Csillagokban a jövőnk !?

Mennyire és miért befolyásolja a csillagok állása, a horoszkóp és más jövendölés az élethez való hozzáállásunkat?  Dr. Hódi Sándorral Móricz Lajos beszélget.

- Ismét fénykorát éli az asztrológia, a csillagjóslás. Nem tudom, mennyire egyezik ezzel a megállapítással Dr. Hódi Sándor pszichológus.

Valóban, ma már alig van napilap, hetilap, beleértve a tv-t is, amely nem közölne horoszkópot. Lassan már az olvasó úgy van vele, hogy az első dolog, amit felüt és elolvas, az a jövő hétre vonatkozó horoszkópja. Ennek a jelenségnek megvan a maga pszichológiai és társadalomlélektani magyarázata. Nem mindenkit érdekel ez egyenlő mértékben és arányban. A választ leegyszerűsítve, mondjuk, hogy azok a személyek, akik valamilyen határozott céllal élnek, akiknek megvan az életprogramjuk, tudják, hogy mit önmaguktól, azok ritkán lapozzák a horoszkópjukat. Ellenben azok, akik bizonytalanok önmagukban, akiknek nincsenek határozott céljaik, nincsenek jövőre vonatkozó elképzeléseik, kicsit talajtalanok, mégha tréfának tekintik is a dolgot, gyakrabban olvassák el horoszkópjukat, és jobban befolyásolja őket az ilyen-olyan jóslat, mert mástól próbálnak magyarázatot kapni a jövőjükre vonatkozólag.

–  A pszichológus szerint miért van az, hogy sokan egészen megszállottjai az asztrológiának vagy másfajta jóslatnak, és hogyan befolyásolja mindez a lelki világot?

Mint mondottam az előbb, azok az emberek, akik bizonytalanok önmagukban, akiknek nincs határozott céljuk, elképzelésük a jövőre vonatkozóan, azok valamilyen támogatást, útmutatást várnak a jóslattól. Éppen ezért a jóslatnak nagyon komoly pszichológiai következményei lehetnek. Ezt két példával illusztrálnám. Tegyük fel, hogy a szülők a kisgyermeküknél nagyon korán felismernek valamilyen tulajdonságot, kézügyességet, jó hallást, egyebet, és ezért a gyereket folyton megdicsérik, másoknak is dicsekszenek vele: hogy meglátjátok, ebből a gyerekből még híres ember lesz, híres zenész, jó tornász, ügyes táncos. A gyerek rá akar szolgálni erre a bizalomra, ezért bizonyítani fog. Elkezd gyakorolni, nagy energiát fektetve abba amitől dicséretet várhat, és utóbb, ha ez így megy sok-sok éven keresztül, mintegy megvalósítja a jóslatot, a szülők által sugallt programot. Az a helyzet, hogy mindannyiunk életében, ilyen vagy olyan formában, rejtetten, de jelen vannak efféle jóslatok. Ahhoz például, hogy valaki egyetemet végezzen, ezt a célt korábban ki kell tűznie maga elé. Elképzelhetetlen, hogy erre tudatosan ne készüljön, hogy ezt megelőzően az önbizalmát valaki föl ne ébresztette volna benne. Esetleg ellenkező előjellel, hogy kétségbe vonták a meglévő adottságait, és ő bizonyítani akart. A másik példa arról szól, hogy a jóslatnak lehetnek nagyon káros következménye is.  Ha valakinek azt az ostobaságot mondja egy tudálékos tenyérjós, hogy az életvonalra alapján nem számíthat hosszú életre, ezzel egy permanens szorongást indít be, amellyel nagyon nehezen tud megküzdeni az illető. Hiába bagatellizálja az ügyet, hogy hülyeség az egész, a halálfélelem tudattalanul fojtogatja, és elképzelhető, hogy egy gyengébb, labilisabb idegzetű személy a végén azt mondja: ha ez van a sors könyvében megírva, akkor így is élek. És dohányzik, esztelen kockázatokat vállal, amíg vissza nem üt minden. A jóslat úgy üt vissza, hogy az illető tulajdonképpen maga fogja megrövidíteni az életét.  

- Valóban csak szórakozásként fogjuk fel a jövendőmondást?

Az újságokban megjelenő horoszkópok a szórakozás jegyében íródnak, de hadd figyelmeztessem arra, hogy ez nem minden korban volt így. Empedoklész még azt tartotta, hogy a jóstudomány nagyobb mint az orvostudomány, mert befolyásolja, meghatározza az emberi sorsokat. Ma is tudományos intézetek, amelyek a jövő megjósolásával foglalkoznak. Ilyen tudományág a futurológia. Olykor nagy elmék, költők, próféták próbálják megmondja a jövőt, egész népek vagy társadalmi rétegek jövőjét. És a jóslatokra mindig vannak vevők, hiszen jövőprogramok nélkül az emberi társadalom nehezen képzelhető el. Csak nem mindegy, hogy milyen jóslatnak ülünk fel, hogy mi az, amit a jövőre vonatkozólag irányelvként elfogadunk.

- Darvas Dávid szegedi nézőnk kérdezi: Itt Vajdaságban az asztrológia politikailag és jogilag támogatott, megtűrt vagy tiltott kategóriába tartozik? Az újvidéki orvosi egyetemen a hallgatók tanulnak-e orvosi asztrológiát?

Tudomásom szerint az asztrológia a szórakoztató-ipar tárgykörébe tartozik. Az orvosi egyetemen nem tanítják, viszont jó lenen, ha legalább pszichológiát tanulhatnának, hiszen jobb emberismerettel bizonyára sikeresebb, eredményesebb lenne gyógyítás is.

- Nyugodtabbak vagyunk-e, ha nem tudjuk a jövőnket?

Nem. Az ember jövőképzet nélkül nem tud meglenni. Valamilyen jövőképzetünk mindig van, kell, hogy legyen, ami viszont mindig kockázattal jár együtt.

(1985, pontos dátum nélkül, Móricz Lajos, Halló, tv, Újvidék)