Mennyire beteg a nemzet?

-  A legideálisabb szerelmi házasságok sem mentesek a konfliktusoktól. Ha mégoly tökéletes is a párválasztás, maga az együttélés óhatatlanul nézeteltérésekhez, súrlódásokhoz, összetűzésekhez vezet. Mi sem természetesebb tehát annál, hogy a történelem folyamán egymás mellé sodródott népek időnként konfliktusba keverednek.

    Pszichológiai szempontból nincs konfliktusmentes élet. Így nem a konfliktusoktól kell félnünk, hanem azok megoldására felkészülnünk. Ez a jó házasságok és tartós kapcsolatok titka. A népek együttélésével sincs ez másként. Tudomásul kell vennünk a gazdasági, társadalmi-közéleti és politikai jogegyenlőség hiányából fakadnak, s lényegük szerint az általános gazdasági jólét és jogegyenlőség megteremtése irányába mutatnak. Ott, ahol az általános gazdasági jóléttel párosuló jogegyenlőséget elérték, nem várható a nemzetek között tartós feszültség.

    A nemzeti elv kiélezése, a nemzeti érzések felizzása, az a fajta türelmetlenség és agresszivitás, amit e téren ma tapasztalhatunk, a rossz házasságokra emlékeztet leginkább, amelyekben az indulatok megfosztják a házastársakat a tárgyilagos beszéd lehetőségétől, s ami még nagyobb baj: helyzetük reális számbavételétől.

    A betegség forrását én abban látom, hagy egy ostoba demagógia miatt a nemzeti érdekellentétek nem kerülhettek sokáig felszínre: a nemzet felettinek vélt elvek, identitáskategóriák erőszakos felkínálása és propagálása a nemzeti kérdés folyamatos megoldásának az, akadályává vált. Meddő eszmék ellenében lebecsültük a nemzeti érzés közösségi homogenizáló, és emberi sorsformáló erejét. Most aztán, mintegy ellenreakcióként, az ember társadalmi csoportlojalitásai közül a nemzet vált a legfőbb követelménnyé, a nacionalisták elvileg, etikailag, politikailag minden egyéb csoportlojalitást ennek - valamely nemzethez való tartozásnak - kívánnak alárendelni. Pedig az emberek tartalmasabb, szabadabb, gazdagabb és boldogabb életének eléréséhez nem elég a "nemzet felemelkedése", a "nemzetállam megerősödése". Hiszen az állam, ne feledjük, nem a szabadság végett, hanem a szabadság korlátozása végett létezik.

    Hogy hol a kiút? Tudatosítani kellene a nemzeti érzés és a nemzeti homogenizálódás abszolutizálására irányuló törekvésekben a szociológiai, politikai, gazdasági, s nem utolsósorban a társadalmi-lélektani mozgatórugókat. És ami nem kevésbé fontos: óvakodnunk kellene attól, hagy adminisztratív eszközökkel bármily szempontból is "magasabb rendű" csoportlojalitásra kényszerítsük az embereket, háttérbe szorítva az emberélet egyéb dimenzióit, érdekszféráit és társulási farmáit.

 (A 7 Nap megkérdezte:  7 Nap, 1989. április 14. szám)