Ma összeül a G8 csoport

Ma tartják meg a hét legfejlettebb ország és Oroszország (G8) politikai igazgatóinak a találkozóját a Bonn környéki Petersbergben - erősítette meg tegnap a német külügyminisztérium. Munkajellegű ülésről van szó, amelyen folytatják annak a határozatnak az előkészítését, amelynek alapján meg kellene kezdeni a koszovói válság politikai megoldását.

A Nyugat és Oroszország közötti legfőbb nézeteltérés továbbra is az, hogy a NATO-nak mikor kellene - tartósan vagy ideiglenesen - leállnia a jugoszláviai célpontok elleni támadásait.

Magyar területről nem indulhat szárazföldi hadjárat

Magyarország külügyminisztere kijelentette, hogy a hivatalos Budapest „nem fogadja el a JSZK ellen Magyarország területéről indítandó szárazföldi akciókról való gondolatokat”.

Martonyi János hétfőn este a kereskedelmi TV3-nak elmondta, hogy a NATO ez ideig nem hozott politikai döntést a szövetség szárazföldi csapatainak a JSZK-ba való bevetéséről, és úgy értékelte, hogy ennek a lehetőségnek az említése és a további katonai nyomás azért szükséges, hogy a jugoszláv vezetés „komolyan kezdjen el gondolkodni” a tárgyalásokról.

A külügyminiszter elismerte, hogy az északról induló szárazföldi akciót „viszonylag egyszerűnek és hatékonynak” tartják, ám rögtön hozzátette, hogy egy ilyen akció „akkora politikai kockázattal” jár, hogy - mint mondta - erről nem dönthetnek a katonák.

Martonyi azt is hangsúlyozta, hogy „ezt a háborút meg lehet nyerni a levegőből is”. A tűzszünet vagy a békeszerződés esetén a szárazföldi csapatok Koszovóba küldése „minden esetben szükséges lenne”.

Csernomirgyin Belgrádba készül

Viktor Csernomirgyin orosz elnöki megbízott tegnap Moszkvából Helsinkibe utazott és ma megérkezik Belgrádba. Csernomirgyin a finn fővárosban Ahtisaari finn államelnökkel és Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettessel Koszovóról folytatott megbeszéléseket, és ez lesz a témája a Milošević elnökkel tervezett találkozójának is.

Szabadon bocsátották a két jugoszláv hadifoglyot

Tegnap valamivel 14 óra 30 perc előtt Horgosnál belépett Jugoszláviába az a két katona, akit a múlt hónapban az albán határon ejtettek foglyul. A jugoszláv katonákat a nemzetközi Vöröskereszt képviselői és a magyar határőrök vezették a határátkelőhelyhez, ott vette át őket a jugoszláv katonai rendőrség. A magyar újságírók a határról arról tájékoztattak, hogy Boban Milenković és Šefko Dairović katonák léptek be Jugoszláviába.

Nebojša Vujović, a szövetségi külügyminisztérium szóvivője tegnap üdvözölte a két jugoszláv katona szabadon bocsátását és köszönetet mondott a nemzetközi Vöröskeresztnek mindazért, amit a katonák szabadon bocsátásáért tett.

Drašković a háború végéről

Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke tegnap felszólította a jugoszláv hatalmat, hogy azonnal fogadja el a hét legfejlettebb ország és Oroszország által a koszovói válság politikai megoldására kidolgozott elveket. Drašković a sajtóértekezleten elmondta, hogy a G8 csoport kezdeményezése megegyezik az összekötő csoport tíz elvével, amelyeket Jugoszlávia a rambouillet-i tárgyalások előtt elfogadott. Azt is hozzátette, hogy szerinte Jugoszláviában a háború az utolsó napjait éli.

Az ÚD támogatja a G8-as tervet

Dušan Mihajlović, az Új Demokrácia elnöke tegnap támogatta a Biztonsági Tanácsnak a világ nyolc legfejlettebb országának képviseletéből álló G8 csoport által elfogadott elveken alapuló, a Jugoszlávia bombázását beszüntető határozatának meghozatalát. Mihajlović annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a legrangosabb jugoszláviai állami vezetők bölcsen és a tényleges nemzeti érdekeknek megfelelően fognak reagálni.

ENSZ-rezolúciót sürgetnek

Az olasz kormányfő és a német kancellár tegnap arról tárgyalt, hogy fel kellene gyorsítani a Koszovóról szóló ENSZ-határozat kidolgozását a G8 által elfogadott elvek alapján. D’Alem, olasz kormányfő szerint Belgrád beleegyezik a politikai megállapodásba, ha az ENSZ összes tagállama aláírja a határozatot.

 Számos jel arra utal, hogy a háború a döntő szakaszába jutott. Minden valamire való politikus, aki a koszovói válság kezelésén dolgozik, úgy látja, hogy ez a hét „az utolsó esély” a válság politikai megoldására. A diplomáciai gépezet beindult: Viktor Csernomirgyin folyton úton van, hol itt tárgyal, hol amott, ugyanakkor Bonnban ma ülnek össze a „nyolcak”, ahol már egy ENSZ-rezolúció szövegén dolgoznak. Amennyiben a héten lezajló diplomáciai egyeztetések mégsem hozzák meg a várt eredményt, abban az esetben a koszovói háború „eszkalációjával kell számolni”, ami gyakorlatilag szárazföldi bevonulást jelent.

Csak külön engedéllyel

 A katonakötelesek ezután csak „külön engedéllyel” hagyhatják el az országot. Eddig is külön engedély kellett hozzá, ezután még különb engedélyre lesz szükség. Ez az egy dolog az, amihez ez a kommunista rezsim ért: a rendeletek gyártásához, a szabadságjogok korlátozásához. Az elvtársak gondolnak egyet, és rendelkeznek.

Ha jól értelmezem a Jugoszláv Katonaság vezérkara tájékoztatási szolgálatának a közleményét, a további szigorítás abban rejlik, hogy nem is lehet fordulni kiutazási engedélyért, mert a katonakötelesek ezután csak „a vezérkar illetékes szerve által az illetékes köztársasági és szövetségi minisztériumok javaslatára kiadott külön engedéllyel utazhatnak külföldre”. Vagyis, ha az illetékes elvtársak a minisztériumban javasolják az utazást, akkor az ügy automatikusan a vezérkar illetékeseihez kerül, ha meg nem, akkor üljön mindenki a fenekén. A közlemény azt is kiemeli, hogy semmilyen más dokumentumot nem tekintenek törvényesnek, és az ilyen dokumentummal külföldre utazni próbálkozókat bűnvádi felelősségre vonják.

Ma azt beszélték az emberek, hogy egy zentai születésű fiatalember magyar útlevelét az országhatáron széttépték. Hogy mi igaz belőle, mi nem, nem tudom, de ezektől kitelik. A hágai bíróság eddig 26 háborús bűnöst kerített kézre. Ez a szám, a háború befejeztével bizonyára jelentősen nőni fog. Remélhetőleg hogy az ország népét önkényesen fogva tartók is valamennyien rács mögé kerülnek.

Magyar területről aztán nem...

Megint azt olvasom az újságban, hogy Magyarország területéről semmiképpen sem indulhat szárazföldi támadás, mert Magyarország nem kíván háborúba keveredni déli szomszédjával. A szerkesztők és riporterek azonban úgy tudják, hogy mégis így lesz, amit az illetékesek nem győznek cáfolni. És ez így megy már vagy másfél hónapja, a nap mind a 24 órájában. A riporterek legalább olyan gyakran bombázzák nagy rémületet kiváltó füstbombával a magyar közvéleményt, ahány NATO-gép emelkedik a levegőbe. Őszintén szólva, az előbbiek sokkal több kárt okoznak a vajdasági magyaroknak, mint a jugoszláv katonai létesítményeket támadó NATO-bombák.

A szűnni nem akaró ostoba fecsegés és porverés, mármint hogy a NATO Magyarország területéről fog Jugoszláviába bevonulni, végül arra késztette a jugoszláv hadvezetést, hogy lépéseket tegyen a nem létező veszély elhárítása érdekében. Egy egész ármádiát telepítettek a vajdasági magyarság nyakába. Addig huhogtak odaát a vészmadarak, amíg itt minden falu határában nem ástak lövészárkokat, amíg minden templomtoronyba és siló tetejére nem szereltek fel radarokat, amíg minden iskolaudvarba nem kerültek tankok, s amíg minden útelágazásnál nem épültek katonai ellenőrzési pontok.

Ismerőseink a hét végén otthon jártak szüleiknél egy határmenti kis faluban. Ott hallották, hogy a parasztok a nap bizonyos szakaszában nem tartózkodhatnak kint a földjeiken, mert a katonák aknazárat telepítenek a zöldhatárra. Csak ez hiányzott az itt túszként fogva tartott 350 ezer magyarnak. Ha megugratják őket, nincs menekvés...

Tárgyalási esélyeink

Hamarosan tárgyalóasztalhoz kell ülni, és meg kell beszélni a vajdasági magyarság jövőbeni sorsát. Egyelőre nem tudni, hol, mikor és milyen forgatókönyv szerint fog lejátszódni az igazi játszma, de a magyar diplomácia megnyilatkozásai alapján tartani lehet tőle, hogy a tárgyalásra a „legitim pártok” képviselői kapnak meghívást, illetve csak a „parlamenti pártok”, amennyiben a kört szűkíteni kívánják.

Akárhány párt lesz is jelen a tárgyaláson, rosszul áll a vajdasági magyarság szénája. A pártok kizárólag olyan személyek kezében vannak, akik Szerbia kötelékében látják a vajdasági magyarok sorsát, s akik válságos pillanatokban szolidaritást vállalnak Belgráddal. A területi autonómia és az önrendelkezési elv szószólóit kiszorították a politikai porondról, így azoknak a magyaroknak, akiknek más elképzelésük van az eljövendő sorsukról, nincs módjuk arra, hogy pártos alapon hallassák szavukat. Így előre megjósolható: a magyar kisebbségpolitika a vég nélküli lapítás politikáját fogja képviselni a tárgyalásokon. Nem azért, mert „két magyar három felé húz”, hanem mert a legitim szerveztek olyan személyek kezében vannak, akik régi motorosként megtanulták: a gyakorlati túlélés alapja a megalkuvás.

De alapvetően nem az a baj, hogy pártjaink a „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” - politikáját vallják, hanem hogy a magyar diplomácia azzal áltatja önmagát és a világot, hogy a vajdasági magyarság szabadon megfogalmazhatja, és pártjai révén kifejezheti politikai akaratát. Ez bizony cinizmus a javából. Hiszen amikor az albánok követelni kezdték autonómiájukat, és ehhez megpróbáltak a Nyugattól segítséget kérni, a szerb biztonsági erők megfenyegették őket, hogy a 632 albán település mindegyikét a földig égetik. És ígéretüket be is váltották, amiben még a NATO sem tudta megakadályozni őket. Úgyhogy az, aki ma nem veszi figyelembe az adott helyzetet, és azt hiszi, hogy betiltott szólás- és gondolatszabadság mellett, a működő pártok képesek megfogalmazni a vajdasági magyarság hiteles jövőbeni elvárásait, az nem is akarja igazán felvállalni a kisebbség jövőjét.

Petrisch Koszovó demilitarizálásáról

Az EU koszovói megbízottja szerint teljesen fegyvermentesíteni kellene a déli tartományt, hogy aztán nemzetközi katonai erő biztosíthassa a békét és a biztonságot, a menekültek visszatelepülését. Wolfgang Petrisch annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a koszovói válságot nem lehet katonai úton megoldani, csak a tárgyalások és a kompromisszumok hozhatnak eredményt. Kompromisszumon azt érti, hogy Koszovóból ki kell vonni az összes katonai és felkelőerőt, s teljesen fegyvermentesíteni kell a tartományt - mondta.

Rugova tárgyalna Milošević elnökkel

A koszovói albánok mérsékeltnek számító vezetője hajlandó volna tárgyalóasztalhoz ülni ismét Milošević elnökkel, egyúttal pedig az ellenlábasának számító Koszovói Felszabadítási hadsereg lefegyverzését szorgalmazta.

Ibrahim Rugova, aki május eleje óta Németországban él családjával és tucatnyi tanácsadójával együtt, elismerte, hogy a koszovói vezetők között hatalmi harc dúl, és KFH nyiltan követeli az ő (Rugova) távozását a politikai életből.

Clinton nem zárja ki a szárazföldi erők bevetését

Bill Clinton amerikai elnök szerint a NATO-nak nem kellene kizárnia a szárazföldi erők bevetésének lehetőségét a koszovói konfliktusban, noha a légihadjárat - szavai szerint - eredményeket mutat, és reméli, hogy a diplomáciai erőfeszítések meghozhatják a békét. „Mindig azt mondtam, hogy látni akarjuk célkitűzéseink megvalósítását, és egyetlen lehetőséget sem fogunk lesöpörni az asztalról” - mondta a szárazföldi erők bevetésének esélyét firtató újságíróknak.

A szerda éjjeli rakétatámadás

Szerda éjjel a NATO repülőgépei Vajdaságszerte több célpontot támadtak, és éjjel egy óra után bombázták a Belgrádot. Több becsapódás hallatszott a dedinjei kórház felől és Belglrád külvárosából. Egy lövedék telibe találta a kórházat, három ember halálát és több sérülését okozta. Megrongálódott a svéd nagykövetség épülete is.

Šabac környékére 18 rakéta hullott az éjjel, ezen kívül támadás érte még Obrenovácot, a bariči Iskra üzemet és a Cer hegységen egy televíziós átjátszóállomást.

Csernomirgyin Belgrádban

Viktor Csernomirgyin, Oroszország elnökének jugoszláviai különmegbízottja tegnap valamivel három óra után megérkezett Belgrádba. A surčini repülőtéren a volt miniszterelnök üdvözlésére megjelent Mirko Marjanović, Szerbia kormányának elnöke és Živadin Jovanović, a jugoszláv diplomácia vezetője.

Közvetlenül megérkezése után Viktor Csernomirgyin megkezdte a tárgyalásokat Slobodan Milošević jugoszláv elnökkel.

Dollármilliárdok a háborúra

Az amerikai kongresszus képviselőháza gyorsított eljárással 14,6 milliárd dollárt hagyott jóvá katonai kiadásokra, elsősorban a Jugoszlávia elleni háború finanszírozására.

A törvényjavaslatot kedd este 269 kongresszusi képviselő támogatta, 158-an pedig ellene szavaztak. Mindkét párt, a republikánus és a demokraták többsége a törvényre szavazott.

Kőzápor a DP székházára

Egy csoport férfi tegnap 11 óra körül kőzáport zúdított a Demokrata Párt belgrádi székházára. Az épület előtt összegyűlt fiatalemberek DP-ellenes jelszavakat kiáltoztak, majd üveg törésének zaja hallatszott. Az épület előtt hamarosan megjelent a rendőrség.

BT-határozat a hét végén?

Dušan Mihajlović, az Új Demokrácia vezetője tegnap úgy értékelte: „A koszovói válság békés megoldásának döntő szakaszába jutottunk”. Az užicei rádiónak adott nyilatkozatában Mihajlović kifejtette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa rezolúció formájában megoldást találhatna Oroszország és Kína részvételével, és véleménye szerint a rezolúció már a hét végén megszülethet.

 A DP a JB aktivistáit vádolja

A Demokrata Párt a Jugoszláv Baloldal aktivistáit vádolta a DP belgrádi székháza elleni tegnap reggeli támadással. „A DP székháza elé gépkocsival és egy autóbusszal hozták a JB aktivistáit, akik már bizonyos hírnévre tettek szert azzal, hogy épületeket, művelődési központokat és nagykövetségek épületét rongálták meg, két évvel ezelőtt pedig ugyanezek az emberek verték a népet a Terazijén. A tegnapi támadás bizonyítja a rezsimnek azt a szándékát, hogy a következő időszakban betiltsa a DP és a többi ellenzéki párt, a független szakszervezetek és a polgárok egyesületeinek munkáját” - áll a Demokrata Párt közleményében.

A lágerek világa

Jugoszlávia gazdasági és politikai elszigetelésével az ország már önmagában véve is afféle büntetés-végrehajtási intézetté vált, melynek lakóit a világ „átnevelésben” kívánja részesíteni. A bombázásokkal, a háborús állapot kihirdetésével és az alkotmányos jogok felfüggesztésével végképp bezárult minden körülöttünk.

Az ország azonban a légicsapásokat jóval megelőzően, valójában már évek óta afféle kényszermunka-telephelyre, a feudalizmusból itt maradt hűbéri birodalomra emlékeztet. Azt is mondhatnánk, hogy bombázás szinte kapóra jött, a hatalom kezére játszott azzal, hogy okot és ürügyet szolgáltatott a határok lezárására, és az eddigi papírforma szerinti alkotmányos és emberi szabadságjogok felfüggesztésére. A hadiállapottal igazolt szigorú rendeletek meghozatalával egyetlen nagy szögesdróttal elkerített börtönné vált a korábbi kényszermunka-telephely, amelynek lakóival szemben a lágerőrök immár kényük-kedvük szerint járhatnak el. (Akinek e felől bármi kétsége lenne, az olvassa el figyelmesen ezeknek a rendelkezésének szövegét!)

Miután a hadiállapot bevezetésével a lágeradminisztráció meghozta az új rendeleteket, gyakorlatilag saját felügyelete alá rendelt mindent, a sajtótól kezdve a pénzverdéig, az emberek mozgási szabadságának korlátozásától gondolataik ellenőrzéséig. A nép „ellenségeinek” az elpusztítását szolgáló gépezet működésbe lépett, s úgy tűnik, hosszú időre sikerült elnémítani a rendszer potenciális ellenlábasait.

Jaj annak, akit egyszer a „nép ellenségei” közé sorolnak. Könnyen megismétlődik az, ami a proletariátus közös hazájában egyszer már megtörtént. Először az „agitátorok”, „szabotőrök”, „spekulánsok”, „dezertőrök” kerültek a szögesdrót mögé, majd a „hatalom ellen lázadók”, a munkahelyi „lógósok”, aztán minden „osztályellenség”, amíg végül Lenin elvtárs, a szovjet kormány feje ki nem mondta, hogy koncentrációs táborba kell zárni „mindazokat, akikben kételkedünk”. A besúgók feljelentései nyomán aztán az NKVD vizsgálóbírái „ellenforradalmi agitáció” alapján számolatlanul gyártották az ítéleteket és foglyokat az erőltetett iparosítás számára.

A kormány által meghozott rendelkezések szervesen illeszkednek a totális diktatúrák rendszerébe. Ez a szemlélet és gyakorlat nem új, és nem hagyomány nélküli. Azt az állítást is megkockáztathatnánk, hogy a balkáni népeknek a diktatúrán és a megszálláson kívül nemigen volt alkalmuk másfajta életet megtapasztalni.

A szerb nép első számú ellenségének a hatalom most a kisebbségeket kiáltotta ki, ennek következményeként gyilkolják és deportálják a koszovói albán lakosságot. Ki tudja hány jeltelen sír őrzi a „lágerőrök” kegyetlenségének titkait.

A vajdasági magyarokat egyelőre túszként kezelik. Valójában az etnikai tisztogatást 1944-45 telén velük kezdték. Áldozatokban, elüldözésben, javaik elkobzásában és életlehetőségeik szétrombolásában a magyarok a többszörösét szenvedték el annak, amit az albánok azalatt a néhány hét alatt. Mindezt kénytelenek voltak úgy elszenvedni, hogy az ég világon senki sem emelte fel a szavát az érdekükben, a bűnösök felelősségre vonásáról nem is beszélve.

 A bombázásokat persze a szerbek is megszenvedik. Emiatt azonban nincsenek túlzottan elkeseredve. Részben azért, mert természetesnek tartják, hogy a nagyobb veri a kisebbet, részben pedig mert nincsenek tisztában a nemzetközi intézkedések súlyával és következményeivel. Amit az is bizonyít, hogy dallal és tánccal éltetik azt a rendszert, amely megnyomorítja és szakadékba taszítja őket.

 A hadigazdaság bevezetése sem rendítette meg hitükben őket. Nem számít, hogy a rendszer többször is ellopta megtakarított pénzüket, a korábbi évekhez viszonyítva egytizedére csökkentette jövedelmüket, ha egyszer a magukénak érzik. Pszichológusok számára jól ismert jelenség, hogy a rabságot és a kényszermunka-telephelyet is meg lehet szokni. A börtönben töltött hosszú évek után van olyan rab, aki nem is akar kimenni a börtönéből. Vagy ha mégis szabadlábra helyezik, igyekszik mielőbb visszakerülni.

Az országban uralkodó feudális viszonyok miatt a pártvezetés kezében összpontosul minden. Besúgó is akad bőven. A háború árnyékában, a nagy egység és egyetértés jegyében, holtából visszatért a totális állam, amely pusztít, rabol és fosztogat. Rövid pár év alatt ez immár a negyedik háború. A bombázásokat követően az ország romjai fölött talán Szerbiának is sikerül a háborús őrületből lélegzethez jutnia.

Rá kell jönni arra, hogy időközben a világ nagyot változott. A szomszéd népek nyugtalanul keresik a helyüket Európában. Csak Szerbia vétette el az irányt. Kizárólag itt sikerült egy önmagát túlélt, idejét múlt rendszernek konzerválnia magát. Sőt, nemcsak konzerválnia, hanem szembeszegülni a világgal és kis híján csatasorba állítani az egykori elvtársakat. A szögesdrótok, a kényszermunka-telephelyek, a lágerek világa azonban lejárt. Az elüldözötteket vissza kell fogadni szülőhazájukba, s újra kell építeni lerombolt otthonaikat. A halottakat, sajnos, nem lehet feltámasztani, a bűnösök azonban aligha kerülhetik el sorsukat.

Hazaáruló anyák

A kruševaci helyőrség parancsnoksága „az ország honvédelmének aláásásával, az ellenséggel való közvetlen együttműködéssel és hazaárulással” vádolta a kiskatonák szüleit, akik követelték fiaik hazatérését Koszovóból. A szervezett gyülekezet tüntetéssé fajult, amely - a katonai parancsnokság szerint - „jellegénél fogva romboló, mivel gyengíti az ország honvédelmi képességét”. „A hadiállapot idején a gyülekezés csak az illetékes szervek jóváhagyásával szervezhető, minden másféle magatartás rendbontás és rombolás” - hangsúlyozta a közlemény.

A dolgozószobában vagyok, amikor este kilenc óra körül megszólaltak a szirénák. Vele egyidőben már hallani a repülőgépek zaját. Kinézek a teraszra: a város el van sötétítve, az ég azonban csillagos. Néhány „csillag” gyors mozgásban van, süvöltve húz el északi irányba. Magasabban, más irányból. Kész légiparádé van odafenn. Miközben bámészkodva kémlelem az eget, hirtelen egy erős fényfelvillanást látok az égen, aztán tompa morajlást hallani. Ahogyan a mennydörgés követi a villámlást. De meg mernék rá esküdni, hogy ez rakéta becsapódás volt. Felkavaró, nyugtalanító érzés kerít hatalmába. A szemben levő épület teraszáról is izgatott hangokat hallok. Mi marad ebből az országból?

A Koszovóval kapcsolatos diplomáciai erőfeszítések

Majd 11 órás tárgyalás után szerda éjjel véget ért a hét ipari nagyhatalom és Oroszország külügyminisztériumi főigazgatóinak tanácskozása, amelyen diplomáciai források szerint jelentős haladást sikerült elérni a térségnek a konfliktus megoldása utáni biztonságával kapcsolatos kérdésekben, de számos probléma továbbra is megoldásra vár. Továbbra is vitatott kérdés a háború befejezésének időpontja.

A német kormány Bonn melletti, petersbergi vendégházában tartott megbeszélést ma, szintén Bonnban, újabb megbeszélés követi. Amennyiben a mai ülés sikeres lesz, a nyolc ország külügyminiszterei összeülhetnek, hogy a Biztonsági Tanács elé terjesszék a tervezetet.

A G8-as elvek a megállapodás alapjául szolgálhatnak

Ivica Dačić, az SZSZP szóvivője tegnap kijelentette, hogy a G8-as csoport elvei keretül szolgálhatnak a koszovói probléma megoldásához, feltéve, ha kidolgozásukban aktívan részt vesz Jugoszlávia is az ENSZ keretein belül.

Kifejtette, hogy bármilyen politikai megoldás előfeltétele a NATO Jugoszlávia elleni agressziójának a megszűntetése, és hozzátette, hogy a politikai megoldás ezt azonnal követi.

Ivica Dačić szerint „a jelenlegi politikai tárgyalások politikai megoldás felé haladnak és bátorító a folyamatuk”.

 Elhúzódó egyezkedés

Csernomirgyin orosz elnöki megbízott szerdán éjjel visszautazott Moszkvába, mint közölte, Milošević elnökkel hétfőn vagy kedden folytatják a tárgyalásokat, ismét Belgrádban.

A szerdán Belgrádban folytatott hét órás megbeszélésen Milošević és Csernomirgyin egyetértettek abban, hogy a JSZK-beli problémát „csakis politikai módon és az ENSZ keretében, meg a JSZK-nak a G8 elvein alapuló konkrét álláspontok kialakításában való aktív és közvetlen részvételével lehet megoldani”- közölte a Beta hírügynökség.

Kedvező változások

A francia miniszterelnök szerint a NATO-csapások ha lassan is, de mind jelentősebb eredményeket mutatnak, s ez megmutatkozik a jugoszláv hadsereg moráljának romlásában. Mint mondta, a katonai fejlemények, valamint a politikai és lélektani fejlemények egyaránt szerepet játszanak abban, hogy változás tapasztalható Milošević jugoszláv államfő hangvételében.

Jospin szerint a diplomáciai erőfeszítések már hoztak eredményt, de még időbe telik, amíg a G8 követelései Koszovóban megvalósulnak, és az ENSZ megfelelő határozatával megtalálják a kiutat.

A NATO álhíreket terjeszt?

Goran Matić, szövetségi miniszter tegnap azzal vádolta meg a NATO-t, hogy a Crna Gora-i médiák útján álhíreket terjeszt a Jugoszláv Katonaság tagjainak dezertálásáról. A JK sajtóközpontjában tartott sajtóértekezleten Matić NATO-propagandának nevezett minden olyan információt, ami a katonaság elleni kruševaci és aleksandrovaci tüntetésekre vonatkozik. Kiemelte, hogy mindez propaganda, és a katonaság és rendőrség egységei egy részének Koszovóból való kivonása nem nevezhető dezertálásnak.

Az eddigi leghevesebb légicsapás Vajdaságra

Csütörtökre virradóra az eddigi legkiterjedtebb légicsapások érték Vajdaságot. Szabadka mellett, Palicson lerombolták a 110 éve működő meteorológiai állomást és a mellette lévő adótornyot, amelyben a Szabadkai Rádió adását sugározták középhullámon. A kár tetemes, de sebesülés nem történt. Négy rakétával támadták az Újvidéki Rádió szenttamási adóállomását, a berendezéseket tönkretették, az adótorony azonban nem semmisült meg. Használhatatlanná tették a verbászi rádió adótornyát is. Közép-Bácskában, Kúlán a Stolc negyedben egy ipari létesítményt bombáztak. A bánáti Begaszentgyörgyön lerombolták a Bega folyó hídját, s ezzel megszakadt a közlekedés a Becskerek-Temesvár országúton. Romániával a telefonösszeköttetés is megszakadt

Šešelj: Csak a JSZK beleegyezésével

Vojislav Šešelj, a kormány miniszterelnök-helyettese, a Szerb Radikális Párt vezetője tegnap úgy nyilatkozott, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Koszovóra vonatkozó határozatot nem hozhatja meg Jugoszlávia beleegyezése nélkül. „Nem érdekel bennünket a BT olyan rezolúciója, amely megbontaná Jugoszlávia szuverenitását és területi egységét”, mondta.

Vissza a hármas-autonómiához

Reggel Ispánovics István telefonált Szabadkáról, a VMSZ irodából. Arról tájékoztatott, hogy elkészült a dokumentum, ami még nem „publikus”, de szeretnék, ha átnézném és véleményezném. A dokumentum, mint mondotta, „odaát” készült, annak alapján, amit 1992-ben írtam, és amit a kanizsai közgyűlésen elfogadtunk. Tájékoztatott arról is, hogy ott volt a Fidesz-kongresszuson, amelyen „elfogadták” a hármas autonómiatervezetet, de ezt nem tették közzé a sajtóban.

- Visszatértünk ahhoz, amit írtál, azzal, hogy a helyzetnek megfelelően itt-ott változtattunk egy kicsit rajta - mondta. Abban maratunk, hogy e-mailen elküldi majd.

 Örültem Ispánovics jelentkezésének, mert Martonyi nyilatkozata után, miszerint „a vajdasági szakértők elkészítették a várva várt autonómiatervezetet, amit a magyar kormány is megfelelőnek talál és támogat”, igen kíváncsivá lettem.

A Magyar Szó mai száma kivonatosan közli a magyar külügyminiszter nyilatkozatát, aki arról tartott sajtótájékoztatót, hogy a NATO központjában találkozott Javier Solana NATO-főtitkárral. Az újság szerint a magyar diplomácia vezetője fontosnak tartotta, hogy a vajdasági autonómiakoncepció tervezete elkészült. „Ismerjük és nagyon jónak tartjuk a koncepciót, amelynek számos eleme már 1992-ben, a Carrington-terv nyomán keletkezett hármas autonómia-koncepcióban megjelent” - közölte, hangsúlyozva, hogy ez be fog kerülni a békefolyamatba és a tárgyalásokba is.

A tervezet kidolgozásán, megjelentetésén és idegen nyelvekre való lefordításán annakidején sokat fáradoztam. Aztán megváltozott a kedvező politikai széljárás, és az autonómia gondolatának hodozóit a határon túli magyarság körében minenütt a pálya szélére szorították. Kit szelídebben, kit brutálisabban, ahogyan ez már a politikában lenni szokott. Ezzel együtt megindult az alkudozás folyamata az aktuális hatalommal, amelynek eredményeként az egyezkedés alapjául újabb és újabb, mind igénytelenebb dokumentumok születtek, amelyek a kisebbségi érdekek feladásának az újabb és újabb állomásait jelentették.

És most, íme, hét év után, ismét előbukkan a hármas-autonómiatervezet, ami némi elégtétellel szolgál számomra.

Kasza József levele

– „Kedves Sándor. Az autonómia legfrissebb változata elkészült, ma délelőtt Ispánovics Pista kell, hogy eljuttassa hozzád. Nagyon kérlek az anyagot nézd át, bizonyára felismered azokat a részeket, amelyeknek a szülőatyja vagy, többit pedig kritikus szemmel észrevételezd, de nagyon kérlek ne tedd az anyagot hozzáférhetővé, mert elnökségi határozatunk, hogy egyenlőre nem lehet az anyag publikus. Még az elnökségi tagoknak sincs példánya. Németh Zsolt fenntartotta magának a jogot, hogy az anyagot egyeztesse a VMDP szakértőivel.... Üdv. Jóska”.

Valami bűzlik Szerbiában

A kruševaci és aleksandrovaci események nagy visszahangot váltottak ki az országban. A belgrádi hatalom tompítani igyekszik a JK közleményének az élén, miszerint a fiaik sorsa iránt érdeklődő anyák hazaárulók volnának, ugyanakkor magyarázkodik: nem is tüntetés történt, hanem „legitim érdeklődés”.

Ivica Dačić, az SZSZP szóvivője szerint „érthető, hogy a szülők érdeklődnek gyerekeik után, különösen olyan vidéken, ahol a legtöbb ember kapcsolódott be az ország védelmébe”. Hangsúlyozta, hogy Kruševacon és Aleksandrovacon a szülők „legitím kérdéseket tettek fel az egységek egy részének a visszatéréséről”, és hozzátette, reméli, hogy a Jugoszláv Katonaság képviselői „erre gondot fordítanak”.

Arról egy szó sem hangzik el, hogy a „legitim érdeklődésű” szülőket vajon mért kellett erőszakkal feloszlatni, lovas rendőrökkel szétzavarni, ahogyan arról sem, hogy a Koszovóban állomásoztatott tartalékosok több száz fős csoportja a tüntetések erőszakos feloszlatásnak a hírére fegyveresen indult haza, és egyes hírek szerint úrközben összetűzésbe is keveredtek a kivezényelt rendőrökkel.

Az SZSZP szerint mindez csak propaganda a NATO részéről, „Kruševacon és Aleksandrovacon a szőlők érdeklődéséről volt szó, hogy milyen sorrendben térnek vissza a katonai és rendőri egységek, nem pedig tiltakozásról”.

Valaki megint hazudik. Hogy valami hiba van a kréta körül, az kitűnik ebből a zavaros magyarázkodásból is. A hatalmi párt és a Jugoszláv Katonaság szemmel láthatóan nem egy malomban őröl. Valami bűzlik Szerbiában.

Nádas válasza Konrádnak

Annakidején, amikor megjelent Konrád György írása a Magyar Szóban, nem kis ellenérzést váltott ki belőlem. Álszenteskedőnek éreztem a NATO-val szembeni fenntartásait, a legszívesebben válaszoltam volna rá, de száz okom volt arra, hogy valami mással foglalkozzak. Most olvasom Nádas Péter válaszát, akit, úgy látszik, hasonlóképpen föltekert Konrád írása.

Nádas azt kifogásolja, hogy Konrád nézetei igen gyorsan változnak. Pár hónapja még meggyőződése volt, hogy Magyarországnak a NATO-ban a helye, mert az egy darabka biztonságot nyújthat az országnak, most viszont pacifista nézeteket hangoztat. „Ha korábban is azt gondolta, amit ma hirdet, akkor a semlegesség mellett kellett volna kiállnia” - írja Nádas Péter ugyancsak a Frankfurter Allgemeine Zeitungban közzétett írásában. Ráadásul Konrád egy magyar parlamenti párt elnökségi tagjaként foglalt állást a csatlakozás mellett. Ha pedig mint magánszemély másként gondolkodik, mért nem figyelmeztette meglátásaira a pártját, vagy legalább a barátait? Miért nem lépett ki a pártból? Az SZDSZ hivatalos álláspontja ugyanis semmiben sem különbözik a szövetségi erők álláspontjától, akikkel most Konrád ország-világ előtt perlekedik.

Az a helyzet, hogy hiányát érzem a jó vitának, a tartalmas eszmecserének. Egyáltalán az értelmes beszélgetésnek. Azt hiszem ezt szenvedjük meg leginkább ebben a számkivetettségben. Szerencsére délután hazaért Évi Budapestről. Átadtuk a születésnapi ajándékot neki, aztán hosszasan beszélgettünk. Este e-mail leveleket küldözgetett. 

Remény a légicsapások felfüggesztésére

A koszovói rendezés kérdéseiről, elsősorban a humanitárius segélyprogramok megvalósításáról, illetve a majdani rendezés polgári kérdéseiben való ENSZ-közreműködésről tartott tárgyalásokat pénteken Moszkvában Igor Ivanov külügyminiszter, Jorgosz Papandreu görög külügyminiszter és Carl Bildt, az ENSZ-főtitkár balkáni különmegbízottja.

Ivanov előzőleg csütörtökön Eduard Kukan szlovák külügyminiszterrel, az ENSZ-főtitkár másik balkáni különmegbízottjával is találkozott. Viktor Csernomirgyin, az orosz elnök balkáni békeközvetítője viszont - elfoglaltságára hivatkozva - lemondta péntekre tervezett megbeszélését Papandreuval és Bildttel. Ivanov Csernomirgyin távolmaradását indokolva azt hangsúlyozta, hogy a koszovói válsággal kapcsolatos tárgyalások több vonalon, számos irányban futnak, így svéd és görög vendégével elsősorban a „konfliktus utáni szakasz” problémáit vitatták meg.

Folytatta ülését a G8 csoport

A G8 csoport tagországai külügyminisztériumának politikai igazgatói tegnap a Bonn melletti Petersbergben folytatták a Koszovóról szóló megbeszéléseiket. Az ülés célja a Biztonsági Tanács határozattervezetének az egyeztetése, amely tervezet alapján megkezdődne a koszovói háború befejezése, és a NATO leállítaná a JSZK elleni támadásait.

A tegnapi tanácskozás előtt bonni kormánykörök azt hangsúlyozták, hogy a 14 órán át tartó szerdai ülésen „jelentős előrelépés történt, ám még nem volt végső áttörés”.

A G8-on belüli fő különbségek a koszovói békefenntartó erők összetételére, valamint a jugoszláv erők Koszovóból történő kivonásának időtartamára, és ezzel összhangban a NATO támadásainak leállítására vonatkoznak. Ezen kívül több más olyan kérdés is van, amely a határozattervezet szövegében - egy német diplomata szavai szerint - „zárójelben maradtak”.

NATO-légitámadások

Péntekre virradóra a felhős idő miatt nem volt annyi NATO légitámadás, mint az elmúlt éjszakákon. Tegnap éjfélkor 23. alkalommal támadta a NATO a zombori községet, mégpedig minden korábbinál hevesebben. A támadásnak egy halálos áldozata is van.

A NATO gépei tegnap délelőtt bombázták Belgrád környékét, Čačakot, Smederevót, és leromboltak egy hidat a Belgrad-Niš autópályán.

Háborúellenes tüntetés

Tegnap háborúellenes tüntetés volt a Crna Gora-i Cetinjében. Több ezren követelték, hogy a napokban odavezényelt tartalékosokat vonják ki a városból.

A polgári parlament, amely három nappal ezelőtt alakult meg a szerbiai ellenzéki Čačakon, azzal a céllal, hogy a békéért küzdjön, tegnap levelet intézett Slobodan Miloševićhez, valamint a szövetségi és köztársasági parlamenthez, követelve a háború azonnali leállítását. A čačakiak követelését támogatja a Bánáti Fórum is. A szervezet szerint a jugoszláv hatalomnak azonnal hozzá kell fognia a tárgyalásokhoz, és el kell fogadnia a G8-as csoport alapelveit.

Erősödik a koszovói válság megoldására irányuló folyamat

A jugoszláv külügyi szóvivő tegnap úgy értékelte, hogy „erősödik” a koszovói válság megoldására irányuló politikai folyamat, és hogy az erről szóló megbeszélések „építő jellegűek és jelentősek”.

 Nebojša Vujović sajtóértekez-leten elmondta, hogy a politikai folyamat csak akkor lehet sikeres, ha a NATO véget vet a JSZK bombázásának. Szavai szerint a JSZK az ENSZ olyan misszióját fogadná el, amelynek méreteit, mandátumát a JSZK és az ENSZ képviselői közvetlen párbeszédben határoznák meg

Még két menekültfalu Vajdaságban

Branislava Morina szerbiai menekültügyi főbiztos hétfőn, május 24-én, a Plandište községhez tartozó Militicsen és Veliki Gajon két menekültfalut nyit meg. E két faluban 28 családot helyeznek el, akik úgy döntöttek, hogy tartósan Jugoszláviában maradnak - közölte a menekültügyi főbizottság tájékoztatási szolgálata. A falu felépítését az UNHCR finanszírozza. A plandištei község mindegyik földművelő családnak 3-3 hektár földet ad humanitárius bérbe, öt nem földműves családnak pedig egy-egy tagja munkát kap.

A korábbi években már létesítettek menekültfalvakat Vajdaságban. A menekültek más részét üres lakásokban és házakban helyezték el, többségük azonban még mindig rokonoknál, vagy ideiglenes szálláshelyen tartózkodik.

Háborús szülinap

Évi és barátnője, G. születésnapjának a megünneplése jegyében telt el az egész nap. Gyerekkoruk óta barátnők, és most egy időre elválnak útjaik, ki tudja mikor látják újra egymást. G. megy ki Kanadába a férje után. A férje, aki egyébként egyetemi diplomával rendelkezik, egy vasgyárban kapott kint munkát, ahol sok adai dolgozik. Az elmúlt évek során százával, ezrével települtek ki innen a magyarok és nem magyarok Kanadába. Nem mondhatnám, hogy a nincstelenség elől futottak volna, hiszen itt szép és értékes házakat hagytak maguk után, többnyire szakmájuk és állásuk is volt. Csak hát az álmok az embernek néha szárnyat adnak. Az én teóriám szerint azok mentek el - és mennek el - elsősorban, akik gyengén integrálódtak nemzeti közösségükbe. Azaz nem fűzik őket erősebb szálak családhoz, rokonsághoz, magyarsághoz, szülőföldhöz. Legalábbis abban az órában, amikor képletesen szólva, hajóra szállak. Mert aztán a távolban, miután megtelepednek, annál kínzóbb érzésként szakad mindez rájuk.

G. a férje után megy. Terveik szerint egy-két év múlva majd hazajönnek. A szülők is ebben a hitben ringatják magukat, habár a lelkük mélyén tudják, azok is mind ilyen szándékkal mentek el, akik rendre kint ragadtak.

Egész nap esős idő volt. És áramhiány. Ez egy kicsit beárnyékolta a lázas készülődést, de délutánra kisütött a nap, az áram is megjött, és a nagy teraszon pompás születésnapot kerekítettünk. A két lány ragyogott, mi meg hol nevetgéltünk, hol búslakodtunk. Legfőképpen azonban ettünk, hiszen az asztalt az asszonyok megrakták roskadásig. A légiriadót jelző sziréna hangja sem tudta néhány pohár után a kedvünket rontani. Meg aztán ez már nem újdonság. A gyomrunkban azért tompán ott éreztük a kilátástalan helyzet minden szörnyűségét, de igyekeztünk nem gondolni rá. És ez a tavasz oly szép, kár az ember kedvét mindenféle félelemteljes gondolattal rontani.

A megváltás elmarad

Nem sok filmet néztem mostanában. Egyik film olyan, mint a másik, és hervasztóan rossz mindegyik. Nemrégiben azonban, ki tudja, mi jött rám, megnéztem néhány jugoszláv filmet. Meg kell, hogy mondjam tetszett például Az apa szolgálati útra megy című Kusturica-film is, meg egy-két másik is, talán azért, mert gyermekkori emlékeket idézek fel bennem. Többnyire ismerős volt számomra a szituáció, ismerősök a figurák, akik akkoron a hatalmat, az új világrendet, a kommunizmus eszméjét és szörnyűségeit testesítették meg előttem. A filmek mesekeretével ellentétben azonban az élet engem inkább egy szörnyű bűnszövetkezetre emlékeztetett. A filmekben szereplő vásott, ám végeredményben rokonszenves kölyökkel sem találkoztam. Nekem igazi alvilági figurákkal gyűlt meg a bajom, akik ráadásul azért voltak olyan kemény fickók, mert mögöttük állt a hatalom. A felnőttek is sokkal esendőbbek, rokonszenvesebbek pl. a Kusturica-filmben, mint amilyeneknek történetesen nekem tűntek az ötvenes években. Keményeknek és vadaknak láttam őket, akik híján vannak nemcsak a keresztényi értékeknek, de a megtisztulás és újjászületés minden lehetőségének is.

 Mindegy, nem ez a lényeg. Mindez azért jutott az eszembe, mert az egyik filmben van egy jelenet, ami tökéletesen szimbolizálja a mai helyzetet. Egy kiszuperált, nyugdíjas katonatiszt, a film egyik kulcsjelenetében a vécétartályba rejtett szolgálati revolverét próbálja előszedni, ám közben lezuhan a székről és összetöri az egész fürdőszoba-berendezést. Hősünk gyors fejszámolással kiszámítja, hogy hány száz márkába kerül a helyreállítás, és mindezt hogyan tudja majd fedezni nyugdíjából. „Ha jól beosztjuk, nyolc hónap múlva sz...k”, állapította meg. „Nem fog menni”, teszi hozzá, és főbe lövi magát.

Ez a balkáni méretű kataklizma sem egyéb, mint egy ilyen klotyó-történet. Csak megint a figurákkal van baj. Az életből most is hiányzanak azok a személyek, akik a lebombázott ország téglatörmelékét látva a megtisztulás és újjászületés elengedhetetlen feltételeként raszkol-nyikovi kínokat élnének át, vagy azt tennék, amit egy régi vágású tiszt hasonló helyzetben tett.

Az autonómiáról és a tanácsadókról

- „Kedves Jóska, örülök, hogy elkészült a dokumentum, szívesen megtekintem és véleményezem. Ispánovics péntek reggel telefonon jelezte, hogy e-mailen el fogja küldeni, de eddig még (szombat este 22,57 van) nem kaptam meg. Kérlek, sürgesd meg őt vagy a Dorottyát. Leveledben hivatkozol a két "jeles szakértőre", akiket Németh Zsolt javasolt, illetve felkarolt, és akik talán részt fognak venni az egyeztető munkában. Meg kell mondanom, hogy nagyon elszomorít ez a hihetetlen elfogultság a jelzett urak irányában. Érthetetlen számomra, hogy milyen politikai meggondolásból favorizál a magyar kormány ennyire egy súlytalan papírszervezetet? A személyi kötődéseket megértem, azokban mindig van valamilyen irracionális elem, de hogy milyen politikai meggondolások állnak az egész mögött, egyelőre nem megy a fejembe.

Kellemes hét végét kívánok. és barátsággal üdvözöllek”.

Külön tanulmányt kellene szentelni egyszer a politikai tanácsadók személyének a lélektani vizsgálatára. Vajon hogy sikerül a vezetőknek az esetek többségében olyan tanácsadókkal körbe venni magukat, akiket a sors arra jelölt ki, hogy a szakadékba taszítsák őket? Azt is mondhatnám, hogy olykor magát a balsorsot testesítik meg, és mégis, a vezetők vakon megbíznak bennük.

 Általában véve elmondható, hogy a háttérben maradó, olykor teljesen névtelen tanácsadók politikai szerepe sokkal meghatározóbb a dolgok alakulása szempontjából, mint azt gondolnánk. Ha a tanácsadók elég okosak és ravaszak, mint bábfigurával játszanak a vezetővel, akit kedvük szerint emelnek a magasba, vagy taszítanak a szakadékba. A vezető és tanácsadó között minden bizonnyal kölcsönös lelki igényeket kielégítő tudattalan szimbiotikus kapcsolat áll fenn, amelynek nehéz a mélyére látni. Rejtély, hogy egyébként széles látókörű politikusok miért választanak gyakran olyan tanácsadókat, akiknek a tanácsaiért józan ítélőképességű ember egy pipa dohányt se adna!

Megbénult a villanyenergia-rendszer

A csaknem két hónapja tartó NATO-légitámadásokban szombatra virradóra a NATO gépek immár negyedszer bénították meg a szerbiai villanyenergia-rendszert. A NATO gépei 2.20-kor romboló lövedékkel lőtték a kolubarai hőerőművet, és grafitbombát dobtak a kostolaci és a Bajina Bašta-i hőerőművekre, valamint több jelentősebb villanyenergetikai berendezésre, aminek következtében egész Szerbia sötétségbe borult. Több helyen a telefonvonalak is megszakadtak és a vízszolgálat is akadozott.

Hajnali háromnegyed háromkor a bori bánya trafóállomását is találat érte, amely a város központjában van. Ez a trafóállomás a múlt szombaton is célpont volt, amikor nemcsak a trafóállomás rongálódott meg, hanem a bánya különféle részlegei is.

Brit elemzések Koszovóról

Brüsszelben egy magas rangú tisztségviselő elismerte, hogy a Nyugat tévedett a jugoszláv álláspontok megítélésében. A névtelenségének megőrzését kérő diplomata úgy értékelte, hogy a Biztonsági Tanácsban nehezen éthető el olyan határozat elfogadása, amely engedélyezi erő alkalmazását a megoldás kikényszerítésében.

Nebojša Vujović, a belgrádi külügyminisztérium szóvivője a politikai megoldás elfogadását a bombázások beszüntetéséről és a jugoszláv határon összevont NATO-erők visszavonásától tette függővé.

Washingtonban a Pentagon szóvivője elismerte, hogy a NATO fontolóra vette a koszovói invázió lehetőségét.

Két évre lesz szükség, hogy a menekülteket hazatelepítsük, jelentette ki John Reith brit tábornok, a NATO albániai erőinek parancsnoka, akit a menekültek támogatásával bíztak meg.

Koszovó bombázása

A rádió híradása szerint Koszovó területére péntek éjjel mintegy 100 bombát dobtak le. A NATO támadásának célja volt ismét Izvor faluban a Dubrava börtön, melyben az elmúlt napi légitámadásban mintegy 20 személy vesztette életét. Pénteken éjjel a börtönre 20 bombát dobtak. Bombázták Pećet és Klina környékét, Prizrenre öt bombát dobtak, célpont volt továbbá Podujevo, a Goleš hegy, az Uroševac melletti Prelez falu, valamint a slatinai repülőtér.

Újabb támadás Zombor ellen

Tegnap a hajnali órákban két ízben is támadták Zombort a NATO-gépek, a tegnapelőttinél is sokkal hevesebben, és a lövedékek száma is jóval meghaladta a korábbiakat. Ezúttal azonban szerencsére nem volt emberáldozat, habár sok lakóház alaposan megrongálódott.

Ezúttal ötödik alkalommal érte találat a Naftagas-promet üzemanyagraktárát, nagy károkat okozva. De lövedékek csapódtak be a környező gazdasági létesítményekbe is. Zombor ellen egyébként sorrendben ez volt a 24. támadás.

Újabb lövedékek a palicsi rádióadóra

Az észak-bácskai polgári védelmi törzskar tájékoztatási szolgálata szerint a NATO légiereje szombaton hajnalban két lövedékkel támadta és teljesen megsemmisítette a Szabadkai Rádió palicsi adójának antennaoszlopát, amely két nappal korábban egy támadás során már súlyosan megrongálódott.

Az első információk szerint senki sem sérült meg, az anyagi kár azonban tetemes.

A čačaki polgári parlament levele az ENSZ főtitkárához

A čačaki polgári parlament tegnap nyílt levelet intézett Kofi Annanhoz, az ENSZ főtitkárhoz, amelyben kéri, hogy a nemzetközi szervezet rezolúciójával azonnal állítsa le Jugoszlávia bombázását.

A polgári parlament emlékeztetett arra, hogy Jugoszláviában mintegy 10 millió ember él, és ezzel a háborúval veszélybe sodorták alapvető jogukat, az életre való jogot.

„Tudatában vagyunk annak, hogy mindazért, ami történik, felelős az ország vezetősége, és részben saját népünk is, de úgy váljük, hogy a háború és a bombázás, a katonai és a polgári áldozatok, a nagyszámú menekült és kitelepült a legrosszabb megoldás, amit a nemzetközi közösség választhatott” - áll a levélben.

Elutasították Šešelj vádjait

A Szerb Megújhodási Mozgalom kruševáci bizottsága tegnap elvetette Vojislav Šešelj vádjait, miszerint az SZMM kruševáci aktivistái szervezték a szülők tiltakozását, akiknek fiai Koszovóban töltik katonai szolgálatukat.

Korábban a Tatától úgy tudtam, hogy 10 körül lesz a gyászmise. Ma reggel kiderült, hogy a magyarcsernyei pap csak reggel nyolcra tudja vállalni, így aztán elkéstünk. Kilenc volt mire Kisoroszra értünk, és egyenest a temetőbe mentünk. Elhelyeztünk egy csokor virágot a Mama, és egy másik csokrot a Józsi bátyám sírján.

Ott álltunk hárman, a feleségemmel és a lányommal a sírok mellett, némán. Kimondhatatlan veszteség számomra, mind a Józsi, mind a Mama halála. Elhagyottnak és becsapottnak éreztem magam.

Mancinál, a bátyám tíz évvel ezelőtt megözvegyült feleségénél gyűlt össze a rokonság. Az esős idő miatt egy szobába zsúfolódtunk össze valamennyien. A gyászos hangulatot növelte, hogy egész nap nem volt áram. A szobában vágni lehetett a füstöt.

Néhány szót váltottam Jenő öcsémmel és a húgom férjével. A helyzetet és a jövő kilátásait illetően eléggé gondterheltnek tűntek mind a ketten. Jenő átadott néhány példányt a Kikindai Újság legújabb számaiból, amelyben van egy magyar oldal is. Arra panaszkodik, hogy a helyiek közül nem nagyon ír bele senki. A Kisoroszról elszármazott írástudó embereket nehezen tudják utolérni. Egy-két cikket már én is küldtem nekik.

A Koma az iránt érdeklődött, hogy milyen elképzelése van a VMSZ-nek a jövendő önkormányzatokra vonatkozóan. Csókán, mint ahogyan Adán is, ez idő tájt a Jugoszláv Baloldal alakított önkormányzatot, noha a községi képviselők többsége „független jelöltként” indult a választásokon. Kikindán viszont az ellenzék győzött a helyhatósági választásokon. Jenő is tanácstag, aki a VMSZ színeiben jutott be Kisoroszon.

Ha a háború után itt is települési önkormányzatok jönnének létre, könnyen lehetne még polgármester belőle - villant át az agyamon. De talán akkor is megtalálja a számítását, ha a pártállam összeomlik, és az ellenzék kerül hatalomra. A Komának, aki az elmúlt időszakban községi funkcionárius volt, nehezebb lesz az átállás.

A fiatalabb nemzedék nem politizál. De azért valamennyien várják a fordulatot, mert többen munka nélkül vannak. Mások alkalmazásban vannak, de olyan kevés fizetést kapnak, hogy abból csak nehezen tudják fenntartani a családjukat. Akad egy-két tehetősebb is közöttük, akik viszont nagyon sokat dolgoznak: állásban vannak, amellett földet is munkálnak.

Már indultunk volna haza, amikor kiderült, hogy teljesen leeresztett a jobb hátsó kerék. Mivel már esteledett, és az eső is esni kezdett, a dolog igen kellemetlenül érintett bennünket. Éva elment, és segítséget hívott a kerékcseréhez. Jött is András és Zoli, a bátyám két lányának, Emőkének és Enikőnek a férje, akik nem ismertek lehetetlent. A kereket ugyanis nem lehetett leszedni, annyira rá volt rozsdásodva. Nagy kalapácsot ragadtak, és ütlegelni kezdték a kereket, amibe bele is sápadt a feleségem, hiszen a szerencsétlen japánok, akik gyártották a kocsit, bizonyára ennél kíméletesebb bánásmódra tervezték. A kerék azonban lejött, de vasárnap délután lévén nem lehetett a faluban vulkanizálót találni, tekintettel az áramszünetre. A két fiatalember elrobogott a kerékkel, és hozták is magukkal hamarosan, mint valami győzelmi zászlót: egy belső gumival megoldották a kérdést.

Az igazság az, hogy belevaló fiatalemberek. Közben elállt az eső, és a teljes rokonság összecsődült búcsúztatásunkra a kocsi körül. Némelyik már alig állt a lábán annyira a garatra öntött.

Évi lányunk nem kis izgalommal ült a volán mellé, hiszen ilyen nagy díszkíséret mellett ritkán volt alkalma útra kelni. Nagy ováció mellett végre elindultunk, és még az éj leszállta előtt hazaértünk. Pedig útközben meg is álltunk. Csóka és Zenta között katonák posztoltak. A hevenyészett őrbódé előtt, amely mellett álltak, mintegy ötven méterre homokzsákok voltak egymásra rakva, mellette egy kötelező megállást jelző tábla. Az egyik intett, hogy húzódjunk félre. A papírokat kérte. A hajtási engedélyt, a forgalmi engedélyt, a személyit, közben az iránt érdeklődött, hogy hol jártunk és hová tartunk. Évi kivágta a rezet. A fiatal katona egyre csak meresztgette rá a szemét. Aztán felnyittatta a csomagtartót, majd elköszönt. Amikor eljöttünk, a katonai őrszemtől gondolom szokatlan módon, valamennyien kedvesen integettek a kezükkel.

Az izgalom azért volt nagy részünkről, mert nem tudtuk, mire megy ki a katonai ellenőrzés, főként azonban a magyar rendszám miatt nyugtalankodtunk. Ki tudja, hogyan viszonyulnak egy „NATO-rendszámú” kocsihoz? De nem történt semmi. Szerencsére a magyar rendszámú kocsi errefelé elég gyakori.

Később úgy hallottam, hogy a Magyarország felé menekülő albánokat próbálják meg kiszűrni.

Magyar lobbyzók az Interneten

Az Interneten érkező küldemények között ma egy különös felhívásra bukkantam.

– „Tisztelt Magyar Honfitárs!

A történelmi alkalom elérkezett az Észak-Vajdaság visszacsatolására Magyarországhoz a NATO védelme alatt. Mintegy 350,000 magyar él ezen a területen. Az 1920-as szégyenteljes Trianon Szerződésben résztvevő Szerb-Horváth-Szlovén királyság ugyanúgy nem létezik, mint az 1947-es párizsi békeszerződésben résztvevő Jugoszlávia. Jelenleg Szerbia bohóckodik mint Jugoszlávia, hogy megtartsa jogtalan igényét az Észak-Vajdaságra. Az Észak-Vajdaság (Bácska, Northern Vojvodina) Magyarországhoz tartozik, Szerbiának semmi köze hozzá! Bácska történelmi magyar terület. Itt gyilkoltak meg a szerb partizánok 44,000 fegyvertelen magyart a második világháború utolsó heteiben. 350 ezer bácskai magyar nem akar többé szerb elnyomás alatt élni! Nekik is joguk van a demokráciára és szabadságra!

Kérem aktív támogatását "Az Észak-Vajdaság visszacsatolása a NATO védelme alatt" kampányhoz.

Üdvözlettel, Tóth A. Kálmán. A Szabad Magyar Hazáért Foundation

PS: Kérem ezt a levelet jutassa el legalább 100 magyar honfitárshoz. Köszönöm”.

Az illetőről, és erről a fórumról még nem hallottam. Lehet, hogy az egész csak provokáció. Egy angol nyelvű tiltakozó levél is érkezett, azt viszont a Fehér Házba kell eljuttatni. Rajta, magyarok!

Gondok az áramellátásban

Csaknem egész Jugoszlávia területén megszakadt az áramszolgáltatás. A NATO légiereje (grafitbombákkal és rakétákkal) olyan károkat okozott a villanyenergia-rendszerben, amelyek elhárítása most már hosszabb időt vesz igénybe. Az áramhiány miatt Belgrád jóformán víz nélkül maradt. Kostolacon és Obrenovacon hőerőműveket, Nišben és Újvidéken pedig áramelosztókat bombáztak. A harci gépek ismét lőtték Újvidék környékét és a kőolaj-finomítót is.

Rakétarendszert telepítenek Taszárra?

A londoni The Times értesülése szerint a Pentagon mérlegeli, hogy „a leggyilkosabb amerikai rakétarendszert telepíti Magyarországra, el kívánván rettenteni Slobodan Milošević jugoszláv elnököt attól, hogy etnikai tisztogatási politikáját az észak-szerbiai Vajdaság felé fordítsa, ahol 350 ezer magyar él”.

A Washingtonban tanulmányozás alatt álló terv szerint az Egyesült Államok a 160 kilométeres hatótávolságú, Atacams rakétákkal felszerelt sorozatvető rendszert küldené a taszári légibázisra, a szerb határ közelébe. A megnövelt lőtávolságú Atacams sorozatvető képes lenne Belgrád déli részén lévő célpontokat is elérni. Ilyen amerikai rakétavetőrendszert már telepítettek Albániába, de még nem alkalmazták a Koszovóban levő szerb erők ellen.

Montenegró elleni vádak

A Jugoszláv Katonaság II. hadseregének és haditengerészetének parancsnoksága azzal vádolta meg a Crna Gora-i hatalmat, hogy alaptalanul és rosszindulatból fakadóan támadja a Jugoszláv Katonaság Crna Gora területén állomásozó legrangosabb tisztjeit.

Az előzményekhez tartozik, hogy Cetinjében összeverekedett a tartalékos katonák és a helybeliek egy csoportja.

Csak kisebb csoportok maradtak a KFH-ból

A szakadár Koszovói Felszabadítási Hadsereg csak kisebb csoportokban tevékenykedik Kosovska Mitrovica, Suva Reka és Dečani térségében, közölte egy jólértesült szerb forrás Prištinában. „Kisebb csoportokat alkotnak, de rendkívül veszélyesek a Jugoszláv Katonaságra és rendőrség részére, s az ellenük indított akció nagyobb kárt okozna, mint hasznot” - jelentette ki. E csoportok a menekültoszlopok közelében haladnak, s a KFH elleni akció veszélyeztetné a menekültek életét - mondta e forrás. Úgy értékelte, hogy a KFH felbomlását a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásai is előidézték, mivel a lakosság egy része elköltözött, s a KFH logisztikai támogatás és élelemforrás nélkül maradt.

Óriásiak a bari kikötő veszteségei

 A Crna Gora-i kormány arról tájékoztatott, hogy a bari kikötőben a NATO Jugoszlávia elleni támadásai következtében, valamint amiatt, hogy a Jugoszláv Katonaság „visszaél a szövetségi adminisztráció döntéseinek végrehajtásával”, nagymértékben csökkent a forgalom, és nagy az üzleti kár. A következményeket nemcsak a kikötő, hanem az egész Crna Gora-i gazdaság meg fogja érezni.

A másként gondolkodók üldözése

Slobodan Vuksanović, a Demokrata Párt alelnöke ismételten követelte az illetékes szervektől, hogy akadályozzák meg a DP székhelye elleni további támadásokat, és a párt tagjait védjék meg az ismeretlen támadóktól.

A čačaki rendőrség tájékoztató beszélgetésre bekísérte a város öt polgárát a polgárok hadiállapot idején való gyülekezésének tilalmáról szóló rendelet megszegése miatt.

Goran Svilanović, a Szerbiai Polgári Szövetség elnöke azzal vádolta meg a hatalmat, hogy üldözi a politikailag másként gondolkodókat, és arra szólított fel, hogy hagyják abba az üldözést.

A NATO nem áll el céljától

Jacques Chirac francia államfő és Tony Blair brit miniszterelnök megerősítette: eltökélt szándékuk, hogy az atlanti szervezet elérje a szövetségesek Koszovóval kapcsolatos céljait.

Washington mérsékletességre inti Londont

Bill Clinton amerikai elnök kérte Tony Blair kormányfőt, hogy csillapítsa le azokat a hivatalos személyiségeket, akiknek nyilatkozatai szítják a NATO-n belüli nézeteltérést a szárazföldi csapatok Koszovóba való bevetésével kapcsolatban, közölte meg nem nevezett amerikai katonai személyiség.

Szavai szerint Clinton 90 perces telefonbeszélgetésen tudomására adta Blairnek, hogy a szárazföldi csapatok szerepéről folytatott nyilvános vita káros.

Blair londoni szóvivője megerősítette, hogy a két vezető személyiség tárgyalt a média jelentéseiről.

Egész nap nem volt áram. Évi neurológia dolgozatát csak késő éjszaka tudtuk legépelni és kinyomtatni. Az áramhiány miatt nem tudta elkészíteni a Kikindai újságnak ígért cikket sem a fiatalok szenvedélybetegségeiről.

Valamelyest javított a hangulatunkon, hogy délben - éppen felkeltünk az asztaltól - vendégeink érkeztek Csókáról. Az unokaöcsém karikázott át biciklivel kedves kis barátnőjével. Körbekarikázták Adát, aztán a teraszon beszélgettünk.

Az Interneten főleg Évi bonyolított le nagyarányú levelezést. Nekem egy küldemény érkezett a VMSZ-től.

–„Tisztelt Sándor! A csatolt file tartalmazza a VMSZ dokumentumát, amelynek a véleményezésére kérték Kasza elnök úr, illetve Ispánovics úr. A áramszolgáltatás szünetelése miatt késett ennyit a levelem, szíves megértését kérem. Üdvözlettel, Szilágyi Dorottya”.

Sajnos, mielőtt még a dokumentumot kicsomagolhattam volna, elment az áram.

Mi viszi előre a világot?

Az ember életében felmerülő súlyos megpróbáltat­ások mindig erkölcsi vizsgák, amelyek nemcsak tönkretehetnek, hanem fel is emelhetnek, sikeresebb emberré tehetnek bennünket. Ha az ember jól átgondolja a helyzetét, amelybe került, utóbb rájön, hogy az elszenvedett vereség későbbi élete alakulása szempontjából valójában nyereség. Általában nem az eszünk, hanem a fájdalmas tapasztalatok vezetnek bennünket az életben hasznosítható felismerésekhez. Csak a súlyos kudarcok és megpróbáltatások képesek szembesíteni a balsorssal bennünket. A csalódások és veszteségek óvják meg az embert attól, hogy vesztébe rohanjon.

Feltéve, ha felismerjük a sors üzenetét. Ha a kapott pofonok után hátat tudunk fordítani azoknak a kényszerpályáknak, amelyeken hagytuk magunkat sodorni. A szerbeknek is rá kell jönniük, hogy az önáltatásnak vége: nem lehet tovább mások rovására boldogulni. Nem lehet büntetlenül hazudozni, fölényeskedni, hangoskodni, erőszakoskodni. A megpróbáltatások nem a bombázással kezdődtek. Tíz éve nem hajlandóak szembenézni a gondviselővel, így folyamatosan ugyanabba a hibába esnek, és mind súlyosabb megpróbáltatásban van részük.

Egyetlen nép sem képes sorsközösséget vállalni velük, mert úgy viselkednek, mint akiknek a hatalomvágy teljesen elvette az eszét. Mindenben a hatalom eszközét látják és keresik, amivel csak rontanak helyzetükön.

Az életben nagyon sokszor megkapjuk azt, amit kívánunk, de soha nem a görcsös kapaszkodásunk pillanatában, s nem mások legyűrésével. Sőt, néha mintha éppen ez a sóvárgó követelés emelne falat mohó vágyunk beteljesülése elé. Talán furcsán hangzik, de olykor csak a lemondás visz közelebb céljaink eléréséhez. Ennek a lemondásnak azonban őszintének kell lennie. Ha becsvágyunk tárgya felé kacsintgatva csak mímeljük a lemondást, ha csak alakoskodunk, mialatt toporzékol bennünk a hatalomvágy és türelmet nem ismerő taps- és elismeréséhség, zárva marad előttünk a vágyott jövő kapuja.

Nagy terveket kovácsolva, álmokat szőve időben fel kell ismerni a falakat és a szakadékokat. Ha nincs konfliktus, megpróbáltatás, túl későn tűnik el a káprázat, és könnyen megeshet, hogy fejjel a falnak rohanunk, vagy a szakadékba zuhanunk. Csak azok képesek hónapokon át bombáztatni magukat, akik képzeletvilágban élnek, vágyálomban ringatják magukat, akik túl szorosan kötődnek vágyott céljaikhoz. Az éretlen képzeletjáték szakadékba taszíthatja részegült hívőjét, amiből nagyon nehéz kikapaszkodnia. Az ilyen emberre szoktuk mondani azt, hogy "lelkét az ördögnek adta".

Egyébiránt is: ha cselekvéseink mozgatórugójává túlzottan a politikai szerepvállalás válik, legjobb, ha önvizsgálatot tartunk. A politikai szerepvállalásban ugyanis mindig benne rejlenek a sors várható kihívásai, amelyekkel jobb, ha előre számolunk.

A leggyakoribb tévedésünk az, hogy elhisszük: a világot az emberek csatarendbe állításával, tömegekkel lehet megváltoztatni, s magunk is csatasorba állunk. A tömegek felsorakoztatásával azonban legfeljebb a hatalmi viszonyokat változtatjuk meg - ideig-óráig. A világot azonban csak a tudás: a bölcsek, a szentek, a tudósok viszik előbbre, nem a politikusok. Az utóbbiakat csak a hatalomvágyuk érdekli, míg az előbbieket az a felismerés, hogy gondolataink, tetteink, magatartásunk kapcsolatba hoz bennünket a környező világgal, amelytől nem tudunk elszakadni, tehát amelynek rendjét tetteink minden alkalommal befolyásolják. Ennek a függő viszonynak a felismerése, ennek a befolyásnak a tudatosítása hiányzik. Ettől válnak egyesek gyávává, mások akarnokká.

Szerbiát senki sem érti meg

 A legnagyobb hazugság, amit a szerbek elhíreszteltek magukról, hogy Szerbiát mindenki kihasználta a volt Jugoszláviában. Az igazság ezzel szemben az, hogy Jugoszlávia voltaképpen Nagy-Szerbiát jelentette, amelyben a szerbek minden kulcspozíciót a kezükben tartottak. A pártállam tökéletesen megfelelt számukra a dolgok kézbentartására. Amint a pártállam gyengülésével lazulni kezdtek az eresztékek, a szerbeken kívül mindenki változtatni kívánt helyzetén, ami által értelemszerűen Szerbia ellenségévé vált mindenki a szerbek szemében.

A szerb állam, illetve a szerb nép érdekeinek a megvédése érdekében a szerb vezetés a nyílt fasizmust választotta a kínálkozó másik történelmi alternatíva: a demokratikus átalakulás és az ország decentralizálása helyett. De nemcsak a szerb vezetés és Milošević volt a ludas ebben. Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a szerb vezetés és Milošević többségi támogatást kapott ehhez a szerb nép részéről. Ha úgy tetszik „legitimációval” rendelkezett a szerbek új nagy államának megteremtéséhez, és ami ezzel jár, az „ellenség” megleckéztetéséhez.

A szerbség 1992-ben egy emberként állt csatasorba Nagy Szerbia megteremtéséért: az „ein Volk, ein Reich, ein Führer” jegyében És miután a nép végigjárta a hosszú utat a rohamosztagok zászlaival dekorált impozáns tömeggyűlésektől, a belső ellenség felett aratott győzelmeken és a külső ellenséggel való sikeres összecsapáson át az egykori Jugoszlávia teljes széthullásáig és az egész világgal való konfrontálódásig, meg kell érnie a vereséget, amelyre rászolgált.

„Az a nép, amely minden civilizációs normát lábbal tipor, s megpróbál megsemmisíteni, deportálni mindenkit, akit nem tud maga alá gyűrni, szükségképpen apokaliptikus szenvedések elé néz” - írtam csaknem hét évvel ezelőtti naplójegyzetemben. Lehetséges, hogy a szerb nép most megy a tisztítótűzön keresztül?

Belgrád bombázása

Kora hajnalban a NATO-repülőgépek Belgrád sűrűn lakott központi negyedeiben a belügyminisztérium székházát lőtték. Támadták Batajnicát, Rakovicát, és célpont volt a már súlyosan megrongált energiarendszer is. A fél ország ismét áram nélkül maradt. Támadás érte a televíziós adótornyokat Užicénél, a Cer-hegységben, Koszovóban csak Prizren környékén 22 rakéta csapódott be, Istokot hat rakétatalálat érte.

Talbott Moszkvában

Strobe Talbott amerikai külügyminiszterhelyettes megérkezett Moszkvába, ahol folytatta a koszovói válságról szóló tárgyalásait. Ivanov orosz külügyminiszterrel, majd pedig Csernomirgyin orosz elnöki megbízottal és Ahtisaari finn államfővel találkozik az orosz fővárosban. Talbott harmadszor jár Moszkvában az utóbbi tíz napban.

Diplomáciai források szerint Talbottot Moszkvába elkísérték amerikai szakértők is, akik részt vesznek a Koszovóba telepítendő nemzetközi erők összetételéről folyó konzultációkban.

Jugoszláv menekültek

Becslések szerint a NATO-csapások kezdete óta csaknem ötezren mentek át Szegedre, de alig néhányan kértek menekültstátust. Lung Milan, a szegedi szerb önkormányzat elnöke szerint a Szegeden, Újszentivánon és Szőregen évtizedekkel ezelőtt megtelepedett szerb családok nehezen fogadják be honfitársaikat, elsősorban a Marinko-csoport korábbi tevékenysége miatt, amely sok kellemetlenséget okozott az itt élőknek.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) ugyanakkor közölte, hogy 1998 márciusa óta összesen 957 913 személy hagyta el Koszovót. A JSZK elleni NATO-bombázások kezdete óta (1999. március 24.) mintegy 170 ezer menekült hagyta el a tartományt.

Milyen feladat vár a „lódarazsakra”?

A Magyar Honvédség vezérkari főnöke, Végh Ferenc szerint a magyar légtér oltalmazása, a tankerek biztosítása, illetve bizonyos kutató-felderítő munka lesz a Taszárra érkezett F-18-asok feladata, mások biztosra veszik, hogy támadási parancs is kiadható a „lódarázsraj”-nak. Hogyha a helyi NATO-támaszponton levő F-18-asokat mégis bevonják a JSZK elleni légicsapásokba, akkor erről a NATO főparancsnoksága fog dönteni

Növelik a békeerők létszámát

A NATO Tanácsa úgy döntött, hogy 45 ezer főre növelik a béke-megállapodás után Koszovóba telepítendő békeerők létszámát - jelentette ki Brüsszelben Solana, a NATO főtitkára.

Az amerikai szenátus 52:48 arányban elvetette azt az elnököt korlátozó javaslatot, miszerint csak akkor lehetne az esetlegesen Koszovóba küldött harcoló csapatok költségeit finanszírozni, ha ahhoz előbb a kongresszus hozzájárul.

Kína amerikai fegyvertitkokhoz jutott

 Az amerikai képviselőház ad hoc bizottsága Christopher Cox republikánus párti törvényhozó vezetésével tegnap közzétett vizsgálati jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy Kínának sikerült megszereznie az Egyesült Államok legféltettebb atomfegyver- és rakétataktikai titkok jelentős részét. A kínaiak főként az amerikai nukleáris fegyverek kifejlesztésével foglalkozó tudományos laboratóriumokat célozták meg, oda igyekeztek behatolni, nem kevés sikerrel. Kína a mintegy két évtizedes kémkedés eredményeként képes lesz az amerikaiakhoz hasonlóan fejlett, mobil nukleáris bomba építésére.

Évi reggel visszautazott Budapestre. Délben telefonált, hogy rendben megérkezett. Kiballagtam a piacra, ahol új krumplit és földiepret vásároltam. Délelőtt sokáig nem volt áram, így gázon főztem krumplipaprikást.

Nyugati segélyakció

Egy svédországi barátom e-mailen tájékoztat arról, hogy van egy vajdaságiakból álló lelkes kis csapat Nyugaton, akik szeretnék a vajdasági magyarokat gyógyszerrel és pénzzel segíteni a nehéz háborús időkben. A tájékoztatóhoz mellékelte a felhívás szövegét és az eddigi hozzászólásokat.

 A segélyakciónak az lenne az elsődleges célja, hogy gyógyszereket, gyermektápszereket juttasson el a rászorulók részére, valamint pénzbeli támogatást a gyerekek és idős személyek ellátása érdekében.

Az ötletadó, azt hiszem Balla Lajos-Laci, aki levelében megjegyzi, hogy a segélyszállítmányokat, amennyiben a gyűjtést a nyugatiak meg tudják oldani, csakis célszállítmányként, az adományozó által előre meghatározott településre és felhasználónak ajánlatos címezni, hogy elkerülhessük az állam és a háborús nyerészkedők beavatkozását. „A fogadó szervezet semmiképpen ne a jugoszláv vöröskereszt legyen”, írja, a szállítmány kisérését, az elosztást pedig mindenféleképpen a kanadai állampolgársággal rendelkező magyaroknak kell felvállalniuk.

„1991. óta sohasem kértem segítséget sem magamnak, sem pedig másoknak, azonban most, bármilyen optimista vagyok is, ezt nélkülözhetetlennek tartom; úgy értékelem, segítség nélkül nem tudunk kilábalni a mostani nehézségekből” - írja Balla.

Mivel az elmúlt években a segélyezés vonatkozásában nagyon rossz tapasztalatokat szereztünk, óvatos vagyok minden ilyen jellegű kezdeményezéssel. A buktatók nagy részével Balla Lajos-Laci is tisztában van, ezért külön mellékletet csatolt a levélhez, amelyben ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozik.

Egyebek mellett javasolja, hogy a gyűjtést, a szállítást és az elosztást egy nemzetközileg elismert segélyszervezeten keresztül célszerű lebonyolítani, esetleg egy újonnan létrehozott és nemzetközileg bejegyzett segélyegyesületen keresztül.

„Itt, nálunk, nem akarom részletezni, hogy miért, a Vox Humana (Adán bejegyezve) és a Jugoszláv Lazarus Szolgálat (Martonoson bejegyezve) szervezetben bíznak meg az emberek, tehát fogadószervezetként őket ajánlatos feltüntetni”. Ismételten hangsúlyozza, hogy a segélynek minden esetben pontos címzettje kell hogy legyen, azaz csak névre szólóan szabad bármit küldeni, ami szerintem is nagyon fontos, hiszen a legtöbb bajunk abból a félreértésből származott, hogy többen is igényt formáltak ugyanarra a segélyre. Hiába a hála és a köszönet a segélyezett részéről, ha mindenki úgy érzi, hogy az neki is járna, jogtalanul szorították háttérbe vagyis „lopták” meg az ő értelmezésében.

A segélyezéssel járó torzsalkodás és gyalázkodás miatt, amit az irigység kivált az emberekből, az itteni személyeknek vagy teljes felhatalmazással kell rendelkezniük az adományozó részéről, vagy egyáltalán nem szabad az elosztásban részt venniük. Ez utóbbi a jobb megoldás, ezért egyetértek Balla Lajos-Lacival abban, hogy a szállítmányt mindenképpen kísérnie kell valakinek a segélyező részéről, aki szorosan kapcsolódik a címzetthez is, de nem jugoszláv állampolgár. Sőt Balla, nagyon helyesen, az adományok sorsát illetően még körültekintőbb, s ezért javasolja: „meg kell szervezni azt is, hogy az induló ország hivatalos szervei is tudjanak a szállítmányról, de még az sem lenne elvetendő, ha diplomáciai kíséretet is adnának”. Minden későbbi találgatás, gyanúsítgatás, számonkérés, vádaskodás, gyalázkodás, elszámoltatás megelőzése érdekében legjobb lenne, ha újságírók kísérnék a szállítmányt és beszámolnának annak átadásáról.

Igen, Balla jól látja, hogy a jó szándék és a segítőkészség önmagában véve nem elegendő. Nagyfokú szervezettségre, körültekintésre, információcserére és a nyilvánosság pontos tájékoztatására van szükség. Ennek ellenére sem zárható ki, hogy több kárunk, mint hasznunk származik az egészből.

Svédországból a következő személyeket javasolják a felelősségteljes bizottságba: Raffai Zoltánt, Kormos Lászlót, Molnár V Pált, Gere Istvánt, Csuzdi Illést (adai pap) és Hodik Andrást. Vajdaságból Danyi László plébánost, a Vox Humana elnökét és dr. Hódi Sándort. Magyarországról Halasi Endre becsei származású angolszakos tanárt. A listát Balla kiegészítené még Utasi Jenő tóthfalusi plébánossal, Réti Katalin szabadkai református lelkésszel, dr. Tóth Tivadar palicsi szemsebésszel, dr. Gazdag Veronika oromhegyesi általános orvossal, de ő maga (Balla Lajos-Laci) is hajlandó a bizottságban szerepet vállalni.