A gyakorlattal is baj van

A párválasztással kapcsolatban úgy tűnik, hogy nemcsak az elmélettel van baj, hanem a gyakorlattal is. Valamilyen rejtélyes oknál fogva sokan egész életükben nem találnak partnert maguknak. Nehéz erre megfelelő magyarázatot találni, hiszen vélhetően számos olyan ember található környezetükben, akibe adott esetben bele tudnának szeretni, és akivel együtt tudnának élni, de a dolog valamiért nem jön össze. Ha nem így lenne, az azt jelentené, hogy egyre több az alkalmatlan partnerjelölt a világon. Bármi is legyen a dolog magyarázata, ha ez trend tovább tart, a világ csupa agglegényből áll majd és pártában maradt vénlányból. 

A párválasztás motívumaival lenne baj? Nincs elég alkalom az ismerkedésre? Kihunyt volna a szerelem utáni vágy? A rossz házasságok hatnának riasztóan? A pszichológiai rendelőben szerzett tapasztalataim alapján nekem az a meglátásom, hogy túl sok aggály, kétség tapad a házasság gondolatához. A félelmek többnyire abból a feltételezésből származnak, hogy a házasság megváltoztathatatlan állapot, amelyben a házastársak sorsa egyszer s mindenkorra eldől az igen kimondásával. Bizonyára vannak ilyen házasságok, amelyek a gyorsan változó világunkban elrettentően hatnak. Ez azonban nem szükségszerű állapot, hiszen ahogyan a személyiség, úgy két ember kapcsolata is szüntelenül változó folyamat. A külső és belső történések, a körülmények változása, kaleidoszkóphoz hasonlóan mindig új vonásokat rajzol a portrénkra. Megtörténhet, hogy a belső ösztöndinamika és a változó körülmények hatására egy idő után rá sem ismerünk arra, akivel összeházasodtunk. Nehezebb belátni, de mi is okozhatunk meglepetést házastársunknak, mind testi, mind lelki vonatkozásban. A múló idő nem teszi lehetővé, hogy mint valami falra akasztott szentképre tekintsünk kiválasztottunkra, aki mindig ugyanaz marad számunkra. Ha ez valamilyen csoda folytán megtörténne, az élet lidércnyomássá válna, hiszen azt jelentené, hogy az idő megállt velünk, és semmi, de semmi sem érinti már meg a lelkünket. 

A házasságot sokan megváltoztathatatlan állapotnak tartják, amelyben a házastársak sorsa egyszer s mindenkorra eldől az igen kimondásával.

változás persze korántsem jelenti azt, hogy a hajdani ártatlan szépség feltétlenül éles szájú, kötekedő, zsémbes asszonnyá kell, hogy váljék, illetve a fehér lovon várt herceg galád, iszákos vénemberré, aki üti-veri, és útszéli hangon szidja a feleségét. Ez is megtörténhet, ám ekkor sem indokolt a sértett istenség szerepét játszanunk, hiszen ahogyan a párválasztás, a kapcsolat alakulása is mindig két ember műve. Bárhogy is okoskodjunk, a párválasztás utáni fejleményeket nem tudjuk előre megjósolni. Okunk van azonban azt gondolni, hogy körültekintő párválasztással, a házasságra való tudatos felkészüléssel elejét lehet venni számos későbbi konfliktusnak.