Persze nem minden anyós bajkeverő. Amerikában az utahi állami egyetemen végzett kutatások szerint például csak az anyósok 50 százalékával van baj, a másik fele segítőkész családtag.28 Nem sokkal jobb a helyzet Vajdaságban sem, ahol a férfiak 19, a nők 28 százalékának jelent problémát a házastársa szüleivel való kapcsolat. Szülőket mondunk, az apósok azonban nem sok vizet zavarnak, az anyósok vannak itt is a palettán.
Egyes kultúrákban a házastársak szülőkkel való kapcsolatát pontosan megszabják, és ezzel elejét veszik a későbbi problémáknak. Nyugaton, ahol a szabadságra hivatkozva a függőség, féltékenység, éretlenség, önzés, birtoklási vágy, rivalizálás nincs szabályozva, az anyós és az após a viccek céltáblájává válik, a fiatalok pedig boldogtalanok. A családszociológusok szerint a szülői házhoz fűződő szerepek, normák és az újonnan létrejövő házastársi kapcsolat által kialakított szerepek és normák közötti ellentét gyakran vezet házastársi konfliktusokhoz. A házasságkötéssel a házastársak két család tagjaivá válnak: továbbra is megmarad a szülői házhoz való kötődés, ugyanakkor egy új érzelmi viszony jön létre, amely egyre meghatározóbb szerepet játszik az életükben.
A szülői házhoz fűződő szerepek, normák és az újonnan létrejövő házastársi kapcsolat által kialakított szerepek és normák gyakran vezetnek házastársi konfliktusokhoz.
A szülők részéről számos olyan elvárás adódhat, amelyek esetleg ütköznek a sikeresen alakuló új kapcsolattal. Az egyik vagy másik partner nehezményezheti például házastársa szüleinek a „beleszólását” az ő dolgaikba, esetleg maga az érzelmi viszony – házastársa saját szüleihez való kötődése – is ellenére van.
Ezeknek a konfliktusoknak nem kell feltétlenül bekövetkezniük. Rendszerint akkor ütik fel a fejüket, ha a házastársak nem azonos kultúrájú csoportból származnak. A családszociológia számára rég-óta ismeretes, hogy az azonos társadalmi csoporthoz tartozók házassága, az ún. homogám házasságok, gyakran sikeresebbek, mint a heterogámok, vagyis ha a házastársak egymástól nagyon eltérő szokásokat, értékeket, normákat hoznak magukkal. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a házasság alakulása szempontjából előnyös, ha a házastársak olyan szülői házban nevelkednek, amelyek egyazon kulturális közösséghez tartoznak. A kulturális közösségen belül azonban ellentétek forrása lehet az eltérő gazdasági helyzetű, iskolai végzettségű vagy foglalkozási csoporthoz való tartozás.
Vizsgálati eredményeim szerint a vajdasági magyarság kulturálisan homogén közösségnek tekinthető, a házasságra lépők pedig többé-kevésbé „magukhoz illő” társat választanak. Ennek ellenére kimutathatóan jelen vannak a szülői házhoz fűződő kapcsolatokból adódó konfliktusok.
21. ábra
22. ábra
A férfiak 19, a nők 16 százaléka véli úgy, hogy házastársa nehezen tud szót érteni a szüleivel. A férfiak jobban kijönnek házastársuk szüleivel, mint ahogyan azt feleségük gondolja, a nők viszont nehezebben, mint ahogyan azt a férjük gondolja.
23. ábra
A szülőkkel való kapcsolatnál gyakoribb és súlyosabb konfliktusforrást jelentenek azok a szokások, amelyeket házastársak a szülői házból magukkal hoztak.
A vajdasági magyar férfiak 19, a nők 28 százaléka véli úgy, hogy a házastársa sok „idegesítő szokást” hozott magával a szülői házból. Ez alatt többnyire étkezési, tisztálkodási szokásokra gondolnak, nem ritkán a házastársak közötti munkamegosztásra. Továbbá nézeteltérésre adnak okot a gyermekvállalásra és a gyermeknevelésre, a másokkal való barátkozásra, a szórakozási igényekre vonatkozó eltérő szokások is.
24. ábra
Mindaz, ami idegen egyik vagy másik félnek, az általában idegesítő is számára. Azért idegesítő, mert a házassági szerepek, normák, értékek stb. körüli zavarok különféle kultúrák és szubkultúrák találkozásának és ütközésének az eredményei, amit az egyének önmagukban nem képesek áthidalni. Ez azt jelenti, hogy a házastársi ellentétek jelentős része a házasságkötés pillanatában már adott, csak az egymással házasságra lépők nincsenek még vele tisztában.29
Arra a kérdésre, hogy másként képzeli-e el a kikapcsolódást és a szórakozást mint a házastársa, a férfiak 27, a nők 34 százaléka válaszolt igennel. Ez azonban nem jár együtt minden esetben konfliktussal. Az érintetteknek csak a fele, a férfiak13, a nők 19 százaléka állította, hogy emiatt gyakran van nézeteltérés közöttük.
25. ábra
Előbb-utóbb persze minden új család kialakítja a saját szerep-és normarendszerét, csakhogy ezek sem lógnak a levegőben, hanem szervesen beágyazódnak valamilyen szubkultúrába, hogy majd megnehezítsék és „megkeserítsék” a felnövekvő új nemzedék kapcsolatának kialakulását.