Ahtisaari ma Belgrádban

Martti Ahtisaari, Finnország elnöke tegnap kijelentette: ma valószínűleg Belgrádba utazik Viktor Csernomirgyinnel, Oroszország elnökének megbízottjával együtt, hogy a jugoszláv hivatalos személyiségekkel ismertessék békefeltételeiket.

„Magyarázatot adunk, milyen feltételekkel köthető meg a béke. Valójában ez baráti javaslat lesz Jugoszlávia népének a békefeltételek kialakítására” - jelentette ki Ahtisaari a finn rádiónak adott interjúban, mielőtt még Bonnba utazott volna, ahol tegnap tárgyalt Csernomirgyinnel és Strobe Talbott amerikai államtitkár-helyettessel.

A finn államfő megjegyezte, hogy „ez nem a megszokott tárgyalási helyzet”.

Előrelépés Belgrád álláspontjában

George Robertson brit védelmi miniszter véleménye szerint Slobodan Miloševićnek még számos lépést kell tennie afelé, hogy teljesítse a nemzetközi közösség feltételeit, és a NATO beszüntesse a Jugoszlávia elleni légicsapásokat.

A BBC rádiónak adott nyilatkozatában a brit védelmi tárca vezetője úgy vélte, hogy „a NATO-csapások eredményessége kényszerítette a jugoszláv elnököt engedményekre, arra, hogy elfogadja a G8 csoport által előterjesztett rendezési tervet. Tapasztalható bizonyos előrelépés Belgrád álláspontjában - vélekedett Robertson.

Összeverekedtek a rendőrök és a tartalékos katonák

A Crna Gora-i belügyminisztérium közlte, hogy hétfőn reggel a Cetinje-Ivanovo úton, a Lovćenen összeveszett, majd összeverekedett néhány katona és néhány Crna Gora-i rendőr. Az incidensben néhányan könnyebben megsérültek. A hivatalos közlemény nem tesz említést arról, hogy mi váltotta ki az incidenst.

Cetinjében a nap folyamán megerősítették a rendőrség állományát, az iskolák és az óvodák bezártak, a lakosság körében nagy a nyugtalanság.

A čačaki karhatalom betiltotta a nagygyűlést

A čačaki belügyi titkáráság nem engedélyezte a polgárok gyülekezetét, amelyet a čačaki községi képviselő-testület ma 15 órára jelentett be. A čačaki végrehajtó bizottság elnöke tegnap felszólította a polgárokat, hogy tartsák tiszteletben a belügyi titkárság parancsát, és ne jelenjenek meg a nagygyűlésen és ne tegyék ki magukat és a községi képviselő-testület vezetését kozkázatnak.

Csernomirgyin és Ahtisaari megérkezett Belgrádba

Megérkezett Belgrádba Viktor Cserrnomirgyin orosz koszovói különmegbízott és Martti Ahtisaari finn államfő, az Európai Unió különmegbízottja, hogy Slobodan Milošević jugoszláv elnökkel a koszovói válság rendezéséről tárgyaljon. Az AFP és a Reuters jelentése szerint a külön-külön utazó megbízottak délután öt óra után érkeztek a jugoszláv főváros repülőterére.

Csernomirgyin és Ahtisaari előzőleg Németországban vettek részt azon azokon a maratoni hosszúságúra nyúlt orosz-amerikai-finn tárgyalásokon, amelyeken közös orosz-nyugati béketervet körvonalaztak.

Elesett egy szerb tábornok

Az első védelmi fronton elesett Ljubiša Veličković (53) pilóta, vezérezredes, a Jugoszláv Katonaság vezérkari főnökének a légvédelemmel és a légierővel megbízott helyettese - közölte a vezérkar tájékoztatási szolgálata.

A tábornok akkor esett el, „amikor megtekintette a haza első védelmi vonalán az egységeket”. A közlemény a helyszínt közelebbről nem pontosította.

Szenttamást is bombázták

Délután négy óra tájban a NATO gépei támadást hajtottak végre Szenttamás környéki célpontok ellen. Szemtanúk szerint az Újvidéki Rádió adótornyát és a fő gázelosztó állomást érte találat.

Tévéadókat bombázott a NATO

A NATO légiereje tegnap dél körül lebombázta a helyi tévéleadót a Kraljevo környéki Borča falunál. A repülőgépek három lövedéket lőttek ki a leadóra, ami után megszűnt a helyi tévéműsor.

Tizenhárom óra körül Kraljevóban erős robbanás hallatszott, mint később a helyi tájékoztató központ közölte, a repülőgép hangrobbanást okozott. A NATO repülőgépei 13 óra körül öt lövedéket lőttek ki a Szerbiai RTV Vranje környéki leadójára. A helyi polgári védelmi törzskar közölte, hogy ezt a leadót a NATO már korábban megrongálta.

Nincs alkudozás

Miután immár hetven napja mintegy harmincezer bevetésben bombázták a NATO légierő gépei Jugoszláviát, végre rászánta magát a belgrádi kormány, hogy beadja a derekát.

Nem minden feltétel és ravaszkodás nélkül, olyannyira, hogy Brüsszelben sem tudják, hogy az igen igent jelent vagy nemet. Ezért aztán jönnek, és megint csak jönnek mindenféle hatalmasságok, hogy rávegyék Belgrádot: öntsön tiszta vizet a pohárba. A mindentudó újságírók szerint nincs győzködés, nincs ultimátum, de nincs alkudozás sem.

„A tárgyalások minden jel szerint záró szakaszba jutottak” - írja a mai újság. Azt jelentené ez, hogy vége a háborúnak? Vége a hadiállapotnak? Vége a fogságnak? Vége a naplóírásnak? Visszatér az élet a régi medrébe?

Nagyon nehezen tudom elképzelni. Bár... kétségkívül vannak biztató jelek. Nem a diplomáciai rendezéssel kapcsolatos újságcikkekből lehet következtetni erre, hanem abból, hogy készülnek-e bejelenteni a szerb nép „győzelmét”. A szerb nép „győzelmének” a bejelentése ugyanis valójában Szerbia kapitulációját fogja jelenti.

És mit tesz Isten, az egyik főgóré, jegyezzük talán meg a nevét is: bizonyos Nebojša Pavković, a Jugoszláv katonaság III. hadseregének a parancsnoka, a katonák előtt kifejtette, hogy küszöbön áll a szerb nép nagy győzelme.

„Néhány nappal ezelőtt voltam Slobodan Milošević főparancsnoknál” - mondta a tábornok, majd beszámolt azokról a „erőfeszítésekről”, amelyeket az elnök és az ország vezetői tesznek „politikai és diplomáciai téren”. Ezeknek a fáradozásoknak a lényege, hogy a G8-as csoport javaslatának „csupán két pontja” módosításra kerüljön, „amelyek a katonaság és a rendőrség Koszovóról való kivonására és a nemzetközi békeerők Koszovóba vezérlésére vonatkoznak”.

Akit nem hagyott el még az emlékezete, az tudja, hogy „csupán” emiatt a két pont miatt bombázzák kereken 70 napja Jugoszláviát. Következésképp megy a nagy porhintés a nép és a világ szemébe, hogy Belgrád aláírja a G8 csoport elveit, csak éppen a lényeges pontokon emel kifogást ellene.

Mindegy. A tábornok szerint Koszovóba nem vonulhatnak be olyan erők, amelyek a NATO kötelékében részt vettek az agresszióban. „Úgy véljük, hogy ennek a problémának a gyakorlati megoldásához közel állunk. Amint ezt sikerül megvalósítani, a szerb nép nagy győzelme lesz, utána pedig az újabb munkagyőzelmek felé haladunk, hogy felépítsük mindazt, amit leromboltak” - mondta Pavković, majd hozzátette: „a Jugoszláv Katonaság veszteségei személyi állományban és műszaki eszközökben minimálisak”.

Elképesztő, hogy mit lehet a szavakkal művelni. Dehát végső soron tök mindegy, hogy mit beszélnek, és hogy Szerbiában a kapitulációt minek nevezik.

 

Molytalanítás”

Egyáltalán nem közömbös, hogy Nyugat kit látna szívesen Milošević helyén. Ebben a vonatkozásban alighanem igaza van Tuđmannak, aki szerint a nemzetközi közösség nem értette meg a Jugoszlávia területén kirobbant válságok igazi okát. Azzal, hogy Milošević megválik államfői posztjától, egyáltalán nem oldódnak meg a problémák. Ebben a térségben ismeretlenek a demokrácia játékszabályai: Milošević előtt is diktatúra volt Jugoszláviában, és félő, hogy a menesztése után is az marad, ha a Nyugat kizárólag személycserében gondolkodik. A szerb ellenzéki vezérek egy jottányival sem jobbak, legfeljebb abban különböznek a jelenlegi elnöktől, hogy gyengébb is kiszámíthatatlanabb politikusok nála.

Az első számú jelölt, Milošević ádáz ellensége, Amerika kedvence, Milo Đukanović nagy népszerűségnek örvend a montenegróiak körében, s talán Szerbiában is vannak támogatói. Korántsem szeplőtelen, az 1991-es háború alatt például támogatta Dubrovnik történelmi örökségének és fegyvertelen lakosságának ágyúzását és bombázását. Politikai beállítódása alapján, magyar mérécével a reformkommunisták körébe sorolhatnánk, aki iránt a szerb szocialisták, a radikálisok és az ortodox kommunisták nagy ellenszenvvel viszonyulnak.

A másik lehetséges jelölt Vuk Drašković, aki annakidején maga is terepruhát öltött magára és egy félkatonai alakulat élén rablóbandát vezényelt Boszniába. De nem erről, hanem köpönyegforgatásáról vált hírhedtté. Nem elhanyagolható rokonsággal rendelkezik. Legjobb cimborája és sógora, Vojislav Šešelj, a muzulmánok mészárlásában hírnevet szerzett csetnikvajda, az elnöki poszt újabb aspiránsa. Ott csörtet a hatalom megszerzéséért küzdők sorában Zoran Đinđić is, aki korábban a háborús népirtás főszereplője, Radovan Karadžić barátságát élvezte, most viszont Montenegróban talált pártfogót és oltalmat. Đinđić politikai platformja - a bombázás előtt - az amerikai zászló nyilvános elégetésében nyilvánult meg. És itt van még Milan Panić, aki viszont Clinton elnök bizalmát élvezi, és akit a kommunisták és szocialisták megfosztottak a vagyona nagy részétől, Szerbiában azonban nincs jelentősebb támogatottsága.

Önjelölt vezérekből tehát nincs hiány, akik egyforma mértékben gyűlölik egymást és Milošević elnököt. A politikai és hatalmi rivalizálás évek óta tart közöttük. A legnagyobb baj azonban az, ahogyan azt egy szerb politikus megfogalmazta, hogy a kommunisták úgy beágyazódtak a társadalomba és a politikai életbe, mint moly a ruhásszekrénybe. Ezek „hatástalanítása” nélkül Milošević menetesztése semmit sem old meg. Egy nagyszabású szellőztetés és fertőtlenítés nélkül senki emberfia sem képes ezt az országot a demokrácia útján vezetni.

Tegnap délután hazaérkezett Éva. Szerencsére volt áram és víz is. Este Domonkos István Titkos történetünk című könyvét olvasgattam. Pontosabban a könyv Délvidéki 48 fejezetét, amely érdekfeszítő módon ad számot a szerb Vajdaság megalakulásáról. Elgondolkodtató, hogy a szerbek nemzeti érzéseikben már akkor is milyen végzetesen feltüzeltek és elvakultak voltak.

Megszületett a megállapodás Koszovóról

Csernomirgyin orosz különmegbízott tegnap kijelentette, hogy a koszovói nemzetközi békeerőkben külön-külön vesznek részt Oroszország és a NATO-csapatai, és különálló parancsnokságok fognak létesülni.

Mielőtt még Belgrádba indult volna elmondta, hogy reális az esélye annak, hogy a megbeszélt béketerv a koszovói konfliktus befejezéséhez vezessen. Szavai szerint Oroszország támogatni fogja az ENSZ BT határozatát, amely a Bonnban elfogadott béketerven fog alapulni.

Ahtisaari, az Európai Unió különmegbízottja közölte, hogy a bonni tárgyalásokon megszületett a megállapodás a koszovói béketervről, és hogy Csernomirgyinnel együtt Belgrádban ismertetik Milošević jugoszláv elnökkel.

Százezer jugoszláviai menekült Boszniában

Jugoszláviából Bosznia-Hercegovinába eddig mintegy 104 ezer menekült érkezett, akik közül 7873 kollektív szálláshelyen tartózkodik, közölte a Vöröskereszt és a Vörös Félhold nemzetközi szervezete.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a bosznia-hercegovinai föderáció területén 21 500 koszovói albán menekült, 21 300 sandžaki bosnyák és 700 jugoszláviai szerb tartózkodik, a boszniai Szerb Köztársaság területén pedig 30 100 jugoszláv és 30 000 horvátországi szerb talált szállást, akik Jugoszláviából érkeztek a boszniai Szerb Köztársaság területére.

Belgrádi károk

Belgrádban március 24-e óta több mint ezer létesítmény rongálódott meg - írja a belgrádi Blic. Srđan Čanović, a zvezdarai községi képviselő-testület kárfelbecslő bizottságának elnöke arról tájékoztatott, hogy a három nappal ezelőtti támadásban a Zvezdarán mintegy 150 létesítmény rongálódott meg. Rakovicán - az eddigi bombázásokban ez a község szenvedett legtöbb kárt - eddig 606 kárbejelentést tettek, tíz ház lakóit kilakoltatták. Vračar községben hét házat földig romboltak, hét létesítmény olyannyira megrongálódott, hogy le kell bontani, nyolcat pedig megjavítanak. A támadásokban 69 általános és középiskola, 47 óvoda rongálódott meg.

A hágai bíróság elutasította a jugoszláv követelést

A hágai nemzetközi törvényszék tegnap elvetette a JSZK követelését, hogy rendelje el a bombázások leállítását.

A törvényszék úgy értékelte, nem tartozik a hatáskörébe a Jugoszlávia által követelt intéz-kedés kiszabása. A hivatalos Belgrád azzal indokolta követe-lését, hogy a nemzetközi jog durva megsértésének az áldozata, mivel törvénytelen erőszakot alkal-maznak ellene.

A bíróság szerint a JSZK bombázása nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek magukban foglalják a megsemmisítés szándékát, ami a népirtás bűnének alapvető jellegzetessége lenne. A bírák szerint erőszak alkalmazása valamely ország ellen nem egyenlő a népirtással.

Kétmilliárd dolláros kár a hidakon és utakon

A NATO megrongált vagy lerombolt a legfontosabb útvonalakon levő több mint 45 hidat, és ezzel mintegy kétmilliárd dolláros kárt okozott. Ha ehhez még hozzászámítjuk a fő- és mellékutakon okozott károkat, az összeg sokkal nagyobb - nyilatkozta a Tanjugnak Petar Mitrović, a belgrádi útkarbantartó Intézet vezérigazgatója. Hangsúlyozta, hogy amíg tart a bombázás, nem is tervezik a tartós javításokat, mert a NATO többször is visszatér ugyanahhoz a célponthoz.

A NATO tévedései

Az utóbbi néhány napban Szerbiában mintegy 80 ember halt meg a bombázásokban, több mint száz súlyosabb vagy könnyebb sérülést szenvedett. Eddig összesen mintegy 2000 polgári személy halt meg, több mint 5000 sérült meg.

A NATO tévedései sorredben a következők:

Április 5. - Tizenhét ember meghalt, amikor bombázták Aleksinacot.

Április 9. - A prištinai telefonközpont elleni támadásban több lakóépület megsemmisült.

Április 12. -A grdelicai szorosban levő híd elleni támadásban 55 ember halt meg a személyvonaton.

Április 14. - A NATO menekült konvojt bombázott, a támadásban 75 ember halt meg.

Április 25. - A surdulicai lakótelep bombázásában mintegy 25 polgári személy vesztette életét.

Május 1. - A koszovói lužanei hídon 47 ember halt meg.

Május 7. - Niš központjában 15 ember meghalt, 70 megsérült.

Május 8. - A belgrádi kínai nagykövetség bombázása során 3 kínai újságíró meghalt, húszan megsérültek.

Május 13. - A koszovói Koriša falu bombázása 87 albán halálát okozta.

Május 20. - Egy bomba egy belgrádi kórházra esett, négy ember meghalt.

Május 21. - Az istoki börtön bombázása során mintegy százan meghaltak, 200-an megsérültek.

Május 30. - A varvarini híd bombázása alkalmával 9 személy meghalt, 38 megsérült, hat személyt eltűntnek nyílvánítottak.

Május 31. - Novi Pazarban egy lövedék lakónegyedre esett, 23 ember halt meg.

Több mint 30 ezer elsőéves egyetemi hallgató

A Szerbia által alapított karokon az 1999/2000. tanévben a tanulmányok első évére 34 587 egyetemi hallgatót írnak be, 53 százalékuk tanulmányait a költségvetésből fedezik. A szerbiai kormány tegnapi üléséről kiadott közlemény szerint az elsőéves egyetemi hallgatók 47 százaléka hozzájárul a tanulmányok költségeihez, de a hozzájárulás az idén kisebb, mint tavaly volt.

A szerbiai főiskolákra 15 725 hallgatót vesznek fel. A köztársaság által alapított egyetemeken és karokon az elkövetkező tanévben 5285 hallgatót írnak be magiszteri tanulmányokra.

Az 1999/2000. tanévben a leendő főiskolai és egyetemi hallgatóknak a hadiállapotra való tekintettel nem kell felvételi vizsgát tenniük.

Tíz óra huszonötkor épp a számítógép előtt ültem, amikor megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. Kisvártatva robbanás zaja hallatszott: megrázkódtak az épület ablakai és a computer is megmozdult az asztalon. Egy perce rá újabb robbanás zaja a hallatszott. A becsapódás megítélésem szerint 50 kilométeres körzeten belül lehetett. Mint kiderült, Szenttamáson és Kulán voltak becsapódások. Közben a városban egyfolytában zúgtak a harangok. Fehérruhás kislányokat láttam a templom felé sietni. Úrnapja van.

 

Már megint a Csurka...

A piacon összefutottam egyik ismerőssel, aki újabban sokat serénykedik a VMSZ helyi szervezetének az újraélesztése körül.

– Már megint a nevünkben nyilatkoznak – mondja Csurka tegnap esti kijelentésére utalva.

– Egy szabad országban, miért ne mondhatná el mindenki a maga véleményét?

– Csak a mi bőrünk forog kockán.

– Még inkább kockán forog, ha ilyen nyilatkozatok nem hangzanak el. Ez esetben ugyanis Koszovóból az összes menekült a nyakunkra fog telepedni. A menekültek szemében ugyanis kizárólag az jelent visszatartó erőt, ha hírét veszik, hogy magyarok által lakott területek esetleg visszacsatolásra kerülnek.

A vajdasági magyarság helyzetének alakulása szempontjából felesleges Csurka kijelentését minősíteni, ahogyan azt a VMSZ elnöke teszi. Kasza attól tart, hogy az efféle nyilatkozatoknak „komoly megtorlások lehetnek a következményei”.

Csurka István tegnap úgy nyilatkozott, hogy a MIÉP szerint délen Zombor-Verbász-Szenttamás-Törökbecse- Nagykikinda-vonaltól északra eső területet a koszovói békerendezés után Magyarországhoz kellene csatolni.

A VMSZ elnöke Csurka István kijelentését kommentálva azt mondta, hogy „amíg a fejünk felett zúgnak a gépek, dúl a háború, addig bármilyen térképekről vagy visszacsatolásról értelmetlen beszélni”. Alapjában véve igaza van, de ezt csak a magunk nevében jelenthetjük ki, mások szájára ne akarjunk lakatot tenni. Mellesleg egyáltalán nem valószínű, hogy a szerbek magyarországi ellenzéki politikusok kijelentései miatt magyarellenes atrocitásokba kezdenének. Valószínűleg azt sem várják el, hogy a kisebbségi pártok vezetői úton-útfélen határolódjanak el az ilyen kijelentésektől. Ezek még a régi idők reflexei, amikor a vajdasági magyaroknak folyton a lojalitásukat kellett bizonygatni.

 

Egy lépésre a békétől?

Egyes politikusok szerint nincs ok az eufóriára, mások szerint jelentős előrelépés történt. Mármint Belgrádban. Bármilyen furcsán is hangzik, az egyszerű embereket ez az egész már nem érdekli. Belefáradtak a hazudozásba, a háborúba, a tárgyalásokba, a tiltakozásba, a találgatásokba. Azt szeretnék, ha holnapra rossz álomként elfelejthetnék az egészet, és visszatérhetne a régi kerékvágásba minden.

Délután az utcán több volt az ember, mint egyébként, este pedig a balkáni kocsmában a szokásosnál is hangosabban tivornyáztak. Megpróbáltam szót váltani az utcán ismerősükkel, hogyan vélekednek a fejleményekről, de senkit sem érdekelt, hogy Viktor Csernomirgyin és Ahtisaari mire megy Belgrádban Milošević elnökkel, vagy hogy a Szerb Parlament milyen álláspontra fog helyezkedni a béketervet illetően.

A politikai fejleményeknek azért sem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, mert a NATO repülőgépei folytatták a bombázást, több vajdasági célpontot is támadtak.

A maga módján azért mindenki hegyezte a fülét, történik-e már valamilyen előrelépés. Az történt, ami várható volt, amit a sajtó már beharangozott, ami nem volt újság senki számára, nevezetesen, hogy Belgrád elfogadta a G8 által kidolgozott elveket. A parlament elfogadta, Milošević aláírta, a bombázások folytatódnak, mert millió részletet kell még egyeztetni. Igen, hogy milyen határidőre vonulnak ki a szerb egységek Koszovóból? Milyen összetételben vonulnak be helyükre a nemzetközi erők? Hogyan folyik majd a megállapodás ellenőrzése? Megértették-e a belgrádi hatóságok, hogy a NATO feltételeinek az elfogadása mit jelent?

Belgrádnak nincs egy szikrányi hitele sem a nyugati világ szemében, olyannyira, hogy Milošević aláírása sem jelent már az égvilágon semmit. Egy pillanatra felvillant a képernyőn a Szerb Parlament ülésterme, ugyanazokkal az emberekkel, akik mintegy kilenc hete háborúba taszították az országot. Ma a békére szavaztak, kivéve a csetnikeket. Bábfigurák voltak akkor is, bábfiguráknak tűntek most is, ahogyan álltak egymás mellett viaszfehér arccal. A nagy háborús győzelmi szólamok, amelyeket akkor pufogtattak, szégyenteljes kapitulációhoz vezettek, amit a leggyengébbek sem hajlandóak Szerbia győzelmeként elkönyvelni.

 

Hogyan tovább?

A NATO arra számított, hogy addig bombázza, sanyargatja a polgári lakosságot, amíg a népharag meg nem dönti Milošević hatalmát. Nem számolt a szerb nép lelki beállítódásával. Sem azzal, hogy az emberek nagy tisztelettel viszonyulnak a diktátorokhoz, s minél jobban csattog a hátukon az ostor, annál jobban meghunyászkodnak. Példák sokaságán lehetett megfigyelni, hogyan váltak talpnyalóvá, a hatalom hűséges kiszolgálóivá az emberek, akiket csaknem mindenükből kiforgatott a hatalom. Most azonban, a hadiállapot megszűnésével és a belgrádi hatalom pozíciójának a gyengülésével megváltozhat a tömeg hangulata. Ahogy csökken a rá nehezedő nyomás, úgy gerjed benne az eddig visszafojtott feszültség. Előbb-utóbb hozzáférhetővé válnak a háborús károkkal kapcsolatos információk, és meg fogják kérdezni, hogy ez mire volt jó? Ki a felelős azért, ami velük történt?

A hadiállapot megszűnésével újra összejöveteleket lehet szervezni, véleményt lehet cserélni, fel lehet egymást tüzelni. Új játszmák kezdődnek az emberekkel, amelyeknek egyelőre megjósolhatatlan a kimenetele. A belgrádi hatalom immár nem attól fél, hogy a nemzetközi erők bevonulnak Koszovóba, hanem attól, hogy a tömegek kivonulnak az utcára. A hatalom az utcai és politikai összejövetelektől tart. Attól, hogy elsöpri az a népharag. A romeltakarítási munkálatok megindulásával eljön a számlák benyújtásának ideje. Ám kinek nyújtsák be a számlákat az óriási károkról? Számíthat-e nyugati kölcsönökre az a hatalom, amely ekkora szerencsétlenséget okozott az országának? Ha viszont üres a kincstár, oda a hatalom becsülete is. A béke megkötése a társadalmi folyamatok megindulásának a feltétele. Egy lépés választ el bennünket a békétől, de azoktól a társadalmi változásoktól is, amelyeket a szerb nép tíz évvel ezelőtt „elbliccelt”.

 

Hová lettek a célkeresztek?

Ma felfigyeltem rá, hogy eltűntek a célkeresztek. Eddig mást sem lehetett látni, mint ezt a négyzet alakú papírt, közepén a célponttal. Egyesek a ruhájukra tűzték, mások az autó szélvédőjére, ki hova érte, volt aki a homlokára tette. A szerb propagandagépezet hamar felismerte, hogy egyszerű üzenetre van szükség ahhoz, hogy befolyásolni tudja a tömegeket. Olyan jelszavakat és képeket alkotott, amelyek révén könnyen kialakítható volt az emberek alapvető viszonyulása a világhoz. Ilyen telitalálat volt a „target”, vagyis a célkereszt.

Mert mit sugall a célkereszt? Azt sugallja, hogy mindannyian célpontok vagyunk. A NATO - állításával ellentétben - nem a katonai és rendőri erőkre mér csapást, hanem ránk, egyszerű emberekre. A hatalom ezzel az egyszerű csellel a polgárok mögé bújt, őket tüntetve fel célpontnak maga helyett.

A belgrádi hatalomnak sokáig sikerült is csaknem teljes egészében hatástalanítani a NATO propagandáját. Egyszerűen azért, mert ráéreztek a sikeres propaganda lényegére, amit annak idején Goebbels így fogalmazott meg: A propaganda legyen végletesen egyszerű és folyamatosan ismétlődő, fittyet hányván a józan észnek.

Az elnöki kabinet közleménye

Slobodan Milošević elnök tegnap elfogadta a koszovói válság megoldására vonatkozó béketervet, amit Martti Ahtisaari és Viktor Csernomirgyin hoztak Belgrádba. „Jugoszlávia elfogadja azt a békedokumentumot, amit Martti Ahtisaari, Finnország elnöke és Viktor Csernomirgyin, Borisz Jelcin orosz elnök különmegbízottja hozott” - áll az elnöki kabinet közleményében, amely kiemeli, hogy az elfogadott dokumentum megerősíti Jugoszlávia szuverenitását és területi egységét, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét.

A kormány támogatja a parlament döntését

A szövetségi kormány tegnap teljes mértékben támogatta a szerb parlamentnek a határozatát, amellyel elfogadta a Viktor Csernomirgyin és Martti Ahtisaari által átadott békejavaslatot.

„A szövetségi kormány értékelése szerint külön jelentősége van annak, hogy a döntéshozatalt átruházzák az ENSZ-re, a világszervezet alapokmánya alapján”. A közleményben a kormány rámutat: „ez a határozat egy újabb bizonyítéka annak, hogy Jugoszláviának tartós irányvétele a béke, a stabilitás, valamint az, hogy minden kérdést politikai eszközökkel oldjanak meg”.

Eredményes küldetés

Ahtisaari EU-különmegbízott és Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott tegnap délután fél három körül fejezte be tárgyalásait Milošević elnökkel a koszovói válság megoldására vonatkozó javaslatról. A két közvetítő ezek után a surčini repülőtérre indult.

Az orosz politikus gépe csak késéssel tudta elhagyni a belgrádi repülőteret, mivel a repülőtér felett cirkáló NATO gépek miatt nem tudott felszállni.

Pártreagálások a parlament döntésére

Az SZSZP tegnap támogatta a koszovói válság megoldására irányuló tervet, azzal az értékeléssel, hogy ez a dokumentum „a békét és a bombázások leállítását eredmé-nyezi, ugyanakkor védi az ország területi integritását és egységét.”

A Jugoszláv Baloldal elfogadja a békejavaslatot és „kedvező eredménynek tekinti a káthavi ellenállás után azt a tényt, hogy Koszovó Jugoszláviában marad, és hogy a koszovói béke és a további fejlődés biztosítása céljából odatelepítik az ENSZ misszióját”.

A Demokrata Párt üdvözölte a belgrádi hatalomnak a döntését, hogy elfogadja a hét legfejlettebb ország és Oroszország béketervét. A döntésről az a véleménye, hogy megkésett, mert az ország kéthavi rombolása, Szerbia lakosságának szenvedése után hozták meg.

Vojislav Šešelj , a Szerb Radikális Párt vezetője tegnap bejelentette: „A felkínált terv teljesen elfogadhatatlan számunkra, mert tagadja mindazokat az elveket, amelyekért harcoltunk”, majd hozzátette: „Nem fogjuk bevárni a kormányban azt, hogy a NATO erői esetleg bemennek Koszovóba”

Dragan Veselinov, a Vajdasági Koalíció elnöke tegnap annak a véleményének adott hangot, hogy az a béketerv, amit Szerbia képviselőháza elfogadott, Szerbia kapitulációját jelenti. A koalíció képviselői tartózkodtak a szavazástól. Veselinov hozzáfűzte még, hogy a jelenlegi terv rosszabb a párizsi megállapodásnál.

Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke tegnap kijelentette, hogy ez a nap „Szerbia és Jugoszlávia békéjének és jövőjének nagy napja”, és úgy értékelte, hogy miután a szerbiai parlament elfogadta a nemzetközi közösség békejavaslatát „nem vagyunk többé ellenséges viszonyban a NATO-szövet-séggel”.

A Szerbiai Polgári Szövetség tegnap úgy értékelte, hogy a Koszovóra vonatkozó békemeg-állapodás aláírása után hatályon kívül kell helyezni a háborús állapotot Szerbiában, és minden szinten ki kell hirdetni a választásokat.

Folytatódtak a bombázások

Az Észak-Atlanti Szövetség repülőgépei csütörtökön hajnali egy órától délelőtt fél tízig összesen 22 bombát dobtak a đakovicai község térségére. Négy órakor lebombázták a Beli Drim folyó fölötti hidat. Nyolc óra körül négy találat érte a Prizren környéki Novo brdo térségét. Délután 13 óra 44 perckor a NATO gépei ismét bombázták a Pirot melletti Crni Vrhon levő tévélejátszót. Ugyanebben az időben harmadszor lőtték a Dimitrovgrad melletti tévé-lejátszót. De Belgrádban és Szerbia más városaibanis hallattszottak robbanások.

Vajdasági célpontok

A NATO repülőgépei tegnap délelőtt ismét bombázták a Naftaplin Kljajićevo és Csonoplya falvak közötti lerakatát. 10 óra 28 perckor a Kúla-Verbász közötti tévélejátszót érték találatok, ugyanakkor nyolc találat érte a Kúla külvárosban levő kiképzőközpontot. Ezt a központot a NATO negyedszer támadta március 24-e óta. Délelőtt fél 11-kor a NATO ismét lőtte a Szerbiai RTV lejátszóját Szenttamáson.

 Bulgáriába csapódott be egy jugoszláv rakéta

A bolgár védelmi miniszter tegnap közölte, hogy valószínűleg a JSZK területéről lőtték ki azt a föld-levegő típusú rakétát, amely tegnap délután csapódott be Északnyugat-Bulgáriába, egy falu közelében - jelentette a bolgár államirádió.

Bolgár újságok szerint a rakéta maradványain cirill betűs felirat volt. Szófiában azt állítják, hogy eddig két jugoszláv rakéta csapódott be bolgár területre, meg öt NATO-rakéta, ezek többsége radarellenes volt.

Reggel lemegyek újságot venni. A Magyar Szó az első oldalán közli nagy betűs címmel: Elfogadták a koszovói rendezési tervet. Alább a Szerbiai Szocialista Párt közleménye: Megvédtük népünk szabadságát. Érdemes idézni belőle egy passzust.

„A nép, a polgárok, a politikai pártok és a vezetőség egységével, valamint a hadsereg és a rendőrség hősi harcával megvédtük népünk szabadságát, méltóságát és tisztességét, a katonai, politikai és technológiai túlerőben levő ellenséggel, a NATO-szövetséggel szemben”.

Minden csak szavak kérdése. A valóság nem számít. A szégyenteljes kapitulációt dicsőséges győzelemmé lehet varázsolni. A világ a mi képzetünk, mondták a régi filozófusok. A szavak olyasféle káprázatot kelthetnek bennünk, mint a mozi vagy a televízió. Víziókat, látomásokat, ábrándképeket kergetünk, miközben azt hisszük, hogy a valóságról beszélünk. A vizuális modell is szolgálhat viselkedési modellként számunkra, az embereket azonban mindig szavakkal terelik politikai és ideológiai csapdákba, anyagi csődbe vagy lelki összeomlásba - írtam A tudat és lelkiállapot nyelvi vetületeiről című tanulmányomban, amely most jelent meg a HÍD március-áprilisi számában.

Elképesztő, szinte már eszelős az a hazugságáradat, ami árad a sajtóból, erőszakosan rátelepszik lelkünkre, szétzilálja gondolatainkat, megbénítja szellemünket, eltapos, meggyaláz, maga alá temet bennünket.

„Megvédtük népünk szabadságát”, mondják most azok, akik ostoba elvakultságukban porig romboltatták az országot. És ezzel részükről a fáklyás menet: a történtekért mindenki magára vessen.

Nem véletlen, hogy a NATO-gépek ma is bombázták Szerbiát, hiszen a szavaknak ezen az iszonyatos ingoványán a NATO sem képes magát keresztülverekedni.

 

A béketerv

Tegnap Szerbia Képviselőháza elfogadta a béketervet, amelyet Belgrádban Martti Ahtisaari finn elnök, nemzetközi közvetítő és Viktor Csernomirgyin, Borisz Jelcin különmegbízottja terjesztett Milošević elé. Az okmány szövege, amit a képviselők röviddel az ülés kezdete előtt kaptak kézhez, a következő:

A koszovói válság megoldásának megkezdése megköveteli a következő elveket tartalmazó okmány kidolgozását:

1.)     A koszovói megtorlások, erőszakcselekmények azonnali és ellenőrizhető megszűntetése.

2.)     Az összes katona, rendőrségi és félkatonai erő Koszovóból való ellenőrizhető kivonása, gyors ütemterv szerint.

3.)     Hatékony nemzetközi polgári és biztonsági jelenlét Koszovóban az ENSZ védnöksége alatt: a jelenlét összhangban áll majd az ENSZ alapokmányának hetedik fejezete alapján meghozott döntéssel, s ennek a jelenlétnek szavatolnia kell a közös célok elérését.

4.)     Nemzetközi biztonsági jelenlét - jelentős NATO-részvétellel -, egységes parancsnoki-irányító rendszer alatt, felhatalmazással arra, hogy létrehozhassa a biztonságos területet az egész lakosság számára Koszovóban, hogy megkönnyítse az összes kitelepített személy és menekült biztonságos hazatérését otthonába.

5.)     Átmeneti közigazgatás megteremtése Koszovóban, amely része a nemzetközi polgári jelenlétnek, amelyről az ENSZ Biztonsági Tanácsa fog határozni majd a JSZK keretében. Az ideiglenes adminisztráció célja az ideiglenes közigazgatás szavatolása, arra az időszakra, amíg nem alakulnak ki feltételek Koszovó minden lakosának a békés, rendes életre.

6.)     A kivonulás után meghatározott számú jugoszláv és szerb személynek engedélyezik a visszatérést Koszovóba, a következő feladatok ellátására: - kapcsolattartás a nemzetközi polgári küldetéssel és a nemzetközi biztonsági jelenléttel: az aknamezők megjelölése és megtisztítása; jelenlétük a szerb kultúra és történelem szempontjából jelentős területeken; jelenlétük a kulcsfontosságú határátkelőhelyeken.

7.)     Az összes menekült és kitelepített biztonságos és szabad hazatérése az UNHCR ellenőrzése alatt, a humanitárius szervezetek zavartalan jelenléte Koszovóban.

8.)     A politikai folyamat olyan irányba bontakozik ki, hogy ideiglenes politikai keret-megállapodás születhessen, amellyel szavatolják a lényegi önkormányzatot Koszovóban, maradéktalanul szem előtt tartva a rambouillet-i megállapodást, a JSZK, a térség más állami területi integritásának és szuverenitásának elveit, továbbá a KFH lefegyverzését. A felek közötti tárgyalás a megoldásról nem halaszthatja, nem gátolhatja a demokratikus önkormányzati intézmények kialakítását.

9.)     A gazdasági fejlődés átfogó megközelítése és a válságterületek stabilizálása. Ennek része lesz a Délkelet-Európára vonatkozó stabilitási megállapodásnak, széles körű nemzetközi jelenléttel, hogy tovább fejlesszék a demokráciát, serkentsék a gazdasági felvirágzást, a stabilitást és a regionális együttműködést.

10.) A katonai tevékenység megszüntetése megköveteli a fentiekben ismertetett elvek elfogadását, a fentiekben említett többi elem elfogadását, amelyeket az okmányhoz csatolt lábjegyzet részletez. Rövid időn belül megkötik a katonai-műszaki megállapodást, amely egyebek között meghatározza a határidőket, továbbá a jugoszláv, szerb személyek koszovói szerepét és feladatát.

 

Csapatkivonás

A csapatkivonás szakaszos, részletes menetrend szerint zajlik majd, kijelölve a szerbiai ütközőövezeteket, amelyek mögé az erők visszavonulnak.

 A visszatérő személyzet

- a visszatérő személyzet felszerelése,

- felelősségük, működési területük,

- visszatérésük időbeli beosztása,

- tevékenységük földrajzi övezetének meghatározása,

szabályzat, amely meghatározza kapcsolatukat a nemzetközi biztonsági jelenléttel és a nemzetközi polgári küldetéssel.

 

Lábjegyzet

Más átmeneti rendelkezések:

- a kivonulás gyors, precíz időrendbeli meghatározása, amely például hét napot jelent a kivonulás befejezésére, a légvédelmi fegyverzet kivonása a nemzetközi biztonsági övezettől 25 kilométerre, 48 órán belül.

A személyzet visszatérését az előbbiekben említett négy feladat teljesítésére összehangolják a nemzetközi biztonsági jelenléttel, számukat több százra, nem pedig több ezerre korlátozzák.

- A katonai tevékenységet az ellenőrizhető kivonulás megkezdése után függesztik fel.

- A katonai-műszaki megállapodásról folytatott vita nem hosszabbíthatja meg a kivonulásra megszabott határidőt.

Vasárnap leállítják a bombázásokat?

A NATO várhatóan vasárnap leállítja légicsapásait Jugoszlávia ellen - közölte egy Európai Uniós diplomáciai forrás Kölnben az EU állam- és kormányfőinek találkozóján. A forrás szerint a nemzetközi biztonsági erőnek a tartományba telepítése már a jövő hét első felében megkezdődik. Jaques Chirac francia államfő az EU-csúcstalálkozó befejeztével pénteken Kölnben hangsúlyozta, hogy a NATO mostantól „szigorúan katonai célpontokra” korlátozza légicsapásait.

Elkészült az ENSZ-határozattervezet

A koszovói ENSZ-határozattervezet gyakorlatilag elkészült - jelentette be pénteken Kölnben Joschka Fischer német külügyminiszter. Hozzátette: a katonai szakértők között megállapodás született, hogy találkozót tartanak egy egyezmény kidolgozása érdekében, amelyben meghatározzák a szerb erők koszovói kivonásának, illetve a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások leállításának módo-zatait - jelentette az AFP.

G8 külügyminiszteri tanácskozás vasárnap

A nyolcak csoportjához tartozó országok - az Egyesült Államok, a nyugat-európai nagyhatalmak, Oroszország és Japán - külügy-minszterei vasárnap rendkívüli tanácskozást tartanak, hogy jóváhagyják a koszovói konfliktus megoldására a Biztonsági Tanács elé terjesztendő határozat-tervezetet - közölte pénteken Kölnben a német külügyi szóvivő. Martin Erdmann elmondta, hogy a hét legfejlettebb ipari ország külügyminisztériumi igazgatói egész éjszaka tartó tanácsko-zásukon már egyeztették a tervezetet.

NATO-szakértők indultak Belgrádba

NATO-beli katonai szakértők indultak pénteken Belgrádba, hogy a jugoszláv fegyveres erők képviselőivel megvitassák a koszovói béketerv végrehajtásának részleteit - jelentette diplomáciai körökre hivatkozva a kölni csúcsértekezlet helyszínéről az AFP. Mindaddig, amíg nem látjuk a visszavonulást, fenntartjuk az eddigi katonai nyomást - jelentette ki Brüsszelben a szóvivő, majd hozzáfűzte: a jugoszláv csapat-kivonásnak gyorsnak, teljesnek és kellően ellenőrizhetőnek kell lennie. Jelezte, hogy a jugoszláv hatóságok már kezdeményezték a kapcsolatfelvételt a NATO katonai főhadiszállásával, részletekbe azonban nem bocsátkozott.

Az EU deklarációja Koszovóról

Az Európai Unió 15 tagországa közleményt adott ki a koszovói válságról.

Ahtisaari finn elnök, az EU különmegbízottja jelentést tett belgrádi küldetéséről, amelyen Csernomirgyin orosz különmeg-bízottal vett részt. Az EU állam- és kormányfői gratuláltak a két különmegbízottnak küldetésük sikeréhez. Az állam - és kormányfők megkapták azt az üzenetet, amely szerint a jugoszláv hatóságok elfogadják a béketervet, amely a nemzetközi közösség követeléseit tartalmazza. Az állam.- és kormányfők szerint most reális esély van a politikai megoldásnak, és az ez irányba vezető első lépés az összes jugoszláv erő Koszovóból való kivonása lesz. Ez szavatolni fogja a NATO-műveletek leállítását. Az állam- és kormányfők azt szeretnék, ha ez a folyamat azonnal megkezdődhetne. Ezért hangsúlyozzák a Biztonsági Tanács határozata meghoza-talának sürgősségét, amely határozatban nemzetközi biztonsági erők megalakításáról döntetének és megteremtenék az átmeneti nemzetközi civil adminisztráció alapjait. Szerintük a határozat tervezetét azonnal össze kellene állítani, hogy rögtön az ENSZ BT tagállamai elé kerülhessen.

Ma találkoznak a JK és a NATO képviselői

Brüsszeli diplomáciai források tegnap közölték, hogy ma 9 órakor a jugoszláv-macedón határon találkoznak a NATO és a Jugoszláv Katonaság képviselői. Amint azt a France Presse jelentette, a nyugati katonai szövetség csoportjának élén Michael Jackson brit tábornok lesz.

Magyar reagálások a béketerv elfogadására

A magyar külügyminiszter csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy Belgrádnak mielőbb tettekkel kell bizonyítania, hogy elfogadja a feltételeket, és haladéktalanul meg kell kezdenie erői kivonását Koszovóból. Martonyi szerint a koszovói válság megoldása után a régió stabilitása biztosításához szükség lesz arra is, hogy jogi biztonságot teremtsenek az összes jugoszláviai kisebbség számára. Simicska István, az Országgyűlés védelmi bizottságának alelnöke közölte, hogy a magyar parlament hamarosan megkezdhetné Magyarországnak a béke fenntartásában vállalt szerepével kapcsolatos tárgyalásokat.

Nemzetközi reagálások

A BBC kommentárjában hangsúlyozza: a szerbiai képvi-selőház döntése a konfliktus végét jelzi. A NATO már régóta azt követeli, hogy a jugoszláv erőknek ki kell vonulniuk Koszovóból. A néhány hónapon át tartó háború után a békemegállapodás megvalósításához lehet, hogy csak néhány napra van szükség.

Egy Európai Uniós diplomáciai forrás Kölnben az EU állam- és kormányfők találkozóján szintén annak a véleményének adott hangot, hogy a NATO várhatóan már vasárnap leállítja a bombázásokat.

Reggel légiriadó ébreszt bennünket. Repülőgépek húznak el magasan a város fölött. Vajon milyen fontos célpontokat kell még ma lebombázni? Csak ne a trafókat bombázzák, ahogyan eddig tették minden hétvégén. Víz nem volt délig, aztán két órára az áramot is elvették.

A piacon rengeteg ember nyüzsög, a háborúnak nyoma sincs. Egy apró jelenségre mégis felfigyelünk. A velünk szemben jövő szerb ismerősök kedvesen magyarul köszöntenek bennünket. Még egy kicsi, és megszaporodik a „NATO-kisebbség” lélekszáma. A szerbek közül többen ki fogjál deríteni, hogy magyar származásúak, de abban az átkozott kommunista diktatúrában „elszerbesítették” a szüleiket. A szerbek létszáma a következő népszámláláson jelentősen meg fog csappanni. Nem lesz nyerő identitás a következő években.

 

Az emberi butaságról és a történelemről

Amíg áramhiány van, kiülök a teraszra újságot olvasni. Mindenki értelmezni próbálja a történteket. „A nemzetközi tőke politikai mechanizmusa most nyomul kelet felé” - írja Csapó Endre a Magyar Életben. A jáltai korszak lezárult. Vannak, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy a nagyhatalmak most törlesztnek valamit korábbi bűneikből. Csapó szerint ez tévedés. „Nem arról van szó, hogy a két világháború békecsinálói rájöttek volna tévedéseikre, és hogy valamit is jóvá akarnának tenni, csupán arról van szó, hogy a (Szovjetunió összeomlása után) megváltozott helyzetben új politikai stratégiát indítottak el, további céljaik érdekében”. Lehetséges. Ezek az új célok azonban kedvezőbb feltételeket jelentenek a magyarság részére, mint az első- és második világháborút követő nagyhatalmi érdekek. A magyarok jobb esélye azonban nem a bűnbánat terméke a nagyhatalmak részéről, hanem a csillagok állásából fakadó szerencse, írja Csapó.

Amivel egyet is lehet érteni. Azzal a meglátásával azonban, hogy a nagyhatalmi érdekek a század elején létrehozták Jugoszláviát, most viszont szétszórják, mert ellenirányú erők jelentkeztek, nem egészen tudok egyetérteni. Illetve a „létrehozását” igen, a „szétszórását” illetően azonban nem.

Nem a csillagok állása változott meg a szerbek részére, hanem ők maguk packázták el szerencséjüket. Az egykori Jugoszlávia éppen annyira állt, avagy nem állt a nyugati tőke előrenyomulásának útjába, ahogyan Magyarország, vagy a térség többi országa. Nem a Nyugat érdekeltsége miatt hullott szét Jugoszlávia, hanem a szerbek ostobasága miatt. Azt is megkockáztatnám, hogy a nyugati érdekek ellenében. Ezért püfölik most a szerbeket. Az egykori Jugoszlávia könnyebben NATO-tagállammá válhatott volna, mint Magyarország, ha tíz évvel ezelőtt a szerbek alatt nem bokrosodnak meg a lovak, és a demokratizálódás útja helyett nem rántják szakadékba az országot.

Nem mindig a nemzetközi erőket kell keresni a történések mögött, olykor az emberi hülyeségen múlik minden. Az elmúlt 10 hét kétségbevonhatatlanul meggyőzhetett mindenkit afelől, hogy a hülyeség legalább olyan jelentős történelemformáló erő, mint a ráció. Népek és egyének sorsszervezésére egyaránt vonatkozik ez. Szeretünk a kényszerítő körülményekkel takarózni, vagy a sors kiszámíthatatlanságával, mert senki sem szereti, ha valaki az eszében kételkedik.

Hadd illusztráljam egyetlen példán ezt. A hadiállapot miatt bezárták a diszkókat, amelynek következtében megszűntek a diszkó-balesetek. Szinte nem múlt el hétvége, hogy a diszkóból hazafelé száguldó fiatalok közül 3-4-en ne szenvedtek volna halálos balesetet. A halál évek óta ott leselkedett a fiatal életekre, anélkül, hogy bármi történt volna ez ügyben. Sorsnak könyvelték el az emberek azt, ami nem volt egyéb felelőtlen hülyeségnél. Gondolom, mindenki számos példát tudna felsorolni annak igazolására, hogy ismerősei körében hogyan vált az ostobaság valakinek a végzetévé. Nos, most egy egész nép mutatott meggyőző példát erre.

Számomra az elmúlt időszak mindenképpen egyik legfontosabb tanulsága, hogy a dolgoknak nincs mindig ésszerű magyarázatuk. Pontosabban, hogy a dolgok alakulásában az emberi butaság olykor mindennél nagyobb szerepet játszik.

Várható, hogy a közeljövőben tanulmányok sora elemzi majd a történteket, s ennek kapcsán a legkülönbözőbb teóriák látnak napvilágot. Keresztbe-kasul meg lesz magyarázva minden, csak azt nem fogja állítani egyik tanulmány sem, hogy a történtekben az emberi butaság játszotta a döntő szerepet.

Ezt az önsorsrontó butaságot végső soron persze nevezhetjük kommunista mentalitásnak is, ha mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy a történtekre valamilyen magyarázattal szolgáljunk.

 

Hiányzott a bölcsesség, de a bátorság is”

Készülnek a számvetések. A Demokratikus Pártok Szövetségének közleményében, amelynek a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Vajdasági Demokratikus Reformpárt, a Szociáldemokrata Unió, a Šumadija- és a Sandžaki koalíció mellett tagja a Vajdasági Magyarok Szövetsége is, az áll, hogy „mindez előrelátható volt még a NATO támadás előtt”, ezért a békeszerződés elfogadása a hivatalos Szerbia részéről „nem tesz bennünket boldoggá, mert időközben óriási rombolásokat, nagy áldozatokat szenvedtünk el, ami ténylegesen hazánk és valamennyiünk vereségét jelenti”.

Ahhoz, hogy mindez ne következzen be, „nem volt elegendő bölcsesség, de nem volt meg az akarat sem azok részéről, akik abban a helyzetben voltak, hogy dönthettek” - áll a közleményben.

A szövetség tisztában van a felelősség ráeső részével: kompromisszumokat követelt, de „nem volt elegendő erő, eltökéltség, de talán bátorság sem a részünkről”, hogy a dolgok másképpen alakuljanak.

A legnagyobb felelősség persze azokat terheli, akik évtizedeken át igyekeztek meggyőzni a szerb népet, hogy természetfeletti erővel rendelkezik. A szövetség most még sem azt tekinti kiemelt feladatának, hogy vádolja és felelősségre vonja a vétkeseket, hanem a JSZK demokratikus újjáépítésén fáradozik. „A demokrácia megteremtése magával hozza majd azt is, hogy eltávolítja a politikai életből mindazokat, akiknek nem ott van a helyük, és átadja az igazságszolgáltatásnak azokat, akik ezt megérdemlik”.

Szép, tiszta, őszinte beszéd.

Bár közeleg a háború vége, a NATO-gépek Szerbia szerte bombáztak, főként azonban koszovói célpontokat lőttek. Néhány hatalmas robbanás Adán is hallatszott, de ezek szerencsére csak hangrobbanások voltak.

Évivel nap közben többször is telefonáltunk egymásnak. Reggel nagyon megijedt, mert a Tánti nem tudott a lábára állni. Kihívatta az ügyeletes orvost, de az sem tudott sok mindent mondani. Hétfőn majd meglátogatja a kezelőorvos, beutalót ír ki a kórházba, ahol majd megröntgenezik a tavaly ilyenkor műtött lábat. Közben más gondjai is vannak. A hét elején állás ügyben kell eljárnia. Ma pedig jön a K., akivel talán meg tudja osztani a gondjait. – Mire a dolgok helyre rázódnának, mindig jön valami újabb nyavalya – mondta a feleségem bosszúsan.

Elnapolták a G8 miniszteri találkozóját

A világ iparilag legfejlettebb hét országa és Oroszország, az úgynevezett G8 miniszteri találkozóját elnapolták a jövő hét kezdetére, közölte a német külügyminisztérium. Azt tervezték, hogy a miniszterek ma Bonnban ülnek tárgyalóasztalhoz, hogy megvitassák a koszovói válság megoldásának kérdését.

A bonni közlemény szerint az ülés elhalasztása révén a G8 minisztereinek lehetővé teszik, hogy értékeljék a NATO és a Jugoszláv Katonaság képviselőinek a tegnapi megbeszélését a jugoszláv erők Koszovóból való kivonásának technikai kérdéseiről.

A jugoszláv és a NATO-tisztek tárgyalásai

Néhány óra késéssel, megváltozott összetételű jugoszláv küldöttség részvételével kezdődtek meg szombaton a macedóniai Blacéban a NATO és Jugoszlávia katonai küldöttségének tárgyalásai a jugoszláv erők koszovói kivonulásának részleteiről.

A megbeszélés háromórás késéssel kezdődött. Jamie Shea NATO-szóvivő azt állította, hogy azért késtek a tárgyalások megkezdésével, mert a jugoszláv fél nem volt hajlandó más ország területén tanácskozni.

Trey Cate őrnagy, a NATO egyik képviselője kijelentette az újságíróknak, hogy a jugoszláv fél elé terjesztik a megállapodást a csapatok kivonásáról, és erről nem folytatnak tárgyalásokat. Hozzáfűzte, hogy a Jugoszláv Katonaság 24 órás határidőt kap, hogy megkezdje távozását Koszovóból, s ez után állítják le a JSZK bombázását. A tárgyalások késő estig tartottak.

Orosz fenntartások

Igor Ivanov közölte, hogy Borisz Jelcin elnök a külügyminisztériumot bízta meg a jugoszláviai rendezéssel kapcsolatos tevékenység egyeztetésével. A miniszter a héten Németországba utazik, részt vesz a G8 külügyminisztereinek a tanácskozásán.

Egyes hírforrások szerint Alekszandr Avdejev külügyminiszter-helyettes pénteken azt állította, hogy Oroszország sohasem fog részt venni a G8 békeakcióban, amely a NATO parancsnoksága alatt fog állni.

A Duma pénteki ülésszakán Zjuganov, az orosz kommunisták vezetője azt mondta, hogy Viktor Csernomirgyin számos mulasztást követett el, s nem szakszerűen képviselte hazáját Belgrádban.

Szórványos NATO-támadások

Az elmúlt 24 órában érezhetően csökkent a NATO-légicsapások intenzitása, főleg Vajdaságban, de az egész ország területén is. A szövetséges harci gépek ezúttal is túlnyomórészt koszovói célpontokat lőttek. Több erőteljes becsapódás volt hallható Prizren és Priština környékén.

Versec bombázása

Reggel 8 óra 30 perckor hatodszor érte támadás Versecet. A szemtanúk állítása szerint 4 lövedék robbant fel a város déli részében levő mezőgazdasági vállalat közvetlen közelében. A támadás alkalmával súlyos sérüléseket szenvedett a 44 éves Péter Tibor, akit a légnyomás valósággal kiröpített a traktor fülkéjéből. Károk keletkeztek a környező lakóházakban is. A támadás idején többen is a környező termőföldeken dolgoztak, szerencsére azonban közülük nem sérült meg senki.

A radikálisok kilépnek a szerb kormányból

A szerb Radikális Párt tegnap bejelentette, hogy kilép a szerbiai kormányból, ha a Jugoszláv Katonaság és a szerbiai rendőrség teljesen kivonul Koszovóból, vagy ha Szerbia területére bevonulnak a NATO-csapatok az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország katonáival. A párt országos főbizottsága felhatalmazta a párt elnökségi kollégiumát, hogy ebben az esetben sugallja a párt szerbiai kormánybeli tagjainak, hogy mondjanak le. A SZRP-nek a szerbiai kormányban 15 tagja van, beleértve a két alelnököt, továbbá a tájékoztatási, valamint a kereskedelmi reszortot is.

Egy öngyilkos politika veresége

Az Új Demokrácia elnöke úgy értékelte, hogy a koszovói béketerv elfogadásával Szerbiában véget ért az egész világgal összeütközésbe kerülő „öngyilkos és kvázi nemzeti politika”

Remények és tanulságok

A szerbek még mindig inadekvát módon viselkednek. Elviselhetetlen óbégatás árad a kocsmából, de az éjszaka csendjét is tivornyázó szerb fiatalok verik fel. Bizonyára nagy a feszültség bennük, de hangoskodásuk azt jelezi, hogy éppúgy nincsenek tekintettel másokra, ahogyan eddig sem. Hangoskodásukkal próbálják uralni azt a várost, amelyben jelentéktelen kisebbséget képeznek. Dehát ők még mindig a többségi nép fiainak érzik magukat, államalkotó népnek, akik azt csinálhatnak, amit akarnak. A magyarok meg csak szívják a fogukat, és csendben fortyognak magukban. Ezt hívják itt „multikultúrának”.

A demokratikus átalakulás Szerbiában hosszadalmas és keserves folyamat lesz. A nulláról kell mindent kezdeni. A magyarságnak feltétlenül autonómiára lenne szüksége ahhoz, hogy alávetettségi helyzete és érzése megszűnjön. Kérdés, hogy sikerül-e a megmaradt kisebbségek (magyarok, románok, szlovákok, horvátok stb.) számára megfelelő jogi biztonságot nyújtani Szerbiában. Szavakban, papírforma szerint bizonyára. Ebből eddig sem szenvedtek hiányt. Mint tudjuk: „nagyobb jogokat élveznek, mint bárhol másutt a világon”. A kérdés ezért inkább az, mikor és főként hogyan lehet ennek a cinikus magatartásnak véget vetni?

Hogyan lehet a különböző népek közötti alá és fölérendeltségi viszonyokat megszüntetni? Mikor szűnnek meg a szerbek az egyenlők között „egyenlőbbek” lenni? A területi és politikai autonómia jogi biztonságára támaszkodva a magyar nemzeti közösség tagjai idővel talán megszabadulnának kisebbségi komplexusaiktól, amelyek miatt ma sokan nem képesek egyenes derékkal járni, azaz nem merik az élet természetes adottságaként vállalni magyarságukat. Szolgalelkű nép nem képes sem gazdasági, sem kulturális felemelkedésre. Ahhoz azonban, hogy a nemzeti közösség tagjai teljes értékűnek tekintsék magukat, olyan új értelmiségre és politikai vezetésre van szükség, amely nem a magyarság érdekeinek a feladásából, „kiárusításából” él.

Se háború, se béke

Egész nap ragyogó koranyári idő volt. És csend. Nem vijjogtak a szirénák, és nem zúgtak a repülők sem. Békés csend terült a városra. Csaknem teljes béke. Az áram- és a vízhiány azonban nem engedte a háborúról megfeledkezni az embereket. Az áramhiányt, a kikapcsolásokat többen azzal magyarázzák, hogy „ellopják tőlünk” a humanitárius segélyként kapott áramot. A feleségem szerint nem baj, hadd kapjanak egy kicsit, legalább nem jönnek ide. Van benne valami.

A „békés mindennapok” illúziója azonban hamar szertefoszlott. Este rövid időre megjött az áram. Ám alig ültem le a számítógép elé, repülőgépeket hallottam közeledni. Kisvártatva megszólaltak a szirénák is. Újra elment az áram is. Valamelyik pihent agyú már megint megpróbált túljárni mások eszén. Sötétben lebotorkáltam a lakásba. Ezeknél az adott szó nem számít semmit. Legalább most meggyőződik a világ róla. Talán nem is baj, hogy teljes egészében megmutatják igazi valójukat. Néhány bombával még fejbe kólintják őket, aztán szent lesz a béke újra egy-két napra. Majd újabb csellel megint magukra vonják a világ haragját. Az újabb kupán vágás után megint araszolunk egy kicsit előre. Nem reménytelen az ügy. Türelem kérdése. Ne saját észbeli adottságainkból induljunk ki. Gondoljunk arra, milyen keserves lenne, ha földigilisztákat kellene idomítani?

 

Nemzeti jellemképek

Minden nép történelmében voltak időszakok, amikor a hatalomimádat, a hódításvágy elvette az emberek eszét. Minden nép megtapasztalhatta, hogy mire vezetett a hatalmi önimádat a politika területén. A fegyverek utóbb mindig a fegyvert ragadók ellen fordultak.

A nagyhatalmak sikerei betegesen nagyzolóvá fejlesztették a kis népek uralomvágyát. A kis népek valahogy úgy vannak a hatalommal, mint az alacsony növésű ember, akit gyakran szinte esztelen hatalmi téboly kerít hatalmába. Bizonyára más népek is súlyosan vétkesek ebben a hatalmi tébolyban, nemcsak a szerbek, a dunai népek körében azonban e téren kétségkívül ők mentek el a legmesszebb. Talán az ötszáz éves török uralom miatt. Talán az nehezítette meg számukra jobban az öneszmélés útját. A török idők jellemrontó hatását súlyosbította, hogy a vazallusi szerepből szinte azonnal felcsaptak „imperialistának”. Nem önerőből építkeztek, nem küszködtek, hanem alkalmazkodtak a nagyhatalmakhoz, és jutalomból egész impériumot kaptak. Az országot, a pénzt, fényüket és hitelüket azoktól a nagyhatalmaktól kapták, akik most a fejükre csapnak.

Hiányzanak mind a dunai, mind a balkáni népek kultúrájának, társadalomfejlődésének, történelmi múltjának és erkölcsi létének a problémáit tárgyaló összehasonlító művek. Elsősorban a szerbek feladata, hogy feltárják, milyen történelmi, társadalmi, nemzeti adottságok azok, amelyek ehhez az elviselhetetlenül arrogáns magatartáshoz és nacionalista politikához vezettek.

Természetesen más népek részéről is várat magára ez a társadalmi búvárlat: a nacionalista eszmék hátterének feltárása és saját nemzeti arcélük felrajzolása.

Engem történetesen érdekelne a különböző népek jellemképének a vizsgálata, ha ehhez támogatást találnék. Nem tudom, hogy az újjáépítési program milyen jellegű programokat támogat majd, de szívesen venném, ha a megbékélés és az együttélés érdekében valamilyen összehasonlító vizsgálattal foglalkozó projektumokra is pályázni lehetne.

Egyetlen szerbnek sem kell távoznia Koszovóból

Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke kijelentette, hogy „nincs egyetlen ok sem arra”, hogy egyetlen szerb is távozzon Koszovóból, miután megszületett a nemzetközi közösség béketerve. Az ENSZ erőknek, amelyek elfoglalják helyüket Koszovóban, az lesz a kötelességük, hogy lefegyverezzék az albán terroristákat. Az SZMM vezetője hangsúlyozta, hogy Koszovóba csak azok térhetnek vissza, akik jugoszláv állampolgárok.

Drašković szerint a „beavatatlanok” egy része, az elkeseredett emberek elhagyják majd Koszovót a Jugoszláv Katonasággal és rendőrséggel együtt, elsősorban a Szerb Radikális Párt propagandája miatt, amely agitációt folytat Koszovó elhagyására.

Miloševič és Šešelj felelősségéről

Milorad Dodik, a Szerb Köztársaság kormányfője kijelentette: elérkezett az idő, hogy Slobodan Miloševič és Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt vezetője „feleljenek a tízéves téves politika miatt”. Miloševičnek és Šešeljnek ebben a pillanatban felelniük kell, mert mint állami vezetők rosszul mérték föl a helyzetet, és megengedték, hogy olyan összetűzésbe kerüljenek, amelynek következtében százéves prob-lémák maradnak vissza Szerbiában és Jugoszláviában, mind az Európával való viszony, mind pedig katonai és gazdasági potenciál tekintetében - jelentette ki Dodik abban az interjúban, amelyet a Glas srpski banjalukai lap szombati száma közölt.

Elítéltek nyolc katonát

A Jugoszláv Katonaság harmadik hadserege parancsnokságának katonai bírósága ítéletet hirdetett hat katona ügyében, akik elhagyták a koszovói egységüket, kettő esetében pedig súlyos lopás miatt is, írja a Politika mai száma.

A belgrádi napilap szerint a kruševaci Milan Milićević (38) bárki tudta nélkül elhagyta koszóvói hadállását. Hamar kézre kerítették, de nem volt hajlandó visszatérni egységéhez, hanem folytatta a szökést. Letartóztatták, börtönbe zárták, és a niši katonai bíróság négyévi börtönbüntetésre ítélte.

Egyenként egyévi börtönbüntetésre ítélte a bíróság az aleksandrovaci Saša Markovićot (29), Milutin Miletićet (30), Goran Lukovićot (25) és Slavoljub Đorđevićot (30). Az elítélteket az ítélet kihirdetése után visszavitték katonai egységükhöz.

Két másik katona ügyében, akik elszöktek egységükből és lopást követtek el, a niši katonai bíróság szintén ítéletet hirdetett. Boban Cakićot (24) és Goran Stojanovićot (34) a bíróság egyenként másfél évi börtönbüntetésre ítélte.

Megakadt a katonai egyezkedés

Miután a jugoszláv hadvezetés a kumanovói katonai egyeztetés folyamán nem volt hajlandó elfogadni a katonai és rendőri erők kivonulásának „technikai lebonyolításáról” szóló ütemtervet, a NATO pedig kategorikusan megismételte: nem hajlandó semmiféle kompromisszumra Belgráddal, hajnalban megszólaltak a szirénák és folytatódott Jugoszlávia bombázása.

A jugoszláv hadvezetés a teljes kivonulásról most már hallani sem akar, a mostani 40 ezer fős hadseregnek az egynegyedét, mintegy 10 ezer katonát számláló haderőt hagyna Koszovóban. A NATO szerint ezek nem „technikai jellegű” követelések, hanem a megegyezés lényegét érintő kérdések.

Michael Jackson tábornok, a KFOR parancsnoka, a NATO-delegáció vezetője szerint a jugoszláv követelések aláássák a rendezési tervet, így véleménye szerint nincs más lehetőség, csak a légihadjárat folytatása. Figyelmeztetése szerint fokozzák is a csapások erejét.

Folytatódnak a légicsapások

Hétfőn hajnalban országszerte ismét megszólaltak a légvédelmi szirénák. A NATO-gépek a Rudnik hegy két csúcsán levő rádió és televízió átjátszókat rakétázták. Az állami tévé átjátszóit bombázták Gornji Milano-vacnál is. Erőteljesebb légitámadás érte Koszovó térségét, ahova mintegy 30 bombát dobtak le.

Rugova Madridban

Madridba érkezett Ibrahim Rugova és találkozott I. János Károly királlyal, államfővel és José María Aznar miniszterelnökkel. A találkozókat követő sajtótájékoztatón Rugova kijelentette, hogy a koszovói albán menekültek problémamentes hazatérését csak a nemzetközi katonai erők jelenléte biztosíthatja.

Rugova - akit Javier Rupérez, az EBESZ spanyol elnöke hívott meg Madridba - kijelentette, hogy legfőbb célja a menekültek félelemmentes visszatérése.

Délelőtt autóval elmentünk Tóthfaluba, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok anyagát vitte Éva a Logos Grafikai műhelybe. Utasi Jenő atyával, a Logos megbízott igazgatójával beszélgettünk a körülményekről és a tervekről. Rendkívül örülök ennek a kiadónak itt a bácskai róna közepén, amely új színfoltot jelent a vajdasági magyarság szellemi életében. Számos hiánypótló művet jelentetett meg eddig is, most kaptunk például egy tiszteletpéldányt a Bácskai Golgota című könyvből, a vallásüldözöttek áldozatainak állít emléket.

Bácskai Golgota

Az elmúlt évtizedek ateista-kommunista rendszerét kiszolgáló magyar sajtó sajnos kulcsszerepet vállalt az egyházi személyek elleni koncepciós perekben, a vallásellenes hangulatkeltésben és a magyarság félrevezetésében. A magyar újságírók sajnos nemcsak a vallásgyalázásban jeleskedtek, hanem a hatalom álláspontját képviselve mérhetetlen károkat okoztak a magyarság nemzettudatában és lelkületében is.

Az ilyen és hasonló kiadványok hozzájárulhatnak a vajdasági magyarság szellemi örökségének átértékeléséhez és új alapokra való helyezéséhez. Hiszen anélkül, hogy egyfelől a hatalom egykori kiszolgáló, akik ma is jelen vannak szellemi életünkben, nyilvános számvetést végzenének, hogy mi vezérelte, vagy ki kényszerítette őket a vállalt szerepre, másfelől azoknak a megszólaltatása nélkül, akik hitbeli meggyőződésük, nemzeti hovatartozások vagy másként gondolkodásuk miatt pellengérre állításnak, megaláztatásnak és meghurcoltatásnak voltak kitéve, nem lehet előre lépni.

 Igen, ha Szerbia egyszer megbékél a világgal és demokratikus útra tér, a vajdasági magyarság szellemi és politikai életében is el kell végezni az elmaradt számvetést. Nem lehet csak úgy, egyik oldalról a másikra átsomfordálni, mintha a hatalmat kiszolgálva nem történt volna semmi.

„A templomokban olyanok is megjelentek, akik az elmúlt évtizedekben semmiképpen sem lépték volna át Isten házának a küszöbét” - írja a két fiatal szerző, akik nem akarnak pálcát törni a köpönyegforgatók feje fölött. Hiszen, ahogyan írják „Kell, hogy legyen annyi emberi jóindulat és naivitás bennünk, hogy megpróbáljuk elhinni: másként is gondolkodnak”. Mindenképpen „illő lenne azonban bocsánatot kérniük mindazoktól, akiknek valaha durván beleavatkoztak az életébe”. A fiatal szerzők - F. Cirkl Zsuzsa és Fuderer László - ezt a vajdasági magyar újságíró társadalom tagjaira értik, az, amiről beszélünk, azonban ennél jóval szélesebb réteget érint.

Ahhoz, hogy a szerb rezsim előbb Boszniában, majd Koszovóban megvalósíthassa eszelős eszméit, népirtásra vetemedjék, azoknak a csendes támogatására is szükség volt, akik bár kétszínűségük miatt ma már ott ájtatoskodnak vasárnap, vagy nagyobb sátoros ünnepeken a templomban, titokban azonban még mindig a népirtásért felelős pártoknak a tagjai. Azoknak a pártoknak, amelyek elődje a legtömegesebb népirtást itt, Vajdaságban a magyarság soraiban végezte el. Bácskában és Bántában, a lehető legkegyetlenebb, „normális emberi elmével fel nem fogható módon” több tízezer magyart vertek agyon.

„Normális emberi elmével fel nem fogható módon” ezeknek az eszelős eszméknek a vajdasági magyarság soraiban még mindig vannak védelmezői és aktív támogatói, bizonyságául annak, hogy milyen nyomorúságossá tud válni az ember, a hatalomvágy és a szolgaság kettős szorításában.

Nem folytatom. A Bácskai Golgota kapcsán felvetett kérdések „megbeszélése” azonban, érzésem szerint megkerülhetetlen lesz számunkra.

 

Sült galambra várva

Tóthfalu felé autózva gyönyörű volt az alföldi táj, amelyen, mint valami nagy sakktáblán, váltogatták egymást a haragos zöld kukorica és aranyló árpa- és búzatáblák. Attól, hogy itt is, ott is emberek szorgoskodtak a határban, kapáltak, gyomláltak, füvet kaszáltak, még otthonosabbá és barátságosabbá vált a táj.

Szemet és lelket gyönyörködtető volt, amit a szem bejárt, de különösen annak örültem meg, amikor megláttam, hogy a búzaföldekben ágaskodó olajkutak nem működnek: a hatalmasra méretezett „vasszúnyogok”, amelyek szüntelenül szívták a föld vérét, most álltak. Valahányszor erre jártunk, mindig azt fájlaltam, hogy lopják, viszik a föld alatt kígyózó vezetékeken az olajat a messzi Szerbiába, anélkül, hogy az itt élő embereknek ebből bármi haszna származna. Elviszik a föld alatt rejlő kincset, ahogyan elviszik, elszedik a búzát is tőlünk, úgyhogy leszorítják az árát.

Ha Bácska és Bánát gazdagon termő földjei és a földben rejlő kincsei az itt élők javát szolgálnák, jobban élnénk, mint bárhol Európában. Hogyan lehetne elérni, hogy az emberek felfogják a területi autonómia fontosságát? Ha itt autonómia lenne... ez a szorgalmas nép, a bőven termő földek, az olaj, na és itt a nyomda... Tulajdonképpen lenne itt lehetőség mindenre.

Az emberek miatt azonban gyenge lábon áll mindenszép elképzelés. Senkit sem lehet akarata ellenére boldogítani. Én már 92-ben elkészítettem egy olyan tervezetet, amelyre lehetne alapozni. Sajnos, nincs rá igazán kereslet. Az egyszerű emberek azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. És sajnos, nemcsak az egyszerű emberek, de a tanultak is.

Délután felkeresett egyik régi évfolyamtársam az újvidéki egyetemről. Azon háborgott, hogy Kasza lehurrogta a Csurkát. Szerinte üzenni kellene Csurka Istvánnak, hogy nagyon sok magyarnak az a vágya, amit ő javasol. Meg kellene erről győzni a magyar kormányt - mondja. A Világszövetség talán elérhetné, hogy visszacsatoljanak bennünket.

Tudod, mondom, az emberek a demokratikus világban a pártok útján fejezik ki politikai akaratukat. Ha eljön a tárgyalás ideje, a pártokat fogják véleményeztetni, nem téged és engem. Hol van az a párt, amelyik az általad javasolt megoldásért kardoskodik? Még a területi autonómiáért sem veri egy sem az asztalt.

– Akkor egy új pártot kellene alapítani – mondja.

– A hét mellé? – kérdezem tőle. – És vajon ki támogatná azt a pártot? Talán azok, akik az állampártok soraiban nyomulnak az asztalról lehulló morzsák után?

 

 Milošević végrehajtja a béketervet

 Slobodan Milošević jugoszláv elnök hétfőn közölte Martti Ahtisaari finn államfővel, az EU koszovói békeközvetítőjével, hogy végre akarja hajtani a G8 koszovói béketerve által előírtakat - jelentette be hétfőn Bonnban James Rubin amerikai külügyi szóvivő.

Ahtisaari azután beszélt telefonon Miloševićtyel, hogy félbeszakadtak a terv végrehajtásáról folytatott NATO-jugoszláv tárgyalások. Arra ösztökélte a jugoszláv államfőt, hogy tegye meg azt, amit a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszoroszág közös terve előirányoz, mire Milošević kijelentette, hogy éppen ez a szándéka - közölte a G8 bonni tanácskozásán jelenlévő újságírókkal Rubin.

Mégis folytatják a katonai tárgyalásokat?

Hétfő délután Tabanovce macedón határállomáson találkozott Nebojša Vujović jugoszláv külügyminiszter-helyettes, a NATO képviselőivel tárgyaló jugoszláv küldöttség vezetője és Michael Jackson tábornok, a NATO-delegáció vezetője - tudósított a helyszínről az ANSA olasz hírügynökség tudósítója.

A Reuters korábban azt jelentette, hogy Brüsszelben közölték, nincs érdemi találkozó a NATO és a jugoszláv vezérkar képviselői között. A hírt a légitámaszponton állomásozó francia alakulat egyik tisztje is megerősítette. Az AFP helyszínen tartózkodó tudósítója sem észlelt semmiféle készülődést a macedón fővárostól, Szkopjétól 30 kilométerre északkeletre fekvő bázison.

Az ÚD az oroszokat vádolja

Az Új Demokrácia tegnap Orszországot vádolta, mert véleménye szerint felelős azért, hogy leálltak a tárgyalások a NATO-val a jugoszláv erőknek Koszovóból való kivonásáról. „A megállapodás katonai-műszaki megfogalmazásában keletkezett fennakadás közvetlen következménye az orosz diplomácia gyenge közvetítői szerepének, mert nemcsak, hogy nem védte elvszerűen országunk érdekeit, hanem egész sor pontatlan kérdést hagyott, amelyek körül most vita támadt a kumanovói tárgyalásokon” - áll az ÚD közleményében.

Légitámadások Koszovóban

A NATO repülőgépei tegnap 16,25 perckor négy lövedéket lőttek ki a Kraljevo környéki Mrsać falura. A délelőtti órákban Koszovó több részében bombáztak, főként Peć és Priština környékét.

Belgrád tárgyalni akar

Jugoszlávia folytatni akarja a nyolcak csoportjának béketervéről a NATO-val kezdett, tegnap megszakadt tárgyalásokat - közölte Moszkvában Borislav Milošević jugoszláv nagykövet.

A diplomata szerint a hét legfejlettebb ipari állam és Oroszország béketervének végre-hajtásáról kezdett tárgyalások nem omlottak össze, csupán szünetelnek, és ebben nincs semmi rendkívüli. Tábornokainknak teljes felhatalmazásuk van a tárgyalásra. Készek vagyunk megállapodást aláírni a jugoszláv csapatok Koszovóból történő kivonásáról és más technikai részletekről - jelentette ki Borislav Milošević, aki közölte, hogy a tárgyalásokban orosz tábornokok is részt vesznek.

Nézetkülönbségek a NATO és Oroszország között

A NATO és Oroszország nézetkülönbsége miatt elhúzódik a G8 csoport külügyminisztereinek hétfői tanácskozása, amelynek tétje a koszovói rendezés alapjául szolgáló majdani BT-határozat megszövegezése.

A német kormány petersbergi vendégházából jelentették: az orosz fél ragaszkodik ahhoz, hogy a NATO leállítsa a légicsapásokat Jugoszlávia ellen. Moszkva szerint ez előfeltétele a Biztonsági Tanács majdani vitájának és a határozat elfogadásának.

A NATO viszont kitart korábbi álláspontja mellett: eszerint Jugoszláviának egyértelműen vállalnia kell a koszovói csapatkivonás feltételeit és részleteit. A nyolc külügyminiszter azon fáradozik, hogy időbeli összhangot teremtsen a szerb csapatkivonás, a NATO-csapások leállítása és a BT-határozat megszövegezése között - jelentette Petersbergből az ARD tudósítója.

Solana: Szó sem lehet Koszovó felosztásáról

A NATO főtitkára vasárnap kijelentette: elfogadhatatlan Koszovó felosztása, a tartomány „egységes entitás” marad. Solana elvetette azokat a találgatásokat, melyek szerint orosz csapatok állomásoztatása Koszovó északi részében a tartomány de facto felosztását jelenti majd. Mint mondta, az esetleges felosztást a NATO tábornokainak utasításait végrehajtó egységes parancsnoksággal kerülik majd el. Szerinte az egész zóna fölötti parancsnokság valószínűleg a brit Jackson tábornok kezében lesz. Solana azt is elmondta, hogy a NATO erőinek nincs mandátumuk a háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatására.

Reggel Évi telefonált Budapestről. Állás ügyben volt meghallgatáson az egyik főigazgatónál. Átadta a szükséges dokumentumokat. Augusztusban kell majd egy bizottság előtt megjelennie. Értesülései szerint elég sokan pályáztak pszichiátriára. Ezt követően bevitte Tántit a kórházba, akit néhány napos kivizsgálásra bent tartottak.

Befizettem a 600 dináros telefonszámlát, aztán kimentem a piacra gyümölcsöt vásárolni. Az írással elakadtam, mert bár reggel 6-tól 8-ig volt áram, utána elment, és csak délután három után jött meg. A váratlan kikapcsolások miatt, amelyek bármelyik pillanatban bekövetkezhetnek, elég sok bosszúság ért a computeren. Több anyagom kitörlődött. Volt rá eset, hogy emlékezetből újra írtam, aztán egy újabb pillanatnyi árammegszakadás miatt az is elveszett.

Ma van egyébként a házassági évfordulónk, amit szerényen megünnepeltünk.

– Eszembe nem jutott volna – mondta a feleségem –, hogy egy olyan országba kerülök majd, amit több hónapon át bombáznak.

– Legalább ott vagy, ahol a történelem zajlik – válaszoltam neki.

– Szívesebben lennék egy békés családi házban valamelyik budai kerületben – mondta erre.

– Azok sem boldogabbak. És hát mit ér az élet, ha az ember kívül marad a történéseken?

– Az ilyen történésekből nem sokan kérnek.

– Akkor is jobb, mint valahol kényelemben, jólétben élni a világ valamely távoli pontján, afféle napóleoni száműzetésben.

Aztán azt latolgattuk, hogy milyen sokan vállalták ezt az önkéntes száműzetést. És hogy milyen szomorú, hogy a gyors meggazdagodás és látványos hazatérés helyett mind ottfeledkeznek, és a gyerekek elvesznek a magyarság részére.

Persze, végső soron mindegy, hogy az ember magyar, angol, francia vagy német, másfelől azonban kár ezt a szép tájat másoknak átengedni.

Ha majd beköszönt a béke

Olvasom Horváth András Beköszönt a béke című írását a Magyar Szóban. Más hírmagyarázókkal ellentétben Horváth András írásait szívesen olvasom, és általában egyetértek vele.

 Ebben a cikkében a békéről értekezik. Arról a kijózanodásról, ahova a kemény fogadkozók és koncerteket szervezők talán eljutottak. Azok, akik félvállról vették az országra leselkedő veszélyt, a Rambouillet-ban és Párizsban kínálkozó alkalmakat kihasználatlanul hagyták, ami olyan súlyos következményekkel járt, amilyeneket a talán legborúlátóbbak sem tudtak elképzelni, írja. Én sem gondoltam például, hogy a bombázások 77. napján is azoknak a lelkületével leszek kénytelen foglalkozni, akik végeredményben még most sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy átérezzék és mérlegeljék tévedéseik okait, hogy levonnák az azokból adódó következtetéseket. A magamhoz hasonlóan naplóírásba temetkező emberek, vagy a hozzáértő elemzők hiába mérlegelik a történéseket, a 21. századba egy romokban heverő ország lép be, olyan mérvű szellemi sötétséggel a fejekben, ami hosszú évtizedekre előre vetíti a fejlett világ megvetését „Isten választott népé”-vel szemben, ahogyan a szerbek magukat nevezik.

 Hosszantartó nagyhatalmi alkudozások és maratoni tárgyalások után az asztalra került ismét egy béketervezet, amelyet a szerb parlament és Jugoszlávia vezetése kénytelen-kelletlen elfogadott. A februári és a márciusi békekonferencián felajánlott dokumentum jóval előnyösebb lett volna Belgrád számára, mint ez a mostani, dehát azok után, hogy a horvátországi szerbek a Z4-es autonómia helyett inkább a földönfutást választották, ez már nem lephet meg senkit.

A két és fél hónapos bombázás sok-sok emberéletet követelt, óriási méretű pusztulást eredményezett, tovább fokozta az amúgy is ágrólszakadt ország elszegényedését, mindezt azért, mert ez a hatalom a lényegénél fogva nem tartozik felelősséggel senkinek sem. Ezt ugyan nem írja a cikk szerzője, én viszont nem győzöm elégszer hangoztatni. Ott, ahol a hatalom tartja sakkban a népet, és nem a nép a hatalmat, minden megtörténhet. Ami talán közhelynek tűnik, de mint a példa bizonyítja, az embereknek olykor a közhelyszerű igazságok felismeréséért is súlyos árat kell fizetniük.

A megátalkodott makacsság és a szívós hazudozás ezúttal sem hozta meg gyümölcsét. Szerbia teljesen magára maradt. Nemcsak az első és második világháborús nyugati szövetségesek pártoltak el és kerültek szembe a szerbekkel, de az oroszokból is ki kellett ábrándulniuk, ahogyan a görögökből, románokból és baráti szomszédos országokból is, amelyek rendre átengedték légterüket az Észak-Atlanti Szövetségnek.

Belgrád még akaszkodik, egyezkedni próbál, kifogásokat keres, a kör azonban lassan bezárul, és a dolgok a helyükre fognak rázódni. Koszovóból egy-két héten belül ki kell vonulnia minden szerb katonai és rendőri erőnek, a NATO-erők pedig, az ENSZ szerepvállalásával, be fognak vonulni a déli tartományba. Belgrád mindent elfogadott, hogy elkerülje a legrosszabbat: az egész ország katonai megszállását. A külkapcsolatok, ahogyan Horváth András írja, „mélyebbre már nem igen süllyedhetnek”. Az ország azonban tovább süllyedhet. Részben azok miatt, akik a számvetés helyett a szerb nép győzelméről és hősies harcáról szóló mesével próbálják elhárítani a felelősséget magukról, másrészt azok miatt, akik ezt a „hősies harcot” illetően egy hajóban utaztak a belgrádi hatalommal, most azonban, hogy a hajó menthetetlenül léket kapott, hirtelen „kemény ellenzékké” váltak, s eszük ágában sincs a felelősség rájuk eső részét vállalni.

Hogy miként alakulnak a belső erőviszonyok, aligha lehet előre megjósolni. Annyi azonban bizonyos, hogy a hajó menthetetlenül tovább fog süllyedni. Ahhoz, hogy ez a folyamat megálljon, Szerbiában is meg kellene a pártállamtól szabadulni. Az új választások, amelyek kiírását több ellenzéki párt is sürgeti, de amelyek kiírására belátható időn belül aligha kerül sor, valószínűleg elsodornák az állami pártokat. Ezt azonban ők is tudják, ezért félő, azon mesterkednek, hogy minél tovább fenntartsák a hadiállapotot, amit legfeljebb másként fognak nevezni. Mérget mernék venni rá, hogy a katonai-műszaki megegyezés azért akadozik, mert a hatalom ódzkodik azoknak a törvényeknek és rendeleteknek a hatályon kívül helyezésétől, amelyek eddig teljhatalmat biztosítottak számára.

Tovább