Az elszántabb kutatók nem riadnak vissza az efféle próbálkozásoktól. Kísérletekkel igazolták például, hogy egy kapcsolat annál szorosabb, minél több és változatosabb helyzetekben mutat megegyezést a partnerek viselkedése, és minél nagyobb kölcsönös érzelmi függőség van közöttük.6
A közös viselkedési stratégia kialakítása azonban nem megy simán. A különböző indíttatások, szükségletek, törekvések körüli alku olykor súlyos konfliktusokkal jár együtt. Ettől azonban nem kell megriadni, mert a kölcsönös kritika, de még az időszakos ellenségeskedés sem megy feltétlenül a kapcsolat rovására. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a „viharos egyezkedés” fontos része egymás jobb megismerésének és az intimitás kialakulásának.
Hosszú távú kapcsolatok esetben a „költségek és nyereségek” általában egyformán oszlanak el a párok között, és nagyjából azonos és kölcsönös intenzitású a partnerek kapcsolatba való „érzelmi bevonódása”. Ez az állapot mindkét partnernek egyaránt megfelel, kellemes egymás mellett élést jelent, ami stabillá teszi a kapcsolatot. Néha azonban a feltételeket kizárólag az egyik vagy másik fél diktálja, ami leginkább a kapcsolat „épülő” vagy „hanyatló” szakaszában fordul elő. Ilyenkor az „érzelmi bevonódás” szempontjából a partnerek között nagy különbségek vannak, következésképp a kapcsolat hullámzó és bizonytalan, és az alkut az egyik vagy másik fél könnyen felmondhatja.
E szerint a modell szerint a kapcsolatok kialakulása, elmélyülése, hanyatlása, lezárulása az adott kultúrára jellemző szokások, normák, elvárások szerint zajlik. Nem csak arról van szó, hogy mit minek nevezünk egy adott kultúrában, hanem bizonyos mértékig életünk intim területe is előre megírt „forgatókönyvekbe” van ágyazva.
Az „egyezkedés” fontos része egymás jobb megismerésének és az intimitás kialakulásának.
Ezek a „forgatókönyvek” bőséges választékot kínálnak a különböző típusú kapcsolatok számára az egy éjszakára szóló találkozástól a hosszú évekig tartó együttélésig, a platói szerelemtől a felszínes együtt járásig, a néhány hónapos jegyességtől a sírig tartó házasságig. A kapcsolatoknak a gazdag repertoárja nem mond ellent azok társadalmi szabályozottságának. Ellenkezőleg, néha éppen az új kapcsolattípusok megjelenésével és támogatásával lehet a leghatékonyabban befolyásolni az intimszféra alakulásának az irányát. Bizonyára nem véletlen, hogy a nyugati kultúrában a nagyfokú alkalmazkodást igénylő kapcsolatokat fokozatosan háttérbe szorítják a felszínesebb, ideiglenesebb, kevesebb elkötelezettséggel és felelősséggel járó kapcsolatok. Az individualizmus tárhódításával a „költségek és nyereségek” mérlegelésének eredményeként mindinkább csökken a házasságok teherbírása.
A nagyfokú alkalmazkodást igénylő kapcsolatokat fokozatosan háttérbe szorítják a felszínesebb, ideiglenesebb, kevesebb elkötelezettséggel és felelősséggel járó kapcsolatok.