A családon belüli erőszak

A fajfenntartás ösztöne úgy rendezte be a világot, hogy a hím szerepe a kezdeményezés, a nőstény részéről az is elég, ha eltűri az aktust. Az állatvilágban ismeretlen a nemi erőszak. A hím addig udvarol, várakozik, toporog, amíg a nőstény bele nem egyezik a dologba. Az emberek esetében a helyzet ennél bonyolultabb, mondhatni sokkal rosszabb. A férfiak nemi vágyaik kiélésében olykor ügyetlennek bizonyulnak a nő meghódításában, ezért erőszakhoz folyamodnak. Különösen háborúk esetében fordul elő ilyesmi nagy számban, amikor az indulatok egyébként is elszabadulnak. 

A férfiak azonban békeidőben is hajlamosak az erőszakra. Nem csak akkor bántalmazzák a gyengébb nem képviselőit, ha heves szexuális vágy fűti őket, hanem akkor is, ha engedelmességre akarják kényszeríteni őket. Néha a szenvedés látványa, agresszív hajlamaik kiélése, vagy a másik nem iránti bosszúvágy serkenti őket agresszív fellépésre. Az erőszakos cselekmények volumenéhez viszonyítva azonban elenyésző számban fordul elő nemi erőszak. A verés többnyire a családokon belüli konfliktuskezelés eszköze, amelynek gyökerei a történelmi múltba nyúlnak vissza. Régebben bizonyos kultúrákban a férjnek joga volt arra, hogy akaratát a család többi tagjával szemben, ha kellett, erővel is érvényesítse. Ilyesmi bizony előfordult a magyar családokban is.

A verés többnyire a családokon belüli konfliktuskezelés eszköze, amelynek gyökerei a történelmi múltba nyúlnak vissza.

A nők gazdasági-társadalmi helyzetének megerősödésével megváltoztak a családon belüli konfliktusokat szabályozó normák, és ma a civilizált országokban (elvileg) megengedhetetlen, hogy a férj tettlegesen bántalmazza a feleségét. Az erre vonatkozó elvek és jogszabályok azonban korántsem váltak egyetemes viselkedési normává. Bizonyos társadalmi rétegekben tovább él az a felfogás, hogy a férj megverheti feleségét, hogy rábírja valamire vagy megtörje makacs ellenkezését. Az efféle viselkedés azonban többnyire olyan családokban fordul elő, ahol ez „elfogadott” gyakorlat mindkét fél részéről: magyarán, ha az asszony a szüleitől azt tanulta, a rokonok és ismerősök körében azt látta, hogy szótlanul tűrnie kell a verést.

Az idevonatkozó kutatások szerint a családon belüli erőszak alkalmazása sokkal gyakoribb, mint hinnénk. „A feleség és a gyerekek verése éveken át rejtve maradhat a társadalom elől, és ha kitudódik, akkor is habozva, erélytelenül avatkoznak be a bűnüldöző szervek a családi konfliktusokba” – írja Cseh-Szombathy László.25 

Az isztambuli egyetemen végzett egyik tanulmány szerint a családon belüli erőszak súlyos problémát jelent a török társadalomban. A török nők majd 25 százalékát súlyosan megverte már a férje vagy más családtagja, a legtöbbjüket rendszeresen bántalmazzák. Sok nő a ránehezedő társadalmi nyomás miatt nem mer panaszt emelni bántalmazója ellen, így a bántalmazott nők számaránya a jelzett értéknél vélhetően magasabb. Nyilván ezzel a körülménnyel magyarázható, hogy Törökországban is, de másutt is, mind nagyobb nyomás nehezedik a parlamentre, hogy hozzon olyan törvényeket, amelyek hatékonyan megvédik az asszonyokat a családon belüli erőszaktól.26 

Az éremnek van másik oldala is. Egy kormányjelentés szerint Nagy-Britanniában a férfiakat is verik az angol családokban, méghozzá a hölgyek éppen olyan gyakran emelnek kezet társukra, mint a férfiak a nőkre. A felmérés alanyai közül a férfiak és nők körében egyaránt 4,3 százalék panaszkodott arra, hogy a legutóbbi 12 hónapban otthon erőszak áldozatává vált. Igaz: a nők 60 százaléka állította, hogy félelemben él a verések miatt, míg a férfiak közül csak 5 százalékot sikerült megfélemlíteni. Az erőviszonyok Angliában a jelek szerint nem egyenlők: míg a nők 47 százaléka, addig a férfiaknak csupán 31 százaléka szenvedett sérülést az otthoni összecsapásokban.27 

Természetesen bennünket az érdekel elsősorban, hogy mi a helyzet nálunk a családon belüli erőszak vonatkozásban. 

16. ábra

A családpszichológiai felmérésemben résztvevő 1097 nő közül 145-en állították azt, hogy a férjük megverte már őket. Az 1107 férfi közül 139 állította ugyanezt a feleségéről. A házasságban fizikai erőszakot elszenvedett nők és férfiak közötti különbség alig másfél százalék. Ennek alapján azt kell mondanunk, hogy az erőviszonyok nálunk – legalábbis a verés terén – egyenlőek. 

A családon belüli erőszaknak gyakran a gyerekek az áldozatai. Az agresszív szülők, amikor szabadjára kívánják engedni indulataikat, mindig úgy találják, hogy a gyerek elviselhetetlenül „rossz” és mindenképpen „rászolgál” a verésre. A verést illetően a szülők vagy megegyeznek, vagy állandó konfliktusforrás közöttük. 

17. ábra

A vajdasági magyar családokban a gyerekek fizikai büntetésében a szülők között nagyfokú egyetértés tapasztalható. A férjek 20, a feleségek 23 százaléka állította azt, hogy a gyermekük néha rászolgál a verésre. Érdekes módon gyermeküket kétszer olyan gyakran püfölik el, mint ahányszor egymást bántalmazzák.

18. ábra