Az emberek között permanensen tengernyi érdekellentét van, elvileg tehát bármin hajba kaphatunk egymással, és életüket bármikor pokollá tudjuk változtatni. Szerencsére a társadalmi csoportok, illetve két vagy több személy közötti ellentét nem mindig kap az indulatok levezetéséhez zöld fényt, tudati szinten nem jelenik meg érzelmi és szándékbeli ellentétként. Általában a konfliktusoknak csupán csekély töredéke az, ami aktuálisan ellenséges interakciókban is kifejeződik.
Ha azt akarjuk, bármin hajba kaphatunk egymással, és az életüket bármikor pokollá tudjuk változtatni.
Épeszű ember csak abban az esetben engedi meg magának a másokkal való nyílt összeütközést, ha úgy ítéli meg, hogy helyzeti előnyben van. Az elmebetegek (egyebek mellett) abban különböznek a normális embertől, hogy úton-útfélen nyílt konfliktusba kerülnek másokkal, mert a körülményeket nem mérlegelik, illetve a konfliktus várható kimenetelét nem képesek jól megítélni. A dolgok kimenetelének a téves megítélése gyakran előfordul normális emberekkel is, ha állhatatlanok, impulzív természetűek, és indulataik könnyen elragadják őket.
Az elmebetegek azért kerülnek úton-útfélen nyílt konfliktusba másokkal, mert a konfliktus várható kimenetelét nem képesek jól megítélni.
Az érdekellentétektől az összeütközésig a konfliktusalakulás általában hosszú folyamat, amelyben az időnkénti ellenségesség váltakozik a konfliktusok rejtett, békésebb időszakaszaival. Az életvitel során a családnak hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik funkciója bizonyul meghatározó fontosságúnak. A házastársi kapcsolat bármely funkciózavar miatt megszakadhat. A családterápiák során szerzett tapasztalat szerint a partnerek gyakran túl nagy árat fizetnek az aktuálisan sérelmesnek talált helyzet felnagyításáért. Adott helyzetben lehetséges, hogy a szépség, a szexuális vonzerő, az anyagi jólét, a társadalmi presztízs bír a legnagyobb jelentőséggel számunkra, de ha közben balesetet szenvedünk vagy megbetegszünk, ezeknek a fontossága azonnal századrangúvá válik számunkra a velünk való törődéshez, az együttérzéshez és a gondoskodáshoz képest. A különböző funkciókat nagyon nehéz valamilyen fontossági sorrend alapján rangsorolni, ha alkalmanként ezt mégis megtesszük, a sorrend nem marad stabil, hanem a helyzet, a körülmények alakulásával változik.
Azt, hogy kinek, mikor, mi adja meg a kapcsolat célját és értelmét, senki sem tudja megmondani. A kapcsolat létrejötte után a házastársak élete annyira összefonódik, hogy nincs lehetőség egyik vagy másik funkció kiemelésére a többi funkció rovására, anélkül, hogy annak ne viselnénk később a következményeit.