Közeledtek az álláspontok

Nem történt áttörés a koszovói válság megoldását illetően Csernomirgyin orosz különmegbízott és Gore amerikai alelnök keddi tárgyalásai után, ám Washingtonban hangsúlyozták, hogy a tárgyalások folytatása igen jelentős fejlemény. Csernomirgyin tegnap közölte, hogy közeledtek Oroszország és az USA álláspontjai a koszovói válság megoldása ügyében, amely válság komoly veszélybe hozta a két ország kapcsolatát.  

Clinton európai körúton

A Németországban állomásozó amerikai katonák előtt mondott beszédében az USA elnöke a JSZK elleni légitámadások fokozását helyezte kilátásba. Clinton kifejtette, hogy a szerb erőknek el kell hagyniuk Koszovót. A NATO könyörtelenül folytatja a csapásmérést mindaddig, amíg Milošević elnök meg nem hátrál. A szerb kivonulás után a koszovói albánok visszatérhetnek otthonaikba. Biztonságukra nemzetközi haderőnek kell felügyelnie, amelynek magvát a NATO fogja képezni. 

Magyarország tartózkodik

Magyarország nem hajlandó békefenntartó erőket küldeni Jugoszláviába. Ezt a külügyminisztérium szóvivője mondta arra reagálva, hogy Csernomirgyin szerint az új NATO-tagállamoknak is részt kellene venniük az akcióban. A magyar fél támogatja a tartós koszovói rendezést szolgáló nemzetközi békefenntartó erők telepítését Szerbia déli tartományába és hajlandó is segíteni azt, ha arra kérik, egészségügyi és műszaki alakulatokkal.  

Rugova Romában

Massimo D’Alema olasz kormányfő és Lamberto Dini külügyminiszter megkezdte tárgyalásait Ibrahim Rugovával. A mérsékelt koszovói albánok vezetője a jugoszláv kormány jóváhagyásával utazott Olaszországba, családjával együtt. Rugova megérkezéséről tájékoztatták a NATO-t, az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is. Az olasz tömegtájékoztatás szerint Rugova azért utazott Rómába, hogy rávegye az olasz hatóságokat: vállaljanak közvetítő szerepet a válság rendezésében.  

Eltűnt egy angol kommandós

Koszovóban tíz napja nyoma veszett a brit Különleges Légi Szolgálatok egyik kommandósának - adta hírül egy francia hírlevél, amely védelmi kérdésekkel foglalkozik. A jelentés szerint a brit és az amerikai különleges alakulatok katonái először öt nappal a NATO-légicsapások kezdete előtt hatoltak be Koszovóba. Feladatuk a felderítés és a repülőgépek célravezetése volt. Arról nem szól a hír, hogy a brit katona milyen akcióban tűnt el, és azt sem tudni, hogy meghalt-e, vagy foglyul ejtették. 

Fegyvertelen ENSZ-missziót Koszovóba

A jugoszláv külügyi szóvivő ismét azt mondta, hogy Belgrád kizárólag fegyvertelen ENSZ-missziót hajlandó beengedni Koszovóba. Nebojša Vujovič szerint a BT-vel kellene egyeztetni a misszió létszámát, formáját és megbizatását. Úgy vélekedett, hogy nincs szükség nagy létszámú békeerőre Koszovóban, Oroszor-szágnak azonban vezető szerepet kellene játszania a vállalkozásban, amelyben más, a JSZK-val jó viszonyban levő államok is, képviseltethetnék magukat.

A NATO nem enged elképzeléseiből

A NATO elvetette azt az elképzelését, hogy csupán könnyűfegyverekkel rendelkező ENSZ-erő ellenőrizze a majdani békét Koszovóban. A szövetség abba sem egyezik bele, hogy a jugoszláv elnöknek beleszólása legyen a misszió összetételébe - közölte a NATO szóvivője. Jamie Shea azt mondta, hogy olyan erőre van szükség, amely hatékonyan, egyértelmű megbízatással képes működni, és megfelelő fegyverzettel rendelkezik.  

A jugoszláv hadifoglyok sorsa

Bill Clinton amerikai elnök azt fontolgatja, hogy elrendeli a NATO által fogva tartott két jugoszláv katona szabadon bocsátását. A hírt megerősítve David Leavy, a Fehér Ház nemzetbiztonsági szóvivője elmondta: Clinton elnök felkérte William Cohen védelmi minisztert, hogy vizsgálja meg a két szerb katona elengedésének lehetőségét.  

ENSZ-figyelmeztetés a NATO-nak

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa figyelmeztette a NATO-t, hogy nagyobb körültekintéssel hajtsa végre Jugoszláviát sújtó légicsapá-sait, mert az emberáldozatok nem tekinthetők „járulékos károknak”. Az emberi jogi főbiztos Szkopjéban hangsúlyozta, hogy nem tesz egyenlőségjelet a koszovói etnikai tisztogatás és a NATO-támadások közé, de a légicsapások polgári életeket veszélyeztetnek, és a háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék a koszovói válságban érintett valamennyi fél felelősségét vizsgálhatja.

Az elmúlt 24 órában Vajdaság nem volt célpont, viszont Szerbia szinte egész területén többször is légiriadót fújtak. A NATO kedd este Užice és Bajina Bašta környékét bombázta. A híradások szerint a gépek három hullámban támadtak és a támadás körülbelül fél órát tartott. A NATO közleménye szerint a Szerbia feletti rossz időjárási viszonyok miatt egyharmadára csökkentették a tervezett támadás méretét. A szóvivő szerint a repülőgépek katonai vezérlési-parancsnoksági pontokat, hidakat, üzemanyagtartályokat támadtak, és a támadott célpontokat el is találták. Koszovóban páncélos járműveket, tűzérségi állásokat, harckocsikat és más katonai járműveket vettek célba.

Živadin Jovanović külügyminiszter nyilatkozata szerint a NATO-légicsapások eddigi negyvenkét napja alatt mintegy 1200 ember vesztette életét és több mint 5000 ember súlyosan megsérült. Jovanović azt is elmondta, hogy a bombázások során 300 iskolát romboltak le. Azt persze nem mondta, hogy az iskolák Jugoszláviában a kaszárnyák és helyőrségi parancsnokságok szerepét töltik be, ahonnan a diákokat nem csak kiebrudalták, hanem, bár még csak május eleje van, az osztályzatokat lezárták, nehogy eszükbe jusson bemenni. Megítélésem szerint csak a kifejezetten tompa agyúak hiszik azt, hogy a világot ily módon át lehet verni, és hogy - katonai célokra használva - iskolákat, óvodákat, kórházakat büntetlenül szét lehet bombáztatni.

A hírek

Megszoktuk, hogy az újságból, a tévéből, a rádióból értesülünk a világban történő fontos eseményekről. Így vannak ezzel most is az emberek, akik talán még szomjasabbak a hírekre, mint békeidőben. Egyre csak lessük, várjuk a híreket, mintha valahol máshol élnénk, mintha nem a valós helyzet valós elszenvedői lennénk, akik hírek nélkül is tudják, hogy mi történik velük.

 Mintha a magunk eszétől nem vennénk észre, hogy nincs áram, olvad a hűtőgépünk. Nincs víz, nem tudunk mosni, fürödni, elmosogatni. Nincs benzin, nem tudjuk a kocsit a garázsból kihajtani. Nem járnak az autóbuszok, nem tudunk utazni. Le vannak előlünk zárva a határok, tilos egymással összejönni. Nincs ecet, nincs olaj, nincs cukor, nincs gyertya, nincs kenyér. Nincs jövedelmünk, lebombázták, felszámolták a munkahelyünket. Nincs gyógyszer, nincs kötszer, a kórházban nem fogadnak betegeket. Felfordulhatunk, és a kutya sem törődik velünk.

Pedig ezek a lényegi történések. Ezek határozzák meg az élet minőségét, amelyek után teljesen mindegy, hogy ki mit nyilatkozik a tévében, mit fúj fel, vagy mit hallgat el a sajtó.

A hírek utáni szomjúság olyasmi, mint a drog-függőség. Ha nem kapjuk meg a napi dózist, szorongás és nyugtalanság fog el bennünket. Tulajdonképpen függőség ez is: szellemi függőség attól a központtól, amely hitünk szerint táplál és eligazít bennünket.

 Általában nem gondolunk arra, hogy a hírek bármely összeválogatása már a propaganda első felvonása. Hogy minden hír valamiféle cenzúra. Hogy miközben a hír ráirányítja a figyelmünket valamire, a valóság felismeréséhez vezető többi utat eltorlaszolja.

A hírek a valós világ helyett egy szelektált világba helyeznek el bennünket, a tényleges helyett a virtuális valóságra figyelünk. Olyannak kívánják láttatni a valóságot velünk, amilyennek azt a médiahatalom érdekei kívánják. A média meghatározza, hogy hova nézzünk, mit lássunk, mire hallgassunk, mire gondoljunk, miben higgyünk.

Mindenféle hatalom legfontosabb célja a hírforrások ellenőrzése. Szerbiában teljes a cenzúra. Nemcsak az állami tévében. A helyi kábeltévé tulajdonosok is segítenek a hatalomnak abban, hogy mint lovakra, szemellenzőt rakjanak ránk, amennyiben lekapcsolják a külföldi adókat. Mint a gügyéknek, meg van mondva, hogy mit lássunk, mit halljunk meg a világból.

Sötét képernyők

Most végre a NATO lebombázta a hiteles állami tévé és rádióadókat. Tegnap már egyetlen jugoszláv tévéadót sem lehetett fogni. Vége a műsornak: a képernyőn havazik. A hatalom dühösen toporzékol: milyen szabad világ az, amelyik fél az igazságtól? Milyen jogon fojtja bele másokba a szót a NATO?

Az elvonási tünetek miatt morognak az emberek is magukban. Nézik az üres képernyőt, és nem tudják mi van? De aztán a sötét képernyő elől felállva végre körülnéznek a lakásban, kinéznek az ablakon, beszédbe elegyednek a szomszéddal. Elkezdenek végre a saját szemükkel látni, és a saját fejükkel gondolkodni.

Nézem az üres képernyőt, és megnyugvással tölt el, hogy a bombázással együtt a képernyő által teremtett virtuális valóság is összeomlott. Lelki-egészségügyi (mentálhigiéniai) szempontból döntő fordulat történt. Ezzel kellett volna kezdeni. Mindjárt a háború első napján el kellett volna a gyűlöletet szítókat hallgattatni. Most több időt töltenek majd az emberek az utcán. Lesz idejük megtekinteni a romokat a lebombázott városokban. Észreveszik az égboltot beárnyékoló füstfelhőt az égő olajtárolók fölött. Megbámulják, és talán meg is siratják a vízbe roggyant hidakat. Feltűnik nekik, hogy nem járnak a vonatok, hogy hosszú sorok kígyóznak az üzletek előtt. Észre veszik, hogy valami történt ebben az országban, ami - függetlenül attól, hogy a tévé eddig mit mondott nekik - nem lesz kedvükre való. Az elmúlt negyvenkét nap alatt, miközben az emberek a tévé klipeket nézték, több bomba hullott Szerbiára, mint a második világháborúban. Ideje volt a varázsdobozt kikapcsolni és szembesülni a károkkal.

Az újságok beszámoltak arról, hogy a niši katonai bíróság öt és fél évi börtönbüntetésre ítélt egy 39 éves férfit katonai egységének elhagyása és „defetizmus” miatt. Ugyanez a bíróság még további három személyt ítélt el katonai egységük elhagyása miatt. Senki sem tudja megmondani, hogy a hadseregben milyen állapotok uralkodnak. Mivel megbízható hírek nincsenek, az emberek találgatnak. Egyesek tudni vélik, hogy aki teheti, menti a bőrét, még annak árán is, hogy halottá nyilváníttatja magát. Hátborzongató történetek szólnak arról, hogyan próbáltak egyesek „dögcédulájuk” felcserélésével meglógni a frontról. Állítólag az a fiatalember, akit nemrégiben lezárt koporsóban hoztak haza, és nagy katonai tisztelet adás mellett eltemettek, telefonon jelentkezett, hogy él. Vannak más történetek is, amelyek viszont arról szólnak, hogy egyes egységek még csak puskaport sem szagoltak. Meghúzták magukat valahol a hegyek között, és várják, hogy a vihar elüljön.

A NATO eltökélt

Az amerikai és a belga kormányfő Brüsszelben megerő-sítette a NATO eltökéltségét a Jugoszlávia elleni légi hadművelet folytatására mindaddig, amíg Belgrád nem fogadja el a nemzetközi közösség öt feltételét.

Az amerikai elnök jelezte: mire a koszovói NATO-hadművelet befejeződik, készen kell lenniük a menekültek visszatérését biztosító erőről szóló terveknek. 

Életét vesztette két Apacs-pilóta

Kedden két amerikai Apacs-pilóta életét vesztette egy légigyakorlat során, egyidőben azzal, hogy Clinton elnök Európába érkezett, hogy megvonja a hat hete tartó, Jugoszlávia elleni háború mérlegét. A két katona halálával a NATO elszenvedte a koszovói válság első katonai vereségét, színtúgy az Egyesült Államok, melynek ez volt az első embervesztesége a március 24-e óta tartó légicsapások kezdete óta. 

ENSZ-felügyelet alá helyezik a nemzetközi erőt

Ezt Avgyejev orosz külügyminiszter-helyettes jelentette be Bonnban, ahol a hét legerősebb nyugati állam és Oroszország képviselői tanácskoztak. Az áttörés elérésére is alkalmas megállapodás után már nem NATO-akcióról lenne szó, a konfliktus megoldását a világszervezet venné kézbe.

A német külügyminiszter megerősítette, hogy csütörtökön Bonnban tanácskozásra gyűlnek össze a Nyolcak külügyminiszterei, hogy konkrét formába öntsék a Koszovóra vonatkozó béketervet, amely egy ENSZ-határozat alapját képezheti.

A NATO üzemanyag-tárolókat bombázott

A NATO repülőgépei megsemmisítették a Niš közelében fekvő nagy üzemanyag-tárolókat. Ezenkívül repülőtereket, magasfeszültségű vezetékeket és raktárépületeket bombáztak. Intenzív támadások folynak katonai járművek, ütegek ellen is. Belgrád nagy részében már harmadik napja nincs áram. 

Macedónia lezárta határait

Macedónia valamennyi határállomását lezárja a koszovói menekültek előtt. A több mint 200 ezer menekültet befogadó ország kormánya úgy döntött, hogy csak annyi menekültet hajlandó beengedni területére, ahány el is hagyja azt. 

Támadás Prahovo ellen

A NATO légiereje szerda éjjel támadást intézett a Duna mellett fekvő Prahovo kikötője ellen. A Jugopetrol állami olajvállalat lerakatát, valamint egy vegyi üzemet ért támadás. A szerb televízió közlése szerint Nišben két olajtározót robbantottak fel a becsapódó rakéták. Találat ért egy gyógyszerraktárt is, amely teljesen megsemmisült. Több erős robbanás rázta meg Užice körzetét. 

Solana a szárazföldi támadásról

Nem zárja ki a koszovói szárazföldi beavatkozást a NATO főtitkára. Javier Solana a La Líbre Belgique-nek és a Der Standardnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy akár a politikai megállapodás befejezése előtt, akár utána is telepíthetnek csapatokat Koszovóba, minden lehetőség nyitva van. A NATO minél előbb el akarja kezdeni a koszovóiak kimentését a táborokból, ahol drámai viszonyok uralkodnak. A szövetséget meglepetésként érte a tömeges, nemzetiségű alapú deportálás - hangsúlyozta a főtitkár, aki szerint Oroszországnak szerepet kell játszania a válság megoldásában. Javier Solana úgy látja, hogy a Nyugatnak már 1994-ben vagy 1995-ben cselekednie kellett volna Koszovó ügyében. 

Oroszország egységes Jugoszláviát akar

Jugoszlávia egységének szavatolását tartja a balkáni rendezés egyik kulcs-elemének Oroszország. Viktor Csernomirgyin különmegbízott Moszkvában a legfontosabb feladatok közé sorolta a NATO légitámadások beszüntetését és a menekültek biztonságos hazatérését. Ismét hangsúlyozta, hogy a közvetítési kísérleteknek az ENSZ égisze alatt kell megvalósulniuk. Borisz Jelcin kijelentette, hogy mindaddig foglalkozik Jugoszláviával, amíg el nem hallgatnak a fegyverek. 

Béketerv Koszovóról?

Rugova tagadja, hogy béketervet vitt volna Rómába, ám Washington máris Olaszországba küldte egyik különmegbízottját. Ibrahim Rugova eddig csak annyit közölt, hogy családjával együtt szabad emberként érkezett. Az olasz külügyminisztérium szerint nem alkudoztak a belgrádi kormánnyal és az is véletlen, hogy a mérsékelt vezető éppen a Nyolcak csúcsértekezletével egyidőben érkezett Nyugatra. Robert Hill amerikai különmegbízott máris Rómába indult tájékozódni. A Koszovó elszakadásáért harcoló Felszabadító Hadsereg az autonómia-párti vezető megszólalásáig várakozó álláspontra helyezkedett. 

A béketervről tárgyalnak a nyolcak

Bonnban megkezdődött a hét ipari hatalom és Oroszország külügyminisztereinek a tanácskozása. Előzetes értesülések szerint egy ENSZ-határozaton alapuló koszovói béketerv a központi téma. A nyolcak megbeszélése előtt Igor Ivanov orosz külügyminiszter és Madeleine Albright, az amerikai diplomácia vezetője külön tárgyalt a témáról. Bill Clinton amerikai elnök úgy vélekedett, hogy a világ hét legfejlettebb ipari hatalma és Oroszország közelebb jutottak egy megállapodáshoz a koszovói válság ügyében. 

Vranitzky nem lesz ENSZ-közvetítő

Nem vállalja az ENSZ koszovói közvetítői megbízatást Franc Vranitzky volt osztrák kancellár. Jelölését Kofi Annan ENSZ-főtitkár szorgalmazta, de Vranitzky úgy vélte: egy balkáni különmegbízottnak csak akkor lenne esélye a sikerre, ha minden világpolitikai döntéshozó feltétlen támogatására számíthatna. Jugoszlávia állítólag ellenezné a volt kancellár kinevezését, Oroszország pedig a Biztonsági Tanácsban nem hagyná jóvá a megbízatást.  

Kovács László Vajdaság autonómiájáról

Kovács László, az MSZP elnöke szerint a Vajdaság autonómiája jogos igény, de egyelőre nem időszerű. A szocialista politikus Horn Gyulának a Stern Magazinban megjelent, a Vajdaság autonómiáját követelő kijelentésére reagált, és elmondta: a német vezetők megértik, hogy a szocialisták Magyarország katonai részvételét a jelenlegi szinten szeretnék tartani.

Hozzátette: a Vajdaság státusáról egy átfogó konferencia keretében kell majd dönteni, és bár a kérdés még nincs napirenden, gondolkodni lehet és kell róla.

Az éjszaka arra ébredtem, hogy megjött az áram. Azonnal kiugrottam az ágyból és rohantam a dolgozó szobába. Megpróbáltam az Internetet behívni, ami többszöri próbálkozás után sikerült is. Két e-mail levelet letöltött a gép, ezután a vonal megszakadt. Hiába próbálkoztam újra, reggelig nem kaptam vonalat.

Az egyik levél Budapestről jött, leányunk kiváló szakdolgozati eredményéről tájékoztatott. A másik levelet egy kedves régi ismerősünk lánya írta Ausztriából, aki hogylétünk iránt érdeklődött.

Az elmúlt napokban többször hívott telefonon Kurucz Gyula, az MVSZ Anyaországi Régiójának elnöke, hogy tartsak egy előadást az Európa Hét című rendezvényen. Miután sejttettem vele, hogy a személyes részvételem több mint kérdéses, arra kért, hogy küldjem el az előadásom szövegét. Ha nincs áram, írjam meg kézzel, és diktáljam le telefonon neki.

A balkáni lecke

Gondolatok az Európa Tanács 50. évfordulója alkalmából

– „Mélységesen sajnálom, hogy az Önök által is jól ismert körülmények miatt nem tudok személyesen részt venni az Európa Hét című rendezvényükön.

Megfogadva Kurucz Gyula úr kérését, hogy akadályoztatásom esetén írásban juttassam el tervezett felszólalásom szövegét, hozzáfogtam, hogy gyertyafénynél papírra vessem gondolataim, annak bizonyossága nélkül, hogy azt el tudom juttatni Önökhöz. Több napja el vagyunk vágva a külvilágtól. Napok óta nincs áram, néha megjön, de a telefon, telefax, internet, e-mail hálózat nem működik. Bennünket lehet hívni, kimenő vonalunk azonban nincs.

Az áramhiány és a külvilággal való kapcsolathiány azonban jelen helyzetünkben csak a gondok kisebb részét jelentik. Nagyobb gondunk az, hogy a statáriális állapot miatt az országot nem lehet elhagyni, a gyülekezési szabadság felfüggesztése miatt minden szervezeti élet megszűnt, és mi tagadás, azt sem nagyon tanácsos kimondani vagy papírra vetni, amit gondolunk és érzünk.

Alig pár hónappal a harmadik évezred előtt, földrajzilag csaknem Európa közepén, gyakorlatilag minden szabadságjogtól megfosztva várjuk sorsunk beteljesülését. Ezért talán megbocsátanak nekem, ha helyzetemből kifolyólag Európa jövőjét illetően nem fogok hosszas elméleti spekulációkba bocsátkozni. Európa itt magát az (elérhetetlen) életet jelenti. Az emberi civilizáció vívmányait jelenti, még akkor is, ha ismerjük ennek a civilizációnak az árnyoldalait.

Miközben Európában különböző rendezvényeket és konferenciákat tartanak, mi itt hátborzongató képsorokat látunk az otthonukból elűzött koszovói albánokról. Százezrekről, talán már milliós nagyságrendű menekültáradatról tudósítanak minket, akiket a világ különböző országaiba próbálnak ideiglenesen elhelyezni. Félünk a jövőtől, hogy ránk is hasonló sors vár. Vajon Európa meg tudja ezt akadályozni?

Az elmúlt évek tragikus példáinak sora igazolja, hogy Európának ez a szeglete tűzfészekké vált. A civilizált Európa vajon el tudja-e érni, hogy a harmadik évezred küszöbén olyan elemi jogok érvényesüljenek itt is, hogy senki senkit ne űzhessen ki otthonából, ne forgathasson ki javaiból, ne foszthasson meg életétől. Azt gondolom, hogy a magasztos gondolatok mellett, amelyek Európa kapcsán eszünkbe jutnak, most ezekről a dolgokról is kell beszélnünk. Világosan és egyszerűen.

A határon túli magyar népcsoportok megértéssel és egyetértéssel fogadták Magyarország döntését mind a NATO-hoz, mind az Európai Közösséghez való csatlakozás vonatkozásában, mert reményt láttak a Nyugathoz való felzárkózásra, és némi garanciát a kisebbségek jövőbeni megmaradására. Ebben a vonatkozásban elismeréssel kell szólnunk a magyar kormány fáradozásáról, hogy megpróbálta helyzetünkre felhívni a szövetségesek és a nyugati közvélemény figyelmét.

Jugoszlávia bombázása azonban nagy megpróbáltatást jelent valamennyiünk számára. A jelen helyzetben kiszolgáltatottságunk kritikussá nőtt. A háború minden következménye sújt minket is, ezen túlmenően félelemmel tölt el bennünket, hogy a többségi népnek még nem sikerült leszámolnia a nacionalista illúziókkal és a faji misztikával. Sőt, mintha ez az eufória a bombázással még fokozódna is. A kisebbség soraiban nem tapasztalható Európa ellenesség, jóllehet a hivatalos propaganda szerint Európa ma a bombákat jelenti Jugoszlávia polgárai számára.

Hisszük, hogy az új Európa sokkal humánusabb lesz, mint a nemzetállamok sovinizmusa. A vajdasági magyarság helyzeténél fogva tudatában van a különböző népek gazdasági és politikai egymásrautaltságának, ám belefáradt abba, hogy örökös szélmalomarcot folytasson a nemzetiségi elnyomás különböző módszereivel és formáival. Reménykedünk abban, hogy Európa képes rávezetni a balkáni népeket az együttműködés belátására, s nagyon fájlaljuk, hogy paradox módon a rendteremtő erő ma pusztítással és fájdalommal jár.

Világosan látjuk azt is, hogy nem lehet elhallgatással szolgálni nemzeti közösségünk jövőjének az ügyét, nem szabad elhallgatnunk olyan jelenségeket, amelyek nemzeti közösségünk drasztikus fogyásához vezettek, ám azzal is tisztában vagyunk, hogy ezeknek a kérdéseknek a felvetésére a helyzet a többségi nép részéről még nem érett meg. Vannak, akik azt tartják, hogy a keleti népek saját erejükből nem képesek felemelkedni a nyugati civilizáció színtjére. Kérdés, hogy a bombák önmagukban véve elegendők-e ehhez, vagy szükség van más feltételek megteremtésére is. Érzésem szerint a Nyugat, ahonnan az eszmék Kelet felé terjednek, eddig kevés megértést tanúsított azon értelmiségi csoportok törekvéseivel szemben, akik fogékonynak mutatkoztak a változásra, és segítséget vártak azok megvalósításához. Ahogyan reménytelenül magukra maradtak azok a kisebbségi politikai törekvések is, amelyek békés eszközökkel próbálták céljaikat elérni. Holott a kisebbségek történelmi színrelépése a térségben a demokratikus folyamatok elakadását, a polgári fejlődés társadalmi-politikai feltételeinek a hiányát jelezték. A kisebbségi törekvésekre nagyobb gondot kellett volna fordítani, és Európa támogatásával a közös felemelkedés útját kellett volna megkeresni.

A kérdés most is az: hogyan lehetne a megegyezés szellemét felkelteni? A háborúnak egyszer vége lesz. A megkerülhetetlen békeértekezlet eredményeinek a hatását ebből a szempontból még nem láthatjuk előre, viszont azt reméljük tőle, hogy az valamennyi nemzetiség felemelkedésének a lehetőségét, és nem csupán egyik, vagy másik nép jólétének a fokozását fogja szolgálni, ahogyan ez eddig történt.

A történelem a Balkánon újból és újból ugyanazt a leckét adja fel Európa számára. Ha ugyanis egy téves döntés folytán jelentős számú nép kerül valamely másik nép uralma alá, az komoly tényezője annak, hogy az ún. államalkotó nép eltávolodjon a demokráciától. A demokratikus törekvések helyett ugyanis a domináns pozíció megőrzése lesz a cél, és ezen a látszatjogok, a szólamokban hangoztatott demokratikus engedmények sem változtatnak semmit. A domináns pozíció megőrzéséért folytatott törekvések – mint a jelen helyzet és a tragikus balkáni példa is igazolja – katasztrófák sorozatába kergetik az egész térséget, melynek következményeivel most szembesül a világ.

Európa jelenéről és jövőjéről beszélve ezek elől a fáradságos és kényelmetlen kérdések elől nem lehet kitérni. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy bizonyos politikai törekvések milyen mélységes felelőtlenséggel indították el az országot a katasztrófa útján. És ennek a veszélye mindaddig fennáll, amíg az európai közösség alapvető politikai és erkölcsi maximái nem válnak kötelező érvényűvé mindenki számára. Amig itt vagy másutt az állampolgársági egyenlőség értelmetlen és üres szólammá válhat, amely a jogtalanságot hivatott palástolni”.

Miközben én a beszámoló szövegén dolgoztam, délután 3 óra tájban megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. A NATO-gépek Újvidéket bombázták: több rendkívül erőteljes robbanás rázta meg a várost, amelyek a szemtanúk állítása szerint kisebb földrengést okoztak. Ugyanakkor a Fruska gora felől is robbanások hallatszottak. Az újságok szerint mára virradóra Niš, Kraljevo, Kragujevac, Prahovo és Užice térségét is bombázták. A repülők állítólag Bulgária irányából érkeztek.

Éjjel 11 órától egymás után húztak el a repülőgépek felettünk. Csaknem éjfélig vonultak. A légvédelmi szirénák hallgatnak. Vajdaság felett egyébként mindig éjszaka jelennek meg a repülők, soha nem tudni, kora este, késő éjjel (mint ma) vagy kora hajnalban. Szerbia más vidékeit, elsősorban Koszovót, már nappal is támadják.

Lebombázták a Temesvár és Belgrád közti hidat

Vajdasági célpontokat is támadott a NATO légiereje. Újvidéken erős robbanásokat lehetett hallani, a szövetség rakétái valószínűleg megint a televízió-átjátszóállomást támadták. A jugoszláv-román határ közelében, Versecnél a NATO lerombolt egy hidat és ezzel megbénította a vasúti forgalmat Belgrád és Temesvár között. Robbanásokról érkeztek hírek Požarevacról, Nišből és Šabacról is.  

Kongresszusi támogatás

Az amerikai képviselőház nem egyszerűen jóváhagyta a Jugoszlávia elleni légi csapásokhoz szükséges kiadásokat, hanem több mint kétszer annyi pénzt adott, mint amennyit az elnök kért. Ha az összeget a szenátus is elfogadja, akkor az amerikai védelmi minisztérium 13 milliárd dollárt költhet a légitámadásokra és a koszovói albán menekültek támogatására. 

Tovább növekszik az amerikai haderő

Az amerikai védelmi miniszter újabb erősítést küld a Jugoszláviát támadó NATO-légiflottának. William Cohen 176 katonai repülőgép Európába történő irányítására adott utasítást. Előzőleg a Pentagon szóvivője közölte, hogy ha a jugoszláv elnök nem fogadja el a nagyhatalmak tegnap kidolgozott javaslatát, akkor a NATO tovább fokozza a Jugoszlávia elleni támadások erejét.

Macedónia mégis befogad minden menekültet

A macedón belügyminiszter megígérte, hogy visszavonják korábbi döntésüket és minden menekültet beengednek az országba. Ezt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága közölte, miután képviselői tárgyaltak Pavle Trajanovval. Macedónia tegnapelőtt zárta le határait a koszovói albánok előtt, miután úgy ítélte meg, hogy a nyugati országok nem adnak elegendő anyagi segítséget a menekültáradattal küszködő országnak. 

Németország feltételekhez köti a menekültek befogadását

Németország kész újabb tízezer menekültet befogadni, de ebből ötezret csak akkor, ha az Európai Unió többi tagállama is teljesíti eddig vállalt kötelezettségeit. Ezt a bonni belügyminisztérium jelentette be. Az Unió tagjai közül Németország nyújtott menedéket a legtöbb elüldözött albánnak, akik közül máris tízezren tartózkodnak az országban. 

Orosz vélemény a nyolcak megállapodásáról

Az orosz külügyminiszter nem áttörésnek, de helyes irányba tett lépésnek tartja azt a megállapodást, amelyet tegnap a nyolc nagyhatalom külügyminiszterei fogadtak el a koszovói rendezésről. Igor Ivanov ugyanakkor sajnálja, hogy a nyugati partnerek nem fogadták el Moszkva javaslatát, hogy szüntessék meg a bombázást. Az orosz külügyminiszter megismételte, hogy a balkáni válság megoldásában szorosan együtt kell működni az ENSZ-szel. 

Déli bombatámadás Belgrádban

 Belgrádban délelőtt ismét megszólaltak a légvédelmi szirénák, majd meg is indult a légi csapás. Az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség szemtanúkra hivatkozva azt jelentette, hogy az egyik külvárost, Rakovicát érte rakéta és bombatalálat. Az előző, tegnap este elrendelt légiriadót hajnalban lefújták, miután akkor a NATO harci gépei nem támadták a fővárost. 

Tony Blair cikke a The Timesban

 A brit kormányfő szerint a szerb nép különb elnököt érdemelne, mint Slobodan Milošević. Tony Blair a Győzelem Napja alkalmából a The Times-nak írt cikkében emlékeztet rá, hogy demokratikus országként Jugoszlávia ismét a nemzetközi közösség része lesz, ehhez azonban meg kell válni a jelenlegi korrupt államfőtől. 

Az UCK nem támogatja Rugovát

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg szerint Ibrahim Rugovának, a mérsékelt albánok vezetőjének nincs felhatalmazása arra, hogy Koszovóról tárgyaljon. A gerillák szóvivője közölte, hogy a békés politizálás kudarcba fulladt, ezért nem fogadják el a függetlenségpárti szabadcsapatok lefegyverzését.  

Légi utántöltő gépek Ferihegyen

Csütörtök folyamán több KC-135-ös légi utántöltő repülőgép érkezik Ferihegyre, amelyek közül néhány már délelőtt landolt - közölte Erdélyi Lajos, a Magyar Honvédelmi Minisztérium szóvivője. A szóvivő elmondta, hogy szerdán Ferihegyre érkezett első KC-135-ös nem hagyta el a repülőteret. Korábbi közlés szerint ez a gép csak tesztelte, ellenőrizte a kiépített berendezések üzemeltetését és alkalmazhatóságát.

A közeli napokban 24 darab amerikai F-18-as vadászgép érkezik a taszári légibázisra.

Egész délelőtt azon dolgoztam, hogy összeállítsak valamilyen híranyagot a Magyar Figyelő számára. A lap lezárásával nem tudnak tovább várni. Miről lehet itt írni, amikor semmiről sem szabad? Amikor mindent ellenőriznek, mindent hazaárulásnak tekintenek, mindenre rámondhatják, hogy „az ország egységének és biztonságának az aláásását” szolgálja. Valamit azért mégis csak összeállítok. Úgysem olvassák ezek a Magyar Figyelőt.

Délután Cs. Telefonált. Velünk érez, de feléjük is sok a baj, amit pontosabban nem körvonalaz.

Estefelé, mielőtt sétálni indultunk volna, felhívtam Évit. Gratulálni szerettem volna neki a szülészet vizsgához, de nem érkezett még haza. Tánti viszont nagyon örült, hogy néhány szót válthattunk. Este tízkor jelentkezett Évi, a helyzet iránt érdeklődött.

Kovács László szerint a magyar közvélemény aggodalma egyre nő, az emberek félnek, hogy Magyarország belesodródik a háborúba. A Magyar Szocialista Párt azt akarja, hogy Magyarország katonai szerepvállalása a jugoszláv háborúban egy lépéssel se menjen tovább az eddiginél. A párt ezért támogatja azt a képviselői indítványt, hogy a NATO Magyarország területéről ne indíthasson Jugoszlávia ellen támadást.

Ismét van magyar híradó

Az elmúlt hetekben több helyi kábeltévé a többnemzetiségű vagy főként magyarok lakta községekben az informatív műsorok idején egyszerűen megszakította a magyar csatornák sugárázását. A kikapcsolásokra vonatkozó minisztériumi rendeletről hivatalosan senkinek sincs tudomása, a kábeltévé tulajdonosok azonban mindenütt arra hivatkoztak, hogy felsőbb utasításra jártak el: azért nem sugározhatják a magyar hírműsorokat, mert azok úgymond ellenségesen kezelik a Jugoszláviával kapcsolatos híreket. Miután többen is látni szerették volna a felsőbb, írásbeli utasítást, néhol, például Szabadkán, rendeződött a helyzet. Másfelé azonban továbbra sem volt nézhető a budapesti magyar adók hírműsora. Ez az intézkedés súlyos politikai diszkriminációnak bizonyult az itt élő magyarsággal szemben, ami nagy feszültséget váltott ki a lakosság körében, hiszen a kábeltévék a szerb, német, olasz, horvát, angol stb. nyelvű műsorokat továbbra is hiánytalanul sugározták.

Miután a NATO harcigépei a szerb tévéállomásokat lebombázták, volt egy időszak, amikor csak idegen nyelvű hírműsorokat lehetett nézni. Aztán a grafitbombák következtében egész Szerbia sötétségbe borult, megszűnt mindenféle diszkrimináció, egyetlen adót sem lehetett látni. Újabban, az áramelosztó rendszer helyreállítását követően a kábeltévék a legtöbb helyen visszaállították a magyar tájékoztatási műsorokat.

Levelek a bombák alól

Böngészgetek az Interneten. Többeket is foglalkoztat a jugoszláv helyzet. Az egyik hozzászóló az USA-ból ezt írja:

– „A jelenleg zajló tragikus események hatására ötlik föl az a gondolat, hogy talán most lenne az a stratégiai pillanat, amikor a magyarságnak követelnie kellene a szerb igától való megszabadulást. Ha a Nyugatnak sikerülne kikényszerítenie egy átfogó rendezést és Koszovó függetlenségét vagy nagyfokú autonómiát kapnia, akkor teljesen jogos és ésszerű lenne, hogy ez a magyarságnak is kijárjon. Mi, amerikai magyarok ez ügyben politikusaink felé levélírási és lobbyzási kampánnyal tudnánk segíteni, de a kezdeményezésnek háromágúnak kellene lennie, összehangolt vajdasági, magyarországi és nyugati magyarság felöli kampánynak.

Ami a magyar autonóm tartományt illeti, én szerencsésebbnek tartanám azt kisebb területre korlátozni - bár a pontos etnikai viszonyokat nem ismerem, de mindenesetre Szabadka, Zenta és környékük jöhetne szóba, ahol a magyarságnak lehetőséget kellene adni, hogy saját maga irányítsa sorsát. A Nyugatnak be kell látnia, hogy Szerbia örökre elveszítette azt a bizalmat, amivel - tévesen - a nagyhatalmak Trianonban kitüntették, és meg kell fosztani annak a lehetőségétől, hogy valaha is még egyszer más népek fölött uralkodjék”.

Egy másik hozzászóló, aki „névtelen elkeseredett magyar”-nak nevezi magát, arra panaszkodik, hogy sajnos a vajdasági magyarok jelentős része külföldön él, mint ahogyan azok a szerbek is, akik némi kultúrát tanultak a magyaroktól. Azok viszont, akik otthon vannak, akiket a boszniai és horvátországi háború után Vajdaságba telepítettek, állig fel vannak fegyverkezve, és csak egy kis biztató szó kell nekik, hogy megkezdődjön az, amit mindannyian szeretnénk elkerülni, mondja. Mert ezek szerinte most is mind Nagy-Szerbiáról álmodoznak.

Nagyon rossz emlékek fűzhetik a szerbekhez, mert azt írja: Sajnos, senkinek sem kellett volna közülünk külföldre vándorolnia, ha ők nem lettek volna”. Mert, amíg a magyaroknak keményen meg kell dolgozniuk mindenért, ők „mindent úgy kaptak ingyen, ami az ingyenélésükhöz kell, mert egyik sem szeret közülük dolgozni, csak dirigálni”.

A szerbek, a „névtelen elkeseredett magyar” szerint azt szeretnék, ha „egyetlen magyar sem maradna azon a szépen termő földön, mert akkor minden az övék lesz”. Amerika sem sokat ad arra a maroknyi magyarra, akik odahaza szenvednek, sőt még az anyaországnak is meg van a keze kötve, nem sokat tud tenni értük.

Kemény szavak, amelyek őszinteségében nincs okunk kételkedni. Az egyszerű emberek mindig egyenesen és keresetlenül fogalmaznak. Más hozzászólók azt latolgatják, hogy a NATO szárazföldi beavatkozása rontana, vagy javítana a vajdasági magyarság helyzetén. Egyes vélemények szerint egy ilyen akció „a vajdasági magyarság kiirtásához vezethet”, mások úgy vélik, hogy a szárazföldi beavatkozás nem rontana jobban a helyzetén, mert „így is cudar eléggé”. „Sz...s ez így is, úgy is” - írja az egyik hozzászóló, majd a bombázást illetően így folytatja: Dühös vagyok, mert értelmetlen az egész. Nekem senki se mondja, hogy ez így jó. Aki így gondolkodik, az élvezze helyettem a félelmet. Meg aztán „vigyázz mit írsz nekem. Félek, hogy baj lehet belőle. Gondolj a biztonságunkra. Semmi propaganda. Túl kell élni. Feltételezem, hogy az Internet is hamarosan megszűnik”.

Lefekvés előtt azon filozofálok magamban, hogy az emberek általában félnek azoknak a kérdéseknek a felvetésétől és megválaszolásától, amelyek kockázattal járnak. Pedig ebben rejlik az élet sava-borsa. Ez az emberi lét igazi szabadsága. Ahol megtiltják a kérdezést, és előírják az egyetlen elfogadható választ, ott szellemi diktatúra van. Mivel a vajdasági magyar közéletben semmilyen jellegű vita nincs, ez azt jelenti, hogy az értelmiség lemondott a filozófiai viaskodásról, meg van fosztva szellemi szabadságától.

Éjszakai csapás-sorozat Jugoszláviára

A NATO szerint az éjszakai csapás-sorozat volt a legfontosabb a jugoszláviai légitámadások kezdete óta. Újvidéken két lövedék csapódott be a Heréskert nevű városrészbe. Ugyancsak robbanások rázták meg a Fruska gora hegyet. Találat érte Zombor repülőterét is. Kraljevo mellett a repülőgépek csapást mértek egy üzemanyag-raktárra. A közelben megrongálódott egy híd is az Ibar folyón. Mára virradóra két rakéta csapódott be Paraćin városába. 

Találat érte a kínai nagykövetséget

Kína kérésére New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, miután a NATO éjszakai bombázásakor találat érte Kína belgrádi nagykövetségét. Eltérő hírek érkeznek az áldozatokról. Szerb források szerint a képviselet egyik munkatársa meghalt, más források szerint két halott és sok sebesült van. Az épületben legalább húszan voltak, amikor a rakéták becsapódtak. 

A NATO közleménye

A NATO közlte, hogy nem szándékosan vette célba Kína belgrádi nagykövetségét. A védelmi szövetség közleménye szerint a szerb katonai és a rendőri tevékenység országos irányítását akarták megbénítani a belgrádi támadással. 

Az UCK nem fogadja el a béketervet

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg egyik szóvivője elutasította a tartomány válságának megoldására előterjesztett nemzetközi tervet. Koszovóban holtan találták Fehmi Aganit, Ibrahim Rugova mérsékelt vezető egyik bizalmasát. A NATO még márciusban jelentette be, hogy a politikust és több társát a szerbek meggyilkolták. A szövetség később visszavonta a hírt. 

Három halott a kínai nagykövetségen

Belgrádban a korábbi hírekkel ellentétben nem egy, hanem legalább három ember halt meg, amikor NATO-találat érte a kínai nagykövetséget. Az egyik áldozat az Új Kína hírügynökség tudósítója, a többiek kiléte egyelőre ismeretlen. Kína ENSZ-képviselete felszólította a NATO-t a katonai műveletek azonnali beszüntetésére, szerinte a NATO akciójával megsértette a világszervezet Alapokmányát. Pekingben a kínai hatóságok lezárták az amerikai nagykövetséghez vezető utakat, mert atrocitásoktól tartanak. 

Nem utazik Ivanov külügyminiszter Londonba

A jugoszláviai helyzet miatt bizonytalan időre elhalasztották Igor Ivanov orosz külügyminiszter mára tervezett háromnapos londoni látogatását. Ugyanakkor Viktor Csernomirgyin orosz balkáni különmegbízott elutazott Bonnba, noha az ő európai körútja is kérdésessé vált a kínai nagykövetséget ért bombatalálat miatt. Ugyanakkor Moszkvában egyáltalán nem feltételezik, hogy a NATO szándékosan támadta volna Kína belgrádi nagykövetségét. 

Az ENSZ-főtitkár a kínai nagykövetséget ért találatról

Kofi Annant megdöbbentették és szomorúsággal töltötték el azok a hírek, hogy a NATO csapásokat mért Kína belgrádi követségére és a niši kórházra. Az ENSZ-főtitkár első reagálásában ismét a balkáni válság gyors politikai rendezését sürgette. A NATO elismerte, hogy gépei pénteken eltalálták a niši kórházat, egy piacot és a város legnagyobb egyetemét. A legalább 15 halottat és 70 sebesültet követelő támadás a közlemény szerint nem volt szándékos. 

NATO köszönet Magyarországnak

A NATO hálás Magyarországnak azért a szolidaritásért, amelyet legújabb szövetségi tagként az üzemanyag-szállító NATO-repülőgépek fogadásával kapcsolatban tanúsít. Jamie Shea szóvivő brüsszeli sajtóértekezletén megerősítette a tankerek Magyarországra érkezését. Jelezte, hogy a Jugoszlávia elleni hadműveletben résztvevő gépek száma folyamatosan növekszik. Shea tagadta, hogy a NATO megemelte volna a ko-szóvói békefenntartásra tervezett erő létszámát. 

A pápa fogadja Rugovát

II. János Pál pápa hétfőn vagy kedden fogadja majd a Vatikánban Ibrahim Rugovát, a koszovói albánok vezetőjét - jelentette be szombaton Bukarestben Joaquin Navarro Valls pápai szóvivő.

Ibrahim Rugova, aki jelenleg az olasz kormány vendégeként Rómában tartózkodik, pénteken már találkozott a Vatikánban Jean-Louis Tauran vatikáni külügyminiszterrel. 

Mindenki békét akar

Igor Szergejev marsall, orosz véderőminiszter úgy vélekedik, hogy a koszovói válság megoldható békés úton, mert mindenki ezt akarja - Oroszország, a JSZK és a NATO egyaránt.

 Hajnali négy óra körül repülőgépek dübörgése ébresztett fel. Álmosan visszazuhantam az ágyra, de a gépek zúgása miatt nem tudtam újra elaludni. Ennyi repülőgép még nem vonult át fölöttünk. Csak tudnám, merre tartanak, mit fognak ma hajnalban lebombázni? Mivel volt áram, felkeltem és gépelni kezdtem. Az emberek mostanában éjszaka mosnak, főznek, rendezik magukat, amíg van áram. Bekapcsoltam az Internetet. Egy levél érkezett egyik budapesti barátunktól, aki felajánlja segítségét számunkra.

– „Kedves Sanyi és Éva, fogadjatok részvétem a gyászotokban. Leánykátoktól már hallottam és azt is mennyire megviselt Benneteket. Mindaz, ami a világban zajlik nekem megfoghatatlannak, a róla alkotott képemmel alig összeegyeztethetőnek tűnik - dehát ez az én bajom, és bár annál nagyobb ne lenne... Még egyszer ismételve: ha tudok valamiben, örömmel segítek. Remélve, hogy átjut ez a levél, hogy minden jól, jobban alakul, a legjobbakat kíván és szeretettel üdvözöl benneteket K. B.”

Az elmúlt napokban sokan szóvá tették (még az újságban is!), hogy amióta bombázni kezdték Jugoszláviát, megfeledkeztek róluk magyarországi rokonaik, ismerőseik, kollegáik, barátaik. Többen kérdezték tőlem, hogy mi lehet ennek a lélektani magyarázata. Személy szerint nekem ilyen tapasztalatom nem volt, többen is érdeklődtek hogylétünk felől és felajánlották segítségüket, de valószínűleg nincs mindenki ebben a helyzetben, és a „cserbenhagyottság” érzésnek van valamilyen valós alapja.

 Szerintem a kapcsolatzavar egyik oka maga a háború, ami frusztrációt jelent mind az itteniek, mind az ottaniak számára. Az emberek egyszerűen nem tudják, hogy a megváltozott szituációban hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Többen azonban egyszerűen megijedtek odaát, hogy vajdasági ismerőseik, az első érdeklődő szóra hanyatt-homlok rohannak Magyarországra, megszállják a lakásukat, és a nyakukba szakad azok minden gondja-baja. Talán eszükbe sem jutott volna ez, ha a tévé heteken át nem ijesztgeti a magyar közvéleményt a várható délvidéki menekültáradattal.

Másfelől meg, ahogyan a közmondás mondja: „nehéz helyzetben tudod meg, hogy ki az igazi barátod”.

Délután öt körül Á. M. tanár úr hívott telefonon Újvidékről. Nehéz helyzetben vannak. A kilencedik emeleten laknak, több mint tíz napja nincs víz, a lift nem működik. Azzal vigasztalódnak, hogy vannak, akik még magasabban laknak. Néhány szót ejtettünk a Világszövetségről és az előadásáról, amit Magyarországon tartott. A jelen helyzettel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy a bombázásokkal járó tévedések miatt mindannyian - szerbek és magyarok - egyformán veszélyeztetve vagyunk. A hívása előtt pár perccel két repülőgép húzott el fölöttünk északi irányba, majd nemsokára rá lefújták a légiriadót. Újvidék felől jöttek, de ezúttal, mint mondotta, nem azt bombázták.

A balkáni kocsma

Estefelé a szerbek olyan randalírozást csaptak a szomszédos kocsmában, hogy felháborodásunkban alig tudtuk elfogyasztani a vacsorát. A hangszórók egetverő bömbölése és a vendégek őrjöngése kifejezetten provokatív jelleget öltött ebben az egyébként csendes kis bácskai magyar városban. A kocsmát ezekben a napokban nyitották meg, azelőtt egy fűszeres bérelte a helyiséget.

Ahogyan a privát kiskereskedők a nagy adóterhek miatt sorra mind bezártak, megnyíltak az igazi balkáni kocsmák. Ez most a legvirágzóbb vállalkozás az országban. Vendéglők eddig is voltak, kormos régi kocsmák is, ahol az emberek csendesen borozgattak vagy olykor nótázgattak, de a balkáni kocsma jellegében más, valami egészen új ezen a tájon. Merőben idegen az alföldi ember lelkivilágától.

A balkáni kocsmának más a zenéje, más az emberanyaga, más a hangulata. Európai szemmel nézve maga a pokol, ahol háborús veteránok öblögetik torkukat, miközben nagyokat óbégatnak. A dübörgő zenegép mellett általában fülsiketítő élő zene is van, amellyel sikerül a szórakozni vágyókat a zene esztétikai torzulásának a páratlan csúcsára juttatni.

Ezekben a kocsmákban még az illír hagyományok élnek, ahol régebben mindig kéznél volt a balta, ma pedig a lőfegyver. A vidám mulatozás ritkán múlik el lövöldözés vagy erőszak nélkül. Az újság bűnügyi rovata tele van a garázdálkodókról szóló hírekkel. Az előttem levő újságban történetesen az áll, hogy a belügyi osztály dolgozói április 30-ról május 1-re virradó éjszaka letartóztatták D. brčkói lakost, aki a Lalehoz címzett óbecsei vendéglőben fizikailag bántalmazta a tulajdonost. Miután pedig ezt az egyik vendég meg akarta akadályozni, őt is jól helyben hagyta. Mindkét áldozat súlyos testi sérüléseket szenvedett, akiket elsősegélyben kellett részesíteni.

A hír annyiban tipikus, hogy annak rendje és módja szerint egy boszniai menekült verte agyba-főbe kedves vajdasági vendéglátóit. A véreskezű martalócok szájából gyakran olyasmi is elhangzik, hogy „Isteraćemo mi odavde Mađare”, azaz: elkergetjük innen a magyarokat. Most még csak mondják, és félig részegen, de aki tudja, hogy mit műveltek Boszniában a muzulmánokkal, annak ezeket a féktelen dáridókat hallgatva csak egy gondolat zakatol az agyában: hogyan lehetne mielőbb bezáratni ezeket a kocsmákat. Mielőtt még a boszniai és krajinai vérengzésben megfáradt marcona hadfiak mellé megérkezne a koszovói menekültek áradata.

Jön, húzódik egyre feljebb a Balkán. Ezek a kocsmák jelentik az első hídfőállást, amelyekben a zene és énekszó a messzire hallhatóságot szolgálja, jelezve a kiszemelt új élettér birtokbavételét.

Az Internet Belgrád elhagyását ajánlja

Az Interneten található Szabad Magyar Szó, amelytől a Magyar Szó elhatárolta magát, a Legfrissebb hírek címszó alatt a Pentagonra hivatkozva közli, hogy a jugoszláviai légi kampány hamarosan szőnyegbombázással egészül ki; azaz irányítás nélküli bombák szórásával B-52-es bombázókból. Az eddigi B-52 légiflottát a háromszorosára növelik. A cikk szerint nem valószínű, hogy Vajdaság magyar lakta területei a támadások célpontjai lesznek, de szinte garantált, hogy Belgrád támadást fog szenvedni. „Minden kedves magyar olvasónknak ajánljuk a főváros elhagyását erre az időszakra” - így a cikk, amelynek ismeretlen szerzője tudni véli, hogy a külföldi diplomáciai misszió megkezdte Belgrád elhagyását. „Most távozunk harmadszor” - nyilatkozta Richard Miles, az amerikai követség főnöke. „Ahányszor megtettük, mindig volt rá ok. Ám ezúttal súlyosabb mint valaha”.

Tegnap délutáni légitámadások

Délután újabb légitámadás érte Ništ és Kragujevacot. A NATO-gépek eltaláltak egy olajtárolót és megsérült a görög konzulátus épülete. A támadás célpontja volt a Nišava folyó egyik hídja és az E-5-ös autópálya Ćuprija melletti hídja is. Kragujevacon egy laktanya és egy közeli televíziós átjátszó állomás volt a célpont.  

Kínai tüntetések Amerika ellen

Kína több városában tüntettek az amerikai képviseletek előtt, így tiltakozva a belgrádi nagykövetséget ért légitámadás ellen. Csengtu-ban felgyújtották a főkonzul rezidenciáját, Sanghajban tojásokkal és üvegekkel dobálták meg a konzulátus épületét. Pekingben még késő éjjel is ezrek vették körül az amerikai nagykövetség épületét.  

A NATO vizsgálatot indít

Minden eddiginél alaposabb vizsgálatot indított a NATO a kínai nagykövetségre hullott lövedék ügyében, de a Jugoszlávia elleni hadjárat folytatódik - jelentette be szombaton Javier Solana NATO-főtitkár. 

Folytatódik a bombázás, támad az UCK

Ismét robbanások rázták meg Priština környékét. Az AFO tudósítója szerint a hat detonációt a várostól dél-nyugatra fekvő Goles-hegy irányából lehetett hallani. A Tanjug azt közölte, hogy húsz rakétát lőttek ki reggel az albán határtól nem messze Đakovica közelében. A hírügynökség szerint a bombázások pillanatában a Koszovói Felszabadítási Hadsereg jugoszláv erőket és rendőrségi egységeket támadott Đakovicán. A térségben élő albánok tömegesen menekülnek a határ felé - jelentette a Tanjug. 

Szombat éjjeli NATO-csapások

A NATO légiereje szombat éjjel földig rombolta Užice főpostáját és Valjevo rendőr-főparancsnokságát. Koszovóban Dečani várost és a Goles-hegyet vették célba a repülők. A jugoszláv polgári védelem közlése szerint a NATO több átjátszó állomást is támadott. Csapás érte a Kosmaj-, valamint a Rudink-hegyen álló, a Politika, a BK és az állami RTS televíziók adását átjátszó állomásokat.  

Tévedésből bombázták a kínai nagykövetséget

Téves hírszerzési információ következménye volt Kína belgrádi nagykövetségének bombázása - jelentette ki Jamie Shea, a NATO szóvivője Brüsszelben. Az amerikai védelmi minisztérium és a CIA közleménye szerint a hibát az első célazonosításkor követték el és később nem korrigálták. A kínai külügyminisztérium 34 tagú küldöttsége érkezett Belgrádba, hogy segítséget nyújtson a sebesültek hazaszállításához és a külképviselet munkájának újraindításához. A delegációban orvosok és ápolónők is vannak. 

NATO-ellenes tüntetés Budapesten

A jugoszláviai vérontás ellen tiltakozott Budapesten a Balkán Békéjéért Mozgalom. A menet a jugoszláv és az amerikai nagykövetség elé vonult, majd a felvonulók a Duna-partra mennek, ahol a háború áldozataira emlékezve virágokat és koszorúkat dobnak a vízre. A többezer tiltakozó azért vonult az utcára, mert úgy véli, hogy háborúval nem lehet békét teremteni. A felvonulók azt is hangsúlyozták, hogy szerintük a NATO vezetőit nem a népirtás, hanem a saját gazdasági érdekeik irányítják. 

Magyarország nem vesz részt a légicsapásokban

Martonyi János megerősítette, hogy Magyarország nem vesz részt a Jugoszlávia elleni légicsapásokban, még akkor sem, ha a légtere felől mennek vagy a területéről szállnak fel a NATO-gépek. A külügyminiszter a Kossuth Rádió 16 óra című műsorában sürgette, hogy az ország biztonságának megőrzése érdekében fogjanak össze a parlamenti pártok. 

A Fidesz-kongresszuson a Vajdaság autonómiáját követelték

A koszovói válság átfogó rendezésének keretében a Vajdaságnak vissza kell nyernie autonómiáját, amelyet a volt Jugoszlávia területén kibontakozott krízis kezdetekor veszített el. Kövér László ügyvezető alelnök ehhez hozzátette: amennyiben a magyar kisebbség helyzetét nem rendezik, akkor annak mind erkölcsileg, mind politikailag elfogadhatatlan üzenete lenne. 

Újabb NATO-gépek érkeznek Magyarországra

Újabb NATO-gépek magyarországi elhelyezésére kerül sor a közeli napokban. A felkérés pénteken érkezett a NATO főparancsnokságától - jelentette be Szabó János honvédelmi miniszter Kiskunhalason, a páncéltörő tűzezrednél tett látogatásán. Ferihegyen 3-4 db. elektronikus felderítőgép, ill. Taszáron három A-10-es harci gép érkezését várják.  

Ma elsőáldozás volt. A várost ünneplő ruhás gyerekek és szülők lepték el, akik a virággal díszített templombejárat előtt gyülekeztek. Gyerekkorom nagy ünnepségei jutottak eszembe, akkor sereglettünk ennyien a templom körül. Délutánra viszont kihaltak, elnéptelenedtek az utcák.

– Kezdek már belefáradni ebbe az egészbe – mondta délben a feleségem. – Elfogyott a türelmem. Nem látom, hogy a dolgok mennének előre.

– Semmi okod az idegeskedésre. Nem vagy te Solana. Az ő dolga, hogy idegeskedjen és megoldást keressen. Azért fizetik. Olyasmivel kell foglalkozni, ami a mi hatáskörünkbe tartozik – próbáltam bölcselkedésemmel megnyugtatni.

Finom tavaszi levest készített és töltött tököt. Közben mégis olyasmin kezdtünk ismét bosszankodni, amibe nincs beleszólásunk.

A Magyar Szó részleteket közöl Konrád György freiburgi egyetemen elhangzott beszédéből. Konrád nem nézi jó szemmel „a világ legnagyobb hatalmának a légi háborúját egy kis ország ellen”. „Eddig a nyugati demokráciák valami jót jelentettek. Most azt, hogy a nagyok ütik a kicsit” - írja.

Hiányosnak és félrevezetőnek érzem okfejtését. A szerbek koszovói vérengzése fölötti szemhunyás miatt bántónak is. Vajon meddig kellett volna még a nyugati demokráciának mindezt tűrnie? Vagy Konrád azt hiszi, hogy imádsággal is jobb belátásra lehetett volna bírni őket? A martalócok bitangságát megbüntető nagyhatalmak elmarasztalása, már-már cinkos összekacsintás a népirtó politikával. Ami olyasféle szemhunyásra emlékeztet, mint amilyen 1944-45 telén történt, amikor Tito partizánjai több tízezer délvidéki magyart legyilkoltak, s amelyről Magyarországon 45 éven keresztül nem volt szabad szólni. És amikor szólni lehetett, sokan azok ellen háborodtak fel, akik a bűnöket szóvá tették, és nem azok ellen, akik elkövették. Ezt érzem most is, amikor valaki nem az etnikai tisztogatás, hanem a NATO-beavatkozás ellen emel szót.

Az értelmiség egy részének a szemforgató magatartásán nem mindig könnyű kiigazodni.

A szerbek autizmusa

Egy remek cikket találtam az Interneten Slavenka Drakulić, a horvát Feral Tribune újságírójának a tollából. A cikk arról szól, hogy a szerb nép túlnyomó többsége képtelen szembenézni önmagával. Nincs semmi önkritikájuk, a tetteik helyességével kapcsolatos kérdésfeltevés teljes hiánya jellemzi őket. Képtelenek maguknak feltenni a kérdést: mit tettünk? Nem követtünk el valami hibát? „Még most sem ismerte fel a szerb polgárok többsége, hogy milyen összefüggésben állnak a bombázások a Milošević-hatalom lépéseivel, vagy hogy milyen felelősség terheli őket, választópolgárokat az országvezetés tetteiért. Márpedig semmilyen hatalom, még egy diktatúra sem tudja magát fenntartani a lakosság többségének (legalább hallgatólagos) támogatása nélkül”.

A szerbek azonban struccpolitikát folytatnak. A felégetett koszovói falvakról, az otthonaikból elüldözött albánok százezreiről, a huzamos ország-romboló bombázás okairól egyszerűen nem vesznek tudomást. Sőt, ártatlan áldozatoknak, élő célpontoknak tekintik magukat, dalolnak, táncolnak, mintha ezekhez a szörnyűségekhez semmi közük sem volna. „Céltáblával a mellükön defellíroznak!”. „Senki sem várta el tőlük, hogy ujjongjanak országuk bombázásakor, de az általuk tanúsított autizmus elképesztő, sőt ijesztő” - írja az cikk szerzője, aki gondolatait így folytatja. „Miközben a szerb entellektüelek azon kesergnek, hogy a Nyugat nem segíti, nem akarja megérteni őket, szemrebbenés nélkül hallgatják el polgártársaik balsorsát, mintha azok nem is léteznének!”

„Ez az oka annak, hogy párhuzamosan két tragédia játszódik le szemünk előtt. Az egyik az albán nép elüldözése, melyet már mind többen neveznek népirtásnak. A másik az a kollektív autizmus, melybe a szerb nép esett. Mindaddig míg a szerbek többsége úgy viselkedik, mintha teljesen ártatlan lenne, mindaddig, amíg csak Slobodan Milošević, Vojislav Šešelj, vagy Vuk Drašković lesznek az egyedüli bűnösök, semmi remény sincs a változásra. Semmi értelme sincs egy esetleges megállapodás megkötésének, melynek következtében Milošević hatalmon maradna, vagy akár egy katonai vereségnek vagy kapitulációnak sem, ha a szerbek képtelenek felfogni, hogy nekik maguknak kell elvégezniük a munka javát. Senki sem teheti meg helyettük: sem a Nyugat, sem a NATO”. Pontosan erről van szó. Ezért vitatkozom azokkal, akik szeretetnék, ha a bombázást már holnap befejeznék. Hiába írnák alá a békeszerződést, ha maga a szerb nép nem tér észhez, és marad minden a régiben. Gyökeres tudati változásra van szükség, és tartani lehet tőle, ehhez hosszabb időre, és súlyosabb megpróbáltatásokra van szükség.

Levél Ausztriába

– „Kedves I., köszönjük részvétnyilvánítását és jelentkezését. Levelét nemrég kaptam meg, mert napokon keresztül nem volt áram, vagy ha volt, az Internet nem működött, mert nem volt telefonkapcsolatunk a világgal. Mit mondjak, az élet szinte megbénult körülöttünk. Szerencse, hogy tavasz van, és a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Talán a vízhiány jelentette a legnagyobb gondot. Most láttuk csak, hogy milyen törékeny világban élünk: elég egy bomba egy trafóállomásra és minden odavan. Eszembe jutott a falu, ahol születtem. Azt bezzeg szétbombázni sem lehetett volna. Nem volt áram, petróleumlámpával világítottunk. Vízért az artézi kútra jártunk. A tyúkokkal keltünk és feküdtünk. A falunak nem volt vasútállomása, nem volt műútja, télen hónapokig nem lehetett megközelíteni a kocsitengelyig érő sártól vagy a magas hótól. Sokáig nem tudtam, hogy van más falu is a világon. Városokról meg végképp nem hallottam. Aztán ott is megváltozott minden: van villany, van gáz, van vízvezeték, van műút, van parabola antenna, van számítógép, van autó, egyszóval kivakaródzott a falu. Ugyanakkor elöregedett, elnéptelenedett: a fiatalok elköltöztek, gyerek alig van, pusztul, vesz minden. És ami a legszörnyűbb: ma már éppen olyan sebezhető, mint a nagy városok. Nemrégiben, amikor a temetésen otthon jártunk, elszoruló szívvel kellett látnom mindezt. Nem is tudom, miért is jutott ez most eszembe, illetve miért is írok erről... Gondolom, Erdélyt sem lehetett könnyű otthagyni, még akkor sem, ha Ausztria minőségileg más életet jelent. Jó egészséget kívánok a kisbaba kihordásához. Ez a legjobb hír a világon. Sok szeretettel üdvözöljük”.

Estéről estére lefekvés előtt találomra leveszek egy könyvet a polcról és beleolvasok. Ma Bosnyák István Balkáni Krónikáját lapozgattam.

Macedónia még több menekültet fog befogadni

Macedónia kész befogadni újabb 20 ezer koszovói menekültet. Ezt az Európai Unió humanitárius kérdésekkel foglalkozó főbiztosa jelentett be. Az országban arra számítanak, hogy hamarosan legalább 10 ezer koszovói albán jelentkezik menedékkérelemmel, ezért bővítik a blacei határátkelőnél létesített fogadótábort. Macedóniában már 239 ezer koszovói menekült tartózkodik, közülük 94 ezret táborokban helyeztek el. Majdnem kétszer ennyi, több mint 450 ezer ember keresett menedéket Albániában. 

Kína megszakítja kapcsolatait Amerikával

Kína felfüggeszt minden katonai kapcsolatot az Egyesült Államokkal és párbeszédet sem folytat Washingtonnal az emberi jogokról. Peking ezekkel az intézkedésekkel válaszolt a Belgrádban működő kínai nagykövetséget ért NATO-támadásra. A kínai külügyi szóvivő közölte, hogy szüneteltetik a fegyverzetek elterjedésével, ellenőrzésével és a nemzetközi biztonsággal kapcsolatos konzultációkat, továbbá korlátozzák a magas szintű kapcsolatokat a két ország hadseregei között.  

Csernomirgyin Pekingben

Pekingbe utazott hétfőn Viktor Csernomirgyin, az orosz elnök jugoszláviai különmegbízottja. Az orosz politikus a tervezetthez képest több mint egy óra késéssel indult.

Az ITAR-TASZSZ pekingi diplomáciai forrásokból származó értesülése szerint az orosz különmegbízott Csi-ang Csö-min kínai elnökkel, Csu Zsung-csi miniszterelnökkel és más vezetőkkel tárgyal a jugoszláviai válság rendezésével kapcsolatos kérdésekről. 

 NATO célja Jugoszlávia megszállása

Goran Matić szövetségi tárca nélküli miniszter tegnap azzal vádolta meg a NATO-t, hogy Kína belgrádi nagykövetségének bombázásval azt akarta elérni, hogy késleltesse a diplomáciai tevékenységet és a politikai tárgya-lásokat, továbbá, hogy folytassa Jugoszlávia bombázását. Matić azt mondta, reméli, hogy a kínai nagykövetség bombázása után a világon mindenki előtt végre világos lesz a Jugoszlávia-elleni agresszió igazi célja: a NATO-csapatok Koszovóba telepítése és Jugoszlávia megszállása.  

Részleges csapatkivonás Koszovóból

„Tekintettel arra, hogy Koszovóban az úgynevezett KFH elleni hadműveletek befejeződtek, a főparancsnokság kiadta a parancsot, hogy kezdjék meg a katonaság és a rendőrség egységei egy részének a kivonását Koszovóból. Ezt a határozatot május 9-én 22 órától kezdve hajtják végre.

Ugyanakkor megállapította, hogy miután aláírják a megállapodást az ENSZ-szel, aminek értelmében ENSZ-missziót küldenek Koszovóba, és ezzel megszűnik Jugoszlávia területi integritása veszélyeztetésének külső tényezője, lehetővé válik annak a tervnek a valóra váltása, amelynek értelmében a katonai és rendőrségi erőket Koszovóban az agresszió előtti, békeidőben érvényes szintre csökkentik” - áll a közleményben.  

Puszta propagandafogás?

Brüsszelben propagandafogásnak nevezték a Tanjug jelentését a koszovói csapatkivonásról. Jamie Shea szóvivő szerint ha Belgrád valóban visszahívja csapatait, az a légicsapások eredménye. Hozzátette, hogy az Észak-Atlanti Szövetség folytatja a légitámadásokat mindaddig, amíg Jugoszlávia mind az öt nemzetközi feltételnek eleget nem tesz. A katonai és a rendőri erők részleges kivonását elrendelő parancsból nem derül ki, hogy a csapatkivonás hány katonát és rendőrt érint, sem az, mennyien távoztak már Koszovóból. 

A pápa fogadta Rugovát

II. János Pál pápa hétfőn délben fogadta Ibrahim Rugovát. Az erőszakmentességet hirdető koszovói politikus családja és Vincenzo Paglia atya, a Szent Egyed Közösség képviselőjének kíséretében kereste fel az egyházfőt. A találkozó nagyon szívélyes és családias légkörben zajlott - mondta Joaquin Navarro Valls, a Vatikán szóvivője.

II. János Pál kifejezte azt a kívánságát, hogy gyors siker koronázza Ibrahim Rugova törekvését a béke mielőbbi helyreállítására Koszovóban, és egyházi áldásban részesítette Rugovát és családját. 

Kína újabb lépései

Kína hivatalos bocsánatkérést, a belgrádi nagykövetségét ért támadás alapos kivizsgálását és a felelősök megbüntetését követeli. A pekingi jegyzéket Tang külügyminiszter adta át az amerikai nagykövetnek. Kína szerint a NATO múlt szombaton szándékosan lőtte a belgrádi külképviseletet. Az akcióban 3-an meghaltak, többen megsérültek. Bill Clinton tragikus tévedésnek nevezte a NATO-csapást, és már szombaton részvétét nyilvánította a kínai népnek.

A kínai követség

Aki él és mozog, mindenki bírálja a NATO-t a belgrádi kínai nagykövetséget ért támadásért. Diákok százezrei tüntetnek Kínában. Gondolom, kivezényelték őket, hiszen katonák sorfala felügyel rájuk, nehogy megfeledkezzenek róla ki és mi ellen tüntetnek.

Tény minden esetre, hogy a kínai nagykövetség négyemeletes belgrádi épülete teljesen megsemmisült. Három felől érte támadás, és minden rakéta pontosan célba talált. Szó sem lehet tehát tévedésről. Ezt célba vették. Csak azt nem kötik senki orrára, hogy miért. A NATO illetékesei inkább bocsánatot kérnek, és mellébeszélnek. A kínaiak lelkiismerete sem tiszta. Ez látszik a viselkedésükből. A szervezett tüntetések egy színjáték részét képezik, miközben már előre dörzsölik a tenyerüket.

De a szerbek viselkedése a leggyanúsabb. Szinte bizonyosra vehető, hogy nem diplomáciai célokra használták a követséget. Mit téblábolt vagy félszáz ember éjszaka a követség épületében? Tőszomszédságában annak a hotelnek, amelyben Árkán kapitány „tigrisei” vertek tanyát, és ahonnan a Belgrád alatt húzódó hatalmas bunkerrendszer egyik lejárata van.

Érdekes, hogy az éppen ott tanyázó személyek kilétét nem firtatja különösebben senki sem. Állítólag volt kínai is köztük, de kiféle emberek voltak a többiek? És hogyhogy a belgrádi újtemetőben helyezték örök nyugalomra az elhunytakat, egy-két kivételtől eltekintve.?

Ez bizony olyan sztori, amelynek minden egyes szereplője hazudik, és az igazságot talán sohasem fogjuk megtudni. De nem is érdekes. A NATO tudta mit csinál, és az affértól nem zavartatva magát folytatja a bombázást. A szerbek számítása ezúttal sem sikerült: az oroszok után a kínaiakat sem sikerült a balkáni háborúba belerángatni.

Ha a belgrádi kínai nagykövetség épülete bombázásának az okát a ködösítés miatt nem is tudjuk meg, a homály eloszlatásában hasznos útmutatóul szolgálhat számunkra Murphy könyvéből Lloyd negyedik törvénye: „Az van a legtávolabb a problémától, aki humánus oldaláról közelíti meg.

Békemenet Szerbiába

– „Kedves Hódi Sándor Úr! Szeretném Önnel felvenni a kapcsolatot az alábbi ügyben. Működik e a gyors információ csere? Ha eljut Önhöz ez a levél, kérem, legyen szíves jelentkezzen. Tegnap, vasárnap a budapesti békemenet alkalmával ebből a felhívásból 1000 db-ot osztottunk ki. Az Ön, az Önök véleménye most a legfontosabb. Béke-kenyér-víz-só menet Magyarországról Szerbiába. Gyalogoljunk bele a háborúba, mert sérül a világ, deformálódik az ember. Osztozzunk mások fájdalmában, éljük át az elűzött, a megsebzett, a halálba küldött családok szenvedését. Ha most mást nem is tudunk tenni, gondolkodjunk velük, kapcsolódjunk hozzájuk, a szebb jövőért. Menjünk gyalog Szerbiába. 1999. május 15-én szombaton a szegedi Dóm elől a déli harang szavára induljunk el. Legyen velünk kenyér, víz és só. Vigyük a békét, az osztozást, a vigasztalást. Gondoljuk együtt tovább ezt a felhívást gyaloglásra, a nagy eszméktől az apró részletekig. Most is lehet hívni. Bokor Közösség, Bokorliget Alapítvány, Család Alapítvány hátteréből. Tisztelettel várom válaszát. A fax most a leggyorsabb. Üdvözlettel Bisztrai György”.

A fenti különös levelet e-mailen kaptam, amit azonban telefaxon is elküldtek. Sőt, Bisztrai úr telefonon is felhívott, hogy meggyőződjön róla, megkaptam-e a küldeményt. Ezek után nem sokat késlekedtem a válasszal, annál is inkább, mivel úgy ítéltem meg, hogy egy kellőképpen át nem gondolt ötletről van szó, amelynek később esetleg kellemetlen következményei lehetnek.

– „Kedves Bisztrai György! Megkaptam az e-mailen és a telefaxon küldött levelét. A gyors információcsere a jelen pillanatban talán működik, az elmúlt napokban azonban csaknem egy hétig el voltunk vágva a világtól: a számítógép és a fax nem működött, nem volt áram, s megszűnt a telefonkapcsolat. Ez a helyzet, a bombázásoktól függően bármikor előállhat, annál is inkább, mivel az áramszolgáltatás bizonytalan.

Az elhúzódó háború egyre inkább próbára teszi az embereket. A tehetetlenség, a légiriadók, a statáriális állapot, a világtól való elzártság nagy lelki megpróbáltatást jelent mindannyiunk számára, különösen azért, mert sem a békeszerződés aláírására, sem a bombázások beszüntetésére egyelőre nem mutatkozik semmi készség.

Ebben a helyzetben minden segítő szándéknak örülünk, ami a háború befejezésére irányul. A helyzet komolysága ugyanakkor józanságra int bennünket, a háborúellenes tiltakozó akciók eredményességét illetően nem szabad felesleges illúziókba ringatni magunkat, mindaddig, amíg tényleges változást akarva Szerbia népe meg nem mozdul.

Hálás szívvel köszönjük a velünk való szolidaritásvállalást. A Szerbiába való gyaloglás azonban meglehetősen kockázatos vállalkozás. Az országban hadiállapot van, a gyülekezési szabadságot megvonták a polgároktól, mindenféle szervezeti tevékenység megszűnt, kizárólag csak állami rendezvényekre van lehetőség. Félő, hogy a belgrádi kormány előzetes jóváhagyása nélkül a békemenetet be sem engedik az országba, az atrocitások és a bombázások veszélyéről nem is beszélve. A gyalogtúrát tehát jól át kell gondolni. Ebből a szempontból is, és abból is, nehogy a szándék a visszájára süljön el, és a tiltakozó akció politikai eszközzé váljék a konfliktusban részt vevők kezében.

Nagyon örültem, hogy megkeresett, és szívesen venném, ha továbbra is megosztaná velem elképzeléseiket. Barátsággal üdvözlöm.”

Ma szinte egész nap csengett a telefon. Úzon Miklós telefonált a Diáksegélyező ügyében. Horváth Zsuzsa elküldte véleményezésre a Világszövetség Stratégiai Bizottságának az előterjesztését, jóllehet egyike vagyok a dokumentum készítőinek. A Vox Humana ügyintézője a segélyszervezet munkájával kapcsolatban érdeklődött. Az újvidéki rokonunk megosztotta velem legújabb háborús élményeit. De másokra is rájött az ügyintézés, amit telefonon szerettek volna elrendezni. E-mail posta is érkezett. Köztük Évi levele, aki elújságolta, hogy túl van a szülészeti vizsgán és megkezdte a gyakorlatot a neurológiai klinikán. Ha semmi sem jön közbe szeretne hazajönni születésnapjára, ami most Pünkösdre esik. Lefekvés előtt ma is kiálltam egy kicsit a teraszra. Szeretném, ha egyszer egy nagy társaság verődne itt össze, mint régen a faluvégen, és vitatkoznánk a csillagos ég alatt. Az írás nem pótolja az eleven beszédet. Igazán a levél sem. Még szerencse, hogy Évával nagyokat tudunk beszélgetni.

Fölöttem magasan repülőgépek morajlása hallatszik. Belgrádban ma is virrasztani fognak.

Autonómiát Vajdaságnak

A koalíciós pártok osztják a Fidesz álláspontját, hogy a koszovói válság rendezésekor Vajdaságnak vissza kell kapnia autonómiáját. A kisgazdák alelnöke azonban a Népszabadságnak azt mondta, hogy ez a legkevesebb. Lányi Zsolt azt is elképzelhetőnek nevezte, hogy Koszovóhoz hasonlóan a Vajdaság is önálló kis állam legyen. Az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke a Kossuth Rádiónak elmondta, hogy ez csak a saját véleménye, mint ahogyan az is, hogy Vajdaság visszacsatolását jelenleg nem tartja időszerűnek. 

Eredménytelen BT-ülés

Kínának nem sikerült elérnie a Biztonsági Tanács hétfői zárt ülésén, hogy a testület súlyos szavakkal ítélje el a belgrádi kínai nagykövetséget ért NATO-támadást. A kínai tervezet azt tartalmazza, hogy a BT határozottan ítélje el az ENSZ egyik tagállama - Kína - szuverenitásának durva megsértését. William Cohen amerikai védelmi miniszter nem sokkal a BT-ülés előtt hivatalos nyilatkozatban elismerte, hogy az amerikai hírszerzés elavult, 1992-es Belgrád-térképről választotta ki a csapás célpontját, így történt a tragikus tévedés. 

Éjjeli bombázások

A NATO gépei az este megtámadták Priština egyik külvárosát, a Tanjug hírügynökség szerint sokan megsebesültek. Éjszaka a NATO légiereje súlyos károkat okozott a Belgrád és Niš közötti autópályán, és találat érte az úttal párhuzamosan haladó vasútvonalat. Harci repülők lőtték a batajnicai repülőteret, az Avala hegyen levő távközlési létesítményeket, valamint egy Belgrádtól délnyugatra fekvő vegyi üzemet.

Pancsován a vasútállomást találták el, Valjevóban pedig lerombolták a rendőrkapitányságot. Zomborban az olajvállalat raktárát érte találat, Szabadka közelében pedig egy rádió- és tv-adót lőttek. Az adó súlyosan megrongálódott, de emberéletben nem esett kár. 

Rugovának nem elég az autonómia

A koszovói albánok mérsékelt vezetője már függetlenséget és nem pusztán autonómiát akar Koszovónak. Ibrahim Rugova úgy véli, hogy csakis így lehet stabilizálni a balkáni térséget.

A politikus olasz újságíróknak elmondta, hogy több nemzetiségű, több vallású, független Koszovót képzel el a jelenlegi határok között, vagyis nincs szó egy Nagy-Albánia létrehozásáról. Mint mondta, a szerbek különleges jogokat kapnának az önálló koszovói államban, amely hároméves átmeneti idő után népszavazás és nemzetközi támogatás eredményeként jöhetne létre. 

Kína követeli a légitámadások leállítását

Kína a jugoszláviai NATO-légitámadások leállítását követeli, és csak ezután hajlandó fontolóra venni, támogatja-e a hét legfejlettebb állam és Oroszország múlt heti, koszovói rendezési javaslatát. Ezt az orosz elnök különmegbízottja jelentette ki, mielőtt elutazott Pekingből.

Peking diplomáciai negyedéből eltűntek a tiltakozók, akik előzőleg három napig tüntettek a belgrádi kínai nagykövetséget ért rakétatámadás miatt.

Egyeztetés

Amíg a vásárolni voltam, Kasza József keresett telefonon, és üzenetet hagyott, hogy hívjam vissza. Amikor visszahívtam, elmondta, hogy egy különös üzenetet kapott az éjjel: többen békegyaloglásra készülnek Szerbiába, sóval, kenyérrel, miegyébbel felszerelve. Tudomása szerint engem is megkerestek, sőt, talán már válaszoltam is nekik ez ügyben.

Ismertettem vele meglátásaimat.

– Örülök, hogy így látod, és hogy egy hullámhosszon vagyunk. Akkor ezzel a továbbiakban nem foglalkozom – mondta.

A sajtóból értesültem róla, hogy találkozott a magyar miniszterelnökkel. Megkérdeztem, hogy milyen volt a találkozó.

– Kicsit kínosan indult, de aztán a végére minden a helyére rázódott – válaszolta. Majd azt mondta, hogy a hét végén valamikor össze kellene jönni Váradyval és Ispánovics Istvánnal egy dokumentum előkészítése ügyében. Jó lenne, ha én is ott lennék. Biztosítottam róla, hogy szívesen részt veszek ilyesmiben. Aztán megpróbáltam felhívni a figyelmét arra, hogy az 1992-es autonómia-tervezetet több világnyelvre lefordítottuk, eljuttattuk különböző nemzetközi fórumokra, ezt kellene most elővenni, talán szerencsésebb mint egy új dokumentummal előállni. Legfeljebb egy kiegészítő dokumentumot kellene ahhoz az autonómia tervezethez csatolni. Reagálásából úgy vettem ki, hogy érti, mire gondolok. Abban maradtunk, hogy majd értesít a találkozó időpontjáról, amire végül nem került sor.

Itt az ideje, gondoltam magamban, hogy hét év elvesztegetett idő után előszedjük a fiókból az autonómia-tervezetet, és a nyilvánosság elé lépjünk vele. Valami azonban azt súgja, hogy még mindig nem jött el az érdemi cselekvés ideje. A magyar diplomáciai boszorkánykonyhákban mintha mást főznének. Mindenképpen gyanús számomra néhány vajdasági illetőségű személy véleményeztetése, akik itt csak a társadalmi önszerveződés szétverésében jeleskedtek. De lehet, hogy csak kevés információval rendelkezem.

Ebédre gombapörköltet készítettem. Közben megírtam egy cikket a Kikindai Újságnak. Pár nappal ezelőtt megkértek, hogy küldjek valamit nekik a családról. A jó házasság titka címen két óra előtt faxon átküldtem nekik az írást. Jenő öcsém még nem volt bent a munkahelyén. A szerb hölgy, akivel beszéltem, nagyon kedves és előzékeny volt. Ott volt Kisoroszon a Mama temetésén Jenő más szerb kollegáival és kolleganőivel együtt. Csaknem annyian voltak, mint a magyarok.

„Onnan néz rám...”

Az Interneten böngészve egy szép írásra bukkantam. Illyés Sándor írta Anyák napjára. Mivel hasonló gondolatok foglalkoztatnak engem is, úgy érzem, ide kívánkozik az írásból néhány rész.

– „Mi, magyarok szorongatott körülmények között, a háború tüzének hozzánk is átvillanó fényénél idézzük magunk elé ma anyánk arcát. A háború vihara kavarog körülöttünk, s hiába zárjuk be az ajtókat, a rádió kéretlenül is elhozza hozzánk a szomorú híreket, s a televízió bemutatja a borzalmakat is. Gyermeküket féltő, sikoltó anyákat látunk tébolyult tekintettel, zilált hajjal, könnyes szemmel úttalan utakon csatangolva, megfélemlítve, otthonaikból elűzve...

Az anyák szeretete mindig a világ aggodalmas szeretetét jelképezte, hiszen az édesanyákat mindig a gyermekeikért érzett gondok felhőzik, s ebben a nyughatatlan és békétlen világban tengernyi bánat nehezül az anyák szívére... Máig hatása alatt állok egy hatvan esztendővel ezelőtt történt találkozásnak. Árvaházi gondozottak között jártam, s az intézet kertjében találkoztam egy kisfiúval. Azt kérdeztem tőle: „Ismered anyádat?” Nemet intett a fejével, majd felmutatott az égre: „Onnan néz rám! - mondta. Amikor szomorú vagyok, sír is!...

Azóta, ha feltekintek a kéken mosolygó égbe, én is mindig a mamámat látom. Az ő szeme is kék volt, hangja a béke szava, mert ez ma a világ reménysége. Talán ezért is hasonlít ez az ünnep szívünkből fakadó szép virágra. Remélhetőleg senki sem feledkezik meg ezen a szép ünnepnapon édesanyjához bekopogni egy szál virággal a kezében, vagy ha már erről elkésett, akkor rá emlékezve elrebegjen érte egy imát a sírjánál.”