Hűség és hűtlenség

Sokan azt tartják, hogy a hűség a szerelem gyökere és a házasság körömpróbája, ezért, ha a harmadik megjelenik, azonnal szakítanak vagy elválnak. Más esetekben a házasságon kívüli kapcsolatok ellentéteket támasztanak a házastársak között, heves összetűzéseket idéznek elő, de az érintettek megbirkóznak valahogyan vele. Néha az is előfordul, hogy a családon kívüli heteroszexuális ismeretség a kapcsolat fejlődéséhez, elmélyüléséhez vezet. És vannak végül olyan házasságok is, amelyekben a partnerek között nem támad feltétlenül konfliktus, ha valamelyik fél egy harmadik személlyel szexuális kapcsolatot létesít. Ez utóbbiak az úgynevezett „nyílt házasságok”.20 Az ilyen házasságokban a partnerek nem tekintik saját tulajdonuknak a másikat, ezért megengedik, hogy egymástól függetlenül is kialakíthassanak és fenntarthassanak baráti vagy más jellegű társas kapcsolatokat, amelyek akár szexuális jellegűek is lehetnek. 

A házassági szakértők álláspontja szerint a házasságok ritkán mennek tönkre attól, ha a házastársak egyike félrelép. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, a harmadik fél megjelenése rendszerint csak ürügyet szolgáltat a terhessé vált kapcsolat felbontásához, de nem ez a valós oka a válásnak. A házasságok akkor mennek tönkre, ha a házastársak nem ragaszkodnak többé egymáshoz, illetve ha a kapcsolat nem képvisel már értéket számukra. Néha kifejezetten terhükre van a házasság, mert akadályozza őket elképzeléseik megvalósításában, ezért tudatosan vagy tudattalanul igyekszenek olyan helyzetet teremteni, hogy bűntudat nélkül cserbenhagyhassák a másikat.

Az uralkodó felfogás szerint a szeretet lényegéhez tartozik a tartósság és állandóság, vagyis az életre szóló elkötelezettség a szeretett személy mellett. Ezért a próbaházasság és a házasságon kívüli kapcsolat a nemiség, illetve a szeretet meghazudtolása. Ha valaki házasságon kívüli viszonyt létesít, és arra hivatkozik, hogy szerelemből tette, az hazudik – írja Szentmártony Mihály.21 

Nos, ahogyan az lenni szokott, az elv és annak gyakorlati megvalósulása között elég széles szakadék tátong, ég és föld a különbség. A házasságokat manapság általában inkább hosszabb, mint rövidebb ideig tartó próbaházasságok előzik meg, ami pedig a hűtlenséget illeti – bár erre vonatkozóan felettébb nehéz megbízható adatokhoz jutni –, egyes vélemények szerint meglehetősen gyakori. Cseh-Szombathy László szerint például „alig van olyan házasság, melynek fennállása alatt ne következne be konfliktus valamely házastárs családon kívüli heteroszexuális ismeretsége, kapcsolata miatt”.22 

Arra a kérdésre, hogy az ember eredendően monogám hajlamú-e, mint az oroszlán, vagy poligám hajlamú-e, mint a szarvasbika, a tudomány nem tud megnyugtató választ adni. A keresztény Nyugat a házasság intézményét az emberek feltételezett monogám hajlamra alapozta. A muzulmán világ a férfiak poligám hajlamára. De vannak népek, amelyek éppenséggel a többférjűség révén próbálnak valamiféle rendet teremteni az emberek bonyolult szexuális magatartásában. Akárhogy is álljon a dolog elméleti szinten, ami a gyakorlatot illeti, szexuális téren megnyugtató módon sehol sem sikerült még tartós rendet teremteni. Az emberekből egyre csak feltörnek olyan vágyak és kívánságok, amelyek felborítanak mindenféle szabályt, a szabályok pedig sok-sok házasságot.

A keresztény Nyugat a házasság intézményét az emberek monogám hajlamra alapozta, a muzulmán világ a férfiak poligám hajlamára.

Azok, akik megkérdőjelezik a monogámia eszményét, arra hivatkoznak, hogy egyes kultúrákban ma is megengedett a többnejűség. A Korán például a férfinak négy feleséget enged meg és számtalan ágyast. A török szultánokról a mesés háremeik jutnak a nyugati ember eszébe. Nem volt ez másként az ókori pogány népeknél sem. Salamonról tudjuk, hogy számos felesége és háromszáz ágyasa volt. Valamiféle természeti törvénnyel igazolni az egynejűséget több mint kétséges. Inkább úgy tűnik, hogy a hárem tartása a gazdagok előjoga volt régen is és ma is, függetlenül attól, hogy erről a „bűnös fényűzésről” ki-miként vélekedik. 

A moralisták – akikről a pszichológusok azt tartják, hogy kielégületlen emberek – évszázadok óta birkóznak az ember egyik legnagyobb démonával, a szexualitással. A kielégületlenség rosszindulatúvá teszi az embereket a hűség és hűtlenség megítélésének a vonatkozásában is. – Aki nem bűnös köztetek, az dobja rá az első követ – mondta a Jézus az eléje cipelt házasságtörő nőről a farizeusoknak. Márpedig, ha Jézus ezt mondta, akkor hogyan lehet ezt az intelmet összeegyeztetni kultúránkban azzal a kancsal szigorral, amely halálos bűnt próbál fabrikálni a házasságtörésből? – kérdezhetjük Füst Milánnal. 

– Aki nem bűnös köztetek, az dobja rá az első követ – mondta a Jézus az eléje cipelt házasságtörő nőről a farizeusoknak.

A monogámiára vélhetően a kényszer szorította rá az embert, ezt az is bizonyítani látszik, hogy az anyagiasság térhódításával mind többen kívánják egyedül leélni életüket, csakhogy ne kelljen osztozkodniuk senkivel. 

Végezetül: nincs szabad hely a világon. Érdemes Murphy szex-törvényére odafigyelnünk, mely szerint senki sem csinál olyan mesés karriert, mint az a pasas, akinek nemrég kiadtad az útját.23 Sokan várnak arra, hogy befurakodjanak mások házasságába, beüljenek otthonukba, megszerezzék maguknak azt, akitől a sértett szívek haragjukban szabadulni akarnak. 

Senki sem csinál olyan mesés karriert, mint az a pasas, akinek nemrég kiadtad az útját. (Murphy)