A családon belüli viszályok nem feltétlenül károsak, néha élénkítően hatnak a kapcsolatra, segítenek legyőzni a problémákra.
A konfliktusok kezelésének, a házasságon belüli játszmáknak, szerepeknek, egyezségeknek gazdag irodalma van. Szemléltetésként hadd utaljak itt Eric Berne egyik példájára.16
– Kovács úr meggyőződéssel vallja, hogy ő remek férj, annak ellenére, hogy hétvégén részegre issza magát, és ilyenkor agyba-főbe veri a feleségét. A felesége Maris, védelmezi férjurát, hiszen tavaly karácsonykor is ajándékot kapott tőle, meg aztán dolgos ember az ura. Maris emellett talpig becsületesnek tartja magát, habár úgy hazudik, mint a vízfolyás, és rendszeresen pénzt csen el Kovács úr pénztárcájából. A férj a hét hat napján megerősíti az asszonyt ebben a pozícióban, csak szombatonként nevezi hazudós vén szipirtyónak, Maris pedig viszonzásul hülye bunkónak és részeges disznónak nevezi Kovács urat.
Berne szerint sok házasság azon a kétoldalú egyezségen alapszik, hogy a házastársak kölcsönösen elnézik egymás hibáit, s csak akkor zavarodnak meg, ha azok nagyon szembeötlővé válnak. Amint azonban a kilengések olyan méretet öltenek, hogy az eredeti alkupozíció tarthatatlanná válik, a házasságnak előbb-utóbb válás lesz a vége. Mindegy, hogy melyik házaspár lesz az, aki nem bírja tovább: Maris nem bírja Kovács úr részegeskedését, vagy Kovács úrnak lesz elege kedves felesége csúnya hazug szájából és kleptomániájából.
Eric Berne tulajdonképpen nem is hibákról beszél, hanem az életpozíciók ellentmondásairól. Szerinte, ha a házastársak „sorskönyve” nem egyforma, az együttélés érdekében kölcsönösen el kell nézniük egymás életpozíciójának az apróbb ellentmondásait.