G8 megállapodás a BT-határozatról

A német külügyminiszter tegnap közölte, hogy a Nyugat és Oroszország egyetértésre jutott az ENSZ Biztonsági Tanácsa Koszovóról szóló határozata szövegének ügyében. A G8 két napig tartó ülése után Fischer hozzátette: ez lehetővé teszi, hogy megszülessen a katonai megállapodás Belgráddal a jugoszláv erők Koszovóból való kivonulásáról.

Az amerikai külügyi szóvivő is megerősítette tegnap a G8-megállapodás hírét. A határozat lehetővé teszi, hogy a koszovói békeerők egységes parancsnokság és ellenőrzés alatt legyenek. A szóvivő szerint a határozat szövegében szerepel a hágai törvényszék vonatkozó kitétele is. Elégedettségét fejezte ki amiatt is, hogy a békeművelet az ENSZ Alapokmánya 7. fejezete alapján fog lefolyni. A NATO légicsapásai azonban addig folytatódnak, amíg a hivatalos Belgrád nem fogadja el a kivonulási határidőről szóló technikai megállapodást, és nem kezdi meg csapatainak kivonását Koszovóból.

Félelmetes erejű robbanások

Legalább tíz hatalmas erejű robbanás riasztotta fel álmukból tegnap éjfél körül Újvidék polgárait. A korábbi támadások következtében megrongálódott kőolaj-finomító az újabb robbanások következtében kigyulladt, és hatalmas lángok csaptak fel a még ép tartályokból. A tűz méretei a május 1-jeihez voltak hasonlóak.

A NATO-gépek a megszokottnál alacsonyabban repültek. A jugoszláv légvédelem perceken át tüzelt a kitűnő célpontnak tűnő harci gépekre, de találatról nem érkezett jelentés. A bombázásnak egy halálos áldozata is van.

A katonai egyezkedés folytatódik

A NATO képviselői Szkopjéban tegnap is azt állították, hogy nincsenek semmiféle hivatalos megbeszélések a NATO és a Jugoszláv Katonaság között, de nem zárják ki annak lehetőségét, hogy „bizonyos kontaktusok” léteznek.

A Szerbiai RTV reggel azt jelentette, hogy a jugoszláv-macedón határon folytatódnak a jugoszláv tisztségviselők tárgyalásai „az ENSZ-küldöttség tagjaival”. Az SZRT jelentése szerint hétfőn este két ízben is voltak megbeszélések, amelyeket pozitívnak értékelnek és kedvező légkörben teltek.

Erősödő légicsapások

Az Egyesült Államok közölte, hogy a NATO addig erősíti légicsapásait a JSZK ellen, amíg Milošević elnök nem kezdi meg a katonaság és a rendőrség kivonását Koszovóból.

Kenneth Bacon hétfőn este kijelentette: „Az elkövetkező napokban valószínűleg erősödnek a támadások. Az idő nekünk dolgozik. A támadások a katonai struktúrát érik, és feltételezem, belátják azt, hogy bölcs lenne eleget tenni a NATO feltételeinek és hogy kivonják katonáikat Koszovóból”. Szavai szerint a NATO még nem látja annak jelét, hogy a jugoszláv biztonsági erők megkezdték volna a kivonulást, ami pedig a bombázás leállításának a fő feltétele.

A kínai követelés nem akadály

Ahtisaari finn elnök, az EU különmegbízottja tegnapi kínai látogatása során közölte, hogy az ENSZ BT ezen a héten megkezdhetné a munkát a Koszovóról szóló határozaton Kína azon követelése ellenére, hogy a NATO előbb állítsa le a bombázást. Ahtisaari hat órán át tárgyalt a kínai államfővel és külügyminiszterrel. Arra a kérdésre, hogy Kína továbbra is kitart-e a bombázások leállítása mellett, Ahtisaari így válaszolt: „Nem gondolom, hogy ez akadály lesz”.

Clinton telefonon beszélt Jelcinnel

Bill Clinton amerikai elnök tegnap értesítette Borisz Jelcin orosz elnököt, hogy hamarosan Moszkvába küldi Stroub Talbott amerikai államtitkárhelyettest azzal a feladattal, hogy az orosz vezetőkkel állapodjon meg a Koszovóba induló nemzetközi biztonsági erőkben való orosz részvétel részleteiről. A Fehér Ház szóvivője kifejtette, Clinton a negyedórás nagyon szívélyes hangvételű telefonbeszélgetés során köszönetet mondott Jelcinnek azért az építő jellegű szerepért, amit Oroszország töltött be a koszovói válság békés megoldása érdekében.

Göncz Árpád az amerikai elnöknél

A fogadáson, amelyet Göncz Árpád magyar elnöknek rendezett Clinton kifejtette, hogy most a béke-megállapodás gyakorlati alkalmazása kulcsfontosságú: „A jugoszláv erők meggyőző kivonása lehetővé teszi számukra a bombázás megszüntetését és a béketerv megvalósítását” - mondta Clinton. Külön szólt arról, tudatában van annak, hogy milyen fontos Magyarország számára a vajdasági több százezer magyar sorsa.

Arra a kérdésre azonban, hogy a koszovói albánokon túl Jugoszlávia többi kisebbsége számára is előirányoz-e autonómiát a nemzetközi közösség terve, az elnök azt válaszolta, hogy „először az első teendőket kell elvégezni”.

Az áramszünet nagyon visszavet a munkában. Reggel nyolc órától mindennap rendszeresen kikapcsolják. Rosszak a telefonvonalak is. Tegnap éjjel másfél órát kínlódtam, hogy lehívjam az Internetről a postámat. 18 üzenet torlódott össze. Ilyenkor az a gond, hogy viszonylag sokáig tart, amíg a gép letölti az anyagot, a vonal viszont pár perc után megszakad. Egy alkalommal az anyagtorlódás miatt teljesen használhatatlanná vált a számítógépem. Elmentem a postára, ahol hosszas kínlódás után megszabadultunk az akadálytól. Félek, nehogy úgy járjak most is. Néhány levelet lehívtam, a többi küldeménnyel sem az éjjel, sem ma nem boldogultam. Annál kevésbé, mivel ma egyáltalán vonalat sem kaptam.

Vita az Interneten

Az Interneten demokrácia van, a szólásszabadság nem ismer határokat. Ez sajnos, nem azt jelenti, hogy sok okos gondolattal lehet találkozni, hanem hogy mindenféle napvilágot lát. Az érdemi vitához elmélyülés szükséges, hosszas töprengés és rágódás, a szavak gondos megválogatása, a mondanivaló átnyalt megfogalmazása. Erre itt nincs idő. Inkább csak fecsegés és csapongás az egész, végig nem gondolt gondolatok, hevenyészve odavetett félmondatok, inkább érzelmi, hangulati reakciók, mint értelmi reflexiók. Ettől függetlenül a szellemi kérődzés számára általában jó nyersanyagot szolgáltatnak.

Most éppen azon akadt meg a szemem, hogy a Nyugaton élők közül milyen sokan látják elérkezettnek az időt, mondjuk a magyar nemzet békés egyesítésére. Ez a terv - írja az egyik vitázó - „elég egyszerű: a nagy magyar többségű, azaz több mint 80 százalékos területek egyesülnek Magyarországgal. A vegyes lakosságú területek arányosan lesznek megosztva”.

Csakugyan, milyen egyszerű. Nahát, hogy ez még senkinek nem jutott az eszébe!

– „Az első lépés a bácskai magyarlakta területek békés újraegyesítése Magyarországgal a koszovói békeszerződés részeként, a NATO védelme alatt. A következő békésen megtárgyalt és kivitelezett határ-újrarajzolás Romániával és Szlovákiával”.

Tessék. Ennyi az egész.

Van, aki korántsem látja ilyen egyszerűnek a kérdést, és vitába száll vele.

– „Szerintem komolyan megfontolandó, amit Ön ír. Az elmúlt tíz év véres bizonyítéka annak, minden ilyen ötlet, bárki kezdjen is bele annak megvalósításába, csakis a véreskezű, ma már háborús bűnössé is nyilvánított, hatalmukat fegyveres villongásokra és háborúskodásokra építő diktátorok kezére játszik”.

Egy Vajdaságban élő hozzászóló ennél is keményebben fogalmaz. Az ilyen megnyilatkozásokról úgy vélekedik, hogy azok a „kibicnek semmi sem drága” alapon való megnyilatkozások, olyan személyek fecsegése, akik semmit sem törődnek azzal, hogy „mi lehet az ilyen szájtépésnek a következménye”. E gondolatok szerzője elsősorban a MIÉP-en van „kiakadva”, amelynek egyik tisztségviselője állítólag azt állította, hogy a vajdasági önkormányzatok egyes felelős vezetőivel tartott napi kapcsolatok alapján tudják, hogy a vajdasági magyar nemzeti közösség döntő többsége „vissza akar térni” az anyaországhoz, miközben Kasza urat magyar Rugovának nevezte.

– „Nem értem, hogy egy ilyen párt, amelynek otthoni legitimitása még csak össze sem mérhető a VMSZ vajdasági támogatottságával és elismertségével, honnan veszi a bátorságot, hogy a határon túli magyarok legújabb gondoskodójának a szerepében tetszelegjen. De szívesen találkoznék azokkal a felelős önkormányzati vezetőkkel is, akikre hivatkozva meg mertek nyilatkozni, mivel ezeknek kell(ene) viselni a felelősséget, ha bármi is történik majd velünk”.

Érzésem szerint semmi sem fog történik velünk. Az ENSZ a füle botját mozdítja értünk. Éppen tegnap jelentette ki Clinton, hogy „először az első teendőket kell elvégezni”. Arra vonatkozóan, hogy az albán-szerb konfliktus rendezését követően napirendre kerül-e a Szerbiában élő más kisebbségek autonómiájának a kérdése, nem hangzott el semmiféle ígéret sem.

Ami talán nem is baj. A vajdasági magyarságnak is időre van szüksége ahhoz, hogy magához térjen, és eldöntse, hogy tulajdonképpen mik is a tervei saját jövőjére nézve.

Mert lesz itt még vita, kiélezettebb, mint most az Interneten. Kétségtelen, hogy a vajdasági magyar nemzetrésznek van egy olyan része, amely szívesen „visszatérne” az anyaországhoz. Ezeknek azonban ez idő tájt nincs semmiféle politikai képviseletük. A politikai élet szereplői messze más véleménnyel vannak a vajdasági magyarság jövőjéről. Sokan közülük ma is sokkal inkább jugoszlávnak tartják magukat, mint magyarnak. Ezek, ahogyan eddig is, most is jó zsíros állásokról álmodoznak a szerb állami hivatalokban. Természetesen a magyar érdekek feladásáért cserében. A politikai élet más szereplői magyarnak tartják ugyan magukat, de tudják, csak akkor kakaskodhatnak tovább, ha ez a térség leszakad Európától. Ők abból szeretnének megélni, hogy a „jugó-magyarok” szószólói maradnak.

Alapjában véve, bár hivatalosan hét magyar párt van, a vajdasági magyar nemzeti közösség politikailag kiforratlan. És nemcsak politikailag, hanem a közösségi élet más vonatkozásában is. Nincs sem a sorsáért felelősséget érző nemzeti értelmiségije, sem olyan politikai elitje, amely bátran és következetesen képviselné érdekeit.

A végveszély ugyan összehozta őket, a társadalmi önszerveződési folyamat azonban elakadt, nem függetlenül attól a körülménytől, hogy Jugoszlávia leszakadt a térség országaiban beindult demokratizálódási folyamattól. A miloševići évtized alatt nem sok alkalmunk adódótt arra, hogy a saját magunk által elképzelt jövőre szavazhassunk. Erre most sincs igazán alkalom. A hangoskodó nacionalista szerb többséget a kisebbségtől elválasztó törésvonal a bombázások során csak tovább mélyült. A személyi élet síkján barátságok és rokoni kapcsolatok fűzik egymáshoz a két népet, mint nemzeti közösségek azonban nincsenek semmiféle kapcsolatban egymással. A magyar kisebbségi politika, a dolgok természeténél fogva, szervesen illeszkedik a miloševići politikához. De nem ez a legnagyobb baj, ez a körülményekkel változhat. A nemzeti közösség jövője szempontjából ennél sokkal nagyobb baj, hogy a magyar ajkú politikusok jelentős része a szó szoros értelmében véve a belgrádi politika szekértáborához tartozik. Ezek kifognak minden szelet a kisebbségpolitika vitorlájából, s a magyar autonómia gondolatának kemény ellenlábasai. A rendszer demokratikus látszatkeltő törekvései a magyarság életében területi autonómia nélkül sem sok változást hozhatnak.

Huzavona egész nap

A NATO és a jugoszláv fél képviselői tegnap délután Kumanovóban folytatták az egyeztetést a koszovói csapatkivonásról - állapította meg a helyszínen az AFP tudósítója. A tárgyalás helyszínére előzőleg visszatért Szerbiából Svetozar Marjanović vezérezredes és Nebojša Vujović külügyminiszter-helyettes.

Jamie Shea NATO-szóvivő a BBC rádiónak adott tegnap reggeli nyilatkozatában óvatos derűlátással nyilatkozott a Kumanovóban folyó NATO-jugoszláv katonai tárgyalások haladásáról. Mint mondta, a helyszínről kapott tájékoztatás szerint „a jugoszláv küldöttség a hétvégi találkozóhoz viszonyítva sokkal alkotóbb szellemben érkezett meg kedd este a tanácskozásra”.

Megkezdődött a kivonulás Koszovóból

Megkezdődött a jugoszláv erők kivonása Koszovóból, s ezzel lehetőség nyílt a légicsapások felfüggesztésére. Tegnap délután jelentette a hivatalos jugoszláv hírügynökség, hogy a belgrádi hadvezetés parancsára megindultak az első rendőrségi alakulatok Szerbia felé. Az ezt megelőző hírek is arról szóltak, hogy a jugoszláv hadsereg előkészületeket tesz a kivonulásra.

A kivonulás terve szerint a csapatok négy meghatározott térségben gyülekeznek, onnan pedig kijelölt úton indulnak Szerbiába.

Koszovót öt szektorra osztották

A figyelem már a nemzetközi erők érkezésére irányul. Az öt koszovói szektor közül az északi - amelyet Jugoszláviában sokan orosznak képzeltek el - francia ellenőrzés alatt lesz. A másik négy pedig: brit, amerikai, német és olasz. Orosz nem is lesz. Az orosz csapatokat szétosztják, valamennyi szektorba jut belőlük. Nem valószínű az sem, hogy Moszkva tízezer katonát küld, ahogyan azt Szergejev állította.

Az EBESZ misszió is készül vissza Koszovóba.

Jagodinába érkeztek az első kivont rendőrosztagok

„Végrehajtva a legfelsőbb parancsnokságnak az egységek Koszovóból való kivonására vonatkozó parancsát, kedden este Jagodinába megérkeztek az első rendőrosztagok a Morava menti körzetből, amelyek a KFH terrorista szervezet elleni harcban vettek részt”, jelentette tegnap a Tanjug. Ezt a hírt megerősítette a szerbiai belügyminisztérium is.

„A rendőröket Živojin Trifunović rendőrezredes, a hozzátartozók, barátok, valamint Jagodina, Ćuprija, Despotovac, Paraćin, Svilajnac és Rakovac polgárai fogadták és köszöntötték, és gratuláltak nekik az albán terroristák és a NATO elleni harcban tanúsított bátorságukért”, közölte a hírügynökség.

Koszovót folyamatosan bombázták

A vajdasági és a szerbiai városokban szerdán éjjel aránylag nyugalom volt, Koszovó területét azonban a NATO-gépek folyamatosan bombázták. Az elmúlt 24 óra alatt 13 légitámadás során 127 lövedéket dobtak le, jelentette a koszovói tájékoztatási központ. A légiriadó Koszovóban két napja szüntelenül érvényben van. Kosovska Mitirovica, Dragaš, Prizren, Uroševac és Srbica ellen intéztek támadást.

Kétezer polgári áldozat

A NATO Jugoszlávia elleni támadásai során március 24-e óta több mint 2000 ember vesztette életét és több mint 5000 megsérült. Az áldozatok között gyerekek, nők, kórházi betegek és idős személyek is vannak.

Vádemelések a tartalékosok ellen

A Jugoszláv Katonaság II. hadseregének parancsnoksága tegnap közölte, hogy a Crna Gora-i államügyész 151 bűnvádi és szabálysértési feljelentést tett tartalékosok ellen, akik bűncselekményeket és szabálysértéseket követtek el. Többek között erőszakosan viselkedtek, hivatalos személyt támadtak meg, általános veszélyt keltettek, vagyon elleni bűncselekményt követtek el, raboltak vagy loptak, visszaéltek hivatali helyzetükkel és jogtalanul tartóztattak le ártatlan személyeket.

Akadályozzák meg a szerbek kiűzését

Momčilo Trajković, a Koszovói Szerb Ellenállási Mozgalom elnöke tegnap Prištinában felszólította a koszovói szerbeket, hogy semmi áron ne hagyják el otthonaikat, mert akik most elmennek, sohasem kapnak esélyt a visszatérésre. „Védelmet kérünk a nemzetközi közösségtől, hogy otthonaikban maradhassanak. Az esetleges bosszú és reváns nem megoldás a koszovói válságra”, mondotta.

Kapituláció

A NATO bombázás tizenegyedik hetében, részben a nyugati nyomásnak engedve, részben az oroszok részéről való cserbenhagyás következményeként Slobodan Milošević elfogadta a nyugati béketervet. A jugoszláv hadsereg kivonulása körül kisebb-nagyobb nézeteltérések merültek még föl, a kapituláció azonban immár elkerülhetetlen.

Az elfogadott béketerv keményebb feltételeket tartalmaz, mint az előző, a Rambouillet-i szerződés, melyet Milošević elutasított. Ha azt elfogadják, akkor 11 ezer jugoszláv fegyveres maradhatott volna Koszovóban. Így csak néhány száz, azok is NATO békefenntartó parancsnoksága alatt, akik majd csak utólag jöhetnek vissza. Ezt lehet ünnepelni, lehet a „bombázásos bűncselekmények végének”, és „a szerb nép nagy győzelmének” tekinteni, ahogyan a hatalmi párt teszi, a lényegen azonban ez nem változtat semmit. Koszovó nemzetközi közigazgatás alá kerül, amelynek területén szerb katonai és rendőri erőknek nincs többé helyük.

Bizonyos értelemben persze akár győzelemről is belehet beszélni, hiszen a dolgok végkimenetelét tekintve mégis csak a jobbik változat következett be. A másik változat szerint, mert a dolgoknak csupán kétféle végkimente lehetett, bevonulnak a szárazföldi csapatok és egész Szerbiát nemzetközi protektorátus alá helyezik.

Belgrád ünnepel. A nép ujjongva ünnepli a békét és élteti nagy vezérét, aki miután eddig zsinórban elvesztett három háborút, elvesztette ezt is. Ami azonban egyáltalán nem befolyásolja a szerb választópolgárt, ennélfogva félő, hogy ahogyan eddig megválasztották az ország első emberét, ahányszor csak kellett, ezután is meg fogják választani.

Miközben az utca népe a győzelmet ünnepli, a visszavonuló martalócok rabolnak, gyújtogatnak, kioltják az útjukba kerülő albánok életét, ahogyan ez már lenni szokott. Még ha túlzóak is az erre vonatkozó hírek, elképzelhetjük a visszavonuló alakulatok viselkedését Koszovóban, ha Montenegróban is, amely pedig békés hátországnak számít, százával kellett a tartalékosok ellen bűnvádi eljárást indítani rablás, lopás, erőszakoskodás, garázdálkodás és más vagyon elleni bűncselekmény miatt.

Persze nem mindenki ünnepel. Sokan, elsősorban a kisebbségek, még nem hiszik el, hogy a megpróbáltatásoknak vége, és koszovói kivonulással az utolsó i-re is felkerült a pont. A szerbek többsége viszont úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Vagyis egyáltalán nem úgy, mintha a NATO-bombázással és a kapitulációval bármi is megváltozott volna.

Hat lépés a békéig

A mérvadó nyugati politikusok nyilatkozatai szerint bár „a béke nagyon közel van”, azért „még sok munka maradt hátra”. „Az első sikeres lépést megtettük”, de „az elkövetkező órákban és napokban dől el, hogy a jugoszláv hatóságok valóban betartják-e a megállapodást”. Ráadásul óramű pontossággal kell történnie mindennek, hogy mint egy nehéz szívműtét esetében, sikerüljön összehozni a békét.

A rejtélyesen hangzó „G8” keddi külügyminiszteri értekezletén elfogadott forgatókönyv szerint közvetlenül az előtt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában szavazásra kerül a Koszovóról szóló határozat, a NATO felfüggeszti a JSZK bombázását azzal a feltétellel, hogy előtte megkezdődik a jugoszláv erők Koszovóból történő kivonulása.

A koszovói probléma megoldásának a hat szakasza a következő:

1. Az ENSZ-határozat kidolgozása

2. A határozattervezetet elküldik New Yorkba meg a jugoszláv erők Koszovóból történő kivonásáról szóló katonai-technikai tárgyalásokra

3. A katonai-technikai megállapodás összehangolása a határozattervezettel

4. Az ENSZ BT elfogadásra előkészíti a határozatot

5.a. A katonai-technikai megállapodás aláírása

5b. A jugoszláv erők Koszovóból történő ellenőrizhető kivonulásának megkezdése

5c. A NATO légicsapásainak felfüggesztése

5d. Az ENSZ BT elfogadja a határozatot

5e. A békefenntartó erők Koszovóba telepítése

6. A NATO légi kampányának formális befejezése a jugoszláv erők Koszovóból történő kivonása után.

Kisebbségi töprengések

Nem múlik el nap, hogy valaki be ne állítana hozzám meghányni-vetni a dolgokat. Mindenkit rossz érzéssel tölt el, hogy a nemzetközi fórumokon eddig senki sem foglalkozott a vajdasági magyarok helyzetével. A magyar diplomácia részéről sem történt érdemben semmi, egy-két elejtett megjegyzésen kívül, mi szerint a „vajdasági szakértők által elkészült egy tervezet”, amit Budapest is támogat. A „szakértőkről” és a „tervezetről” azonban a nyilvánosság nem tud semmit. A dolog annál gondba ejtőbb, mivel senki sem játszik nyílt lapokkal. Senki sem gondolta át, és mondta ki, hogy miként képzeli el a vajdasági magyarság fennmaradását abban az esetben, ha Milošević hatalmon marad, és ez az agónia tovább tart.

Bizonyára folyamatban vannak a délkelet-európai biztonsági egyezmény kidolgozásának előkészítő munkálatai, amelynek keretében mindenképpen szó kellene, hogy essék a vajdasági magyarságról. Ki és milyen értelemben fog szót emelni érdekünkben?

Ma ketten is hozzám fordultak, hogy lépni kellene az autonómia ügyében. A józanabbak tudják, hogy a vajdasági magyarok fennmaradása csupán egy területi autonómia keretén belül lehetséges, amelyhez az 1992-es autonómia-tervezet jó alapul szolgálhatna.

Az egyik látogatóm azzal a javaslattal állt elő, hogy hozzunk létre egy értelmiségi tömörülést, amely nyilatkozatot tenne közzé a hármas autonómia ügyében. Szerintem azonban nem lenne szerencsés a VMSZ-szel konfrontálódni ebben a kérdésben, inkább azt kellene valahogyan elérni, hogy a VMSZ álljon ki a 92-es tervezet mellett. Sajnos, bár ezt javasoltam a Kaszának, úgy látom, hogy néhány „szakértő” most inkább saját hírnevét szeretné öregbíteni egy új tervezet kidolgozásával.

Leállították a Jugoszlávia elleni légi hadjáratot

A NATO főtitkára csütörtökön utasítást adott a Jugoszlávia elleni NATO-hadművelet felfüggesztésére.

Javier Solana Brüsszelben tartott sajtótájékoztatóján úgy vélte: Slobodan Milošević jugoszláv államfő teljesítette a NATO öt követelését. A főtitkár szerint Koszovóból megkezdődött a jugoszláv csapatok kivonulása, ezt ellenőrizte Wesley Clarc szövetséges főparancsnok is.

Solana nyilatkozatában felszólította a szemben álló koszovói feleket, hogy azonnal hagyjanak fel az erőszakkal. A NATO egyik féltől sem tűri el, hogy erőszakot alkalmazzon, és azt sem, hogy ne teljesítse a megállapodásokat - hangoztatta.

Moszkva üdvözli a lépést

Borisz Jelcin orosz elnök csütörtökön üdvözölte a Jugoszlávia elleni NATO-csapások felfüggesztését, de szóvivője szerint a támadások teljes leállítását és további politikai lépéseket sürgetett a béke megszilárdítása érdekében.

Az államfő nyilatkozatát idézve Dmitrij Jakusin szóvivő hangoztatta, hogy a felfüggesztés a helyes irányban tett lépés, de nem elégséges: az elnök szerint a bombázások teljes beszüntetésére van szükség.

A béke legyőzte az erőszakot

Slobodan Milošević szövetségi elnök tegnap Jugoszlávia polgá-raihoz fordult, gratulált nekik a béke alkalmából és felszólította őket az ország újjáépítésére. Nyilatkozatában, amelyet a Szerbiai RTV közölt, a követ-kezőket mondta:

„Tisztelt polgárok, az agresszió befejeződött. A béke legyőzte az erőszakot. Kedves polgárok, gratulálok a béke alkalmából”.

Ezt követően az elnök beszámolt arról, hogy a Jugoszláv Katonaságnak 462, a szerbiai rendőrségnek pedig 114 tagja vesztette életét „a haza védelméért, a nép szabadságáért és méltóságáért vívott harcban”.

„A nép hős, lehet, hogy így hangzik ennek a háborúnak a legrövidebb összegezése”, mondotta az elnök, aki szerint bebizonyítottuk, hogy „legyőzhetetlen hadsereggel rendelkezünk, és biztos vagyok benne, hogy a világ legjobb katonaságával”.

Újabb győzelem

Tisztelt Elnök Úr! Gratulálok önnek újabb győzelméhez: a béke beköszöntött Jugoszlávia térségében. Csak az Ön bátorsága és erélyessége tudta megállítani a NATO-szövetséget a világ elleni hadjáratban. Ön egyesítette Jugoszlávia népeit az ország védelmében, és főparancsnokként visszaszerezte a Jugoszláv Katonaság méltóságát és katonai becsületét. Jugoszláviának köszönhetően az ENSZ és a nemzetközi jog visszatért a politikai színre. Ez az igazságos harc, amit az Ön vezetésével folytattunk, lehetővé teszi az elkövetkező nemzedékeknek, hogy emelt fővel járjanak és saját országukban otthon érezzék magukat, írta Živorad Smiljanović, a Vajdaság Képviselőház elnöke az elnöknek címzett levelében.

Jön a KFOR

A NATO és Belgrád megbízottai aláírták szerdán este a katonai megállapodást a Koszovóban állomásozó jugoszláv csapatok kivonásáról - jelentette be Michael Jackson brit tábornok, a leendő békefenntartó erők (KFOR) kijelölt parancsnoka.

A NATO részéről Jackson altábornagy, szerb részről pedig Svetozar Marjanović tábornok, a jugoszláv hadsereg vezérkarának helyettes vezetője és Obrad Stevanović tábornok, a biztonsági rendőrség parancsnoka látta el az okmányt kézjegyével.

A heves vitákkal tarkított és többször félbeszakított tárgyalások öt napig tartottak a macedóniai Bilaceban, majd a kumanovói légi támaszponton.

Folyamatban a kivonulás Koszovóból

Nebojša Vujović szövetségi külügyminiszter-helyettes megerősítette, hogy tegnap megkezdődött a jugoszláv biztonsági erők kivonulása Koszovóból a szerdán aláírt megállapodással összhangban.

A Jugoszláv Katonaság első járműve délben hagyta el Koszovó területét Merdare helységnél. Brüsszeli hírforrások szintén megerősítették, hogy megkezdődött a katonaság és a rendőrség kivonulása Koszovóból.

Még be kell fejezni a munkát

Bill Clinton amerikai elnök csütörtökön üdvözölte a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások felfüggesztését. Hasonlóképpen nyilatkozott Gerhard Schröder német kancellár is.

Az amerikai elnök Fehér házi sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy az Észak-Atlanti Szövetség elérte célját, de kész felújítani a bombázásokat, ha Jugoszlávia nem tesz eleget kötelezettségeinek.

Nyugat-Európa vezető politikusai csütörtök hajnalban sorra üdvözölték a szerb erők kivonását szabályozó katonai-technikai megállapodást. Valamennyien hangsúlyozták, hogy hatalmas munka vár még a NATO-ra és a nemzetek közösségére a béke, a biztonság és demokrácia megteremtésének folyamatában, valamint a gazdaság újjáépítésében.

Veszélyben a szuverenitás

Vojislav Koštunica, a szerbiai Demokrata Párt elnöke tegnap kijelentette, hogy a megállapodás, amit Kumanovóban írtak alá, fontos tényezője a Jugoszlávia elleni bombázás megszűntetésének, de egy újabb lépés abba az irányba, hogy Jugoszlávia elveszti szuverenitását Koszovó fölött. Szavai szerint a katonai-műszaki megállapodással Szerbiától elvették szuverenitását „nemcsak Koszovó, hanem Szerbia fölött is, annak keretében, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy a légi biztonság övezete és a szárazföldi biztonság övezete”.

Tegnap már csak az időszakos áramszünet keserítette az életünket, a légiriadót jelző szirénák elhallgattak. A légicsapások beszüntetése ellenére, sajnos továbbra is érvényben van a hadiállapot, így békéről még nem beszélhetünk.

Békemámor

Az újságok és a televízió híradásai szerint, országszerte ünnepeltek a polgárok. Belgrád központjában több százan, főleg fiatalok, gyűltek össze, s hangos zene mellett ünnepelték a NATO-támadás befejezését. Üdvrivalgások hallatszottak, Bill Clinton és a NATO vezetői számlájára pedig különféle szidalmak hangzottak el. A főváros egyes részeiből lövöldözések hallatszottak, mi több a légvédelmi egységek a békemámorban erős tüzet nyitottak. A szerb mentalitásnak megfelelően egyébként Szerbia-szerte fegyverrel ünnepelték a békét. Minden nagyobb városban több órán át pisztolyból, géppisztolyból lövöldöztek, a légvédelmi egységek pedig társultak az ünneplők nagy táborához. Akiknél nem volt éppen kéznél pisztoly vagy gépfegyver, azok sípoltak, doboltak, csörgőket ráztak vagy az autóval tülköltek.

Az ember elborzad mindezek hallatán. Mennyire igaza van Le Bonnak, amikor A tömegek lélektana című könyvében azt írja, hogy a tömegek nézetei és hiedelmei sohasem a gondolkodó ész mechanizmusa útján terjednek, hanem lelki infekció útján. Ahogyan az egyik ló mozgolódását csakhamar utánozza az ugyanabban az istállóban levő többi ló is, vagy néhány juhnak a nyugtalansága átragad az egész nyájra, úgy ragad át a lelki állapot is egyik emberről a másikra. És ehhez nem szükséges az emberek szoros fizikai együttléte, a lelki infekció nagy távolságokban is bekövetkezik, átragad mindazokra, akik bizonyos események befolyása alatt egyazon eszme vagy érzület befolyása alatt állnak.

Érthető, hogy 77 napi bombázás után mindenki megkönnyebbüléssel fogadja a hírt, hogy aláírták a várva várt béke-megállapodást. Az épelméjű ember első gondolata azonban az, hogy miért volt erre szükség? Ki a felelős ezért a mérhetetlen szenvedésért, az emberáldozatokért és a szörnyű bűncselekményekért? Mit kell tennie annak érdekében, hogy ez még egyszer ne következzék be?

Azon, hogy a győzelmi mámor, az üdvrivalgás és a fegyverropogás elfojtja, háttérbe szorítja a józan észt, nincs mit csodálkozni. Hiszen tömeglélektani szempontból semmi sem változott. Ugyanaz a szellem és érzelem kapcsolja egybe a szerb tömegeket, amely az elmúlt hetekben a hidakra és a városok főterére szólította őket, azt megelőzően pedig a háborút éltették.

A hatalom megbénítja a primitív emberek ítélőképességét, csodálattal és tisztelettel tölti el lelküket mindaz, amit hallanak tőle. Az érzelmi függőség olyan mértékű, mint a kábultság a hipnotizált alanyoknál.

Az ország romokban hever. A kárfelbecslők első, hevenyészett adatai szerint mintegy százmilliárd dolláros károsodás ért bennünket. Egyesek szerint mintegy kilenc év kell a március 24-e előtti állapotok visszaállításához, s még tizenhat ahhoz, hogy az ország ott legyen, ahol tíz évvel ezelőtt volt. Vagyis egy egész emberöltőt zuhant vissza az a tömeg, amely most a győzelmet ünnepli. Csak egy ember került ki győztesen ebből a vereségből: Slobodan Milošević. Az ő presztizse tovább nőtt a szerbek szemében.

A vereség mint győzelem

A történelem egyik legnagyobb légihadműveletének, és egyben a századunk utolsó hábrújának a végéhez közeledünk. Nyugati értékelések szerint Milošević hirtelen és váratlan kapitulációja azok után a közelmúltban elszenvedett hatalmas veszteségek után következett be, amelyek légvédelmét, tüzérségét, tankjait és szárazföldi erőit érték. Mintegy 4000 halottról és 6000 sebesült jugoszláv harcosról beszélnek. Ezzel szemben a hivatalos jugoszláv források szerint a Jugoszláv Katonaságnak 462, a szerbiai rendőrségnek pedig 114 tagja vesztette életét.

Ám az, hogy milyen harci veszteséget szenvedett a jugoszláv hadsereg, és hogy az ország infrastruktúrájának hányad része ment tönkre, ebben a pillanatban, és a dolgok további alakulása szempontjából, csaknem lényegtelen. Miloševićnek a szerb tömegek szemében sikerült megőriznie hatalmi presztizsét, ami nem a károk függvénye, hanem annak az egyszerű pszichológiai sajátosságnak köszönhető, hogy ért a tömegek nyelvén.

Nem a lebombázott gyárakról, hidakról, városokról beszél, hanem arról, amit a tömeg hallani akar tőle: a nép hősiességéről, igazáról és győzelméről. Mindegy, hogy a valóságban mi a helyzet. Az számít, hogy a nép a vereség érézése helyett felmagasztosuljon, bátornak és hősnek tudja magát, legyőzhetetlennek, amely maga alá gyűrte a világ legnagyobb katonai hatalmát.

A tények és az érvek nem érdeklik a tömegembert. Kizárólag arra fogékony, ami mély benyomást gyakorol ösztönvilágára, mégha az félre is vezeti őt. Ahhoz, hogy a tömeg elveszítse a tisztánlátás képességét azt a dolgot illetően, ami előtte és vele történik, nem kell különösebb meggyőzés. Amint az ember valamely tömeg részévé válik, valamilyen eszmei vagy érzelmi befolyás alá kerül, a megfigyelőképesség és a gondolkodó ész rögtön megszűnik. És ez alól az ún. tanult emberek sem kivételek.

Vujicsics Sztoján, magyarországi író idevágó érdekes gondolatai jutnak az eszembe, aki a Budapestre menekült szerb értelmiségiek magatartásáról ír.

A neves közéleti személyiség megfigyelése szerint a magyarországi szerb közvélemény tekintélyes része szinte minden információt a jugoszláv állami televízióból merít, így befolyásolt, manipulált nemzeti érézéseiben. Más szóval, ugyanannak a tömegnek a része, amely itt az utcán lövöldöz. „Olykor az az érzésem, mintha a magyarországi szerbek tudatában nem ment volna végbe maradéktalanul a rendszerváltás”, idézi a Magyar Szó budapesti tudósítója az írót.

Ezt követően Vujicsics Sztoján annak a véleményének ad hangot, hogy Szerbiában „az értelmiség a rendszer áldozata”.

Tegyük hozzá: nemcsak az értelmiség, hanem az ország apraja-nagyja, mindazok, akik felvették a szerb tömegek sajátosságait, más szóval, akik egyazon lelki infekció, vagy ha úgy tetszik: szuggesztió hatása alatt állnak.

Le Bon szerint a tömegeken végzett megfigyelések szerint a tömegek tévedései leggyakrabban egy ember illúzióján alapulnak, aki tekintélye és hatalma folytán „lelki infekció” által szuggerálja a többit.

Olvassuk csak el figyelmesen hogyan történik ez.

„Mi bebizonyítottuk, hogy legyőzhetetlen katonasággal rendelkezünk, és biztos vagyok benne, a világ legjobb katonaságával. Amikor katonaságról beszélek, ezt széles értelemben kell érteni, gondolok egyben a katonaságra és a rendőrségre és az államvédelem minden erejére. Ők megmutatták az egész világ előtt, hogyan kell védeni népünket, és hogyan kell szilárdan és egységesen harcolni, mert a nép volt a katonaság és a katonaság volt a nép”.

Így forr össze, kovácsolódik egybe, válik tömeggé a nép, amely nem ismer sem kétséget, sem bizonytalanságot. Minden megdönthetetlen bizonyosságú számára. Elég egy csekély rosszallás, vagy eltérő vélemény, az azonnal gyűlöletet vált ki a tömeghez tartozó egyének részéről.

A kívülálló nem érti, miért akarnak annyian egy tömeghez tartozni, amely vesztébe rohan. Pedig milyen egyszerű magyarázata van a dolognak. A tömegben az ostoba, tudatlan, talajukat vesztett emberek megszabadulnak semmisségük és tehetetlenségük tudatától. Önállóságukat feladva egy brutális, szörnyű nagy hatalom részeivé válnak, amely feloldja őket minden felelősség alól, ugyanakkor lehetővé teszi az ősemberi ösztöneik kiélését.