Újabb orosz közvetítés

Holnap ismét Belgrádba utazik az orosz elnök balkáni különmegbízottja. Viktor Csernomirgyin tárgyalásairól tájékoztatja majd a német és az olasz kormányt is. Moszkvában élénk a diplomáciai forgalom: a volt orosz miniszterelnök a görög külügyminiszterrel tanácskozott a balkáni helyzetről, és az orosz fővárosban tárgyalt a német védelmi miniszter is. Rudolf Scharping úgy nyilatkozott, hogy van remény a balkáni válság politikai rendezésére.  

Leváltották Vuk Draškovićot

Leváltották tisztségéről Vuk Draškovićot, a szövetségi kormány elnökhelyettesét. Momir Bulatović kormányfő azzal indokolta a döntést, hogy Drašković a szövetségi kabinet álláspontjával ellentétes nézeteket terjesztett és aláásta a kormány tekintélyét. Az ellenzéki politikusból lett miniszterelnök-helyettes az elmúlt napokban többször is a hivatalos belgrádi állásponttól eltérő véleményt fogalmazott meg. Sürgette a NATO-val való kompromisszumot, és utcai tüntetésekkel is fenyegetőzött, miután kormány-ellenőrzés alá vontak egy belgrádi tévé- és rádióadót. 

 Vajdaság autonómiájáról

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy válságos helyzetekben rendkívül fontos a nemzeti egység, az ország vezetőinek az egyetértése. Leszögezte, hogy a kormányprogramban nem szerepel a határok módosítása. A vajdasági autonómiára vonatkozó kérdést a miniszterelnök azzal hárította el, hogy most a katonai akció sikeres befejezése a legfontosabb, a rendezéssel összefüggő kérdéseket később ésszerű felvetni. Csurka István, a MIÉP elnöke egyedül maradt azzal a véleményével, hogy itt lenne az ideje tárgyalni Vajdaság autonómiájáról. 

Több mint négyszáz polgári áldozat

Leposava Milićević szerbai egészségügyi miniszter kijelentette, hogy a NATO-agresszó kezdete óta több mint 400 polgár életét vesztette és több mint 4000 megsérült. A sérültek többnyire nők, gyerekek és idős személyek. A sérülteket keze-lésben részesítették a szerbiai egészségügyi intézetekben. 

Háborúellenes koncert Athénben

Több mint félezer ember részvételével hétfőn a görög főváros központjában koncertet rendeztek tiltakozásul a NATO jugoszláviai légicsapásai ellen.

A koncerten több mint 100 rock-, pop- és folkegyüttes, zenész lépett fel. A résztvevők a légitámadások haladéktalan beszüntetését követelték, zászlókat lengettek és Amerika-ellenes jelszavakat kiáltoztak.

A rendezvény alatt fiatalok egy kisebb csoportja gyújtóbombát dobott egy rendőrségi járőrkocsira, amely súlyosan megrongálódott, de senki sem sérült meg. 

Brit konvoj érkezett Macedóniába

A NATO kötelékébe tartozó brit katonákat és hadfelszerelést szállító járműoszlop tegnap reggel átlépte a görög-macedón határt Bogorodica határátkelőhelyen. A NATO szkopjei szóvivője közölte, hogy Nagy-Britannia Macedóniában összesen 1800 katonát fog állomásoztatni. 

Jelcin távirata Miloševićhez

A JSZK államiságának napja alkalmából Jelcin orosz elnök tegnap táviratot küldött Milošević jugoszláv elnöknek, amelyben ismét Oroszország támogatásáról biztosította. „Oroszország mindent megtesz annak érdekében, hogy minél előbb megoldódjon a koszovói válság, támogatva a JSZK szuverenmitását és területi egységét” - hangsúlyozta Jelcin.  

Öt halott Surdulicában

A Szerbiai Rádió és Televízió jelentette, hogy legalább öt személy meghalt tegnap Surdulicában a NATO-támadásban. 12 óra tájban négy lövedéket lőttek ki erre a Szerbia délkeleti részén levő városra. Két lövedék az általános iskola közelében levő két házra hullott, ezek teljesen megsemmisültek. Lövedék hullott egy szomszédos településre is, ahol áldozatok is vannak.  

Új orosz katonai doktrína

Oroszország megváltoztatja doktrínáját a NATO washingtoni csúcsértekezletén elfogadott stratégia miatt - jelentette ki kedden Moszkvában Igor Szergejev orosz védelmi miniszter. Az orosz marsall véleménye az első hivatalos moszkvai reagálás a NATO új koncepciójára.

Szergejev - aki a NATO új koncepciója miatt nagy nyugtalanságának adott hangot - kijelentette: a változások nemcsak a hadászati elrettentő erőket, hanem az általános rendeltetésű egységeket is érintik majd.

Hányan vagyunk?

Valahányszor hivatkozás történik ránk, mindig elhangzik, hogy Vajdaságban a 300 vagy 350 ezer magyar él, mintha ennek a hozzávetőleges számnak különösen fontos jelentősége lenne. Engem felettébb zavar ez a tudálékosság, a hivatalos statisztikai adatok kritikátlan elfogadása és szajkózása.

A hivatalos statisztikai adatok arról adnak számot, hogy a népszámlálás időpontjában hányan vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Abban a Jugoszláviában, amelyben a kisebbségek elnyomva és megfélemlítve élnek. Vajon ki az a bolond, aki elhiszi, hogy ott, ahol a nemzeti hovatartozás hátrányt jelent, olyannyira, hogy történetesen le is mészárolják a kisebbségeket, gondoljunk csak az 1944-45-ös vérengzésekre, vagy a koszovói albánok mai exodusára, a kisebbségi népesség létszámára vonatkozóan pontos adatokkal rendelkezhetünk? Épeszű ember legalábbis kétségekkel fogadja ezért a népszámlálási adatokat. A koszovói albánok például az adatokkal való várható manipuláció miatt kifejezetten bojkottálták a legutóbbi népszámlálást. A magyarok közül mégis sokan, mint hitelt érdemlő adatokra hivatkoznak azokra a számokra, amelyeknek végeredményben nem sok közük van a valósághoz.

 A hivatalos statisztikai adatokban kizárólag azok a magyarok szerepelnek, akik vállalták annak kockázatát, hogy a politikai elvárás és nyomás ellenére magyarnak vallják magukat. Ilyen értelemben a 350 ezer óriási szám, hiszen a népesség tényleges létszámának a lehető legalacsonyabb határértékét jelenti. A tényleges létszám ennél jóval nagyobb, azon egyszerű oknál fogva, hogy a statisztikai kimutatásban nem szerepelnek azok a tízezrek, akik félelemből, számításból, kompromisszumból, ilyen-olyan meggondolásból nem nyilatkoztak nemzeti hovatartozásukról, vagy jugoszlávnak, esetleg (pozíciójukat féltve) egyenesen szerbnek vallották magukat.

A hivatalos statisztikai adatok tehát a vajdasági magyar népesség politikai eszközökkel leszorított minimumát mutatják, de nem a valóságot. De ez a minimum is - a körülmények alakulásától függően - változó. 1991 óta nagy változások történtek. Nemcsak a népességmozgás terén, hanem a nemzeti identitás vállalásának a vonatkozásában is. A vegyes házasságban élők egy része azóta elvált és „visszamagyarosodott”. Az egykori kommunista káderek, akik az utolsó népszámlálás idején számításból vagy meggyőződésből jugoszlávnak vallották magukat, mára templomjáró magyarokká váltak.

Magyarországon a kisebbségek önkormányzatokat hozhatnak létre, anélkül, hogy nyilatkozniuk kellene nemzeti hovatartozásukról. Nem kötelesek nyilatkozni, nemzeti hovatartozásukról, mert állítólag rossz történelmi tapasztalatokkal rendelkeznek. Félnek bevallani nemzetiségüket. Akkor mit szóljanak az itt élő kisebbségek? Magyarország szabad, demokratikus ország, szabadon választott kormánnyal. Nálunk pártállam van, politikai diktatúra tobzódó szerb nacionalizmussal. Itt talán nincs okuk a kisebbségeknek félni? Itt talán életbiztosítást jelent kisebbségnek lenni, egy olyan országban, amely az etnikai tisztogatást nem Koszovóban kezdte gyakorolni?

 A vajdasági magyarság létszámára vonatkozó hivatalos statisztikai adatok elfogadásával rossz szolgálatot teszünk magunknak Hitelesítünk vele egy agresszív nacionalista politikát, és elfogadjuk saját megcsonkításunkat. Játsszunk el a gondolattal, vajon a magyar állampolgárság felajánlása esetén mennyivel ugrana meg a magukat magyarnak vallók száma Vajdaságban? Mondjuk a jelen helyzetben, amikor a magyar útlevél átjárhatóvá tenné a lezárt határokat? Lehetséges, hogy 1 millióan esküdnének rá, hogy magyar ősök leszármazottai, és maguk is magyarnak vallják magukat. És mért ne tehetnék, hiszen a nemzeti hovatartozás végül is csak személyi kijelentésen nyugszik. Mindenki az, aminek vallja magát. Ha az emberek személyi érdekei úgy kívánják, akkor egyik nációhoz csatlakoznak, ha a széljárás megfordul, és érdekeik mást kívánnak, akkor máshova sorolják magukat. Ennyit a nyilatkozatokon alapuló statisztikáról és saját ostobaságunkról.

Az erősebb kutya

Érdekes, hogy az „erősebb kutya” példája a bombázások során minden magyarnak eszébe jutott. Úgy látszik, hogy a vesztett háborúk során ez a felismerés alaposan bevésődött a magyar nemzet tudatába, míg a szerbektől, a jelek szerint, teljes mértékben idegen ez a szemlélet. Ők - függetlenül attól, hogy milyen erős ellenféllel állnak szemben - a végsőkig kitartanak álláspontjuk mellett, aztán amikor ez a „végső pillanat” bekövetkezik, uzsgyi neki, ott hagynak csapot-papot, és nincsen az a széles út, amelyen a sok futó láb elférne egymás mellett. Pontosan sosem tudni előre, hogy ez a „végső pillanat” mikor következik be, arról azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján megbizonyosodhattunk, hogy mindenképpen túl későn ahhoz, hogy bármit a javukra tudnának még fordítani. „Mindent vagy semmit” - ez az alapállásuk. Akkor is, ha az ellenfél szemmel láthatóan meggyőző fölénnyel rendelkezik. Nem ismerik Világos fogalmát. Hadvezéreik nem önmagukat áldozzák fel a népért, hanem a népet áldozzák fel önmagukért.

A szerbek mindent kockára tesznek, és aztán mindent elvesztenek. A magyarok számára döbbenetes ez a vakság. Képtelenek felfogni, hogy miért dicsőség szétbombáztatni az országot. Mire való hiábavaló áldozatokat hozni, ha nemhogy legyőzni nem képesek az ellenfelet, de annak haja szálát sem képesek meggörbíteni? Miért kell Szerbiát leromboltatni, ha még csak nem is látni az ellenséget? Ennek a „rettenhetetlenségnek” az okát talán abban kell keresnünk, hogy a szerb nemzeti önismeret hamis alapokon nyugszik. Azt, hogy az első és a második világháborúból győztesként kerültek ki, nem a szövetségesek pártfogó magatartásával, hanem önnön erejükkel magyarázzák. Most azonban megkapják a leckét, ugyanazoktól, akik ezt a hamis önbizalmat kialakították, és egészen eddig táplálták bennük. Egyébként ez magyarázza cserbenhagyottság-érzésüket és gyűlölködésüket a Nyugattal szemben. A szerb vezetők egyfolytában a szerb nép bátorságáról beszélnek, példátlan hősiességről és győzelemről, miközben ezekkel a hazugságokkal a becsapott, megvert áldozat szerepébe kényszerítik, hogy a végén ez is egy nagy futásban végződjék.

Civil áldozatok Surdulicán

Erős robbanás rázkódtatta meg az este Surdulica, dél-szerbiai várost, ahol a tegnapi NATO-támadásban több civil meghalt. Eddig 16 áldozatot húztak ki a romok közül. A 15 ezer lakosú városban 50 épület dőlt romba, és több mint 300 családi ház megrongálódott. Sok surdulicai polgár könnyebben vagy súlyosabban megsérült, közülük 20-at a helyi kórházban ápolnak. 

Az éjszakai bombázások

Robbanások rázták meg Belgrád központját, és találat érte az állami rádió és televízió adótornyát, Belgrádtól nyugatra pedig egy Száva-hidat. Támadás ért egy üzemanyag-raktárt Smederevón. Négy erős robbanás rázta meg Újvidéket, egyelőre nem tudni, milyen károk keletkeztek 

Szerb-albán autonómia-tárgyalások

A közvetlen autonómiatárgyalások mielőbbi felújítását szorgalmazó nyilatkozatot írt alá Milan Milutinović szerb elnök és Ibrahim Rugova a koszovói albánok vezetője Belgrádban. A dokumentum hangsúlyozza, hogy csakis Szerbián belül képzelhető el a széleskörű önkormányzat megadása Koszovónak. A megbeszéléseknek közvetlenül kell folyniuk, és a nemzetközi közösség képviselői legfeljebb „vendégként” vehetnének részt rajtuk.  

Montenegrót támadta a NATO

A NATO harci gépei az éjszaka az eddigi leghevesebb légitámadás sorozatot intézték Montenegró ellen. A szövetség gépei a repülőteret támadták és a katonai létesítményekre mértek csapást. Bombáztak két kikötővárost is. 

Szerb-albán győzelem

Milošević elnök nagyra értékelte a közös nyilatkozatot, amelyet Milutinović szerb elnök és Rugova koszovói albán vezető írt szerdán alá. Milutinović szerint a prištinai nyilatkozat a politikai rendezési folyamatban a szerb és az albán nép első győzelmét jelenti. Idegen csapatok telepítéséről továbbra sincs szó, a nemzetközi jelenlétet azonban Belgrád már nem utasítja el.

Lezuhant egy Apacs

Hétfőn, albán légtérben végzett gyakorlórepülés közben lezuhant az egyik olyan Apacs típusú amerikai katonai helikopter, amiből 24-et vezényeltek a térségbe a jugoszláv haderő elleni légicsapások hatékonyabbá tétele érdekében.

Egybehangzó értesülések szerint balesetről van szó, tehát nem arról, hogy a páncélosok ellen különösen jól használható, de alacsony repülési magassága miatt nagy veszélynek kitett helikoptert lelőtték volna. Az eset mintegy három kilométerre történt a tiranai repülőtértől, ahol az Apacsok bázisa található. A fedélzetén tartózkodó személyzet mindkét tagja csupán könnyebb sérüléseket szenvedett, és el tudott menekülni a helikopter közeléből, mielőtt az felrobbant volna.

Lesz-e Marsall-terv?

A koszovói háború után a Balkán gazdasági újjáépítésének költségei elérhetik a 30 milliárd dollárt - vélekedtek az Európai Unió illetékesei, az európai gazdasági kilátásokról összeállított és a világ hét legfejlettebb ipari országát tömörítő G7 számára hétfőn átadott tájékoztatásban.

A délkelet-európai térség újjáépítési programjának szükségessége az elmúlt hét végén Washingtonban tartott NATO-csúcson is megfogalmazódott, és most a G7 tagállamainak az amerikai fővárosban tartott ülésén - Gordon Brow brit pénzügyminiszter közlése szerint - egyetértés volt abban, hogy a heteknek feladatként kell kitűzniük maguk elé az ehhez való hozzájárulást. Ugyancsak szerepet kell játszaniuk a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, így a Világbanknak és a Nemzetközi Valutaalapnak. 

Támadás francia katonák ellen

Macedóniában ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak egy francia katonai tábor bejáratára. A támadásban személyi sérülés nem történt - közölte a francia alakulat szóvivője.

A szóvivő által nagyon súlyosnak nevezett incidens hétfőn éjjel fél 12 körül történt. Az elkövetők egy gépkocsin közelítették meg a Szkopjetól 30 kilométerre északkeletre, Kumanovóban létesített logisztikai tábor bejáratát - mondta Charles de Kersabiec alezredes.

 Figyelemre méltó bírálat

A német külügyi államtitkár figyelemre méltónak nevezte a jugoszláv kormányfő helyettesének hétfői kritikus nyilatkozatát, amely a NATO követelésének esetleges elfogadására enged következtetni. 

 Szerbek a nagyvilágban

 – Itt sem különbek a szerbek, mint otthon – írja valaki Kanadából az Interneten. – Tüntetnek, randalíroznak, gyújtogatták a torontói USA követséget, már két este is egyfolytában. Rendőröknek kellett őket elvinni. Itt is minden este 3-500 szerb tüntet a városháza előtt, ordítoznak, szidják Kanadát, pedig nem muszáj nekik itt lenni. Ez szabad ország, innen el is lehet menni, ha nem tetszik. Az a legfelháborítóbb, hogy kijönnek ide menekültként (welfaren) és szociális segélyen élnek, ami annyi, mint a fizetés. Évekig nem is akarnak dolgozni, és ennek tetejében szidják az államot, amelyik az első naptól kenyeret ad nekik és tetőt a fejük fölé. Az említett segély egy 3 tagú családnak 1200 $ havonta, azon felül állami lakást kapnak, élelmet, ruhát, edényeket, bútort, egyszóval mindent, és a kisujjukat sem mozdítják érte. Sokszor hallottam, hogy Torontóban a szerb menekültek rendszeresen bejárnak a nagy élelmiszer-áruházakba, ahol a pultok között sétálva jóllaknak, és fizetés nélkül távoznak. És ezek után betelefonálnak a rádióműsorokba és hangoskodnak, hogy ha otthon lennének, minden katonát lelőnének, aki oda bombát szór, beleértve a kanadaiakat is. Erre aztán most már általános felháborodás van ellenük, hogy az ország ellen fordulnak, amelyik befogadta őket és igen jó megélhetést biztosított nekik. Többen követelték azonnali deportálásukat.

A szerb állami televízió nagy teret szentelt ezeknek a tüntetéseknek. Ezekről a képsorokról mindig az jutott eszembe, hogy előbb vagy utóbb hazazsuppolják őket. Bármerre jártunk a világban, mindenütt ott voltak, hangoskodtak, és úgy viselkedtek, mintha övék lenne az egész világ. Azt hiszem hamarosan vége lesz ennek a nagyhangú dáridózásnak.

Marad a bombázás

Elmentem a borbélyhoz. Nem sokat kellett várakoznom, addig belelapoztam az újságba. A Magyar Szó első oldalán keretes cikk: Leváltották Draškovićot. – Ez volt talán az egyetlen normális köztük – kommentálja a hírt az egyik vendég. Amíg a borbély csattogtatja az ollóját a fülem mellett, Drašković leváltása kapcsán nekem is az jár az eszemben, hogy más magyarázata nincs a dolgoknak, csak az, hogy ezek nem normálisak. Drašković menesztésének, az első józan hang elfojtásának bizonyára még hevesebb bombázás lesz a következménye. Eddig kizárólag objektumok voltak a célpontok, a NATO gépek a tárgyi világot rombolták. Ez a makacsság azonban kiválthatja az élő erő pusztítását is. Könnyen célponttá válik a hadsereg és rendőrség személyi állománya. A történtek után csaknem bizonyosra vehető, hogy a szerbek addig nem engednek, amíg az ordas eszmék hordozói és védelmezői a maguk személyi valóságában célponttá és áldozattá nem válnak. A tárgyi világ lerombolása és a vétlen polgári áldozatok nekik semmit sem számítanak. Amíg saját bőrüket nem érzik közvetlen veszélyben, addig nem félnek, hanem inkább hősködnek és hencegnek. Úgy látszik, hogy Isten igen fájdalmas árat fog fizettetni a szerb néppel, amiért nem tér észhez. Mert itt nem csak a politikai vezetésnek ment el az esze, de a népnek is. Ha nem így lenne, Drašković menesztésének a hírére már az utcán lenne. De nem ez történik, hanem régtől fogva ismert tragikus társadalomlélektani helyzetnek vagyunk tanúi. Krisztus és Barabás története ismétlődik. Drašković nagyot kockáztatott: a szerb nép „megváltójaként” nehéz órában vállaira vette a keresztet. A nép azonban most is, ahogyan a népek történelme során számtalan esetben, Krisztus helyett Barabást, a gyilkost élteti. Erről a témáról tanulmányt írtam, itt tovább nem részletezném. Csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy az élenjáróknak a magyar közéletben is vesszőfutásban van részük. Ez az élet fájdalmas rendje. Mindennek pedig az a folyománya, hogy marad a bombázás.

Szerb-magyar értelmező szótár

Minthogy a szerbek beszéd közben a szavak jelentését nem feltétlenül tartják tiszteletben, illetve sok esetben más értelemben használják őket, a könnyebb eligazodás végett leleményes emberek egy szótárt állítottak össze, amely hitelesen tolmácsolja a szerb propaganda állításainak jelentését. Bal oldalon a szerb propaganda által használt kifejezés, jobb oldalon a helyes magyar értelmezés.

Győzelem = kapituláció

Szerbia győzelemre vezetése = Szerbia lebombáztatása

Szerbia mindenáron megvédi szuverenitását = Szerbia csatlakozni kíván Oroszországhoz

A szerb nép akarata = Milošević akarata

Milošević akarata = a felesége akarata

A felesége akarata = Lenin végakarata

Polgári szabadságjogok = hadiállapot

Hősies ellenállás = futás Vajdaságig

Az ellenség legyőzése = rock-koncertek rendezése

Koszovó felszabadítása = nemzetközi megszállás

Harc az utolsó emberig = teljes nemzetközi megszállás

A jugoszláv hadsereg helytállása = az eddigi négy háborúból négyet elveszített.

Orosz segítség = elsőként bevonuló megszállók

Fényes jövő = gyökérrágás

Az élet lassan a rendes kerékvágásba zökken = további adóterhek várhatóak

A szerb népet nem lehet megtéveszteni = tíz éve az orránál fogva vezetik

A szerb nép a világ legjobb harcosa = lásd tömegsírok

Az albán terroristák akciói = a szerb fegyveres alakulatok lemészárolnak és felgyújtanak néhány albán falut

A szerb nép mindig szabad volt = lásd ötszáz éves török uralom

Vajdaságban példa értékűek a nemzetek közötti viszonyok = több mint 40 ezer magyart mészároltak le Tito partizánjai

A szerbek és az albánok közös győzelme = Jugoszlávia 79 napon át tartó bombázása

Kisebbségi jogok szavatolása = deportálások, népirtás

Rendezett élet = háború és szegénység

A szótárt ki-ki ismeretei szerint tovább bővítheti a térségben élő népek egymás jobb megismerésének az érdekében.

Találat érte a jugoszláv állami televíziót

A hírműsor közepén szakadt meg a jugoszláv állami televízió adása. Előzőleg robbanások hallatszottak a Belgrád melletti Avala hegy környékén, ahol egy nagy televíziós átjátszó állomás van. A jugoszláv főváros és Pancsova környékén este 10 robbanás történt.  

Folytatódtak a légicsapások

 A NATO gépei az eddigi leghevesebb csapást indították Belgrád ellen. Több rakéta csapódott be a kormányzati negyedben, három ember meghalt, és eltaláltak két lakóházat is. Találat érte a védelmi és a belügyminisztériumot, a vezérkar és a szövetségi rendőrség székházát, amely szemben van a kormány és a külügyminisztérium épületével. Egy időre leállt az állami televízió, majd a Stúdió B adása, de azóta újból sugároz mindkét adó. A jugoszláv hírügynökség szerint éjjel ismét lőtték az újvidéki olajfinomítót és a Fruska gora magaslatait.  

Kiáltvány az etnikai tisztogatás ellen

Spanyol és portugál írók, filmrendezők, színészek és egyetemi oktatók emelték fel szavukat a koszovói etnikai tisztogatás és a NATO jugoszláviai bombázásai ellen. Az El Pais című madridi újságban megjelent kiáltványt mintegy 600-an írták alá, köztük Jose Saramago, Nobel-díjas portugál író. A tiltakozó értelmiségeik szerint ENSZ-békefenntartóknak kellene felügyelniük az elűzött koszovóiak hazatérését és a békefolyamat megindulására.  

Kimerülőben a jugoszláv készlet

A NATO becslése szerint máig sikerült megsemmisíteni a jugoszláv lőkészlet felét. Egy NATO illetékes szerint a készlet kimerülőben van, és ez látszani fog a szerbek tevékenységén. A NATO immár tönkretette Belgrád olajfinomító létesítményeit, és megsemmisítette az olajtartalékok háromnegyedét. 

A NATO szárazföldi csapatokat küld Koszovóba

A NATO május elsejétől szárazföldi csapatokat küld Koszovóba. A Der Standard értesülései szerint a csapatok nem az egész tartományba vonulnának be, hanem hídfőállásokat létesítenének. Apacs típusú helikopterek is védenék őket és a koszovói albánokat a szerb különleges erőktől. 

Több kelet-európai ország csatlakozik az olajembargóhoz

Az Európai Unióval társult kelet-európai országok csatlakoznak a Jugoszlávia elleni olajembargóhoz - közölte az Unió német elnöksége. Ciprus, Norvégia, Izland és Svájc sem szállít olajat a balkáni országba. Kivétel az embargó alól az olyan üzemanyag-szállítmány, amelyet a Jugoszláviában rekedt koszovói albán földönfutóknak szánnak. 

A szerbek és az albánok közös győzelme

Slobodan Milošević szövetségi államfő tegnap úgy értékelte, hogy a közös álláspontok, amelyeket Prištinában Milan Milutinović szerb elnök és Ibrahim Rugova albán vezető egyeztettek és aláírtak, a szerbek és az albánok első közös győzelme a békéért vívott harcban, közölte a Szerbiai RTV.

 Tárgy és lélek

Kihajtottam a garázsból a kocsit, és elindultam Zentára a feleségem elé. Úgy beszéltük meg, hogy az autóbusz-állomásra megyek érte. Némi nyugtalansággal keltem útra, mert azzal ijesztgetik egymást az emberek, hogy úton-útfélen terepruhások állítják le az embert, és a hadiállapotra való tekintettel a hadsereg lefoglalja magának a kiszemelt kocsikat. Ebből kifolyólag többen eldugták, vagy átmentették Magyarországra a jobb autókat.

A benzinhiány miatt mi is a garázsban tartottuk, de most nem volt mit tenni, nekivágtam az útnak. Alkonyodott, alig volt forgalom az úton, ellenőrt meg egyet sem láttam.

 Elmaradtak mellettem a falusias jellegű házak, majd gondosan megművelt parcellák sorjáztak egymás mellett. Az úttal párhuzamosan bal kéz felől egy használaton kívül helyezett vágány fut, jobb kéz felől a Tisza kanyarog.

Milyen konok akarat kell ezeknek a földeknek a megmunkálásához ezekben a zord időkben. Milyen meggyőző kifejeződése ez az értelmes élet igenlésének. A vajdasági emberek egyek a tájjal, a földdel, a házzal, a kerttel. Egyek a tárgyi világgal, ami körülveszi őket. Ha valami pusztul, letör a szél egy faágat, megrongálódik az ereszcsatorna, lehullik a ház faláról a vakolat, az szinte fájdalmat okoz nekik, szenvednek tőle, megpróbálják mielőbb helyrehozni. Egy derékba tört kisfa látványa olyan nekik, mintha egy sérült embert látnának az utcán heverni. Megrázza, felkavarja a lelkeket. Nem véletlen, hogy fákkal és virággal veszik körül házaikat, és megbecsülik a tárgyi világot maguk körül.

Nem így a szerbek. A tárgyi világgal való azonosulás mintha náluk hiányozna. Főként azok részéről, akiket különböző háborúk szele hozott ide. A magyarok elszörnyedve nézték, hogy a telepesek gyárakat, vasutakat, templomokat, malmokat, házakat, síremlékeket romboltak le a veszteségérzés legkisebb jele nélkül. Ahogyan ma is rombolnak, pusztítanak Koszovóban, és maguk körül mindent veszni hagynak. Nem érinti meg őket a tárgyakban a testet öltő lélek. Nem becsülik mások benne rejlő munkáját, életét. Nekik ez nem számít. Sőt, mintha éppenséggel a pusztításban lelnék örömüket. Ugyanolyan könyörtelenek a tárgyi világgal, mint az élővel, amit az „ellenség” legyilkolása, a nők megerőszakolása, a gyámoltalanok deportálása bizonyít.

A NATO-stratégák nyugati észjárással arra számítottak, hogy a szerbek feljajdulnak és lélekben összeomlanak a szörnyű pusztulás láttán. Tévedtek. A rommá lőtt ország láttán keveseknek szorul össze a szíve. Inkább valami izgalmat éreznek, mint a piromániások a tűz láttán. Csak azok esnek kétségbe, akik már egy kis európai kultúrát szívtak magukba, akik maguk körül is rendet tartanak. A többi legyint: - Majd építünk újat.

Apróság, de mivel kocsiban ülök, eszembe jut. A feleségemmel, ha egy kis kátyút látunk az úton, araszolva próbáljuk megkerülni. Az előttünk menők úgy száguldanak át a legmélyebb gödrökön is, mintha csupán a felhő árnyéka volna. Ahányszor látom és hallom a kocsik zöttyenését, annyiszor hasít belém a kínos felismerés: mit várhatunk attól, aki saját kocsiját sem kíméli? Képtelen vagyok a lépcsőházat is tisztán tartani. Saját költségemre, saját kezemmel többször kifestettem. Napok alatt összerondították, anélkül, hogy a költségekhez egy fillérrel is hozzájárultak volna. Térdig ér a piszok, mert egyiket sem zavarja, ahogyan a köpetek sem, amit maguk után hagynak.

Aki multikultúráról beszél, az nem tudja, mit beszél. Csak egyféle kultúra van, amelyik megbecsüli a tárgyi világot és tiszteletben tartja mások életét és azok szokásrendjét. És van ennek a hiánya, amit barbarizmusnak hívnak, függetlenül attól, hogy azok megszemélyesítői miféle náció tagjai. A pusztulás nem a NATO bombázással kezdődött körülöttünk. Ma is bennem él még gyerekkorom rémülete, ahogyan láttam a templomokat, gyárakat lerombolni, kastélyokat felgyújtani, vasúti síneket felszedni, a temetőket felforgatni. Ki és mikor fog ezekkel a károkkal elszámolni?

A nyolc órás híreket kezdte a rádió mondani, amikor Zentán bekanyarodtam az autóbuszállomás elé. A feleségem már várt rám néhány útitársával, akik egyébként kedvesen felajánlották, hogy ha nem jönnék, haza viszik Adára.

Közel a megoldás lehetősége

Viktor Csernomirgyin Oroszország jugoszláviai megbízottja Belgrádból való hazaérkezése után Moszkvában kijelentette: „igen közel állunk a koszovói válság megoldásának lehetőségéhez” Leszögezte azonban, hogy a diplomáciai erőfeszítések sikere érdekében az Észak-Atlanti Szövetség légierejének azonnal fel kell függesztenie Jugoszlávia bombázását.  

Martonyi: Magyarország területéről nem indulhatnak csapatok

Martonyi János magyar külügyminiszter a BBC-nek adott nyilatkozatában elvetette annak lehetőségét, hogy Magyarország közvetlenül részt vegyen a NATO Jugoszlávia elleni támadásában. Arra a kérdésre, hogy Magyarország megengedné-e, hogy a NATO csapatai az ország területéről indítsanak inváziót Jugoszlávia ellen, Martonyi azt mondta, ennek a lehetősége ki van zárva.

„Igen világosan megüzentük, hogy mi ezt nem tudnánk támogatni” - mondta a magyar külügyminiszter.  

Közelednek egymáshoz az álláspontok

Viktor Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott Rómában kijelentette, hogy közelednek Oroszország és a nyugati államok álláspontjai a koszovói válság megoldása ügyében.

Oroszország folytatja erőfeszítéseit a megoldás érdekében. „Ezért megismétlem majd álláspontunkat Belgrádban is”, mondotta az orosz különmegbízott.  

Titkos megbeszélés Bécsben

Egy bécsi szállodában péntek délután titkos megbeszélésre került sor orosz és amerikai parlamenti képviselők között. Részletek nem ismeretesek, csak annyit lehet tudni, hogy a koszovói válság megoldását vitatták meg a résztvevők. 

Füstfelhő Újvidék fölött

Rövid és gyors támadást mért tegnap éjjel a NATO Újvidékre. A célpont ismét a kőolajfinomító volt. Három találat érte, majd hatalmas, fekete füstfelhő emelkedett fel. Egy nyersolajtartály gyulladt ki. A tűzoltók nem tudták eloltani a tüzet. A füsttorony tegnap a késő délutáni órákban is messzire ellátszott. Az orvosok azt tanácsolják a polgároknak, hogy kerüljék a füsttel borított gyárnegyedet és környékét. 

Légicsapások Belgrádra

A NATO-támadás kezdete óta csütörtökön éjjel és pénteken hajnalban volt eddig a leghevesebb bombázás Belgrádban. A Jugoszláv Katonaság főparancsnokságát és a szövetségi rendőrség épületét érte találat, ezenkívül bombázták a belváros közelében levő Vračar nevű városrészt is.

Földrengés Belgrádban és Újvidéken

Pénteken 5 óra 30 perckor és 9 óra 40 perckor közepes erősségű földrengés volt érezhető Belgrád és Újvidék környékén. A hajnali földrengés, melynek epicentrumát a Valjevo közelében levő Mionica község területén mérték, a Richter-skála szerinti 5,5-es erősségű volt. Ugyanezen a területen 9 óra 40 perckor a hajnalinál gyengébb rengés volt észlelhető.

Május elseje

 A tűzoltózenekar szokásos reggeli térzenéje helyett ezúttal a sziréna hangja ébresztett bennünket. Jugoszlávia dolgos népe azonban nem hagyta magát zavartatni, a hajnali bombázások és a légiriadók ellenére országszerte megünnepelték a munkások ünnepét. A majálisozók jókedvét, ünnepi hangulatát az sem csökkentette, hogy a bombázások kezdete óta több százezer dolgozó vesztette el munkahelyét. Palicson például, a régi hagyományok szellemében, mintegy 25 ezer vendég élvezte a vendéglők és a lacikonyhák finom falatjait. A kirándulók részére sporthorgász versenyt, kerékpártúrát rendeztek, a tavon evezősök és vitorlások szórakoztatták a nézőket, a búvárok mentőakciókat mutattak be. A rádió egész nap élő műsort közvetített a kirándulóhelyről, ahova mellesleg Szabadkáról oda-vissza ingyen lehetett utazni. És még mondja valaki, hogy a szakszervezet nem képviseli a dolgozók érdekeit.

Adán ennél szerényebb volt a vigalom. Az üdülőközpont melletti parkban vertek sátrat néhányan. Az idő vitathatatlanul gyönyörű volt, akkor volt utoljára ennyire szép és becsapós, amikor a csernobili atomreaktor felrobbant. Akkor sem tudtunk a károkról semmit, ma sem tudunk sokat a mostaniakról.

A NATO nem volt tekintettel a nemes hagyományokra, rendületlenül bombázta az országot. Ma hajnalban Szabadka ismét célpont volt. Megsemmisült a telekommunikációs központ (így mondják?), egész nap nem lehetett sehova se telefonálni. Ezzel együtt az Internet is megnémult: vége ennek az úri passziónak. Estefelé elment az áram és a víz, úgyhogy mire a majálisozók hazaverődtek, a városban tökéletes háborús körülmények uralkodtak.

Az 50-es évek nagy pántlikás május elsejei ünnepségei jutottak eszembe, amikor a helyi pártvezetők még megadták a módját. Apró gyerekként nagy izgalomban voltam, mert nem tudtam, hogy a lázas sürgés-forgásból mi fog kikerekedni. Most már tudom. Ez. 

Besúgók

Délután beállított hozzám egy távolabbi ismerősünk, mondván, hogy fontos dolgokat kíván megbeszélni velem. Az illető időnként meglátogat, anélkül, hogy akár egyszer is invitáltam volna. A feleségem szerint, akinek jó orra van, szimatolni jár ide. Ami nem lepne meg, hiszen miért lenne ő kivétel? Az elmúlt évek során meg kellett tanulnunk együtt élni a poloskákkal és a szimatolni járó ismerősökkel. Ha egyiket „kiutáltuk”, más jött helyébe, én már sztoikus nyugalommal fogadom az egészet, a felségem azonban mindig borzalmasan felháborodik.

 Hívatlan látogatóim egyébként nem szoktak tolakodóan viselkedni. Inkább csak megpróbálják ráterelni a szót arra, ami érdekli őket. Mi a véleményem erről meg arról, amit a maguk részéről áztatnak előttem egy kicsit. Régi trükk, nem hiszem, hogy valaki is bedől neki.

Ez alkalommal azzal indít, hogy képzeljem, mint tartalékost besorozták katonának. Pontosabban elhurcolták. Nem akarta átvenni a behívót, de addig zaklatták, hogy muszáj volt. Bizonyára önkéntes, villant át az agyamon. Az elmúlt években a szerb szocialista párt színeiben indult a választásokon, és jutalmul egy jó fekvésű üzlethelyiséget kapott. Csak a magyar pártokban olyan naívak, hogy áldozathozatalra várnak, a hatalmi pártok tudják, hogy minek, mi az ára. Azért is vannak hatalmon.

 Anélkül, hogy erről különösebben faggatnám, látogatóm beszámol a tartalékosok körében uralkodó hangulatról, az állítólagos tisztek szájából elhangzó véleményekről, amelyekkel kommentálják a helyzetet, és várakozóan tekint rám, hogy rukkolják már elő valamivel: Mi lesz itt a magyarokkal? Hogy képzelem? Mi a véleményem az egészről? Mit tervezek? Odaát mit mondanak?

– Hülyeség az egész – nevetek a szemébe –, nem érdemes vele foglalkozni. Kicsit zavarba jön, aztán másra tereli a szót. Az egyik baloldali pártvezetőt kezdi szapulni. Képzeljem, templomban kívánja eskettetni a lányát. Miután erre se harapok, mint akik jól elbeszélgettek, elköszönünk egymástól.

 Megkezdődik a háború zárószakasza

A NATO főtitkára kijelentette, hogy a NATO számára megkezdődött a háború zárószakasza, miután elért a JSZK elleni légicsapások céljai megvalósításának a küszöbére.

A német Der Spiegelnek adott nyilatkozatában Solana elmondta, hogy az elkövetkező napokban megkezdődnek az amerikai Apache típusú helikopterek támadásai, amelyek szerinte, tovább növelik a szerb félre gyakorolt nyomást.  

Közel a megoldás lehetősége

Viktor Csernomirgyin, Oroszország jugoszláviai megbízottja tegnap Moszkvában, Belgrádból való hazaérkezése után kijelentette: „igen közel állunk a koszovói válság megoldásának lehetőségéhez”.

Az orosz elnök különmegbízottja leszögezte azonban, hogy elég sok mindent meg kell még vitatni a viszályban érintett összes féllel.

Előirányozták, hogy Cserno-mirgyin már ma találkozik Al Gore amerikai alelnökkel, s folytatja a véleménycserét a NATO-tagállamok vezetőivel. 

Megérkezett a fehérorosz segélyszállítmány

Megérkezett Jugoszláviába a fehérorosz segélyszállítmány. A 29 teherautóból álló konvoj tartós élelmiszert, sátrakat, takarókat és gyermekruhákat szállított a rászorulóknak. Az MTI híre szerint ezúttal a röszkei vámvizsgálatnál nem merült fel semmilyen gond és kifogás a szállítmánnyal kapcsolatban.

 Átadták az amerikai katonákat

A jugoszláv hatóságok vasárnap reggel átadták a Belgrádban tartózkodó Jesse Jackson amerikai tiszteletesnek azt a három amerikai katonát, akik harminckét napja kerültek jugoszláv fogságba.

A katonák szabadon bocsátásáról szombaton döntött Slobodan Milošević elnök, miután megbeszélést folytatott Jesse Jacksonnal. A tiszteletes 26 tagú ökumenikus egyházi küldöttség élén csütörtökön érkezett Belgrádba. 

Találkozás Jelcin rezidenciáján

Oroszország újabb lépéseket tesz a jugoszláviai válság békés rendezése érdekében - jelentette ki Igor Ivanov orosz külügyminiszter vasárnap a Moszkva melletti Rusz elnöki rezidencián a Borisz Jelcin részvételével tartott tanácskozásról beszámolva.

Borisz Jelcin határozott utasítást adott, hogy próbálják megteremteni a válság békés, politikai rendezésének a feltételeit. 

Milošević tárgyalási feltételei

Slobodan Milošević jugoszláv elnök Jesse Jackson neves amerikai közéleti személyiséggel folytatott belgrádi megbeszélésén kifejtette, hogy milyen alapelvek alapján képzeli el a jugoszláv válság tárgyalásos rendezését.

A jugoszláv elnök közölte azt is, hogy szívesen találkozna Bill Clintonnal. 

Nagyszámú polgári áldozat

A France Press jelentése szerint legkevesebb 23 áldozatot követelt az a NATO-támadás, amely a Prištinától mintegy 20 kilométerre található lužanei hidat érte. A szerencsétlen emberek egy autóbuszban tartózkodtak, amely haladt át a hídon. 

Tévedések csapdájában

A háborút könnyű elkezdeni, de nehéz befejezni - mondta a minap Csernomirgyin. És ebben bizony sok igazság rejlik. Kijelentésének érvénye nemcsak a háborúra vonatkozik, hanem egy alapvető lélektani helyzetet fogalmaz meg. Ha az ember valamibe belevág, nehezen hagy fel vele, sokszor tovább csinálja még akkor is, amikor már tudván tudja, hogy tévedett és nincs semmi értelme az egésznek. Bizonyára mindenki talál erre vonatkozó példát a saját életében vagy ismerősei körében.

Bármire is vállalkozunk, miután döntöttünk és megtesszük az első lépést, az iránt a dolog iránt elkötelezzük magunkat. Ez az elkötelezettség-érzés könnyen leszereli bennünk a később felmerülő aggályokat, ami további elkötelezettséget szül. Az első lépés (döntés) nagyon fontos, mert később, hogy ne maradjunk szégyenben önmagunk előtt, folytonos igazolásra szorul. Függetlenül attól, hogy jó vagy rossz döntést hoztunk, a soron levő lépéseinket mindig a megtett első lépéshez fogjuk igazítani.

Ennek a pszichológiai szabályszerűségnek az emberek általában nincsenek tudatában, jóllehet olykor súlyos árat kell fizetniük érte, hogy megtapasztalják. Hányszor érezzük, hogy rossz irányban megyünk, még sincs mindig elég erőnk ahhoz, hogy visszaforduljunk, vagy irányt változtassunk.

Ebből a szempontból különösen a vezető tisztséget betöltő politikusok téves döntései járhatnak súlyos következményekkel, hiszen mások isszák meg a levét. A politikusok is emberek, akik szintén korábbi döntéseik helyességében bízva hozzák meg újabb döntéseiket. És mivel nem szívesen szembesülnek ők sem melléfogásaik kellemetlen érzetével, ezért sokszor addig görgetik maguk előtt a tévedések hólabdáját, amíg az maga alá nem temet mindenkit, akire hatalmuk kiterjed.

Amikor annak idején Amerika Észak-Vietnám bombázása mellett döntött, a CIA világosan jelezte, hogy ezzel az vietnamiakat nem lehet megtörni, hanem inkább egységbe fognak kovácsolódni. A politikusok a figyelmeztetés ellenére mégis a bombázás mellett döntöttek, mert ez összhangban volt korábbi helyzetértékelésükkel és lépéseikkel, amit egyébként tévesnek kellett volna nyilvánítani. A vietnámi háborút lényegében véve azért terjesztették ki, hogy a felelős döntéshozóknak ne kelljen szembesülniük tévedésükkel. De ennél közelebbi példát is vehetnénk. Véleményem szerint valami hasonló helyzet áll elő Szerbiában is. A belgrádi rezsim a béketerv elutasításával rossz döntést hozott, mert nem kívánt szembesülni korábbi tévedéseivel. Az ország most emellett a rossz döntés melletti konok elkötelezettség áldozata.

De nemcsak a szerbek, hanem a NATO is ugyanebbe a hibába esett. A „fokozatos nyomás” politikája már a kezdet kezdetén tévesnek bizonyult, ezt a tévedést azonban mind a mai napig nem hajlandó a katonai vezetés elismerni, következésképp a rossz döntés melletti elkötelezettségük miatt hat hét után sincs vége a háborúnak. A világ legerősebb katonai tömörülése, a rendelkezésére álló korszerű fegyverek ellenére, nem volt képes maga alá gyűrni egy romokban heverő országot, nyilvánvalóan azért, mert a döntéshozók nem kívántak szembesülni tévedéseik kellemetlen érzetével. Minden bizonnyal igazuk van azoknak a katonai szakértőknek, akik szerint a „fokozatos nyomás” politikája helyett, amely lehetővé tette a hozzászokást, a váratlan és erőteljes csapás több sikerrel kecsegtetett volna.

Paradox módon, az egyébként nem éppen a szavahihetőségükről ismert szerb politikusok, ebben a szerencsétlen helyzetben a végsőkig kitartanak rossz döntésük mellett. És mivel minden nappal egyre inkább elkötelezetté válnak, és egyre kínosabb szembenézni tévedésükkel, lélektani oknál fogva akkor sem fogják beismerni tévedésüket, ha az országban kő kövön nem marad. Sőt aztán sem. A felelős döntéshozókat a felelősség egyre növekvő súlya miatt semmi sem lesz képes rávenni tévedésük beismerésére. Így van ez mindig, ha korábbi rossz döntések melletti elkötelezettség csapdájába kerültünk.

Más. Ma séta közben nézegettem a falfirkákat. Az áruház oldalán egy felirat díszeleg: „Jugoslavija = Auschwitz”. Mellette horogkereszt. Egy másik falon szerb nyelvű felirat, nagy ákombákom betűkkel: „Magyarok menjetek Magyarországra!” A fiatalok ráérnek, kicsapták őket az iskolából, egész nap az utcán lődörögnek. Így próbálnak beleszólni a történelembe.

A NATO folytatja a villanyenergetikai rendszer támadását

A NATO tegnap közölte, hogy rendszerszerűen folytatja a jugoszláv villanyerőművek és trafóállomások támadását különleges grafitbombákkal, amelyeket vasárnap használtak először. Célja az, hogy fékezze a Jugoszláv Katonaság és rendőrség parancsnoki és kommunikációs rendszerének működését, különösen Koszovóban.

Jamie Shea, a NATO szóvivője kijelentette, hogy az Észak-atlanti Szövetség továbbra is követeli, hogy a belgrádi hatalom tegyen eleget a nemzetközi közösség követeléseinek, s mindaddig folytatják a bombázást, amíg Slobodan Milošević telefon útján nem jelenti ki, hogy kéri a légi hadművelet leállítását.  

Lezárták a bolgár-jugoszáv határt

Bulgária lezárta Jugoszláviával közös határát. Május elsejétől megszűnt a személy- és gépjárműforgalom a bolgár-jugoszláv határon - közölte vasárnap a BTA.

Az utazás korlátozásával szeretnék a bolgár hatóságok megakadályozni, hogy „kishatár-forgalom” keretében jusson üzemanyag Jugoszláviába. Az olajipari termékek állami és magáncégeken keresztül történő forgalmazását már megszűntették, s ezzel Szófia, más környező országokhoz hasonlóan, csatlakozott a Jugoszlávia ellen meghirdetett olajembargóhoz.  

Villanyáram humanitárius segélyként

Magyarországról hétfőn 80 megawatt áramot szállítottak humanitárius segélyként az észak-bácskai régiónak, az elkövetkező napokban pedig naponta 50-60 megawatt villamos energia érkezik ebbe a régióba, illetve Szabadkán kívül Kanizsára, Zentára és Topolyára. 

Chirac Moszkvába látogat

Május 12-én kétnapos munkalátogatásra Oroszországba utazik Jacques Chirac francia elnök, hogy a koszovói válságról tárgyaljon Borisz Jelcin államfővel - közlte hétfőn Catherine Colonna francia elnöki szóvivő. 

G-8 külügyminiszterek Bonnban

 A hét ipari nagyhatalom és Oroszország külügyminiszterei valószínűleg csütörtökön ülnek tárgyalóasztalhoz Bonnban. Ezt a német kormányhoz közel álló források közölték azzal a kiegészítéssel, hogy Madeleine Albright amerikai külügyminiszter jóváhagyása még hiányzik.  

Jackson Clintonnál

Jesse Jackson amerikai lelkész és emberi jogi aktivista tegnap felszólította az amerikai elnököt, hogy telefonon hívja fel Slobodan Miloševičet, a JSZK elnökét, és fejezze ki köszönetét a három amerikai katona szabadon engedéséért.

„Mi nagy országként és az egyetlen szuperhatalomként nem lehetünk az erőszak arroganciájának és a hatalomimádásnak a túszai”, mondotta Jesse Jackson az újságíróknak.

Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke nem ígérte meg Jesse Jackson lelkésznek, hogy felhívja Miloševićet, mivel - ahogyan ezt a hírügynökségek jelentették - „gondolkodási időre van szüksége”. 

 Vasárnap este 10 óra óta nincs áramunk. Pontosabban 9.50-kor ment el, mert a tranzisztoros rádión a 10 órás hírekben már bemondták, hogy Belgrád és Szerbia nagy része is sötétségbe borult. A 11 órás hírekből már azt is megtudtuk, hogy az obrenovaci hőerőművet érte találat.

Reggel felszereltem az utolsó „energiahordozót”, egy gázpalackot a konyhába, hogy a feleségem meg tudja főzni a kávéját. Régóta nehezményezi, hogy a palackcserét elhanyagoltam, de a nehéz időkre számítva egyre csak halogattam. Most eljött az ideje, hogy felszereljem. Közben haditervet gondoltam ki. Ha nem lesz áram, kiolvadnak a mélyhűtők, mindenki tartós élelmiszert fog vásárolni. Vettem száraz kolbászt, téliszalámit, sajtot. Az új hentesüzletben az elárusító a pult alatt egy felmosóronggyal törölgette a mélyhűtőből csordogáló vizet, mikor beléptem. Mérgében káromkodott, úgy hallotta, hogy egyhamar nem is lesz áram, tönkre megy minden. Tartós élelmiszerből már gyengén állt.

Az áramhiány miatt nincs víz egész nap. Emeletes lakásokban ez bizony elég nagy gondot okoz. Aki még nem próbálta, nem tudja, mi a hadiállapot. A dolognak nemcsak egészségügyi, hanem anyagi vonzata is van. Ha ideig-óráig meg is jön a víz, a zavaros, bűzös folyadék ihatatlan. Az ásványvíz viszont az üzletekben majdnem annyiba kerül, mint a bor. Három üveg sört lehetne venni rajta, ha volna. Ha nincs áram és víz, a sörgyárak is bajban vannak.

A Tisza töltésénél van egy artézi kút, az itteniek forrásnak mondják. Legyen. Azt tartják róla, hogy a vize gyógyhatású. Ahogyan hajdan, leballagtunk most is kútra, ahol hosszú sor állt, mint gyerekkoromban, a faluban. Csak akkor ez természetes állapot volt, most viszont az emberek nevettek magukon. A mosoly azonban csak álca volt rajtuk, egymás között nagyokat káromkodtak, és szidták azt, aki miatt immár vízért is sorba kell állni. Amikor szerbek is álltak a sorba, elhalkult a nevetés is és a káromkodás is. Ők inkább komorak és bosszúsak. – Mit vétett a nép, hogy ezt csinálják velünk? – kérdezte egy szerb asszony, csak úgy maga elé. Senki sem tudott vagy akart rá válaszolni.

Ma még ünnep van az országban. Az ünnepen céltalan lézengést és tétlenkedést kell érteni, amiben egyébként ez az ország verhetetlen. A világon talán sehol sincs annyi ünnep, mint Szerbiában. A szerbek ugyanis szeretnek ünnepelni. És tudnak is. A magyarok nem igazán tudnak magukkal mit kezdeni, ellenben a szerbek jól feltalálják magukat, ha nem kell dolgozni. Látszik rajtuk, hogy lazítanak, kikapcsolódnak, a magyarok viszont, bár a szerbek lustaságából jócskán ragadt rájuk, nem tudnak igazán a naplopással járó bűntudatuktól megszabadulni.

Védőoltás

Sokan nem értik, hogy vajon mért nem tódult a nép az utcára, amikor Vuk Drašković ország-világ előtt kijelentette, hogy ez a kormány hazudik? Miért maradt falra hányt borsó az igazság kimondása? Miért nem kavarta fel a szerbek lelkét a helyzet súlyosságának és kilátástalanságának a feltárása? Miért nem talált követőkre a nép körében ez a kiállás?

Ahelyett, hogy a háborús rezsimet elsöpörte volna a népharag, Draškovićnak kellett mennie a kormányból. A történeteknek egyszerű pszichológiai magyarázata van. Milošević háborús propagandagépezete könnyűszerrel hatástalanította a politikáját ért vádakat. Mi több, Drašković kijelentései megszilárdították hatalmát, amennyiben a szerb nép még inkább immunissá vált a bírálatra. Az emberek a propaganda segítségével mintegy beoltódnak a beállítódásukat és helyzetértékelésüket megkérdőjelező ellenérvekkel szemben. Olyasmi játszódik le a lélek mélyén, mint a testünkben, amikor védőoltást veszünk fel. A kis adag vírus ellenállóbbá teszi a szervezetet a nagyobb fertőzéssel szemben. A hazugsággal beoltott emberek, akiknek a véleményét támadás éri, sokkal makacsabbul ragaszkodnak téveszméikhez, mint azelőtt. És mivel a szerbek egyre nagyobb ellenállást fejtenek ki, hogy szembenézennek saját tévedéseikkel, amíg a háborús propagandagépezet működik, senkinek semmi esélye sincs meggyőzésükre. Ezért döntött helyesen a NATO, amikor a tévé- és rádióállomások bombázása mellett döntött. Sajnos, már későn.

Rakéták az Újvidéki Televízióra

Hétfőn este néhány perccel tíz óra előtt két NATO-lövedék eltalálta az Újvidéki Televízió székházát. Az épületben tűz ütött ki, emberéletben nem esett kár (az épületet idejekorán kiürítették), azonban az anyagi kár óriási.  

Budapest nem tart a háború átterjedésétől

Szabó János honvédelmi miniszter egy interjúban kijelentette, hogy nem tart attól, hogy a koszovói konfliktus esetleg átterjedhet Magyarország területére is.

Ez egyik félnek sem érdeke, jelentette ki Szabó, majd kifejtette: „A jugoszláv vezetésnek ez nem érdeke, mert Magyarország esetleges megtámadásával tulajdonképpen önmaga hívná ki a szövetség szárazföldi akcióját, amely minden eszközzel megvédi tagállamát. Ezt természetesen Milošević nem akarja. S mi sem akarjuk, de a jugoszláv vezetésnek az albán kisebbséggel való bánásmódja határozott lépésre kényszerítette a szövetséget”. 

A pápa Koszovó békéjéért fohászkodott

II. János Pál vasárnap a Lateráni Szent János-székesegyház erkélyéről, a húsvét táján szokásos Regina Coeli imája közben fohászkodott azért, hogy „a megbocsátás, a kibékülés és a béke érzései törjenek fel az emberek szívéből”.

A katolikus egyházfő hangoztatta, hogy mély fájdalommal és aggodalommal gondol újra a közeli Jugoszláviára, és szeretete övezi mindazokat, akik sírnak, szenvednek és meghalnak. „Újból kérve kérem Isten nevében, hogy szűnjön meg az emberek közötti erőszak, álljanak le a rombolás és a halál eszközei, lépjen működésbe minden lehetséges csatorna azok megsegítésére, akik leírhatatlan atrocitások közepette elhagyni kényszerülnek saját szülőföldjüket” - könyörgött II. János Pál. 

Eltaláltak egy A-10-est

A jugoszláv hírforrások szerint a jugoszláv légvédelem eltalált egy A 10-es Thunderbolt típusú repülőgépet, amely azonban le tudott szállni Macedóniában.

Jamie Shea NATO-szóvivő hétfőn Brüsszelben közölte, hogy a jugoszláv légvédelem „egy lövése következtében egy A 10-es típusú gép hajtóműve meghibásodott”, de a pilótának nem esett baja, és le tudott szállni Macedóniában. 

Tüntetés Brüsszelben

Hozzávetőleges becslések szerint mintegy négyezren tüntettek vasárnap Brüsszelben a NATO Jugoszlávia elleni hadműveletének leállítását követelve. A megmozdulást békepárti és egyéb társadalmi szervezetek hirdették meg.

Ez volt az első felvonulás, amelyet a NATO-csapások március 24-i megindulása óta a brüsszeli hatóságok nem akadályoztak meg.

A világ több nagy városágban is tüntettek a bombázások beszüntetését követelve. 

Közelebb a diplomáciai megoldásokhoz

Viktor Csernomirgyin, az orosz államfő Jugoszláviával foglalkozó különmegbízottja az amerikai elnökkel folytatott megbeszélései után kijelentette, hogy a koszovói probléma diplomáciai megoldása most „közelebb van”, mint volt.

Csernomirgyin hozzátette, hogy folytatni fogja a megbeszéléseket Al Gore amerikai alelnökkel.

Grafitbombázás

 Vasárnap esete sötétségbe borult az ország. Néhány városban, amelyek saját áramforrással rendelkeznek - Ada nem tartozik ezek közé - nem volt áramszünet, az ország többi részén azonban a NATO egy új haditechnikai módszerrel alig tíz perc alatt „kikapcsolta” az áramot egész Jugoszláviában.

A NATO gépek háromnegyed tízkor kezdték a grafitbombát szórni, amelynek következtében a szerbiai villanyenergetikai rendszer pár perc alatt összeomlott. Az új csodaszer, mint ősszel az ökörnyál, száll a levegőben, rátapad a vezetékre és rövidzárlatot okoz. Mások szerint inkább vattaszerű valami, amit úgy kell kézzel levakarni a trafókról és a vezetékekről.

Mindenesetre megnyugtató, hogy a szerbiai villanygazdaság szakemberei azonnal hozzáfogtak az áramszolgáltatásban keletkezett „akadályok elhárításához”, és az újság szerint hétfőn hajnali kettőkor Belgrád központjában már sikerült helyreállítani az áramszolgáltatást. Az éjszaka folyamán aztán más városnegyedekben is pislákolni kezdtek a villanyégők, úgyhogy reggelig a belgrádi háztartások 30 százalékának már nem fájt a feje a grafitbombák miatt. A fogyasztókat a hálózatra, amint azt a szerbiai villanygazdaság igazgatója nyilatkozta - „műszaki lehetőségektől függően, a prioritás tiszteletben tartásával” kapcsolják vissza. Ennek folytán nálunk csaknem két napon keresztül nem volt áram. Nem mernék megesküdni rá, de valami azt súgja, hogy a magyar községek a szóbanforgó lista legalján kullognak, vagy a „műszaki lehetőségek” itt a legrosszabbak, jóllehet errefelé grafitbombák nem hullottak.

Egészen pontosan vasárnap estétől kedden hajnali fél négyig nem volt áram, eltekintve hétfőn reggel egy rövid felvillanástól, ami ahhoz is rövid volt, hogy a halak felébredjenek az akváriumban.

Fontossági sorrend ide, fontossági sorrend oda, az újságok híradásai szerint kedden Szerbia nagy részén már helyreállt az áramszolgáltatás, Vajdaság magyarlakta települései azonban , egy-két órától eltekintve, továbbra is sötétségben maradtak.

Az ilyesmi szöget üt az ember fejébe. Elsősorban azonban mégis csak a NATO ludas a dologban. Vajon mi célt szolgál ez a szerencsétlenkedés az árammal? Szerencsére nem hagyják az embert kétségek közepette, a NATO-szóvivő, világosan kifejtette - bár mi még sötétben voltunk -, hogy „a szerb katonaság és rendőrség parancsnoki és kommunikációs rendszerére mértek csapást” a grafitbombákkal. Legalábbis ez volt az elképzelésük. Ezzel szemben tanúsíthatom, hogy elsősorban a vajdasági magyarok hátán csattant az ostor. A katonaság és a rendőrség viszont, lévén, hogy saját áramfejlesztőkkel rendelkezik - meg aztán elszedtek, beszolgáltattak annyit, amennyi még kellett - nem szenvedett áramhiányban egy percig sem. Arról a prioritási listáról nem is beszélve, amelynek élén, csodák csodájára megint csak ez az iparág áll.

Inkább azt gondolom, hogy Szerbia a gyakorlótér szerepét játssza a NATO számára. Kipróbálják rajta a haditechnika új vívmányait. Pontosabban rajtunk, mert Jertz német tábornok kijelentésével ellentétben, miszerint a grafitbombákkal a jugoszláv katonaság és rendőrség parancsnoki és kommunikációs rendszerének működését kívánják zavarni, anélkül, hogy veszélyeztetnék a polgári lakosságot, Milošević elnököt és vezérkarát ilyesmivel aligha lehet zsenirozni.

Igazán azonban attól lettünk idegesek, amikor meghallottuk Jamie Shea nyilatkozatát: - „A NATO most kezében tartja Szerbia áramkapcsolóját és akkor gyújthatja és olthatja az áramot, amikor akarja”. Remek. Ennek a kapcsolgatásnak azonban nem igazán örülünk. Arra gondolunk, hogy a világ legerősebb katonai tömörülésének valamelyest célratörőbben kellene a koszovói albánok elűzése ellen fellépni.

 Némi vigasszal szolgált az a hír, hogy Magyarországról humanitárius segélyként áramot kap Észak-Bácska néhány községe. De úgy látszik, itt is van valamilyen prioritási lista, vagy Ada nincsen eléggé északra, de már megint sötétben vagyunk. Az is lehet azonban, ezt egy villanyszerelő mondta, hogy a humanitárius segélyként kapott áramot egy éppen most ismét beindult gyanús üzem elhasználja. Mindenképpen nagy bajban vagyunk az árammal.