hogy egy bizonyos vidék, település külön támogatásban részesüljön, ezt a városok közötti együttműködés keretében kell megvalósítani.
Dr. Hódi Sándor kifejtette, hogy az őshonos lakosság sok esetben nehezebb helyzetben van, mint a menekültek, s éppen azért kell rajtuk segíteni, hogy ne váljanak maguk is menekültekké.
A hasznos eszmecsere végén a Magyar Vöröskereszt és a Vox Humana Emberbaráti Szolgálat képviselői megállapodtak a további együttműködésben.
Mohol, 1994.06.02.
A Magyarok Világszövetségének tagjai és tagszervezetei létrehozták az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsát. A tanácsot az a törekvés hozta létre, hogy az itt élő magyarságot az anyaországban és a világon szétszórt magyarsággal lélekben, szellemben, kultúrában, társadalmi és gazdasági vonatkozásban egymáshoz közelítse és összekösse, ugyanakkor erősítse barátságát, kapcsolatát a magyarokkal együtt élő más népekkel.
Az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsa (JOT) pártoktól és kormányoktól független szervezet, amelynek tagja lehet minden személy, aki magyarnak vallja magát, vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki/amely a magyarság ügye mellett elkötelezett és az alapszabályzatot elfogadja.
Az MVSZ JOT elsőrendű feladatának tekinti: megismertetni a Bácskában, Bánátban, Szerémségben és az ország más részein élő magyarok helyzetét, életét, gondjait Jugoszláviában és a nagyvilágban; sokrétű kapcsolatokat kiépíteni a világ magyarsága között és azokkal a népekkel, amelyekkel a magyarok együtt élnek; támogatni szervezetek, egyesületek, baráti körök, szakmai csoportosulások megalakítását az Országos Tanács keretén belül vagy annak égisze alatt; együttműködni mindazokkal a bel- és külföldi szervezetekkel, amelyek a magyarság integrációját szolgálják és a Tanács célkitűzéseivel megegyező munkát végeznek.
Az alapszabály megvitatása és elfogadása után a megjelentek megválasztották az új elnököt és az elnökség tagjait az MVSZ jugoszláviai választmányi tagjainak a sorából. Elnöknek a Világszövetség elnökségi tagját, dr. Hódi Sándort választották meg.
Tisztelt Közgyűlés! Kedves jelenlevők!
Azért jöttünk ma itt össze, hogy egy régi mulasztásunkat pótoljuk. A vajdasági magyarságnak, ellentétben a Kárpát-medencében élő más magyar kisebbségekkel, az elmúlt évtizedekben nem volt olyan gyűjtő szervezete, amely nemzeti érdekeink megfogalmazása, védelme és képviselete érdekében integrálta, szövetségbe tömörítette volna nemzeti közösségünket. Nem volt olyan nemzeti keretszervezetünk, amely a nemzedékek sorát felkészítette volna a közéleti és politikai szerepvállalás művészetére. A nemzeti alapon történő szervezkedés, tudjuk mindannyian, főbenjáró bűn volt egészen 1989-ig.
Így 1989-ben, a VMDK megalakításával, minden előzmény nélkül mindjárt egy politikai képviseleti rendszer kiépítésébe kellett belevágnunk, ami napjainkra a terhek alatt és a múlt eszmei öröksége miatt csődöt mondott. Persze a politikai képviseleti rendszer gyors kiépítése nem csak a mi esetünkben, hanem Kelet- és Közép-Európában mindenütt felemás eredménnyel járt, a volt Jugoszlávia területén pedig egyenesen katasztrófával végződött. Sehol sem sikerült a rendszerváltáshoz szükséges releváns társadalmi érdekeket igazán kifejezésre juttatni, sem pedig a népesség többségét, főként a kreatív rétegeket a társadalmi átalakulási folyamatokba bekapcsolni. Ilyen körülmények között mindinkább megnő az ún. civil társadalmi szerveződés, a polgári kezdeményezés súlya és jelentősége. Különösen nálunk, ahol az elmúlt évtizedek építkezési munkájának elmaradása miatt nagy mulasztásokat kell pótolnunk.
Miért éppen most?
A zentai botrányos tisztújító közgyűlést követően, amely leginkább a régmúlt idők csisztkáktól elhíresült kommunista kongresszusaira emlékeztetett, nyilvánvalóvá vált, hogy a VMDK nem tud a feladatok terhével és belső szervezeti problémáival megbirkózni, nem képes kettős szerepkört betölteni: egyidejűleg érdekszervezetként és pártként funkcionálni. Zentán a VMDK megszűnt érdekközösség lenni, átalakult párttá, olyan párttá, amely kizárólagosságával és dogmatikus felfogásával alkalmatlanná vált a vajdasági magyarság politikai képviselete számára. A szerepzavarért és a politikai kultúra hiányáért súlyos árat kellett fizetnünk: a VMDK a vajdasági magyarság integrálása, összefogása helyett - a pártjelleg és a kommunista szemléletmód erősödésével párhuzamosan – csaknem teljesen szétverte az egyébként is szűkös magyar intézményeinket, társadalmi szervezeteinket, egyesületeinket, erőtlen önszerveződési törekvéseinket. Amennyiben a közeljövőben nem kerül sor politikai érdekszervezetünk megreformálására, a megoldatlan belső problémák óhatatlanul felőrlik, szétzúzzák a politikai szervezet maradék struktúráját. Ebben a helyzetben egyszerűen halaszthatatlanná és elengedhetetlenné vált egy új érdekszervezet létrehozása.
Mit akarunk létrehozni?
A vajdasági magyarság egészének érdekeit átfogó és felvállaló érdekszövetség létrehozásával lényegében véve a fentebb jelzett mulasztást kívánjuk valamelyest pótolni, illetve a lehetőségekhez mérten a felmerült bajokat szeretnénk orvosolni. A Vajdasági Magyar Szövetség, a VMSZ, hitünk szerint lehetőséget nyújt azoknak a gazdasági, oktatási, tájékoztatási, művelődési, egészségügyi, szociális stb. programoknak a kidolgozására és realizálására, amelyekkel a VMDK a maga kizárólagosságával nem tudott megbírkózni. Az itt élő magyarság megmaradása, fellendülése elképzelhetetlen a civil társadalmi szervezetek kiépülése, a különböző intézmények, szervezetek, műhelyek, értelmiségi csoportok tevékeny és közvetlen részvétele nélkül. A szándék, ami ma összehozott bennünket az, hogy a szétzilált, közösséggé sohasem szerveződött vajdasági magyarság gondjainak megoldása érdekében egy decentralizált szövetséget hozzunk létre szuverén egyénekkel és tagszervezetekkel.
A VMSZ és a VMDK viszonya
A Vajdasági Magyar Szövetség pártoktól és kormányoktól független szervezet kíván lenni. A vajdasági magyarság politikai érdekképviseletére továbbra is feltétlenül szükség van – és ezt a feladatot politikai szervezetnek, pártnak vagy több pártnak kell ellátnia –, de hiánypótló szerepet tölt be egy olyan szövetség, amely a vajdasági magyarság különböző intézményeit, szervezeteit, egyesületeit, illetve a magánszemélyeket valamilyen minimális közös érdek alapján összefogja, tömöríti. A magyarságnak ugyanis a politikai küzdelem mellett sok más jellegű érdeke és célja is van, amiért küzdenie kell és amiért küzdeni érdemes. Egyik legfőbb érdeke például a gazdasági, kulturális és szellemi fellendülés, ami nem kis mértékben a polgári szerveződésen múlik, illetve azon, hogy a magyarság ügyének összefogása érdekében szervezeteink és mérvadó személyiségeink szót tudnak-e majd egymással érteni. Az integratív szervezetként elképzelt VMSZ erre kínál módot és lehetőséget. De hogy mi valósul majd meg a szép elképzelésből, az már rajtunk múlik.
Természetesen ott lenne a helye a VMDK-nak is ebben a szövetségben, ahogyan más esetleg létrejövő politikai szervezetnek vagy pártoknak. Ezen a szinten mindenképpen szót kellene és talán szót is lehetne értenünk egymással.
A VMSZ céljairól
A VMSZ létrehozásának legfőbb célja, ahogyan azt alapdokumentuma is előlátja, hogy tevékenységével szolgálja a magát magyarnak valló, a magyarsághoz tartozó személyeket és szervezeteket, hogy erősítse a magyarság különböző csoportjai közötti kapcsolatokat, ápolja összetartozásukat, lélekben, szellemben, társadalmi, gazdasági és kulturális vonatkozásban közelítse egymáshoz a vajdasági magyarságot a világon szétszórt magyarsággal, s ugyanakkor erősítse kapcsolatainkat a velünk együtt élő más népekkel. Céljaink között szerepel a magyarság társadalmi önszerveződési törekvéseinek: szervezetek, egyesületek, szakmai körök megalakításának a serkentése, támogatása. Az önkormányzatok és különböző gazdasági tevékenységek fejlesztése és természetesen a kisebbségi autonómia megvalósítása.
Egy párt induláskor konkrét programot kínál fel potenciális tagjainak és választópolgárainak. A VMSZ esetében ez, úgy éreztük, hiba volna. Érdekszövetség létrehozásáról lévén szó, célszerűbbnek látszott átfogó célkitűzéseket megfogalmazni és tág cselekvési keretet előlátni, amit részleteiben a szövetség tagjai fognak majd kidolgozni és az élet mindenkori kívánalmaihoz igazítani.
A VMSZ tagjai
Az előterjesztett alapszabály értelmében a VMSZ tagja lehet minden személy, szervezet, intézmény, egyesület, aki, illetve amely a VMSZ tevékenységében aktív szerepet kíván vállalni. Mivel a szervezetek esetében a VMSZ-be való belépés nem egyéni elhatározás kérdése, hanem testületi döntés függvénye, ami hosszabb előkészítést igényel, a mai alakuló közgyűlésen mint polgárok csoportja létrehozzuk a szövetséget, de annak vezető testületeit csak meghatározott időre, javaslatunk szerint egy évre választanánk meg. Egy év múlva új tagokkal és tagszervezetekkel bővülve kerülne sor arra a küldöttközgyűlésre, amely a tisztújítás mellett elfogadná a VMSZ részletes programtervezetét is.
Köszönöm türelmüket és szíves figyelmüket, sok sikert kívánva a vajdasági magyarság politikai érdekeinek a felvállalásában és képviseltében.
A VMDK-ban előállt helyzet és az ezzel kapcsolatos teendők megbeszélésére jöttünk össze. szerepeltek napirenden. Azt hiszem valamennyien egyaránt elkeseredettnek és csalódottnak érezzük magunkat s mélységesen felháborítónak tartjuk a szervezet tartományi vezetőségében és a körzeti szervezetekben beindult tisztogatásokat, ami nemcsak az alapszabály betűjével és szellemével van ellentétben, hanem a kommunista diktatúra legsötétebb időszakára, a sztálini tisztogatásokra emlékeztet bennünket. A másként gondolkodó emberek eltávolítása a szervezetből még tovább mélyíti az erkölcsi és politikai válságot, amelybe a VMDK került.
Az előállt helyzetben, amidőn a körzeti szervezetek ún. tisztújító közgyűlései – valójában a hatalmat megkaparintó kommunista frakció részéről beindított tisztogatások – rendre botrányba fulladnak, a VMDK adai körzeti szervezetének tagsága és vezetősége értelmetlennek és céltalannak látja a „pártközpontból” vezényelt közgyűléssel tovább mélyíteni a megosztottságot a VMDK tagsága és a vajdasági magyarság körében. Ezért a VMDK adai körzeti szervezetének tagsága és a VMDK-ból kivált nemzeti-keresztény és polgári demokratikus irányzat jelenlevő képviselői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a közgyűlést néhány eszelős pártvezér elvárásával ellentétben nem a tisztogatás, hanem éppen hogy a VMDK elodázhatatlanná vált demokratizálása és platformosítása érdekében hívja össze.
A márciusi pártszakadást követően a politikai platformosodás szükségességét a jelenlevők közül senki sem vitatta. Ellenkezőleg, sokan úgy vélték, hogy érettebb politikai hozzáállással megelőzhető lett volna az, ami történt. A VMDK az elmúlt időszakban letért a vajdasági magyarság önszerveződésének útvonaláról és elhanyagolta a programjában vállalt célkitűzéseket és feladatokat. Nemcsak a politikai érdekek összehangolását kerülte meg, de elhanyagolta a gazdasági vonatkozású kérdéseket, nem tett egy lépést sem a családvédelem és a szociálpolitika terén, írott malaszt maradt a tudomány, a művelődés és a hagyományápolás támogatása, maguk a VMDK egyes vezetői sem viszonyultak kellő tisztelettel a vélemény- és vallásszabadsághoz, a sajtót elárasztó rágalmaikkal és hazugságaikkal pedig visszaéltek a véleménynyilvánítás és szólásszabadság jogával. Ezek a kivétel nélkül kommunista múltú pártvezetők kizárólag napi politikai kérdésekre szűkítették a VMDK tevékenységét, parádézásra, önmutogatásra, személyi ambícióik megvalósítására használták fel a szervezet népszerűségét és jó hírnevét, ugyanakkor bizalmatlanul és ellenségesen kezeltek minden belülről jövő kritikai észrevételt, javaslatot és kezdeményezést. Ellenséget látva a véleményüknek hangot adó emberekben és kígyót-békát kiáltva azok fejére kárt okoztak a VMDK hírnevének és mérhetetlen pusztítást végeztek a magyarság politikai önszerveződésében.
A platformosodás iránti érdeklődés egyik oka a VMDK jelzett gyengeségeinek, hiányosságainak és mulasztásainak a kiküszöbölésére irányuló törekvéssel magyarázható. A platformok, elfogadva és támogatva a VMDK célkitűzéseit hangsúlyossá kívánják tenni az érdekek sokféleségét, s ugyanakkor elejét kívánják venni annak, hogy az önszerveződés a mindenkori vezetőség érdekeinek a szolgálatára szűküljön, ahogyan ez eddig történt.
A platformosodás másik oka az, hogy a VMDK a zentai közgyűlésen érdekszervezetből párttá szerveződött. Olyan párttá, amely felépítésében, szemléletmódjában, eszközeiben, célkitűzéseiben az egykori kommunista pártra emlékeztet, sőt bolsevista manírjaival talán még azon is túltesz. Az egypártrendszer idején a kommunista szövetségnek bár szép számmal voltak magyar tagjai, a magyarság többségétől idegen ez a fajta politikai beállítottság és szemléletmód. Bizonyára egy kommunista platformnak is helye van azon a politikai palettán, amely nemzeti közösségünket képviseli, ám az semmiképpen sem sajátíthatja ki magának a hatalmat, magyarán szólva a vajdaság politikai életének a szervezése, irányítása nem képezheti egyetlen politikai platformnak, az egykori kommunistáknak a monopóliumát. Márpedig platformok nélkül elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön ebbe a zsákutcába a magyarság.
A platformosodással kapcsolatosan egyébként már konkrét lépések is történtek. Eddig öt platform jelezte igényét, hogy részt kíván venni az alakuló gyűlésen és természetesen a VMDK további politikai tevékenységében. Ezek a következők: kereszténydemokrata platform, nemzeti-demokrata platform, polgári liberális platform, nemzeti hagyományőrző platform és vállalkozói platform.
A vajdasági magyarság túlnyomó többségét hívők alkotják, kisebbségi jogaink közül ezért elengedhetetlennek tartjuk a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog maradéktalan érvényesülését.
A kereszténység olyan értékekkel rendelkezik – szolidaritás, szorgalom, munkaszeretet, a tulajdon tisztelete stb. –, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak nemzeti közösségünk gazdasági, szellemi és erkölcsi megújulásához és egy felelősségteljes életfelfogás kialakításához. A keresztények egyszerre képviselik a szabadság eszméjét és a szociális eszmevilágot, amelynek alapja az ember méltóságának, érdekeinek és szabadságának egyenlő védelme. A kereszténydemokrata platform híve a sokféleségnek, ellene van mindenféle kizárólagosságnak. A VMDK alapvető céljainak vállalása - az autonómiáért való küzdelem mellett - síkraszáll azért, hogy bármely felekezet hitelveinek megfelelő teológiai intézetet, iskolát létesíthessen.
Sajnálatos módon a vajdasági magyarság saját nemzeti identitását az elmúlt évtizedekben nem tekintette természetes állapotának, nem tekintette olyan értéknek, amit meg kellene őriznie. A nemzeti demokrata platform ezért kiemelten fontos feladatának tekinti a korszerű nemzeti tudat kialakítását és fenntartását.
A platform azokat az alapelveket, politikai törekvéseket és magatartásformákat vallja magáénak, amelyeket a VMDK programja és autonómia tervezete rögzített: a nemzeti érdekek képviseletének és a demokratikus társadalmi berendezkedés ügyének elkötelezett, mértékadó képviselője kíván lenni. A nemzeti demokrata platform politikájában nagy hangsúlyt kíván fektetni az egyének lelkiismereti szabadságára, az egyetemes emberi és a nemzeti érdekek tiszteletére. Elutasít mindenféle kizárólagosságot, és együttműködésre törekszik mindazokkal a szervezetekkel, pártokkal, egyesületekkel, amelyek hasonló célokért munkálkodnak.
A polgári liberális platform a VMDK tagsága és a polgárság köréből tömöríteni igyekszik mindazokat, akik támogatják a szabadelvű, liberális gondolkodást és síkraszállnak az egyéni és kollektív szabadságjogok érvényesítéséért. A szabad társadalmi önszerveződés keretén belül, a vajdasági magyarság kollektív jogaiért való demokratikus küzdelem mellett, a polgári liberális platform küzd a települések, községek, régiók részleges gazdasági és kulturális önállóságáért, a civil társadalom, a helyi önkormányzatok rendszerének kialakításáért és megerősítéséért.
A polgári liberális platform eszméje az önkéntesen társuló, önállóságukat kiteljesítő, politikai autonómiájukat és kulturális egyediségüket megőrző egyének, szervezetek, régiók, államok és népek szövetsége. A platform fontosnak tartja egy gazdasági program kidolgozását és Észak-Vajdaság szabad kereskedelmi övezetté való nyilvánítását.
A nemzeti hagyományőrző platform nagy fontosságot tulajdonít nemzeti kultúránk értékei megőrzésének és népszerűsítésének. Ennek érdekében síkraszáll a nemzetiségi kultúrák szilárdabb társadalmi és anyagi helyzetének megteremtéséért, valamint azért, hogy a nemzeti kisebbségek maguk dönthessék el, hogy nemzeti identitásuk ápolása érdekében milyen intézményekre, szervezetekre van szükségük.
A nemzeti hagyományőrző platform fontosnak tartja a vajdasági magyarság teljes kulturális azonosulását és szellemi egybetartozását anyanemzetével. Ezért arra törekszik, hogy gazdag kapcsolatokat létesítsen a magyarországi és más határon túli magyar szervezetekkel. Továbbá bővíteni kívánja a kulturális intézmények körét és szorgalmazza az önismereti diszciplínákban a magyar szakemberképzést.
A nemzeti hagyományőrző platform kitüntetett feladatkörének tekinti nemzeti hagyományaink ápolását és megőrzését.
A VMDK programja már 1990-ben a legégetőbb tennivalónak tekintette a vajdasági magyarság gazdasági helyzetének javítását, ennek ellenére ezen a téren az elmúlt négy év alatt úgyszólván semmi sem történt. A VMDK elnöke a háborúval és az országot sújtó gazdasági embargóval próbálta elhárítani magáról a felelősséget, olyannyira, hogy ma sincs a szervezetnek semmiféle gazdasági koncepciója sem a nehéz háborús időkre, sem pedig a háború utáni időkre vonatkozóan.
A vállalkozói platform az üzleti szellemet, a szabad kezdeményezést, a kereskedelmi és szolgáltatási hálózat kiépítését, a privatizációs törekvéseket szeretné felerősíteni és meghonosítani a vajdasági magyarság körében, ami a legteljesebben idegen a mai pártvezetéstől. A vállalkozói platform a vállalkozók és a gazdálkodók tájékoztatása és kapcsolattartása érdekében tanácsadó szolgálatot kíván létrehozni, illetve támogatja a hasonló jellegű kezdeményezéseket.
Az érdeklődők bővebb tájékoztatásért, illetve belépési nyilatkozatért Kovács Arankához, a VMDK adai körzeti szervezete titkárnőjéhez, és Máriás Zaj Jolánhoz, a platformok közös ügyintézőjéhez fordulhatnak az adai II. Helyi Közösség épületében (Lenin utca 47.) [39]
A Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsa 1994. július 21-i ülésén megvitatta a magyar kormányprogram határon túli magyarokkal foglalkozó részeit, amelyhez az alábbi észrevételeket és javaslatokat kívánja fűzni.
A Vajdasági Magyar Szövetség méltányolja a magyar kormánynak azt az álláspontját, hogy megkülönböztetés nélkül kíván kapcsolatot tartani a határon túli magyarság valamennyi legitim szervezetével, s hogy ennek szellemében a VMSZ-hez is eljuttatta véleményezésre a kormányprogramot.
Ugyanúgy méltányolja és megnyugtatónak tartja, hogy az előterjesztett magyar kormányprogram alapvető követelménynek tekinti a határon túli magyar kisebbségekkel való törődést, és azt a szándékot, hogy a kisebbségeket érintő kérdésekről csak a magyar kisebbségi szervezetek, illetve képviselőik véleményének figyelembevételével születhet meg hivatalos magyar álláspont.
A VMSZ nemcsak, hogy érintett és érdekelt a magyar kormányprogramban, hanem úgy tekint rá, mint ami alapvető befolyással lehet a vajdasági magyarok társadalmi helyzetére, önszerveződési törekvéseire, jövőbeni kilátásaira és nemzeti azonossága megőrzésére, éppen ezért a kormányprogramban fokozott jelentőséget tulajdonít minden bennünket érintő kérdésnek.
Érdekszövetségünk fontosnak tartja az új magyar kormány részéről kinyilvánított szándékot, hogy elkötelezi magát a beindult politikai átalakulás - a modern piacgazdaság, a demokratikus jogállam, a parlamenti demokrácia, a nemzeti függetlenség, határon túli magyarság támogatása és az európai intézményekhez való csatlakozás - mellett. Ezek a folyamatok ugyanis alapvető kihatással vannak a magyarság egészének jövőjére.
Az előterjesztett kormányprogrammal összhangban a VMSZ is alapvető fontosságúnak tekinti Magyarország európai intgrációját, mielőbbi csatlakozását az európai gazdasági, politikai és védelmi szervezetekhez és a Magyar Köztársaság kormányát támogatni kívánjuk ebben a törekvésében.
Természetesnek és ésszerűnek tartjuk továbbá a szomszédos országokkal való jó viszonyra és széleskörű együttműködésre való törekvést is, hiszen a határon túli magyar kisebbségek sorsa nem kis mértékben ennek a jó viszonynak a függvénye. Azt gondoljuk, hogy ennek a jó viszonynak a kölcsönös érdekeltségen és a széleskörű együttműködésen kell alapulnia.
Aggodalommal tölt el viszont bennünket, hogy a magyar kormányprogram a jó viszony, a széleskörű együttműködés és a „történelmi megbékélés” feltételeinek megteremtését a határok sérthetetlenségét rögzítő és a kisebbségek jogaira vonatkozó kétoldalú alapszerződésektől várja. Aggodalmunk abból származik, hogy jelen körülményeink között megalapozatlannak tartjuk a kétoldalú alapszerződések aláírásához fűzött reményeket, legalábbis a határon túli kisebbségek vonatkozásában.
A kétoldalú alapszerződések megítélésünk szerint akkor járulnak hozzá a jó viszony elmélyüléséhez és a sokoldalú együttműködés kialakulásához, ha a szomszédos országok azt megelőzően alkotmányos garanciákkal támogatják a nemzeti kisebbségi közösségek fennmaradását. A magunk részéről azt tartanánk kívánatosnak, ha ezek a garanciák egy sokoldalú európai kisebbségvédelmi rendszer részeként jönnek létre, és nem „alku tárgyát” képezik kétoldalú szerződésekben.
Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy a kétoldalú szerződésekben a „nemzetközi dokumentumok és normák szerinti” jogelismerésre való hagyatkozást nem tartjuk szerencsésnek és elegendőnek, hiszen a környező országok kormányai ma is azt állítják, hogy a kisebbségek nagyobb jogokat élveznek náluk, mint bárhol másutt a világon. A nemzetközi dokumentumokra történő általános hivatkozás helyett, amíg az európai kisebbségvédelmi rendszer el nem készül, a magyar kisebbségek legitim szervezetei által megfogalmazott törekvések támogatása lenne kívánatos a magyar kormány részéről.
Nem tudunk egyetérteni a kormányprogram leszűkítő nemzetfogalmával sem. A magyar kormánnyal ellentétben, amely a határon túli magyarságot kizárólag kulturális értelemben tekinti a magyar nemzet részének, mi minden vonatkozásban a magyar nemzet elidegeníthetetlen részének tekintjük magunkat. Javasolnánk, hogy ezt a leegyszerűsítő, s ránk nézve sérelmes nemzetfogalmat a kormányprogramból iktassák ki, hiszen ez egyébként komoly visszalépést jelentene a világban kényszerűen szétszórtan élő magyarság reintegrálódása terén.
Örömmel fogadjuk és támogatjuk viszont a magyar kormánynak azt a törekvését, hogy a szülőföldön való megmaradás és boldogulás érdekében támogatni kívánja a határon túli magyarok gazdasági felemelkedését, polgárosodását, a helyi önkormányzatokban való részvételüket és civil társadalmi önszerveződésüket.
Megnyugvással vesszük tudomásul azt is, hogy a kormány a kisebbségek autonómiáját az emberi és kisebbségi jogok érvényesítésére alkalmas és kívánatos gazdasági-politikai keretnek tekinti, ahogyan annak tekintjük magunk is az adott állam határain belül.
Kiemelt fontosságú számunkra a programnak az a tétele, hogy a magyar kormány segíteni kívánja a határon túli magyarok kulturális-közművelődési, oktatási, tudományos, hitéleti és szakmai önszerveződését, szorgalmazza az ösztöndíjrendszert, és elősegíti a Magyarországon végzett fiatalok hazatérését. Az ehhez szükséges anyagi támogatáson túl igen sokat jelentene számunkra a gazdasági érvényesüléshez és a vállalkozásfejlesztéshez való kilátásba helyezett kormánytámogatás is, hiszen ez nagy mértékben hozzájárulna ahhoz, hogy a határon túli magyarság meg tudjon maradni szülőföldjén.
A VMSZ a fenti észrevételekkel és javaslatokkal kiegészítve átgondoltnak és kiérleltnek tartja a határon túli kisebbségekre vonatkozó kormányprogramot, amely számos pozitívumával fontos szerepet játszhat sorsunk további alakulásában.
Abból az alapállásból kiindulva, hogy egyik legfontosabb feladatunk biztosítani a vajdasági magyarság itt maradását és nemzeti megmaradását, összhangban a magyar kormánynak azzal a törekvésével, hogy támogatni kívánja a határon túli magyarság felemelkedését, polgárosodását, helyi társadalmi önszerveződését, megfelelő cselekvési programra van szükségünk.
A vajdasági magyarság cselekvési programjának – nemzeti stratégiájának – a kidolgozása és megvalósítása elképzelhetetlen a különböző magyar oktatási és művelődési intézmények, a magyar önkormányzatok, a történelmi egyházak, humanitárius szervezetek, a különböző egyesületek, lapkiadók, szerkesztőségek, gazdakörök, szakmai és értelmiségi csoportosulások, vállalkozók, jeles közéleti személyiségek s mások közvetlen és tevékeny részvétele nélkül. A Vajdasági Magyar Szövetség ehhez a törekvéshez kíván keretet nyújtani.
A VMSZ párt- és állami politikától független szervezet. Decentralizált szövetség szuverén tagokkal és tagszervezetekkel. Azok a tagszervezetek, amelyek belépnek a VMSZ-be, továbbra is megőrzik függetlenségüket. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy demokratikus világban ez a jövő útja. Az emberek a pártok helyett sokkal inkább vonzódnak az olyan társadalmi szerveződési formák iránt, amelyben sajátos érdekeiket nem kényszerülnek alárendelni szigorú pártérdekeknek, s amelyekben a kapott jogok együtt járnak a vállalt kötelezettséggel.
Miért fontos, hogy Önök is tagjai legyenek a VMSZ-nek? Három nyomós oka van ennek. Először is azért, mert sajátos érdekeik, elvárásaik, jövőre vonatkozó elgondolásaik nélkül nem lenne teljes és hiteles a vajdasági magyarság nemzeti érdekeinek kidolgozása és képviselete.
Másodszor azért, mert a VMSZ-hez való társulással megoldhatóvá válik a vajdasági magyarság érdekeinek a nemzetközi fórumokon való (ENSZ, EBEÉ) érdekképviselete, mert arra pártos alapon eddig nem volt lehetőség.
Harmadszor pedig azért, mert a VMSZ révén jugoszláv részről megszűnik a törvényes akadálya annak, hogy külföldről anyagi támogatásban részesüljenek. A pártokkal ellentétben ugyanis a VMSZ jellegénél fogva alkalmas lehet arra, hogy közbejárjon a magyar kormánynál az oktatási, kulturális, tájékoztatási és egyházi intézmények kiépítéséhez, a különböző szervezetek működéséhez, a vállalkozásfejlesztéshez és a magyarság gazdasági érvényesüléséhez szükséges és kilátásba helyezett kormánytámogatás megvalósítása érdekében.
Ada, 1994. augusztus 10.
Alulírottak, a VMDK Nemzeti és Polgári Szárnya: a Nemzeti-demokrata Platform, a Nemzeti Hagyományőrző Platform, a Keresztény-demokrata Platform, a Polgári Liberális Platform, a VMSZ keretében működő Polgári Engedetlenséget Vállalók Érdekvédelmi Platformja, a területi érdekeltségű Bánáti Platform, a Szabadkai Platform, továbbá a Gazdaszövetség, a Kisvállalkozók, a Szabad Értelmiségiek Szövetsége, valamint a polgárok csoportjának képviselői 1994. szeptember 22-én Zentán kezdeményezzük a Magyar Választási Szövetség létrehozását.
Szándékunk az, hogy a Magyar Választási Szövetség létrehozásával megfelelő fórumot és jogi keretet biztosítsunk a különböző politikai platformok, pártok, érdekszervezetek, illetve a polgárok számára, amely biztosítja az együttműködés és az egységes fellépés lehetőségét a (szövetségi, köztársasági, tartományi és helyhatósági) választásokon, és megakadályozza a magyarság szavazataink szétforgácsolódását.
A tanácskozáson a Magyar Választási Szövetség létrehozásáról szóló határozat mellett az alábbi gyakorlati döntések születtek.
A Magyar Választási Szövetséghez való csatlakozási szándékukat az egyes platformok, pártok, szervezetek és polgárok az alábbi címen jelezhetik: Bálint Antal, ügyvéd, 24400 Zenta, Lukács György u. 11. szám.
A kezdeményezők javasolják, hogy az érdekeltek legkésőbb november 1-ig szervezetenként jelöljenek ki két szakembert a közös alapszabályzat kidolgozására, illetve a bejegyzés jogi feltételeinek meghatározására.
Az alapítólevelet a szervezetek által felhatalmazott személyek írják alá. Az alakuló gyűlés helyéről és időpontjáról a kezdeményező bizottság a sajtó útján fogja tájékoztatni a nyilvánosságot.
A kezdeményező bizottság nevében. H.S.
A Vox Humana Igazgatótanácsa 1994. november 5-i ülésén áttekintette a segélyszervezet eddigi tevékenységét és meghallgatta az ellenőrző bizottság jelentését. A beszámolókat követő vita után az Igazgatótanács a következő határozatokat hozta.
– A Vox Humana moholi központja a természetbeni és pénzbeli adományokra vonatkozólag tételesen elszámolt. Sajnálatos viszont, hogy a körzeti szervezetek közül 36 az írásbeli felszólítás ellenére sem tett még eleget elszámolási kötelezettségének. Ez a mulasztás aggodalomra ad okot, hiszen a Vox Humana moholi központját az állami szervek hasonló okok miatt korábban már felelősségre vonták. A helyzetet súlyosbítja, hogy az érvényes rendelkezések értelmében az el nem számolt segélyek után a vámhatóság hét százalékos forgalmi adót számol fel, ami katasztrofális következményekkel járna a segélyszervezet további munkájára nézve, hiszen ezt a többletköltséget egyszerűen nincs miből fedezni.
– A segélyszolgálat további zavartalan működése érdekében a Vox Humana Igazgatótanácsa – a Szolgálat munkájáért vállalt törvényes kötelezettségeivel összhangban –, felszólítja mindazon szervezeteket, amelyek eddig nem számoltak el az általuk bevételezett segélyadományokkal, hogy ezt nyolc napon belül szíveskedjenek megtenni, ellenkező esetben az Igazgatótanács kénytelen hivatalos eljárást indítani ellenük.
– A hivatalos eljárás lezárulásáig a Vox Humana Igazgatótanácsa felfüggeszti az elszámolást elmulasztó vagy megtagadó (mert ilyen is van!) szervezetek tevékenységét: azaz nem folyósít segélyt részükre, nem léphetnek fel a Vox Humana nevében, s nem vehetnek részt a Vox Humana szerveinek munkájában.
– Azok a szervezetek viszont, amelyek eleget tettek elszámolási kötelezettségüknek, amíg a raktárkészlet tart (gyógyszerből, ruhaneműből, gyermeklábbeliből) jelentkezhetnek segélyért a Vox Humana moholi raktárában.
Mohol, 1994. november 5.
A humanitárius segélyek behozatalát megnehezítő új törvények gyakorlatilag lehetetlenné teszik a Vox Humana további tevékenységét. Az állami szervek által előlátott hét százalékos vámilletéket a szervezetnek nincs miből fedeznie, és félő, hogy ennek terhét a segélyezők sem tudják felvállalni. Az eddigi működési forma helyett tehát más megoldást kell találni.
Az újonnan előállt helyzetben, mint egységes centralizált szervezet, a Vox Humana nem tudja feladatát ellátni, körzeti szervezetei számára önállóan nem lesz képes segélyt biztosítani. A körzeti szervezetek hálózata helyett ezért mindenütt helyben, községi és települési szinten kell összefogni mindazoknak, akik humanitárius munkát végeznek, s keresni kell az együttműködést a Vöröskereszttel valamint a községi szociális központokkal, amelyek a megszigorítások ellenére könnyebben hozzájuthatnak külföldi segélyhez.
Az elosztás terén mutatkozó hiányosságok és átfedések miatt a különféle humanitárius szervezeteknek eddig is célszerű lett volna összehangolni tevékenységüket egy-egy településen. A községi szociális központokban dolgozók fizetett státusban vannak, gazdag tapasztalattal és jól kiépített számítógépes hálózattal rendelkeznek. A segélyezés megszervezése terén talán elsősorban rájuk lehetne alapozni.
A versengésnek, szembenállásnak humanitárius téren nincs helye és értelme, még kevésbé az ellenségeskedésnek, ezért a jövőben a települések szintjén munkacsoportokat kell alakítani a szociális központ, a szakszervezetek, az egyházi, a Vörös-kereszt és más humanitárius szervezetek képviselői köréből. A humanitárius bizottságnak lesz a feladata a segélyezés egységes kritériumainak kidolgozása és lebonyolítása. A Vox Humana helyi szervezeteinek élen kell járniuk ezeknek a munkacsoportoknak a megalakításában.
A segélyezés terén szükségesnek látszó átszervezések ellenére a Vox Humana tevékenységét nem lenne célszerű teljes egészében felfüggeszteni vagy megszüntetni. „Takaréklángon” működve meg kellene találni a módját annak, hogy a nemzetközi fórumok, illetve a magyar kormányszervek közbenjárásával a Vox Humana felmentést nyerjen a vámilleték fizetési kötelezettsége alól.
A Vox Humana az utóbbi időben szinte irreálisra nőtt igényeknek próbált eleget tenni. Ebben a helyzetben, amelyben legfeljebb más humanitárius szervezetek révén juthatunk némi támogatáshoz, a segélyezést le kell szűkíteni a programban előlátott elsődleges tevékenységre: a család- és gyermekvédelemre. Ami természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a lehetőségekhez mérten más jellegű programokat kezdeményezzen, illetve azokban részt vegyen.
Az elmúlt időszak tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szakbizottságok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ahelyett hogy megkönnyítették volna a segélyszervezet munkáját, sok esetben inkább megnehezítették azt. Vannak olyan szakbizottságok, amelyek például két év után is csak papíron léteznek és „működnek”. A szakbizottságokat ezért fel kell számolni, és vissza kell térni a Vox Humana alapszabályában rögzített tevékenységhez.
Az elmúlt időszak munkájának elemzése, az ellenőrző bizottság jelentése, valamint a humanitárius tevékenység további lehetőségeinek a körvonalazása után sort kell keríteni a közgyűlés összehívására, amelyen ki kell dolgozni a segélyezésre vonatkozó új stratégiát. A közgyűlésen azoknak a szervezeteknek a képviselői vehetnek részt, amelyek eleget tettek elszámolási kötelezettségüknek, s amelyeknek a munkájáért az Igazgatótanács felelősséget vállalhat a továbbiakban is.
A Vox Humana Igazgatótanácsa javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy állapítsa meg azok felelősségét, akik az utóbbi időben alaptalan rágalmaikkal, vádaskodásaikkal megnehezítették a szervezet munkáját és jelentős anyagi és erkölcsi kárt okoztak a vajdasági magyarságnak. Ezzel kapcsolatosan mindenekelőtt Sepsey Julianna és Mirnics Károly nevét kell megemlíteni.
Sepsey Julianna hosszú hónapok óta rágalmazza a Vox Humana vezetőségét, s annak elnökét, Danyi László plébánost. Fűhöz-fához címzett leveleiben, a sajtóban megjelentetett cikkeivel, közszerepléseiben rosszhiszeműen viszonyul a segélyszolgálathoz, szándékosan félrevezeti, hazugságokkal traktálja, és a Vox Humana ellen hangolja a nyilvánosságot. Amellett, önhatalmúlag, a Vox Humana nevében felkereste a magyar országgyűlés alelnökét, hogy hazug rágalmakkal, álproblémákkal vizsgálatot kezdeményezzen a Vox Humana ellen. Ezekkel a többrendbeli, halmozottan elkövetett vétségeivel tetemes anyagi és mérhetetlen erkölcsi kárt okozott a segélyszervezetnek, és vele mindazoknak, akik becsülettel végezték és ma is szív-ügüknek tekintik a nehéz helyzetben levő vajdasági magyarság segélyezését.
Mirnics Károly felelőssége az, hogy elárulta a Vox Humanát. Mint a szervezet ellenőrző bizottságának a tagja átvette a Vox Humana segély- és pénzforgalmára vonatkozó kimutatást, és azt illetéktelen személyeknek továbbította, jelentős kárt okozva ezzel a segélyszervezetnek. Ez a szégyenteljes cselekmény súlyos visszaélésnek számít mindenütt a világon, amit az okozott kárnak megfelelően szankcionálnak.
Mirnics Károly súlyosan elmarasztalható abban is, hogy valótlanságot állított a sajtóban. Egyfelől a Vox Humana ellenőrző bizottságának tagjaként átvette a kimutatást, másfelől a sajtóban képmutató módon elhatárolta magát az ellenőrző bizottság munkájától, arra hivatkozva, hogy annak a mandátuma már lejárt. Ha csakugyan így gondolta, vajon milyen jogcímen vette át az anyagot és továbbította azt a humanitárius szervezettel és az egyházzal szemben ellenséges érzületű pártvezérei számára?
Az alaptalan rágalmazás következtében a vajdasági magyarság jóvátehetetlen erkölcsi és anyagi károkat szenvedett. Az Igazgatótanács javasolja, hogy a közgyűlés által kinevezett bizottság gyűjtse össze az erre vonatkozó terhelő bizonyítékokat és keressen jogorvoslást a segélyszervezet, illetve annak felelős tisztségviselői számára, akiknek köszönhetően a Vox Humana létrejött, akik térítés nélkül végezték munkájukat, s akiknek köszönhetően az elmúlt másfél év alatt jelentős segélyben részesült a nehéz helyzetben levő vajdasági magyarság.
A Magyar Szó 1994. dec. 9-i száma közli az Illyés Alapítvány Kuratóriumának a közleményét, amely nehezményezi, hogy a VMDK ellenőrző bizottsága által készített jelentéssel kapcsolatos állásfoglalása a Magyar Szó dec. 4-i számában teljes terjedelmében nyilvánosságra került. A közlemény egyben felrója nekem, hogy az állásfoglalást még a kézhezvétel napján tovább faxoltam a lap szerkesztőségéhez.
A közleményt – a bizalmas természetű dokumentumok kivételével – csakugyan én továbbítottam a Magyar Szó szerkesztőségéhez. Mentségemre szóljon, nem volt tudomásom róla, hogy az állásfoglalást a kuratórium nem kívánja nyilvánosságra hozni. A magam részéről úgy véltem, s most is azt gondolom, hogy ha a VMDK ellenőrző bizottságának a jelentése teljes részletességgel megjelent a jugoszláviai magyar sajtóban, ésszerű és logikus, hogy a jugoszláviai magyar olvasók betekintést nyerjenek az Illyés Alapítvány ezzel kapcsolatos állásfoglalásába is.
Egyébként sem hiszem, hogy az állásfoglalás sajtónyilvánosságra kerülése akadályokat gördítene a felmerült vitás kérdések tisztázása elé. Ellenkezőleg, meggyőződésem, hogy a kérdéses ügy jelenlegi állásában a továbblépést nem a VMDK elnöke számára kellemetlen tények eltussolása jelenti, hanem azok tisztázása. Még akkor is, ha azok arról tanúskodnak, hogy Ágoston alaptalanul vádaskodott, hogy az elszámoltatás ürügyén bolondját járatta az emberekkel, s a VMDK vezetőjeként pénzügyi téren végzetes politikai hibákat követett el. Ezek olyan tények, amelyek fölött még a feszültségek enyhítése érdekében sem hunyhatunk szemet.
Ennek ellenére, mivel a legnagyobb tisztelettel viszonyultam eddig is az Illyés Alapítványhoz, ha csakugyan sajnálatosnak tartják ezt a lépést részemről, szíves elnézésüket kérem.
Tisztelt Polgármester Úr ! Polgármester Asszony !
A Magyarok Világszövetsége elnöksége figyelemmel kísérte a magyarországi, a romániai, a szlovákiai, a jugoszláviai és más magyarlakta országokban lezajlott önkormányzati választásokat.
Minden megválasztott polgármesternek és tisztségviselőnek szívből jövő jókívánságainkat fejezzük ki határon innen és túl. Kívánunk eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt. Kívánjuk, hogy az Önök előtt álló ciklusban legyenek úrrá a nehézségeken, sikeresen szolgálják választóik közösségét, falujukat, városukat, kerületüket.
Szövetségünk -- mint a világban élő magyarság pártoktól és kormányoktól független civil szervezete -- nagy nemzeti évfordulóink méltó megünneplése és a magyarság összetartásának erősítése érdekében kezdeményezően fordul az (újonnan megválasztott) önkormányzati vezetőkhöz. Kérjük Önöket, hogy a Honfoglalás 1100. évfordulója, valamint a magyar oktatásügy millenniuma alkalmából 1996-ra indítsunk olyan mozgalmat, amely a helyi közösségekre és intézményekre alapozva hozzájárul a magyar nemzet új szellemű honfoglalásához.
Az általunk kezdeményezendő „Segítsünk magunkon ...” mozgalom a „Segíts magadon, Isten is megsegít” gondolata jegyében elsősorban az önerőre építő megmaradást szolgálja, de feltételezi a tájak, régiók és összességében a nemzet közösségeinek együttműködését, összefogását nagyobb, átfogóbb célok érdekében, amelyet a Magyarok Világszövetsége lehetőségeihez mérten anyagilag is támogatni kíván. Mellékelten fölsorolunk néhány példaszerű kezdeményezést.
A XX. században elszenvedett háborúk, a nagyhatalmak 75 éve meghozott, nemzetünket csonkító trianoni diktátuma, majd a megosztottság, a holocaust és az idegen elnyomás súlyos megpróbáltatásai ellenére hiszünk a nemzet önmagát megújító erejében.
Tisztelt Polgármester Úr /Asszony !
Kérjük, csatlakozzanak mozgalmunkhoz! Csatlakozási szándékukat és az önkormányzat 1996-ra tervezett építő elképzeléseit kérjük küldjék el a Magyarok Világszövetsége elnökségének, amely a kölcsönös tájékoztatás és tájékozódás, a kapcsolatok építése, segítése érdekében ezeket az újonnan induló lapjában rendszeresen közzéteszi.
Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, Dobos László, a Kárpát-medencei Régió elnöke, dr. Hódi Sándor, az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsának elnöke
Budapest, 1995. január 13.
A Nemzeti Demokrata Platform, a Kisgazda Platform, a Kereszténydemokrata Platform, a Vállalkozói Platform és a Nemzeti Hagyományőrző Platform közös választási szövetsége.
A vajdasági magyarság túlnyomó többségét keresztény hívők alkotják. A kereszténység olyan maradandó értékekkel rendelkezik, mint a felebaráti szeretet, a szolidaritás, a szorgalom, a munkaszeretet, a család védelme, a tulajdon tisztelete stb. amelyek jelentősen hozzájárulnak nemzeti közösségünk gazdasági, erkölcsi és szellemi megújhodásához és egy felelősségteljes életfelfogás kialakításához. A keresztények egyszerre képviselik a szabadság eszméjét és a szociális érzékenységet, amelynek alapja az ember méltóságának, érdekeinek és szabadságának egyenlő védelme.
A Kereszténydemokrata Tömörülés híve a sokféleségnek, ellene van mindenféle kizárólagosságnak, és támogatja mindazon törekvéseket, amelyek a keresztényi elvek és értékrendszerek megszilárdítására törekszenek.
Az elmúlt évtizedekben a kisebbségbe került, elnyomott és megfélemlített vajdasági magyarság nemzeti tudatát és nemzeti hovatartozását sajnálatos módon nem tekintette természetes adottságának, nem tekintette olyan értéknek, amit őriznie és ápolnia kellene. Ezért a Kereszténydemokrata Tömörülés, a keresztényi elvek és értékek mellett, kiemelten fontos feladatának tekinti a korszerű nemzeti tudat kialakítását és fenntartását.
A Kereszténydemokrata Tömörülés fontosnak tartja a vajdasági magyarság teljes kulturális azonosulását és szellemi egybetartozását anyanemzetével, tiszteletben tartva más népek kultúráját és nemzeti identitását. Ennek érdekében síkra száll a nemzetiségi kultúrák szilárdabb társadalmi és anyagi helyzetének megteremtéséért, valamint azért, hogy a nemzeti kisebbségek maguk dönthessék el, hogy nemzeti identitásuk megőrzése érdekében milyen intézményekre, önkormányzati formákra, autonómiákra van szükségük.
A Kereszténydemokrata Tömörülés együttműködésre törekszik mindazon szervezetekkel, pártokkal és egyénekkel, amelyek, illetve akik hasonló célokért küzdenek.
Zenta, 1995. 05. 06.
Kedves Vendégeink! Kedves barátaink!
Engedjék meg, hogy a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa valamint a magam nevében sok szeretettel köszöntsem minden kedves megjelent vendégünket Zentán a Magyar Házban, az MVSZ JOT székházában.
Az MVSZ Jugoszláviai Országos Tanácsát a Világszövetség megújulásának és decentralizálásának a szellemében hoztuk létre 1994. májusában. Még az év novemberében bejegyzésre került Belgrádban az illetékes szövetségi állami szerveknél.
Az MVSZ JOT mint saját alapszabállyal rendelkező önálló jogi személy, amely a Világszövetség alapszabályával és célkitűzéseivel összhangban a szétszóródott magyarság integrációját tartja elsőrendű feladatának, nagy népszerűségnek örvend a vajdasági magyarság körében. Szervezetünknek jelenleg mintegy száz egyéni tagja van és tíz tagszervezete. A tagszervezetek között ott találhatóak a vajdasági magyarság legjelentősebb és legtömegesebb civil szervezetei, mint például a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (amely közel nyolcvan művelődési egyesületet tömörít magába), a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, a Vadvirág Hagyományápoló Kör, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, továbbá a szabadkai és újvidéki diáksegélyező egyesületek, valamint más szervezetek.
A zentai önkormányzat fáradozásának és áldozatvállalásának köszönhetően 1995. szeptemberétől az MVSZ JOT Adáról, a II. Helyi Közösségtől bérelt szűkös kis irodahelyiségből Zentára, a felújított Magyar Házba költözött. Az új körülmények jobb feltételeket biztosítanak számunkra a színvonalas munkához.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de el kell mondanom, hogy a Világszövetség elnöksége kihelyezett ülését nagy várakozás előzte meg az Országos Tanács egyéni tagjai és tagszervezetei részéről, és a program alakulását illetően nem kevesen adtak hangot csalódottságuknak. A program ugyanis – a várakozással ellentétben – kizárólag a Magyar Ház röpke megtekintését irányozza elő, s nem pedig egy beszélgetést és találkozót a nagyrabecsült vendégek és vendéglátóik között. Tudom, hogy szűkös időhatárok közé szorítva nehéz persze minden igénynek eleget tenni, amit talán az MVSZ JOT tagsága is meg fog érteni. A szabadkai és zentai önkormányzatoknak szóló tisztelgő látogatás legalább annyira fontos számunkra, s legalább annyira szívügyünk, mint a JOT tagságával való találkozás. Ahogyan nehéz lenne fontossági sorrendet tenni a vajdasági magyar pártok és a civil szervezetek képviselőivel való találkozás között is, hiszen egyik is, másik is rászolgál az odafigyelésre, az erkölcsi támogatásra. A megoldás nyílván csak az lehet, hogy a Világszövetség elnökségének több alkalommal is el kell jönnie hozzánk. Aki teheti, kérem jöjjön el ma este a Világszövetség Elnöksége és Zenta város önkormányzata közös rendezvényére, a Városháza dísztermében hét órakor sorra kerülő tanácskozásra. Ez a tanácskozás bizonyára sokakat kárpótol is majd némiképpen az elmaradt más jellegű találkozókért.
Ebben a reményben köszöntök mindenkit itt a Magyar Házban, s kívánok kedves vendégeinknek kellemes itt tartózkodást, nekünk pedig hasznos munkát. Kérem, ürítsük poharunkat a délvidéki magyarság szebb jövőjére, az egyetemes magyarság sikeres önszerveződésére, valamint ennek az eleddig balsorsú térségnek az anyagi és szellemi felemelkedésére.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Elnöksége az 1996. augusztus 27-én megtartott szabadkai ülésén egyebek mellett megvitatta a román-magyar alapszerződés előkészítésével és az RMDSZ-szel való egyeztetés sikertelenségével kapcsolatosan előállt helyzetet.
A VMSZ messzemenően támogatja a magyar kormány törekvését, hogy rendezze kapcsolatait a szomszédos népekkel. A kapcsolatok rendezésének egyik formáját jelenthetik az alapszerződések, amennyiben azok a két állam érdekei mellett figyelembe veszik az érintett magyar népcsoportok érdekeit is. A VMSZ úgy véli, ha a tervezett alapszerződés sérti a határon túli magyarok érdekeit, az nem kerülhet aláírásra az anyaország kormánya részéről.
Aggaszt és gondolkodóba ejt bennünket, hogy a magyar kormány a készülő román-magyar alapszerződés ügyében semmibe veszi az erdélyi magyarság érdekeit és véleményét. Annál is inkább nyugtalanít ez bennünket, mivel az RMDSZ részéről jogosnak tartjuk a kollektív jogok biztosítására és az egyházi javak visszaszármaztatására vonatkozó igényt.
A VMSZ úgy látja, hogy az alapszerződés, illetve az Európa Tanács 1201-es ajánlásához fűzött lábjegyzet - a kollektív jogokról és az autonómiáról való lemondással - nem szolgálja a határon túli magyarság érdekeit. Ellenkezőleg, fékezően hat a magyarság önszerveződésére, és távlattalanná teszi a határon túli magyar népcsoportok politikai küzdelmét.
Kérjük a magyar kormányt, hogy a magyar-magyar találkozón létrejött megállapodás értelmében következetesen támogassa a határon túli magyarság autonómiatörekvését, és ne írjon alá olyan alapszerződést, amely ezt a politikai szándékot keresztezi, és konzerválja a határon túli magyarok súlyos helyzetét.
Ada, 1996. augusztus 27.
Az 1989-es fordulattal a volt kommunista országok népei sorsdöntő választóvonalhoz érkeztek. Annak ellenére, hogy a magyarság egyharmada Magyarország határain kívül él, az elmúlt hat év során a jogaikért küzdő európai népek európai kórusában a magyarok hangja volt a leghalkabb. Ez a „visszafogottság” azonban nem egyformán vonatkoztatható a határon belüli és határon túli magyarokra.
Abból a felismerésből kiindulva, hogy az autonómia az önrendelkezés szerves része, az önrendelkezés pedig az emberi jogok alapja, a határon túli magyarság az elmúlt évek során rendre kinyilvánította autonómia igényét. A magyar-magyar csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat alapján, amit a magyar kormány is aláírt, úgy tűnt, hogy hosszas habozás után a magyar kormány végre felvállalta a határon túli magyarság autonómia törekvéseit. A Temesváron aláírt államszerződés után azonban egyértelművé vált, hogy erről szó sincs. Temesváron olyan államszerződés került aláírásra, ami semmilyen garanciát sem biztosít a romániai magyarok számára az autonómia vonatkozásában.
A Magyarok Világszövetsége a magyar össznemzeti érdekek szem előtt tartásával több ízben is véleményt nyilvánított az alapszerződés ügyében, és felhívta a magyar kormány figyelmét a sebtében kidolgozott, rossz államszerződések veszélyeire.
Ezek a fenntartások, sajnos beigazolódtak. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezése rendre a határon túli nemzetrészek rovására történik, nem érvényesül a határon túli magyar közösségek iránti felelősség elve, amit a Magyar Köztársaság alkotmánya rögzít.
A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa szem előtt tartva Magyarország és a határon túli magyar népcsoportok közös érdekeit, azaz a magyar nemzet érdekeit, fontosnak tartja Magyarország és a vele szomszédos államok közti jó viszony kialakítását és támogatja Magyarország és a térség országainak az Európai közösséghez való mielőbbi csatlakozását. Elfogadhatatlannak tartjuk azonban azt a gyakorlatot, hogy a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezését szolgáló államszerződések a határon túli magyar közösségekkel való politikai egyeztetés és egyetértés kialakítása nélkül jönnek létre, és a fejük fölött köttetnek meg.
Az MVSZ JOT azt az álláspontot vallja, hogy a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradásának alapvető feltétele az önkormányzat, az autonómia létrehozása, összhangban az európai gyakorlattal és a nemzetközi normákkal. A Magyar Köztársaság a szomszédos államokkal viszont eddig rendre olyan államszerződéseket kötött, amelyek nem támogatják a határon túli magyar népcsoportok autonómia törekvéseit mint helyzetük alkotmányos egyenjogúságon alapuló rendezésének eszközét. Meggyőződésünk, hogy a rossz államszerződések aláírásának siettetése egy rövidtávú politika következménye, amely – vélt külpolitikai előnyökért – jogfeladást követ el a magyarság kárára, ami beláthatatlan következményekkel járhat a határon túli magyarok részére. Ez a politika megaláztatást és kiszolgáltatottságot jelent számunkra, megnehezíti a nemzetrészek önszerveződését, távlatnélkülivé teszi politikai küzdelmét. A megaláztatás ellenére hitünk töretlen, hogy kisemmizettségünk ellenére a jog és az igazság a mi oldalunkon áll, amit hosszú távon nem lehet elnyomni és figyelmen kívül hagyni.
Hamarosan egy éve, hogy Csubela Ferenc, a VMSZ egykori elnöke, tragikus körülmények között elhunyt. Azóta többször szóba került, hogy meg kellene jelentetni Csubela Ferenc ránk maradt kéziratait, ami nem csak méltó tisztelgés lenne emléke előtt, de szellemi öröksége politikai útmutatóul is szolgálna számunkra.
A VMSZ elnökségének 1996. augusztus 27-i ülésén ezt a javaslatot ismét felmerült. Amint azt az ülésről készült jegyzőkönyv tanúsítja, a vita eredményeként az alábbi határozat született: „Az Elnökség megbízza Bálint Antalt, hogy a kéziratot hozza vissza Magyarországról”.
A határozat szövegéből nem derül ki, hogy a kézirattal kapcsolatosan mik a VMSZ további szándékai. Nevezetesen, hogy vállalja-e a kézirat kiadását vagy sem? Ha igen, mikorra szándékozik azt megjelentetni? Melyik kiadónál? Hány példányban látta elő a kötet megjelentetését? Kit bízott meg a kézirat szerkesztésével?
Szeretném, ha a VMSZ Elnöksége mielőbb döntést hozna ezekben a kérdésekben, s erről tájékoztatná Csubela Ferenc özvegyét is.
Szabadka, 1996. szeptember 17.
Magyarország Európai Uniós csatlakozása távlatilag nagyobb lehetőségeket kínál a magyar nemzet megerősödéséhez és integrálódásához mint a kimaradás.
Az EU integrációval egyidőben a legfontosabb cél a nemzeti egység előfeltételeinek megteremtése. Ennek az egységnek egyik alapvető eszköze egy új magyar alkotmány. Az új alkotmánynak a kétházas parlamenttel biztosítania kell a magyar nemzet különböző országokban élő részeinek az egységes képviseletét.
A másik eszköz, a Magyarországgal határos országokban élő magyar nemzetrészek jogállásának rendezése a kettős állampolgárság és belső önrendelkezés alapján. Az EU integrációs folyamatban a mindenkori magyar kormánynak határozott szerepet kell vállalnia a nemzeti érdekek érvényesítésében.
Budapest, 1997. november 9.
Azt gondolom, hogy több minden miatt megkerülhetetlenné vált a magyar kisebbségek társadalmi önszerveződésének és azzal összefüggésben Világszövetség szerep-vállalásának az átgondolása.
A legutóbbi szerbiai választásokon a magyar kisebbségpolitika Vajdaságban megbukott. A vajdasági magyarok többsége nem támogatja a nevében folytatott politikát, nem kér a magyar pártokból. Valahol valamit elvétettünk, lehetséges, hogy sok mindent elöről kell kezdenünk.
A kisebbségi pártok 1989-ben annak a reményében jöttek létre, hogy a térség politikai átalakulása megállíthatatlan folyamat, amelyen belül új és váratlan helyzetek adódhatnak számunkra. Javunkra fordítható helyzetek. Ezért úgy éreztük, hogy jóvátehetetlen mulasztás volna, ha a magyar kisebbségek kimaradnának a politikából. Mindent egy lapra tettünk fel. Arra a lapra, hogy a történelem kegye folytán talán alkupozícióba kerülünk, és a magyarság integrálódását elősegíthetjük. A politikai élet megszervezésével és a pártok létrehozásával tulajdonképpen erre az eshetőségre készültünk.
Az immár nem csak kisebbségben, hanem politikai ellenzékben is eltöltött hét esztendő után megállapíthatjuk, hogy a várt, javunkra fordítható helyzetek nem álltak elő, vagy ha igen, úgy nem tudtunk élni velük. Egyúttal megállapíthatjuk azt is, hogy a politikai életbe való bekapcsolódás, a parlamenti csatározások az elmúlt hét év folyamán nem jártak semmiféle kézzelfogható eredménnyel. Hozzátehetjük: kisebbségi számarányunknál fogva nem várható ezután sem.
Az, amit létrehoztunk, ma inkább hátrányunkra van, mint a javunkat szolgálja. A pártok megosztották a magyar népcsoportokat, s mozgásterük beszőkülésével párhuzamosan lassan fel is morzsolják azokat. Ugyanakkor maguk a pártok is meghasonlottak: áldozatul estek a vezetői ambícióknak, a külső manipulációknak és a belső hatalmi harcoknak. Történt, ahogy történt, tény, hogy a kisebbségi érdekérvényesítést a politizáló réteg érdekeltsége és tudatállapota miatt ma már nem lehet a közösség részéről elvárt és ellenőrzött nemzeti tartalommal feltölteni.
Ismeretes, hogy a koszovói albánok más utat választottak. Pártélet és választási csatározások helyett közösségszervezéssel foglalkoztak, és mára jogi forma szerint ugyan még nem, gyakorlatilag azonban létrehozták saját államiságukat. Velük ellentétben a magyar kisebbségek a posztkommunista nemzetállamok pártéletébe történő bekapcsolódással - az eredménytelenségek, kudarcok, károk mellett, amit az elmúlt hét év folyamán elszenvedtek -, a nagyvilág felé a kirakatbáb szerepét töltik be. Politikai szerepvállalásukkal maguk hitelesítik a világ előtt azt a „parlamenti demokráciát”, amely (akárcsak a bokszban) szentesíti a velük szemben elkövetett gazságokat.
Hülyének kell lenni ahhoz, hogy egy keszeg, pehelysúlyú bokszoló egy nehézsúlyú izomkolosszussal félholtra veresse magát. Lám, mi mégis ringbe szállunk, ami arra figyelmeztet, hogy a mentalitásunkon kellene valamit változtatni. Annál is inkább, mivel biztosra vehető, hogy sem a parlamenti csatározások, sem a magyar-magyar politikai kapcsolatok szintjén a közeljövőben nem várható lényeges javulás. Ellenkezőleg. A dogmává merevült politikai álláspontok miatt vélhetően tovább mélyülnek és szélesednek a szakadékok az anyaországi pártok, az anyaországi és a határon túli magyar pártok, valamint egyazon nemzetrész magyar pártjai között.
Mivel nem csak a körülmények, hanem immár a magyarság jelenlegi politikai elitje is akadálya a nemzeti integrációnak, s belátható időn belül sem az egyik, sem a másik vonatkozásban kedvező változás nem remélhető, stratégiaváltásra van szükség. Látnunk kell, hogy egyetértés és egyértelmű politikai akarat hiányában az autonómiák megvalósításától is egyre távolodunk, más téren kell tehát a társadalmi összefogást elérni.
Már több alkalommal szóvá tettem, most is hangsúlyozni szeretném, hogy szerintem a magyarság legnagyobb gondja nem politikai, nem gazdasági, hanem mentális természetű. Nem véletlen a nagyarányú önpusztítás, és itt korántsem csak az öngyilkosságról beszélek. Még figyelmeztetőbb az a közöny, ahogyan a nemzet tudomásul veszi saját leépülését. Azt gondolom, hogy ez mentalitás és magatartás az egészséges életstratégia hiányával függ össze. Az egyének és a nemzet vonatkozásában egyaránt.
A magyarságnak, bármiféle önállósuláshoz előbb szellemében kell megújulnia. Első lépésként le kell rombolni a magunkban és magunk köré emelt érzelmi és szellemi korlátokat. Főként azokat a gondolkodási sémákat, amelyek a múlt csapdáiban tartanak.
A magyarság sérelmei és vágyálmai birodalmában él, anélkül, hogy bármiféle tudatos jövőre irányuló életstratégiával rendelkezne. Hiányzik életünkből a cél világos meghatározása, amelynek hiányában nem tudjuk, mit kellene tennünk annak megvalósítása érdekében. Folyamatos és erőteljes bennünk az aggodalom, ami nem kedvez a cselekvő magatartásnak.
Ilyen kábán és tétován sodródtunk bele az 1989-es társadalmi és politikai változásokba, magunkban hordozva a régi szokásokon, életelveken, félelmeken és hiedelmeken alapuló pontatlan ön- és helyzetértékeléseket. A világ már rég megváltozott körülöttünk, mi azonban nem tudunk korábbi gondolkodási és viselkedési sémáinktól megszabadulni, nem tudunk az új lehetőségekkel élni.
Az újabb zsákutcás magyar helyzet az értelmes életcél hiányából ered. Mint a vak, tapogatózunk magunk körül: mások szeretetéért, könyörületéért, tiszteletéért, bámulatáért esedezünk, ahelyett, hogy magunkkal kezdenénk valamit, hogy bátran élnénk az adott pillanat lehetőségeivel.
Meggyőződésem, hogy ebben a helyzetben a Magyarok Világszövetségének az a legfontosabb feladata, hogy elősegítse a magyarság szellemi ébredését. A mindennapi gyakorlati élet nyelvére lefordítva ez a feladatvállalás azt jelenti, hogy önálló magyar intézményeket kell létrehoznunk a kreativitás és a szellemi képességek kibontakoztatása céljából. Abból a célból, hogy csökkentsük a nemzet negatív önértékelését, s leromboljuk az önmagunk köré emelt érzelmi és szellemi korlátokat.
Az elcsatolt területeken élő magyar nemzetrészek esetében az önálló magyar egyetemek, a felsőoktatási hálózatok kiépítése szolgálná leginkább ezt a célt. Természetesen tudjuk, hogy ma még a magyar nemzetrészek szellemi rabságban tartása érdekében nemhogy önálló magyar egyetemekre, de korlátozott autonómiával felruházott magyar tagozatok létrehozására sincs mindenütt lehetőség.
Ott, ahol nincs lehetőség önálló magyar egyetem létrehozására, a Világszövetség kezdeményezésére és támogatásával szabadegyetemeket kell létrehozni. Ezeken a szellemi fórumokon hamar kiérlelődne az a „kemény mag”, amely a passzív rezisztenciába süllyedt magyar népcsoportokat képes lesz kimozdítani a holtpontról.
Javaslom, hogy a Magyarok Világszövetsége az 1998-as költségvetési vita folyamán tekintse egyik legfontosabb feladatának a határon túli magyarság szellemi kibontakozásának és önállósodásának támogatását: az önálló magyar egyetemek, vagy ahol ennek a feltételei hiányoznak, a teljes autonómiával rendelkező szellemi szabadegyetemek létrehozását. Azt gondolom, hogy a Szent László Akadémia keretéül szolgálhatna ennek az intézményhálózatnak.
Végezetül még annyit: ne feledjük, hogy a koszóvói albánok is így kezdték a hetvenes években. Egyetemeket, főiskolai hálózatot hoztak létre, és az ott képzett nagyszámú nemzeti elkötelezettségű értelmiséginek köszönhetően váltak képessé arra, hogy minden megpróbáltatás ellenére kezükbe vegyék sorsukat és megszervezzék jövőjüket. Ők tudják, mit akarnak, ezért tudnak a rendőrségi terror ellenére hihetetlen lelki békében élni a világgal és önmagukkal. Mi nem tudjuk, mit akarunk: ezért a folyamatos aggodalom a jövő miatt, ezért az önpusztítás, és ezért marjuk százfelé egymást.
Biztos vagyok benne, hogy a Világszövetségen belül sikerül helyrehoznunk félresiklott kapcsolatainkat, és alkalmassá tudjuk tenni a Szövetséget erre a magyarság szellemi megújhodását szolgáló feladatra.
Ada, 1997. nov. 13.
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Barátaink!
Ezúton szeretném jelezni, hogy az AMOSZ hírszolgálatának a jelentéseit rendszeresen megkapjuk, s hogy mindannyian nagyra értékeljük fáradozásaikat, amit az elcsatolt területeken élő magyar kisebbségek érdekei ügyében kifejtenek. Figyelmességük nagyon jólesik, annál is inkább, mivel mi magunk az adott körülmények között nem sokat tudunk tenni saját érdekünkben, részben a körülmények miatt, amelyek meghatározzák politikai mozgásterünket, részben a múlt szellemi öröksége miatt, ami meghatározó módon rányomja bélyegét politizáló értelmiségünkre.
Figyelmességüket a magam részéről azzal szeretném viszonozni, hogy mellékelten elküldöm a Kisebbségi létértelmezések címen nemrégiben megjelent kötetemet, amely bepillantást nyújt a vajdasági magyarság életébe, az elmúlt évek történéseibe, és némiképpen napjaink társadalmi fejleményeibe.
Köszöntöm az AMOSZ tagjait és valamennyi kedves amerikai magyar barátunkat. Baráti kézszorítással,
Ada, 1998. április 2.
Az MVSZ legfőbb célja a magyar nemzet egységének megteremtése és megőrzése az önrendelkezési elv alapján.
Az 1989-es változásokat megelőzően az alig átjárható államhatárok, vízumkényszerek és más tilalmak tartották távol egymástól a Kárpát-medencében és a világon élő magyar nemzetrészeket. Az Európai Unió és a NATO-bővítés hasonló helyzetet idézhet elő a Kárpát-medencei magyarság számára, amennyiben a schengeni egyezmény kiterjesztése utazási akadályokat emel Magyarország és a jelenlegi határain túl élő magyar nemzetrészek közé.
A csatlakozási tárgyalások során elengedhetetlenül szükséges olyan jogviszonyt kialakítani, amely a határon túli magyarság számára biztosítja az akadálytalan kapcsolattartást az anyaországgal és a világ magyarságával, illetve a kettős állampolgárságot minden magyar számára, aki azt igényli.
Az MVSZ Választmánya. Budapest, 1998. április 4.
A Magyarok Világszövetsége Választmánya aggodalommal figyeli az újabb balkáni háborúval fenyegető feszült koszovói helyzetet, és határozottan elítéli a szerb hatóságok brutális agresszióját, az albán polgári lakosság elleni, genocídiumba torkolló fegyveres fellépését.
A Magyarok Világszövetsége több ízben is felemelte szavát a nemzeti közösségek önrendelkezésén alapuló autonómiák biztosítása érdekében, és továbbra is úgy látja, hogy ezen alapvető jog figyelembevétele nélkül nem lehet igazságosan és tartósan rendezni semmilyen etnikai konfliktust.
A Világszövetség Választmánya kifejezi rokonszenvét és erkölcsi támogatását a koszovói albán közösség önrendelkezési törekvéseivel, továbbá példásnak tekinti azt a világméretű aktív szolidaritást, amely lehetővé tette ezen közösség saját - a szerb etnokrata gyakorlattal szembeszegülő - önálló társadalmi intézményrendszere kiépítését és működtetését.
Ezért a Magyarok Világszövetsége Választmánya a világ kormányaihoz és közvéleményéhez fordul a genocídium megállítása, valamint egy stabil, az albán önrendelkezésen alapuló megoldás érvényesítése érdekében, és felkéri tagszervezeteit, országos tanácsait, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel támogassák ezen felhívás célba juttatását.
Budapest, 1998. április 5.
A Földön élő minden magyar tagja a magyar nemzetnek. A Magyarországon élő, a határon kívülre rekesztett, valamint a világban szétszóródott magyarok összefogására jött létre a Magyarok Világszövetsége, mint önálló nemzetközi érdekvédelmi szervezet, amely legfontosabb feladatának azt tartja, hogy anyanyelvében megtartsa, hagyományaiban megőrizze, lélekben, szellemben, kultúrában egyesítse a történelem által szétszóratott nemzetet.
A Világszövetség létrehozásának gondolata először 1928-ban merült fel. Hosszabb huzavona után ténylegesen 1938-ban alakult meg a II. Magyar Világtalálkozó alkalmával. Az idén 60. évfordulóját ünneplő Világszövetség számos megpróbáltatáson ment keresztül, sokszor félreverték már a harangot fölötte. A Világszövetség azonban túlélve a buktatókat, a kommunizmus nehéz évtizedeit, visszatalált magára. Az 1989 óta tartó rendszerváltozás lehetővé tette a Világszövetség megújulását. 1992-ben, a Magyarok III. Világtalálkozóján nyerte el jelenlegi formáját.
Az MVSZ alulról építkező szervezet, amely az autonómia és föderáció elvére épülve segít megtartani a magyar kultúrát és szellemet, segít megvédeni a jogaikban sérült egyéneket és nemzeti közösségeket. Célja a nemzet számbeli növekedése, gazdasági és kulturális gyarapodása, a család védelme, és a magyarság egységének megteremtése az önrendelkezési elv alapján.
Az MVSZ tagja lehet mindenki, aki magát magyarnak vagy a magyar kultúrához tartozónak vallja, vagy a többi magyarral sorsközösséget vállal, és elfogadja a Szövetség alapszabályát. A tagok és tagszervezetek nem közvetlenül a Szövetséghez csatlakoznak, hanem Magyarországon a megyei szervezetekhez, külföldön pedig az országos tanácsokhoz.
Az MVSZ hármas tagoltságú. A magyarországi megyei szervezetek alkotják az Anyaországi Régiót, a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, horvátországi és szlovéniai magyarok országos tanácsai a Kárpát-medencei Régiót, a nyugati és tengeren túli magyarok országos tanácsi pedig a Nyugati Régiót.
Az MVSZ országos tanácsai lehetőleg önállóan bejegyzett jogi személyek. Egy országban csak egy országos tanács hozható létre. Jelenleg a Világszövetség mintegy 50 országos tanáccsal, illetve megyei szervezettel rendelkezik.
A Magyarok Világszövetségének elnöke: Csoóri Sándor. Elnökhelyettes: Patrubány Miklós. Regionális elnökök: Dobos László (Kárpát-medencei Régió), Kurucz Gyula (Anyaországi Régió), Papp László (Nyugati Régió). Regionális alelnökök: dr. Hódi Sándor (Kárpát-medencei Régió), dr. Gidai Erzsébet (Anyaországi Régió), Bihari Szabolcs (Nyugati Régió).
Az elnökség tagjai: András Imre (Románia), Bauer Győző (Szlovákia), Beke Imre (USA), Bihari Szabolcs (Svédország), Chrudinák Alajos (Magyarország), Csörgits József (Horvátország), Emődi Csaba (Argentína), Fekete Gyula (Magyarország), Gidai Erzsébet (Magyarország), Hódi Sándor (Jugoszlávia), Kardos Béla (Ausztrália), Kellermayer Miklós (Magyarország), Kötő József (Románia), Pátkai Róbert (Anglia), Pozsgai Imre (Magyarország), Püski Sándor (Magyarország), Somorjai Ágnes (Kanada), Soós Kálmán (Ukrajna), Szijártó István (Magyarország), Wurst Erzsébet (Ausztria).
A Védnöki Testület elnöke: Tőkés László püspök. Az Etikai Bizottság elnöke: Tempfli József püspök. A Számvizsgáló Bizottság mb. elnöke: Várhelyi Krisztina. A Nemzetstratégiai Bizottság elnöke: Duray Miklós.
A Magyarok Világszövetsége tagjain és tagszervezetein keresztül fejti ki tevékenységét. Az MVSZ közel egymilliós tagságának felét a Kárpát-medencei Régió, másik felét csaknem azonos arányban a Nyugati Régió és az Anyaország adja. Az MVSZ budapesti hivatalában mintegy 40 főállású tisztviselő dolgozik. Ezt a létszámot a Szövetség csökkenteni kívánja.
Az MVSZ szövetségi szintű távlati programjában az alábbi stratégiai célokat fogalmazta meg: 1. A Világszövetség váljon a világ magyarságának szellemi parlamentjévé. 2. Járuljon hozzá a magyar nemzetpolitikai stratégia kidolgozásához és megvalósításához. 3. Segítse a magyar közösségek gazdasági talpraállását és közigazgatási önállóságát. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása egyelőre meghaladja a Világszövetség erejét és lehetőségeit, de némi erkölcsi kárpótlásban részesíthette magát a Magyarok IV: Világkongresszusának és a honalapítás 1100. évfordulója alkalmával rendezett rangos világtalálkozók megszervezésével.
A Világszövetség Jugoszláviai Országos Tanácsát – az MVSZ megújulásának és decentralizálásának a szellemében és reményében – 1994 májusában hoztuk létre a szövetség akkori tagjaival és tagszervezeteivel. Még az év végén, mint saját alapszabállyal rendelkező önálló jogi személy, Belgrádban bejegyzésre került.
Az elmúlt négy év alatt, amely nem volt állóvíz sem a vajdasági magyarság, sem a Világszövetség életében, jelentősen gyarapodott az Országos Tanács létszáma, melynek eredményeként elmondhatjuk, hogy ma a vajdasági magyarság egyik legátfogóbb és legtömegesebb társadalmi szervezete. Ez alkalommal is többen jelezték belépéséi szándékukat a szövetségbe.
A Világszövetség helyzetéről, megújulási törekvéseiről, a szervezeti kérdésekről dr. Hódi Sándor tartott beszámolót, aki ezt követően ismertette az Országos Tanács eddigi tevékenységét és programcéljait.
– A vajdasági magyarság a jugoszláviai drámai helyzet ellenére az elmúlt években háttérbe szorult, keveset szerepelt az MVSZ szövetségi szintű programjaiban. Ennek egyik oka, hogy az MVSZ költségvetése és cselekvési programja túlságosan rendezvényközpontú. Sok a gyűlés, sok az ünnep, sok a manifesztáció. Nekünk, akárcsak más magyar nemzetrészeknek a Kárpát-medencében, más jellegű gondjaink vannak, ezért ezen a helyzeten változtatni kívánunk. A Világszövetség jogállásáról készülő új törvény talán módot erre a változásra. Hozzon az Országgyűlés olyan törvényt, amely a Magyarok Világszövetségét az összmagyarság érdekeinek a szolgálatába állítaná, és lehetővé tenné számára elsőrendű feladatának megvalósítását: a Kárpát-medencei teljes magyar nemzet boldogulásának és integrációs törekvéseinek a támogatását.
Ezt követően a közgyűlés meghallgatta a pénzügyi beszámolót, elfogadta az ellenőrző bizottság jelentését, és a Világszövetség új alapszabályával összhangban, bizonyos fenntartásokkal módosította az MVSZ JOT alapszabályát.
Mivel a korábbi tisztségviselők mandátuma lejárt, a közgyűlés többes jelöléssel és titkos szavazással új vezetőséget választott. A 21 tagból álló Országos Tanács tagjai a következők: dr. Ágoston Mihály, dr. Körmendi Ferenc, dr. Hódi Sándor, Szloboda János, Varga F. József, dr. Burány Béla, Müller Éva, Mészáros Ilonka, dr. Bosnyák István, Ágoston Ibolya, Dudás Károly, Teleki Júlia, dr. Hódi Éva, Rácz Szabó László, Csejtei Dezső, Smit Mária, Bálint Antal, Szabó Szabados Ilona, Novák László és Gruber Ferenc.
A Tanács személyi összetétele jelentősen megváltozott. A megválasztott tisztségviselőknek csaknem a fele újonnan került az MVSZ JOT legfőbb vezető testületébe. A Tanács néhány napon belül saját soraiból megválasztja az elnököt, az elnökséget, az ellenőrző és az etikai bizottságot.
A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa (MVSZ JOT) december 17-i tisztújító közgyűlésén többes jelöléssel és titkos szavazással új vezetőséget választott. A Tanács személyi összetétele jelentősen megváltozott. A megválasztott vezetőségi tagoknak csaknem a fele újonnan került az MVSZ JOT legfelsőbb vezető testületébe.
Az elnökség tagjai: dr. Ágoston Mihály, Bálint Antal, dr. Hódi Éva, dr. Körmendi Ferenc, Rácz Szabó László és Szabó Szabados Ilonka. Az Országos Tanács elnökévé ismét dr. Hódi Sándort választották.
Az ellenőrző bizottság tagjai: Ágoston Ibolya, Gruber Ferenc és Tari László (a bizottság elnöke). Az etikai bizottság tagjai: Teleki Júlia, Szloboda János és Varga F. József (a bizottság elnöke).
Állandó testületei mellett az MVSZ JOT Tanácsa kinevezte két ideiglenes jellegű bizottságának a tagjait is. A pénzügyi bizottság tagjai: Bálint Antal, Mészáros Ilonka (a bizottság elnöke) és Rácz Szabó László. Az emlékbizottság tagjai: dr. Burány Béla (a bizottság elnöke), Csejtei Dezső, Dudás Károly, Gruber Ferenc, Mészáros Ilonka, Müller Éva és Teleki Júlia. A Tanács Hajnal Jenő és Varga Lívia személyében két kültaggal bővítette ki a bizottságot.
A személyi kérdéseket követően dr. Hódi Sándor ismertette az új mandátumra vonatkozó munkatervét. Megítélése szerint az elkövetkezendő négy év páratlan események jegyében fog zajlani, amelyek kulcsfontosságú változásokhoz vezethetnek a magyarság életében.
– Az ezredforduló egyben a magyarság államalapításának az 1000. évfordulóját jelenti, ami újabb szellemi kisugárzás forrása lehet. Az ünnepségek, amelyekben az Országos Tanács is részt kíván venni, erősíthetik a nemzeti hovatartozás és együvé tartozás érzését.
– A tizenötmilliós magyarság szellemi összetartozása szempontjából bizonyára jelentős eseménynek fog számítani az V. Magyar Világtalálkozó is, amelynek megrendezésére szintén ebben a négy éves időszakban kerül sor a Világszövetség szervezésében.
A határokon kívül és belül élők számára egyaránt kulcsfontosságú esemény lesz Magyarország Európai Közösséghez való csatlakozása. Ezzel a lépéssel a megcsonkított ország és a nemzeti kisebbségek új helyzet elé kerülnek. Lehet, hogy Magyarország minden magyar szellemi hazájává magasodik, de az is lehet, hogy leszakadás érzése miatt még elviselhetetlenebbé válik a magyar kisebbségek, a sziget- és szórványmagyarság sorsa. Ezzel kapcsolatosan az Országos Tanácsnak ki kell alakítani a maga álláspontját.
Az elkövetkezendő négy esztendő bizonyára jelentős változásokhoz fog vezetni Jugoszláviában is. A maradék ország egyelőre továbbra is lőporos hordó, nem tudni, milyen irányt vesznek majd az események. Az egész térségben pusztító erők feszülnek, s fel kell készülnünk, nehogy a romlás még jobban magával rántson bennünket. Ahogyan eddig is, ezután is amennyire csak lehet, ki kell maradnunk a balkáni népek konfliktusából.
– A nagyhatalmak eddig a kisebbségi kérdést a szőnyeg alá söpörték. Négy év nagy idő. Elképzelhető, hogy ez a kérdés végre napirendre kerül. Ám addig sem tétlenkedhetünk. Új alapokra kellene helyezni a vajdasági magyarság társadalmi önszerveződését, hiszen azzal a szűkös szabadsággal sem tudunk adekvát módon élni, amely rendelkezésünkre áll.
Az MVSZ JOT négyéves cselekvési programját ebbe a lehetséges mozgástérbe kell beágyazni – mondotta dr. Hódi Sándor, majd ismertette a különböző projektumokra, tanácskozásokra vonatkozó konkrét elképzeléseit.
Az előterjesztést tartalmas vita követte, amelyben számtalan javaslat hangzott el, hogyan és miként lehetne a Világszövetség feladatkörét szélesíteni, és a munkáját hatékonyabbá tenni. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a magyarságot sokféle veszteség érte, ’44-ben megtizedelték, óriási anyagi károkat szenvedett, de a legnagyobb veszteségünk mégis az, hogy drasztikusan csökken a magyarság lélekszáma, s amellett az emberek tízezreit veszítjük el, akik kivándorolnak, vagy feladják nemzeti identitásukat. Szemünk előtt „mérgezik meg” az ifjúságot olyan eszmékkel, amelyek eltávolítják őket a közélettől és kioltják belőlük a magyarságtudatot. Ennek az érzületében, lelkében megsérült nemzetnek kellene valahogyan talpra állnia.
Lehetséges, hogy hosszú-hosszú kivárás után, talán éppen az ezredfordulón ocsúdik majd fel a magyar nemzet abból a bénultságból, amely eddig fogva tartotta. A lehetőségekhez mérten addig is meg kell tenni mindent, aminek közösségformáló hatása van. A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa az elkövetkezendő négy év során mindenekelőtt ezen fog fáradozni.
Ezt a fát az Adai Millenniumi Emlékbizottság és a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa (MVSZ JOT) ültette az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára a szülőföld iránti szeretet és hűség jegyében.
Szolgálja ez a fa a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségünk történelmi tudatának elmélyítést, önbizalmának erősítését, összefogásának szükségességét és szellemi-erkölcsi felemelkedését.
Alulírottak: Bozsóki János géplakatos, a millenniumi bizottság tagja. Danyi László plébános, a millenniumi bizottság tagja. Gruber Ferenc vállalkozó, a millenniumi bizottság elnöke, az MVSZ JOT tanácsának tagja. Dr. Hódi Éva tanárnő, könyvtárvezető, a millenniumi bizottság tagja és az MVSZ JOT elnökségének tagja. Dr. Hódi Sándor pszichológus, a millenniumi bizottság tagja, az MVSZ JOT elnöke. Miklós Ilona tanárnő, a millenniumi bizottság tagja. Molnár József törökfalui plébános, a millenniumi bizottság tagja. Raffai Éva óvónő, a millenniumi bizottság tagja. Surányi Rudolf gépészmérnök, a millenniumi bizottság tagja. Szabó Szabados Ilona tanárnő, a millenniumi bizottság és az MVSZ JOT elnökségének tagja. Szauer Miklós adai plébános, a millenniumi bizottság tagja. Tóth László szobafestő, amatőr ornitológus, a millenniumi bizottság tagja
Ada, 1999. március 15.
A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa (MVSZ JOT) 1999. augusztus 13-i ülésén megvitatta a vajdasági magyarság jövőjével foglalkozó különböző elképzeléseket, közöttük a Nemzeti Tanács megalakítására irányuló tervezetet. A Nemzeti Tanács megalakítására vonatkozó javaslatot az MVSZ JOT fontos kezdeményezésnek tartja, a Nemzeti Tanács mibenlétével, szerepével kapcsolatban azonban több észrevétele és kiegészítő javaslata van. A tervezet a közzétett formában több ponton is súlyosan sérti a képviseleti demokrácia elveit és a pártállami gondolkodás jegyeit viseli magán.
A Nemzeti Tanács létrehozásának kizárólag akkor van értelme, ha az a kormánytól és pártoktól független intézmény, amely tiszteletben tartja a vajdasági magyarság sokféleségét és pártatlanul képviseli a népesség egészének érdekeit. Ezzel szemben a javaslat szerint a Nemzeti Tanács a vajdasági magyar politikai pártok képviselőiből állna össze, szűk pártfórum lenne, amely hatalmat kíván gyakorolni a vajdasági magyarság egésze fölött.
Az MVSZ JOT álláspontja szerint a szövetségi, köztársasági, tartományi és helyhatósági választásokon megválasztott képviselők semmilyen jogcímen sem nevezhetnek át a nemzetiségi önkormányzati tanácsba, mert mandátumuk nem arra szól. Ha ez mégis megtörténik, az a hatalom jogtalan kiterjesztését jelentené a pártok részéről. Az ún. Nemzeti Tanács létrehozása révén a pártok nem a magyar önkormányzat kiépítésére tesznek lépést, hanem törvénytelen módon jogosítványt kívánnak szerezni a vajdasági magyarság egészét érintő ügyek intézésére: jelesül a pénzkezelésre, az intézetek, a média és civil szervezetek felügyeletére.
A vajdasági magyarság nem kíván a pártállamból újabb pártgettóba kerülni. Semmi értelme és célszerűsége egy újabb pártfórum létrehozásának, amely csak arra szolgálna, hogy szűkítse az egyének és társadalmi szervezetek szabadságát és egyébként is szűkös mozgásterét.
A helyzet attól sem változik meg, ha elkészül a vajdasági magyar választópolgárok névjegyzéke. Az a magyar választói névjegyzék ugyanis, amelynek összeállításán ma egyes pártok szorgoskodnak, egy újabb felfordulás esetén könnyen a deportálandók és áldozatok listáját jelentheti. Ezen túlmenően a pártok által készített választási névjegyzék a képviseleti demokráciával való legsúlyosabb visszaélés veszélyével jár együtt.
Az MVSZ JOT álláspontja szerint bár a vajdasági magyarság helyzete, jövője egyelőre nyitott kérdés, a külpolitikai körülmények kedvezőbbek, mint voltak pár évvel ezelőtt. A vajdasági magyarság önépítkező ereje azonban gyengült, ahogyan (létszámánál fogva) pártjai révén sem tudott érdemleges befolyást gyakorolni a kormányzó pártok döntéseire. Ebben a helyzetben feltétlenül új erőforrásokra és új politikai magatartásra van szükség.
Abból a meglátásból kiindulva, hogy a polgárok közvetlen részvételi joga a közügyek intézésében a demokrácia egyik alapelve, s hogy a társadalmi csoportok, szervezetek, amelyek a maguk kezébe vesznek bizonyos, hagyományosan az állami felelősség körébe tartozó feladatokat, a társadalmi pluralizmust erősítik a homogenizáló tendenciákkal szemben, az MVSZ JOT síkraszáll az egyházak, intézmények, társadalmi szervezetek, egyesületek aktívabb részvéte-léért és nagyobb társadalmi megbecsüléséért. A Nemzeti Tanács sem képzelhető el a civil szervezetek hangsúlyos részvétele nélkül.
A Magyarok Világszövetsége egyaránt felelősséget érez az anyaországban és annak határain kívül élő magyarok sorsáért. Ennek szellemében a Világszövetség Jugoszláviai Országos Tanácsa különös fontosságot tulajdonít az egykori és mai Jugoszláviából elűzött és elszármazott magyarokkal való kapcsolattartásnak. Számos példa bizonyítja, hogy az emigrációban élő délvidéki magyarság nagy felelősséget érez az itt élő magyarok sorsáért, és minden eszközzel megpróbálja előmozdítani annak boldogulását.
Ki kell mondani, hogy mindazok, akik itt születtek, de emigrációba kényszerültek, szerves részét képezik ennek a népcsoportnak. Elidegeníthetetlen alapvető joguk, hogy együtt érezzenek a délvidéki magyarsággal, védelmezzék és képviseljék azok érdekeit új hazájukban és a nemzetközi fórumokon. Ennek szellemében az MVSZ JOT elismeri, erősíteni és érvényesíteni kívánja az emigrációban élő délvidéki magyarok jogát a nemzeti önrendelkezésért folyó küzdelemben, szeretné, ha bekapcsolódnának az önkormányzat kiépítésébe és annak működtetésébe. A nemzeti tanács nem képzelhető el az emigrációban élő magyarság részvétele nélkül.
Az egyházak jelentős szerepet játszottak és játszanak a magyarságtudat megőrzésében. Az MVSZ JOT elismeri és érvényesíteni kívánja az egyház jogát a magyar önkormányzat kiépítésében és működtetésében. A nemzeti tanács nem képzelhető el a történelmi egyházak hangsúlyos részvétele nélkül.
Az MVSZ JOT úgy véli, hogy a civil szervezetek, a történelmi egyházak és az emigráció bevonásával jelentősen növelhető a vajdasági magyarság önépítkező ereje, amelyek nélkül, kizárólag pártos alapon, semmiféle önkormányzat, autonómia vagy Nemzeti Tanács nem hozható létre.
A demokratikus társadalomnak egyszerre kell építenie az egyén, a társadalmi csoportok és a nemzeti közösség szabadságigényére. Ahogyan a kisebbségek szabadságukat csak önrendelkezési joguk érvényesítésével valósíthatják meg, az egyének és a társadalmi csoportok szabadsága sem korlátozható semmiféle pártérdekkel. Ebből kifolyólag az MVSZ JOT elutasítja azt a törekvést, hogy a vajdasági magyarság feje fölött - nemzeti tanács vagy más formában - bármiféle párthatalom jöjjön létre.
Zenta, 1999. augusztus 14.
A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa 1999. december 16-án Zentán, a szervezet székházában megtartotta évi közgyűlését. A közgyűlésen a JOT elnöke, dr. Hódi Sándor beszámolt az elmúlt időszak tevékenységéről, amely Jugoszlávia bombázása és az azt követő viharos politikai helyzet ellenére igen sokrétű volt, és eredményesnek bizonyult. Az Országos Tanács olyan kiérlelt helyzetértékelésekkel tudott például a nyilvánossághoz fordulni, amelyek meghatározóak lehetnek a vajdasági magyarság helyzetének további alakulása szempontjából. Szóba kerültek azok a gondok is, amelyek a Világszövetség jelenlegi belső problémáiból fakadnak, s amelyek orvoslására vélhetően a 2000 májusában rendezendő Világkongresszuson, illetve tisztújító küldöttgyűlésen kerül majd sor.
A pénzügyi beszámoló és az ellenőrző bizottság jelentésének meghallgatása és elfogadása után a közgyűlés kimerítő vitát folytatott a Világszövetség megújulásával kapcsolatos elvi kérdésekről, valamint az MVSZ leendő tisztségviselőivel szembeni elvárásokról. Az MVSZ jövőjével kapcsolatban a közgyűlés egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Világszövetség maradjon meg továbbra is a régiók szövetségének, amelyen belül az országos tanácsok szerepét erősíteni kell.
A közgyűlés a JOT további működésével kapcsolatban több határozatot fogadott el, döntött a májusi budapesti tisztújító közgyűlésen résztvevő küldöttek mandátumáról, majd ezt követően egyhangúan megválasztotta a védnöki testület új tagjait. A védnöki testület újonnan megválasztott tagjai: dr. Ágoston Mihály professzor, dr. Körmendi Ferenc professzor, atomfizikus, dr. Ribár Béla professzor, akadémikus, Szloboda János nyugalmazott tanár, Utasi Jenő atya. Póttag: dr. Hódi Éva könyvtárvezető, tanár.
Az elnöklő végül az Országos Tanács nevében köszönetet mondott Kardos Bélának, az MVSZ elnökségi tagjának, az Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség társelnökének a vajdasági magyarság érdekében történő lobbizásáért az EBESZ konferenciákon, valamint az isztambuli csúcsértekezleten való érdekképviseleti szerepvállalásáért.
Állampolgárság vagy státustörvény? címmel rendezett tematikus tanácskozást február 10-én Zentán a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa (JOT). A tanácskozásra meghívták a Világszövetség Erdélyi Társaságának (VET) a küldöttségét, mert a Kárpát-medencei magyar közösségeket élénken foglalkoztató kérdéskör kezelésében a VET jelentős, kezdeményező és szakmailag megalapozott munkát végzett.
A tanácskozás erdélyi vendégei voltak: Patrubány Miklós, a VET elnöke, Borbált Imre, az MVSZ Stratégiai Bizottságának koordinátora, András Imre, az MVSZ Elnökségének tagja.
Patrubány Miklós elemezte az ezredvégi magyarság létét leginkább terhelő körülményeket: -- apadó népesség, súlyos államadósság, bizonytalan, esetleges, hiányzó jövőkép --, majd vázolta az európai geopolitikai erőtér fő ismérveit, melyek külön-külön és együttesen megkerülhetetlenné teszik Magyarország és a határon túli magyarok jogviszonyának a rendezését.
Dr. Hódi Sándor, a JOT elnöke vitaindítójában elmondta, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése a nemzet egészére csupán a minimumot jelenti a nemzet integrálása szempontjából.
Dr. Hódi Sándor szerint a határon túli magyarok státusát rendező törvénnyel szembeni legfőbb ellenvetés abból származik, hogy az nem oldja meg a határon túli magyarok Trianon óta létező problémáját. Nevezetesen azt, hogy kisebbségi sorsban élnek. A státustörvény, bármilyen jogosítványokkal ruházza is fel a határon túli magyarokat, kisebbségi mivoltukon semmit sem változtat. Ellenkezőleg, míg korábban csak a többségi néphez képest minősültek kisebbségnek, a státustörvénnyel a magyar nemzeten belül is kisebbségnek lesznek minősítve. Az eddigi „júgokból”, „románokból”, „szlovákokból”, „ukránokból” „státus magyarok” lesznek Magyarországon.
Dr. Körmendi Ferenc atomfizikus véleménye szerint a magyar állampolgárság kiterjesztése a határon túli magyarokra fontos lépés lenne a határon túli magyar tudományosság számára is.
Az erdélyi vendégek ismertették a külhoni állampolgárság intézményére tett javaslatukat, amelyet a VET terjesztett elő a bécsi EBESz-értekezleten. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a státustörvénynek kezelnie kell Magyarország és a vele szomszédos területeken élő őshonos, nem magyar etnikumú közösségek viszonyát.
A tanácskozás résztvevői kezdeményezik, hogy mint a magyar-magyar kérdéskomplexum bizonyítottan felkészült és legitim fóruma, a Magyarok Világszövetsége és annak Országos Tanácsai nyerjenek állandó NGO-státust a Magyar Állandó Értekezleten. Ez a státus pontos mederbe terelheti a két, nemzetpolitikailag fontos intézmény viszonyát, és egyben kamatoztatja az MVSZ több évtizedes tapasztalatát.
Dr. Hódi Sándor, a JOT elnöke, Patrubány Miklós, a VET elnöke
Zenta, 2000. február.10.
PÁLYÁZAT
A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa pályázatot hirdet 80 év kisebbségben címmel. A pályázaton részt vehet minden vajdasági vagy vajdaságból elszármazott személy.
Az ezredforduló önmagában is alkalmas a számvetésre. A lepergett ezer év alatt mintegy 36 generáció váltotta egymást. Ebből három nemzedék megtapasztalta a kisebbségi sorsot is. Mit jelent Trianon a vajdasági magyaroknak?
A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa a pályázat kiírásával a kisebbségi sorban élők nemzeti önismeretét szeretné elmélyíteni. Összefoglaló igényű, a kisebbségi lét fontosabb jelenségeire, tendenciáira figyelő írásokat várunk. Kívánatos, hogy a pályamű személyi jellegű és családtörténeti vonatkozású legyen, s ölelje fel legalább három generáció életét.
Elsősorban szociográfiai jellegű munkákra számítunk, amelyben a kisebbségi élet falu vagy családtörténeti keretbe ágyazva kerül elmondásra. Központi témája lehet az iskoláztatás, a szakmai boldogulás, a hitélet, a többségi népekkel való kapcsolatok alakulása (vegyes házasságok, beolvadás), a család társadalmi felemelkedése vagy bukása, a rokonságon belüli népesedési mutatók: születések és elhalálozások, a kivándorlás, hontalanság stb.
Terjedelmi korlátozás nincs. A pályázatokat 2000. június 30-ig három gépelt példányban kell elküldeni az MVSZ JOT székházába. (24400 Zenta, Népi forradalom u. 15.)
A pályázat jeligés. A pályázó személyi adatait jeligével ellátott zárt borítékban kérjük a pályaműhöz mellékelni. I., II., III. díjat és különdíjakat osztunk ki. A legjobb munkákat kötet alakban szándékozunk megjelentetni.
1. díj 10.000 dinár
2. díj 6.000 dinár
3. díj 4.000 dinár
A pályázatokat az MVSZ JOT által kinevezett három tagú bírálóbizottság fogja elbírálni. A bírálóbizottság tagjai: dr. Ágoston Mihály, dr. Bosnyák István, dr. Hódi Éva. A díjkiosztás 2000. augusztus 22-én lesz a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa millenniumi központi ünnepségén Zentán a városháza dísztermében. Az MVSZ JOT Elnöksége nevében.
Zenta, 2000. február 22.
Tisztelt Honfitársaink! A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa Krisztus születésének 2000. és a magyarság keresztény államiságának ezer éves évfordulója alkalmából pályázatot hirdet 80 év kisebbségben címmel. A pályázat kiírásával szeretnénk elmélyíteni nemzeti önismeretünket, feltárni múltunk értékeit, tisztelegni őseink emléke előtt, ugyanakkor számot vetni helyzetünkkel.
A pályázat költségeit az MVSZ JOT fedezi, de lehetőséget biztosít arra, hogy intézmények, szervezetek és magánszemélyek különdíjjal jutalmazzák a pályázaton jó helyezést elért pályaműveket. A díjak 2000. augusztus 22-én a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országost Tanácsa millenniumi központi ünnepségén kerülnek kiosztásra Zentán a városháza dísztermében, amelyen a díjazottak és a rangos vendégek mellett részt vesznek a különdíjak átadói is.
Kérjük Önöket, hogy egyrészt adják tovább szervezetük tagjainak a pályázatra vonatkozó felhívásunkat, másrészt jelezzenek vissza, hogy szándékukban áll-e esetleg különdíjat felajánlani a pályázaton jó helyezést elért pályaművek szerzőinek. Tisztelettel, dr. Hódi Sándor, az MVSZ JOT elnöke.
Kedves Barátaim, Honfitársaim, Támogatóim! Őszintén meglepett és meghatott javaslatotok, hogy engem jelöltetek a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztségére. Köszönöm ezt a megtiszteltetést és az irántam tanúsított nagyfokú bizalmat, ami jólesett és további küzdelemre fog ösztönözni.
Meglátásom szerint ma a Világszövetség élére olyan személyiségre van szükség, aki – túl azon, hogy rátermett, széles látókörű, jelentős szellemi teljesítmény és szervezési gyakorlat áll mögötte, s nagy reményekre feljogosító nemzetstratégiai programot tud felkínálni – képes integrálni a világ magyarságát, élvezi a magyar kormány bizalmát és támogatását, ugyanakkor járatos a nemzetközi politikában, illetve a magyar érdekek ügyében való külföldi lobbizásban.
Értesüléseim szerint az eddigi jelöltek között van egy ilyen formátumú személyiség, ezért azt hiszem, hogy ez a rangos tisztség most rá vár. Maga a bizalom és a gesztus azonban sokat jelent számomra és további munkára ösztönöz. Bizalmatokra az elkövetkezendő időben is megpróbálok rászolgálni.
Baráti szeretettel köszöntelek Benneteket, dr. Hódi Sándor.
[1] Elhangzott 1990. 07. 29-én. Megjelent a Hírmondó, 1990. október 13-i számában.
[2] Hírmondó, 1. szám. 1990. szeptember 15.
[3] Nyílt levél az MDF Közép-Európai Munkaközösségéhez és a Gyulai Szervezetéhez 1990.09.25-én.
[4] Hírmondó, 1990. november 23.
[5] Hírmondó, 1990.11.23.
[6] Levél Ada Község Képviselő Testületének, 1990.12.12.
[7] Hírmondó, 1991. február 22.
[8] Levél Horváth Balázs miniszter úrnak! Miniszterelnöki Hivatal, Budapest 1991.05.15.
[9] A magyar kisebbségvédelmi szervezetek javaslatomra létrejött első megbeszélésén elfogadott szándéknyilatkozat. Felsőőr, 1991. június 22.
[10] Beszámoló. Hírmondó, 21. szám. 1991. július 6.
[11] Ez az általam írott levél volt a VMDK részéről az első tiltakozás a szerbek fegyveres beavatkozása ellen. Ada, 1991. június 29.
[12] Magyar Emberi Jogok Fórumának Ontario M9V 504. Kanada. 1992.01.03.
[13] Nyílt levél Tőkés László püspök úrnak, az RMDSZ tiszteletbeli elnöknek! Hírmondó, 1992. január 31.
[14] A kisebbségi ügyek iránt érdeklődő NATO-küldöttség 1992. február 4-én belgrádi látogatása során találkozott a szerb parlament külügyi bizottságának elnökével és több parlamenti képviselővel. A beszélgetésben dr. Körmendi Ferenc, a VMDK képviselője ismertette a vajdasági magyarság helyzetét és törekvéseit, majd átadta a VMDK Elnökségének a polgárháborúra vonatkozó álláspontját tartalmazó alábbi dokumentumot.
[15] Hírmondó, 1992. február 28.
[16] A VMDK Emberjogi Bizottságának közleménye. 1992.03.16.
[17] A VMDK Emberjogi Bizottságának közleménye. 1992.03.31.
[18] Beszámoló, 1992.05.16.
[19] Magyar Szó, 1992. szeptember 2.
[20] Készült 1992.09.22-én.
[21] Ada, 1992.10.25-én.
[22] Bhutros Ghalinak, az ENSZ főtitkárának. Előterjesztés az MVSZ 1992. november 22-i választmányi álláspontjának kialakításához.
[23] A VMDK Évkönyve, 1992. Bevezető.
[24] VMDK. Ada, 1993. II. 13.
[25] Magyar Szó, 1993. március 22. Megbeszélés a vajdasági magyarok helyzetéről
[26] Stockholm, 1993. 03.15.
[27] A VMDK tanácsa nevében, Ada 1993. március 27.
[28] Megkezdődött a helyi szervezetek hitelesítése. Mohol, 1993. március 29.
[29] Magyar Szó, 1993. április 27.
[30] Levél Gomez Reino Úrnak, Comission Des Communatés Européennes Offise Européenne d Aide Humanitaire 1, rue Geneve - 1040 Bruxels.
[31] Miután ismételt próbálkozásaink ellenére sem került sor személyes találkozóra, levélben fordultunk Antall József miniszterelnök úrhoz a KENF támogatása érdekében. Sajnos, kérésünk nem talált megértésre a miniszterelnök úr részéről, félve attól, hogy a magyar nemzetrészek közös fellépése „felébresztheti a kisantant reflexeket” a szomszédos népeknél. Az államszerződések megkötése mellett ez volt a magyar kormány másik rossz lépése ellenünkben, amely gyakorlatilag pontot tett a határon túli magyarság politikai önszerveződésének - voltaképpen a magyar autonómia törekvéseknek - a végére.
[32] Magyar Szó, 1993, október 21.
[33] Nyílt levél a Magyar Szó szerkesztőségéhez.
[34] A VMDK első tisztújító közgyűlését megelőző napokban a hatalmukat féltő kommunista pártvezetők politikai kampányt robbantottak ki ellenem. Ebben a kampányban derekasan kivette részét a vajdasági magyar média is, jóllehet a párton belüli szakadás egyik oka éppen a média megítélésében mutatkozó nézeteltérés volt. Velem ellentétben, aki a média függetlensége mellett kardoskodtam, Ágoston azon az állásponton volt, hogy a VMDK vásárolja meg magának a FORUM házat azon a pénzen, amit a Illyés Alapítvány különböző társadalmi szervezeteknek nyújtott.
[35] A jelentés a Magyar Vöröskereszt küldöttségének az 1994. június 2-i moholi látogatása alkalmából készült a tájékoztató eszközök részére.
[36] Magyar Szó, 1994. május 15.
[37]A VMSZ Alakuló Közgyűlésén tartott vitaindító előadás, Zenta 1994. június 18.
[38] Elhangzott a VMDK adai körzeti szervezetének 1994. június 29-i Nyitott ajtó című rendezvényén. A platformokra vonatkozó kezdeményezésről később beszámolt a sajtó is.
[39] Az adai tanácskozáson megjelentek egy bizottságot neveztek ki, amely magára vállalta a tagtoborzást és a közgyűlés előkészítését. Tekintettel arra, hogy a VMDK történetében először a különböző politikai platformok egyenrangú félként vehettek részt a közgyűlésen, a jelenlévők csalódottan értesültek arról, hogy a kommunista frakció megszegve korábbi ígéretét, hátat fordított ennek a kezdeményezésnek és a magukfajtákból köréből külön gyűlést hívtak össze. Természetesen minden platformnak joga van külön gyűlés összehívására és saját vezető testületeinek a megválasztására, félő azonban, hogy a távlati célok összehangolása nélkül könnyen rúd elé lehet futni az ilyen elsietett és egyoldalú lépéssel. A kommunista frakció kiválásától függetlenül, a jelenlevő öt platform képviselői megegyeztek abban, hogy a szükséges előkészületi munkák után közös közgyűlést tartanak.
[40] Készült a Vajdasági Magyar Szövetség Tanácsa részére, Palics, 1994. július 21.
[41] Sajnos utóbb mindannak az ellentéte valósult meg, mint amit a VMSZ az általam megfogalmazott körlevélben hirdetett. A „gyűjtőpártból”, „esernyőszervezetből” nem lett semmi. Csubela Ferenc halálát követően a VMSZ új vezetői kisajátították, párttá szervezték és saját arcukra formálták a VMSZ-t, ahogyan ez korábban a VMDK-val történt.
[42] 1994. szeptember 22-én, Zentán javaslatot tettem egy Magyar Választási Szövetség létrehozására. A jelenlevők elfogadták az előterjesztett Szándéknyilatkozatot, amely másnap megjelent a sajtóban, a későbbiek során azonban más irányt vettek a politikai fejlemények.
[43] A körlevelet a Vox Humana Igazgatóbizottsága nevében készítettem a helyi szervezetek és tagozatok részére.
[44] A Vox Humana Igazgatótanácsának állásfoglalása a humanitárius segélyek behozatalát megnehezítő új törvényekkel és a szervezetet ért támadásokkal kapcsolatban.
[45] Válasz az Illyés Alapítvány Kutatórimának a Magyar Szó 1994. december 9-i számában megjelent közelményére.
[46] Körlevél a magyar polgármesterekhez, amelyben az MVSZ kéri őket, hogy csatlakozzanak a Honfoglalás 1100. évfordulója, valamint a magyar oktatásügy millenniuma alkalmából szervezett mozgalomhoz.
[47] A Kereszténydemokrata Tömörülés (KDT) felkérésre készített dokumentum. A platformokból létrejött KDT alkotta később Vajdasági Magyar Szövetség törzsanyagát, amelynek másik szárnya az egykori reform-kommunistákból verbuválódott. A „házasság” nem volt feszültségmentes, amely néhány év után válással végződött. Ezzel egyidőben néhány új magyar párt jött létre. Hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítés az összefogásra, egy integráló szervezet létrehozására, az atomizálódás a VMDK szétrobbantásával megállíthatatlan folyamattá vált a vajdasági magyar politikai színtéren.
[48] Az MVSZ Elnöksége Nagyvárad, Ungvár és Bécs után 1995 tavaszán Szabadkán rendezte meg kihelyezett ülését. Ebből az alkalomból került sor az Elnökség rövid tisztelgő látogatására zentai Magyar Házban.
[49] A Vajdasági Magyar Szövetség részére előterjesztett, és az Elnökség 1996. augusztus 27-i ülésén elfogadott nyilatkozat szövege
[50] Az MVSZ JOT küldöttközgyűlése 1996. szeptember 12-én elfogadta és támogatta az MVSZ állásfoglalását a román-magyar államszerződésről. A közgyűlés öt személyből álló bizottságot nevezett ki a JOT elvi álláspontjának kidolgozására. A bizottság tagjai: dr. Ágoston Mihály, dr. Burány Béla, dr. Körmendi Ferenc, dr. Hódi Sándor és Szloboda János.
[52] Előterjesztés az MVSZ Stratégiai Bizottsága álláspontjának kidolgozásához.
[53] Előterjesztés az MVSZ elnöksége részére 1997.11.13-án.
[54] Amerikai Magyarok Országos Szövetsége elnökségének 717 2nd street, n.e. Washington, d.c. 20002. Ada, 1998.04.02.
[55] Előterjesztés az MVSZ Választmánya részére
[56] Szolidaritás a koszovói albán önrendelkezési törekvésekkel. Előterjesztés az MVSZ Választmánya álláspontjának kialakításához.
[57] Készült a Kikindai újság részére 1998.08.20-án.
[58] Tisztújítás a Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának közgyűlésén. Magyar Szó, 1998. december 20.
[59] Magyar Szó, 1999.01.09. A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsa megválasztotta vezető testületeit és körvonalazta cselekvési programját.
[60] Adai emlékpark 1999.03.15. Felolvasott és urnába helyezett szöveg.
[61] Akkor van értelme, ha független lesz. Magyar Szó, 1999. augusztus 17.
[62] Magyar Figyelő VIII. évfolyam, 1999/11-12.
[63] Zenta, 2000.02.10.
[64] A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának millenniumi pályázata. Zenta, 2000.02.22.
[65] Zenta, A Magyarok Világszövetsége Jugoszláviai Országos Tanácsának felhívása tagszervezeteihez 2000.02.29.
[66] Köszönőlevél támogatóimnak az MVSZ elnöki tisztségére való jelölésemre vonatkozóan. Ada, 2000. május 19.