Mindenki a saját igazát keresi, ami nagy tévedés, mert a konfliktusok nem az igazság kiderítéséről szólnak. A felmerülő érdekellentétek kapcsán senkinek sincs igaza, illetve az igazság nem az egyik, vagy a másik fél oldalán van. Sokféle szubjektív valóság van, és egyik sem igazabb, jogosabb, hitelesebb a másiknál. Egyszerűen különbözünk egymástól, másként látjuk a dolgokat, másként érzünk és ítélkezünk, más kétségek kínoznak, más gondolatok futkároznak az agyunkban. És ez így van rendjén, hiszen véleményünket, érzelmeinket, reakcióinkat, gondolatainkat nem csak az aktuális kérdés irányítja, hanem ez emlékeink, a múlt, életünk alakulása, kapcsolataink szerveződése, elfogadásunk és elutasításunk ezernyi örömteljes és keserves tapasztalata.
A konfliktusok nem az igazság kiderítéséről szólnak, mert az igazság nem az egyik, vagy a másik fél oldalán van.
A jó házasság feltétele a személyi érettségnek az a foka, amely természetesnek tartja, hogy különbözőek vagyunk, és tisztában van azzal, hogy az egymással házasságra lépők az életüket ugyan megosztják egymással, ez azonban nem jelenti azt, hogy megmondják, előírják a másiknak, hogy ezen túl hogyan éljenek, mit gondoljanak, mikor lehetnek éhesek és szomjasak.
A szeretet megkönnyíti a házastársak dolgát. Azok, akik boldog házasságban élnek egymással a konfliktusok ellenére, hibáikkal együtt szeretik és értékelik egymást. Fontosak egymás számára, elfogadják, hogy párjuk rossz szokásai, furcsaságai annak lényéhez tartozik. Sokszor inkább mulatnak ezen, semmint bosszankodnak.
Az emberek nincsenek mindig tisztában a szeretet fontosságával, de érzik annak a hiányát. Azok, akik a szeretet hiányára panaszkodnak, többnyire nem tudják, hogy ez lényegében véve rajtuk áll. Hogy a szeretet megőrzése vagy feladása döntés kérdése. Az ember dönthet olyan életvitel és életfilozófia mellett, amely a szeretet megőrzésével és kiteljesedésével jár. De dönthet másként is. Az egyesülés, a szeretet-filozófia helyett választhatja az elkülönülést, az erőszakos önérvényesülést, a magányt, az áldozat szerepét, a betegségbe menekülést, akár a halált is.
Az ember a szeretet választásával a pozitív életvitel mellett dönt, hiszen a szeretet egyesülést, azonosságot, sorsközösséget jelent másokkal, ennélfogva képes az elmúlást, az egyedi lét végességét az ellentétébe, az élet végtelenségébe és a szellem halhatatlanságába átfordítani. Ez az életfilozófia természetesen csak a keresztény vallási és kulturális hagyományokon nyugvó társadalomra érvényes. Más történeti vallások és kultúrák más megoldást kínálnak az élet különféle problémáinak a megoldására, amelyek távol esnek tőlünk, ismertetésük nem tartozik szorosan vett tárgykörünkbe.
A szeretet és a házasság problémaköre az emberi lét gyökereit érinti. Az ember ugyanis, ami személyiségét, lelkiségét, spirituális tartalmát illeti, házasságában is a másokhoz való viszonyát jeleníti meg. A másokhoz való viszonyunk egyben az önmagunkhoz való viszony is. Bár az emberek önmagukat saját lelkülettel és tudattal rendelkező lényként élik meg, valójában az, amit saját lényüknek tekintenek, nem az egyik vagy a másik emberben rejlik, hanem kettejük viszonyában. Mivel az ember nem rendelkezik másoktól független én-tudattal, személyiséggel, hanem minden ember a más emberekhez való viszonyát éli és jeleníti meg, korántsem mindegy, hogy ezeket a viszonyokat mi jellemzi.
A szeretet és a házasság problémaköre az emberi lét gyökereit érinti.
A modern társadalomban a másik emberrel, mint tőlünk idegen és velünk szemben hatalomra törő egyeddel kerülünk szembe. Ez az idegenség és fenyegető hatalom határozza meg a modern ember másokhoz és önmagához való viszonyát. Az önálló lét a másokkal szembenálló ember kapcsolatrendszerét jeleníti meg, amely azzal a paradox következménnyel jár, hogy önmagunk elgondolása, létezésünk tudata szembekerül lényegi meghatározottságunkkal.
Ebben a társadalmi szereposztásban a valódi szeretet kivételes állapot. Ez az érzés csak olyan emberek között lehetséges, akik képesek feladni különállásukat, képesek a másik egyenrangú félként való elfogadása révén kialakítani egy új, másfajta önazonosságot.
A szeretet azért is kivételes állapot, mert kettőn áll a vásár. Ezt a kiteljesedett egységet, az önazonosságnak ezt a kivételes állapotát, amelyben az én és a te fogalmát „mi” helyettesíti, csakis a másikkal együtt lehet elérni és megélni.
Szeretet olyan emberek között lehetséges, akik képesek feladni különállásukat, képesek a másik egyenrangú félként való elfogadása révén kialakítani egy új, másfajta önazonosságot.
Amíg az elkülönültséget, idegenséget, fenyegetettséget mindenki megtapasztalja, és ez a tapasztalat meghatározó eleme az emberek magatartásának, a szeretet kivételes állapot, amely korántsem tudott olyan általánossá válni, ahogyan az a kereszténység térhódításától várható lett volna.
A szeretet kivételes állapotot jelent azért is, mert a modern kor embere még akkor is vívódik magában a teljes odaadás és az önállósághoz való ragaszkodás között, amikor már úgy érzi, hogy szeret. Márpedig ezek egymással összeegyeztethetetlen dolgok, két különböző lehetőséget jelentenek. A szeretetben megnyilvánuló egyenlőségi elv szemben áll a modern társadalmak adás-vételi piacával. A modern gazdaság alapszabályai – és az erre épülő életfilozófia – szerint, aki elvesz valamit a másiktól, az gyarapítja magát, és előnyösebb helyzetbe kerül. A szeretet más logikán nyugszik. Az, aki ad, nem lesz szegényebb, és aki elvesz, az sem lesz gazdagabb. A szeretet nyeresége más minőségű, nem javakban, hanem az élet lelki gazdagságában és teljességében ölt formát, amit nem lehet pénzért megvásárolni.
A modern gazdaság alapszabályai – és az erre épülő életfilozófia – szerint, aki elvesz valamit a másiktól, az gyarapítja magát, és előnyösebb helyzetbe kerül. A szeretet más logikán nyugszik: az, aki ad, nem lesz szegényebb ettől, és aki elvesz, az sem lesz gazdagabb.
„Már nem szeret”. „És már én sem szeretem” – hallani gyakran. Csakhogy a szeretet nem puszta érzés, hanem az életvitel és életfilozófia része is. Aki nem szeret tovább, ha ugyan szeretett egyáltalán, annak ki kell cserélnie lelkének minden korábbi rezdülését és gondolatát. Elvileg lehetséges az ilyen átváltozás, hiszen az élet minden pillanata kezdete lehet új egyesüléseknek és szembenállásoknak, a gyakorlatban azonban a természet és a szellem rendje ritkán teszi lehetővé a többszöri identitásváltás lehetőségének megtapasztalását.
Az értelmes élet vágya nem fér össze a szeretet nélküli élet értelmetlen egyoldalúságával. Az ember lényegének teljesebb megvalósítására irányuló törekvés nem zárja ki a boldog házasságot. Ellenkezőleg, a szeretet révén éppen a boldog házasság a vágyott beteljesülés záloga.