Dél-Tirol Vajdaságban

Dél-Tirol a Vajdaságban címmel közölt interjút Csóti György zágrábi magyar nagykövettel a Feral Tribune című ellenzéki horvát hetilap.

A spliti újságban Csóti György egyebek mellett kijelentette: „A NATO-ban úgy véljük, hogy nem volna szabad megváltoztatni a határokat, és Jugoszláviának teljesen egyenjogú három köztársaságból - Szerbia, Koszovó és Montenegró - kellene állnia, amelyek laza konföderációt alkotnának. Ez csak viszonylag hosszabb ideig tartó nemzetközi katonai jelenlét mellett lenne lehetséges”.

„Ebben a laza konföderációban Vajdaságnak Dél-Tirolhoz hasonló, teljes autonómiával kellene rendelkeznie. Ez lenne a megoldás, mert a Vajdaság multikulturális és multietnikai térség, ahol a magyarokon kívül nagy számban élnek horvátok és más etnikai csoportok képviselői. A vajdasági autonómia keretében az etnikumoknak joguk lenne az önkormányzatra, az autonómiára, azaz ez európai megoldás lenne” - emelte ki.  

A KFH felhívása Rugovához

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg felszólította Ibrahim Rugovát, a koszovói albánok mérsékelt vezetőjét, hogy ismertesse a jugoszláv elnökkel és az orosz politikusokkal tartott találkozóin képviselt politikai álláspontját, és vessen véget ezeknek a kapcsolatoknak. A felszólítást Hasim Taçi, a rambouillet-i békekonferencia után megalakított „ideiglenes koszovói kormány” vezetője tette közzé egy tiranai lapnak adott nyilatkozatában.  

 Háromszáz azonosított áldozat

A NATO Jugoszlávia elleni támadásai során március 24-óta Koszovóban az áldozatok közül eddig hivatalosan 300 személyt azonosítottak. Közülük több mint 150 albán, török, muzulmán, cigány és egyéb nem szerb áldozat.  

Nem a kabinet álláspontja

A magyar kormány helyteleníti és semmilyen módon sem tud azonosulni Lányi Zsoltnak, a Független Kisgazdapárt alelnö-kének a Vajdaság esetleges önálló állami létére vonatkozó kijelentésével - mondta Borókai Gábor kormányszóvivő. - Lányi Zsolt felvetése minimum meghökkentette a kormánytagokat. Egyáltalán nem tekinthető a kabinet álláspontjának, és nem esik egybe a kormány elgondolásával - szögezte le Borókai Gábor. 

Schröder Kínában

Gerhard Schröder német kancellár tegnap délután elindult kínai látogatására, amelyet meghívói lerövidítettek, válaszul Kína belgrádi követségének lebombázására. A látogatást egy napos munkaúttá fokozták le, és törölték a programból az Európai Unió és Kína esetleges csúcstalálkozóját is, amelyen Schröder soros elnökként képviselte volna az Uniót. 

A bombázások következményei

Maksim Korać szövetségi munka- és egészéségügyi miniszterhelyettes kijelentette, hogy a NATO JSZK elleni bombázának a következtében több mint fél millió dolgozó vesztette el munkahelyét, és mintegy kétmillió ember maradt megélhetési feltételek nélkül. A bombázások kezdete óta mintegy 200 ezer ember hagyta el a déli tartományt és keresett menedéket az ország más területein.

NATO-csapás 3 km-re a magyar határtól

NATO-csapás ért egy közúti felüljárót a Szabadka-Horgos-Szeged vasútvonal mentén. A NATO-légihadjárat megkezdése óta ez volt a legközelebbi célpont Magyarországtól. A támadás időpontjában senki sem volt a hídon, de a robbanás a környező házakat megrongálta.  

Moszkvában tárgyal az amerikai külügyminiszter-helyettes

A koszovói helyzetről tárgyal Moszkvában az amerikai külügyminiszter-helyettes. A téma a NATO feltételeinek részletes kidolgozása és a Koszovóba küldendő nemzetközi erők pontos összetételének megvitatása. Strobe Talbott jelenleg Igor Ivanov külügyminiszterrel tanácskozik, majd találkozik Viktor Csernomirgyinnel, az orosz elnök különmegbizottjával.  

Koszovói menekültek

Macedóniából eddig 44750 koszovói menekültet szállítottak el légi úton harmadik országba. A szkopjei belügyminisztérium azt közölte, hogy jelenleg 236 ezer koszovói menekült tartózkodik az országban. Közülük 91 ezret táborokban, a többieket családoknál helyezték el.  

Kancellári bocsánat Kínának

A német kancellár személyesen kért bocsánatot a kínai vezetőktől a belgrádi nagykövetség elleni NATO-támadás miatt. Gerhard Shröder közölte, hogy elégedetlen a NATO-főtitkár magyarázatával, és megismételte, hogy alapos vizsgálatot kell folytatni az ügyben.

Mi lesz Vajdasággal?

„Bármennyire is hihetetlennek hangzik, a mai magyarországi politikai terepen erős ellenzésbe ütközik minden olyan szándék, amely a koszovói események kapcsán fölveti az autonómia kérdését az elszakított országrészek magyarjai érdekében” - írja Csapó Endre a Magyar Életben. Példának Révész Sándor cikkét hozza fel a Népszavából, aki megrója a Fidesz - Magyar Polgári Párt kongresszusát, mert „a vajdasági magyarok személyi és területi autonómiája mellett tombolt”.

Csapó további megnyilatkozásokat is idéz, többek között Lengyel Lászlót, aki a Népszabadságban kijelentette: „Egyszer s mindenkorra lemondunk a magyar autonómia emlegetéséről, a zsákmányolásról, de garanciákat kérünk a magyarokkal való bánásmód érdekében”.

A nemzetellenes liberális körök felhördülése nem lep meg senkit, bár itt is sokan vannak, akik Szerbia szoros kötelékében képzelik el a magyarok sorsát, mindenféle autonómia nélkül, a polgári jogegyenlőségre, vagy ahogyan Lengyel László mondja: „garanciákra” alapozva.

A elvtársakat azonban mindenekelőtt Csurka István és Lányi Zsolt kijelentése hozta ki a sodrából. A Lányi-féle „országalapítási” gondolat, miszerint Vajdaság miért ne lehetne önálló állam, itt is olyan rémületet váltott ki az újbalosok körében, hogy levegőt sem kaptak. Csurka javaslatáról - „vissza Délvidéket!” - nem is beszélve, ami a VMSZ-t is heves tiltakozásra késztette.

 Nincsen ebben semmi különös. Vannak, akiknek úgy jó minden, ahogyan van. De tisztelettel kérjük őket, ha lehetséges, ne mondjanak le a vajdasági magyarság nevében „egyszer és mindenkorra” semmiről sem. Szabadon fejtse ki mindenki a maga véleményét, aztán majd miután a vajdasági magyarság történelmi helytállásból vizsgát tesz, és nem kell tartania attól, hogy újabb 40-60 ezret lemészárolnak közülük a szerbek, megmondják, melyik lehetőség tetszik nekik, s hogyan képzelik el jövőjüket.

Ilyen vonatkozásban érdekes gondolatokat vet fel Csóti György - akiről most tudtam meg, hogy zágrábi nagykövet. Csóti Lányi Zsolt elképzelésénél sokkal szűkebb jogkörrel ruházná fel a tartományt. A Magyar Szó szerint olyan értelemben nyilatkozott egy horvát lapnak, hogy Vajdaság Dél-Tirolhoz hasonló autonómiát kapna a Szerbiából, Koszovóból és Montenegróból álló laza konföderációban. Nem egészen világos számomra, hogy mért ne kaphatna Vajdaság is ugyanolyan státust, mint Koszovó, hiszen korábban is azonos jogkört élveztek, de ez részletkérdés.

 A jövő alakulása szempontjából döntő kérdés hogy meddig tartanak a bombázások. Minél tovább tartanak, annál inkább legyengül a szerb állam, annál könnyebben megvalósul az egyenjogú tagállamokból álló konföderáció és a vajdaságon belüli magyar autonómia. De ha a belgrádi hatalomnak sikerül a háború utánra átmentenie magát, Csóti elképzelése is az álmok birodalmában marad.

Feltűnő, hogy amíg Magyarországon mindenki Vajdaság jövője miatt nyugtalankodik, az itteni vajdasági pártok és koalíciók mélyen hallgatnak. Bizonyára jó okuk van rá. Tudják, hogy annak a kakasnak, amelyik túl korán kukorékol, könnyen elvágják a nyakát. Az idő azonban, úgy gondolják, úgyis nekik dolgozik.

Felszólítás a pogromra

Azt, hogy Szerbiában milyen veszélyes „korán kukorékolni”, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a belgrádi hatalom az első nem tetsző szóra azonnal „hazaárulással” vádolta meg Zoran Đinđićet és Vuk Obradovićot. A szerb média azzal vádolta meg a két ellenzéki politikust, hogy „felkínálják magukat” a NATO-nak, mert támogatják az Észak-Atlanti Szövetség követelését, hogy az külföldi csapatokat állomásoztasson Koszovóban. A Szerbiai Rádió és Televízió sajátos „lokátoroknak”, „5. Hadosz-loposoknak” nevezi a Demokrata Párt és a Szociáldemokrácia elnökét.

A Jugoszláv Baloldal rátett erre egy lapáttal, úgy kommentálva a SZRT közleményét, hogy „az árulókkal a népnek le kell számolnia”. A Demokrata Párt ezt „lincsre való felszólításnak” nevezte, amiben bizonyára nem sokat tévedett. A hatalom a háború viharát felhasználva kíméletlenül leszámol politikai ellenlábasaival, és megbélyegzéssel, üldözéssel, félelemkeltéssel el tudja fojtani a demokratikus gondolkodás minden csíráját Szerbiában.

Ebben a helyzetben eredménynek számít, és némi bizakodásra ad okot, hogy a két megtámadott politikus reagálása megjelenhetett az újságban. Annál is inkább, mivel a DP nyilatkozatában olyan vádak hangzanak el, hogy hatalom felelős azért, „hogy az ország összetűzésbe került a világ legerősebb katonai hatalmával és ennek folytán több mint negyven napja bombáznak bennünket, ártatlan emberek esnek áldozatul, és romba dől a nemzeti infrastruktúra”.

Vuk Obradović a személyét ért támadásra pedig azt válaszolta: „Nem félek a gyanúsításoktól, a hazugságoktól és a fenyegetésektől, de akarom, hogy mindenki tudja, hogy ennek a pogromnak a következményeiért, ha azok a családomat, munkatár-saimat és személyemet érintik, a baloldal vezetőségét, valamint a JB és a hasonló politikai stratégiát támogató személyeket fogom felelőssé tenni”.

Számunkra ebben az az érdekes, hogy a Jugoszláv Baloldal soraiban és vezetőségében ott díszelegnek a mi gyászmagyarjaink is. Nem hallottam, hogy egyetlen magyar ajkú JB tag is elhatárolta volna magát a lincselésre való uszítástól, netán felháborodásában kilépett volna a pártból.

Valahol azt olvastam, hogy a nemzeti hovatartozás nem felaprózható kategória, vagyis a „véreink” közé tartoznak azok is, akik kollaborálnak a hatalommal és a népirtó rendszert szolgálják. Meg azok is, akik Magyarországon az autonómia ellen ágálnak. Meg azok is, akik „gyáván megfutamodtak”, vagy jó okuk volt rá, hogy eltávozzanak. Meg azok is, akik országhatáron túl, és azon belül a nemzet egységéről álmodoznak. Meg azok is, akik békében és háborúban folyamatosan a magyarok sikertelenné tételével és hátraszorításával próbálnak jó pontokat szerezni maguknak. Gondolom, így van ez a szerb és más népek esetében is.

Ebben nem is a széttagoltság a baj, hanem a politikai kultúra eredendő elmaradottsága. A politikai módszerekkel van baj, a durvasággal, az elmaradottsággal, a hatalomra törők kicsinyességével és erőszakosságával. Ez a terület itt régtől fogva melegágya mindenféle zűrzavaros, homályos és hazug politikának. És sajnos, a Balkánon élő népek eléggé összemosódtak ebből a szempontból, hasonultak egymáshoz.

Schüssel Koszovóról

Wolfgang Schüssel osztrák alkancellár-külügyminiszter az osztrák parlament külügyi bizottsága előtt kedd este hangsúlyozta: számára elfogadhatatlan lenne Koszovó megosztása vagy leválasztása Jugoszláviáról. Schüssel szerint a jugoszláviai konfliktus egészét kell megoldani, sőt egész Délkelet-Európának stabilitási paktumra van szüksége. Ugyanakkor komoly gondnak tartja, hogy a válság megoldásáról igen eltérő a Nyugat és Oroszország álláspontja.  

A NATO nem vár változást

A NATO-ban nem várnak változást a koszovói rendezéssel kapcsolatos diplomáciai erőfeszítésekben az orosz kormányfő személyének cseréje nyomán - jelentette ki Jamie Shea szóvivő.

A szóvivő nem kívánta kommentálni Jevgenyij Primakov menesztését, orosz belügynek minősítette azt. Rámutatott azonban, hogy Moszkvában élénk diplomáciai tevékenység folyik a héten Koszovó ügyében. 

Jelcin figyelmezteti a NATO-t

Az orosz elnök azzal fenyegetőzik, hogy Moszkva felhagy a koszovói válság rendezésére irányuló közvetítéssel, ha nem veszik figyelembe erőfeszítéseit, illetve kezdeményezéseit - figyelmeztetett szerdán Borisz Jelcin orosz államfő.

„Többszöri figyelmeztetésünk ellenére egyesek nem tudják felfogni, hogy a Jugoszlávia elleni rakétacsapások és bombázások beszüntetésére van szükség - mondta Borisz Jelcin”. 

A NATO álláspontja szilárd és világos

Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes szerdán Moszkvában Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseit követően ismét megerősítette, hogy a NATO nem szándékozik mérsékelni légicsapásait Jugoszlávia ellen. A magas rangú amerikai diplomata szavai szerint Ivanovval megvitatta a NATO ötpontos követelését Belgráddal szemben, amelyek teljesítése esetén lehet szó a légitámadások leállításáról. A NATO álláspontja nagyon szilárd és világos, s azért is jöttem el Moszkvába, hogy megerősítsem ezt - jelentette ki Talbott. 

Finn közvetítés?

Annak érdekében, hogy kiszélesítse a diplomáciai érintkezés lehetőségét Belgráddal, a Clinton-kormány szívesen igénybe venné a finn köztársasági elnök közvetítő tevékenységét a koszovói konfliktus rendezéséhez - írta szerdán a The Wall Street Journal.

Az amerikaiak úgy ítélik meg, hogy Moszkva „nem ad elég kenőolajat Milošević megmozgatásához”. Ezért felvetették azt a gondolatot, hogy Martti Ahtisaari finn államfő, az ENSZ volt balkáni megbízottja is bekapcsolódhasson a közvetítő tevékenységbe.  

Megsemmisítették a zombori üzemanyag-tárolót

A légitámadások 49. éjszakáján a NATO huszonegyedik alkalommal bombázta a Zombor környéki repülőteret és üzemanyagtárat. Az üzemanyagtároló már korábbi bombázások során megkárosodott, tegnap éjjel teljesen megsemmisítette egy fürtös-bomba, egy másik bomba pedig hatalmas - tíz méter átmérőjű - krátert hagyott maga után.

Magyarországról nem indulnak csapásmérő gépek

Brüsszelben megerősítették, hogy a jugoszláviai célpontok elleni támadások hatékonyabbá tétele érdekében a NATO törökországi és magyarországi támaszpontokról is indít légicsapásokat mérő és üzemanyag-feltöltő repülőgépeket. „Magyarországról üzemanyag-feltöltő gépek, Török-országból pedig üzemanyag-feltöltő és harci gépek fognak felszállni - idézte a brüsszeli forrást a Reuters”. 

Újabb találta érte a verseci tévétornyot

Tegnap éjjel néhány perccel 22 óra után a NATO légiereje ismét bombázta a Versec feletti várhegyen a Szerbiai RTV átjátszóállomását. A robbanás erősen megrongálta az átjátszót és a tövében levő épületet, de emberéletben nem esett kár. A 160 méter magas, súlyosan megrongálódott toronyszerkezet, amelyet április 29-én ért először találat, bármely pillanatban összeroskadhat, ezért lezárták a környékét. 

NATO támadások

A NATO légiereje egész kedd este és éjszaka és tegnap délelőtt Szerbia szerte folytatta a támadásokat. Tegnap szünet nélkül támadta Szerbia egyes részeit és Koszovónak csaknem az egész területét. A harci gépek intenzív tűz alá vették Podujevo, Uroševac, Kosovo Polje, Prizren, Kosovska Mitrovica, Peć, Priština, Lipljan környékét. Szerbia tartományok nélküli területén Vladičin Han, Kraljevo, Paraćin, Vrnjačka Banja, Trstenik és Kuršumlija került fel a támadott városok szerdai listájára. 

 Délelőtt egyik kedves barátunk hívott Ausztráliából. Szeretnének tenni valamit az érdekünkben, első lépésként tájékoztatni kívánják az ausztrál kormányt a vajdasági magyarság helyzetéről. Ezért arra kérnek, küldenék nekik egy rövid beszámolót. Mivel kéznél volt, felajánlottam neki a Balkáni lecke című előadásom szövegét, amit faxon azonnal el is küldtem.

A hazug ember és a sánta kutya esete

Nem igaz az a mondás, hogy a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát. Legalábbis Szerbiában. Itt inkább a fordítottja áll: akit utolérnek, az hazug ember. Pontosabban, akit rajtakapnak, hogy kilóg a sorból, nem ugyanazt a nótát fújja, mint mások. Vagyis, aki nem hazudik.

Érdemes átgondolni, hogy vajon miért állt itt a feje tetejére a világ? Miért viszonyul egy egész társadalom megértéssel a hazugsághoz és üldözi az igazságot?

Hallgatjuk az állami televízió híradását, amely jelentéktelen károkról számol be. A BBC ugyanakkor arról tájékoztat, hogy az éjszaka hatszáz bevetés történt.

Megvakarom a fejem búbját. Hogyan lehetséges ez? Napjában hatszáz légibevetés. Ezt szorozzuk be ötvennel. Ahogyan a feleségem mondja, ha találomra vasdarabokat dobálnak ki a repülőgépből, már az is mérhetetlen károkat okozott volna. Károkról azonban a hírekben egy árva szó sem esik, viszont pontosan tájékoztatnak bennünket az új krumpli áráról, a várható időjárásról és a békekoncertekről.

Mindenki tudja, hogy a tévé és az újság hazudik, ezen azonban nem ütközik meg senki. Ez a természetes állapot. A hazugság ugyanis a kommunizmus évtizedei alatt mintegy az élet szerves részévé vált, és ma is az élet alapvető játékszabályai közé tartozik. Úgy, mint a sportban a csel, vagy a vevő átverése az ügyes kofa részéről. A hazugság az élelmesség szinonimájává vált. A hivatal minden piszlicsár ügyintézés kapcsán a pecsétes bizonylatok sokaságát kéri be tőlünk igazolásul, mert nincs semmi hitele a szavunknak. A hivatal abból indul ki, hogy hazudunk. A minap a rendőrség személyesen ellenőrizte hogy egy fiú, aki személyi igazolványt akart kiváltani, pontos lakcímet adott-e meg, amikor azt állította, hogy a szüleinél lakik. Hozzáteszem, hogy ez egy kisváros, ahol mindenki mindenkit ismer. Ahol a hazugság (és a bizalmatlanság) ilyen méreteket ölt, ott az emberi tudat is jóvátehetetlen károkat szenved (az etikáról jobb nem beszélnünk).

Ebben a látom a balkáni tragédia gyökerét.

A hazugság, mivel Szerbiában ma is a kommunizmus szelleme tartja birtokában az emberi lelkeket, olyan mértéket öltött, hogy hovatovább értelmét veszti a beszéd. Pontosabban új - tetszés szerinti - jelentést és értelmet kap minden, ennélfogva Szerbia nem képes megérteni se magát, se a világot. Mintha mindenki színvak lenne, hiába állítja a világ valamiről, hogy piros, ha azt Szerbiában kéknek mondják. A kékre meg sárgát, a sárgára meg pirost. Ha éppen úgy akarják, mert holnap mást is mondhatnak.

Ha a helyzet úgy kívánja, az emberek könnyedén szembefordulnak saját belső meggyőződésükkel. Meghasonlás nélkül képesek letagadni azt, amit két szemükkel látnak. Ez alól csak a szuverén egyéniségek kivételek. Őket azonban általában kivégzik, börtönbe vetik, vagy száműzik.

A mondottak szorosan összecsengenek azzal, amit Roska Tamás mond az Élet és Tudományban.

 – „Sehol sem könnyű kiállni a nemes és igaz erkölcsi eszményekért” – mondja az informatikai kutató összevetve a magyarországi viszonyokat az amerikai állapotokkal, de úgy ítéli meg, hogy idehaza nagyon megkopott az erkölcsi tartás az emberekben. „Úgy fogalmaznék, hogy az idősebb és a középgeneráció morális háztartásában a legnagyobb pusztítást az 1948 és 1989 közötti intézményesített hazugság végezte. Ez a legsúlyosabb örökség. Hogy a hazugság polgárjogot kapott a politikától a munkahelyeken át a családig mindenhol.” Ezt érzékeli, ha magyar újságot olvas, rádiót hallgat, vagy nagy ritkán tévét néz. Mindez fokozottan érvényes Szerbiára. Magyarországon a kommunista észjárás legalább politikai porondon vereséget szenvedett a legutóbbi választásokon. Itt azonban az emberek lelkét változatlanul fogva tartja, szinte a csontjaikba ivódott.

 „És mégis mozog a föld”

Szerencsére mindig vannak emberek, akik megmondják a véleményüket. A katonai bíróság letartóztatási parancsot adott ki egy újságíró ellen, mert „megsértette a JSZK tekintélyét és ugyanakkor hátráltatta az ellenség elleni harcot”. A professzor bűne az, hogy a Monitorban megjelent cikkeiben „hangsúlyozta, hogy a Jugoszláv Katonaság ellenállása az ellenséggel szemben reménytelen és céltalan”.

Az úr megérdemli, hogy a Naplóban megörökítsük a nevét. Bizonyos Miodrag Perovićról, a Monitor című lap egyik alapítójáról, a Crna Gora-i egyetem tanáráról van szó, aki személyes példájával tanúsítja, teljesen normális emberek is vannak Kis-Jugoszláviában, akikkel hatalmi szóval sem lehet bolondját járatni. Jó lenne példájából aztán mások is bátorságot merítenének.

Másfelől is érkeznek hírek bizonyos mozgolódásról. Olvasom, hogy a jugoszláv nem-kormányzati szervezetek levéllel fordultak a szövetségi és köztársasági parlamenthez, hogy reálisan mérjék fel az eddigi veszteségeket és károkat, és komolyan vitassák meg a G8-as csoport legújabb kezdeményezését.

– „Többszörösen erősebb ellenféllel állunk háborúban, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjunk, kompromisszumok nélkül. Nem engedhetjük meg, hogy az állítólagos nemzeti és állami érdek miatt az egész társadalom és a lakosság szenvedjen” – áll a 25 nem-kormányzati szervezet üzenetében, amit egyebek mellett a Belgrádi Kör, a Szerbiai Európai Mozgalom, az Etnikai Fórum, a Polgári Kezdeményezés a Szerbiai Helsinki-bizottság képviselői láttak el kézjegyükkel.

Levél Csoóri Sándortól

– „Tisztelt Elnökségi Tagok! A rendkívüli elnökségi ülés összehívása eredménytelen volt, de kérlek Benneteket, támogassátok törekvésemet, hogy május végén ülésezhessen az küldöttgyűlés. Ha ez nem sikerülne, akkor az Alapszabály szerint a Felügyelő Bizottság fogja összehívni azt. Amennyiben egyetértetek szándékunkkal, aláírásotokkal támogassatok bennünket. Az idő sürget, kérem gyors válaszotokat”.

Telefonon támogattam a küldöttgyűlés összehívását.

 A TV épülete volt a célpont

Hajnali négy óra tizenöt perckor hat nagy erejű robbanás rázta meg Újvidéket. Négy találat az Újvidéki Televíziót érte, amelyet már május 3-án két találat súlyosan megrongált. A jugoszláv légvédelem a támadás ideje alatt erős tűz alatt tartotta a város légterét, ennek ellenére az ellenséges gépek még néhányszor visszatértek. 

Jelcin elleni vádemelés

Az orosz törvényhozás alsóháza csütörtöki rendkívüli ülésén megkezdte a vitát a Borisz Jelcin elnök ellen emelt vádakról. Az állami duma három napra így bírósággá alakult át, s várhatóan szombaton szavaz az öt vádpontról, mégpedig egyenként, névre szóló szavazólapokkal. 

Az SZNP Đukanović leváltását követeli

 A Crna Gora-i Szocialista Néppárt tegnap beterjesztette a Köztársasági Képviselőház elé a Milo Đukanović leváltására vonatkozó javaslatát. „Đukanović bonni tartózkodásával megsértette az ország alkotmányát, mert mint a legfelsőbb honvédelmi tanács tagja e tanács tudta és a vele való konzultáció nélkül tartózkodott egy országban, amely agresszor, amellyel megszakítottuk a diplomáciai kapcsolatot és amely egyike a JSZK elleni elvetemült agresszió kezdeményezőinek” - mondta Zoran Žižić, a Szocialista Néppárt alelnöke, aki szerint „Đukanović alkotmányellenes magatartásával aláásta az ország honvédelmét”.  

Koszovó-vita a Zöldek kongresszusán

Csütörtökön kivizsgálás céljából kórházba szállították Joschka Fischer német külügyminisztert, miután pártja rendkívüli kongresszusán festékbombát hajítottak a nyakába. A miniszter a pártfórumon védelmébe vette a NATO balkáni stratégiáját, de később be kellett vonulnia a kórházba, mivel megsérült a hallójárata. 

Reménykeltő tárgyalások

Gyümölcsözőnek és reménykeltőnek minősítette moszkvai tárgyalásait Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes. Nyilatkozatában ugyanakkor rendkívül összetettnek minősítette a balkáni konfliktust. Talbott kedden érkezett Moszkvába, ahol többször tárgyalt Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel és Viktor Csernomirgyinnel, az orosz elnök balkáni különmegbízottjával. 

Kétszázötven jugoszláv katona elhagyta Koszovót

A jugoszláv katonák 250 főből álló első csoportja tegnap reggel elhagyta Koszovót - állapította meg a France Press hírügynökség. Két autóbusz és egy kamion, amelyen 120 katona ült 6,15-kor hagyta el Koszovó területét, fél órával később pedig újabb három autóbusz, amelyben szintén katonák ültek. Ezek voltak az első csapatmozdulások Szerbia irányába, amelyeknél az újságírók is jelen lehettek. 

Szünetel a vasúti forgalom Szabadka és Szeged között

A Horgos közvetlen közelében levő vasúti felüljárót ért bombatámadás miatt szünetel a vasúti forgalom ezen a nemzetközi szakaszon. Tegnap már nem közlekedtek a vonatok.

 – Úristen, de sok marhaságot csinálnak ebben az országban – robbant ki a feleségem reggel a híreket hallgatva. – De ez a NATO-klub sem különb: mi a fenének bombázzák a villanyhálózatot? – tette hozzá.

Közben mennek a hírek: - mára virradóra a NATO gépei Čačak, Kraljevo, Bor, Đakovica, Prizren és Ljipljan környékét bombázta. A legtöbb rakéta megint Čačakra hullott. Az Észak-Atlanti Szövetség légiereje ugyanakkor hidakat rombolt le, amelyek a Toplice folyón összekötik Szerbiát Koszovóval. Találat érte a bori víztornyot és a helyi üzmanyag-raktárt is.

Tegnap hajnalban hat-hét nagy erejű robbanás hallatszott Újvidéken. A becsapódások az Újvidéki Televízió székháza felől hallatszottak. Egy Újvidéken dolgozó ismerősünk szerint, akivel a trafik előtt találkoztunk, megsemmisült a teljes magyar dokumentáció.

A NATO gépei többfelé ismét grafitbombákat dobtak a hőerőművekre és áramelosztó központokra. Bombázták a verbászi hidat, Užice környékét. A bombázásokat követően Szerbia nagy része megint áram nélkül maradt. Az este épp a szövegszerkesztőn dolgoztam, amikor váratlanul elment az áram, úgyhogy sötétben botorkáltam le a lakásba.

És még mindig semmi készség sem mutatkozik a szerbek részéről, hogy aláírják a békeszerződést. Konokul dacolnak a világgal, miközben hullanak a fejükre a bombák. Összetévesztették a hülyeséget a hazafiassággal. Mindaddig „hősiesen ellenállnak”, amíg egyetlen kutyaól is épségben van.

Túlélési stratégiák

Belelapozok az egyik magazinba, és máris elönt a méreg. Koszorús költőnk, aki egykoron ódát írt Tito elnökhöz, s aki az önigazgatási szocializmus szellemének érvényesülésére ügyelt a vajdasági magyarság egyetlen kiadóházában, most a Bibliát forgatja. Ami önmagában véve örvendetes változás volna , a baj csak az, hogy a derék költőnk úgy tesz, mintha senki, semmit sem tudna a múltjáról, mintha személyében nem egy volt pártfunkcionárius, hanem egyenesen Morus Tamás szólna hozzánk. Képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet a Kommunista Kiáltványról és az önigazgatási szocializmusról minden magyarázkodás vagy megtérés nélkül áttérni a Szentírásra? Vagy van, aki mindig vonalon van, mindig tudja, mi a kötelező házi olvasmány? Amúgy kedves, rendes ember, csak ne érezne késztetést az írásra.

Vajdaság nem Koszovó

 Magyarországon parázs vita dúl Vajdaság leendő státusáról. Az esetleges határmódosításra és Vajdaság önállóságára vonatkozóan elhangzott felvetésektől kiborultak a honatyák. A parlamenti pártok többsége „értelmetlen fecsegésnek” tartja az ilyen találgatásokat. De a Magyar Szó tudósítója szerint a politikusok mellett mind több közéleti személyiség is belső kényszert érez arra, hogy elítélje ezeket a „felelőtlen és meggondolatlan” kijelentéseket, arra figyelmeztetve a Marslakókat(?), hogy Koszovó és Vajdaság nem ugyanaz, a kettő között nem lehet párhuzamot vonni.

Magyar-magyar fronton is tovább tart a visszafarolás. A magyar diplomácia vezetője állítólag olyasmit mondott, hogy az autonómia kérdését nem a koszovói kérdéssel, hanem Jugoszlávia demokratizálódási folyamatával lehet összekapcsolni. Ami azt jelenti, hogy sohanapján, ezért, aki a szerbiai demokratizálódási folyamattól remél számunkra megoldást, az előbb tartson terepszemlét a koszovói tömegsírok körül.

Az ottani okosok tudni vélik, hogy a Vajdaság jövőjére vonatkozó felelőtlen nyilatkozatok „nem csak az országnak ártanak, hanem a vajdasági magyaroknak is”, sőt a határon túli többi magyar kisebbségnek is. Ne tessék mondani. És a lélektani hadviselésről nem tetszettek még hallani? Mi mással lehetne a szerb menekültáradatot innen visszariasztani? Ez a taktika eddig bevált. Félő azonban, hogy jóakaróinknak sikerül meggyőzni a menekülteket, hogy itt sem autonómiától, sem egyébtől nem kell tartaniuk. Csak jöjjenek...

Mind több idegen arcot látni a városban, akik napközben az utcán és a parkban őgyelegnek, éjszaka meg behúzódnak az óvóhelyekre. Többen felfigyeltek rá, hogy a községben elkezdték összeírni az üres házakat és lakásokat.

Leállítani a bombázást

Szergej Sztyepasin megbízott orosz miniszterelnök pénteken kijelentette: Oroszország kivonja magát a tárgyalási folyamatból, ha a NATO szárazföldi műveletekbe kezd a JSZK ellen. Megismételte, hogy Oroszország álláspontja: először le kell állítani a bombázást. A legfontosabb feladatok közé sorolta a menekültek visszatérését és „a szerb erők Koszovóból való kivonását”.

A megbízott orosz kormányfő szerint Koszovó státusát tárgyalásokon kell eldönteni, nemzetközi csapatokat pedig csak az ENSZ zászlaja alatt lehet odatelepíteni egy NATO kontingens lehetséges részvételével.  

Folytatódik az egyeztetés az amerikai-orosz megbeszéléseken

Strobe Talbott külügyminiszter-helyettes szerint nem állt be szünet a Koszovó körüli amerikai-orosz megbeszélésekben. A diplomata Brüsszelben sajtóértekezleten elmondta, hogy az orosz belpolitikai események ellenére Oroszország továbbra is részt akar venni a jugoszláviai béke megteremtésében.

Talbott sikeresnek nevezte a megbeszéléseket, „mivel fontos kérdésekben közeledtek az álláspontok, bár jelentős különbségek maradtak”. Szavai szerint a különbségek a jövőbeni koszovói nemzetközi jelenlét összetételére vonatkoznak. A külügyminiszter-helyettes szerint Belgrádnak el kell fogadnia a NATO öt feltételét, amelyekkel az EU és az ENSZ főtitkára is egyetért.

Hidak bombázása

Szombaton délelőtt a NATO másodszor bombázta a Jagodina és Ćuprija közötti autóúton a Lugomir folyócska fölötti hidat. A hidat három találat érte, s nem alkalmas a közlekedésre.

Ismét találat érte a már lerombolt toplicei Kosanica-hidat. Ezt követően pedig a Visoka faluban levő hidat és felüljárót rombolták le a NATO gépei.

A Koriša falut ért támadás áldozatai

A Tanjug hírügynökség tegnapi jelentése szerint támadás érte a Prizren melletti Korišát. A helyszínelést végző szakemberek szerint több mint száz ember vesztette életét a támadásban. A halottak mintegy 60 százaléka gyermek, a többiek nők és idősebb emberek.

A NATO elismerte tévedését

A NATO elismerte, hogy május 13-án éjszaka támadta a Prizrennél levő Koriša falut, és „mélységes sajnálatát” fejezte ki a polgári áldozatok miatt. Ugyanakkor kijelentette: harci gépei „legitim katonai célpontot” bombáztak.

Az Észak-Atlanti Szövetség légiereje Čačak, Kraljevo, Bor, Đakovica, Priština,. Prizren čs Ljipljan környékét támadta. Találat érte a bori víztornyot és a Jugopetrol helyi üzemanyagtárát.

Az ENSZ BT közleménye a Kína belgrádi nagykövetését ért támadásról

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa közleményben fejezte ki mély sajnálatát és szomorúságát Kína belgrádi nagykövetségének bombázásával kapcsolatban, ám nem ítélte el a május 7-én történteket.

Tegnap éjjel több órán át tartó vihar tombolt, amit nagy égzengés kísért. A villámlások és a hatalmas dörejek a bombák becsapódásának a képzetét keltették az emberben. Egy ideig néztem a terasz ajtajából a vihart és az égzengést, míg egy hatalmas dörrenés után sötétségbe nem borult minden. Lám, ha nem a NATO-gépei, akkor az égiek csapkodnak bennünket.

Reggelre viszont elvonult a vihar, kiderült az ég, ragyogó napsütésben megyünk a bevásárló körútra. A piacon rengetegen vannak, a zsibongó tömeg láttán senki sem mondaná, hogy itt háború van. Szerbek, magyarok egyaránt jóleső érzéssel vegyülnek el az emberek közé. Megunták az otthoni rostokolást és az állandó szorongást.

Megjelent a friss földieper a piacon, 30 dinárt kérnek érte. Drága, de fél kilóval megajándékozzuk magunkat.

Az egyik idős bácsika az iránt érdeklődik, hogy mikor tudna felkeresni a rendelőben, mert előjöttek a háborús élményei, és a lidérces álmok gyötrik. Mikor közlöm vele, hogy most nem rendelek, mert „tanulmányi szabadságot” vettem ki, bosszankodik egy kicsit. Szívesen megosztotta volna velem háborús élményeit. Nem is annyira a pszichológussal, hanem inkább a közéleti emberrel, akivel politizálhatna egy kicsit. Tudom, mert sokan így vannak ezzel. Nagyon erős az emberekben a beszélgetési igény, ugyanakkor nagyon óvatosak, szem előtt tartják, hogy kinek, mit szabad mondani.

Mi lesz veled Montenegró?

Szinte betegesen lessük-várjuk a háborús fejleményeket. A hírek és a politikai történések háttérbe szorítanak mindent. A barátok és ismerősök közti beszélgetések nem olyanok, mint régen, elvesztették spontaneitásukat. Akármiről is essék szó, egy-két szó után mindenki áttér a politikai helyzetértékelésre.

Most éppen Montenegró elnöke, Milo Đukanović áll a figyelem homlokterében. Sokan benne látják azt a személyt, aki adott esetben alternatív megoldást jelentene Slobodan Miloševićtyel szemben, ha a sors is úgy akarná. Đukanović Nyugaton járt, ahol rangos politikusok fogadták. A francia államfővel való kétórás tárgyalása után kijelentette: „Crna Gora a demokrácia fejlődésének, a gazdasági fejlődésnek és az európai integrációba való bekapcsolódásnak a híve”.

De Chirac államfővel és Jospin francia miniszterelnökkel is megbeszélést folyatatott, amely után lelkesülten közölte: „kész támogatni” a szerbiai ellenzéket. „Nem kötöttünk semmilyen egyezséget, de készek vagyunk támogatni a demokratizálódást Jugoszláviában mindazokkal, akik demokratizálni akarják Szerbiát, és akik, új Európa-párti politikát jelentenének”.

Az Egyesült Államok, hogy nagyobb nyomatékot adjon Đukanović külön útjának, úgy döntött, hogy a Crna Gora-i kormány tulajdonában levő hajókra nem vonatkozik az amerikai területi vizekre való behajózási tilalom. Ahogyan mondani szokták, Đukanovićot Nyugaton kezdik „felépíteni”, a kérdés csupán az, hogyan reagál ezekre a fejleményekre Milošević? Kiugrik-e Montenegró is, avagy Đukanović lesz az új szövetségi államfő?

Tavasz

Ilyen gyönyörű tavaszra nem is emlékszem. Vagy csak jobban ráirányul a figyelmem a természetre? Dús lombot eresztettek a fák, s hol mézédes akácillat, hol a bodzavirág, hol a hársfa bódító illata lengi be a városka főterét. A park tele van mindenféle énekes madárral. Kövér fű borítja a töltés oldalát, és a színes, tarka virágok milliárdjai virítanak mindenfelé. Meg nem állhattam, hogy ne szedjek egy csokrot a feleségemnek belőlük. Mint a mesében, szinte virágszőnyegen járunk, bármerre is lépünk.

Amilyen pompásan virul a természet, olyan hervasztó az, amit jobb híján társadalmi életnek szoktunk nevezni. Ebben a háborús helyzetben napnál világosabban látni, hogy az ész a leggyengébb pontja az embernek. Az a genetikai program, amely szerint a növény és állatvilág él, szinte tökéletes. Az ember ellenben, akit a természet értelemmel és szabad akarattal ruházott fel, olykor csődöt mond mind az ész, mind a szabad akarat tekintetében.

Heidegger szerint az értelem lényege a szabadság, amely képessé tesz bennünket arra, hogy az érzéki valóságot szellemi szinten nyelvileg kifejezzük. Ez a képesség az, amit itt hiába keresünk, s amit akár emberi butaságnak is nevezhetünk.

Nyugat elkészítette az ENSZ-határozat tervezetét

A nyugati országok összeállították a Koszovóról szóló ENSZ-határozat tervezetét, amelyet a Biztonsági Tanácsnak nyújtanak be. A tervezetről hétfőn tárgyalnak Oroszország képviselőivel - közölték pénteken hivatalos londoni források. A dokumentum a hét legfejlettebb ország álláspontját összegzi. Az ITAR-TASZSZ híre szerint a nyugati országok úgy vélik, hogy a határozatot tíz napon belül benyújtják a BT-nek. A határozattervezet előirányozza a jugoszlávi erők Koszovóból történő kivonását és nemzetközi erők érkezését a tartományba, amely erők biztosítanák a menekültek visszatérését.

Jelcin marad

Moszkvában kudarcot vallott Borisz Jelcin menesztési kísérlete. Az orosz parlament alsóházában a Jelcin ellen felhozott öt vádpont közül egyiket sem sikerült a szükséges kétharmados többséggel megalapozottnak nyilvánítani. A csaknem egy évig tartó előkészületek után napirendre került különbizottsági jelentés öt vádpontban igyekezett megalapozni Jelcin bűnösségét, s leváltásának szükségességét: a Szovjetunió feldarabolása, az orosz törvényhozás 1993-as szétlövetése, a hadsereg szétzüllesztése, az orosz nép ellen elkövetett népirtás, illetve a csecsen hadjárat.

ENSZ küldöttség készül Belgrádba

Az ENSZ humanitárius kérdésekkel foglalkozó missziója május 15-én megérkezik a JSZK-ba - jelentette a Szerbiai RTV. A 12 tagú csoport először Belgrádba látogat el, majd pedig Koszovóba, ahol három napig fog tartózkodni. A küldöttség előőrsének képviselője május 11-én Belgrádban kijelentette, hogy a csoport feladata a JSZK humanitárius szükségleteinek a felmérése lesz.

A világ állítsa le az agressziót!

Vladislav Jovanović, a JSZK ENSZ-beli missziójának vezetője tegnap kijelentette, hogy a NATO Jugoszlávia elleni agressziójában eddig 1200 jugoszláv állampolgár vesztette életét és több mint 5000 megsebesült. A JSZK humani-tárius helyzetéről szóló határozat-tervezettel foglalkozó ülésen Jovanović „szándékos és előre kitervezett népírtással”, meg az emberi jogokra és a szabadság-jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények „durva megsér-tésével” vádolta meg a NATO-t, és sürgette NATO agressziójának azonnali leállítását.

Görög feltételek

A görög kormány feltétekhez kötötte Athén beleegyezését az EU által meghirdetett JSZK elleni tengeri zárlatba. A görög kormány képviselője elmondta, hogy a feltételek a következők: a tengeri zárlat ellenőrzését ne gyakorolják a 40. szélességi foktól délre, „ne ellenőrizzék megkülönböztetés nélkül az összes hajót”, és semmi esetre se korlátozzák a hajózás szabadságát.

NATO-csapások

A NATO repülőgépei a jugoszláv-albán határ térségében Prizrentől délre eső területeket bombáztak. Két nagy erejű robbanás hallatszott Priština központjában, míg Belgrádban légvédelmi ütegek tüzét észlelték.

Levél Svédországból

– „Nem jelentkeztek az utóbbi időben. Baj van a vonallal, vagy nem is kaptátok meg a leveleimet? Kérésedre írtam néhány sort Martonyiról és Váradyról. Nem jeleztetek vissza! Különben volt egy vajdasági találkozó Dél-Svédországban. Összejöttünk valami 50-60-an. S elég jól el is múlt, habár konkrét program és terv a jövőre nézve hiányzott. G. I. az itteni főszervező is érdeklődött utánad. Egyik itteni újságban meg szeretné jelentetni a "Húsvéti leveledet", amelyet nékem írtál. Nem tudom, jelentkezett e nálad, mivel az e-mail címedet továbbítottam néki. Várom válaszotokat! Maradok baráti üdvözlettel”.

Még nyitva volt a vonal, mindjárt vissza is jeleztem.

– „Ebben a pillanatban kapcsoltam be a gépet és megláttam a leveled, amire azonnal válaszolok. Nagy bajban voltunk az elmúlt időszakban. Nem volt áram, nem volt telefonvonal, nem működött az Internet, elromlott a számítógép, amit csak akarsz...

Mielőtt megszakadt minden kapcsolatom a világgal többször próbáltam jelentkezni Neked, de a küldeményeim mind visszajöttek. Örültem, hogy megadtad a K. Z. web-lapját, ott sok mindent találtam, azt hiszem a Te írásaidat is. Ez még az áramszünet és egyéb nyavalyák előtt történt. Mostanában, sajnos nincs nagyon rá lehetőségem. A svédországi találkozóról, amire leveledben utalsz, megjelent egy rövid ismertető a Magyar Szóban. A főszervezőtől, akinek az e-mail címemet átadtad, még nem kaptam levelet. Természetesen hozzájárulok, hogy a szóban forgó írást megjelentesse. Készülök egy újabb beszámolót, vagy helyzetjelentést írni, de a körülmények akadályoznak benne, egyelőre örülök, hogy szabad vonalam van, és amíg meg nem szakad, sietek is visszajelezni neked.

Mellesleg vasárnap éjszaka van, pár perccel éjfél előtt. Kb. egy órája volt légiriadó, de most gépek zúgását kivételesen nem hallottam. A mai nap kivételesen csendes volt. Egyébként a lehetőségekhez képest jól vagyunk. Igyekszünk elfoglalni magunkat, hogy ne mindig arra gondoljunk, ami körülvesz bennünket. Sokszor üdvözlünk benneteket”.

Végre egy európai

Érdekes cikket közöl a Magyar Szó pénteki száma bizonyos Desimir Tošić publicista tollából. A szerző a titói Jugoszlávia egyik disszidense volt, aki meglepő módon hasonlóképpen értékeli a szerbiai helyzetet, mint én. Megtévesztettek címszó alatt csaknem szó szerint ugyanazt fejtegettem, amit most ő ír.

Tošić úgy látja, hogy gyökeresen meg kell változtatni a szerb nép politikai szemléletét. „Lehet, hogy a nemzetközi közösség sok mindenért büntet bennünket, amit bűncselekménynek tekint, mi pedig hőstettnek. Nálunk nem létezik a tévedés és a bűntudat fogalma” - írja. Szerbia ebben a pillanatban egy nem gondolkodó társadalom, amelyben csak a propagandát, a koncerteket, a támadásokat és a sértegetéseket hallgatják, viszont nincs semmilyen vita.

„Nem vitáztunk azelőtt sem, de főleg most nem” - írja Tošić, aki reméli, hogy egyszer bekövetkezik a változás pillanata, és hogy egész Szerbia végre gondolkodó társadalom kezd majd lenni.

Tošićnak az a véleménye, hogy most sokkal súlyosabb a helyzet, mint a negyvenes évek végén, a második világháború után volt. Szerbia ugyanakkor, ha szegény volt is, de együtt haladt a győztesekkel, most viszont 1990 óta a kizárólag a vesztesekkel halad.

„1990 óta magunk akarunk lenni. Ha keresünk is valamilyen szövetségest, az rendszerint nagyon messze van, mint például Kína, vagy nem eredményes, mint például Líbia”. Hangsúlyozza, hogy a szerbek maguk vonultak elszigeteltségbe, nem a világ taszította el őket.

Tošić véleménye szerint hazugság, hogy a „legmagasabb mércék szerinti” autonómia van Koszovóban vagy Vajdaságban, mint ahogyan az sem igaz, amit a legrangosabb helyekről állandóan hangoztatnak, hogy ha nem lett volna a CIA, a KFH sem fogott volna sohasem fegyvert a szerbek ellen. A jövő attól függ, hangsúlyozza Tošić, hogy „a közvéleményben megkezdődik-e az általános felülvizsgálás és számvetés”.

Megnyugszik a lelkem, hogy ilyen véleményeket hallani egy szerb értelmiségi részéről. Milyen kár, hogy ezek az emberek nem jutottak szóhoz az elmúlt években, és hogy nem rájuk hallgat a szerb nép.

A koszovói helyzet normalizálása

Slobodan Milošević szövetségi elnök tegnap megbeszélést tartott az ország legmagasabb rangú vezetőivel. Megállapították, hogy a koszovói helyzet rendezése, amely a KFH terrorista szervezet megsemmisítése után intenzívebbé válik, lehetőséget nyújt azoknak a humanitárius problémáknak a megoldására, amelyek a háború nyomán jöttek létre, elsősorban a menekültkérdés megoldására.

„A déli szerb tartományban nyugodt a helyzet, és nincs semmi más veszély a polgárok biztonságára nézve a NATO bombázásn kívül”.

A szerbiai ellenzék támogatja a római javaslatot

A szerbiai kormányzó pártok még nem mondtak véleményt Massimo D’Alema olasz kormányfőnek a jugoszláviai válság megoldására vonatkozó legújabb kezdeményezéséről, de az ellenzéki pártok általában támogatják az elképzelést.

Az olasz miniszterelnök javaslata szerint a JSZK bombázását azonnal beszüntetnék, azzal a eltétellel, ha Belgrád elfogadja a Biztonsági Tanács határozatát, amely tartalmazza a G8 csoport elveit, amelyeket Olaszország és Kína is támogat. Az olasz kormányfő indítványa tartalmazza azt is, hogy ha Belgrád elutasítja a BT határozatát, akkor a NATO szárazföldi beavatkozást indít.

Pancsováról hatvanezer embert evakuáltak

Pancsovát április elseje óta 13-szor bombázták a NATO légierő gépei. Pancsova ipari negyedének bombázása után a városból ideiglenesen 60 000 embert evakuáltak - erről tájékoztatott Slobodan Tošović, a belgrádi egészségvé-delmi intézet toxikológusa. Miután rendeződött a helyzet, a lakosok visszatérhetnek otthonukba, mert az elemzések szerint ezt biztonságosan megtehették, mondta Tošović. A pancsovai olajfinomító és vegyipari létesít-mény lerombolásával óriási mennyiségű mérgező anyag került a levegőbe.

Aktivizálni kell az ENSZ-et

A Szövetség a Változásokért tegnap követelte a Jugoszláviában dúló háború sürgős beszüntetését, és az Egyesült Nemzetek aktivizálását. A Szövetség a Változásokért úgy értékeli, hogy abban az esetben, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa, miután konzultál valamennyi mérvadó tényezővel, meghozza a határozatot a koszovói válság békés megoldásáról, amelyet valamennyi félnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania.

„A bombázások beszüntetését követően azonnal meg kell indítani a békefolyamatot, meg kell szűntetni a hadiállapotot és meg kell kezdeni az ország gazdasági és demokratikus átalakítását”, áll a Szövetség a Változásokért közleményében.

A VMSZ új politikai koncepciója

 Józsa László, a VMSZ alelnöke a Magyar Szónak nyilatkozva kijelentette: annak ellenére, hogy a jelenlegi helyzet és időpont nem igazán kedvez a parlamenti típusú demokrácia gyakorlásának, a Vajdasági Magyar Szövetség új, egységes politikai koncepciót készít a vajdasági magyarság megmaradásának szavatolására, amelyhez meg kívánja nyerni a többi vajdasági magyar párt támogatását is.

A VMSZ új koncepciót készít

Reggel a VMSZ adai szervezetének a volt elnöke látogatott meg. Az iránt érdeklődött, hogy mi a véleményem Józsa László interjújáról, amelyben a területi autonómia lehetőségét is felveti. Holnap elnökségi ülés lesz Szabadkán, milyen álláspontot képviseljen ez ügyben?

A Józsa-interjút még nem olvastam, de szerintem a területi autonómia kérdésének felvetése nem valami új dolog, hiszen az erre vonatkozó dokumentumot már 1992-ben átadtuk Miloševićnek. Nagy politikai hiba volt ettől a dokumentumtól elállni, és új, jóval szerényebb követelésekkel előállni. Ezekkel a lépésekkel saját kisebbségi politikusaink rontották el a tárgyalási esélyeinket. A magam részéről most sem tartom szerencsés lépésnek új koncepció kidolgozását, mert erre a hadiállapot a legkevésbé sem alkalmas időpont.

Továbbá, azért sem szerencsés új koncepcióval előállni, mert arra azt fogják mondani, hogy a szerb nép szorult helyzetében jutott eszünkbe az autonómia-igénnyel előállni. Okosabb lenne, ha a 92-es koncepcióra hivatkozva kérnénk annak támogatását és megvalósítását, mert, mint a koszovói példa bizonyítja, a megoldásra váró kérdések hosszú időn át való elnapolása még nehezebb helyzet elé állítja a tárgyaló feleket.

És végül azért sem célszerű új dokumentumot kreálni, mert nincs az a koncepció, amit a hat magyar párt egyaránt kitörő lelkesedéssel fogadna és aláírna. Minden új koncepció marakodás tárgya, ami arra ösztönzi a pártokat, hogy ki-ki gyártsa a sajátját.

 Vannak természetesen más nehézségek is, amelyektől hiba lenne eltekinteni. Egy autonómia-koncepció kidolgozása, a közvita megtartása, a dokumentum elfogadtatása, annak kiadása, különböző világnyelvekre való lefordítása rendkívül idő és pénzigényes. Minderre semmi szükség, mert hiszen 1992-ben hét nyelven kiadtuk az autonómiatervezetet, amely nem ismeretlen a nemzetközi fórumok előtt. Nagy szamárság lenne a nulláról indulni megint, csak azért, mert kisszerű, féltékeny emberek, politikai ellenlábasok pillanatnyilag nyeregben érzik magukat.

A látogatóm mélységesen egyetértett velem, és azzal váltunk el, hogy ezt az álláspontot fogja képviselni a VMSZ elnökségi ülésén. Amit persze kétlek, mert ahogyan mondani szokták „széllel szemben...”

Manőverek

Amikor elkezdődött a bombázás, úgy saccoltam, hogy legfeljebb tíz napig fog tartani. Aztán úgy gondoltam, hogy legkésőbb április végére, a NATO-évfordulóra vége lesz. Azóta is többször felcsillant bennem a remény, és úgy láttam, hogy egy-két héten belül beköszönt a béke. A prognózisaim azért nem váltak be, magyarázom a feleségemnek, mert Belgrád mindig talált valamilyen kibúvót, manőverezési lehetőséget.

A kör azonban lassan kezd bezárulni. A Nyugaton élő szerbek felheccelése, hogy a NATO ellen hangolják a nemzetközi közvéleményt, nem érték el a kívánt célt. Az a számítás sem jött be, hogy a bombázások elhúzódása miatt a NATO tagállamok hajba kapnak egymással, és szégyenszemre széthullik az észak-atlanti szövetség. További hosszú hetek kellettek ahhoz, mire a legnehezebb fejűek is felfogták, hogy Oroszországot nem sikerül a balkáni háborúba belerángatni. Ekkor álltak elő azzal a sületlenséggel, hogy Jugoszlávia csatlakozzon Oroszországhoz, hátha így a nagy szláv testvért sikerül tőrbe csalni. Miután ez is kútba esett, abban reménykedtek, hátha a kommunistáknak Moszkvában sikerült a nyakaskodó Jelcint félretenniük. Ez a cselvetés sem sikerült. Az oroszokhoz fűzött remények ezzel végképp szertefoszlottak, de eszükbe jutott a másik nagy baráti ország, Kína. De ezt sem sikerült a hajánál fogva belerángatni a háborúba. Maradtak az albánok. Elkapták Rugovát, és azzal próbálták meg a világot átverni, hogy nyélbe ütötték a szerb-albán megállapodást. Nyugat azonban nem vette be a mesét, ezért újabb blöffel próbálkoztak megint. Bejelentették, hogy a Koszovóból való kivonulás tulajdonképpen már megkezdődött. A szerbek gondolkodásmódja taktikai jellegű. Nem hosszú távú megoldáson töprengenek, hanem kizárólag a következő sakklépéssel törődnek. De a kör egyre szűkül, Szerbia egyre jobban elszigetelődik. Hogy megint egy Morphy idézettel foglaljuk össze a helyzetet: „Nem az a lényeg, hogy ki kezdte, hanem, hogy ki fejezi be.” Ami viszont nem kétséges.

Ahtisaari élvezi az EU támogatását

Az Európai Unió (EU) teljes mértékben támogatja, hogy Martti Ahtisaari finn elnök közvetítsen a koszovói válság megoldásában - közölte hétfőn Helsinkiben Gerhard Schröder német kancellár, miután rövid, négyszemközti megbeszélést tartott a finn államfővel.

Ahtisaarinak a nyugati országok megbízottjaként „minden játéktere meglesz a nyolcak (G8) világosan megfogalmazott rendezési elvei alapján” - mondotta Schröder sajtótájékoztatóján.

„Tűzszünet” Vajdaságban

A hét végén és tegnap a NATO légiereje nem támadta Vajdaságot. Vasárnap este a Fruška gora téréségéből hallatszott néhány robbanás, de részletes jelentés nem érkezett a támadásról. Tegnap délelőtt Čačak tizenegyedszer volt a NATO-gépek célpontja. Hétfőn délután három órakor a Belgrád melletti Batajnica repülőtér irányából hallatszott erős robbanás. Vajdaság egész területén is légiriadót fújtak, de bombázások nem voltak.

Tényfeltáró ENSZ-küldöttség Belgrádban

A Jugoszlávia elleni NATO-légicsapások kezdete óta első ízben érkezet tényfeltáró ENSZ-küldöttség Jugoszláviába, hogy felmérje a károkat és a humanitárius szükségleteket.

A Horvátország felől ENSZ-járműveken érkezett küldöttség elsősorban a koszovói menekültek helyzetét kívánja tanulmányozni. Sergio Viera de Mello, a delegáció vezetője hangsúlyozta, hogy „előzetes, de aprólékos” vizsgálatra készülnek, és Koszovó „minden részébe” el akarnak jutni.

A pápa imája a háború gyötörte népekért

A háború által meggyötört népekért imádkozott II. János Pál pápa vasárnap délben a római Szent Péter téren. A katolikus egyházfő külön köszöntötte a koszovói menekültek egy népes csoportját, amelyet olasz katolikus jótékonysági szervezetek fogadtak be. A pápa hangoztatta, hogy májusban az imák különösképpen szólnak a békéért. Kérte a Szűzanyát, hogy hozzon békét a koszovóiakra és minden más népre, amely a háborútól szenved.

Bombázási szünetet fontolgat a NATO?

A koszovói válság megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítések sorába illeszkedik az Európai Unió külügyminisztereinek brüsszeli ülése.

A tizenöt tagállam külügyminisztere a legnagyobb érdeklődéssel várt találkozót Igor Ivanovval, az orosz diplomácia vezetőjével folytatta az esti órákban. A nemzetközi közösség továbbra is kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy Moszkvát minél jobban bevonja a válság megoldásába, és álláspontját minél inkább közelítse a Nyugatéhoz. Ezeket a fáradozásokat nehezíteti a múlt héten Jevgenjij Primakov miniszterelnök menesztésével kialakult orosz kormányválság.

A NATO-ra egyre nagyobb nyomás nehezedik annak érdekében, hogy gondolkozzon el egy esetleges bombázási szüneten a diplomáciai erőfeszítések előmozdítása érdekében. Ivanov a hét végén úgy nyilatkozott, hogy Moszkva felülvizsgálja álláspontját a koszovói rendezés ügyében, ha a NATO nem áll le a hadművelettel.

Hazaárulók a külföldi rádiók tudósítói

A belgrádi Politika ekspres napilap tegnap hazaárulással vádolt meg egyes szerbiai újságírókat, akik külföldi rádióállomásoknak tudósítanak. A lap az Árulásról van szó című kommentárjában az írja, hogy az USA vezette NATO arra törekszik, hogy a média útján megszállja Szerbiát, és ebben árulással, nyerészkedéssel segítenek neki egyes újságírók is, akik a sebesült Szerbia szívéből bűntársként tájékoztatják az agresszor rádióállomásait, mint amilyen az Amerika Hangja, a Szabad Európa, a Deutsche Welle, az RFI, írja a Politika ekspres.

Napi százezer márka veszteség

A Crna Gora-i Vasút a Belgrád-Bar vasútvonalon a közlekedés beszüntetése miatt mindössze 5 százalékos kapacitással dolgozik, és naponta 100 ezer márkát veszít. A vállalat a meglévő körülmények között csak a teherszállításban naponta mintegy 80 ezer márka veszteséget könyvel el, a személyszállításban pedig 10-20 ezer márka vesztesége van. A vasúti közlekedés teljes egészében helyi jellegűvé vált, mert a vonatok csak Prijepoljéig mennek.

Újabb halott kiskatona

Törökbecsén hétfőn délután nagy részvét és katonai tiszteletadás mellett eltemették Kormányos Rudolf 21 éves kiskatonát, aki szolgálat teljesítése közben elesett Koszovóban. A törökbecsei fiatalember tavaly júniusban vonult be rendes katonai szolgálati idejének letöltésére.

A fiatalember egyidőben vonult be egyik adai ismerősünk fiával, ez utóbbi rendes időben leszerelt, Kormányos szolgálati idejét azonban meghosszabbították.

Tegnap egy édesanya próbálta megosztani a gondját másokkal, tanácsot kérve, hogy mitévő legyen az előállt helyzetben. Hazajött a fia néhány napos szabadságra Prištinából, teljes hadi felszereléssel, és nem akar visszamenni. A rendes katonai szolgálati ideje már régen lejárt, de háborúra való tekintettel ott fogták. Az emberek kitérően válaszolnak az édesanya kérdésére, és nem szívesen beszélgettek vele. Elmondta, hogy ez nagyon rosszul esik neki, hiszen sokan kerülhetnek hasonló helyzetbe. Az eset meggyőzően példázza, mennyire hiányzik a közösségi szellem, illetve mennyire félnek a hatalomtól az emberek.

A hatalom tisztelete és a repressziótól való félelem oly mértékű, hogy a magyar szülők gyakorlatilag ellenkezés nélkül hagyják besorozni és elvinni fiaikat, jóllehet tisztában vannak vele, hogy milyen veszélynek teszik ki, és milyen értelmetlen ügy érdekében. Csak elvétve fordul elő, hogy a behívó elől valaki elbújtatja, vagy kimenekíti az országból a gyerekét. Az egyéni polgári engedetlenségnek nincs hagyománya Szerbiában. A kollektív engedetlenség más népek körében nem ismeretlen, hiszen az elmúlt tíz év folyamán mindegyik élt a szolgálatmegtagadás lehetőségével, kivéve a magyarokat. A magyarok, ha hívják őket, mennek. Ott harcoltak a szerbek oldalán a szlovének, horvátok, muzulmánok ellen, és most az albánok ellen is. Számos magyar halt hősi halált fegyvert fogva más elnyomott népek ellen.

Itt érhető tetten a nemzettudat hiánya. A közösségi lét hiánya. A politikai szervezettség hiánya. Semmi sem történt volna, ha a magyar politikai pártok a koszovói albánok elleni fegyveres konfliktusban szolgálatmegtagadásra szólítják fel a magyarságot. A magyar pártok azonban a kisujjukat sem mozdították ez ügyben. Ellenkezőleg, olyan értelmű nyilatkozatokat adtak, hogy mivel az országot „külső támadás” érte, mindenkinek eleget kell tennie „hazafiúi kötelezettségének”.

Csakhogy a hadba szólított fiatalokat nem a NATO, hanem a koszovói albánok ellen vetik be. A „külső támadásra” és a „hazafiúi kötelezettségekre” való hivatkozás így bizony csúsztatás a javából. A lojalitás egy ponton túl gyakorlatilag kollaborációt jelent a népirtó rendszerrel.

A hazaáruló újságírók

Persze senki sem állítja, hogy Szerbiában kockázatmentes politizálni. De nem is kötelező. Itt ugyanis, aki a dolgok állásáról más véleménnyel van, mint a belgrádi hatalom, az áruló. A nacionalista hangadóknak két nyomós érvük van, amellyel a másként gondolkodókat (egyáltalán - a gondolkodókat) elhallgattatják: vagy lelövik, vagy kitoloncolják az országból.

A belgrádi Politika ekspres napilap például tegnap hazaárulással vádolt meg néhány szerbiai újságírót, pusztán azért, mert azok külföldi rádióállomásoknak tudósítanak. Az újság szerint a NATO arra törekszik, hogy a média útján megszállja Szerbiát, és ebben árulással, nyerészkedéssel segítenek neki egyes hazai újságírók. Elsősorban a „szabad” és „független” újságírók azok, akik „a sebesült Szerbia szívéből bűntársként ajánlkoznak” az agresszornak, és tájékoztatják azok rádióállomásait és újságjait.

A szennyes kiteregetését általában sehol sem veszik jó néven, de ezt hazaárulásnak csak ott nevezik, ahol súlyos takargatni való van.

„Szilárd a nemzetek közötti viszony”

Ivan Sedlak köztársasági kisebbségügyi miniszter és Pavel Domonji tartományi kisebbségügyi titkár Kishegyesen járt, ahol elbeszélgettek a község vezetőivel és a vallási közösségek képviselőivel. A vendégeket Sípos Béla polgármester köszöntötte, aki beszámolt a községben uralkodó helyzetről. A beszélgetés részvevői egyetértettek abban, hogy a nemzetek közötti viszonyok Vajdaságban példaértékűek voltak korábban is, most meg a helyzet ebből a szempontból még jobb, mint volt. Mert az emberek, ahogyan arra Ivan Sedlak miniszter figyelmeztetett, rádöbbentek arra, hogy a bombák nem válogatnak nemzeti hovatartozás szerint. Mindenkit egyformán veszélyeztetnek, ebből kifolyólag erős az egymás iránti szolidaritás. Rámutatott arra is, hogy egyetlen szomszédos ország sem léphet fel az adott nemzetiség védnökeként, mert a nemzeti kisebbségnek a saját szomszédaikkal, a velük együtt élő népekkel kell rendeznie ügyét, mert ha ebbe valaki harmadik beleavatkozik, akkor az ügyet kibogozhatatlanná teszi az érdekek összeférhetetlensége.

Ezekkel a megállapításokkal alapjában véve egyet lehet érteni. A magyar kisebbségi politikusok tanulhatnának belőle. Lám, Belgrád nem tart feltétlenül igényt arra, hogy lojalitásuk bizonygatására leckéztessék a magyar kormányt, és minősítsék a különböző politikai megnyilatkozásokat. Csak egy szépséghibája van ennek a beszámolónak. Az, hogy a hűvös termekben folyó megbeszélések idillikus hangulata nincs összhangban az utcai falfirkákkal, amely távozásra szólítják fel a magyarokat, sem azokkal a kocsmai tivornyázásokkal, amelyek félelemmel és nyugtalansággal töltik el a lakosságot.

Az elhúzódó bombázások miatt az emberek egyre bizonytalanabbá válnak, nemcsak a jövőt, hanem a múltat illetően is. Az elégedetlenség forrását persze mindenki magában hordja, amely abból fakad, hogy nem minden helyzetben vagyunk képesek értelmet adni saját életüknek. Sokan úgy vélekednek, hogy életüknek csak akkor van értelme, ha jól megy a soruk, anyagilag gyarapszanak, mindenki irigy rájuk. Az ilyen emberek nehéz helyzetekben elbizonytalanodnak, a kudarcba meg, sajnos, olykor bele is halnak.