IV. FEJEZET

CSALÁDI KONFLIKTUSOK

A konfliktusokról

A társadalom működésének nemcsak természetes velejárója, hanem feltétele az egyéni és csoportérdekek megfogalmazásának, ütköztetésének lehetősége, illetve olykor annak a kényszere. Az érdekek megfogalmazása, nyílttá válása felszínre hozza a lappangó feszültségek forrását, az elfedett konfliktusokat. Érvényes ez a családi közösségre is. 

A konfliktusokra nem úgy kell tekintenünk, mint valami istencsapásra, hiszen olykor éppen a konfliktusok felszínre kerülése segít bennünket hozzá, hogy a vitás kérdésekben a korábbinál megnyugtatóbb megoldáshoz jussunk. Nem a konfliktusok, hanem a konfliktusmegoldási készség hiánya az, ami növeli a feszültséget, s olykor elviselhetetlenné teszi az együttélést. A konfliktus nem csak az egymással vitában álló felek eltérő érdekeinek az ütközése, valami rossznak a megtestesülése, hanem a problémamegoldás lehetőségének a hordozója is, feltéve, ha a konfliktus szereplői megfelelő konfliktuskezelő készséggel rendelkeznek. A konfliktus ezért a változtatás, a haladás, az előrejutás zálogát jelenti, úgy a személyiség fejlődése, mint a párkapcsolatok szempontjából. Érvényes ez a szervezetekre, közösségekre és a társadalom egészére is. Nyugalom és stabilitás nem attól várható, ha szőnyeg alá söpörjük a problémákat, hanem attól, ha vállaljuk a konfliktusokat.

A konfliktusok a változtatás, a haladás, az előrejutás zálogát jelentik, úgy a személyiség fejlődése, mint a párkapcsolatok szempontjából.

Könnyű ezt mondani, csakhogy nem mindig és nem mindenki képes erre a feladatra. Mint mindenféle készséget, a konfliktuskezelő képességet is meg kell tanulni, el kell sajátítani. Az egyéneknek, családoknak, szervezeteknek, emberi közösségeknek mindig is szükségük volt megfelelő konfliktuskezelő készségre, hogy az adott társadalmi-történelmi feltételek között létezni tudjanak. Persze, nem mindig sikerült kölcsönösen kielégítő megoldására jutni. Erről szól a történelem. 

A fejlett világ elvileg az együttműködés eszméjén alapszik, a valóságban az erőfölényből fakadó tekintélyelvű döntési módok jutnak kifejezésre. A közös tervezés és megállapodás helyett általában a hierarchikus viszonyokban elfoglalt helyünk dönti el esélyeinket. Az ilyen tekintélyelvű döntés gyakran kifejezésre jut a családokban is. Tekintsük át röviden, hogy mi vezethet konfliktusokhoz az együtt élő, egymást szerető legjobb szándékú emberek között is.

Konfliktusforrást jelentenek önmagukban véve is az eltérő társadalmi helyzetek, az eltérő egyéni szükségletek és érdekek, bizonyos esetekben az előítéletek, sőt a helyzet félreérése is.

A társadalmi helyzetből adódó különbségek kiküszöbölhetetlenek. Ezek az érdekellentétek születésünktől halálunkig kísérnek bennünket, az élet farkastörvényeinek nevezzük őket. Sohasem tudunk kilépni belőlük, és sohasem tudjuk teljesen megoldani őket. Ezen az áldatlan helyzeten az ember társadalmi megegyezésekkel, alkotmánnyal, törvényekkel, szabályokkal, normákkal, elvárásokkal próbál valamelyest javítani. A nyugati kultúra alapjául a tízparancsolat szolgál, gyakorlatilag azonban – amióta a törvényhozók beleszólnak az Úr dolgaiba – jogi és etikai értelemben is teljes a káosz.

Az érdekellentétek születésünktől halálunkig kísérnek bennünket. Sohasem tudunk kilépni belőlük, és sohasem tudjuk teljesen megoldani őket.