A próbaházasság mellett sokféle kísérlet történik még a kockázat és felelősségvállalás elhárítására, a szabad szerelemtől a külön kasszáig. Ezek a kísérletek azonban a könnyebb élet reményéhez fűzött vágyálmok csupán.
Ami felelősségteljes, sok energiát követel és megmásíthatatlanul nehéz, azt semmiféle eszközzel és spekulációval nem tudjuk könnyebbé tenni. A nehéz dolgokkal akkor tudunk sikeresen megküzdeni, ha felnövünk hozzájuk, és kellő energiát fordítunk rájuk. – A szerelem és házasság problémája olyan, mint az élet: a kielégítő megoldás egész embert kíván. Minden más fércmunka, semmire sem jó – mondja Jung.14
Ami felelősségteljes, sok energiát követel és megmásíthatatlanul nehéz, azt semmiféle eszközzel és spekulációval nem tudjuk könnyebbé tenni. (Jung)
A szerelem, a házasság, a család tartós, felelősségteljes kapcsolat vállalását jelenti, áldozathozatalt, minden egyéb próbálkozás csupán szeszély és szórakozás. Az individualizmussal felerősödő szabadságvágy gyakran megakadályozza az embereket a mély és felelősségteljes kapcsolat kialakításában és annak vállalásában. Mély és felelősségteljes érzés kialakulása nélkül viszont elszalasztják és elmulasztják az igazi szerelem és összetartozás megtapasztalását. A szabadság illúziója miatt feláldozzák azt, ami a teljes emberi élet szempontjából mindennél fontosabb: szeretni, és szeretve lenni, valakihez tartozni, fontosnak lenni valaki számára.
A szerelem és házasság problémája olyan, mint az élet, a kielégítő megoldás egész embert kíván. Minden más fércmunka, semmire sem jó. (Jung)
Jung nincs valami túl jó véleménnyel a próbaházasságról. „Már maga az a tény, hogy valaki próbaházasságot köt, azt jelenti, hogy az illető tartózkodó álláspontra helyezkedik, be akarja biztosítani magát, hogy meg ne égesse az ujját, semmit se kockáztasson” .15 De ahogyan nem lehet megtanulni kerékpározni semmiféle használati utasításból, vagy a „Himaláját megmászni a moziban”, az együttélésre vonatkozó tapasztalatokra sem tehetünk szert, ha egoizmusból, gyávaságból, zsugoriságból nem merjük összekötni sorsunkat máséval.
A jelenlegi életszervezési trend az, hogy csak magunkkal kell törődnünk, mindent egyedül kell megoldanunk. Nincs szükséged a másikra. Minek kösd össze sorsodat máséval, ha egyedül könnyebben boldogulhatsz?
Az élet azonban más szabályokon nyugszik: a közös akció mindig kevésbé fáradtságos, mint egy egyéni produkció. A kollektív cselekvés hajtóereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint megannyi különálló, magányos ember akarata. A jólét és a társadalmi problémák megoldása szempontjából a maximális teljesítményt az jelentené, ha az emberek közösen lépnének fel, mindent együtt intézhetnének el. A kollektív fellépéssel szemben elképesztően csekély a magányos hősök esélye, jóllehet a politikai és szellemi élet irányítói ma éppen ennek az ellenkezőjéről igyekszenek meggyőzni az embereket.
A kollektív cselekvés hajtóereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint megannyi különálló, magányos ember akarata.
Az individualizmus térhódításával a személyes kapcsolatok fölöslegesnek tűnnek, elsekélyesednek, kiüresednek. Ezek a fejlemények nem kedveznek a házasságnak. A sírig tartó összetartozást fokozatosan háttérbe szorítja az olcsó promiszkuitás.
A modern társadalmakban az emberek elmagányosodásra vannak ítélve. Miközben az egyének féltve őrzik függetlenségüket, és szabadnak hiszik magukat, valójában egy szűk hatalmi réteg szolgálatában állnak. A hatalom célja és szándéka ugyanis éppen az, hogy a közösségi kapcsolatokat leépítse, a társadalmat atomjaira bontsa. Az érzelmi természetű kötőanyag megszűnésével az emberek könnyen manipulálhatóvá és irányíthatóvá válnak. Az érzelmi kötőanyag helyét ugyanakkor átveszi az erőszakos önérvényesítési igény és a kíméletlen hatalomvágy. A próbaházasságok és a különféle együttélési formák a mélyülő bizalmatlanságnak a jelei, ennek a sajátos társadalmi lelkületnek a hírnökei.