Ezek mind fontosak. A jó házasság titka azonban végső soron a jóság. Az ember a házasság intézményében éppoly kevéssé képes tökéletes és örökérvényű rendet teremteni, ahogyan egyéb ügyeiben sem jár soha teljes sikerrel. Az együttélés sorsát ezért végül is az dönti el, hogy a jóság vagy gonoszság lakozik-e a házastársak szívében, hogy melyik érzület kerekedik felül bennük. Akiben a jóság a meghatározó, az elnéző, megbocsát, botlásaiban, gyarlóságában is szeretni tudja választottját. Akiben viszont a gonoszság jut szóhoz, az örökösen piszkálja, bántja házastársát, ellenséges vele szemben, mindig ezer okot talál az elégedetlenkedésre.
Ne eszményeket kergessünk. Az érzéki és a szellemi harmónia fontos követelménye a sikeres házasságnak, de nem isteni ajándék. Nem úgy pottyan az ölünkbe, mint ahogyan azt szeretnénk. Minden nap meg kell érte dolgozni. A házasság romantikus eszményképe helyett célszerű a kapcsolat valódi tartalmával szembenézni. Mit nyújt az a házastársak számára? Nem a mennyország és a pokol alternatívájában kell gondolkodni, hanem arról a többletről, amit az együttélés kínál számunkra.
A kapcsolat ápolása és a jó légkör megőrzése érdekében egymás felé pozitív gesztusokat kell tenni. Ilyen gesztus lehet például a hála kifejezése, a köszönet. A házastársak általában nem nagyon szoktak a másiknak semmit se megköszönni. A kedvességet, figyelmességet természetesen elvárják egymástól, és természetesnek tekintik. A köszönet elmaradása azonban a kedveskedő fél számára nem azt jelenti, hogy iparkodását természetesnek tekintjük, hanem azt, hogy figyelembe se vesszük, nem jelent semmit a számunkra.40
Ezért, ha kedvességben, figyelmességben részesülünk, jelezzük, hogy jól esett, dicsérjük meg a párunkat érte, és mondjuk azt: „Köszönöm, drágám”.