Féltékenység

A féltékenység az egyik leggyakrabban előforduló érzelem az emberi kapcsolatokban. Féltékenységet érezhet a kisgyermek a kisebb vagy nagyobb testvére iránt, féltékeny lehet valaki kollégái sikerére, és igen gyakori a partnerféltékenység, amelyet szerelmi féltékenységnek szoktunk nevezni.

A szerelmi féltés nem csak az ember természetéből fakadó érzés, hanem a nyugati kultúra sajátja. A hűségi fogadalmon alapuló házassági intézmény társadalmi védelme érdekében a leleplezett házasságtörés menthetetlenül vesztes pozíciót jelent a rajtakapott számára. A házasságtörést, mint fájdalmat okozó érzést és felháborító erkölcsi tényt minden nyugati kultúrában olyan megértéssel fogadják, hogy annak szankcionálását akkor is szorgalmazzák, ha maguk az érintettek ezt másként látják

A féltékenység nem az erős érzelmi kötődés, nem a nagy szerelem bizonyítéka, hanem inkább a bizonytalanság, az önértékelési zavar egy formája, legfőképpen a partnerbe vetett bizalom hiánya. Van olyan elmélet is, amely szerint a szerelmi féltékenység kifejezetten betegség.

A féltékenységgel kapcsolatos pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy a függőségre épülő kapcsolat növeli a féltékeny magatartás lehetőségét. Az ilyen kapcsolatokban ugyanis a függő személyiség szinte teljesen feladja önmagát, valósággal összeolvad a másikkal annak érdekében, hogy a kapcsolatot a lehető legszorosabbá tegye. Ha pedig az egyik fél függése erősebb, minta másiké, akkor az alárendelt fél féltékenysége még erőteljesebb. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy míg az erősebben függő fél féltékenységi reakciója elsősorban önbüntető jellegű, a kapcsolatban fölérendelt fél magatartása dühös és bosszúszomjas, s igen gyakori a tettlegesség.

A féltékenység általában nagy érzelmi viharral jár együtt és kivetkőzteti a féltékeny embert magából. A félelem, hogy elveszítheti társát, teljesen betölti a féltékeny ember tudatát. A kapcsolat megszakadásának a feltételezése, illetve az attól való mardosó félelem mérhetetlen energiát emészt fel benne. Képességeit, életlehetőségeit hirtelen óriási mértékben lecsökkenti a veszteség-érzés.

A féltékeny személy a kapcsolat megszűnését saját megszűnésének fenyegető árnyaként éli meg, ezért sokszor olyan tettekre ragadtatja magát, amelyek a legalapvetőbb morális gátakat is áthágják. A partnerek a kapcsolat során mintegy beépülnek egymás személyiségébe, ebből kifolyólag a féltékeny ember olyasféle fenyegetettséget él át, mintha az egyik testrészét veszítené el, pontosabban mintha az egész léte forogna kockán. Úgy érzi, mindent meg kell tennie a kínzó érzés megszűntetése érdekében. Ez a magyarázata a féltékenységből elkövetett emberölésnek. 

A féltékeny ember a kapcsolat megszűnését saját megszűnésének fenyegető árnyaként éli meg.

A partnerkapcsolaton belül csaknem lehetetlen a beteges féltékenység feloldása, többnyire rámegy a kapcsolat. A legfontosabb az érzelmi biztonság megteremtése. Forduljunk a féltékeny partner felé nagyobb figyelemmel, szerezzünk neki örömet, meglepetéseket, mások előtt demonstráljuk összetartozásunkat gesztusokkal, érintéssel, öleléssel. Vannak olyan kollegák, akik azt ajánlják a féltékeny emberek házastársának, játsszák el, hogy ők magunk is féltékenyek, mert ezzel mintegy felértékelik és segítik partnerüket, hogy az visszaszerezze önbizalmát. 

A féltékenység a kihűlőben levő kapcsolatokban fűtőanyagot szolgáltathat a megújuláshoz, mely főnixmadárként újjászülethet hamvaiból. 

A féltékenység nem mindig ártalmas. A fenyegetés, amely a féltékeny személyt éri, addig nem sejtett emberi tartalékokat képes mobilizálni, s még a kiüresedett kapcsolatok is megtelhetnek általa tűzzel. A kihűlőben levő kapcsolatokban fűtőanyagot szolgáltathat a megújuláshoz, mely főnixmadárként újjászülethet hamvaiból. 

37. ábra

38. ábra

A megkérdezett 2200 személy közül 179 férfi, és 191 nő állította házastársáról, hogy az féltékeny természetű, ami – ha hinni lehet a válaszokban –, azt jelenti, hogy a nők 16, a férfiak 17 százaléka szenved féltékenységtől. 
A féltékenységre vonatkozó adatok viszonylag alacsony értéke mellett igen figyelmet érdemlő körülmény a nemek között mutatkozó csaknem teljes megegyezés. 
Ha ez egymásra vonatkoztatott adatokat összevetjük a saját bevallás alapján kapott adatokkal, érdekes jelenségre figyelhetünk föl. 
A férfiak és nők egyaránt féltékenyebbek annál, mint ahogyan azt házastársuk feltételezi róluk. Az előbbiek 38, az utóbbiak 42 százalékától nem idegen a féltékenység gondolata, de annak nem mindegyikük ad hangot.