Dr.
HÓDI Sándor
A
közvélemény részéről olykor érzékelhető nyomás nehezedik a
magyar kormányra, hogy vállalja fel a szétszakított magyar nemzet egészének
az érdekképviseletét. Ennek az elvárásnak, amelynek több jogi és
politikai akadálya van, az elmúlt időszakban az egymást váltogató
magyar kormányok sajátos formában próbáltak meg eleget tenni.
1. Az eredményesség felől közelítve meg a kérdést,
azt kell mondanunk, hogy a nemzet egészének érdekképviselete vágyálom
maradt, a határon túli magyar kisebbségek kérdése viszont - a dolgok jogi
és politikai tisztázatlansága miatt - a magyar belpolitikai küzdelmek játékszere
lett.
2. A probléma forrása az, hogy Magyarország kormányának
nincs igazi legitimációja a nemzet egészének képviseletére. Erre csak
akkor lenne lehetősége, ha a magyar nemzethez tartozók összessége részt
vehetne a választásokon. Amennyiben a nemzet egésze szavazna, bizonyára más
pártok kerülnének hatalomra, más lenne az országgyűlés összetétele,
más kormánya lenne a magyar népnek.
3. A Magyarország által felvállalt nemzeti érdekképviseletet
tovább nehezíti, hogy az anyaország állampolgárai és pártjai között
nincs konszenzus a nemzeti érdekek és célok minimumát illetően sem, következésképp
attól függően, hogy melyik párt kerül hatalomra, a nemzeti érdekképviselet
is olyan formát vesz. A négy választási ciklus például négyféle - egymással
szembenálló - nemzetpolitikát jelentett.
4. Megoldatlan a nemzet határokon túlnyúló
részének a képviselete is. Az 1989-es fordulat lehetővé tette ugyan,
hogy az elszakított területeken etnikai alapú pártok jöjjenek létre, ezek
a pártok azonban nem tekinthetők a magyar kisebbség hiteles, legitim képviselőinek,
mert mandátumuk nem arra szól. A legitim képviselet létrehozásához belső
választásokra lenne szükség, amelyre eddig egyetlen nemzetrész esetében
sem került még sor.
5. A kisebbségi pátok nemzeti legitimitással való felruházása
a magyar kormány részéről éppen olyan önkényes, mint az, hogy az aktuális
politikai hatalom rendre kisajátítja a nemzet egészének érdekképviseletét.
Az etnikai alapon szerveződő kisebbségi pártok gyakorlati jelentősége
a nemzetépítés szempontjából a nulléval egyenlő.
6. A nemzeti érdekképviseltre, a nemzetmegőrzés
feladatára és a nemzeti szellem erősítésére és gyarapítására ez idő
tájt nem létezik egyetlen szervezet vagy testület sem. Nem alkalmas erre a
feladatra a Magyarok Világszövetsége sem részben a legitimitás hiánya, részben
pedig a Világszövetség a koncepciótlansága és strukturális alkalmatlansága
miatt.
7. Arra vonatkozóan, hogy mennyire nem
szerencsés megoldás, ha az anyaország éppen hatalom levő pártja (koalíciója),
kormánya sajátítja ki a nemzet határokon túlnyúló képviseletét, jó példát
jelentenek rá a magyar-ukrán, magyar-szlovák és magyar-román államszerződések.
Ezek ugyanis lényegüket tekintve olyan államszerződések, amelyek nem államügyeket,
hanem nemzetek közötti viszonyokat hivatottak rendezni. A szerződéskötéshez az ukrán,
szlovák, román kormány megfelelő legitimitással rendelkezett, a magyar
azonban - az elszakított nemzetrészek miatt - nem. Az előbbi kormányok
az országaik határain belül élők
nevében jártak el, a magyar kormány viszont egy szétszakított nemzetet képviselt:
a határon túli nemzetrészek sorsáról rendelkezett az érintettek
felhatalmazása nélkül.
8. A helyzetet súlyosbítja, hogy az államszerződések
voltaképpen arra irányuló törekvések, hogy a "jó szomszédi viszonyok"
kedvéért fékezzék az elszakított magyar nemzetrészek önrendelkezési törekvéseit,
szűkítsék azok, különben is csekély politikai mozgásterét.
Holott a józanész és az igazságosság azt kívánta volna, a magyar
kormány segítse a határon túli magyar kisebbség autonómia törekvéseit,
önkormányzati megszervezését.
9. A józanész és az igazságosság azt kívánná a többségi
néptől is, hogy az etnikai békesség és az Európai Közösséghez való
felzárkózás érdekében a lehető legátfogóbb önkormányzatot, autonómiát
biztosítson kisebbségeinek. Az államszerződésekkel azt kellett volna elérni,
hogy az államhatárokkal megosztott kisebbségek az autonómiák révén
a két állam közös joghatósága
alá essenek.
10.
Nincs okunk elfogadni, s főként belenyugodni abba a helyzetbe, hogy a
kisebbségi önkormányzatok létrehozása a térség jövője szempontjából
bizonytalansági tényezőt jelentene. A nemzetépítés stratégiája, az
nemzeti érdekek eredményesebb megjelenítése nem vitatható senki részéről
sem. A kérdés az, hogy az elmúlt tíz esztendőben a magyarság politikai
szerveződése miért nem járt semmi kézzelfogható eredménnyel e téren?
Miért nincs még mindig nemzeti érdekképviselet?