Az emberek többsége csapnivalóan rossz emberismerő. A közhiedelem szerint ez azért van így, mert nehéz mások lelkébe látni. Ez részben igaz, a dolog magyarázata azonban ennél bonyolultabb. Valójában azért nehéz más személyeket megismernünk, mert saját előítéleteink, elképzeléseink és elvárásaink fontosabbak számunkra, mint az, amit velük kapcsolatban észlelünk. Sőt, beállítódásunk miatt még látni sem mindig azt látjuk, ami a szemünk előtt van. Vonatkozik ez a szerelemre is, sőt, a szerelemre kiváltképpen.
A fontos információk 99 százalékának birtokában vagyunk már a találkozás első pillanatában, de nem biztos, hogy tudomásunk van róla.
Az első benyomások kialakulásával foglalkozó pszichológiai kutatások feltárták, hogy mindig mindent sajátos kontextusban észlelünk. Ugyanazt a színt – attól függően, hogy milyen színű háttér van mögötte – másmilyennek látjuk. Hasonlóképpen van ez a személyi tulajdonságok megítélésével is. A mosolygó arcú embereket általában rokonszenvesebbnek találjuk, mint a mogorva arckifejezésűeket, jóllehet néha többet ártanak. Megfigyelték azt is, hogy a jó megjelenésű emberek ugyanazt a szabálysértést többnyire enyhébb büntetéssel ússzák meg, mint az előnytelen külsejű emberek. A szélhámosok ügyesen kihasználják ezeket a kulturális beidegződéseket.
Számos kísérletet végeztek ennek a rejtélynek a megfejtésére. Egy iskolai óra után például a diákokat arra kérték, hogy becsüljék meg a náluk járt vendégelőadó magasságát. Azok a diákok, akik előzetesen azt a tájékoztatást kapták, hogy az előadó, akit várnak, egy neves professzor, csaknem 6 centiméterrel magasabbnak becsülték a náluk járt vendéget, mint akik úgy tudták, hogy az illető „csak” egy diák.5 A kísérlet azt bizonyítja, hogy kulturális normák, a státus, a rang nagymértékben befolyásolják a fizikai tulajdonságok megítélését, ami fokozottan érvényes a személyi tulajdonságok észlelésére.
A kiterjedt kutatások ellenére sajnos nem eléggé ismeretes, hogy a szerelmi kapcsolatok kialakulásában konkrétan milyen szerepet játszanak a partner észlelését befolyásoló személyi sajátosságok és kulturális hatások. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az észlelést pozitív vagy negatív irányba torzító hatások nélkül az emberek fel sem figyelnek egymásra. Leendő partnerünknek általában olyasmit tulajdonítanunk, ami értéket képvisel számunkra. Lehetséges, hogy az illető rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, az is lehetséges azonban, hogy nem. Ha nem rendelkeznek velük, még korántsem jelenti azt, hogy nagyot tévedtünk. Kiválasztottunk – az önbeteljesítő jóslat mintájára – egy idő után olyanná válhat, amilyennek elképzeltük, egyszerűen azért, mert alkalmazkodik az elvárásainkhoz. Erre azonban nem lehet mérget venni, ilyenkor mondjuk azt, hogy „csalódtunk”. Csalódásról valójában szó sincs, saját elvárásainkkal mentünk túl messze. Persze kényelmesebb a kudarcért mást vádolni, mint beismerni, hogy rossz emberismerőnek bizonyultunk. Vannak, akik arra panaszkodnak, hogy folyton csalódnak. Ezzel azt akarják mondani, hogy szerencsétlen rászedett áldozatok. Erről azonban szó sincs, saját ábrándos képzeletüknek az áldozatai.