Talbott Moszkvában

Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes tegnap megérkezett Moszkvába, ahol folytatja a koszovói válságról szóló tárgyalásait. A mai nap folyamán Ivanov orosz külügyminiszterrel, majd pedig Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízottal és Ahtisaari finn államfővel találkozik az orosz fővárosban.

Talbott harmadszor jár Moszkvában az utóbbi tíz napban. Diplomáciai források szerint Talbottot Moszkvába elkísérték amerikai szakértők is, akik részt vesznek a Koszovóba telepítendő nemzetközi erők összetételéről folyó konzultációkban. Csernomirgyin hétfőn kijelentette, hogy ez a kérdés, a jugoszláv erők koszovói kivonásának ügyével együtt a „legbonyolultabb”, és hogy itt megmaradtak a különbségek Oroszország meg a NATO között.

Ezer harci gép

A húsz amerikai F-18-as Magyarországra érkezésével a Jugoszlávia elleni légi hadműveletekben részt vevő repülőgépek száma meghaladja az ezret.

Michael Doubleday, a Pentagon szóvivője elmondta hétfőn, hogy az egykori szovjet légitámaszpontra, Taszárra vasárnap megérkezett húsz F-18-as repülőgép, és még négy ilyen harci gép tart a repülőtér felé egy amerikai légitámaszpontról. Ezzel a légi hadjáratban részt vevő amerikai gépek száma 723-ra nőtt, a NATO többi tagországa pedig a Jugoszlávia elleni bombázásokban 281 géppel vesz részt.

A NATO március 24-én, a légicsapások kezdetén 350 repülőgéppel kezdte a bombázást, ma pedig 1004 gép áll rendelkezésére. Doubleday hozzátette azt is, hogy pontosan meg nem határozott számú üzemanyag-szállító csatlakozik majd a JSZK bombázásában részt vevő erőkhöz.

Detonációk szerte az országban

A NATO légiereje szerdán virradóra és a nap folyamán erőteljes csapásokat mért számos jugoszláviai célpontra: Belgrádra, Újvidékre, Leskovácra, Pirotra, Borra, Požarevacra, valamint egy egész sor koszovói településre.

A légitámadás ezúttal is üzemanyagraktárak, reléállomások, üzemek és a hadsereg által használt épületek ellen irányult, Koszovóban pedig elsősorban harci eszközök és állások ellen.

 Újvidéken a televízió épületét érte ismét támadás.

Háromoldalú tárgyalások Moszkvában

Moszkvában csaknem kétórás késéssel kezdődött meg a Koszovóról folytatott háromoldalú, orosz-finn-amerikai tárgyalások újabb fordulója. A csúszást egyrészt az okozta, hogy elhúzódtak a még kedden kezdődött szakértői tárgyalások, másrészt Viktor Csernomirgyin, az orosz elnök balkáni megbízottja és Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes különmegbeszélése a tervezett 40 perc helyett közel kért óra hosszat tartott.

Az orosz-finn-amerikai konzultációk színhelye most is - akárcsak a múlt héten - a moszkvai „Kuncevói dácsa” kormánykomplexum, amely Sztálin egykori nyaralója volt.

Csernomirgyin a bombázások felfüggesztését követeli

Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott tegnap elmondta, hogy az USA meg az EU képviselőivel a jugoszláv válság megoldásáról szóló megbeszélései során a JSZK elleni NATO-légicsapások azonnali leállítását fogja követelni, és figyelmeztetett arra, hogy a támadások intenzívebbé tétele meghiúsíthatja a politikai megoldás esélyeit.

Demszky Gábort nem engedték be az országba

Tegnap Szabadkára várták Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét, aki a tervek szerint Kasza Józseffel, Szabadka polgármesterével folytatott volna megbeszélést, majd a szabadkai kórházba vitte volna azt a humanitárius segélyt, amelyet Szabadka megsegítésére ez alkalommal hozott. Demszky Gábort azonban, aki több mint négy órát várakozott az országhatáron, nem engedték be Jugoszláviába.

A jugoszláv határszervek engedélyezték, hogy Kasza József 10-15 perces megbeszélést folytasson a kelebiai határon a Szabadkára várt vendéggel.

Rugova Macedóniában

Ibrahim Rugova, a koszovói albánok mérsékelt vezetője néhány órás látogatásra Macedóniába érkezett. A rövid utazás fő célja a Macedóniában menedékre lelt koszovói menekültek meglátogatása. Az AFP értesülései szerint Rugova megbeszélést folytat Kiro Gligorov macedón elnökkel. Nem találkozik azonban a macedóniai albán pártok vezetőivel, akik közül többen ellenezték látogatását, s inkább a koszovói albánok ideiglenes kormányát és annak vezetőjét, Hasim Taçit, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg politikai vezetőjét támogatják.

Június végére felállítják a KFOR-t

A NATO Tanácsa kedden úgy döntött, hogy 45 ezer főre emelik a béke-megállapodás után Koszovóba telepítendő békeerők létszámát - jelentette ki Brüsszelben Solana NATO-főtitkár.

A NATO-beli katonai források szerint a nehézfegyverzeten és a harci egységeken kívül szükség lenne utászalakulatokra, valamint orvosi és aknamentesítő egységekre is. Ezek a források a terepen kialakult helyzet megváltozásával, az infrastruktúra megújításának, a polgári szervezetek védelmének szükségével és a menekültek visszatérésének biztosításával indokolták meg a békemisszióba szánt NATO-csapatok létszámának lényeges növelését, amely erőknek június végéig kellene teljesen készen állniuk arra, hogy bemenjenek Koszovóba.

 A magyar kormány a politikai megoldást szorgalmazza

Szabó János magyar honvédelmi miniszter kedden kijelentette, hogy az amerikai F-18-asok lehet, hogy nem a magyarországi Taszár légitámaszpontról fognak indulni a JSZK elleni bombázásokra. Taszáron járva Szabó János kijelentette, hogy a budapesti kormány a koszovói válság politikai megoldását szorgalmazza, de hozzátette, hogy NATO-beli tagsága miatt Magyarországnak természetesen eleget kell tennie az Észak-Atlanti Szövetség elvárásainak is.

Délelőtt fölkeresett G. F., akivel meghánytuk vetettük a helyzetet. Főként az autonómia-tervezetről beszélgettünk, amiről egyre több szó esik az újságban és a tévében.

Délután Évával megmostuk a Mazdát, és elmentünk vele egy autószerelőhöz, mert felettébb nagy zajjal járt az üzemeltetése. A gyanú a kipufogóra terelődött, amit a mester azonnal meg is erősített, amint lehasalt a kocsi mellé. Megbeszéltünk egy időpontot, aztán fölkerestünk egy vulkanizálót is, hozza rendbe a kilyukadt kereket. Vele is megbeszéltünk egy időpontot. Útközben benzint is rendeltünk, ennek folytán úgy érzetük, hogy csináltunk valamit, annak ellenére, hogy egész nap nem volt áram, és semmihez sem lehetett kezdeni.

A VMSZ autonómia-tervezete

Átolvastam a Kasza által küldött autonómia-tervezetet. A dokumentum pontos címe így hangzik: Megállapodás Vajdaság és a vajdasági nemzeti közösségek önkormányzatának politikai és jogi kereteiről.

A dokumentum fele Vajdaság alkotmányos helyzetére vonatkozó javaslatokkal foglalkozik, s azon belül próbál megfelelő jogi kereteket keretet biztosítani a különböző nemzeti közösségek számára. Nem a nemzeti közösségek politikai státusának meghatározásán van a hangsúly, hanem a kulturális és nyelvi egyenjogúságokra vonatkozó jogok érvényesítésén.

A tervezet szerint a nemzeti közösségek a kollektív jogaikat különböző autonómiaformák révén valósíthatnák meg. A dokumentum másik fele a perszonális, a területi és a helyi önkormányzati formákat taglalja.

Első olvasásra az a benyomásom, hogy a Vajdaság jogállására vonatkozó rész jobban kidolgozott, ennek alapjául valószínűleg a VMSZ korábbi dokumentuma szolgált, amit a dokumentum szerzői csak kiegészítettek (megfejeltek) a különböző autonómia-formákkal.

Érzésem szerint, bár összességében és egészében ez a dokumentum jobb, mint az eddigiek, célszerűbb lenne, ha a VMSZ felvállalná az 1992-es hármas autonómiatervezetet, és azt a dokumentumot egészítené ki a Vajdaság jogállására vonatkozó új elképzelésekkel.

Nem látom semmi értelmét, sem célszerűségét annak, hogy a vajdasági magyarság egy új dokumentummal rukkoljon most elő, és ne a régit tekintse hivatkozási alapnak, amit természetesen kiegészíthet új meglátásokkal és javaslatokkal. Annál is inkább, mivel a Magyar autonómia c. kiadvány sokkal terjedelmesebben és alaposabban foglalkozik a vajdasági magyarság politikai státusának és jogállásának a meghatározásával, mint ez a néhány oldalas dokumentum.

Meglátásom szerint, ha a VMSZ ezt a dokumentumot fogja előterjeszteni a leendő tárgyalásokon, az nem előre, hanem visszalépést jelent 1992-höz képest, holott a koszovói kérdés rendezésével újonnan előállt helyzet előrelépésre ad lehetőséget.

Ráadásul a személyi autonómiára vonatkozó javaslat-tervezetben olyan újítások, illetve bizonytalan megfogalmazások találhatók, amelyek később civódásra adhatnak alkalmat. Hogyan kell érteni azt, hogy a vajdasági magyarok „jelentős” művelődési és tudományos intézményei és civilszervezetei „meghatározott számú” képviselővel vesznek majd részt a Tanácsban? Melyek a jelentős szervezetek és melyek a jelentéktelenek? Ki és mi alapján fogja azt eldönteni? És mennyi az a „meghatározott számú” képviselő? Ki és mikor fogja azt eldönteni?

Nem szerencsés az sem, hogy a civil érdekképviselet alárendelődik a politikai érdekképviseletnek. Amíg ugyanis a vajdasági magyarok politikai pártjai automatikusan egy-egy képviselőt delegálnak a Nemzeti Tanácsba, a civil szervezetek közül csak a „jelentősebbek”. Melyek ezek a „jelentősebb” szervezetek? Mitől jelentősebb vajon egy papírforma szerint létező párt egy hatékony civil szervezetnél?

Meglátásom szerint mindenféle rangsorolás későbbi viszály forrása. Minden szövetségi, köztársasági és tartományi szervezet annyi képviselőt jogosult delegálni, ahányat a pártok. Ugyanez vonatkozik a helyi jellegű civil szervezetekre, illetve a politikai pártok helyi képviselőiként megválasztott önkormányzati képviselőkre.

Amennyiben ez nem így történik, úgy a tervezet újabb magyar pártok létrehozására ösztönöz, ahelyett, hogy a magyarság integrációját erősítené. Másfelől a vajdasági magyarság túlnyomó többsége idegenkedik a pártos érdekképviselettől, viszont szívesen részt vállal a magyar nemzeti közösség sorsát meghatározó más civil szervezetekben.

Gondot jelent a magyar választópolgárok listájának az összeállítása is. Ha Magyarországon létrejöhettek kisebbségi önkormányzatok a kisebbségek választási névjegyzéke nélkül, vajon miért kellene Jugoszláviában ilyen lista összeállításához ragaszkodni?

A tervezettel kapcsolatosan vannak más gondjaim is. A vajdasági magyarság jövendő sorsáról nem szabad elhamarkodottan dönteni. Minden lehetséges opciót figyelembe kell venni és alkalmas időben, alkalmas formában elő kell terjeszteni.

Ha úgy adódik, ha a béke-megállapodás eredményeként Koszovó nem maradna Jugoszlávia része, tehát csakis ebben az esetben, a Helsinki záróokmány alapján fel lehetne vetni a határok módosításának a kérdését is. Természetesen tárgyalásos úton, a helyi népszavazás eredményeire támaszkodva. Ezt a lépést sem szabad azonban elhamarkodni. Nem a szerbek részéről várható tiltakozás jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a népszavazás kimenetele. Azzal a sérült nemzeti tudatállapottal, amely jellemzi a mai délvidéki magyarságot, az ilyen népszavazás ma például bukással végződne.

Az autonómia megvalósulásának nagyobb az esélye, valójában azonban nem jött el még ennek az ideje sem. Erre azonban, ellentétben a területi visszacsatolással, megfelelő módon már elő lehetne készíteni Belgrádot és a nemzetközi közvéleményt. Úgy, abba a folyamatba ágyazva, ahogyan az 1992-ben elkezdődött.

A vajdasági magyarság fennmaradása autonómia esetén sem túlságosan ígéretes, autonómia nélkül azonban a Szerbián belül maradása végzetes lenne. A legnagyobb akadályt itt sem a szerbek jelentik, hanem azok az magyarok, akik a magyar autonómiában ellenérdekeltek. Ilyenek pedig sokan vannak. Gyakorlatilag mindazok, akik az egykori kommunista Jugoszláviában aktív politikai szerepet vállaltak, illetve akik a jelenlegi szerb hatalomnak a kiszolgálói.

Esélyeink az autonómia vonatkozásában javultak: Magyarország NATO tagságával a Nyugat részéről nagyobb támogatást lehet várni, a koszovói béke-megállapodást követően Belgrádra is nagyobb nyomást lehet gyakorolni, egy valami azonban nem változott, illetve a helyzet csak romlott: társadalomépítő erőben és tehetségben változatlanul rosszul állunk.

Vannak olyan meglátások, hogy nem is kellene tennünk semmit, mert a Kelet- és Közép-Európai térségben élő nemzeti kisebbségek helyzetét együttesen kell rendezni. A magam részéről ezt nem tartom szerencsés választásnak. Ha arra várunk, hogy például majd az oroszok ügyével együtt kerül terítékre a kárpát-medencei magyar kisebbség helyzete jobb, ha bevalljuk, hogy nem formálunk jogot az önrendelkezési jog érvényesítésére. A közép-európai népcsoport-egyezmény indítványozása, amely az egész térség kisebbségi problémáinak a megoldására irányul, e pillanatban számunkra gyakorlatilag azt jelentené, hogy lemondunk a kínálkozó lépéslehetőségekről, kihasználatlanul hagyjuk a kínálkozó történelmi lehetőséget.

Amilyen gyenge a vajdasági magyarság önépítkező ereje, olyan sokan bábáskodnak körülötte. Ne feledkezzünk meg róla, hogy jelenleg hat magyar pártunk van, nem beszélve azokról a politikai szerencselovagokról, akik a szerb szocialista-ortodox kommunista irányvonalhoz próbálták kötözni a magyarság szekerét. És a politizálás kizárólag nekik hozott a konyhára némi hasznot eddig, míg a magyar pártok, egymás torkát fojtogatva a körülöttük ritkuló levegő miatt, többnyire politikai vákuumhelyzetbe kerültek. De sok a tanácsadó, a szakértő odaát, Magyarországon is. Egy azonban biztos, ha olyanokkal kell egyezségre jutnunk, akik egyáltalán nem osztják nézeteinket, jobb az egyezkedést teljes mellszélességgel kezdeni. „Ha egy centi kell, kérj egy métert” - szellemében.

Hágai vádemelés

A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai nemzetközi törvényszék vádat emelt Slobodan Milošević jugoszláv elnök és további négy jugoszláv tisztségviselő ellen, és letartóztatási parancsot adott ki ellenük - közölte Louise Arbour főügyész. Szavai szerint Miloševićen kívül vádat emeltek Nikola Šainović szövetségi kormányalelnök, Dragoljub Okdanić jugoszláv vezérkari főnök és Vlajko Stojilković szerbiai belügyminiszter ellen. Első ízben emeltek vádat háborús bűnök miatt egy mandátumát töltő államfő ellen.

Moszkvai aggodalmak

Oroszország „komolyan aggódik”, hogy a hágai törvényszék vádat emelt a JSZK elnöke ellen, és Moszkva továbbra is tárgyalni szándékozik Milošević elnökkel - közölte az orosz külügyminisztérium, még mielőtt a hágai nemzetközi törvényszék bejelentette volna az öt vádemelést és az elfogatóparancsok kiadását.

A közleményben az orosz külügyminisztérium hangsúlyozza, hogy egy ilyen döntés további akadályokat emelne a JSZK-val kapcsolatos helyzet megoldása előtt.

741 bevetés

A NATO közölte, hogy légiereje az elmúlt 24 órában végezte el a legtöbb bevetést a Jugoszlávia elleni hadműveletek kezdete óta, szám szerint ebből 308 volt a harci támadás.

A NATO repülőgépei összesen 53 rakétát lőttek Belgrádra, 30 rakéta hullott Kuršumlija térségére, Ništ három bevetésben támadták, Koszovóban pedig Prištinát és Pećet lőtték.

Milošević fogadta Micotakiszt

Slobodan Milošević jugoszláv elnök Konsztantin Micotakisz egykori görög kormányfővel folytatott megbeszélései során kijelentette, hogy Jugoszlávia „állhatatosan és következtesen törekszik a békére”, közölték a belgrádi médiumok. Ez a probléma haladéktalan megoldását jelenti, méghozzá úgy, hogy az ügy katonairól civil síkra kerüljön. „Ennek előfeltétele a NATO Jugoszlávia elleni agressziójának a leállítása, valamint az, hogy az ENSZ visszakapja az őt megillető szerepet” - mondta Milošević.

A megbeszélésen részt vett Živadin Jovanović szövetségi külügyminiszter is.

Négy találat érte Palicsot

Délután 16 óra 25 perckor négy erős robbanás rázta meg Palicsot és Szabadkát. Ezúttal négy találat érte a Palicsi-tó partján lévő meteorológiai állomás környékét. Vajdaságban támadás érte még Kulát, és most először lőttek rakétákat Zrenjanin térségére.

Clinton támogatja a hágai vádemelést

 Bill Clinton amerikai elnök támogatja Slobodan Milošević jugoszláv államfő vád alá helyezését emberiesség elleni bűncselekményekért - közölte a washingtoni kormányzat egyik - magát megnevezni nem kívánó - tisztviselője. Mint mondta, a Fehér Ház rövidesen nyilatkozatot ad ki a jugoszláv háborús bűncselekményekkel foglalkozó hágai törvényszék lépésével kapcsolatban.

Koszovói albán vezetők Párizsban

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg politikai vezetője, Hasim Taçi Párizsba érkezett és tárgyalásokat folytatott Hubert Védrine külügyminiszterrel - jelentette be a francia külügyi szóvivő.

A fiatal koszovói albán politikus - aki küldöttsége nevében kora tavasszal Rambouillet-ban aláírta a hathatalmi csoport által javasolt rendezési javaslatot - több nyugat-európai országot is felkeresett, és körútjának utolsó állomása a francia főváros volt.

Ugyancsak Párizsban Hubert Védrine külügyminiszter Ibrahim Rugovát, a koszovói albán mérsékelt erők vezetőjét is fogadta.

Kilencvenezer amerikai katona?

Bill Clinton amerikai elnök kész megfontolni, hogy akár 90 ezer amerikai katonát küldjön a koszovói szárazföldi háborúba, ha három héten belül nem születik meg a békemegállapodás - írta tegnapi számában a londoni The Times meg nem nevezett NATO-beli forrásokra hivatkozva.

A londoni lap szerint, miután több héten át ellenezte szárazföldi csapatok küldését Koszovóba, Clinton álláspontját a Clark tábornokkal, a NATO európai főparancsnokával tartott múlt heti megbeszélését követően változtatta meg ilyen drasztikusan.

Nem cél a független Koszovó

Az amerikai külügyminiszter szerdán este kijelentette, hogy a nemzetközi közösségnek a célja nem a független Koszovó, hanem az, hogy minden menekült hazatérjen és megkapja az összes politikai jogot.

„Nem támogatjuk Koszovó függetlenségét, úgy véljük, hogy az nem lehetséges, mivel kis térségről van szó, amelynek függetlensége további instabilitást jelentene a régióban” - mondta Albright a Crna Gora-i Televíziónak adott interjúban.

Az amerikai külügyminiszter elmondta, hogy az USA támogatja Milo Đukanović Crna Gora-i elnököt, és hogy „több tízmillió dollárt biztosítottak a Crna Gora-i demokrácia és demokratikus intézmények fejlesztésének megsegítésére”.

NATO-show

Ivica Dačić, Szerbia Szocialista Pártjának szóvivője úgy értékelte, hogy a Milošević elleni vádemelés a hágai bíróságon „a NATO gonosztevőknek a show-ja, amley megvilágítja minden förtelmes-ségüket és képmutatásukat”. Dačić szerint a vádemelés a JSZK elnöke ellen világos formája a bírósággal való visszaélésnek és Louise Arbourt be kell iktatni a Jugoszláviában történt háborús bűnök elkövetőinek jegyzékére.

Reggel hétre elvittük a kocsit a vulkanizálóhoz. Szép, új műhely az Ada és Mohol közötti új úton. Az előzékeny kiszolgálás, a korszerű felszerelés és a rendezett környezet olyan benyomást kelt az emberben, mintha valahol Nyugaton lenne. Nem is takarékoskodok a dicsérő szavakkal, ami a fiatalembernek szemmel láthatóan jólesik

 – Nem is lenne itt semmi baj – mondja –, ha ez a háború nem jött volna közbe.

Visszafelé jövet benézünk egy gépkocsiszerelőhöz is, mikor tudná a kipufogót rendbe hozni. Új, félig kész a műhely nála is, még folynak a külső terepmunkák.

– Nem így nézne ez ki, ha nem jött volna közbe ez a helyzet – mondja legyintve.

Fiatal szakemberek, akik jó érzékkel vállalkozásokba kezdtek. Nem is lenne itt semmi baj, ha a magyarok a maguk urai lehetnének, szögezzük le a feleségemmel.

Egész nap azon eszem magam, hogy készítsek-e a jugoszláv helyzettel kapcsolatban valamilyen közlemény-tervezetet az MVSZ holnapi küldöttgyűlésére vagy ne. Az nyugtalanít, hogy a szokásos felforrósodott légkörben a tervezet csak arra szolgálna, hogy ki-ki előterjessze a maga politikai meglátását, s a végén olyan szöveg jelenne meg a sajtóban, ami csak bajt hozna itt a fejünkre. Még nem alkalmas az idő közleményekre. De azt sem tartom jónak, hogy ne küldjek valamilyen helyzetjelentés-félét.

Végül is amellett döntök, hogy levelet írok az MVSZ küldöttközgyűlésének, amelyben röviden elemzem a helyzetet, és a jövőre vonatkozóan is felvetek egy-két gondolatot.

A sötétség fogságában

– „Amikor ezeket a sorokat papírra vetem 65. napja tartanak a bombázások. Több mint két hónapja dübörögnek a NATO repülőgépei fölöttünk: szirénahangra fekszünk és ébredünk, folyton attól rettegve, mikor hullik a fejünkre valamelyik lövedék. Detonációk robaja hallatszik szerte az országban. Nem csak Koszovóban, hanem itt Vajdaságban is, ahol Újvidék, Pancsova, Szabadka, Palics, Versec, Zombor, Hódság, Kúla, Verbász, Szenttamás, Horgos, Udvarnok környékén és számos szerémségi községben voltak eddig becsapódások. Klasszikus értelemben vett front- és hátországról nem beszélhetünk, a magyarok épp úgy ki vannak téve a háború veszélyének, mint a szerbek.

Eddig csak a szellemi sötétség és a zsarnokság foglyai voltunk. Most, a hőerőművek, távvezetékek, trafóállomások bombázása után már fizikai értelemben is sötétség szakadt ránk. A mai világban az áramszolgáltatás néhány perces kiesése felmérhetetlen károkkal jár mindenütt. Itt a NATO légiereje negyedszer vette célba a hőerőműveket, a trafóállomásokat, amelynek következtében megbénult a villanyenergetikai-rendszer. Egész Szerbia ismételten sötétségbe borult. A többnapos áramhiány katasztrofális következményekkel jár a polgári lakosságra nézve, hiszen mindent, ami a polgári élet alapját jelenti felfüggeszt, megszüntet, kérdésessé tesz. Az áramhiánnyal együtt megszűnik a vízszolgáltatás, megszakadnak a telefonvonalak, nem sütnek a pékek, megsemmisül az élelmiszerkészlet, nincs lehetőség betegellátásra és tisztálkodásra, nem működnek a háztartási készülékek, a tévé, a rádió, megszűnik mindenféle információáramlás.

Hadd ne részletezzem, hogy ebben a helyzetben mit érzünk, milyen károkat szenvedünk. Közben szállnak felettünk a napok, és mi egy helyben topogunk egy sötét alagútban, szorongva múlatjuk hiábavalón az időt, arra várva, hátha megkönyörül rajtunk valaki az égiek közül. És várjuk, egyre csak várjuk, hogy mikor térnek jobb belátásra azok, akik ebbe a nagy fekete pusztulásba beletaszították az országot.

Újabban néha itt is, ott is hallani a tiltakozók halk hangját, a hatalom gépezete azonban egyelőre minden tiltakozó szót elfojt, és megtorol. Józan ésszel megfoghatatlan, hogy a harmadik évezred küszöbén, földrajzilag csaknem Európa közepén, hazaárulóknak lehet nevezni a fiaikért aggódó édesanyákat. Ahol ez megtörténik, ott megszűnt, értelmét vesztette minden emberi érték.

Nemcsak egy ország fekszik romokban, hanem az a társadalom is, amely politikai és erkölcsi felfogásában összeütközésbe került az európai politikai és erkölcsi világrenddel. Nemcsak a hidakat, gyárakat kell a háború után újjáépíteni, hanem egy egész népet kell szemléletében megváltoztatni. Kérdés azonban, hogy háborúval, bombákkal milyen sikerrel lehet a Nyugat ízlésének megfelelő demokráciát kiépíteni?

A helyzet megoldásának kulcsa talán nem is a politikusok és a katonák, hanem a szerb tömegek kezében van. Amíg a szerb nép hagyja magát megtéveszteni a propagandától, amíg nem hajlandó józanul megítélni és tudomásul venni a helyzetét, amíg támogatja az országot romlásba döntő politikát, addig Szerbia olyan úton halad, amelyről semmiféle bombázás sem képes visszafordítani. Ez az út - a NATO eltökéltségéből ítélve - csak egy katasztrofális történelmi vereséghez vezethet.

A Koszovó miatt kirobbant háborúban azonban többről van szó, mint szerb-albán konfliktusról. A koszovói kérdés számos Koszovón túlmutató problémát is felvet. Milyen felelősség terheli pl. a nemzetközi közösséget a kisebbségi kérdés megoldásának elodázása miatt? Milyen eszközökkel léphet fel az ENSZ a kisebbségi jogok biztosítása érdekében? Megoldható-e a kisebbségi kérdés békés politikai eszközökkel olyan állami kereteken belül, amelyek autokrata berendezkedésűek és diszkriminációs politikájukat rendőrállami eszközökkel védik? Milyen felhatalmazás szükséges a nemzetközileg elismert emberi és kisebbségi jogok kikényszerítéséhez? Vajon csak a jogok kikényszerítése az egyetlen járható út a nemzetközi közösség részére, vagy az önrendelkezési elv alapján más megoldásokat is célszerű fontolóra venni?

A vajdasági magyarság már 1992-ben, a Kárpát-medencében elsőként kidolgozta, és az akkor még egységes politikai érdekszervezet április 26-i közgyűlésén elfogadta a helyzetének rendezésére vonatkozó autonómia-tervezetét. Az ún. hármas-autonómiatervezet a hágai és brüsszeli békefolyamattal összhangban azon az alkotmánymódosítási javaslaton nyugszik, hogy a szerb alaptörvényben kapjanak helyet az annak idején a lord Carrington által javasolt önkormányzati formák: a személyi elven alapuló önkormányzat (perszonális autonómia), a különleges státusú községek (területi autonómia), illetve azokon a magyar többségű településeken, amelyek a magyar autonómia területén kívül esnek, jönnének létre a helyi önkormányzatok. A szakértői tervezet javaslatot terjeszt elő Vajdaság jogállására vonatkozóan is.

Az autonómia tervezet, amelyet a legtöbb világnyelvre - pl. angol, francia, német, orosz, eszperantó nyelvre - lefordítottunk, kedvező visszhangra talált Nyugaton, de Belgrád részéről sem hangzottak el komolyabb ellenvetések. Sajnos, a későbbi jugoszláviai események háttérbe szorították a vajdaság magyarság autonómia-törekvését, amelynek megvalósítására akkor a Nyugat sem tartotta elérkezettnek az időt.

A Magyarok Világszövetsége is megismerte, megvitatta az autonómiatervezetet, és támogatásáról biztosította a vajdasági magyarságot annak megvalósításában. Az elmúlt hét év alatt a koncepció semmit sem vesztett időszerűségéből, s nagyon reméljük, hogy ezúttal be fog kerülni a békefolyamatba és a tárgyalásokba is”.

Délután, miközben a számítógépen dolgoztam, kisebb földrengést észleltem. Határozottan elmozdult a készülék, amit távoli robbanások hangja követett. Nem tudom, hogy a palicsi, a nagybecskereki vagy a kulai becsapódások hallatszottak-e ide. A robbanások zaját mások is hallották 4 óra körül.

Csernomirgyin ma Belgrádba érkezik

Viktor Csernomirgyin egy nappal elhalasztotta eredetileg csütörtökre tervezett belgrádi útját, mivel elhúzódtak a háromoldalú, orosz-finn-amerikai tárgyalások Koszovóról. Az orosz elnök balkáni különmegbízottja így csak ma repül a jugoszláv fővárosba - jelentették be Moszkvában.

Niši károk

A niši polgármester szerint az eddigi támadások okozta károk meghaladják az egymilliárd dinárt, ám ebbe az összegbe nincsenek beleszámítva a niši dohánygyárat, a Jugopetrolt és az Energogast ért veszteségek, az összkár tehát jóval nagyobb - jelentette ki Zoran Živković.

Letiltották a belgrádi tévét a műholdról

A Szerbiai RTV többé nem sugározhatja műsorát Európának és Szerbia egy részének sem az Eutel-sat műholdas szervezet olyan határozata miatt, hogy letiltja a Szerbiai RTV-t a műholdas sugárzásról.

Megszakadtak a tárgyalások

Viktor Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott délelőtt 10 óra körül megérkezett Belgrádba, s miután rövid ideig elidőzött a surčini repülőtéren, délelőtt tízenegy óra tájban kezdett véleménycserét a jugoszláv elnökkel. A megbeszélések menetéről semmi hír sem érkezett, este fél hétkor azonban a hírügynökségek bejelentették, hogy a véleménycsree fél ötkor félbeszaakadt. A tárgyalófelek ebédre mentek, a tárgyalások folytatása azonban bizonytalan.

Belgrád és Vajdaság áram nélkül

A NATO gépei csütörtökön 20,30 órakor lerombolták a Belgrádot és Vajdaságot villanyárammal ellátó két legfontosabb trafóállomást, amely miatt a főváros a tartomány nagy része áram nélkül maradt, de nagy zavarok támadtak Szerbia villanyárammal való ellátásában is.

Közel a konfliktus vége

A NATO akciói június közepére elvezethetnek a koszovói konfliktus lezárásához - jelentette ki pénteken Varsóban Javier Ruperez, az észak-atlanti közgyűlés elnöke.

- A NATO célkitűzései elérhető közelségbe kerültek, a politikai és diplomáciai erőfeszítések a jövő hónap közepére meghozhatják a várt eredményeket - mondta Ruperez, hozzátéve, hogy a légicsapások mindaddig folytatódnak, amíg Jugoszlávia nem fogadja el a nemzetközi közösség feltételeit.

Hamarosan aláírják az egyezményt

A Délkelet-Európa stabilitásával foglalkozó csütörtöki bonni tanácskozás valamennyi résztvevője támogatásáról biztosította a tervezett egyezményt, így az várhatóan még a német EU-elnökség vége (június 30.) előtt aláírható lesz - jelentette be az értekezlet végén a német külügyminiszter.

Joschka Fischer tájékoztatása szerint a koszovói válság fényében kidolgozandó dokumentum célja a Balkánon meglévő történelmi feszültségek és nacionalizmusok hosszú távú semlegesítése. A térség országai segítséget kapnak a többi államtól ahhoz, hogy megszilárdítsák a demokratikus berendezkedést, meggyorsítsák a gazdasági építőmunkát és szavatolják önnön biztonságukat. Ennek érdekében mielőbb össze kell hívni a szponzorállamok és nemzetközi pénzügyi intézmények konferenciáját - hangoztatta Fischer.

Megérkeztek Taszárra az A-10-esek

Megérkezett a három A-10-es harci gép Taszárra - közölte Erdélyi Lajos, a Magyar Honvédség szóvivője az MTI-vel. A szóvivő szerint ezeket a gépeket kizárólag kutató-mentő feladatra használják majd.

Kukan-Ahtisaari-találkozó

Eduard Kukan, az ENSZ koszovói különmegbízottja, szlovák külügyminiszter hétfőn az EU különmegbízottjával, Ahtisaari finn elnökkel tárgyal majd a koszovói válságról, közölték tegnap Genfben. A találkozót a finn fővárosban tartják meg, és azután Kukan találkozik kollegájával, Carl Bildttel az ENSZ genfi székhelyén.

Moszkvai tiltakozás

Az orosz külügyminisztérium elítélte, hogy Albániában és Macedóniában folytatott orosz ellenőrzés során a fogadó országok hatóságai, valamint a NATO-kontingensek képviselői „példátlan módon megsértették a bécsi megállapodás szellemét”.

Moszkva szerint az orosz ellenőröket gyakorlatilag megakadályozták abban, hogy ellenőrző tevékenységet folytassanak. Két ellenőrzést hajtottak volna végre, amelynek célja az itt folyó katonai tevékenység méreteinek a megállapítása volt.

Oroszország kész katonákat küldeni Koszovóba

„Oroszország kész a legaktívabban részt venni a békeműveletekben, és akár tízezer katonát is küldhet a térségbe. Kész részt venni a koszovói biztonság kialakításában, valamint a félkatonai alakulatok - mind a szerb, mind az albán - lefegyverzésében - állítják ezek a katonai-diplomáciai források”

Egész délelőtt az autószerelőnél posztoltam, aki az eltört kipufogócsövet igyekezett meghegeszteni. Sajnos, bár az időpontot előre megbeszéltük, száz egyéb dologgal volt közben elfoglalva. Hol a földet hozták az udvar feltöltéséhez, hol a szomszéd állított be valamilyen sürgős apró munkával, hol a felesége háborgatta, hogy folyik a mosogató alatti szifon. Közben elment, megjött, majd megint elment az áram. Végül déli 12 órára elkészült a kocsi. A „zajártalom” megszűnt, most sokkal élvezetesebb a Mazdát vezetni.

Délután találkoztam egy ismerősömmel, aki halálra sápadva újságolta:

– Az F18-asok most szálltak fel Magyarországon. Az előbb mondta be a rádió.

– Na és aztán? Nem oszt és nem szoroz semmit – válaszoltam.

– De ezek majd rajtunk töltik ki a bosszújukat.

– Enélkül is elég bajuk van már. Mit vagy úgy emiatt oda? Románia, Bulgária, Makedónia, Albánia, Bosznia és Horvátország felől is támadják őket. Az senkit sem zavar?

Miután meghallgatom a pesti híreket, azonnal megértem rémületét. A magyar médián megint eluralkodott a hisztéria: A harci gépek Jugoszlávia elleni bevetése miatt végveszélybe került Magyarország, a vajdasági magyarokat pedig le lehet írni.

Kár, hogy a Jugoszlávia elleni bombázások előtt a NATO nem mért néhány csapást ezekre a rikácsolókra.

Bagoly mondja a verébnek...

A nap híre változatlanul a Milošević elleni vádemelés. A perbe fogás bizonyos lelki elégtételt jelent a meggyötört emberek számára, akik azonban tisztában vannak vele, hogy a belgrádi hatalom képviselői soká fognak rács mögé kerülni.

A szerb tévében egyre-másra nyilatkoznak a pártvezérek, akik ismételten hitet tesznek Milošević elnök politikája mellett, ugyanakkor útszéli hangon szidják a „militarista köröket”, akik így akarnak „port hinteni a nemzetközi közvélemény szemébe”, hogy „leplezzék a NATO értelmetlen agresszióját, a civilek mészárlását és a barbár rombolást”.

„Arra irányuló kísérlet ez, hogy az áldozatokat bűnössé nyilvánítsák, és leplezzék a NATO vezetőinek a felelősségét a Jugoszlávia népe fölötti genocídiumért” - áll a csütörtök este kiadott kormányközleményben.

A JSZK vezetői visszadobták a labdát. Nem ők a felelősek a koszovói népirtásért és albánok deportálásáért, hanem a NATO a Jugoszlávia népe fölötti genocídiumért. Nem Belgrád manipulál a közvéleménnyel, hanem a hágai törvényszék, amely egy „agresszori gépezet része”.

Folyik a kulisszák mögötti játék mindkét fél részéről. A közvélemény befolyásáért folytatott ádáz közdelemnek sokkal nagyobb a tétje, mint a katonai célok bombázásának.

Fokozódó diplomáciai erőfeszítésekkel, és a mind intenzívebb támadásokkal egyidőben folynak a propaganda csatái, amelyek mindennél fontosabbak. Ki tudja a tömeg rokonszenvét megnyerni? Ki tud a médiára nagyobb befolyást gyakorolni? Ki tudja az embereket jobban lóvá tenni?

Ahogyan a NATO-nak a bombázással nem sikerült a szerbeket gyors megadásra kényszeríteni, a propaganda-hadviselésben sem lesz könnyű dolga. A NATO oldalán vitathatatlan a médiafölény, a szerbek azonban sokkal perfidebb módon tudják a közvéleményt manipulálni. Megvan az a hallatlan előnyük, hogy nem köti őket a szavak igazságtartalma. A nyelvi eszközök felhasználásában sokkal gátlástalanabbak, amellyel, ha a nyugati közvéleményt tartósan nem is tudják megtéveszteni, a szerb tömegek agyát kézben tartják.

Azzal a hazugsággal például, hogy a hágai törvényszék egy „olyan politikai gyülekezet kezében van, amely kizárólag a szerbek fölötti ítélkezésre szolgál”, a szerbek szemében hatástalanítja a hágai törvényszék minden fáradozását. Elhiszik vezetőiknek, hogy a magas rangú állami, politikai és katonai vezetők elleni vádemelés egy kampány része, amelynek az a célja, hogy „megbontsa a nép, a vezetőség és a fegyveres erők belső egységét, amely elismerést váltott ki a világon”. Következésképp büszkén kiállnak továbbra is e mellett az „egység” mellett, s ignorálják a vezetőik hitelének lejáratására irányuló lépéseket.

A vádiratot gyakorlatilag minden szerb pártvezér és más tótumfaktum elítélte Arkan kapitánytól (akit mint háborús bűnöst már régóta köröznek) Vuk Draškovićig, a köpönyegforgatásban verhetetlen ellenzéki politikusig. Drašković szerint a hágai vádirat „politikai provokáció és nyomásgyakorlás, amelynek célja aláásni a békeindítványokat”. Arkan szerint „mi fogjuk felelősségre vonni azokat”, akik miatt 2000 civil vesztette életét a bombázások kezdete óta.

A vádak visszautasításában legmesszebb Ivica Dačić, az SZSZP szóvivője ment el, aki úgy nyilatkozott, hogy a hágai bíróság Slobodan Milošević és más állami tisztségviselők elleni vádirata a NATO-bűnözők által rendezett show-műsor, ami teljes mértékben megmutatja, képmutatásukat és monstruózus hazugságaikat.

A tévé megszólaltatja az utca emberét is. Természetesen kivétel nélkül minden megkérdezett fel van háborodva emiatt a jogszerűtlen lépés miatt, hiszen Milošević immár tíz éve a balkáni béke és stabilitás szimbóluma. „Gyalázatos arcátlanságnak” tekintik, hogy ezt az ügyes és kemény tárgyalófelet eddigi tárgyalópartnerei most egyszeriben háborús bűnösnek nyilvánítsák. A nyilatkozóknak ugyanakkor szemmel láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy Miloševićet milyen bűnökkel vádolják. (Ezt bizonyára elhallgatta előlük a média) Azt hiszik, hogy a szerb nép szabadságának a védelme miatt akarják Hágába hurcolni, holott, mint mondják, azokat kellene elítélni, akik Szerbiát bombázzák. A koszovói népírtásra még csak utalás sem történnik.

A politikai megegyezés körvonalazódásával egyidőben propaganda csatái most mindennél fontosabbnak látszanak. A fejekben elég nagy a zűrzavar. A közvélemény mérésékeltnek tekinthető része sem lát tisztán a dolgokban. Az emberek többsége - talán a szerb propaganda hatására - meg van győződve arról, hogy a hágai vádemelés alapjában véve olyan politikai lépés, amely hátráltatja a balkáni béke gyors megvalósulását.

Azok, akik nem elégszenek meg a hírekkel, hanem az események logikáját követik, annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a Koszovóért dúló háborúban döntő fordulat történt. A Nyugat Milošević elnökkel nem számol többé. A nevével fémjelzett időszaknak a vége felé közeledünk. Szerbia népe más vezetővel fog Európával békét kötni.

Csaknem egész nap áramszünet volt és vízhiány. Délután telefonál Éva. Az MVSZ küldöttgyűlésén felolvasta a levelemet, ami nagy tetszést aratott. A levél iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a sajtó részéről is. Este 9-kor a Duna Tévé Híradójában bemutattak rólam egy fotót, közelről hosszasan mutatták a levelet, miközben felolvastak egy rövid részt a levélből.

Változik a NATO stratégiája

Az elmúlt 24 órában a NATO módosította a Jugoszláv Katonaság Koszovóban tartózkodó egységei elleni bombázási stratégiáját, állítja a londoni The Guardin napilap. A lap írása szerint a NATO a Priština-Szkopje útvonalra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, amely potenciálisan a NATO szárazföldi erőinek legvalószínűbb útvonala lenne.

A The Guardin megítélése szerint az észak-atlanti szövetség parancsnokai a héten politikai beleegyezést kaptak a civil infrastruktúra és a szerbiai politikai vezetők házai elleni támadásokra, majd azt is hozzáfűzi, hogy a NATO el szeretné vágni a telefonösszeköttetést Belgrád és Koszovó között, azért, hogy a katonaság mobiltelefonokat legyen kénytelen használni, melyeket jóval könnyebb lehallgatni.

A JSZK elfogadja a G8 elveit

A Szerbiai RTV által továbbított közlemény szerint Jugoszlávia elfogadja a G8 csoportnak a koszovói válság megoldására vonatkozó elveit, és egyetért azzal, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot hozzon.

„A JSZK szuverenitásának és területi egységének a megőrzése a nemzetközi közösség és a JSZK közös és végső álláspontja” - hangsúlyozza a közlemény.

„Szükség van a helyzet mielőbbi normalizálására, és a menekültek biztonságos visszatérésére koszovó-metohijai otthonaikba” - áll még abban a közleményben, amelyet a hivatalos Belgrád adott ki pénteken este a JSZK elnöke és a Jugoszláviával foglalkozó orosz elnöki különmegbízott megbeszélései után.

Csernomirgyin elégedett a Milošević elnökkel folytatott tárgyalásokkal

Csernomirgyin orosz különmegbízott kijelentette, hogy „nagyon elégedett” a Milošević elnökkel folytatott tárgyalásokkal. „Ezúttal megtettünk mindent annak érdekében, hogy megnyíljon az út a bombázások leállításáról szóló döntés előtt” - mondta Csernomirgyin orosz újságíróknak a belgrádi repülőtéren, majd hangsúlyozta, hogy a két fél, azaz Belgrád és Moszkva egyeztette álláspontjait a tárgyalások folytatása előtt. Szerinte 95 százalék esély van arra, hogy a jövő héten Belgrádba Ahtisaari finn elnökkel együtt érkezzen.

„Nagyon szeretném, ha a jövő hétre tervezett belgrádi utam lenne az utolsó a balkáni válság megoldásának folyamatában” - tette hozzá.

A NATO több információra vár

A NATO tegnap közölte, hogy több információra vár Csernomirgyin pénteki belgrádi megbeszéléseiről. Az észak-atlanti szövetség egyik szóvivője szerint: „Láttuk a Csernomirgyin látogatásáról szóló jelentéseket. Mindenesetre üdvözölnénk a nemzetközi közösség feltételei elfogadásának irányában tett konkrét lépéseket, és arra várunk, hogy részletesebb információkat kapjunk Cserno-mirgyin látogatásának lényegéről”. Peter Daniel szerint a NATO még nem kapott „semmiféle fontos információkat” a megbeszélésekről és hangsúlyozta, hogy a NATO-erők támadásai folytatódnak.

„A stratégia nem változott, úgy gondoljuk, hogy a légikampány eredményes lesz. Az elmúlt napokban növeltük a légikampány intenzitását” - tette hozzá a NATO szóvivője.

Az MSZP a magyar területről induló támadások ellen

A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója a jövő héten követelni fogja, hogy az országgyűlés szavazzon arról a javaslatról, amely kizárná annak lehetőségét, hogy magyar területről légicsapásokat indítsanak a JSZK területe ellen. Magyarországi médiumok szerint Kovács László pártelnök ezt azután jelentette ki, miután közzétették, hogy a magyarországi Taszár légitámaszpontról harci akciókba vetették be az amerikai F-18-as repülőgépeket.

Kovács sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a kormánykoalíció pártjai a parlamenti bizottságokban már a szocialisták javaslata ellen szavaztak.

„Az MSZP elnöke szerint nehezen magyarázható, hogy a magyar kormány a támadások intenzívebbé tételéről álmodozik, amikor már létezik német, olasz, cseh és görög javaslat a koszovói válság politikai megoldására”.

 A Duna szennyezettségéről

A pancsovai bombázások óta kimutatták, hogy a Dunában a vegyi anyagok és a nehézfém koncentráció meghaladja a megengedett szintet. A legveszélyesebb a nehézfém szennyezése. A Vaskapunál például a réz, a króm, a kadmium és az ólom kétszerte volt nagyobb a vízben, a cinktartalom pedig a határérték ötvenszerese volt. Ez elsősorban a vízben élő növényeket és állatokat, de hosszú távon az embert is veszélyeztetheti, mondják a romániai szakemberek.

A szennyezés beszivárgott a kutakba és megmérgezheti az ivóvizet, valamint a talajt. Ilyen veszélyes ivóvíz szennyezést azonban még nem mutattak ki. Mértek viszont légszennyezést a határ közelében, ammóniát és szénoxidokat.

Minél nagyobb a romlás és pusztulás az országban, annál nagyobb kényszert érzek arra, hogy „felvirágoztassam” szűkebb környezetünket. A felvirágoztatást szó szerint kell érteni: ma is vagy 30 színes, tarka petuniát vásároltam a korábbiak mellé. Ezúttal az utca felé néző terasz peremét díszítettem fel velük, hogy ha kinézünk az ablakon, ezek a színpompás virágok jobb hangulatra derítsenek bennünket. Ezt a virágerdőt meglepetésnek szántam Éva részére, ha hazaér, de Évi az este telefonon már kiszedte belőlem, hogy min mesterkedem.

A tetőterasz is gyönyörű, talán még egyik évben sem volt ilyen szép. Ha kiülünk a kerti székekre a tarka napernyő alá a fehér asztal mellé, az a benyomásunk, mintha valamilyen nyaralóban lennénk. Egy kicsit talán a társaságot hiányolom, olyan embereket, akikkel jóízűt lehetne beszélgetni.

A piacon egyébként többen is feltűnően kedvesek voltak, az ismerősök szóvá is tették az esti tévéhírt. A tévészereplések után a kisvárosban mindig megnő az ember renoméje, egyébként, ha a lekét kiteszi értük, akkor sem övezi annyi elismerés és figyelmesség. Persze a tévészereplés óhatatlanul kivált bizonyos mértékű írígységet is, így ilyenkor az egyébként kedves ismerősök részéről gáncsoskodásra, hátbatámadásra, vagy más hasonló megnyilatkozásra lehet számítani. Erről is csak az jut az eszembe, hogy milyen elképesztően nagy hatalom a tévé, és hogy az emberek szemében sokkal fontosabb a tévé által bemutatott valóság, mint az, ami a lábuk előtt fekszik.

Mindenki nyilatkozik

Éva elküldte véleményezésre faxon az MVSZ nyilatkozat-tervezetét. Aztán néhány perc múlva visszahívott.

– Az egész nem tetszik, úgy, ahogy van –mondtam –, de egy mondatot mindenképpen ki kellene venni belőle

– Melyiket?

– Azt, hogy „Koszovó magyar ügy is”.

Egyetértett vele, és azt mondta, hogy a vajdasági küldöttek többségének nem tetszett a szöveg, de olyan a hangulat, hogy a közlemény minden bizonnyal meg fog jelenni.

A Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlésének állásfoglalása Koszovóról című közlemény hozzám eljuttatott szövege egyébként így hangzott:

– „A szerb hadsereg és rendőrség brutális népirtást folytat Koszovóban. Százezreket tettek és tesznek hazátlanná és földönfutóvá. A történelem véres diktatúráinak, a pusztító nacionalizmusoknak ismert módszerei ezek: elűzés az otthonból, kiűzetés a szülőföldről.

A NATO a védtelenné, hazátlanná vált emberek védelmében folytat háborút. A XX. században kisebbségi érdekvédelemért ilyen erővel még nem folyt háború. Koszovó drámája világügy lett. Egy kisebbség kiirtásának tragédiája világesemény. Világgond.

E drámában tör felszínre elemi erővel az önrendelkezés, az autonómia, az önkormányzatiság, az önrendelkezés formája és igénye.

A NATO koszovói sikere a Balkán és Közép-Kelet-Európa nemzetállamai nacionalizmusának alkonyát is jelenti. A kisebbségi nyelvek pusztításának, megaláztatásának a végét. A kisebbségek közösségi akartának jogát és érvényesítését.

Szemünk előtt folyik a Trianon utáni idő nagy fellegvárának omlása: történelmünk újraépítése.

Koszovó magyar ügy is. És nemcsak azáltal, hogy érinti a vajdasági magyarságot.

Egyek vagyunk a délvidéki magyarsággal, minden emberrel, minden határon kívüli magyar közösséggel, amely önrendelkezésre, közösségi akaratának, jogának kivívására és annak érvényesítésére törekszik.

Erélyesen tiltakozunk az ellen, hogy az etnikai tisztogatásra magyar nemzetiségű fiatalokat sorozzanak be a szerb hadseregbe.

A Magyarok Világszövetsége részese, munkálója, támogatója kíván lenni a nemzetiségi önrendelkezés elve érvényesítésének.

A Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlése.

Budapest, 1999. május 29”.

A magyar tévé egyébként az esti híradóban nagy figyelmet szentelt a közgyűlésen kirobbant botránynak. Hosszasan mutatta az egyik botrányhőst, aki évek óta szisztematikusan dolgozik a Világszövetség szétverésén.

Senki sem hisz a szerbeknek

Sikerült ólommentes benzint szerezni. 2,1 német márkát fizettem most literjéért, bár az illető, akitől vettem, arról beszélt, hogy drágult az ólommentes benzin. Legközelebb bizonyára többet kell fizetni érte.

Tankolás után egy kicsit elbeszélgettünk. Meglátása szerint legjobb lenne, ha az albánokkal együtt mi is különválhatnánk a szerbektől. Ő ugyanis nem bízik bennük. Hiába ígérnek ezek fűt-fát nekünk, aztán nem tartanak be semmit.

A szerbek szószegő magatartása és hitelvesztése egyébként általános vélemény a magyarság körében. Annyit hazudtak az elmúlt években, hogy valójában senki sem bízik már bennük

– Hát, nem hiszem, mondtam, hogy a különválást illetően illúziókba ringathatnánk magunkat – mondtam. Egyelőre úgy tűnik, hogy a koszovói albánok sem önnállósíthatják magukat, viszont katonai védelmet kapnak. Valami ilyesmi talán segítene rajtunk is, ha sikerülne valamilyen autonómiát kapnunk.

Ebben egyetértettünk. Aztán szidta a kommunistákat, akik minden bajnak a forrásai. Nem sok ellenvetéssel éltem.

Tankolás után elmentem kocsikázni. A késő délutáni napfényben élvezet volt vezetni. Most jó a kocsi, ha nem lenne háború nagy utakat tehetnénk. Talán a nyáron lesz még rá lehetőség, ha kitör a béke. Amire van esély, hiszen a vízcsapból is az folyik, hogy Jugoszlávia elfogadta a G8 csoportnak az elveit. Ez így jól hangzik, de aztán kiderül, hogy nem a G8 csoport terveit fogadta el, hanem az oroszok által felkínált újabb tervet, amelynek a részletei a NATO számára viszont kevéssé ismeretesek.

Senki sem hisz a szerbeknek. Ezt legjobban talán a Fehér Ház reagálása jelzi. „Ha ők tényleg készek elfogadni a G8 csoport által előirányzott keretet, akkor nekünk le kell ellenőriznünk, hogy ezt az elfogadást követik-e majd tettek is” - mondta a Fehér Ház egyik tisztviselője.

Mérget vehetünk rá, hogy a szavak és a tettek között ezúttal is áthidalhatatlan szakadék húzódik.

Intenzívebb támadások

A NATO-légierő a drmnói és a Bajina Bašta-i elosztóberendezést bombázta, amelynek következ-tében hajnalban szinte egész Szerbia áram nélkül maradt.

A Batajnica repülőteret és települést két óra tájban nyolc találat érte. Szemtanúk állítása szerint Batajnica fölött lelőttek egy NATO-gépet. Negyedszer is bombázták az Újvidéki Televízió korábban már lerombolt épületét. Negyed órán keresztül legkevesebb hat bombatalálat érte a televízió épületmaradványait. A tévéépület elleni támadással egyidőben a NATO bombázta az Iriški Venac térségét is. Két ízben Újvidéken is erős robbanások hallatszottak.

Hajnali három óra után mintegy fél órán keresztül bombázták Ćuprija térségét, ahova mintegy tíz lövedék hullott.

Két óra tájban hat erős robbanás hallatszott Sr. Mitrovica térségéből is. Előtte fél kettő tájban Versec központjában négy erős robbanás hallatszott.

Tegnap délelőtt tíz óra körül találat érte a kragujevaci rádió-televízió tornyát. Ugyanakkor Kraljevo térségét is bombázták. A NATO ismét bombázta az užicei térséghez tartózó Visibaba falut, amelyre eddig több mint harminc bomba hullott.

Tegnap tizenegy óra után újabb bombatalálat érte a valjevói Krušik gyárat is, ez volt a gyár ellen intézett 12. támadás.

 Csernomirgyin kompromisszumos javaslata

A londoni The Independent tegnapi száma szerint Csernomirgyin azt tanácsolta Milošević elnöknek, hogy fogadja el a vegyes összetételű nemzetközi erőket Koszovóba, amelyeket jugoszláv és NATO-országokból való katonák alkotnának. A napilap szerint Csernomirgyin új béketervvel érkezett pénteken Belgrádba, amely terv - véli a The Independent - megfelel mindkét fél elvárásainak: a NATO-nak, amely azt akarja, hogy a szövetség katonái képezzék a békeerők gerincét, és Belgrádnak is, amely azt követeli, hogy megtarthassa katonai jelenlétét Koszovóban.

Cohen kudarca

 Az amerikai védelmi miniszter még az Európai Unió, illetve az európai NATO-tagállamok védelmi minisztereinek pénteki tanácskozása előtt megpróbálta rábírni a mértékadónak tartott NATO-országokat szárazföldi offenzíva megindítására a Balkánon.

William Cohen csütörtöki titkos küldetése azonban nem járt eredménnyel. Kollegáival csupán abban tudott megállapodni, hogy fokozni kell a légicsapások intenzitását, és még több harci gép bevetésével kell a „célpontok széles körét” támadni.

A szerb kormány a hágai vádakról

A szerbiai kormány tegnap úgy értékelte, hogy Louise Arbour, a hágai nemzetközi bíróság ügyésze megkísérelt vádat emelni Jugoszlávia és annak népe ellen és hazugságait a legrangosabb jugoszláv állami, katonai és politikai vezetőkhöz címezte.

Arbour pénteken közölte, hogy Slobodan Miloševićet, a JSZK elnökét, Milan Milutinovićot, Szerbia elnökét, Nikola Šainovićot, a szövetségi kormány alelnökét, Dragoljub Ojdanićot, a Jugoszláv Katonaság vezérkarának főnökét és Vlajko Stojilkovićot, a szerbiai belügyminisztert Koszovóban az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekkel és háborús bűncselekményekkel vádolják”.

A közlemény szerint a NATO tervezett lépéséről van szó, amelynek az a célja, hogy „aláássa a diplomáciai erőfeszítéseket, megakadályozza a bombázások beszüntetését és a megoldások politikai úton való kezelését”.

Szerbia kormánya a hágai vádemelést „szégyenteljes tettnek” nevezi. „Ez még egy kísérlet arra, hogy a nemzetközi nyilvánosság előtt leplezzék a Clinton, Blair, Chirac, Schröder, Solana, Clark és maffiatársaik háborús bűncselekményeit”- szögezi le a közlemény, hangsúlyozva, hogy „ezzel a propagandatrükkel” az említett „maffiózók” „sikertelenül próbálkoznak elkendőzni a második világháború óta az emberiesség ellen elkövetett legnagyobb bűncselekményeket”.

Tegnap este 8 óra körül elment az áram. Éppen légiriadót fújtak. Felhívtam telefonon Évát, hogy megérdeklődjem, mire mentek a Világszövetségben. Állítólag rendben lezajlott minden.

Reggel nekiültem a naplómat írni, amikor is 9 óra körül megszólaltak a szirénák. Ami nem nagy újság, mert ma legalább hatszor riadóztattak, meg hatszor lefújták. Nem tudni milyen szisztéma szerint, mert nem mindig esett egybe a taszári „lódarazsak” berepüléseivel.

Ma kivételesen egész nap volt áram. A Magyar Szó nagybetűkkel közli az első oldalán, hogy hajnali három órakor szinte egész Szerbiában megszűnt az áramszolgáltatás. De az lehet, hogy a tegnapi vagy a tegnapelőtti helyzetről ír, mert az újság az átfutási idő miatt mindig egy-két nappal később számol be a történtekről.

Este az Internetet is használni tudtam. Küldtem egy levelet Finnországba K. -nak.

 –„Hol áram nincs, hol a telefon nem működik, hol egyéb dolgok jönnek közbe, így aztán nem tudtam "postafordultával" válaszolni leveledre. Ma, vasárnap éjjel azonban minden üzemel, legalábbis amíg a NATO-gépek újabb csapást nem mérnek Szerbia villanyenergia-rendszerére. Ami azért nem kell, hogy elijesszen Téged egy nyári látogatástól. Az is lehet, hogy addig "kitör a béke", ha másért nem, hát a finn elnök fáradozásának köszönhetően. Nem tudom, ki ér ide előbb, ő vagy Te, mi mindenesetre várunk Téged...

A Világszövetség küldöttgyűlésére küldtem egy levelet, amelyben beszámoltam az itteni helyzetről. A hölgyek Budapesten kifőzték, hogy küldjem el Neked is, hátha tudsz ott (ti. Finnországban) kezdeni vele valamit. Ezért a nagy kapkodás, hogy még ma éjjel elküldjem, hiszen Te már 6-án Budapesten leszel. De azért ebből ne csinálj magadnak ügyet. Sokszor üdvözöllek, és köszöntöm kedves szüleidet is”.

 „A világ első állama”

1999. május 27-én a hágai Háborús Bűnök Törvényszéke vádat emelt Milošević és négy társa ellen, a honi média azonban teljes egészében elhallgatta a vádirat lényegét. A magyarok persze hallottak valamit a tévében, de próbaként akárkit kérdeztem, senki sem tudta elmondani, hogy pontosan miről is van szó, miben állnak a vádpontok. A szerbeknek meg egyszerűen fogalmuk sincs az egészről, annyit hallottak, hogy Clintonék el akarják kapni Miloševićet.

Az Internet közli a vádpontokat, sajnos kevés háznál van, és az áramhiány miatt ott sem mindig működik.

·    Felelősek a koszovói albán lakosság elleni 1999 januárja óta folyó népirtás szervezésében, szításában, elrendelésében és elkövetésében.

·    A vezetésük alatt álló jugoszláv és szerb erők terv szerint deportáltak a határon túlra 740 ezer koszovói albánt, fosztották ki, és semmisítették meg módszeresen azok tulajdonát.

·    A vezetésük alatt álló jugoszláv és szerb erők előre kitervelt terv szerint végeztek tömeggyilkosságokat Koszovó- szerte, férfiak, nők és gyerekek százait meggyilkolván.

·    A vezetésük alatt álló jugoszláv és szerb erők módszeresen terrorizálták és elnyomták a koszovói albán lakosságot politikai, faji és vallási alapon.

·    A fenti cselekedetek szervezése, szítása, elrendelése, és elkövetése miatt az öt személyt a következő vádemelések terhelik:

·    1. vád - deportáció, emberiség elleni bűntett

·    2. vád - gyilkosság, emberiség elleni bűntett

·    3. vád - gyilkosság, háborús bűntett

·    4. vád - elnyomás, emberiség elleni bűntett

A letartóztatási parancsot az Egyesült Nemzetek összes tagállamának kikézbesítették. Jugoszlávia a világ első állama, melynek elnöke ellen nemzetközi bűnügyi körözés folyik.

A hágai bíróság által vádolt bűnösök kézre kerítésében való közreműködésért 5 millió dollárig terjedő jutalom ütheti az illető markát az amerikai külügyminisztérium részéről.

A hágai vádemeléssel kapcsolatos 105-323-as sorszámú törvényről, amely öt millió dollárra taksálja az első számú körözött fejét, a szerbek persze nem hallottak még. Egyes vélemények szerint, ha a NATO ilyen tartalmú röplapokat dobált volna Szerbia fölött, a bombázásokra nem is lett volna szükség. Ha az emberek markát jelentős pénzösszeg üti, könnyen feláldozzák akár a jó barátjuk fejét is. Ez alól a szerbek sem kivételek.

A világ első államában egyelőre nem kell attól tartani, hogy a vérdíjat valaki komolyan veszi. A hágai vádak a szerbek szemében nem sokat rontottak Belgrád renoméján. Ahogyan hűvösen fogadták azokat a találgatásokat is, hogy Milošević állítólag menedékhelyet épített ki magának Dél-Afrikában. Meg hogy titokban kijuttatta a vagyona nagy részét az országból. Azt már inkább zokon vették, hogy Marko fia a bombázások elől Görögországban húzta meg magát, a tenger partján napozik, night-clubokba jár, míg Szerbiában erőszakkal hadra fogják a fiatalokat. A minap a péknél, amíg a kenyérre várakoztam, beszélték az emberek, hogy ilyen tartalmú röplapokat találtak kapálás közben a határban. Megígérték, hogy hoznak egyet mutatóba.

Vasárnap esti és éjszakai bombázás

Vasárnap este és az éjszaka folyamán a NATO-gépek Belgrádot, Újvidéket, Vranjét, Ništ, Vladičin Hant, Aleksinacot, Leskovacot és Koszovó legnagyobb részét bombázták. Belgrád környékét mintegy fél órán át bombázták.

Vasárnap este a NATO-gépek 33 bombát dobtak Vranjéra, ebből öt lövedék hullott a surdulicai tüdőgondozó intézetre és az aggok otthonára. A támadásban legalább 11 személy életét vesztette, több mint 100 pedig megsérült és mintegy 500 ház megrongálódott.

Vajdasági célpontok

Hétfőre virradóra ismét találat érte Újvidék mellett a Római sáncokon azt a villanytelepet, amely Vajdaságot látja el villanyárammal. Becskerek mellett Lukićevóban (Zsigmond-falván) csapódott be egy lövedék.

Vasárnapra virradóra a NATO légiereje Újvidéket, Zombort, Palicsot bombázta. Kamenica központjába és Kljajićevóba is becsapódott egy lövedék, valamint Szenttamás határában egy tanyára.

A JSZK elfogadta a G8 csoport elveit

„Eddigi következetes békepolitikájával összhangban Jugoszlávia elfogadta a G8 csoport elveiben szereplő tételeket, és úgy véli, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ Alapokmányával összhangban rezolúciójával szavatolnia kell, hogy a válság megoldását katonairól politikai síkra helyezzék át, s ezzel az ENSZ ismét eleget tehetne alapvető feladatának a világbéke és biztonság megőrzésében” - áll a Tanjug jelentésében.

Az EU felhívása Belgrádhoz

Az Európai Unió azt várja Belgrádtól, hogy vállaljon határozott és ellenőrizhető elkötelezettséget a hét vezető ország és Oroszország találkozóján kidolgozott elvek és az azok nyomán születő BT-határozat elfogadására.

Az EU-tagországok külügyminiszterei brüsszeli találkozójuk után kiadott közleményükben hangsúlyozzák: szükségesnek látják, hogy Belgrád az elmúlt napokban jelzett nyilatkozatait foglalja hivatalos és kétségbe nem vonható formába.

A külügyi tanács elfogadta az Európai Bizottság múlt héten előterjesztett javaslatait egyebek között arról, hogy kössenek stabilitási és társulási szerződéseket a balkáni térség országaival, amelyek teljesítik az ehhez szabott feltételeket.

Szerbia nagy része áram nélkül

A NATO légiereje az eddigi legnagyobb csapást mérte a szerbiai villanygazdaságra, és ezzel lehetetlenné tette még a leginkább kiemelt fogyasztók villanyáram-ellátását is. Teljesen megszűnt az áramszolgáltatás Belgrád legnagyobb részében, Vajdaság egyes részein, Niš környékén és Szerbia központi részében.

A bombázások során teljesen megsemmisült a három legnagyobb és legfontosabb trafóállomás Obrenovacon, Nišben és Újvidéken.

Újabb hidakat romboltak le a NATO gépei

A NATO gépei vasárnap valamivel 13 óra után tíz perc leforgása alatt két rakétát lőttek ki és teljesen lerombolták a Moraván a varvarini és a ćićevaci községeket összekötő hidat. A lerombolt híd a városi piac közelében van. A környéken levő létesítményekben óriási anyagi kár keletkezett. A hidat akkor érte találat, amikor sok ember és gépkocsi haladt át rajta. Tegnap délutánig 9 áldozatot azonosítottak.

Megint áramhiány van. Egész nap. Közben csaknem 30 fokra emelkedett a lakásban a hőmérséklet. Állítólag olyan súlyos a helyzet, hogy a kórházaknak, vízműveknek, pékségeknek sem jut áram. Víz nincsen. Le-föl járkálok a nagy melegben, az áramhiány miatt nem tudok mihez kezdeni. Időnként bekapcsolom az elemes rádiót, de annak sem látom értelmét, hogy százegyedszer is meghallgassam ugyanazokat a híreket. Estefelé másfél-két órára megjön az áram. Sietek összeállítani és elküldeni néhány levelet. Évinek még sikerül, a másodikat már nem, mielőtt még elküldhetném, elmegy az áram. Egy órát sétálok az utcán. Az járt eszembe, amit Éva telefonált Budapestről. Lépéseket tettek Évi állása ügyében. A Magyar Nemzet csaknem teljes terjedelmében közli a Világszövetségnek küldött levelem.

Együttműködési megállapodás

„A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőinek tárgyalásai sikerrel lezárultak, így a két szervezet képviselői 1999. május 28-án aláírták az együttműködésről szóló megállapodást.

A két szervezet ezzel kinyilvánította azon elhatározását, hogy a vajdasági magyarság érdekében mindent megtesz a magyar nemzeti közösség megmaradásáért s önazonosságának megőrzéséért. A két szervezet bízik abban, hogy a többi magyar politikai szervezet is társul ehhez a megállapodáshoz, hiszen a vajdasági magyarság elvárja, hogy a legfontosabb kérdésekben a vajdasági magyar pártok egységesen lépjenek fel.

A két együttműködő szervezet felhívja a többi magyar pártot is az új alapokon nyugvó együttműködés kialakítására, hiszen az együttműködésre soha nem volt nagyobb szükség, mint ma, amikor a háború a magyarság fizikai létét is veszélyezteti. Csak együttesen védhetjük meg a vajdasági magyarságot, és csak közösen biztosíthatjuk jövőnket a háború után.

Ma minden pártérdeknél fontosabb a vajdasági magyarság érdeke” - áll a VMSZ és a VMDK közös közleményében.

A közlemény nem árul el semmit arra vonatkozóan, hogy a megállapodás tartalmilag mit jelent, ugyanakkor felszólítja a többi magyar pártot az együttműködésre. A vajdasági magyarság érdekeire hivatkozni önmagában véve nem elégséges, mert ezt az érdeket minden politikai párt másként ítéli meg.

Ennek a megállapodásnak akkor látnám értelmét, ha a két párt visszatérne a 92-es autonómiatervezethez. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag előlröl lehetne kezdeni mindent. Már ami a programadást és a vajdasági magyarság érdekeinek a meghatározását illeti, mert a szervezeti életet ért károk nehezen hozhatók helyre. Akkor sem, ha minden párt aláírja az együttműködést, hiszen a papírforma mit sem ér, ha hiányzanak a mozgalmat ihlető személyek.

Válasz Finnországból

– „Az MVSZ-es levelet tegnap reggel sebtében átküldtem Apának. Hét közben előfordul, hogy így elektromosan kommunikálunk, hiszen nagyon elfoglalt és nem mindig lehet telefonon elérni. Délelőtt a magyar dolgok, a Rotary club és miegymás, délután és este a munka köti le az idejét. De náluk már vége a tanításnak, így nagy meglepetésemre tegnap délután összefutottam vele a városban és élőszóban is felvetettem neki, hogy a levelet talán közzé lehetne tenni a Finn-Magyar Társaság vagy a Finnországi Magyarok Egyesületének a lapjában. Ahogy Apát ismerem, gondolom, hogy lépni fog a dolog érdekében. Azon is gondolkoztam, hogy talán a MIV listára el lehetne küldeni, különösen, hogy néhány hete erősen okoskodtak azon, hogy kellene-e magánembereknek vagy a MIV-nek hivatalosan állást foglalniuk a vajdasági magyarság érdekében és ha igen, kinek kellene a leveleket küldeni. Mondanom sem kell, hogy a diskurzusnak nem sok teteje volt, Évivel meg is vitattuk, hogy kívülállóként nagyon nehéz az ottani helyzetet megérteni, átélni. Azt hiszem, erre én sem vagyok teljesen képes, meg akkor sem, ha a múlt nyári erdélyi túra keretében kaptam egy kis ízelítőt a víz nélküli helyzetből. Ez akkor is teljesen más, mint az, hogy tönkreteszik azt az országot, ahol az ember az életét leélte, ahova az emlékek kötik. Az itteniek nyugati szemmel nézik az eseményeket és csak a NATO és a szerb nézőpontokat látják, arról valójában nem tudnak, hogy a krízis az ottani nagy létszámú magyar kisebbséget is jelentősen érinti. Mikor egy kicsit szóba kerülnek azok a nézőpontok, melyeket főleg Évitől tudok, sikerül a társaságot elgondolkoztatnom.”

Ma ismét hármas találkozó

Viktor Csernomirgyin orosz balkáni megbízott ma Bonnba repül, ahol a koszovói válságról kezdett háromoldalú konzultációk keretében ismét tárgyalóasztalhoz ül Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettessel és Martti Ahtisaari finn államfővel. Az újabb forduló eredményességétől függ, hogy szerdán az orosz békeközvetítő - valószínűleg már a finn államfővel, EU-képviselővel együtt - továbbutazik-e Belgrádba.

Csernomirgyin egyébként hétfőn este Eduard Kukan szlovák külügyminiszterrel, az ENSZ-főtitkár balkáni képviselőjével is tárgyalásokat folytatott.

A TVT elítéli a hágai vádemelést

A Vajdasági Végrehajtó Tanács a legerélyesebben elítélte a hágai bíróság azon kísérletét, hogy megvádolja a legrangosabb jugoszláviai és szerbiai állami vezetőket. Az emberiség történetében először fordul elő, hogy az agresszorok emelnek vádat egy megtámadott ország legálisan megválasztott vezetősége ellen, amely népének plebiszcitáris követelése alapján védelmezi az ország szuverenitását és területi egységét - állapították meg a TVT tagjai szombaton megtartott ülésükön.

„Elvárjuk, hogy az igazságszerető világ az igazságosság és a nemzetközi intézményekbe vetett nem kis remény miatt ítélje el a NATO-országok gonosztevőit az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért, amelyeket egy kis, de bátor szuverén ország ellen követtek el, amely történelme folyamán sohasem volt agresszor és sohasem okozott szenvedést ártatlan embereknek - áll az ülésről kiadott közleményben”.

Több tíz milliárd dollárra van szükség

Szerbia gazdasága óriási károkat szenvedett - mondta Momir Pavličević, a Szerbiai Gazdasági Kamara elnöke, aki szerint a legnagyobb problémák az infrastruktúra újjáépítésében lesznek.

„Az infrastrukturális és gazdasági létesítmények működő-képessé tételéhez és az előző állapot megteremtéséhez több tízmilliárd dollárra van szükség”. Pavličević szerint ennyi pénzből a Balkánt egy olyan régióvá lehetne változtatni, amely gazdasági téren szinte egybefolyna az Európai Unióval.

Kikindát is lőtték

A NATO légiereje hétfőn éjszaka első ízben bombázta Kikinda térségét. A támadás éjfél után 20 perccel kezdődött, és mintegy negyedórán keresztül három lövedék csapódott be a város északkeleti részén, közvetlenül a vasútállomás környékén, míg egy rakéta a Kikinda - Banatsko Veliko Selo-i vasútvonal közelében - jelentette a polgárvédelmi törzskar közleménye.

Később a Jugoszláv Hadsereg kikindai illetékese pontosított, és elmondta, hogy az éjszakai bombázás során a NATO a város északkeleti részén levő kaszárnyát vette célba. Négy nagy erejű rakétával lőtték a kaszárnyát. Emberáldozat a sérülés nem történt, de a kár tetemes.

A NATO-gépek albán bunkereket lőttek

Reggel a NATO gépei tévedésből bombáztak és megsemmisítettek több albániai bunkert a jugoszláviai határ közelében - jelentette az AP hírügynökség. Hozzáfűzte, hogy a nyugati szövetség repülői az éjszaka folyamán támadták a jugoszláv hadsereg határ menti hadállásait. A támadás színhelyén mély kráter keletkezett, s a lövedékeken láthatóak az angol nyelvű feliratok. Senki sem esett áldozatul, a NATO hivatalosan még nem erősítette meg az újabb tévedést.

Jovanović levele Fischerhez

Jovanović jugoszláv külügyminiszter levelet küldött Joschka Fischer német külügyminiszternek jelezve benne, hogy Belgrád elfogadta a koszovói rendezés alapjául a nyolcak csoportjának május 6-i külügyminiszteri értekezletén kidolgozott elveket - jelentette a Tanjug.

A levelet hétfőn Brüsszelben, az EU-külügyminiszterek találkozója előtt adták át az Európai Unió soros elnökének.

Jovanović levele szerint Jugoszlávia számára elfogadható lenne az ENSZ-jelenlét Koszovóban, és el kellene kezdeni a Biztonsági Tanács Koszovó-határozatának megfogalmazását a G8 rendezési elveire alapozva.

Lelőttek egy A10-es gépet

A Jugoszláv Katonaság légvédelme tegnap lelőtte a NATO egy repülőgépét Koszovóban, valamint egy pilóta nélküli gépet, közölte a Belgrádi Rádió.

A hír szerint a repülőgép a A10-es típusú volt, és a macedóniai Petrovac repülőterére zuhant le. A rádió állítása szerint a repülőteret a kifutópálya megrongálódása miatt lezárták.

Pápai küldöttek a Balkánra

A pápa egy-egy küldöttje utazik csütörtökön Belgrádba, Macedóniába és Albániába, hogy eljuttassa a katolikus egyházfő üzenetét a híveikhez, a menekültekhez és a konfliktus sújtotta lakossághoz - jelentették be kedden a Vatikánban. A pápa óhajtotta ezt a missziót, amely a Balkán békéjéért való imádkozás napját hirdette meg úrnapjára - közölte a Szentszék szóvivője.

Hajnalban arra ébredtem, hogy van áram. Felkeltem és elküldtem néhány e-mail levelet, ami nem volt zökkenőmentes, mivel nagyon nehéz volt rákapcsolódni a hálózatra. Aztán kimentem a piacra, ahol 10 kiló meggyet vásároltam. Délig azzal foglalatoskodtam, hogy kilónként elraktam a mélyhűtőbe. Az ötletet az adta, hogy az elmúlt fél évben nagyon hiányoltam, de egy árva szem meggyhez sem lehetett hozzájutni. Közben Éva telefonált, hogy Évivel állás ügyben járnak el.

Levélváltás Kaszával

 – „Kedves Sándor! Remélem megkaptad a dokumentumot, így várom véleményed. Jóska”.

 – „Kedves Jóska, a dokumentumot megkaptam, amit nagy érdeklődéssel fogadtam. Át is futottam, az áramhiány miatt azonban még nem volt alkalmam tüzetesebb elemzésnek alávetni. Összességében véve jónak találom, csupán néhány taktikai jellegű javaslatom volna. Ezeket majd kidolgozom. Ma reggel van áramunk, s amíg lehet, visszajelzek. Barátsággal üdvözöllek, Sándor”.

Az áramhiány miatt valóban nagyon sok időm kárba veszett. Más dolgokkal sem tudtam haladni.

Levél egy pesti barátomnak

 – „Kedves Barátom. Számtalanszor próbáltam jelentkezni, de mostanra már annyira szétverte a NATO a villanyenergia- és telefon-rendszert, hogy alig lehet a külvilággal érintkezni. Két-három naponként ugyanis teljes sötétségbe borul az ország. Aztán mire a szerencsétlen szerelők leszedik a vezetékekről a rövidzárlatot okozó grafitszálakat, jön az újabb támadás, többnyire most már valódi, romboló rakétákkal. Tegnap este is bennrekedt a levél a komputerben. Miután rövid időre megjött az áram, sokáig nem volt vonal. Mikor végre sikerült a csatlakoztatás, megszakadt az áram mielőtt a Send gombot megnyomhattam volna. Közben azok a küldemények is visszajöttek, amelyeket néhány nappal korábban küldtem.

Néha az az érzésem, hogy fehéregerek vagyunk egy forgó dobban, hiszen reménytelen minden erőfeszítésünk a dolgok állásának megváltoztatására. Azzal a különbséggel, hogy az egérnél sokkal nagyobb megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve. Áram nélkül leáll az élet, nincs víz, gondok vannak a kenyérellátással, nem lehet megnézni a tévében a híreket, nem lehet computerezni, és persze nem lehet főzni, a tej megsavanyodik, a mélyhűtők kiolvadnak. Ha jól gondolom, a NATO a villanyenergia-rendszer szétverésével elégedetlenséget próbál kiprovokálni a lakosság körében. Ez sikerül is neki, csakhogy a dolog fordítva sül el: a lakosság nem az országban uralkodó szellemi sötétség és zsarnokság ellen lázad, hanem a NATO ellen morog, mert ennek a fizikai sanyargatása elviselhetetlenebb amannál. Nem értem, hogy ahol ennyi temérdek pénzt kidobnak az ablakon az engedetlen rezsimek megregulázására, vajon miért nem kérik ki néhány pszichiáter véleményét? Az elmebaj, a paranoia, a cezarománia stb. kezelése és a tömegek befolyásolása szakmai kérdés akkor is, ha politikai és katonai érdekek fűződnek hozzá. A finomabb „agyműtétekről” nem is beszélve, amelyeket légicsapásokkal - még a mai modern technika mellett is - csak hozzávetőleges pontossággal lehet elvégezni.

Szerbia több mint két hónapos bombázása után állíthatom Neked, hogy szakmai szempontból ilyen pancser munkát még nem láttam. Legalább az ellenfél gyengéit kellett volna kipuhatolni. Nem beszélve a szakértői elemzések és szakmai tanácsadók melléfogásairól. De hát honnan is tudnák azt Bostonból, hogyan kell a balkáni fickókat befogni és móresre tanítani? Ezek itt nem cowbolyok, hanem haramiák. Más a természetük. Mások a mozgatórugóik. Egyetlen lelőtt repülőgép árán rég kezes zsoldosokat lehetett volna belőlük faragni. A lélektani ismeretek mellett a történelemismeretet is hiányolom ebből a félresikerült akcióból. Rablóból lesz a jó pandúr - tartja a közmondás. Ezek a török idők óta zsoldosok. Ebből kellett volna kiindulni, és csörgetni előttük a pénzt, mint a kukoricát a malac orra előtt.

Tulajdonképpen mást sem teszek, mint egyfolytában elemzem az orrom előtt zajló történéseket. A történések helyett inkább a süketségek kifejezést használnám szívesebben, mert itt minden, úgy, ahogyan van, egy rakás szerencsétlenség. A szikrája nélkül annak, amit emberi észnek, szellemnek, tervszerűségnek akármi fenének szoktunk nevezni. Egyre mélyebbre süllyedünk egy ép ésszel felfoghatatlan kaotikus sületlenségbe. Ehhez képest milyen elképesztően tökéletes rend uralkodik a természetben. Milyen utolérhetetlenül lenyűgözők a Tisza parti fűzfák, a töltést borító kövér zöld fű, milyen bódító illattal árasztják el a várost az akácok, hársfák és bodzafák. Amilyen tökéletes ez a mű, olyan kiábrándítóan félresikerült az, amivel olyan nagyra szoktunk lenni: az ember. Dehát ezen már nálam különb elmék is sokat borongtak, úgyhogy itt be is fejezem eszmefuttatásomat.

Még egyszer köszönöm fáradozásodat, és barátsággal üdvözöllek”.

Tegnap séta közben találkoztam egy albán ismerősömmel, akinek a kirakatát néhány héttel ezelőtt a szerb fiatalok bezúzták. - Most, vagy soha - mondta Koszovó önállóságára utalva. Talán nincs is olyan albán, aki ne Koszovó teljes függetlenségét tekintené a válság egyedüli lehetséges megoldásának. A szerbek viszont Jugoszlávián belül legfeljebb nyelvi-kulturális jogokat lettek volna hajlandóak biztosítani számukra. Egyszerűen nem akartak tudomást venni arról, hogy az albánok 90 százalékos többségben vannak, mintegy 75-80 százalékuk nem tud szerbül, s kiépítették saját intézményhálózatukat, önálló politikai, adóztatási, oktatási és egészségügyi rendszert működtetnek. Sokáig a passzív ellenállásra és a kivárásra rendezkedtek be. Tulajdonképpen a daytoni szerződés miatti csalódottság után kezdtek fegyveres akciókba, amikor más választásuk már nem volt. Elképesztő, hogy milyen ügyesen politizáltak. Vagy a szerencse játszott a kezükre?