Személyi kapcsolataink egy része olyan, hogy egy vagy két kiemelkedő funkciójuk van, ezek adják meg a kapcsolat célját és értelmét (sportklub, szakkör, társadalmi szervezet). Amennyiben a csoport nem látja el megfelelően a funkcióját, illetve nem találjuk meg benne a számításunkat, fogjuk a kalapunkat és tovább állunk. Nem nagy dráma, bár közéletünkben általában az ilyen kenyértörés is nagy indulatokkal és ellenségeskedéssel jár.
Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, és a sokféle gondunk-bajunk közül mindig az éppen aktuális a legnyomasztóbb.
Kapcsolataink más része több funkciót is ellát, ilyenkor az életünk több szálon és mélyebben összefonódik másokéval, nem olyan egyszerű szétszedni a babaruhát. A családi, házastársi kapcsolat a legösszetettebb, legbonyolultabb ilyen szempontból, hiszen a család nem csak sokféle, hanem alapvető funkciókat lát el az emberi élet szempontjából. Ha a belső konfliktusok szétdúlják a családot, az nemcsak a házastársak életvitelének az átszervezését vonja magával, hanem drámaian hat a gyermekek további sorsára. A gyerekek lelkivilágának a károsodása rányomja bélyegét az ő párkapcsolatának az alakulására, ami tovább gyűrűzik, és kihatással van az újabb és újabb generációk életének alakulására. A családi, házastársi konfliktusok ezért a legsúlyosabb konfliktusok körébe tartoznak.