|
Bármelyik pillanatban megkezdődhet a bombázás Javier Solana NATO-főtitkár kedden este Brüsszelben bejelentette: utasította a szövetséges erők főparancsnokát, Wesley Clarkot, hogy kezdjen légitámadásokat Jugoszláviában. Solana úgy ítélte meg, hogy a válság békés rendezésére irányuló erőfeszítések Richard Holbrooke különmegbízott keddi kísérletével kimerültek. Milošević elnök nem volt hajlandó aláírni a béke-megállapodást, amely lehetővé tette volna, hogy NATO-csapatok lépjenek Jugoszlávia területére. Jugoszláviában kihirdették a rendkívüli állapotot Jugoszláviában kihirdették a közvetlen háborús veszély állapotát. Ez az első ilyen eset a második világháború óta, hiszen Szerbia az elmúlt években hivatalosan nem vett részt a szlovéniai, horvátországi és a boszniai háborúban, ezért közvetlen háborús állapotot sem rendelet el. Az egyezmény elfogadhatatlan Jugoszlávia számára A Szerb képviselőház jóváhagyta a szerbiai kormány küldöttségének a rambouillet-i és párizsi tárgyalásokról szóló jelentését, amely szerint az egyezmény nem fogadható Jugoszlávia számára. Holbrooke elutazott Belgrádból Richard Holbrooke amerikai különmegbízott a CNN hírtelevízióban közölte: békeküldetésének egyetlen tárgyalási célját sem sikerült elérnie, ezért Belgrádból elutazik Brüsszelbe. Primakov visszaindult Oroszországba Primakov orosz miniszterelnök az Atlanti-óceán fölött úgy döntött, hogy elhalasztja Egyesült államokbeli látogatását a NATO küszöbönálló légitámadása miatt, és visszaindult Oroszországba. Koszovói menekültek Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint jelenleg 460 ezer koszovói menekültet tartanak számon, akik részben Koszovóban, részben külföldön kerestek menedéket. Az USA figyelmeztetése Az USA és szövetségesei mindent megtettek, hogy erőszak alkalmazása nélkül biztosítsák a békét - mondta Al Gore amerikai alelnök. |
LégiparádéA tél nagy kárt okozott a tetőteraszon. A fagytól morzsalékossá vált a beton, amit a hólé kezdett belemosni az esőcsatornába. Bár az idő csípős, és nem nagyon kedvez még a kinti munkának, a teraszt javítgatom egész nap. Így aztán tanúja vagyok a jugoszláv harci gépek nagy légiparádéjának, ahogyan egymás után húznak el a Galebok és a MIG-ek fölöttem. Dél felől, a batajnicai repülőtér irányából jönnek, aztán Ada fölött enyhe ívben nyugat felé fordulnak. Visszafelé sosem jönnek. Amióta az ország szétesett, rendre itt gyakorlatoznak a Tisza menti magyar települések fölött. Ilyen arányú erőfitogtatásra azonban nem emlékszem. A harci gépek olyan alacsonyan húznak el a házak fölött, hogy dübörög az ég tőlük. Az utcán járó emberek ugyan nem sokat törődnek velük, a háztetőkön gubbasztó galambok azonban minden alkalommal ijedten felröppennek, a tyúkok pedig a szomszédos gazdasági udvarban nagy rikácsolásba és kotkodácsolásba kezdenek. Nem tudom, hogy ezzel a nagy erőfitogtatással sikerül-e annyira ráijeszteni a NATO-ra, mint ezekre a szárnyasokra. Különben kár a benzinért, annál is inkább, mert nincsen. Ma délelőtt elmentünk tankolni, de egyik benzinkúton sem kaptunk. A privát benzinkutas, akitől megkérdeztem, hogy mikorra várható üzemanyag, tanácstalanul tárta szét a kezét. – Amíg rendeletet nem kapunk. Lehet, hogy már holnap. Nem tudom – tárta szét a kezét. Az újság szerint itt-ott még hozzá lehet jutni, de mindenütt hosszú kocsisorok várakoznak. Egyelőre vége a furikázásnak. Az autóban van még annyi, hogy szükség esetén, ha nagyon muszáj, át tudunk még menni vele Magyarországra. Az elmaradt utazásTegnap Budapestre kellett volna mennem egy megbeszélésre, de aztán a nyugtalanító hírek hallatán, mi szerint a NATO bombázni készül Jugoszláviát, jobbnak láttam, ha az utazást néhány nappal elhalasztom. Itt már nem babra megy a játék, ha Primakov is visszafordult félútról. Meglátom, mivé fajulnak a dolgok, gondoltam magamban, hiszen hasonló fenyegetés már sokszor elhangzott. Októberben a külföldi diplomaták el is elhagyták az országot, aztán semmi sem lett a bombázásból. Az emberek elfásultak, idegesíti őket a bombázással való folytonos fenyegetés, igazán senki sem tart tőle. Majd hiszik, ha látják – tréfálkoznak egymás között. A városban nincs jele nyugtalanságnak, annak ellenére sem, hogy a hírek ezúttal csakugyan vészjóslóak. A rendkívüli állapot kihirdetése sem kelt pánikot. Tíz éve háborús körülmények uralkodnak az országban. Szerbia ugyan „nem vett részt” a háborúban, aktív katonai szerepvállalása következtében azonban az ország széthullott. Volt itt már minden az elmúlt esztendőkben: rendkívüli állapot, erőszakos mozgósítás, tüntetés, infláció, áramhiány, nincstelenség, jegyosztás, sorban állás, határlezárás. Igaz, bombázás még nem volt, de úgy vannak vele az emberek, hogy az sem lehet rosszabb az elmúlt évek különböző csapásainál.
|
|
A NATO megkezdte az előkészületeket a légicsapásokra A nap folyamán Jelcin és Clinton elnök telefonos megbeszélést folytattak, amelyben a szerb katonai létesítmények elleni NATO-légitámadások lehetőségéről is tárgyaltak. Előrejelzések szerint a légitámadások valószínűleg több tucat katonai célpontra irányulnak Koszovótól Belgrádig. Az amerikai légierő nyolc B-52-es nehézbombázója szerda reggel felszállt a nyugat-angliai Fairford brit légi támaszpontról. Este vadászgépek szálltak fel az olasz légi támaszpontokról. Több mint 70 gép vett részt a támadásban Több mint 70 harci gép vett részt a Jugoszlávia ellen irányuló támadás első hullámában. A bevetésben részt vett vadászbombázók este fél tíz után visszatértek az észak-olaszországi Aviano légi támaszpontjára. Az olasz hírügynökség szerint F-15-ös és F-18-as vadászbombázókat vetettek be. Az első légicsapások A Tanjug hírügynökség szerint a NATO támadás Belgrádot, Podgoricát, Danilovgradot, Pristinát, Újvidéket, Kragujevacot érintette. Találat érte a batajnicai, zemuni, zombori és niši katonai repülőtereket. Továbbá bombázták Pancsovát, Bart, Užicét, Ivangradot és Kursumliját és más településeket. A NATO vadászrepülőgépei Horvátország, Magyarország és Albánia légifolyosóit használták. A bevetett repülőgépek A Pentagon bejelentette, hogy elsőként cirkálórakétákat lőttek fel az olasz térségben tartózkodó amerikai hajókról. Ezután használták azokat a manőverező robotrepülőgépeket, amelyeket B52-esekről lőttek ki. Az első légicsapások keretében 70 repülőgép indult még bevetésre Avianóból: F16-osok, spanyol és kanadai F18-asok, tíz F-117-es lopakodó vadászrepülőgép, két tankelhárító csatarepülőgép, két Hercules szállítógép, német Tornádók és az amerikai haditengerészet kilenc E/A 6B Prowlere. Az első légicsapások célja A HavariaPress értesülése szerint az első légicsapások közvetlen célja megbénítani a jugoszláv légvédelmi rendszert, amely katonai repülőterekből, magaslatokra telepített lokátor-állomásokból és bunkerekben elhelyezett irányító központokból áll. Ennek a célnak megfelelően súlyos rakétatalálat érte Belgrád külvárosában a légierő főparancsnokságának épületét. A támadás indokai Tony Blair szerint a támadásért teljes mértékben Milošević a felelős. „Azért cselekedtünk így, hogy legyengítsük Slobodan Milošević erőit és megakadályozzuk az ártatlan civil albánok elnyomását”- mondotta az országhoz intézett beszédében. A NATO Szerbia elleni támadását hasonlóképpen indokolta Clinton is, hangsúlyozva, hogy a csapásoknak három célja van: a NATO eltökéltségének demonstrálása, Belgrád visszatartása a Koszovó ellen irányuló agressziótól és a jugoszláv hadsereg erejének megtörése. Orosz reagálások Borisz Jelcin mélységesen felháborodott a NATO Belgrád elleni támadása miatt. Hozzátette, hogy Moszkva és a NATO kapcsolatának újraértékelését tervezi, s Oroszország megfelelő katonai lépéseket tesz, ha a konfliktus átterjed a szomszédos országokra. Igor Ivanov, orosz külügyminiszter kijelentette, hogy nincs mentség a NATO Szerbia elleni támadására, mert a támadást nem hagyta jóvá az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és a BT rendkívüli összehívását kezdeményezte. A hadiállapot kihirdetése Momir Bulatović szövetségi kormányfő a Szerbiai Rádió és Televízióban, valamint más tévéállomások által bejelentette, hogy a kormány, alkotmányos meghatalmazásával összhangban, Jugoszláviában kihirdette a hadiállapotot. MIG-ek lefoglalása Azerbajdzsánban lefoglaltak hat MÍG harci gépet, amit az azeri hatóságok szerint Jugoszláviának szántak. A NATO újabb figyelmeztetése A NATO Tanácsa úgy értékelte, lehetséges a koszovói válság politikai megoldása a jugoszláviai célpontok elleni támadások előtt, ha Milošević elnök személyesen jelezné, hogy elfogadja a rambouillet-i megállapodást és a Jugoszláv Hadsereg koszovói műveleteinek leállítását. Oroszország kéri a BT összehívását Oroszország kérte, hogy közép-európai idő szerint 21 órára hívják össze az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülését a koszovói helyzet megvitatására. Az orosz külügyminiszter felhívása Belgrádhoz Igor Ivanov orosz külügyminiszter arra intette Belgrádot, hogy „mérje fel felelőségét, s írja alá a Rambouillet-ben előkészített politikai megállapodást”. A szerb kormány rendelete A szerb kormány rendeletet hozott, amellyel a háborús veszély idejére állami szerveket és más jogi személyeket az ország védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtására kötelezett. Ukrajna reagálása a NATO Jugoszlávia elleni támadására Az Ukrán Legfelsőbb Tanács úgy döntött, hogy megszünteti az ország atomfegyvermentes státusát, mert a NATO „agresszív terveket sző a szövetség kereteibe nem tartozó országok ellen”. A B-92 Rádió beszüntette műsorának sugárzását A tájékoztatási minisztérium határozata alapján 2 óra 50 perckor beszüntették a belgrádi független B 92 Rádió műsorának sugárzását. |
A kilátóA munka nem tűr halasztást, itt a tavasz, rügyeznek a fák. Szomorúfűz-hajtásokat ültetek egy ládába, hátha még megfogják. Továbbra is egész nap a harmadik emelet fölötti tetőteraszon dolgozom. Olyan ez a vasráccsal körülvett hely a város fölött, mint egy kilátó. A földszintes piros cserepű családi házak fölött északon Zentáig és Tornyosig látni. Kelet felé a Tisza menti erdősávban lehet gyönyörködni. Dél és nyugat irányában van a templom és az emeletes házakból álló városközpont. Ideális ez hely nemcsak a táj, hanem az égbolt szemlélésére is. Innen szoktam nyári estéken távcsővel a Holdat és a csillagokat kémlelni. Ma még hűvösre fordult az idő. Feltűnő, hogy a jugoszláv légierő gépei nem repülnek. Szokatlan a csend. A magyar tévében a vészjósló hírek sokasodnak. Belgrádban látszólag nyugalom van, a felforrósodott nemzetközi légkörre semmi sem utal. Este már a gyomorideg kerülget bennünket. Vajon ezúttal odacsapnak-e? Bombáznak!Aztán vacsora közben a feleségem a konyhaablakon kipillantva furcsa fényre figyelt fel. Egy-két percre rá szokatlanul mély dübörgés hallatszott. Ez nem a jugoszláv légierő repülőinek a szokásos zúgása volt. A dübörgés olyan mély, mintha magából a pokolból jönne. Eszeveszetten a teraszra rohantam, és az eget bámulva csavargatni kezdtem a nyakamat. Az ég felhőtlen volt, éppen hogy csak bealkonyodott. Egy fénycsóvát láttam észak felé haladni, ugyanakkor a dübörgésről ítélve több gép délnyugati irányba távolodott. Mintha valahonnan ismerős lett volna ez a dübörgés számomra, holott bizonyíthatóan soha életemben nem hallottam hozzá hasonlót. A gyomrom összeszorult az izgatottságtól. Valami soha nem tapasztalt érzés kerített hatalmába. A feleségem kicsapta az ajtót, és felkiáltott: – Gyere, már bombáznak! Lerohantam. A Duna Tévé rendkívüli híradásában közli, hogy Jugoszlávia bombázása megkezdődött. Nagy izgalommal tárgyaljuk az eseményeket. A hírek után ismét felmegyek a teraszra, és az eget kémlelem. Még mindig dübörögnek a gépek. Valami egészen szokatlan érzés kerít hatalmába. Itt most valami rendkívüli történik, valami eddig elképzelhetetlen. Képtelenségnek tűnik, hogy a NATO-gépek bombázzák az országot. Eljött volna az igazság órája? A szerbek bombázásával kíván a történelem pontot tenni ennek a véres századnak a végére? Ennek a légi ármádiának a megjelenése netán a trianoni tévedés beismerése lenne a szövetségesek részéről? Vagy 6609 órával 2000 előtt új lapot nyit a történelem? Jugoszlávia bombázásával kezd formálódni a Jalta utáni világrend? Ki tudja? Mindenesetre tisztában vagyok vele, hogy a repülőgépek vészjósló dübörgése gyökeresen megváltoztat mindent körülöttünk. Megszólalnak a légiriadót jelző szirénák. Vijjogásuk hátborzongató. Egyik alig 50 méterre a tűzoltó laktanya tetején szól, a másik a városháza felől hallatszik, kisvártatva a város szélén levő ipartelepek szirénái is megszólalnak. Lent az udvaron emberek rohangálnak különböző irányba. Vannak, akik batyut szorongatnak a hónuk alatt, kocsiba vágják magukat és elinalnak. Gondolom Magyarország felé veszik az útjukat. Reménytelen, mondom magamban, a hadköteles férfiakat nem engedik át a határon. Menni vagy maradni?Nem kellene-e nekünk is szednünk a sátorfánkat? - villan át az agyamon. Talán át lehetne még jutni a határon. De okos volna-e hanyatt-homlok menekülni és veszni hagyni mindazt, ami itt marad? Meg aztán az emberek, akik itt maradnak. Velük mi lesz? Eszembe jut a Mama, aki ágyhoz kötötten, súlyos betegen fekszik odahaza Kisoroszon. Meg a Tata, aki ott csetlik-botlik körülötte, alig jobb állapotban. Az elmúlt időszakban hetente többször hazalátogattunk, a benzinhiány miatt a hét végére tervezett látogatásunk elmaradt. Aztán itt vannak a testvérek, rokonok, ismerősök. Nem lehet, hogy mindannyian felpakoljunk, és magunk mögött hagyjunk csapot-papot. Meg aztán annyi lelki szenvedés és megaláztatás után most futamodjunk meg, amikor talán javunkra fordul a kocka? Amikor, hogy úgy mondjam, értünk bombáznak. Maradunk. Megvárjuk a fejleményeket. Aztán, ha egy-két napon belül jobbra fordul a helyzet, avagy még rosszabbra, meglátogatjuk a Tántit Budapesten. JégrevüHajnali két óráig csapkodom a tévét egyik állomásról a másikra. A helyi kábeltévének köszönhetően mintegy 30 csatornát tudunk fogni. Általában magyar adókat nézünk, most azonban sűrűn átkapcsolok a belgrádi adókra is, hátha mondanak valamit. A támadás idején jégrevüt sugároznak. Aztán a Kozara című partizánfilmet vetítik késő éjszakáig. Szemmel láthatóan műsorváltozás történt, de a bombázásról szó sem esik. – Elképesztő micsoda hazug világban élünk – mondom a feleségemnek. Mellesleg, mint utólag kiderült, a szerbek közül sokan örültek a régi partizánfilm vetítésének. Egy szerb ismerős szóvá is tette ezt, és nem értette, hogy a többiek mért néznek rá olyan különös tekintettel. Nemcsak a belgrádi tévén akadok fel, nem tetszik a magyar tévé hangütése sem. A bombázásokkal kapcsolatos hírek tele vannak pánikkeltő kérdésekkel és ostoba találgatásokkal: „Mekkora veszélybe került Magyarország Jugoszlávia bombázásával?” Nem mi, vajdasági magyarok, milyen veszélybe kerültünk, hanem Magyarország. Elmebaj. És sorjáznak az ostobábbnál ostobább kérdések: „Milyen az ország felkészültsége?” „Ellenséges országnak tekinti-e Jugoszlávia Magyarországot?” „Biztonságban érezheti-e magát Budapest?” „Elegendő védelmet nyújt-e a NATO?” „Hová, milyen határvadász egységeket vezényeltek át?” „Milyen a készültség a menekülttáborokban?” „Van-e elegendő hely a menekülteknek?” A magyar televíziót hallgatva kezdenek komoly kétségeim támadni. Jugoszláviát bombázzák a NATO harci gépei, vagy tévedésből Magyarországot érte támadás? Mire fel ez a hisztizés? Mi célt szolgál a hangulatkeltés? Mire való olyasmiről fecsegni, amit nem kell mások orrára kötni? Ebben a nagy harci lázban a vajdasági magyarok, akik a nemzet részeként Jugoszlávia bombázásával csakugyan nehéz helyzetben találták magukat, a híradókban többnyire szóba sem kerülnek, illetve mégis: a riporterek sehogy sem értik, hogy mért nem menetelnek már sűrű tömött sorokban a magyarországi menekülttáborok felé? Ezt sehogy sem értik. Nyilván, mert azt gondolják, hogy ott lenne a helyünk. Aztán találomra felhívnak és megszólaltatnak telefonon néhány vajdasági embert. Akit ismernek, akit elérnek, vagy a fene tudja kit, miért. Most látszik mennyire szervezetlen és felkészületlen ez a nemzet. A média mennyire idegen testrészként kezeli a határon túli magyarságot. Mennyire nem ismeri azok életét, mennyire nem tart kapcsolatot velük, s mennyire nem érdekli azok véleménye. Bosszús vagyok, de hát ez legyen most a legnagyobb bajunk. Ránézek az órára. Éjfél felé jár. Kint csend van és koromsötét. A közvilágítást leoltották. A teraszon hűvös szél fújdogál. Megborzongok. Ilyen süket csendet talán nem tapasztaltam még soha. Még a békák sem kuruttyolnak a Tisza árterületén fekvő árkokban. Máskor mindig nagy verseny csapnak, melyikük tud brekegni hangosabban. Most hallgatnak. Talán nem tartják illendőnek a zenebonát, mert érzik, hogy a megriadt lelkű emberek a sötét szobák mélyén kucorognak. |
|
A bombázás második hulláma Elindult a bombázás második hulláma, a célpont ezúttal Belgrád és Pristina volt. A Tanjug hírügynökség szerint a szövetséges erők eddig negyven célpontot találtak el: öt repülőteret, öt laktanyát, két fegyvergyárat, számos üzemanyagraktárt és kommunikációs központot. Ennek ellenére a szerb televízió úgy értékeli a helyzetet, hogy a bombázás minimális kárt okozott Jugoszlávia haderejének. Öngyilkos politika Milo Đukanović, Montenegro szövetségi köztársaság elnöke felszólította Miloševićot, hogy hagyjon fel öngyilkos politikájával, amellyel veszélyezteti a közös állam fennmaradását, ezzel egyidőben felszólította a nemzet-közi erőket a bombázás beszüntetésére, mert Koszovó problémája nem oldható meg erőszakkal. A harmadik hullám Hajnali 2 óra tájban a NATO-erők újabb támadást indítottak Jugoszlávia ellen. Többek között Tomahawk típusú rakétákat vetettek be. Az Adriai-tengeren cirkáló hadihajókról több rakétát lőttek ki Jugoszlávia területére. A rakéták és a bombák számos katonai bázist semmisítettek meg, és több emberéletet is követeltek. A szakadárok támogatása A jugoszláv kormány szerint a NATO katonai akciója a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek kedvez. A szakadár albán fegyveresek ugyanis a légicsapásokat arra használják ki, hogy támadásokat intézzenek a Koszovóban állomásozó jugoszláv katonai és rendőrségi egységek ellen. Még néhány nap Javier Solana, a NATO főtitkára egy francia rádiónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a légicsapások még néhány napig tartanak. A New York Times a katonai szövetség képviselőire hivatkozva ugyanakkor arról ír, hogy a katonai akció az időjárástól és a szerb légvédelem erejétől függően hosszabb ideig is eltarthat. Milošević hajthatatlan Richard Holbrooke zárt ajtók mögött magyar képviselőkkel közölte, nem számít arra, hogy a jugoszláv vezetés a közeljövőben változtatna merev álláspontján. Holbrooke, mint mondotta, nem számít arra, hogy újabb tárgyalásokat folytasson Belgrádban. További katonai nyomás Belgrádra A NATO fokozza a Belgrádra nehezedő katonai nyomást. Az amerikai és a brit védelmi miniszter, Williem Cohen és George Robertson szerint a légicsapások addig folytatódnak, amíg a szerb erők nem vetnek véget hadműveleteiknek Koszovóban. Diplomáciai kapcsolatok megszakítása A jugoszláv kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Államokkal, Németországgal, Franciaországgal és Nagy-Britanniával. Jugoszlávia Görögországot kérte fel a szerb érdekek képviseletére Németországban. Athén elfogadta a megbízást. Újságírók kiutasítása Belgrád azonnali hatállyal kiutasította Jugoszláviából a NATO-tagállamok újságíróit, arra hivatkozva, hogy az eseményekről félretájékoztatják a világot. Esti bombázás Az esti bombázás során Golubovci repülőterét érte támadás Podgoricában és katonai támaszpontokat Danilovgradban. Becsapódások voltak még Nisben, Kosovska Mitrovicán, Újvidéktől délkeletre, Belgrád irányában. NATO agresszió A Jugoszláv Katonaság vezérkara közölte, hogy a NATO agressziót hajtott végre Jugoszlávia ellen. A közlemény szerint az éjjel országszerte ötven katonai objektumot ért támadás. Tíz katona életét vesztette, 38 megsebesült, egy pedig eltűnt. Milošević elnök nyilatkozata Slobodan Milošević szövetségi elnök azt nyilatkozta, hogy a képviselőház nagyon helyesen járt el, amikor határozatot hozott, hogy nem fogadja el a külföldi csapatok jelenlétét az ország területén. Az ország védelméhez mindenkinek teljes mértékben hozzá kell járulnia, elsősorban saját munkájával. II. János Pál pápa felhívása II. János Pál pápa a párbeszéd újrakezdésére szólította fel a koszovói válságban érintett feleket. A NATO-főtitkár üzenete Milošević elnökhöz Javier Solana NATO-főtitkár sajtóértekezletén ismételten felszólította Milošević elnököt, hogy vesse alá magát a nemzetközi közösség követeléseinek. Újabb rendeletek Milan Milutinović, Szerbia elnöke, a köztársasági kormány javaslatára rendeletet adott ki a köztársasági szerveknek a hadiállapot idején kifejtett mun-kájáról. A rendelet megszabja az állami szervek új illetékességét. Nincs üzemanyag A Jugoszláv Motoros Szövetség közölte, hogy üzemanyag többé nincs szabad eladásban. Magyarország az EU társult tagja Magyarország Csehországgal és Lengyelországgal együtt társult tagja lett a Nyugat-Európai Uniónak. |
LevélváltásKéptelen vagyok megérteni, hogy Milošević miért nem visszakozott az utolsó pillanatban. Eszembe jut Kasza József levele, amit e-mailen küldött néhány nappal ezelőtt. A levél, amit rajtam kívül Pásztor Istvánnak és Várady Tibornak is elküldött, így szól: – „Tisztelt Urak! Személyes konzultációs lehetőség hiányában, mivel kedden a szerb parlament intézményesíteni fogja a békeszerződés elutasítását, nagy segítség lenne számomra, ha közölnétek véleményeteket.” Nem sokat késlekedtem, hanem azonnal válaszoltam. – „Tisztelt Elnök Úr! Kedves Jóska! Amennyiben a parlament csakugyan a béketerv elutasítására készül, ez bizony végzetes következményekkel járhat Kis-Jugoszlávia jövőjére nézve. Amennyiben nem színjáték az egész. Elképzelhető ugyanis, hogy Milošević ezúttal is, mint annyiszor az elmúlt években, az utolsó pillanatban színre lép, és félre söpörve a parlament döntését a világ és a szerb nép nagy megkönnyebbülésére aláír majd mindent. Feltéve, hogy a vezér nem számítja el magát az utolsó percet illetően. Én ezt a forgatókönyvet tartom valószínűnek, következésképp ezt venném alapul a felszólalásnál. Annyit talán el lehetne mondani, ha nagyon muszáj, hogy a VMSZ és a vajdasági magyarság féltő aggodalommal kíséri azt a kötélhúzást, ami a nagyhatalmak és Jugoszlávia között folyik immár hónapok óta. Úgy látjuk, hogy a szerb politikai döntéshozók olyan erős érzelmi befolyás alatt vannak, ami félő, hogy már a józan helyzetmegítélés rovására megy. Ebben a történelmi helyzetben nem az számít, hogy az igazság kinek az oldalán áll, hanem, hogy mi szolgálja leginkább Jugoszlávia népeinek az érdekeit. Meggyőződésünk, hogy ebben a helyzetben, amikor az ország bombázásának a veszélyével kell szembenézni, a békeszerződés aláírásának nincs alternatívája. Ennek felismeréséhez kívánunk a nép képviselőinek megfelelő higgadtságot és bölcsességet.” A tévében látva Kasza felszólalását, egy kicsit csalódott voltam. Nem egészen abban a szellemben és értelemben beszélt, ahogyan azt javasoltam. Persze, tudom, könnyű az aréna lelátójáról a gladiátorokat közdelemre biztatni. Ott azonban, ahol árulót kiáltanak mindazokra, akik kilógnak a sorból, s felettébb nagy súlya és kockázata van minden egyes kiejtett szónak, nem árt az óvatosság. Ma a nap hírének számított, hogy Slobodan Milošević, a JSZK elnöke Farkas Géza vezéralezredest kinevezte a Jugoszláv Katonaság vezérkarának biztonsági főnökévé. Farkas Géza személye egyébiránt eddig ismeretlen volt a vajdasági magyarság számára. KözellátásA háborús időkre való tekintettel a feleségem listát készített, hogy mit kell bevásárolnom: krumplit, lisztet, sót, lekvárt, grízt, rizst, margarint, tejet, kenyeret, pirospaprikát, étolajat. Csak most tűnt fel, hogy a spájz üres. Eddig ez nem jelentett különösebb problémát, mert ami éppen kellett, azért leugrottunk a házban levő boltba. Most azonban nehéz helyzet állhat elő, ha élelmiszer cikkek egyik napról a másikra eltűnnek. És mivel hasonlóképpen gondolkodik mindenki, várható, hogy a boltok hamarosan kiürülnek. A boltban és a piacon azonban csaknem mindent beszereztem. Az újság szerint az ellátás másutt is jó úgy az állami üzletekben, mint a magánkereskedőknél. Az étolaj és a cukor ellátással más a helyzet. Hetente két-három alkalommal érkezik a boltokba, amit azonnal szétkapkodnak. Miután azonban a kereskedelmi felügyelőség megtiltotta a nagyobb arányú felvásárlást, ezekhez az élelmiszerekhez is hozzá lehet jutni. A szerb nyakasságSehogy sem tudok napirendre térni a történtek fölött. Vajon miért került sor a légicsapásokra? Miért nem sikerült az utolsó pillanatban nyélbe ütni valamiféle megállapodást? Slobodan Milošević jugoszláv elnök és Richard Holbrooke amerikai különmegbízott megbeszélésein az történt, amit a párizsi tárgyalásokon már világosan lehetett látni: Jugoszlávia inkább vállalja a nyugati világgal való konfrontálódást és a NATO bombázást, mint „nemzeti méltóságának” megsértését, illetve az ország „megcsonkítását”. A történelmi múlttal, a nemzeti méltósággal és az ország területi integritásával kapcsolatos szólamok hangoztatása persze mást takar. A szocializmus utolsó végvári vitézei próbálják foggal-körömmel védeni hatalmi pozícióikat. A történelem kereke, ha itt-ott kátyúba jutott is, Európában mindenütt kimozdult, csak itt ragadt meg a sárban. Szerbiában nem kértek a változásokból. Nekik jó volt úgy, ahogyan volt. Mármint a szerbeknek. A többi nép viszont annál inkább áhította a változást, s vele a szerb uralom végét. A szerbek azonban foggal-körömmel védték hatalmi pozíciójukat. Emiatt a csökött megátalkodottság miatt hullott szét az egykori Jugoszlávia, emiatt vesztettek el a szerbek három háborút, amiatt kerültek szembe a fél világgal, s emiatt néznek most farkasszemet egykori szövetségeseikkel. A Szerb Képviselőház honatyáitól sem lehetett csodát várni: a parlament teljes egyetértésben elfogadta a párizsi tárgyalásokról szóló jelentést és elvetette annak lehetőségét, hogy külföldi csapatok jöjjenek Koszovó területére. A kompromisszumra való készség teljes hiánya jellemezte az ülést, amit megült a szerb hazafiak elvakult patriotizmusa és az „ellenségnek” való odamondogatása. Sokan úgy látják, hogy a bombázásból megint Milošević húz majd hasznot, mert a NATO segítségével sikerült jobban egyesítenie és maga mögött felsorakoztatnia a szerbeket, mint bármikor ezelőtt. Ez azonban csak a felszín. Majd meglátjuk mi lesz ebből az egységből, ha szembe kell nézni ennek a politikának a végzetes következményeivel. MaradniA VMSZ Elnöksége közleményt ad ki, amelyben maradásra szólitja fel a vajdasági magyarságot. - „Az utóbbi időben több alkalommal is olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, hogy a magyar diplomácia háború esetén megóvja a vajdasági magyarságot az esetleges atrocitásoktól. Vitán felül áll, hogy a magyar diplomácia mindent megtesz a vajdasági magyarság érdekében, de azt is tudni kell, hogy hathatós védelmet - összetartásunkkal - csak mi tudunk biztosítani magunknak. Tisztában vagyunk, hogy a vajdasági magyarságot az eddiginél még nagyobb félelem tölti el, hiszen egy újabb háború fokozza szerencsétlenségünket. Ma sokakban felmerül a kérdés: mit tenni, menni vagy maradni? Véleményünk szerint a válasz csak egy lehet: MARADNI !” A vajdasági magyarok maradnak. Ezúttal, jóllehet a helyzet összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint volt 1992-ben, eddig nagyobb méretű menekülésre nem került sor. Az éjszaka felhős. Éjfél után repülők húznak el fölöttünk. Hajnalban ismét dübörgésre ébredek. Megszólalnak a szirénák. Kihajolok az ablakon. Nyugat felől, nagyon messze tompa morajlás hallatszik. A reggeli hírek közlik, hogy a Zombor melletti repülőteret érte találat. |
|
Az első légicsapás veszteséglistája Elkészült az első légicsapás veszteséglistája. A NATO szerint több mint 40 célpontot ért találat, köztük parancsnoki-vezénylési központokat, légvédelmi ütegeket, hadiipari üzemeket, parancsnoki bunkereket, laktanyákat és az áramelosztó hálózat egyes részeit. A szövetségesek lelőttek három jugoszláv katonai repülőgépet. Találatok értek egy hadiipari üzemet és egy erőművet Belgrád közelében. Csapást mértek a batajnicai katonai repülőtérre, és négy rakétatalálat érte a pancsovai repülőgépgyárat. Wesley Clark nyilatkozata Wesley Clark, a Szövetséges erők főparancsnoka kijelentette: „Nem menekülhet Milošević és hadserege. Tervszerűen és folyamatosan támadjuk, pusztítjuk és romboljuk a jugoszláv hadsereget, támaszpontjait és eszközeit mindaddig, míg az Milošević be nem jelenti, hogy elfogadja a Nemzetközi Közösség békeszerződését.” Vuk Drašković interjúja Vuk Drašković a Sky Newsnak adott interjújában kijelentette: a NATO hagyjon fel a bombázással, és mi azonnal beszüntetünk minden akciót azok ellen az albán terroristák ellen, akik a Szerbiát sújtó NATO-támadást kiprovokál-ták.Ennek azonban az is feltétele, hogy az UCK is felhagyjon minden harci cselekménnyel. Albright amerikai külügyminiszter álláspontja Madleine Albright szerint Milošević elnök magatartása nem változott, a jugoszláv fegyveres erők folytatják támadásukat a polgári lakosság ellen, gyújtogatnak és fosztogatnak, ezért a NATO-csapások folyatatódnak. NATO veszteségek? A Tanjug jelentése szerint a csütörtök éjjeli légicsapás alatt három NATO-harcigépet sikerült lelőnie a szerb légelhárításnak. Kettőt Belgrádtól északra, egyet pedig Koszovó fölött. A Pentagon illetékesei szerint viszont a második légicsapásban résztvevő összes harci gép épségben visszatért a bázisra. Jugoszláv mérleg Egy jugoszláv katonai közlemény szerint összesen 50 célpontot ért találat. Tíz civil és egy katona meghalt, hatvanan megsebesültek. Egy orosz hírügynökség szerint már 130 áldozata van a NATO bombázásoknak, az áldozatok számát pedig 350-re becsüli. A Koszovóban állomásozó jugoszláv erők főparancsnoka jelentéktelennek nevezte a szerdai NATO-támadások hatását. A NATO stratégiájáról Wesley Clark tábornok, a NATO főparancsnoka bejelentette, hogy bár eddig csak katonai épületeket és repülőtereket bombáztak, ezek után már akár magukat a jugoszláv katonákat is támadni fogják, ha Milošević elnök nem fogadja el a béke-megállapodást. B52-es bombázók Ismét felszálltak Angliából azok a B52-es bombázók, amelyek résztvettek a Jugoszláviai elleni szerdai első légicsapásokban. Clinton szónoklata a szerbekhez Az Egyesült Államok elnöke, Bill Clinton közvetlenül a szerb néphez fordult szónoklatában, és azt üzente nekik, hogy a NATO nem Szerbia népért vette célba, hanem a koszovói válság gyors megoldását akarja kikényszeríteni. Milošević tárgyalna Milošević megüzente Moszkvának, hogy esetleg, bizonyos feltételekkel hajlandó a tárgyalásra. Az orosz külügyminiszter erről nyilatkozva kiemelte, hogy állandó kapcsolat van Moszkva és Belgrád között. Közben Belgrádba repült Taraszjuk, az ukrán külügy- és Kuzmuk, a védelmi miniszter, de Belgrádba készül az ukrán államfő, Kucsma is. Lelőttek két MIG 29-est Bosznia fölött lelőttek két jugoszláv harcigépet. A MIG 29-esek azért sértették meg a Jugoszláviával határos ország légterét, hogy megtámadhassák az SFOR ott állomásozó erőit. Az EU csúcsértekezlete Berlinben Az Európai Unió berlini rendkívüli csúcsértekezletén külön nyilatkozatban foglaltak állást a koszovói válság háborúvá váló kiszélesedéséről. Romani Prodi olasz politikus személyében megválasztotta az Európai Bizottság új elnökét. Kifutott az orosz flotta Kifutott a Barents-tengerre a murmanszki támaszpontról az orosz északi flotta több hajója, köztük a Kuznyecov admirális repülőgép-hordozó és a Nagy Péter atommeghajtású rakétahordozó nehézcirkáló. Újra bombázzák Belgrádot A NATO harci gépei újra bombázni kezdték Belgrádot és nyolc nagy erejű robbanás rázta meg a jugoszláv fővárost. Az áldozatokról és a károkról egyelőre nem érkezett hír. Megváltozott a NATO légicsapások célja A NATO-bombázások politikai célja megváltozott: a béke-megállapodás aláírása helyett a szerb katonai kapacitás megrongálására helyeződött át a hangsúly - közölte Brüsszelben egy magas rangú NATO-diplomata. Orosz humanitárius segély Oroszország humanitárius segítségnyújtásról hozott döntést Jugoszlávia támogatására, és egyben Moszkva elhagyására szólította fel a NATO polgári tájékoztatási képviselőjét. |
Magyar felszólalókA sorsdöntőnek bizonyult parlamenti ülésen két magyar felszólalás hangzott el. Kaszás Károly a Szerbiai Szocialista Párt kanizsai képviselője a vajdasági „békés együttélésről” beszélt, ami bizonyítja, hogy másutt is lehet megoldást találni a békés egymás mellett élésre, s az csak a jóindulaton és az ott élők akaratán múlik. Majd azzal fejezte be felszólalást, hogy „legyőzhetetlen az ország, amelyiknek a polgárai az igazságért, a jogegyenlőségért és a békéért küzdenek”. Kasza József felszólalását csaknem teljes terjedelmében közölte a Magyar Szó. – „Országunk mától kezdve súlyos helyzetben van A napokban dől el véglegesen a háború vagy a béke kérdése. Rendkívül nagy államférfiúi bölcsességre van szükség a helyes döntéshez, amely az elkövetkező évtizedekre meghatározza sorsunkat” – mondta Kasza. – „A Vajdasági Magyarok Szövetségének mindig is az volt az álláspontja, hogy Koszovó problémáját békés úton, az érdekelt felek hosszan tartó és türelmes párbeszédével kell megoldani. Sajnos, az utóbbi tíz évben nem volt meg a kellő akarat a felgyülemlett problémák megoldásához. Az volt az álláspont, hogy a koszovói probléma nem is létezik, noha nyilvánvaló volt, hogy ez a probléma mindinkább elmélyül. Sajnos, a problémák megoldásához csak azután kezdtek hozzá, hogy kiterjedtek a fegyveres összetűzések, és amikor a helyzetet már nem lehetett ignorálni. Sajnos, a Koszovói problémát, most, amikor internacionalizálódott, sokkal nehezebb megoldani, most, amikor a nemzetközi közösség olyan feltételeket diktál, amelyeket vagy elfogadunk, vagy elvetünk, amikor a végső döntés már nem tőlünk függ. A vajdasági magyarok nem akarják, hogy bombázzák az országunkat. Azt mondtuk, s ezt most ismétlem, nem akarjuk azt sem, hogy Koszovó kiváljon. Véleményünk szerint Koszovónak az ország részének kell maradnia. Hiszünk abban, hogy a most felmerült problémákat, beleértve a bombázással való fenyegetőzést is, el lehetett volna és el lehet kerülni. Mindent meg kell tennünk, hogy elkerüljük a háborút és Koszovó elszakadását. De a fenyegető háború nem hozhatja meg a tartós megoldást, ezt a nemzetközi közösségnek is tudnia kell. A háború csak újabb áldozatokkal járna, hazánknak pedig már eddig is sok áldozatot kellett elviselnie. Ha a képviselőház könnyelműen a háború mellett dönt, mi valamennyien, az ország polgárai könnyen e döntés túszai és áldozatai lehetünk. Meggyőződésünk, hogy ebben az országban nem mindenki áruló, aki józan észre és államférfiúi bölcsességre szólít fel. Sok nép a patriotizmust nemcsak a fegyverrel, illetve a fegyverhez való viszonyulással méri. A Vajdasági Magyarok Szövetsége mindig is a háború ellen foglalt állást. Nem akarunk hiábavaló áldozatokat az ország polgárai között, nemzeti hovatartozásuktól függetlenül. A háborús pusztítások és az elveszített emberéletek soha senkinek sem hoztak tartós boldogságot, sem a győztesnek, sem a vesztesnek. Véleményünk szerint elérkezett az utolsó pillanat, amikor még elkerülhető a háború, ezért követeljük, hogy a hadviselő felek feltétel nélkül szüntessék be a tüzet Koszovó egész területén, és térjenek vissza a tárgyalóasztalhoz, amíg meg nem találják a végleges megoldást. Ettől függ valamennyiünk, az elkövetkező nemzedékek, Szerbia és Jugoszlávia jövője” - mondta Kasza József.
Kommunista kövületekA parlamenti ülés alatt a tévékamera többször végigpásztázta a termet, közel hozott és letapogatott szinte minden egyes arcot. Nem voltak itt vérszomjas vadállatok. Küllemüket tekintve pontosan olyan emberek szorongtak egymás mellett a padsorokban, mint bárhol Európában. Sőt, ebben a gondterhelt állapotban, ahogyan magukba roskadva ültek, még némi rokonszenvet is érzett az ember irányukban. Látszott rajtuk, hogy bajban vannak. Meg vannak ijedve. Válságban vannak, mert nem aszerint viselkednek, nem azt mondják, amit magukban éreznek és gondolnak. Magukban talán mind azt mondták: abba kellene hagyni ezt az eszeveszett játékot, véget kellene vetni a szembekötősdinek, mert a dolog komolyra fordult. Ki kellene szállni a körhintából. De valamilyen dramaturgiai szabály nem engedte a lelküket megszólalni. Amint megszólaltak, automatikusan annak a végzetes szerepjátéknak az áldozataivá váltak, amely a nyilvánosság előtt kötelezővé teszi a hazudozást. A kommunizmus éveiből ismerős ez a játék. Nehogy baja essék, mindenki hazudott a másiknak, s mindenki aszerint tudott érvényesülni, mennyire vált mesterévé a hazudozásnak és az alakoskodásnak. Érzésem szerint ez a mentális kisiklás ásta meg ezeknek a társadalmaknak a sírját. A beteges szerepjátszást illetően a pártkongresszusok például túltettek a diliházon. Emlékezzünk csak a Román Kommunista Párt utolsó kongresszusára. Soha nagyobb vastaps a Vezérnek. Azok részéről, akik egy-két hétre rá simán megszabadultak tőle. A Szerb Képviselőházban ülő honatyák mindannyian kommunista kövületek, akiket a legnagyobb veszély sem képes rávenni arra, hogy őszinték merjenek lenni egymáshoz, hogy felrúgják ennek az átkos dramaturgiának a játékszabályait. – „A mi lelkiismeretünk tiszta” – jelentette ki a köztársasági elnök, Milan Milutinović felidézve az eredménytelenül zárult párizsi tárgyalásokat. – „Mindent megtettünk, és az eddigi csatának mi vagyunk az erkölcsi győztesei”. „Tiszta lelkiismeretről” és „erkölcsi győzelemről” beszélni, miközben rácsapták a koporsó fedelet egy ország népére? Micsoda mérhetetlen cinizmus kell ehhez. És a parlament egyhangúlag úgy döntött, hogy szó sem lehet egyezségről, a külföldi csapatok beengedéséről. Majd mi megmutatjuk neik. Ennélfogva most bombáznak bennünket.
CsodafegyverekNapközben több légiriadó van, de nem nagyon veszik figyelembe az emberek. A szép napos idő és a csillagos éjszaka megnyugtatta egy kicsit az idegeiket. A természet oldódása átjárja az embereket is. Tavaszodik. Ma a békák sem hagyják ki esti koncertjüket. Lefekvés előtt még leviszem a szemetet. A szomszéd embert látom az utcán álldogálni. Korábban sosem beszélgettünk, de most néhány szót váltunk vele. Elmondja, hogy 1992-ben négy hónapot volt a szlavóniai fronton, nem messze Eszéktől. A szerbek oldalán harcolt a horvátok és az ottani magyarok ellen. Ennek a kardforgatásnak az élménye érződik a beállítódásán most is. A „mieink” jelentős sikereiről beszél, akik lelőttek hat NATO-gépet. Mert „nekünk” nagyon jó fegyvereink vannak. De a java még hátra van, majd meglátja a NATO. Kicsit köhintgetek, mire óvatosabbá válik. – Én nem pártolom egyiket sem – mondja –, de az biztos, hogy ebből még világháború lesz. Az oroszok nem hagyják annyiban. Csak a fejemet csóválom. Nem akarok vele vitatkozni, ezért inkább témát váltunk. Mennyi félre vezetett ember. És milyen nagy bajunk származott most ebből. De azért engem is foglalkoztat a dolog. A NATO állítólag olyan értesülésekkel rendelkezik, hogy a jugoszláv hadseregnek sikerült beszereznie a legkorszerűbb, S300-as típusú orosz légvédelmi rakétákat és olyan nyugati rendszereket is, amelyeket egy katona lő ki vállról. |
|
Montenegró elhatárolódik Milo Đukanović montenegrói elnök ismét azzal a kéréssel fordult a NATO-hoz, hogy ne bombázzák Crna Gora létesítményeit. Đukanović ismét Milošević őrült politikáját tette felelőssé a történtekért, és hangsúlyozta: nem ismeri el az államszövetség kormányát és Montenegrót nem tartja hadban álló félnek. A amerikai válasz: sajnálják, de kénytelenek montenegrói célpontokat is támadni, mert a jugoszláv hadseregnek stratégiai fontosságú kommunikációs és felderítőbázisa van Crna Gora területén. Vasárnap sem lesz szünnap A NATO hétvégére időt akart hagyni a belgrádi vezetésnek a történtek elemzésére, de olyan erős offenzíva indult Koszovóban az albánok ellen, hogy a támadások folytatása mellett döntöttek. Különböző hírügynökségek jelentése szerint az eddigi legnagyobb légicsapás indul Jugoszlávia ellen. Kórházakba rejtett légvédelem Janez Jansa, Szlovénia volt védelmi minisztere úgy véli, hogy Belgrád kórházakban, iskolákban és óvodákban rejtette el a légvédelmi eszközeinek egy részét, arra számítva, hogy a NATO nem támadja ezeket a létesítményeket. Janez szerint Milošević akkor sem fogja teljesíteni a NATO követeléseit, ha a jugoszláv katonai infrastruktúra jelentős része megsemmisül. Lelőttek négy NATO-gépet A szerb televízió közölte, hogy Montenegróban lelőttek négy NATO-gépet, két pilótát elfogtak. Erről egyetlen nyugati hírügynökségtől sem érkezett jelentés. A NATO tegnapi pénteki légitámadásában találat érte Batajnicán az üzemanyagraktárakat és a trafóházat, így a környék áramszolgáltatás nélkül maradt. Moszkva elítéli a NATO légicsapásait Borisz Jelcin Oroszország támogatásáról biztosította a jugoszláviai népet és elítélte a NATO légicsapásait. Oroszország védelmi minisztériuma minden kapcsolatot befagyasztott a Jugoszlávia elleni hadműveletben résztvevő NATO-országokkal. A negyedik hullám A kedvezőtlen időjárás miatt a péntek éjjelre tervezett légitámadás elmaradt, így csak késő délután szálltak fel ismét a gépek. Az újabb támadás kezdetén az amerikai haditengerészet két Tomahawk típusú cirkálórakétát lőtt ki, és azok becsapódtak Belgrád közelében. Rakétatalálat érte Zombor környékét is. Nem indult menekültáradat Magyarországra Az előzetes aggodalmakkal szemben nem indult menekült áradat Magyarországra. A határátkelőhelyeken gyenge a forgalom. Szegeden a fontosabb létesítményeket fegyveresek őrzik elővigyázatosságból. NATO-ellenes tüntetések A szerb televízió nagy teret szentel a NATO-ellenes külföldi demonstrációknak. A híradások szerint Athénban, Bécsben, Torontóban, Moszkvában, Sydneyben, Minszkben, Prágában, Budapesten tüntettek. Folytatódik az albánok mészárlása Koszovóban A brit védelmi miniszter szerint a NATO-légicsapások ellenére a szerbek folytatják támadásaikat a koszovói albánok ellen. Több települést teljesen leromboltak, így újabb 30 ezer menekült bolyong Podujevo térségében. A brit hadvezetés pontosan követi a szerb katonai és rendőri erők akcióit Koszovóban és arra készül, hogy átadja a hágai Nemzetközi Törvényszéknek a szerb háborús bűnösök listáját. Az amerikaiak többsége támogatja a légicsapásokat Az ABC News felmérése szerint az amerikaiak 60%-a támogatja az Egyesült Államok fegyveres jelenlétét Koszovóban. Egy három nappal korábban készült jelentés idején még csak 47%-uk állt ki a légitámadások mellett. A korábbi 37%-ról 45%-ra erősödött az a tábor, akik szerint akár amerikai katonák élete árán is érdemes kiharcolni a békét Koszovóban. Egy friss angliai közvélemény-kutatás szerint viszont a britek többsége nem helyesli a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapást. Az orosz duma elítélte a NATO- agressziót Az orosz törvényhozás alsó háza (a duma) élesen elítélte a Jugoszlávia elleni NATO-agressziót, de tartózkodott attól, hogy katonai jellegű lépésekre szólítsa fel a moszkvai vezetést. Lelőttek egy lopakodót A szerémségi Buđanovci határában megtaláltak egy F-117 A típusú, úgynevezett fekete sas, különleges technológiával kidogozott lopakodó maradványait, amelyet a radarok nehezen észlelnek. A jugoszláv sajtó jelentése szerint a jugoszláv légvédelem egységeinek sikerült első ízben lelőni a NATO-nak ezt a legkorszerűbb bombázóját. Kucsma közbenjárása Olekszander Kuzmuk ukrán védelmi miniszter és Borisz Taraszjuk külügyminiszter Belgrádba érkezett, hogy Leonyid Kucsma ukrán államfő megbízásából megpróbáljon közvetíteni a koszovói válságban. A NATO nem hagyja cserben az albánokat . Bill Clinton emlékeztetett rá, hogy amikor a koszovói albánok aláírták a nemzetközi összekötő csoport béketervét, támogatást ígértek nekik, ezért most nem szabad cserbenhagyni őket. |
Piaci helyzetMára virradóra beverték az albán gyümölcsárus kirakatüvegét. A községben járőrszolgálatot szerveztek, és a tettesek hamarosan megkerülnek. Fiatal szerb suhancok duhajkodtak az éjszaka. Az egyiknek a szüleit ismerem, itt laktak sokáig velünk egy épületben. Nem volt velük problémánk. Hasonló kilengésekről érkeznek hírek másfelől is. Szombat lévén piaci nap van Adán. A kellemes napsütésben sokan járnak az utcán. A bombázások kezdete óta most nyílik először lehetőség a másokkal való találkozásra. Az emberek feltűnően nyitottak, közlékenyek, barátságosak, szívesen elegyednek szóba egymással. Ez nem mindig így van. Néha gondterheltek, zárkózottak, elutasítóak. Van amikor köszönő kedvükben vannak, van amikor meg utálatosak. A piacon nem csak az árakról, hanem az emberek hangulati beállítódásáról is pontosan tájékozódni lehet. Az ember fordul egyet, és már tisztában van vele, hogy aznap mire számíthat. Összefutottunk egy régi ismerőssel. – Hogy vagy? – kérdezem, látva széles vigyorát. – Jól – mondja, és fülig szalad a szája. Terelném a szót másra, de ő nem tágít. – Most kihúzták a gyufát, és majd lejjebb adják. Mi tagadás, sokan hozzá hasonlóan vélekednek. Félnek a bombázásoktól, de félelmükbe némi káröröm is vegyül. Annak a megvert gyereknek az elégtételét érzik, akinek a bántalmazóját az erősebbek végre alaposan eldöngetik. Úgy érzik, hogy a kisebbségi sorsban elszenvedett sérelmek miatt az élet most „igazságot” szolgáltat nekik. A piacon egyébként mindent lehet kapni.
KontaktusokDél körül felhívom telefonon az öcsémet. Nincs otthon, Icával, a feleségével beszélek. – Na, megvan-e még a téglagyár a faluvégen? – kérdezem. – Még megvan – válaszol nevetve. Aztán megtudom tőle, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem érte Kikindát támadás az éjjel. Ő meg elmondja, hogy Ada bombázása miatt rettegtek, mert ott meg ennek kelt híre. A repülőgépek dübörgését ott is hallani. Ha megszólal a sziréna, kiállnak az udvarra és bámészkodnak. – Óvóhely nincs, úgy sem tudnának hova menni – mondja Ica, akitől aztán a Mama hogyléte felől érdeklődöm. – Megvan – mondja – úgy van, ahogy volt. Aztán felhívom a lányomat Budapesten. Az iránt érdeklődik, hogy jövünk-e a hét végén? – Még nem döntöttük el – mondom neki. A kiutazás körülményességéről beszélek eléggé virágnyelven. Ért a szóból; nem szükséges mindenáron nekivágnunk. HadiállapotA kormány a napokban a közvetlen háborús veszély állapota után kihirdette a hadiállapotot, és rendeletet hozott az állami szervek munkájáról. Senki sem tudja igazán, hogy ez mit jelent. Egyelőre annyit érzékelnek az egészből, hogy nem lehet Szegedre utazni, és a kormány mindenféle korlátozásokkal fenyegetőzik, ugyanakkor a helyén van, pattog, intézkedik, garantálja a polgárok zavartalan ellátását és biztonságát. Azt is mondhatnám, hogy a kormány, amely megvonja az alapvető szabadságjogokat, bizalmat élvez a polgárok részéről. Az emberek megszokták, hogy engedelmeskednek a hatalomnak, ennek ellenében elvárják, hogy az gondjukat viselje. Ez a gondviselés olykor rosszabb, mint egy istenverés, de az is jobban megfelel az embereknek, mint ha nekik maguknak kellene feltalálni magukat. Előbb 40 liter benzin járt, aztán húsz. A fejadag csökkenése legfeljebb enyhe rosszallást vált ki, a fontos az, hogy mindenki egyformán részesedjen. Hogy az emberek tudják: ennyi jár nekik és kész. Ha fél literre csökken a fejadag, azt is könnyebben elviselik, mint hogy egyeseknek legyen, másoknak meg ne legyen. Nem csak benzin, hanem akármi. Mindent elnéznek a rendszernek, ha az „igazságosan” jár el velük, azaz egyformán sújt mindenkit. Csak egyet nem tudnak elviselni: a szabad versenyt. Azt, hogy ki-ki munkája, tehetsége, szorgalma, szerencséje, rátermettsége stb. alapján boldoguljon az életben, és ennek következtében egyesek boldoguljanak, mások meg lecsússzanak. Egyesek szép házakban lakjanak, mások meg kunyhóban. Egyeseknek legyen pénzük, kocsijuk, benzinjük, másoknak meg ne legyen. Inkább együtt fordulnak fel, de ebből az „egyenlőtlenségből” akkor sem kérnek. A bombázás ezen a képleten nem sokat változtat. Amíg ez az elv él, addig a belgrádi kormány szilárd alapokon nyugszik. Amihez persze hozzásegít az is, hogy a régi kommunisták nagy mesterei annak, hogyan kell a békát az emberek torkán lenyomni. Naponta százszor elhangzik, hogy a kormány milyen nagy erőfeszítéseket tesz a lakosság anyagi javakkal való ellátására és az élet valamennyi szegmentuma működéséhez szükséges feltételek biztosítására. Ami nem üres beszéd. Az élelmiszerekkel és más árucikkekkel való ellátottság a korábbi időszakhoz képest az elmúlt napokban valóban érezhetően javult. Egyedül benzinhez nem lehet hozzájutni szabad eladásban, mert azt az „elsőbbséget élvező járművek” részére tartalékolják. Milošević a legfőbb állami vezetéssel tanácskozott. Az ülésen megállapították, hogy a Jugoszláv Katonaság tagjai „erélyes ellenállást tanúsítottak az ellenséggel szemben, miközben nagy patrióta öntudatosságról, bátorságról és önfeláldozásról tettek tanúbizonyságot”.
A régi kerékvágásbanMiután a kormány felszólította a polgárokat, hogy „nyugodtan, felelősségteljesen és öntudatosan lássák el munkafeladataikat”, az élet a hadiállapot bevezetése ellenére csaknem a régi kerékvágásban folyik tovább. Az emberek dolgozni járnak, a lakosság körében nem érzékelhető pánik. Az élet bizonyos „szegmentumai” persze nem működnek. Diákok árasztották el az utcákat: az általános és középiskolákban a tavaszi szünetet „előre hozták”. Előreláthatóan április 2-ig nem lesz tanítás. Feltehetően azután sem, amíg a bombázások tartanak. Az egyetemeken is szünetel a tanítás. Az utcán csellengő gyerekektől színesebb, élénkebb lett a város, mintha minden nap vasárnap volna. A művelődési életet is beárnyékolja a háború. A tervezett rendezvényeket, találkozókat, színházi bemutatókat, vetélkedőket a legtöbb helyen lemondták, illetve felfüggesztették, és majd egy „megfelelő időpontban” folytatják. A benzinhiány és a közlekedés akadozása miatt a Világszövetség Országos Tanácsának az ülését is „elnapoltuk”, holott előkészületeket kellene tennünk az áprilisi budapesti küldöttközgyűlésre. Dehát hol van az még? És különben is, a bombázásokkal milyen súlytalanná vált minden, mennyire jelentőségét vesztette a társadalmi élet. Beleértve a politikát is. Nemzetközi színtéren zárt ajtók mögött folynak a tárgyalások. „A diplomácia igen apró lépésekkel ugyan, de elmozdulni látszik a rendezés irányába”– írják bizakodva az újságok. Az eredménynek még nem sok nyomát látni. Az embernek Murphy törvénye jut az eszébe: „Két vezető politikus akkor tárgyal zárt ajtók mögött, ha már végképp nem tud miről tárgyalni a nyilvánosság előtt”. |
|
A szerbek nem torpantak meg - folytatódnak a vérengzések A NATO harci gépei újabb támadásra indultak a jugoszláv katonai célpontok ellen. Koszovóban a légicsapások ellenére nem szűnnek a harcok. Semmi jele annak, hogy a szerbek megtorpantak volna, folytatódik a vérengzés, ezért a NATO a következőkben a Koszovóban levő szerb csapatokat is támadja. Bombázásellenes tüntetések Európában Európa több városában vonultak fel az ott élő szerbek és a baloldali szimpatizánsaik a NATO bombázások ellen. A szerb tájékoztatási eszközök nagy teret szentelnek ezeknek a demonstrációknak. Szerb hajtóvadászat albánokra A szerb hadsereg mintegy 20 ezer koszovói albánt, többségükben nőket és gyerekeket űzött át tegnap Albániába. A tiranai kormány nemzetközi segítséget kért a menekültek ellátása érdekében, ami egyre nagyobb gondot okoz számára. Egy jugoszláv emberjogi szervezet és az AFP francia hírügynökség előzőleg arról számolt be, hogy a szerbek valódi hajtóvadászatot indítottak az albánok ellen, akik közül tegnap több mint 1200-an Montenegróba menekültek. Kimentették a pilótát A Budjanovci határában lelőtt legyőzhetetlennek tartott harci gép pilótáját egy speciális amerikai kutatócsoport kimentette. Az amerikai védelmi minisztérium szóvivője arra nem tudott válaszolni, hogy miért zuhant le a világ legdrágább repülőgépe: lelőtték, avagy műszaki hiba miatt történt. Hajnali bombázások Belgrádban reggel több becsapódás történt mielőtt még a légvédelmi szirénák megszólaltak volna. A jugoszláv hírügynökség szerint a fő célpont ezúttal a polgári repülőtér volt, ahova a NATO gépei több bombát dobtak. Néhány órával korábban Čačak környékét bombázták. Két hullámban több gép repült át a város fölött, majd 6-7 erős robbanás hallatszott. Rockkoncert Belgrádban A hét végén Belgrádban nagyszabású rockkoncerttel próbálták jobb kedvre deríteni a NATO légicsapások árnyékában élő lakosságot. A Dal tart meg minket címmel megrendezett eseményen a legnépszerűbb jugoszláv énekesek szórakoztatták a nézőket, akik közül sokan „célpont” feliratú papírlapot tűztek ki magukra. A NATO növeli a légicsapásokban résztvevő repülők számát A hírt, miszerint a NATO növeli a légicsapásokban résztvevő repülőgépek számát, George Robertson, brit hadügyminiszter is megerősítette. A Royal Air Force újabb 12 harcigépet (nyolc tornádót és négy Harriert) és üzemanyag-szállítót küld a Szövetséges csapatok Balkánon állomásozó egységeihez, az U.S. Air Force is növeli a légicsapásokban résztvevő B-52 nehézbombázók számát. Rálőttek a moszkvai amerikai nagykövetségre A legfrissebb jelentések szerint egy elhaladó autóból lőtték az amerikai nagykövetség épületét, amely előtt ismét NATO-ellenes tiltakozó megmozdulást tartottak. A támadó először gránátot akart kilőni, de fegyvere nem működött, ezért géppisztolyból tüzet nyitott a követségre. Senki sem sérült meg. A jugoszláviai NATO-csapá-sok miatt az utóbbi napokban több radikális orosz szervezet fenyegette meg a NATO tagországok követségeit. Sikertelen közvetítési kísérlet Sikertelenül végződött Jegor Gajdar volt orosz miniszterelnök belgrádi közvetítési kísérlete. A politikus Belgrádban csak Vuk Drašković jugoszláv miniszterelnök-helyettes tárgyalt. NATO-ellenes tüntetés Athénban A jugoszláv állami televízió az elmúlt napok folyamán többször is beszámolt róla, hogy több tízezer polgár részvételével nagyszabású NATO-ellenes tüntetés volt Athénban. Nyugalom a határon A jugoszláv-magyar határ mentén nyugalom van, összesen 4598 utas és 2344 jármű lépett át. A határszakaszt a Határőrség megerősített szolgálattal őrzi. A három átkelőhely nyitva van, az átkelés folyamatos. A zöldhatáron mindössze 4 jugoszláv állampolgár lépte át illegálisan a határt, ők menekült státusért folyamodtak. A MÁV tájékoztatása szerint a Budapest-Belgrád útvonalon változatlanul közlekednek a nemzetközi vonatok, bár több órás késéssel. Martonyi János nyilatkozata a válságról A magyar külügyminiszter meggyőződése, hogy Jugoszláviának nem érdeke a feszültség továbbterjedése Magyarországra, vagy Vajdaságra. Martonyi ugyanakkor kijelentette: nem számít arra, hogy rövid időn belül megoldódik a válság. Bombafenyegetés a budapesti jugoszláv nagykövetségnek Bombafenyegetést kapott reggel a budapesti jugoszláv nagykövetség. A rendőrség azonosította, hogy a hívás egy tizennyolcadik kerületi lakásból érkezett, a fenyegetéssel egy 54 éves nőt gyanúsítanak. Tűzszerészek a követség belső biztonsági embereivel közösen átvizsgálták az épületet, de nem bukkantak robbanószerkezet nyomára. Mivel a nagykövetségben olyan helyiségek is vannak, ahová a diplomáciai mentesség miatt magyarok nem léphetnek be, azokat a jugoszláv belső biztonsági emberek vizsgálták át. A határőrség megerősítette a magyar-jugoszláv határszakaszt A határőrség megerősítette a magyar-jugoszláv határszakaszt. Az egységek elsődleges feladata a határforgalom folyamatosságának biztosítása, emellett járőrszolgálatot is ellátnak. A magyar honvédség csak akkor összpontosít erőket az ország déli részébe, ha azt a helyzet majd szükségessé teszi. A szaktárca szóvivője szerint jelenleg semmi jele, hogy katonai veszély fenyegetné az országot. A taszári amerikai bázison fokozott készültséget rendeltek el. |
Ma csak délelőtt 11 körül fújták le a tegnap esti légiriadót. Délután fél ötig csend van, ekkor újra megszólalnak a szirénák, de repülőgépek zúgását nem hallani. Dél körül a húgom hív telefonon. Nem tud Kisoroszra menni, mert nincs benzin. Azt szeretné, ha mi elvinnénk. Mondom neki, hogy mi még rosszabbul állunk, mint ők, mert mi még „bont” se kapunk. Meg aztán magyar rendszámú kocsival nem szerencsés most szaladgálni. Ebéd után az Interneten hírek után kutatok. Amit találok, kinyomtatom, és leviszem a feleségemnek. Megtudjuk, hogy a NATO döntött a támadások második szakaszának megindításáról, a 44. szélességi körtől délebbre a bombázásokat kiterjesztik a szárazföldi erőkre. Este a híradó is bemondja, mégis büszke vagyok rá, hogy az Internet révén előbb értesültem róla, mint a televízióból. Túlélési stratégiákDélután ismerősökkel beszélgetünk és kávézunk. Nagyon meg vannak ijedve. A férfi káromkodik, pocsék hangulata van. Attól tart, hogy a háború „totálissá” válik. Tudom róla, hogy a Jugoszláv Baloldal tagja. A vajdasági magyarok egyik jellemző túlélési stratégiája, hogy társadalmi státusuk érdekében a hatalom szekerét tolják. Történetesen annak a hatalomnak a szekerét, amelyik szembe került az egész civilizált világgal és ránk hozta ezt a háborút. Egyébiránt ezek a megalkuvó emberek csendes, jóravalónak látszó személyek. Csak a lelküket adták el az ördögnek, és ettől csaknem mindig pocsék a közérzetük. A tévé híradót nézzük, amikor a légiriadót jelző sziréna megszólal. A vendégünk nagyot káromkodik. Aztán szóba kerül a közvilágítás, amit hamarosan kikapcsolnak. – Ez a lehető legnagyobb ostobaság – fejtegetem –, hiszen a NATO nem polgári létesítményeket támad, hanem katonai célpontokat. A kivilágított város utcái jelentik a lehető legnagyobb biztonságot. Nemcsak a bombázás, hanem a bűnözés veszélyének a szempontjából is. Az elsötétített város kiváló alkalmat nyújt a garázdálkodóknak, közben tévedésből egy bomba is a fejünkre hullhat. A vendégem figyelmesen hallgat. Arra számítok, hogy a hallottakat tovább adja azokban a „felsőbb körökben”, amelyekben mozog. Esetleg egy eligazításon. Lehet, hogy így is történt, mert a későbbiek során a légiriadók alkalmával a városban nem kapcsolták ki a közvilágítást. Az albán kereskedők boltjainak az üvegablakait sem verik be azóta. Az újságban olyan találgatásokat olvasni hogy a légitámadások felbátorítják a szakadár albánokat, és a KFH tagjai a NATO „szárazföldi csapataivá” válnak, azt a szerepet vállalva, ami a horvát hadseregé volt 1995-ben a boszniai szerbekkel szemben, miután a NATO légicsapásokat intézett a szerbek kulcsfontosságú katonai létesítményeire. Ezek a hírforrások azonban a szerb erők várható erőteljes KFH elleni offenzívája miatt igencsak esélytelennek látják ezt a változatot.
E-mail kapcsolat a világgalÚgy látszik kezd erőt venni rajtam az elszigeteltség-érzés, mert este e-mailen próbálok kapcsolatba kerülni a „világgal”. Soha sem gondoltam, hogy váratlanul milyen fontos szerepet fog játszani az életünkben az Internet. Kedves ismerőseink, feleségem egykori osztálytársnője és családja érdeklődtek irántunk Budapestről: – „Aggodalommal halljuk a híreket, sokszor gondolunk rátok. Reméljük, Adán nincs baj. Ha tudtok, írjatok, üzenjetek, esetleg Évivel. Szóljatok, ha tudunk valamit segíteni.” Svédországból egy Adáról elszármazott ismerősünk, H. András jelentkezett. – „Hálás volnék, ha néhány szóban ecsetelni tudnátok a jelenlegi otthoni helyzetet. Nem igen tudjuk telefonon megkapni a rokonokat.” B-ék Újvidékről válaszoltak a szerdán küldött levelemre. Amint hírét vettem, hogy bombázták Újvidéket azon nyomban írtam nekik: – „Rátok gondolunk ezen a nehéz éjszakán. Ada fölött magasan nehézbombázók húznak el dél felé. Időnként megszólalnak a légiriadót jelző szirénák. A hírekből értesültünk arról, hogy Újvidéken is voltak becsapódások. Mi a helyzet veletek? Éjszaka 11 óra van, leoltották a közvilágítást, így korom sötét van. És csend, sűrű csend. Alkalmasint jelentkezzetek, hogyan éltétek túl ezt az éjszakát. És hogyan viselitek ezt az egészet, amit nem hittek, hogy bekövetkezhet? ” Az unokaöcsém fia válaszolt pár sorban. – „Én itt vagyok a munkahelyemen, dolgozom. Mi mást tehetnék.? Máskülönben jól vagyunk mindannyian. Csak a helyzet nyomasztó. Túlságosan nyomasztó. Nem tudom, hogyan fogunk kijutni ebből a helyzetből?” Pár napja az anyja afelől érdeklődött telefonon, hogyan tudná kimenekíteni a fiút Magyarországra. – Itt nincs jövője – mondta. A munkahelyén nem becsülik, ő az egyedüli magyar. A főnöke nem is köszön neki. Annak ellenére bánnak így vele, hogy 1992-ben elvitték a frontra. Van egy 17 éves lányuk is. Az anyja szavaiból azt veszem ki, hogy szeretnék mielőbb férjhez adni. Már el is költözött hazulról. – Van egy fiúja, akinek a rokonai élnek Ausztráliában. Oda szeretnének kimenni. Itt nincs jövőjük – mondta. „Rémhírek és vadászgépek” cím alatt az egyik régi ismerősöm, K. küldött el egy idézetet a Népszabadság március 24-i számából: – „Miért vonulnék be én, ha azok ott lent, Dél-Szerbiában sem akarnak harcolni? – kérdezi egy újvidéki középkorú férfi... Sok magyar - nem csupán a hadkötelesek - a határon túl várja a fejleményeket.” Majd ezt írja: – „Nem kellene Nektek is minél előbb országot váltanotok? Kérlek, adj hírt az adai középkorúak külső és belső helyzetéről - ha tudsz. Bármikor lezárhatják a határt, és akkor már késő lesz a lenni vagy nem lenni dilemmáján tépelődni. Aztán az áram is megszűnhet bármelyik pillanatban, és akkor lőttek az e-mail-nek is. Ez sajnos szimbolikus csapás lesz a polgári életre. Valami barom a környéketekről tegnap este azt nyilatkozta a TV-ben, hogy a magyarok nem mozdulhatnak el - és nem is fognak! - a Vajdaságból. Ezek szerint csoportlélektani csapdában is vagytok, nemcsak a Miloševićében. Ha a pesti tántinál kevés a hely, az én termeim is bármikor nyitva állnak előttetek. Ne ez legyen a probléma!” Lábjegyzetben megkérdezte még, hogy nem akarom-e tudósítani „elektromosan” az Internetto web újságot? Akartam, de jelentkezésemre az ügyeletes szerkesztő nem válaszolt. Azt a rövid helyzetjelentést sem találtam az újságban, amit a bombázások első éjszakáján küldtem. Ezen egy kicsit felhúzódtam. Nem írtam többet. A csalódás megerősített abban az elhatározásomban, hogy háborús feljegyzéseket készítsek. Finnországból vendéget vártunk Húsvétra, helyette egy levél érkezett. – „Az elmúlt hét óta naponta több alkalommal figyeltem a jugoszláviai helyzet alakulását. Főleg a BBC Word híradóin keresztül. Tegnap nagyapám értesítette szüleimet, hogy állítólag Adát is légitámadás érte, de amikor Évával este telefonon konzultáltunk, megnyugtatott, hogy ott nincsen semmi baj. Mégis aggodalommal tölt el a helyzet kiélesedése. Talán Húsvétkor azért szünetelnek a támadások: amikor a NATO Irakot ostromolta, akkor is figyelembe vették a ramadant. A legnagyobb finnországi napilapban, a Helsingin Sanomat-ban, múlt kedden, március 23-án egy hosszú cikk jelent meg a Vajdaságról, amelynek tartalmáról gondoltam beszámolok, hátha érdekesnek találják. Mellékelem a cikk nyersfordítását. Vigyázzanak magukra, remélem, hogy a húsvéti szünetben találkozunk. K.” Válasz érkezett egy másik kedves ismerősömtől, akit tájékoztattam az előállt helyzetről. „Háááát nem biztos, hogy egyetértünk. Már ami azt illeti, hogy ezt látnom kellene. Elég baj, hogy Te látod. Ugyanakkor a légicsapások tekintetében nehezen tudok állást foglalni. Azt hiszem tényleg nem volt más lehetőség. Tetszik az utolsó mondatod - nyugszik vagy rosszabbodik. Egyebekben pedig minden jót, vészeljétek át baj nélkül ezt a periódust, ami talán jót is hoz.” |
|
A NATO megítélése szerint megkezdődött az, amit a légicsapásokkal szerettek volna megakadályozni, vagyis a humanitárius katasztrófa. Koszovói albánok tízezrei menekülnek Montenegró, Albánia és Macedónia felé. Tiranai közlés szerint már legalább ötvenezer ember gyűlt össze a jugoszláv-albán határon és vár bebocsátásra. A menekültek nagy része nő és gyermek. A NATO-gépek a hét végén több mint ötszáz bevetésben támadtak katonai célpontokat. Szombat hajnalban, a legerősebb hullámban 249 bevetést hajtottak végre. A jugoszláv légvédelem első ízben alkalmazott tömegesen légvédelmi rakétákat. 17 ilyen fegyvert indítottak a támadók ellen. Washingtoni értesülés szerint a NATO tervezői már a támadások harmadik fázisát készítik elő. A Pentagonban hónapokig elhúzódó háborúra számítanak. Egy bukaresti lap információi szerint a napokban Románia légterén keresztül két orosz és egy fehérorosz gép is szállított fegyvereket Szerbiába. Moszkvában bejelentették, hogy Primakov orosz kormányfő Szergejev védelmi miniszter kíséretében Belgrádba készül. Jacques Chirac francia államfő még szombaton telefonon beszélt Primakovval, és kérte, közvetítsen a NATO és Milošević között. Az USA a légi offenzíva fokozása mellett döntött A NATO-tagországokban egyre több kritika éri a szövetség stratégiáját, hogy a kizárólag légicsapásokra építő stratégia éppen fordítva sült el: nemzeti hőssé tette Milošević elnököt és fokozta a jugoszláv hadsereg aktivitását Koszovóban. Szárazföldi erők bevetése nélkül nem lehet úrrá lenni a válságon - vélik a kritikusok. A NATO szerint az intenzívebb légicsapás megfelelő eszköz lesz arra, hogy megtörje a jugoszláv hadsereg erejét. Újra fölszálltak a harci gépek Avianóból Délben több harci gép is fölszállt az avianói bázisról és egy angliai támaszpontról. Előzetesen Sir Charles Guthrie bejelentette, hogy ma tizenkét brit vadászgép indul bevetésre. Egyes hírforrások szerint a Koszovóban állomásozó jugoszláv belbiztonsági alakulatok mellett a boszniai háborúban hírhedtté vált, háborús bűnösként körözött Arkan kapitány emberei is bekapcsolódtak az etnikai tisztogatásokba. Arkan vasárnap belgrádi nyilatkozatában tagadta, hogy a hír igaz volna. Milošević tárgyal Lukasenkóval Aleksandar Lukasenko belorusz elnök, a Slobodan Milošević elnökkel folytatott tegnapi telefonbeszélgetésben elítélte a NATO-nak Jugoszláviával szembeni agresszióját, közölte a szövetségi külügyminiszter. A közlemény szerint a világ valamennyi szabadságszerető népét bámulatba ejti a jugoszláv nép kitartása, egysége és bátorsága. A hadköteles férfiak nem utazhatnak külföldre Életbe lépett a jugoszláv rendelet, mely szerint a 18 és 60 év közötti férfiak nem utazhatnak külföldre a hadiállapot idején. Slobodan Milošević ülést tartott az ország legrangosabb vezetőivel, amelyen „megvitatták és felmérték a NATO-erőknek a JSZK elleni brutális agressziója után kialakult katonai-politikai helyzetet”.
|
A jugoszláv posta lassan bár, de dolgozik. Ma feladtam 45 levelet a Világszövetség tagjainak. A főkönyvelő elkészítette a tagdíj befizetési csekkeket, azokat továbbítottam. Egy kicsit hülyén éreztem magam, amíg sorba álltam: vajon ki fog most tagdíjat fizetni, amikor vigyázni kell minden dinárra, s amikor a dolgok alapvetően átértékelődtek? Válasz Jób könyvéreMegjelent a Magyar Szó, de csak nyolc oldalon. A Kilátó rovat megszűnt, amelyben a Perben a teremtővel című írásom megjelenését vártam volna. A pszichológiai esszé Carl Gustav Jung: Válasz Jób könyvére című tanulmányát boncolgatja. Az elemzés oda lyukad ki, hogy az igazság megrögzött bajnokai rendre kihívják maguk ellen a sorsot. Makacs igazságkeresésükben egyének és népek hajlandóak feláldozni mindazt, amit addig elértek. Nagy igazságérzetük nem előbbre viszi, hanem tönkre teszi őket. Így vannak a szerbek is a maguk igazságával. Bosszant, hogy már néhány hete ott fekszik a szerkesztőségben az írás, amely az események közepébe talált volna. Úgy jártam ezzel is, mint a Nemzeti identitás zavarai című könyvemmel, amely tíz évig feküdt a kiadóban. Csak amikor már utolért bennünket az ár, és átcsapott fölöttünk, akkor jelentette meg a Fórum. Egyébként nem baj, hogy az újság lerövidült. Legalább nincs hely mindenféle locsogásra, huhogásra és hazudozásra. Az elmúlt években nagyon sok kárt csináltak az újságírók. Csaknem annyit, mint a politikusok. És ez vonatkozik szerbekre, magyarokra egyaránt.
Életjel– „Immár negyedik napja bombáznak bennünket. Eléggé vészterhes napok vannak mögöttünk, de valószínűleg még előttünk is. Talán éppen a közepében vagyunk a dolgoknak. A szokásos esti légiriadó már elhangzott, a város elsötétítve, és vészjósló a csend. Ez így van minden este. Aztán jönnek a gépek. A többit meg tudjátok más forrásból. Csak azért jelentkezem, hogy életjelt adjak magunkról. A körülményekhez képest jól vagyunk. Sokszor üdvözlünk benneteket.” Ezt a levelet kapcsolatfelvétel céljából elküldtem néhány barátomnak és ismerősnek. Legnagyobb meglepetésemre csaknem mindegyik küldeményem visszajött. Nem hiszem, hogy pontatlan lett volna az e-mail cím, hiszen már korábban többször küldtem és kaptam leveleket. Itt valami másról lehet szó. Egy régi ismerősöm érdeklődött e-mailen hogylétünk felől. Megpróbáltam megnyugtatni. – „A sötét és fenyegető helyzet ellenére a tavaszt nem lehet megállítani. A tegnapi rügyek mára kifakadtak a teraszon díszelgő bozótokon. Egyébként a bombázás óta folyamatosan a tetőteraszt javítgatom: betonozok, átfestettem a falakat, újabb cserjéket ültettem, és fűzfavesszőket dugdostam a ládákba. Szellemi munkához nincs sem ihletem, sem nyugalmam. Ahhoz túlságosan felkavarodott körülöttem és bennem minden, és pillanatnyilag mindenféle elméleti okoskodás értékét vesztette. Az emberek az első ijedtség után megjelentek az utcákon. Társaságba verődve tárgyalják a fejleményeket. A magyarok oldottabbak, közvetlenebbek, emberségesebbek lettek egymással szemben. Szinte kicserélődtek. Mindenképpen sokkal elviselhetőbbek, mint amilyenek voltak, mondjuk akár egy héttel ezelőtt. A szerbek egyelőre nem változtak semmit. Pontosabban: érezni rajtuk, hogy csaknem teljes egészében a szerb média befolyása alá kerültek, amely idegengyűlölettel mérgezi a lelküket. Ennek a lelkületnek köszönhetően különösen politikai kérdésekben nagyon óvatosnak kell lenni velük szemben. A régi ismerősökkel lehet azért beszélni, kedvesek, barátságosak is, csak arról a vakfoltról nem szabad említést tenni, ami politikájukat jellemzi. Késő este van. Az imént kint szellőztettem a fejem a teraszon. Az ég csillagos, a hold hidegen ragyog, a látási viszonyok kitűnőek. Egészen biztos, hogy kemény bombázás lesz. Hajnalban is repülőgépek dübörgésére ébredtem. Legalább tíz percig húztak el a város fölött. Egyébként rettenetesen idegborzoló a szirénák vijjogása és a repülőgépek dübörgése egyidőben. Ilyenkor, ha kikönyökölök a lépcsőház ablakán, és elnézem a sötétben lapuló házakat, arra gondolok, hogy Istenem, milyen végtelenül kiszolgáltatott és sebezhető itt minden.” A szerb média mámoros hangulatban van. A tévében mást sem látni csak a lopakodó roncsait. Az emberek nézegetik, tapogatják, rugdossák, és - akárcsak a berlini fal törmelékeit - apró darabokra törve szuvenírként széthordják. Ott van a hírhedt Arkan kapitány kezében is a darabja, amint a tévének interjút ad. Íme, a semmivé vált a mítosz, az amerikai csoda! De hordják, viszik a Belgrádban vizitelő oroszok is, az egyik már Horgosnál tart a háborús zsákmánnyal. A nyugati sajtó is hangos és diadalittas. Igaz, hogy a Lopakodó lezuhant, de a pilótát kimentették. |
|
Sikertelenül végződött Jegor Gajdar volt orosz miniszterelnök belgrádi közvetítési kísérlete. A három politikust a jugoszláv vezetés nem fogadta, mert Albright amerikai külügyminiszter és Holbrooke amerikai különmegbízott fullajtárának tekintették őket. Páncélosokat támadott a légierő A páncélosok elleni harcra kialakított A-10-es amerikai repülőgépek tegnap kezdték meg harci tevékenységüket a jugoszláv légtérben. Ez volt az A-10-esek első jugoszláviai akciója. Egyes jelentések szerint ilyen gépek is részt vettek a szombaton lezuhant Lopakodó pilótájának kimentésében. A jugoszláv légierő főnöke közölte, hogy a NATO-támadások kezdete óta hét repülőgépet, három helikoptert és harmincnál több cirkálórakétát lőttek le. Ezzel szemben a NATO mindezideig egyetlen vadászbombázójának az elvesztését ismerte be: a Lopakodó szombaton zuhant le. Priština lángokban áll Priština egy része lángokban áll, albán lakosságát minden oldalról körülvették és megsemmisítéssel fenyegetik a szerb katonák és a milicisták - állapította meg a Helsinki Bizottságok Nemzetközi Szövetségének Bécsben kiadott közleménye. Prištinán kívül Srbicát, Orahovacot, Djakovicát és Brestovacot is felgyújtották a szerbek. A szervezet szóvivője elmondta, hogy már 460 ezer koszovói albán menekült hagyta el lakását. Belgrádban tárgyalt Primakov orosz kormányfő Milošević jugoszláv elnökkel. A NATO garantálta az orosz miniszterelnök biztonságát a belgrádi tárgyalás idejére, miközben Javier Solana óvatosan nyilatkozott Primakov sikerének az esélyeiről, hiszen véleménye szerint már kiaknázták a meggyőzés minden eszközét és lehetőségét. A jugoszláv hadsereg megerősítette koszovói alakulatait A jugoszláv szövetségi haderő minden áron megakadályozza, hogy külföldi katonák lépjenek be az országba. Nebojša Pavković elismerte: a Jugoszláv hadsereg felkészült arra, hogy a külföldi katonák érkezését megakadályozza. E célból a napokban újabb katonai egységek érkeztek a tartományba. Primakov új tárgyalási fordulót javasol Jevgenyij Primakov belgrádi tárgyalásairól tájékoztatta Gerhard Schröder német politikust, az EU soros elnökét. Gerhard Schröder szerint a jugoszláv javaslatok nem elegendőek a koszovói válság megoldásához. Az orosz kormányfő új tárgyalási fordulót indítványozott. Đukanović a NATO-akció leállítását kérte Őrültnek nevezte a jugoszláv elnök politikáját Montenegró államfője. Milo Đukanović ennek ellenére a légicsapások azonnali leállítását kérte. A belgrádi vezetéssel szembefordult politikus hangsúlyozta, hogy az erőszak alkalmazása nem oldotta meg a koszovói problémákat, s jelenleg minden eddiginél távolabbinak tűnik föl a rendezés lehetősége. Đukanović szerint Milošević politikája romlásba döntötte Jugoszláviát és elsősorban a szerb népet, ám a NATO-csapások miatt az államszövetség két tagállamának össze kell tartania, most nincs idő belviszályra. Tiltakozó nagygyűlés Újvidéken Délben Újvidék főterén a NATO agressziója miatt tiltakozó nagygyűlést tartottak, amelynek fő célja az volt, hogy tükrözze a különböző nemzetek békés együttélését. A Szerb Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetője, Milutin Stojkovć a tiltakozó nagygyűlésen kijelentette: „Erkölcsi és minden más szempontból győztesek vagyunk!” |
Tegnap este nem kapcsolták ki a városi közvilágítást. Hajnali négykor repülők zúgására ébredek. Légiriadó nem volt. Legalább húsz percig hallom a gépek dübörgését. Aztán a reggeli hírekből megtudjuk, hogy Pancsovát és Újvidéket bombázták. Nyugtalanul alszom. Valamilyen harctéren vagyok, pontosabban egy katonai irányító központban, ahonnan tetszés szerinti célpontokat lehet egy kézmozdulattal megsemmisíteni. Egyidőben vagyok jelen az irányítópultnál és a találatot kapott célpontnál. Miután rájöttem, hogy önmagamat lövöm, szeretnék kiszállni a játékból, de ismeretlen emberek erőszakkal fogva tartanak. Tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy a hadköteles férfiak nem hagyhatják el az ország területét, közben egy hete visszaküldenek mindenkit. – „A háborús állapot idején a Jugoszláv Köztársaság 18-60 éves katonakötelesei nem utazhatnak külföldre. A háborús állapot idején az illetékes szervek nem adnak ki útleveleket, nem hosszabbítják meg az útlevelek érvényességét és nem adnak ki vízumot a katonaköteleseknek. Ha a honvédelmi érdekek vagy más igazolt okok megkövetelik, hogy bizonyos katonakötelesek külföldre utazzanak, az engedélyt a Jugoszláv Katonaság vezérkarának illetékes szerve adja ki.” Reggel a piacon nagy élénkség van. A feleségem újabb listát állított össze. Nagyjából mindent kapok. Úgy látszik, Ada megunta a háborút, megpróbál visszatérni a korábbi életmódhoz. Ez azonban nem megy simán. A feleségem azzal jön haza, hogy 300 katonai behívót osztanak szét a városban. Ma 30-nak kellett volna elmenni, de csak néhány idősebb férfit sikerült összefogdosni és rábírni a jelentkezésre. Nyugtalanul latolgatjuk, hogy milyen következményekkel járhat a határ lezárása és a mozgósítás. – Nincs ajtónyitás senkinek – mondja a feleségem. – A dolgozószobán el kell sötétíteni az ablakot. Kenyeret, meg ami kell, majd én hozok a boltból. Orbán Viktor a tévében kijelentette, hogy szeretné, ha a vajdasági magyarság kívül maradna ezen a szerb-albán konfliktuson, ha nem soroznák be őket, és nem vinnék őket Koszovóba. Hát ez az. Mi is szeretnénk kívül maradni. A nyilatkozat alapján úgy érzem, a magyar kormánynak már vannak értesülései a mozgósításokról. Ma Szabadkán járt egy szegedi küldöttség. Kasza Jóska olyasmivel nyugtatgatta őket, hogy a magyarokat nem mozgósítják „csak számarányuknak megfelelően”, és nem viszik őket Koszovóba.
Levél Csoóri Sándornak– „Tisztelt Elnök Úr! Kedves Barátom! Hatodik napja tartanak a bombázások. Alig vagyunk túl az első ijedtségen újabb nyugtalanító dolgokról kapunk hírt. Az elmúlt hat nap alatt a vajdasági magyarság igen bátran, visszafogottan és fegyelmezetten viselkedett. Nem tört ki pánik, nem futott világgá, s hagyott csapot-papot maga mögött senki, annak ellenére, hogy az elmúlt háborús évek megpróbáltatásai után a légiriadók és a bombázók idegborzoló dübörgéséhez most kellett hozzá szokni. Sajnos néhány vajdasági városban, ahol jelentős számban élnek magyarok is - Pancsován, Újvidéken, Zomborban - bombázások is voltak. Áldozatokról nem érkezett hír. A baj közelebb hozza egymáshoz az embereket, nyitottabbá és közlékenyebbé váltak. Az utcán csoportokba verődve tárgyalják az eseményeket. Vasárnap alig fértek be a templomba. Voltak, akik hálaimát mondtak, mások hozzátartozóik épségéért imádkoztak. Sok magyar sorkatona szolgál Koszovóban, és most, hogy a szárazföldi csapatok is a NATO-csapások célpontjává váltak, gondolni sem merünk arra, hogy hány áldozattal kell majd számolnunk. Mindenképpen kívül kellene maradnunk a szerb-albán konfliktuson. Eddig úgy tűnt, hogy talán sikerül is. Ma röppent fel a hír, hogy nagyarányú mozgósítás folyik. Pontos adatok nem állnak rendelkezésemre. A parancsmegtagadókat hadbírósággal fenyegetik, ennek ellenére azt mondják, csak kevesen tesznek eleget a behívóparancsnak. Tekintettel arra, hogy a férfilakosság előtt - 18-tól 60 éves korig - lezárták a határokat, könnyen kutyaszorítóba kerülünk. Sokan abban reménykednek, hogy Primakov belgrádi tárgyalásai eredménnyel járnak, mások a közeli béke esélyeit illetően szkeptikusabbak. Az állami televízió uszít, itt a „hátországban” azonban a szerbek visszafogottak. A magyarok irányába nem tapasztalható náluk negatív hangulatváltozás. Nagyon jó lenne, ha ez így is maradna, mert a legnagyobb veszélyt kétségkívül egy ilyen epidémia jelentené számunkra. Nos, hát így áll a bál. Minden nap fordulatot hozhat, ám a gödör is mélyül alattunk minden egyes nappal. De azért a magyar ember mindig tréfára fogja a dolgot. Úgy vagyunk mi is a NATO-val való hadakozással, mint az egyszeri legény, aki azzal hencegett a faluban, hogy mire a másik legény egyet húzott rá a lőccsel, ő már kétszer csapott rá a kalapjával. Baráti üdvözlettel.” Este vészjósló csend van. Szemerkél az eső. 21,05-kor felbúgnak a légvédelmi szirénák. Az emberek abban a reményben térnek nyugovóra, hogy a bombák másokra hullanak. |