A pénzhez való viszony

A házastársi viszonyt törvény szabályozza, ami elejét veszi számos konfliktusnak. A törvény kimondja, hogy a házastársak vagyonközösséget alkotnak, hűséggel tartoznak egymásnak, egyforma jogaik és kötelességeik vannak, kötelesek támogatni egymást jóban és rosszban. A törvény kimondja azt is, hogy a házastársak keresetüket és külön vagyonukat kötelesek a család rendelkezésére bocsátani. Bölcsen teszi, hogy kimondja, mert e körül sűrűn-gyakran konfliktusok vannak. Az, hogy ki mennyit keres, illetve ki mennyit hozott a házasságba a világos beszéd ellenére is sokszor befolyással van a családon belüli döntéshozatalra, s olykor központi szerepet játszik a házassági konfliktusokban. Egyes szakértők szerint a válások 50 százalékát a pénzzel kapcsolatos nézeteltérések okozzák. A házassági konfliktusok kialakulásában a pénz mindenképpen fontosabb szerepet játszik, mint az erőszak, a részegeskedés, a hűtlenség vagy bármi más. 

A házastársak keresetüket és külön vagyonukat is kötelesek a család rendelkezésére bocsátani.

A problémák leggyakoribb forrása a család fizetőképességéhez való hozzájárulás, illetve a fizetőképesség megőrzését veszélyeztető magatartás. Önmagában véve a pénz körüli vita, az anyagi nehézségek nem ássák alá feltétlenül a házasságot. A nehézségek éppenséggel kihívást is jelenthetnek a férj és feleség számára, feltéve, ha együttes erővel kívánják legyőzni az anyagi hiányokat, és nem „sikeresebb” férjekkel, és „takarékosabb” feleségekkel példálóznak egymásnak. 

A gazdagabb, tehetősebb családból származó, vagy nagyobb jövedelemmel rendelkező fél gyakran több jogot akar vindikálni magának, mint ami a házastársának „jár”. 

Az első pengeváltás rendszerint azzal a szemrehányással kezdődik, hogy munkája vagy szülei segítsége révén melyik fél járult hozzá nagyobb mértékben a közös vagyon megszerzéséhez. Hevesebb szóváltás közben gyakran elhangzik, hogy „nem hoztál semmit magaddal”, „nélkülem semmire sem jutnál”, „ne felejtsd el, hogy az én házamban laksz” stb. 

A pénz konfliktusok forrása lehet anélkül is, hogy a házastársak hasonló durvaságokat vágnának egymás fejéhez. A gazdagabb, tehetősebb családból származó, vagy nagyobb jövedelemmel rendelkező fél gyakran több jogot akar vindikálni magának, mint ami megítélése szerint a házastársának „jár”. 

15. ábra

Az általam vizsgált populációban a házasságok eléggé kiegyensúlyozottak az anyagi hozzájárulás vonatkozásában. A férfiak egyharmada, 33%-a, a nők 21%-a véli úgy, hogy a családi költségvetéshez való hozzájárulása nagyobb, mint házastársáé, de ezt ritkán éreztetik pájukkal. A vizsgálatban részt vevő 2200 fő közül 238 személlyel éreztette már házastársa, hogy hozzájárulása alapján több jogot vindikál magának: a férfiak 9, a nők 13 százaléka részesült ilyen kioktatásban. 

Amerikai házassági szakértők szerint a hitelkártya világában „az adósság csapda” jelenti a legnagyobb veszélyt a pénzzel kapcsolatos problémák szempontjából. Az emberek nehezen tudnak ellenállni a bőséges kínálatnak, és mivel hitelre vásárolhatnak, könnyen túlköltekeznek, abban a reményben, hogy a jövőben eleget fognak keresni újabb és újabb adóságaik kifizetésére. 

A pénzügyekkel kapcsolatos másik gyakori konfliktusforrás az, ha a házastársak a költekezést érzelmi gyógykezelésre használják. A megfontolás nélküli vásárlással többnyire örömtelen életüket, sikertelenségüket, olykor csupán rossz kedvüket kívánják ellensúlyozni.

Gyakori konfliktusforrás, hogy a házastársak a költekezést saját érzelmi gyógykezelésükre használják.

Gyakran előfordul az is, hogy a házastársak gyermekkorukban nem voltak rákényszerülve arra, hogy a pénzüket beosszák, ezért felnőtt korukban egyszerűen nem tudnak spórolni. Képtelenek értékkészletet felhalmozni, mert folyamatosan elköltik mind azt, ami rendelkezésükre áll. Nem azért nem tudnak megspórolni valamit, mert jövedelmük nem elég a megélhetésükhöz, hanem mert költekezési igényük mindig előtte jár jövedelmüknek. Nincs az a pénz, amit el ne lehetne költeni.

A pénz – a jövedelemtől és a gazdasági helyzettől függetlenül – mindaddig romboló hatásúnak bizonyul a házasságban, amíg a házastársak nem alakítják ki a pénz kezelésével kapcsolatos aranyszabályt. Ez az aranyszabály három pontból áll: